Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-04 / 1. szám
1986. január 4. SZABAD FÖLDMŰVES 7 A kárpát-Érajnai magyar irodalomról Kárpát-Ukrajnának, az erdős Kárpátok és a Tisza között elterülő vidéknek gazdag magyar történeti és művelődési hagyományai is vannak, talán elég, ha a Munkács várát védő Zrínyi Ilonára, vagy e tájon kibontakozó Rákóczi Ferenc-féle függetlensági háborúra gondolunk. Ezek a hagyományok a népköltészet alkotásaiban élnek tovább, nemcsak a magyarok, hanem az ukrán lakosság körében is e területen, amely 1945-től Szovjetunió tagállamának, az Ukrán SZSZK nak a része Kárpátontúll terület elnevezéssel. Kárpát-ukrajnai tartózkodásom alatt megtudtam, hogy a nemzetiségi művelődés ügyét a Munkás Ojság, majd hamarosan a belőle szervezett Kárpáti Igaz Szó című napilap vállalta magára. A lap azonban egészen 1967-ig az ungvári ukrán nyelvű napilap (Zakarpatszka Pravda) magyarra fordított cikkeit közölte, s ezért a kárpát-ukrajnai magyar irodalomra nem tudott hatást gyakorolni. Äz irodalmi termést ritka időközökben megjelenő almanachok gyűjtötték egybe (Új Hang 1954. Szovjet-Kárpátontúl 1955, Tavaszi napsütés 1955, Kárpátantúli elbeszélők, 1956). Az Ukrajnai Írószövetség Kárpátontú- 11 Tagozatának kiadásában 1958-ban és 1968-ban jelent meg a Kárpátok című almanach. Ezután különböző Időszaki kiadványok (Kárpáti kalendárium, Naptár), illetve orosz és ukrán lapok adtak teret a nemzetiségi irodalomnak. 1966-ban átszervezték a Kárpáti Igaz Szó című lapot: ettől kezdve önálló szerkesztőséggel dolgozik, s Neon címmel megjelenő irodalmi-művészeti rovata irodalomszervező szerepet tölt be. Hasonló szerep jut a Kárpátontűli Ifjúság és a beregszászi Vörös Zászló című lapok rendszeresen megjelenő irodalmi oldalainak, valamint 1970-től a Kárpáti Kalendárium irodalmi mellékletének. Megindult a magyar nyelvű könyvkiadás is. 1951-ben jelent meg az első magyar nyelvű könyv, Balia László: Zengj hangosabban című verseskötete. Később a Kárpát Kiadó kebelében magyar szerkesztőség alakult. A magyar színházi kultúrát a Beregszászon működő Népszínház ápolja, amely sajátos vállalkozás: állami keretek között működő műkedvelő társulat. A nemzetiségi irodalom és tudományos tevékenység színhelye az ungvári egyetem magyar tanszéke. A tudományos kutatók közül különösen Váradi-Sternberg Jánost kell említenem, aki a magyar—szovjet kulturális kapcsolatok kutatása terén ért el eredményeket. A magyar nemzetiségi irodalom fő szervező egyénisége Balia László, a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztője, aki költő, drámaíró, regényíró, riporter egy személyben. Verseiben közéleti elkötelezettségét fejezi ki, prózai munkáiban a vegyes nemzetiségű kárpátaljí vidék életét mutatja be. Hat novelláskötete, két regénye, gyermekvers-kötete jelent meg, és két színművét adlák elő. A legjelentékenyebb kárpátaljí magyar költő a néhány éve elhunyt Kovács Vilmos volt, aki a Lázas Föld, illetve a Csillagfénynél című versesköteteiben őszinte szavakkal számolt be az Ungvár és Beregszász környéki magyarság életéről. A népi származású értelmiségnek olyan problémáiról szól, amilyenek hazánkban főként Török Elemér költészetéből ismerősek, ö írta a kárpátaljí magyar irodalom egyik kiemelkedő regényét is; 1965- ben megjelent (új kiadást érdemlő) Holnap is élünk című önéletrajzi munkájában az egyszerű dolgozó emberek tapasztalatait szólaltatta meg. Mellette az idős