Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-14 / 24. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1986. jűnius 14, A fiÉiífflf esa gyakorlat kapcsolatiak mepiisitése A tudományos-műszaki ismeretek gyakorlati alkalmazása legalább anynyira igényes, mint ezek megszerzése. A mezőgazdasági termelésben az eltérő agro-őkolégiai feltételek miatt ez a folyamat még bonyolultabb. A tudományos ismeretek alkalmazásánál különböző klimatikus tényezőket kell átbidalni, melyek gyakran olyan erősek, hogy kiküszöbölésük gyakorlatilag lehetetlen. gazdasági építővállalatok végzik —, továbbá a „Mezőgazdasági termelés fejlesztési programjából“ állanak. ЕГ- zeket a terveket az intézet területi állomásai a mezőgazdasági üzemek vezetőivel közösen dolgozzák ki és a mezőgazdasági középfokú irányítási szervek hagyták jóvá. Az 1984-es év végéig 471 mezőgazdasági üzem részére több mint 1 millió 698 ezer hektárnyi területre vitelezték ki a A tudomány belépett a gyakorlatba. Ma már nem megy ritkaságszámba az olyan korszerű agrolaboratőrium, mint amilyen a Légi (Lehnice) Efszben található Ä hatvanas évek elején, amikor hazánk mezőgazdaságában a szocialista nagyüzemi termelési viszonyok teret hódttottak, új alapokra kellett helyezni a termelést a hazai és a külföldi tudományos-műszaki ismeretek maximális kihasználására alapozva. Ezért a Csehszlovák Mezőgazdasági Akadémia mellett megalakult a Tudományos Gazdálkodási Rendszer Intézete. Kezdettől fogva fő feladata volt a tudományos-műszaki ismereteknek szintetikus formába történő bevezetése a különböző termőhelyi adottságok között gazdálkodó mezőgazdasági üzemek rendszerébe. Az intézet prágai központja és bratislavai kirendeltsége ezt a feladatot kerületi, illetve területi állomásain keresztül valósította meg. Az intézet területi állomásain keresztül szemináriumok, továbbképző tanfolyamok és Üj technika napjai szervezésével népszerűsítette a legújabb tudományosműszaki ismereteket és a haladó gyakorlati tapasztalatokat Az ország föderatív rendezése után egy önálló szlovákiai hatáskörű Tudományos Gazdálkodási Rendszer Intézete alakult 1969-ben Bratislavában. Az intézetet az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma közvetlenül irányítja. A két önálló intézet küldetése bár hasonló, feladatkörük és munkamódszerük bizonyos mértékben eltér. A tudományos ismeretek összefoglaló területi alkalmazásának legkonkrétabb formája a mezőgazdasági termelés komplex fejlesztési programjainak a kidolgozása. A MÉM ezzel a tevékenységgel 1978-ban bízta meg az intézetet. A komplex fejlesztési programok két részből: mégpedig a „Földrendezés egyetemes tervéből“ — ezt az intézet irányításával a tárca költségeire az Állami Meliorációs Felügyelőség, a Mezőgazdasági Tervezőintézet, valamint az egyes mezőföldrendezés komplex tervét és az 1 millió 626 ezer hektárnyi területen gazdálkodó 452 mezőgazdasági üzem részére dolgozták ki a fejlesztési programokat. Az intézetnek ezt a munkát 1988-ig be kell fejeznie. Természetesen ezzel nem fejeződik be az intenzív művelésbe vont mezőgazdasági termelés nagyüzemi rendezése. Mivel az első komplex fejlesztési programok kidolgozásától aránylag hosszú idő telt el, miközben a tudományos-műszaki haladás területén sok minden megváltozott, ezeket a változásokat újra be kell építeni a földrendezés egyetemes terveibe. Érinti ez elsősorban a környezetvédelmet, az ivóvízvédelmet, az ipari szennyeződés, a víz- és a szélerózió elleni védelmet stb. Ez annyit jelent, hogy a felsorolt korlátozó tényezőket be kell vonni a mezőgazdasági üzemek termelési rendszereibe úgy, hogy a környezetvédelmi intézkedések betartása mellett ne csökkenjen a mezőgazdasági termelés belterjesftése és hatékonyságának növelése. Hogy ilyen feltételek mellett is biztosítsuk az agrár-ipari komplexum legfontosabb feladatát, az alapvető élelmiszerekből való önellátás elérését. Ez egy különösen igényes feladat, amely csakis a tudományos-műszaki haladás vívmányainak alkalmazása révén oldható meg. Ez a tevékenység csak egy koordináló szervezet révén valósítható meg, ahol a hazai és