Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-18 / 3. szám

14

SZABAD FÖLDMŰVES

1986. január 18,

’• MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET # MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET •

mt létünk' gyorsan pergő P* homokóráján újból le“ pergett egy esztendő, melytől — mint mindig — a méhész többet várt, mint az előzőtől. Valljuk be őszintén, hogy az 1985-ös esztendőtől ml, méhészek nem voltunk elragadtatva. Bölcs igazság az, hogy a sikeres méhészkedéshez három feltétel szükséges: erős család, jó méhlegelő és kedvező időjárás. Az első kettővel talán nem is lett volna különösebb baj, de a szeszélyes és mostoha időjárás elképzeléseinket, szép terveinket keresztülhúzta. Ennek ellenére mégis itt az ideje a számvetésnek, az elmúlt évi eredmények összegezésének.

'Az elmúlt méhészév enyhén szólva gyenge, vagy közepes, esetleg körzetekként az akácról kevés volt. Méhésztársammal a rügyfakadástól egészen a virágzásig csillogó szemmel figyeliük a fejlődést, mert a fagy eleinte semmi kárt nem tett a kései rügyfakadásban. A több éves megfigyelések szerint a tavasz jó két hét eltolódással érkezett. Az első virágporral megjelenő méheket csak március 22-én figyeltem meg.

A tavasz sem vette azonban kegyeibe a méhészeket. Kevés volt a napsütés, s a márciusnak, valamint az áprilisnak is a nagy része viszonylag hűvösnek bizonyult. Majd elérkezett a május, amikor negyedikén fehérlett a határ, de nem a virágoktól, hanem a dértől. Ezt követően az esős, zivataros időszak következett.

A repcevirágzást sem tudták в méhek kellőképpen hasznosítani, mert az egyik napon hatalmas jégeső zúdult a vidékre, a virágokat teljesen elverte. Ugyanez történt akácvirágzáskor is, pedig rengeteg virág volt, a méhek azonban ebből nem sokat hasznosíthattak. Az óriási esőzés a nektárt teljesen kimosta a virágokból és a bimbók kinyílás nélkül, elrozsdásodva hulltak a földre. Pár napos szárazság után az újabb kiadós zápor még maradék reményeinket is elmosta. Így várakozásunk eredménytelensége után sokan fölöslegesen készítettünk be a kelleténél több kannát.

Töretlen hittel, de dacos reményekkel vártuk a málnavirágzást, mert a málna a megkésett tavasz miatt szintén később kezdett virágozni, mégpedig olyan reménytkeltöen, hogy már szinte elfelejtettük a korábbi kudarcokat. Június 30- án és július elsején több hullámban zivatar, majd ismétlődő eső bizonyította,, hogy terveink ütemezésénél elsősorban az időjárást kell számításba vennünk.

Szegény kis méheinket is ugyancsak alaposan megviselték a kényszerű kaptárfogság nehéz napjai, sőt hetei. Ennek következményeit természetesen

pette. hogy mikor, mit, hogyan és miért kell végeznünk, mikor nem szabad késni a beavatkozással, hogy idejében segítséget nyújtsunk a szűkölködő méhcsaládoknak. A méhészkedésben is érvényes az ismert közmondás, mely szerint: „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!“

A téli nyugalmi időszak jó akalom a méhészeknek arra is, hogy egymás között megbeszéljék az elmúlt időszak eseményeit, illetve buktatóit, és megtárgyalják egy-egy beavatkozás eredményét vagy pedig eredménytelenségét. Véleményem

VISSZAPILLANTÁS az elmúlt méhészeti évre

mi, méhészek viseltük, mert akarva-akaratlan a Jednota Fogyasztási Szövetkezetre szorultunk, mivel a méhállomány megfelelő állapotban tartása ezt megkívánta. A sok méh és a kiterjedt fiasítás bordástalan időben ugyanis sok élelmet fogyaszt.

Nehéz év volt ez a kezdők számára is, akik még érzik az Indulás anyagi nehézségeit. Mézhozamuk nem lett, esetleg csak saját részre, s a meglévő családjaikat csak újabb pénzáldozattal tudták átmenteni a következő esztendőre. Ezért sok kezdő méhész feladja reményeit, pedig a méhészkedést nem szabad egyetlen esztendő sikere vagy eredménytelensége alapján megítélni. Rendszerint ugyanis a rossz éveket jók követik, s az a legfontosabb tényező, hogy a méhész megfelelő erőnlétü családokat teleljen be. A gyengébb családokban nincs meg a fejlődéshez szükséges erő, és még a kiváló körülmények között is üresen maradnak kereteik.