parasztköltőnek. Sütő Kálmánnak, továbbá Kecskés Bélának és Szemes Lászlónak van nagyobb szerepe. A kárpát-ukrajnai magyar irodalom fiatalabb nemzedéke a hatvanas évek végén lépett színre. Antológiájuk A várakozás legszebb reggelén (1972) címmel látott napvilágot. Először a Kárpátontűli Ifjúság mellett működő Forrás Stúdió, majd miután ennek munkáját súlyos bírálat érte, a Kárpáti Igaz Szó irányításával dolgozó József Attila Irodalmi Stúdió kereté ben foglalkoznak a nemzetiségi irodalom műhelykérdéseivel. (Lendület címmel havonta állandó oldalon nyújt megjelenési lehetőséget számukra a Kárpáti Igaz Szó.) E nemzedékhez tartozik Balia D. Károly, Balogh Balázs. Vári Fábián László, Fodor Géza, Füzes Magda, Finta Eva, Horváth Gyula, továbbá tagjai voltak a későbbiekben külföldre települt Balia Gyula és Benedek András. Az utóbbi években a fiatalabb nemzedék is önálló verseskötetekkel jelentkezett. Az 6 írásaikból adott közre válogatást az 1977-ben megjelent Szivárványszfnben című antológia, illetve az 1980-as Dolgos kézfogás című prózagyűjtemény. Illés Bertalan — Hallod-e, öreg cimbora — telefonálta Pogácsa Félix barátom. — Estefelé felruccanhatnál hozzánk, jó borom van. — Bor? Jó bor? — Príma bor — recsegte a telefonba —, faluról kaptam. Na, felugrasz? — Fel én ... tudod, hogy a jő bornak nem vagyok az ellensége. Hánykop menjek? — Hét felé jöhetsz. Várlak, kedves öregem. A megbeszélt Időpontban bekopogtattam Félixékhez. A barátom nyitott ajtót, és szokása szerint megölelt, megtapogatta a hátamat. — Gyere, gyere — Invitált beljebb —, helyezd magad kényelembe! — és készségesen rángatta le a nagykabátomat. — A kedves feleséged? — Kiutazott az anyjához, ahhoz a vén csoroszlya anyósomhoz — mondta önelégülten. — Csak holnap jön meg. Ezért is hívtalak. Legalább nyugodtan leszophatjuk magunkat. A másik szobából éles gyerekhang sivított ki a félig nyitott ajtón. — Majd megmondlak anyunak! Mondod az öreganyádat! — kiáltotta vissza Félix. — Megmondom, hogy nyakaltad a bort. — Fogd be a szád, te kis malac, mert kitépem azt a konya füledet. A hétévesnyi kölyök kiszaladt és körültáncolt bennünket. — Megmondom, megmondom! — Mit mondasz meg, te Hüvelyk Matyi? Csak hajtod a magadét, mint aki bedilizett, ahelyett, hogy köszönnél Varjú bácsinak. — Csókolom, Varjú bácsi! Téged is megmondlak. éptakd — Anyjuk, nem érdekel engem ez a műsor, öntsél még egy pohárka forralt bort, azután lefekszünk, hiszen már fél tizenegy — szólt a feleségéhez Bálint. Nagy kortyokban nyelte a gőzölgő aranyszínű bort, mintha sietne valahová, vagy sürgetné valaki. Majd odaballagott az ágyához, s a mellényét gombolgatva mormolta az orra alatt: — Egy évvel ismét öregebbek lettünk... ■— Ugyan már Bálint .feküdj le, dobok még a tűzre, azután megyek magam ts — válaszolta a felesége. Megpiszkálta a parazsat, eloltotta a lámpát, leengedte őszülő haját és lefeküdt. De nem jött álom a két öreg szemére. Amióta a gyerekek kirepültek a házból, nem járnak sehová. Korán lepihennek, különösen így télidőben, még szilveszterkor sem várják meg az éjfélt. Gondolataikba mélyedve feküdtek egymás mellett. 