külföldi tudományos-műszaki ismereteket összegyűjtik, és alkalmazásukat a különböző agro-ökológiai adottságok szerint osztályozzák, s végül beépítik az adott gazdasági rendszerekbe. A kezdeményező tervezésnél — amely a dolgozók kezdeményezésének a kibontakoztatására, valamint az agro-ökológiai feltételek maximális kihasználására irányul — ez a szolgáltatás nemcsak hasznos, hanem nélkülözhetetlen is. A kérdés viszont az, hogyan lehetne ezt a tevékenységet olyan szintre emelni, hogy megfeleljen a mezőgazdasági üzemek elvárásainak. Ugyancsak égető kérdés az olyan szervezési, anyagi és műszaki feltételeknek a megteremtése, amelyek lehetővé teszik az előirányzott fejlesztési programok megvalósítását. Szükségszerű, hogy a kidolgozott fejlesztési programok, amelyek a tudományos-műszaki ismereteket összesítik, beépüljenek az üzem valamenynyi tervébe, és a fő vezérvonalát képezzék a termelési és pénzügyi terveknek (beleértve a többi összetevőt is, azaz a realizálást, az ellenőrzést és az értékelést). A tudományos-műszaki ismeretek területi alkalmazásának legfőbb akadálya a hiányos anyagi-műszaki ellátás. A MÉM igyekszik ezt a hiányosságot a növénytermesztés szakaszán a termelési rendszerek alkalmazásával áthidalni. A termelési rendszerek ugyanis szintetizálják a legújabb hazai és külföldi tudományos-műszaki ismereteket, egységes technológiai rendszerbe foglalják ezeket, figyelembe véve az anyagi-műszaki ellátással szemben támasztott igényeket. A rendszergazda szerepével az élenjáró mezőgazdasági üzemeket bízták meg, amelyek képesek az adott anyagi és pénzügyi eszközöket maximálisan kihasználni. Alapjában véve a tudomány materializálódásáról van szó a termelési folyamatban. M!közben a rendszergazda és a partnergazdaságok egyaránt érdekeltek a tudományos-műszaki ismeretek gyakorlati alkalmazásában. Ezen a területen Is számtalan nyitott kérdés akad még, főleg a tervezésben és az anyagi-műszaki alap teljes mértékű biztosításában. Az intézetünk munkatársai aktívan részt vettek a termelési rendszerek bevezetésében, elsősorban szaktanácsadó tevékenység keretében a talajelemzések, a trágyázási és növényvédelmi tervek, a technológiai folyamatok kidolgozásában, valamint az egyes munkaműveletek értékelésében, a nyilvántartásban és az eredmények elemzésében. Az elmúlt évben intézetünk területi állomásainak munkatársai összesen 103 ezer hektárnyi területen segítették a termelési rendszerek alkalmazását. A tudományos-műszaki ismeretek területi alkalmazását különböző agro-ökológiai adottságokra méretezve modellgazdaságokban próbálják ki az intézet állomásainak dolgozó). A kijelölt mezőgazdasági üzemeíJffel — amelyekre az adott terület agro-ökológiai adottságai jellemzők — intézetünk öt évre szóló szerződést köt, konkrét feladatok megvalósítására. E feladatok biztosítása az anyagi-műszaki, valamint a termelési-pénzügyi tervekben is szerepel. Az intézet munkatársai elsősorban a tudományos-műszaki ismeretek megválasztásában és a módszertan kidolgozásában vesznek részt, s javasolják a legalkalmasabb technológiát. Az említett modellgazdaságokban népszerűsítő rendezvényeket tartanak a mezőgazdasági üzemek, a tudományos kutatás, a főiskolák, a szolgáltatások, az ipari vállalatok szakemberei számára. Szerteágazó tevékenységről van sző. Tavaly például a Tudományos Gazdálkodás! Rendszer Intézete 7 szlovákiai szimpóziumot, 8 kerületi konferenciát, 49 járási szemináriumot, 38 Dj technika napját és 244 továbbképző tanfolyamot szervezett Ezeken a rendezvényeken összesen 18 ezer 300 mezőgazdasági szakember vett részt. Hogy egy járás keretében mennyire igényes egy mezőgazdasági rendszer kiépítése és az ezzel kapcsolatos tudományos-műszaki ismeretek alkalmazása a gyakorlatban, azt jól példázza a Nyitrai (Nitra) járás mezőgazdasági termelése fejlesztésének modellje. A modell realizálásában részt vesz a reszort egész tudományos-kutató bázisa, a mezőgazdasági főiskola, a mezőgazdasági szolgáltatásokat nyújtó üzemek, a feldolgozó ipar, a középfokú iránytíási szervek és közvetlenül maguk a mezőgazdasági üzemek. A fő irányító szerepet