A pénzügyi számvetés mellett azt is mérlegelni kell, hogy tudásban, tapasztalatban menynyit jelentett ez az év. Jó időjárás esetén a kevesebb tapasztalattal rendelkező egyén is tud viszonylag sikeresen méhészkedni, illetve kevesebb tudás is elég a méhészkedéshez. Annál inkább tudni kell a rossz Időjárási viszonyok közeszerint nem szabad elzárkózni a többi méhésztárstól és félteni tapasztalati tudásunkat mások elől. A gyakorlatban szerzett ismereteket adjuk át másoknak, különösen az arra rászorulóknak, viszont a nagyobb tapasztalattal rendelkező méhészek se gondolják magukról, hogy már mindent tudnak. Egy bizonyos, mégpedig az. hogy mindenki jó, illetve sikeres méhész szeretne lenni. Ez azonban csak annak lesz viszonylag könnyű feladat, aki meglátja és megérti a méhek viselkedésének élettani törvényszerűségét, és azt a saját javára hasznosítani is tudja. Nagy segítséget jelent, ha a méhész nemcsak kaptárbontással tudja megállapítani, hogy nft történt a családban, hanem kívülről, a méhek kijárónyílás körüli viselkedéséből is tud következtetni a belső eseményekre.

Minden alkalommal, amikor a telephelyre érkezem, az első dolgom az, hogy egy gyors ellenőrzést végzek a kaptár és a kijárónyílás előtt. Bármilyen rendellenesség legyen is a kaptárban, a röpdeszka és környéke eltér a rendben lévő többi család röpdeszkájától. A méhek röpnyílásánál tapasztalható nyugtalanság, tömörülés a hozzá nem értőknek nem sokat jelent. A jó megfigyelő azonban az apróbb jelekből is

következtetni tud a kaptárban zajlú élet nehézségeire.

A téli ellenőrzésről is szóljunk röviden. Ha időnként a hallgató segítségével megvizsgálom a családokat, és egyenletes lassú zümmögést észlelek, akkor a családok jól telelnek, ám ha erős, éles a zúgás, valószínűleg' a családot valamilyen belső vagy külső dolog zavarja, esetleg túl nagy a páralecsapódás. A család valószínűleg anyátlan, amikor erős, sírásszerű zúgást hallok.

Az első kirepülés alkalmával is sok mindent ki lehet olvasni a méhek viselkedéséből. Ha a család éhezik vagy anyátlan, a kaptárból ki-be „szaladgáló“ méh nem repül, inkább csak nyugtalanul sürüg-forog a kijáródeszkán. Ha semmilyen hordás nincs, valószínű, hogy a család éhezik. Az állomány anyátlanságra gyanús akkor is, ha hordáskor az imént említett módon viselkedik. Az első kirepülés alkalmából a különböző jelek alapján a betegségre hajlamos családokat is felismerhetjük.

Legyengült családokra vall, ha tavasszal valamelyik kaptár népe kellemes időben, mikor a többi család élénken repdes, bágyadtan mozog és a kihordott hullákat csak a kaptár elé szórja. Az Urítkezési nyomok a kaptár elülső részén vagy a röpdeszkán sokszor nemcsak egyszerű hasmenést jelentenek, hanem akár noszémafertőzést is. Ezért ajánlatos a méhtetemeket komolyabban megnézni, esetleg laboratóriumi vizsgálatra küldeni.

Az állomány kezelésekor mindig a rendellenességet mutató családnál kell az egyes beavatkozásokat kezdeni. E- lőnyt jelent, ha előre sejtjük, mi várható, és így felkészülünk a beavatkozásra. A nyitott szemmel járó méhész a felsorolt jeleknél sokkal többet is meglát. Könnyebb lesz a munkája annak, akinek a méh hangja, viselkedése érthető „beszéd“.

Remélem, a következő méhészév sok elcsüggedt méhészt felvidít. Tehetünk-e okosabbat annál, minthogy szép eredményeket reméljünk az idei évtől? Mert, amíg élünk, remélünk — mondja a latin közmondás.

V i c z é n I s t v án,

méhészeti szakoktató

A méhegészségügyi felelős joga és kötelessége

I. RÉSZ

Szlovákiában három évtizeddel ezelőtt az Állami Allat-egészségügyl Felügyelőség képviselői vállalták a méhállomány egészségügyi helyzeténok nyilvántartását, a különböző méhbetegségek elleni védekezés Irányítását, valamint az egyes betegségek gyógyítását.

Mivel azonban az állat-egészségügyi szakemberek elsősorban az egyes betegségek gócpontjainak környékén, az úgynevezett zárlatos körzetekben végzik nélkülözhetetlen feladataikat, a méhészek köréből a méhegészségügyi felelősök segítik munkájukat. A Szlovákiai Méhészek Szövetsége már huzamosabb ideje nagy figyelmet fordít az állat-egészségügyi szakemberekkel és dolgozókkal való eredményes együttműködés továbbfejlesztésére.