'Az asszony felelevenítette magában az elmúlt szilvesztereket. A gyerekekre gondolt, meg arra, hogy hó is eshet megmelegedett kissé a füle, körülményes előadásban vázolta családi helyzetét, elsősorban anyósának praktikáit és felesége őnagyságának múlt századbeli felfogásait az élet örömeiről. — Pofátlanság, érted, pofátlanság, amit velem művelnek! — dörögte és nagyot csapott az asztalra. A nagy zajra beszaladt Félixke. ránk bámult, és harsányan röhögött. — Apu, te már egészen tök vagy, de a Varjú bácsi állattan bírja. — Takarodj innen, te kis tetű. mert eltaposlak! — kiáltott rá az apja magából kikelve. — Csak próbáld meg, majd felpofoztalak anyuval. — Na várj csak —■ sziszegte Félix barátom, és fölugrott, hogy nyakoncsípje a gyereket. — Ne verd meg szegénykét — álltam közéjük —, 6 még nem tudja, mit beszél, csak szajkózik. — Nekem ne szajkózzon egy ilyen kukac... — Kukac vagy te! — feleselt FÔ- lixke a hátam mögül. Kukac, kukac! ... — Te kis hülye, te majomparádé... te ... te ... taknyos ürge. Hogy mersz így beszélni az apáddal? — Korhely... dili.., tróger ... majom... — replikázta Félixke. és én Jobbnak láttam átmenteni a gyereket a másik szobába. — Hallottad, miket kiabál az apjának? — nézett rám csüggedten Félix barátom, amikor visszatértem. — Hát ide jutottam, testvér. Elmélázva bámult a poharába, és nagyokat sóhajtott. — Csak tudnám, kitől tanulta ezeket az útszéli szavakat? Csak tudnám! reggelre. Majd az öreg felé figyelt: milyen föl alszik Bálint, biztosan a forralt bortól. full néni ezúttal tévedett. A férfi sem aludt. Néki éppen az estéit harangszó csengett a fülében, meg az asszony járt az eszében, aki megérdemli a pihenést, mert most is jó vacsorát főzött... Elég jól megvan a feleségével, csak a lába ne sajogna annyira. Az éjfélt jelző óraütésre megmozgatta tagjait. — Hát te nem alszol, Bálint? — Te sem Juli? Lám, megint új évet kezdünk. Immár ötven esztendeje ... — Kivéve azt a hármat, amit fogságban töltöttél — szólt csendesen az asszony. — Valóban, csak negyvenhét szilveszter — mondta elgondolkodva a férfi, aztán átmelegedett hangon hozzátette. — Te Juli, de hiszen én gondolatban akkor is veletek voltam, veled és a gyerekekkel. — Tudom én azt Bálint, azt a három évet csak úgy mondtam. — Asszonyt Most fut eszembe, hogy Időben feladd ám Veronika névnapjára a lapot, és nehogy eltéveszd az évszámot. — Nem felejtem el, ne félj, de most már igazán aludjunk. — Ráhúzta az öregre a hófehér takarót, majd mindketten elszenderedtek. Es álmodtak.., VÖRÖS PÉTER — De hát mit mondasz meg, Félixke? — kérdeztem a gyerektől óvatosan. — Azt, hogy vedeltetek. — Vedeltünk? Azt sem tudod, ml az. A fiúcska lapos tekintettel nézett rám és fölényesen legyintett. — Hogyne tudnám. Anyuka mindig azt mondja, hogy az apu egy közönséges disznó, mert folyton vedel. Tu-DÉNES GYÖRGY: Nevelés dód, Varjú bácsi, az apu egy szesztestvér és hülyére issza magát... — Elég, te csirkefogói — hördült fel Féiix barátom, és nyakonlegyintette a gyereket. — Mars vissza a szobába leckét írni! A kis Félix bömbölve menekült vissza a szobába, s onnan kiabálta: — Megállj csak, te vén tróger, ezt Is megmondom. Megmondom anyunak, hogy agyon / akartál verni. Micsoda szemtelenség! Egy gyenge gyereket püföl. — Látod, így vagyok — sóhajtotta barátom. — önagysága egyszerűen fogja magát és elutazik az anyjához, de a kölyköt a nyakomon hagyja, hogy így ellenőrizzen. Látod ezt a kis vakarcsot, figyeli az apját: vedel-e vagy nem vedel. Hát vedelek, barátom, hadd pukkadjon meg önagysága. Az asztalra helyezte a demizsont, poharakat kerített és hozzáláttunk a szopogatáshoz. Barátom és vendéglátóra, mikor Magdaléna Dúbravská: NAPFÉNYBEN (olaj) Fotó: Vass •PAUL ÉLUARD: A napban mely világra kel Oly