ebben a járási pártbizottság vállalta. A modell megvalósításában a Nemzeti Front szervezetei is részt vesznek. A nyitrai mezőgazdaság fejlesztési modelljének végrehajtásában a koordinátor szerepét az intézetünk tölti be. A tudományos-műszaki Ismeretek alkalmazásának egyik igen hatékony formáját a komplex ésszerűsítő brigádok képezik. Hiszen ezek keretében a termelési folyamatba közvetlenül bekapcsolódnak a tudományos kutatás, a szolgáltatások, az ipari vállalatok és a középfokú irányító szervek munkatársai. Tavaly intézetünk és állomásainak munkatársai összesen 73 komplex ésszerűsítő brigádba kapcsolódtak be és a többi érdekelt szerv képviselőivel részt vettek a növénytermesztés és az állattenyésztés belterjesítésében, hatékonyságának növelésében, a tömegtakarmányok termelésének és hasznosításának ésszerűsítésében, a betakarítási és tárolási veszteségek csökkentésében, az energiahordozók észszerű kihasználásában, valamint a környezet kialakításában és védelmében. Az utóbbi években a komplex ésszerűsítő brigádokban is fokozatosan kezdik alkalmazni az anyagi érdekeltséget. Ez pedig jelenesen hozzájárul a kezdeményezés kibontakoztatásához. E csoportos munka úiszerű formája alakult ki a Nyitrai Mezőpazdasági Főiskola kezdeményezéséből. Ebbe nyolc szervezet kancsolédott he, egvebek között a mezőgazdasági főiskola, a járási mezőgazdasági igazgatóság, az Agrokomplex, az állattenyésztési, valamint a növénytermesztési kutatóintézet, a Tudományos Gazdálkodást Rendszer Intézete és a tudománvosműszaki információs központ. Mivel ez a tudományos tevékenység csak nemrég indult be, konkrét eredményekről egyelőre nem beszélhetünk. A legújabb tudományos-műszaki ismereteknek a kísérleti gazdaságokban történő kipróbálása intézetünk ugyancsak fontos tevékenységkörét alkotja. Annak ellenére, hogy jelenleg még aránylag korlátozottak a lejjetőségeink, így is hozzájárulunk í tudomány—kutatás—termelés—hasznosítás ciklusának a lerövidüléséhez. Intézetünk több állami kísérleti feladat megoldásán is munkálkodik. Az elmúlt évben a többi kutatóintézettel együttműködve koordináltuk в növénytermesztés és az állattenyésztés területén a komplex technológiák alkalmazását az újszerű faanyagok felhasználásával. Országos viszonylatban e feladat megoldására hét próbaüzemeltetés lett bevezetve, több mint 106 millió koronás ráfordítással. A kísérteti építkezések között egyebek között burgonyatárolók, iuhfarmok, bikahizlaldák és libafarmok szerepeltek, intézetünk irányította a Flexibane elnevezésű könnyű építészeti anyagok hasznosításának a kipróbálását a mezőgazdaságban. A prágai intézettel együtt közreműködünk a szarvasmarba-tenyésztés ésszerűsítésére irányuló állami kísérleti feladat megvalósításában is. Figyelembe vesszük az ősgyepek hatékonyabbá tételét, valamint a tömegtakarmányok jobb kihasználását. Az elmúlt időszakban Jelentős előrehaladás történt szocialista mezőgazdaságunkban a tudományos-műszaki ismeretek gyakorlati alkalmazása terén. A lehetőségek azonban ennél sokkal nagyobbak. Feltétlenül meg kell gyorsítani a tudományos-műszaki fejlesztést, s ebben jelentős szerepet vállal intézetünk is, eleget téve így a CSKP XVII. kongresszusa határozatainak. Komplex ésszerűsítő brigád többéves munkája nyomán fejlesztették ki a Voderadyt Efsz-ben gyártott korszerű, minden követelménynek megfelelő tejszűrő berendezést Fotó: Vass, KraJCovlö RUDOLF BUCKÓ agrármérnök, a Bratislava! Tudományos Gazdálkodási Rendszer Intézetének igazgatója Szója helyett lucerna? Szakmai körökben sem teljesen közismert, hogy a mérsékelt égövben — így hazánkban is — a legnagyobb potenciális fehérjehordozó növény a lucerna. Míg a többi fehérjehordozó növényekből — szója, borsó, lóbab — sorrendben 760, 660, Illetve 560 kiló nyersfehérje nyerhető, addig lucernából 8 tonnás termés és 20 százalék nyersfehérje esetén 1600 kilogramm nyersfehérje termelhető hektáronként. A lucernafehérje — a metionintől eltekintve — egyenértékű a szójáéval, és elvileg még emberi táplálkozásra is alkalmas. Mégis melyek az akadályai annak, hogy ezt az óriási termőképességet, ami