Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-14 / 24. szám
SZABAD FÖLDMŰVES / 1986. június 1 i. 8 • VITASSUK MEGI • VITASSUK MEG! • VITASSUK MEG! • VITASSUK MEG! Mint sokan mások, én is elolvastam az alkoholizmussal Foglalkozó vitaindító cikket, ami arra késztetett, hogy tollat ragadjak és véleményemet papírra vessem. Én szintén osztom Kardhordó Ödön nézetét, miszerint az alkoholizmus nem betegség, legalábbis nem a szó szoros értelmében. Véleményem szerint az alkohol és a betegség között ok—okozati összefüggés van. Az alkoholizmus nem más, mint káros szenvedély, amely — sajnos —, egyre nagyobb teret hódít. Többször is szem- és fültanúja voltam különböző korú egyének beszélgetésének, amint éppen előző napi fogyasztásukkal dicsekedtek. Elképesztő, hogy a nem éppen kis létszámú társaság minden tagja milyen „férfias teljesítménynek“ tartotta a minél nagyobb mennyiségű alkohol -r- sör, bor, pálinka — fogyasztását. Tény, hogy az alkoholizmus olyan káros társadalmi jelenség, ami ellen küzdeni kell. E harc eszközeinek választéka valóban széles, de talán egyik sem igazán hatékony. Mert például azzal, hogy plakátokon hirdetjük az alkohol káros következményeit, az alkoholista még „szomjas“ marad. Ha az alkohol árának emelésével próbálkoznak, az alkoholista továbbra Is megissza napi „adagját“, legfeljebb a család asztalára jut kevesebb étel és gyümölcs. És azt hiszem, az elvonókúra sem az az eszköz, amely visszaszoríthatja (vagy szoríthatná) az alkoholizmust. , Nézetem szerint nem az alkoholistákat kell „gyógyítani“, hanem olyan intézkedéseket kell életbe léptetni, amelyek megakadályozzák, hogy az emberek az alkohol rabjává váljanak. A megoldást a megelőzésben látom, mégpedig új, hatékony rendeletek megfogalmazásában, jóváhagyásában, illetve pontos, szigorú betartásában. Elképzelhetőnek tartanék például egy olyan, az alkohol eladását korlátozó rendelkezést, amivel meghatároznák az alkohol maximális. egy főre eső adagját. A vendéglátóipar egy bizonyos menynyiségü alkohol (mondjuk, három korsó sör) elfogyasztása után a kedves vendégnek nem szolgálna fel szeszes italt. Szükségesnek tartom az üdítőitalok választékának bővítését, va lamint azt is. hogy ezek ne csak ízletesek, valóban szomjúságot oltók, hanem árban is mindenki számára hozzáférhetők legyenek. Fontos lenne az is, ha — különösen faluhelyen — több lenne a kultúrált (és kulturális) szórakozási lehetőség, a szabadidő eltöltésének hasznos és okos, vonzó módja. Hogy az emberek — elsősorban a'liatalok — ne legyenek kénytelenek — jobb híján —' a kocsmában ülve társaságba verődni. Gondolok itt elsősorban a kultúrotthonok jobb kihasználására, különböző érdekes műsorok, vetélkedők, sportrendezvények szervezésére. szakkörök vagy klubok létrehozására és ügyes irányítására, olyan mozgalmas és tartalmas kulturális életre, amelybe szívesen kapcsolódik be fiatal és felnőtt egyaránt. Persze, ehhez elsősorban ügyszerető emberek kellenek. A cél érdekében azt hiszem, akadna vállalkozó. Talán az általam javasoltak az érintettek körében nem lennének népszerűek, de minden csoda három napig tart. Egyszer már el kell kezdeni a komolyabb, következetesebb harcot. „Szomotor“ Először Is szeretném leszögezni, hogy az én véleményem szerint sem betegség az alkoholizmus. Szerintem a mértéktelen alkoholfogyasztás csupán a gyenge akaratú emberek „menedékháza“. Nem szeretnék terjedelmes fejtegetésekbe bocsátkozni, úgy gondolom. elég. ha megemlítem az al koholisták kedvenc szavajárását. amivel a „bizonyítványukat ma gyarázzák“. „Csak azért iszom, hogy gondom, bajom elfelejtsem!“, mondogatják a poharakat kísérő szöveget. Pedig az alkohollal csupán elodázzák gondjaik, bajaik megoldását. Káros hatásait az újságokból, televízióból már megismerte, aki akarta. Ennek ellenére az italozók tábora tovább növekszik. Megdöbbentő, hogy a fiatalok' körében is mindinkább közkedvelt az alkohol. Ahhoz, hogy határozott lépést tehessünk a megelőzésben, italozási szokásaink megváltoztatásában, nagyon sokat kellene módosítani az emberek szemléletén. Ugyanis manapság a kocsmákban még gyakrabban hallani azt. hogy igyál még egy pohárral, nehogy lejjebb csússzunk a világranglistán, mint az ellenkezőjét. Mert akad-e olyan sörözgető, aki haverjának, kollégájának, ivócímborájának azt mondja: „jobb lenne, ha már hazamennél!