biztos vagyok mint tebenned ö hozza a földet világra Éjszakák-fölötti mosoly Egy hajnalokról álmodó Alvó nő dúltvonásu arcán Roppant rejtelme a gyönyörnek E különös köd-viadal mely Eget-földet elvesz előlünk. De egymásnak rendelteket Meghagy egymásnak mindörökre Ö te kit homályból kitépek Kit boldognak akartalak. [Somlyó György fordítása) f*A világhírű költőre emlékezünk, születésének 90. év^ fordulóján.) «Állattartás őseink korában” Háromszáz oldal írott szöveg, százkét ábra, negyvenhat táblázat, irodalom száznyolcvan szerzőtől. Röviden ennyi Matolcsi János fenti című kötetének statisztikai összefoglalása, s már ebből is sejteni lehet, hogy átfogó kötetet tartunk a kezünkben. A szerző a magyarok vándorlásásaival kapcsolatban, akiket több régészeti és más témájú kötet is „lovas nemzetként** emleget, megprűbál végighaladni azon az útvonalon, melyen őseink jöttek, s amelynek folytán — közvetve vagy közvetlenül — kapcsolatba kerültek az állatokkal. Már korábban is napvilágot láttak különböző szempontú magyarázatok a magyarság életéről, attól függően, hogy mely szaktudomány milyen szempontokat tartott elsődlegesnek magyarázatához (régészet, nyelvtudomány, történelem). Matolcsi mintegy ezeket összegezve állítja fel saját elméletét a tudományos ismeretterjesztés szempontjait követve úgy, hogy az az egyszerű olvasó számára Is követhető legyen. A természettudós szemével figyeli az egyes kutatási eredményeket, hogy végül elvégezze saját analízisét. A hazai kutatási eredményeken kívül az adott téma külföldi eredményeire is odafigyel, hogy azokkal megerősítse, illetve ..megcáfolja" az egyes elméleteket. A hét. egymáshoz szorosan kapcsolódó, egymást kiegészítő fejezet az alábbi témaköröket taglalja: a bevezetésben megismerkedünk az archezoológiai felfogással, az ehhez fűződő vizsgálati módszerekkel, a történeti és területi szempontokkal. Ä Középső-Volga vidékének természeti adottságait, földrajzi sajátosságait, a Jégkorszak előzményeiből, klímaváltozásaiból és a régészeti korokból Ismerjük meg. Az újkori életformára és állattar' tásra való áttérés a Középső-Volga vidékén olyan foglalkozásokba és életmódokba nyújt betekintést, mint a zsákmányolás (vadászat, halászat, gyűjtögetés), az állattartó népek és az első háziállatok megjelenése, a gazdasági fejlődés fázisai, illetve a gazdasági változások etnikumformáló hatása. Az őskori állattartás és gazdasági viszonyok érzékeltetik a vadászat csökkentő jelentőségét, a bronzkori háziállat-állomány megoszlását, az állattartás módjait, majd a finnugor nép gazdasági megerősödését, a korai és a késői vaskori kultúrában. A továbbiakban megismerjük a háziállatok legősibb fajtáit, tenyésztésük emlékeit. Ezt követik, ugyancsak a Középső-Volga vidékén, a régészet nyomdokain haladva, az állattenyésztés középkori fejleményei a kor etnikai útvesztőjében. A középkor ligetes és füves sztyep' péinek állattartásához kapcsolódva áttekintést kapunk a magyarok legeltetéses állattartására való áttéréséről. a nomád élet sajátosságairól, a sztyeppvidék háziállattartásáról, majd ugyanerről az Etelközben. A befejező rész felsorolja a honfoglaló magyarok háziállatait, valamint a temetők és településhelyek csontleleteit. Bár a kötet már korábban — 1982- ben — jelent meg a Gondolat Kiadó gondozásában, ennek ellenére figyelmébe ajánljuk minden olyan olvasónak, akit érdekelnek múltunk változásai, mozzanatai, állomásai. Dr. Varga László