A méhegészségügyi felelősök nagyon fontos szerepet töltenek be, s nagymértékben hozzájárulnak a területenként felmerülő állat egészségügyi problémák mielőbbi megoldásához. Főleg az atkafertőzés megelőzése, illetve leküzdése során végeznek a méhészeket képviselő felelősök nélkülözhetetlen szolgálatot. Ezenkívül zárt körzetekben a fészek egészségügyi vizsgálatát, a költésrothadás elleni hatásos intézkedéseket, s szükség esetén az egyes családok vagy az egész állomány felszámolását is végzik a korábban említett méhegészségügyi felelősök. Természetesen az Állami Allat-egészségügyi Felügyelőség és a járási

állategészségügyi központok szakemberei irányítják szakmai szempontból a felelősök munkáját és adnak utasításokat az egyes beavatkozások -végzésére.

A méhegészségügyi felelősök továbbképzését az SZMSZ-alapszervezetei vállalták, a Járást állat-egészségügyi központok szakemberei pedig előadásaikkal segítik a tanfolyam résztvevőinek elmélyíteni ismereteiket. A tanfolyamot követően a résztvevők számot adnak tudásukról, s a vizsgák eredményei alapján megkapják a méhegészségügyi felelősök vagy pedig az állat-egészségügyi központ méhészeti munkatársainak igazolványát.

Mindenekelőtt a tapasztalt, becsületes, gazdag gyakorlati ismeretekkel rendelkező méhészek látják el a méhegészségügyi teendőket. Általában az

egyes SZMSZ-alapszervezetek bizalmijai vállalják a méhegészségügyi felelős tisztségét Is.

A méhegészségügyi felelős feladata:

a) a téli méhhullák begyűjtése vizsgálat céljából;

b) a veszélyes méhbetegségek gyógyítása és megelőzése;

c) a méhállomány vándoroltatásakor az Íratok ellenőrzése;

d) a zárlat alatt levő körzetekben a kaptárfészek vizsgálata;

e) a saját körzet alapos megfigyelése; nehogy más területről beteg családok fertőzzék az egészségeseket;

f) a beteg és Idős méhésztársak segítése, főleg az atkakőr gyógyítása során, vagy más betegségek fellépése Idején.

Az állat egészségügyi központ

méhészeti munkatársának a feladata:

a) a méhegészségügyi felelős kötelességeinek teljesítése;

b) a zűrt körzetekben a fészekellenőrzés elvégzése;

c) a járási állat egészségügyi központ szakembereinek utasítását követően az egyes méhcsaládok, esetleg az egész állomány felszámolása;

d) fertőzés esetén a méhtetemek begyűjtése;

e) a járási állat egészségügyi központ szakembereinek Irányításával a méhegészségügyi teendők ellátása.

A TÉU MÉHTETEMEH BEGYŰJTÉSE

Ä Járási állat-egészségügyi központ szakemberei elsősorban az atkafertőzés során rendelik el a méhtetemek begyűjtését. Az ezzel kapcsolatos előírások évenként és körzetenként a fertőzés mértéke szerint módosulnak. A méhtetemek begyűjtéséért járó anyagi juttatást a járási állat-egészségügyi központ fedezi. A méhtetemeket gyufásdobozokba csomagolva kell elküldeni kivizsgálás céljából.

(Folytatjuk) Pavol Silný

Az atkafertőzés gyógyításánál használatos légtisztító

(Jozef Balko felvétele)

ílelerapótlás kemény cukorlepénnye!

Szakszerűen kezelt méhesekben á betelelt családok mézkészlete olyan bőséges szokott lenni, hogy az ne csak a téli fogyasztásra legyen elegendő, hanem tavasszal a jó fejlődéshez szükséges táplálékot Is bőségesen fedezze az első számottevő hordásig (repce, akác). Az élelemkészletek nyárvégi és őszi kiegészítésekor ezért nem szabad takarékoskodni a méz áránál olcsóbb cukorral.

Az etető tetején láthatú a cnkortábla (A szerző felvétele)

Ezt az elvet követve a méhcsaládok szűkös téli mézkészletd miatt sosem kellett izgulnom és bár tudtam a kemény cukorlepényen, esetleg a keretekre rakosgatott kockacukron való teleltetés lehetőségéről, nem tulajdonítottam annak jelentőséget. A tartalékanyák pároztatókban történő átteleltetésekor azonban erre szükségből rászorultam és rendhagyó esetek kapcsán nagy családokban Is kipróbálhattam.