a lucernában rejlik, nem tudjuk kihasználni, és ugyanakkor kénytelenek vagyunk rendszeresen tetemes mennyiségű szójadarát Importálni? Korábban nem voltak ismertek olyan ipari-üzemi eljárások, amelyekkel ez a nagy mennyiségű fehérje kivonható, illetve tisztán előállítható lett volna. Később, az 1979 es évek elején — nagyjából egv időben — kidolgozták az USA-ban és Magyarországon egymástól kissé eltérő, de hasonlóan az úgynevezett levélextrakciős eljáráson alapuló levélfehér je-koncentrátum előállítását (nevezzük az egyszerűség kedvéért LFK- nak). Az LFK vázlatos előállítása: zöldlucerna-feltárás, préselés, préslé melegítése, illetve kicsapatása, e lé centrtfugálása, az úgynevezett zöldiszap frakció beszárítása, amely egy 50 százalék körüli nyersfehérjét és mindössze 1—2 százalék nyersrostot tartalmazó zöld por. Az LFK ezen kívül tartalmaz még felbecsülhetetlen élettani értékű béta-karotint és xantoftllt. Az eljárás Magyarországon Vepex néven vált ismertté. Sajnos azonban nem tudott elterjedni. Az egyik ok, hogy az 1970-es évek olajárrobbanása túl költségessé tette volna ezt az energiaigényes terméket. A másik, döntő ok, hogy a lucernában van egy káros, mérgező glikozida, amely szaponin gyűjtőfogalom alatt ismert és ez lehetetlenné tette, hogy az LFK-I egygyomrú állatok szójafehérje helyettesítésére használják fel. A szaponin a baromfiaknál és a fiatalabb sertéseknél gyors növekedésgátlást, a tojástermelés rohamos csökkenését okozza. Márpedig LFK-t kizárólag ezzel a két állatfajjal lenne érdemes etetni, hiszen Itt takarítható meg nagy mennyiségű Import szója. így tehát kézenfekvő volt, hogy a lucernát mentessé kell tenni a szaponintöl ahhoz, hogy versenyképes legyen a szójával. Ehhez az egyik lehetőség a szapontnnak genetikai úton, azaz nemesítéssel való csökkentése volt. Ezt az utat választották 1972-ben a GATE Kompolti Kutató Intézetében. Mintegy évtizedes munkával sikerült egy olyan fajtajelöltet kinemesíteni, amely a közönséges fajták szaponlntartalmának kémiailag kimutathatóan csak körülbelül egyötödét tartalmazza, de biológiailag, vagy állatokon keresztül már nem mutatható ki, nem érezteti hatását. Az ebből a fajtajelöltből Kompolton laboratóriumi léptékben előállított LFK-val a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Takarmányozástani Tanszékén 380 Hibro broiler csirkével etetést kísérlet indult. A kísérlet végeredménye rendkívül . meglepő volt. Kitűnt, hogy — kevés {hetionlnkíegészítéssel — a 30 százalék LFK helyettesítése a szőjás kontrolihoz képest tömeggyarapodásban 2,5—4,6 százalékkal volt jobb, míg az 1 kilogramm tömeggyarapodáshoz felhasznált takarmány ennél a kezelésnél 2,8—3,0 százalékkal volt kevesebb. Ezzel bebizonyítottnak tekinthető — a kísérletek szintjén —, hogy a lucernafehérje képes minden káros következmény nélkül bizonyos arányban helyettesíteni a szójafehérjét, Véleményünk szerint kizárólag a szaponinmentességnek köszönhetően. Tudomásunk szerint ez az első kedvező eredményű kísérlet szaponinmentes LFK-val a világban. A közeljövő feladata ugyanezt nagyobb léptékben előállítani és kipróbálni, hogy a nagyüzemi gyakorlat is meggyőző eredményeket érjen el. Ä fajta előzetes elszaporítása megkezdődött Kompolton, köztermesztésbe vétele a közeljövőben várható. Termőképessége egyébként megegyezik a többi lucerna fajtáéval. A fajta azonban megfelelő Infrastruktúra nélkül nem tudna érvényesülni. Magyarországon korszerűsítették a régi Vepex-eljárást, lényegesen csökkentették az energiaigényét és így a végtermék is lényegesen olcsóbb lesz. Az elképzelés az, hogy a meglévő és ki nem használt szárítóüzemeket, megfelelő LFK-gyártó gépsorral egészítenék ki és összekapcsolnák energiarendszerüket. Ezáltal a hagyományos szárítás eddig elveszett hulladékhőjét Is hasznosítani tudják az LFK-szárításnál. (Itt megjegyzendő, hogy az LFK-gyártás ikerterméke a présmaradék gyorsszárításából keletkező II. osztályú lucernaliszt, amely kitűnő kérődzőtakarmány.) Az új technológia a szaponinmentes fajtával jelenleg a világon egyedülálló terméket állítana elő. , (Magyar Mezőgazdaság)