Tavaly több alkalommal is hívatlan látogató járt a méhesemben. A kemény hideg ellenére „kaptárt bontott“, elvitt egy lépet, de a tetőt már nem tette vissza, a méhcsaládot teljesen takaratlanul hagyta. Amikor egy méhésztársammal meglátogattuk a méhest, nem mindennapi látványban volt részünk. A hóhullás Idejéből következtetve, a kaptár már legalább 8—10 napja lehetett nyitva. Vastagon belepte a hó, amely közvetlenül a méhfürt felett kör alakú területen megolvadt, A méhek még éltek, sőt egy-kettő a közeledésemre fel is repült. A kritikus napokban a hőmérő higanyszála jóval mínusz 20 Celslus-fok alá Is süllyedt, ami vidékünkön már rendkívüli hidegnek számit. A méheknek mégsem esett semmi bajuk, pedig hófedte erdős területről lévén szó, a hidegen kívül a cinkék háborgatásának is teljesen ki voltak szolgáltatva. A kere« teket természetesen azonnal letakartuk és« visszahelyeztük a tetőt. Mivel a méhek már a léputcák felső részét foglalták 1^, érthetően aggódtam a megfogyatkozott mézkészletek miatt, A családot egy hét múlva újra kibontottam és kereteire hoz' závetőlegesen 2 kilogrammos kemény cukortáblát tettem. Ez* zel az adaggal meg is érték a tavaszt, de addigra a készletük elfogyott, amelyet a későbbiek során sűrű, cukorszörppel pótoltam. Fiatal anya lévén a család a téli viszontagságok ellenére még megfelelően fejlődött.

Ezen az eseten kívül, több ízben tapasztaltam, hogy még az egészen Idlest méhcsaládok sem pusztulnak el télen addig, amíg a méhekkel borított léputcákban a méz teljesen el nem fogy. Mielőtt ez bekövetkezne, a hidegre való tekintet nélkül kaptárt bontunk és a léputcákra borított kemény cukorlepény« nyel megmenthetjük a családok életét.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a teleltetést a' cukorlepényre alapozzuk és a családok telelő nyugalmát feleslegesen háborgassuk. Csupán végszükség esetén folyamodjunk ehhez a megoldáshoz.

A kemény cukorlepény készítésének receptjét Örösl Pál Zoltán: A méhek között című könyvéből vettem. Az eljárás ott részletesen és pontosan van leírva. Azok számára, akiknek ez a kitűnő szakkönyv nem áll rendelkezésükre, a készítés módját Itt közlöm röviden.

Minden kilogramm cukorra 0,2—0,3 liter vizet számítunk. A forró vízb8 állandó kavargatás mellett beleszórjuk a cukrot és addig kavargatjuk, amíg az összes fel nem oldódik. Ezt a szörpöt forralással sűrítjük, míg a forrást hőmérséklet el nem éri a 117 Celsius-fokot. A kevergetés ezután már a hab szétoszlatásával csupán a kifutás elkerülésére szorítkozik. A hő« mérsékletet az edény közepén, 2 centiméterrel a szörp fel* színe alatt kell mérni, természetesen olyan hőmérővel, amely 100 Celslus-fok felett is működik. A hőmérséklet kezdetben alacsonyabb. A szörp sűrűségének növekedésével lassan eléri a 117 Celsius-fokot. Ekkor kell körülbelül 25 mm szélességű lécekből készített formákba önteni, amelyeket már előre elkészítettünk. Megfelelnek a kaptár keretei is, amelyeket vízszintes helyen sorba rakunk és papírral bélelünk. A papírt én elég nagyra szabott polietilén fóliával helyettesítettem. A forró szörptől ez ideiglenesen kissé megpuhul ugyan, de nem lyukad ki, így a szörp nem folyik ki belőle. A lepények kaptárba helyezésekor a fólia segíti a jó takarást. A kiöntést kevergetés nélkül, gyorsan végezzük. A szörpöt a mintákban sorra haladva lécecskével addig kavargatjuk míg fehérednl kezd és ellenállást érzünk. A lepényeket ezután hagyjuk kihűlni, ha kiöntéskor a 117 Celsius-fok hőmérsékletet pontosan betartottuk, szilárd táblákká keményednek. A lécekből kifordítva, élükre állogatva raktározhatők. Felhasználáskor papírral (fóliával) felfelé kell a felső keretlécekre borítani, jő hőszigetelő takarással ellátni.

A cukortábla a kaptár levegőjében nedvesedik, a méhek minden léputcából elérhetik, a fólián keresztül pedig látható, amint állandóan nyalogatják. Ha fogytán van a cukortábla, új adagot adhatunk be a családnak.

Kovács Pété»