“ Vagy: „gondolj arra, nem félnek-e már tőled a gyerekeid?“ Ha ezt végiggondoljuk, bizonyára valamennyiünkben megfogalmazódik a kérdés: mire várunk? Én arra, hogy a szeszes italok árusítását teljesen tiltsák be. Ha írásomat esetleg közölnék, a nevemet nyugodtan kiírhatják, nincs rá semmi okom, hogy eltitkoljam. Köböl Tibor. Péterfala (Petrovcej • VITASSUK MEG! • VITASSUK MEG! • VITASSUK MEG! • VITASSUK MEG! • A mélyhűtés előnyeiről ma már nem kell meggyőzni senkit. A használati utasítás azonban nem terjed ki minden megszívlelendő szempontra. E- zért néhány tanáccsal sietünk olvasóink segítségére, toltunk, ezt 1—2 dkg ,cttromsóval összekeverve közvetlenül a dobozba vagy a tasakokba rakott gyümölcsre szórjuk, és azonnal a hűtőbe rakjuk, mielőtt levet eresztene. 3. Cukoroldattal inkább a Gyümölcs és zöldség tárolása mélyhűtéssel hiszen már erík az eper, és ilyenkor a legzsengébb a cukorborsó. Kezdődhet tehát a fagyasztása és a tárolása is. Mindért kertben, erdőben termett gyümölcsöt fagyaszthatunk, de elsősorban azokat érdemes, amelyek így őrzik meg legjobban ízüket, zamatukat, vitamintartalmukat. Ezek közé sorolható az eper, a málna, a ribizli, az áfonya, az őszibarack, a sárgadinnye. Gyümölcsöt háromféle módon fagyaszthatunk: 1. száraz fagyasztással, 2. cukorral megszórva, 3. cukoroldattal leöntve. Eper. egres, ribizli, málna, áfonya A jól megmosott, csutkájától., szárrészétől megtisztított gyümölcsöt szitán vagy szűrőkanálon lecsöpögtetjiik, majd papírtörülközőn (vagy hajszárítóval) megszárítjuk. 1. Száraz fagyasztás ese-. tében műanyag dobozkákba vagy mikrotén tasakokba töltjük, kicsit megrázogatjuk, és gondosan lezárva azonnal a mélyhűtőbe teszszük. 2. Ugyanígy előkészítve fagyaszthatjuk finom kristálycukorral meghintve Is úgy, hogy 1 kg gyümölcsre kb. 20—25 dkg cukrot száhúsos gyümölcsöket tesszük el, a héjától és magjától megtisztított barackot vagy a szintén meghámozott, magjától megtisztított, felszeletelt dinnyét. Ezeket ne mikrotén tasakokba, hanem jól záródó műanyag dobozkákba, poharakba rakjuk, ízlés szerint édesített oldatot készítünk (mintha kompótot tennénk e!) 1—2 g citromsó vagy citromlé hozzáadásával meggátoljuk a gyümölcs bámulását, és annyi oldatot öntünk minden dobozba, hogy a gyümölcsöt teljesen elfedje. Óvatosan rakjuk a mélyhűtőbe. hogy ki ne folyjon a ragadós lé. Cukorhorsó. karfiol, zöldbab, kelkáposzta Csak a- zsenge, egészen friss, egészséges termés alkalmas mélyhűtésre. A felsorolt főzelékfélék közül a cukorborsó az egyetlen, amelyet szárazfagyasztással tárolhatunk, úgy, hogy leszedve, megmosva és megszárítva a mikrotén tasakokba töltjük és azonnal fagyasztjuk. Elteh etjük azonban előfözött állapotban Is, 3—6 perces főzés után, hidegvízben lehűtve, megszárítva. Az előfözést legegyszerűbb úgy végezni, hogy tésztaszűrö kanálra tesszük az előkészített főzelékfélét, s a N forró vízbd mártjuk. A megadott íd6 után azonnal átemel]ük a hideg vízbe, majd lecsöpög* tétjük. A levágott végű rostjaitól megtisztított zöldbabot szintén 3—6 percig Joz- * zük, majd hasonló módod fagyasztjuk, mint a cukorborsót. A kelt főzéshez előkészített állapotban — összevágva, 2—3 percre a forró vízbe merítve, majd lehűtve —rakjuk dobozokba. A karfiolt egészben — de még jobb rózsákra, szedve —, egy kis citromsó hozzáadásával a főző vízhez, 3—5 percig főzzük. (A citromsó segít megőrizni fehér színét.) Tálcára téve előfagyasztjuk, majd mikrotén tasakokba rakjuk. (így nem nyomódnak össze a rózsái.J Vigyázzunk Hogy a tartósításra előkészített gyümölcs érett, ép, de teljesen friss, a zöldségféle zsenge és tiszta legyen. Ne várjuk meg, amíg az egész eltenni való mennyiség összegyűlik, naponta, ahogyan beérik, dolgozzuk fel! A dobozok és mikrotén zacskók teljesen épek, tiszták legyenek. Ne használjunk üveg vagy porcelán tálkákat, poharakat! Jól zárjunk le minden dobozt és zacskót, nehogy átvegyék egymás szagát. Az előfőzött zöldségeket, főzelékféléket jól hütsük le. A fagyasztott zöldséget és gyümölcsöt nem szabad kiolvasztani, majd újra a hűtőbe tenni. A mélyhűtőből kivett zöldséget kiolvasztás nélkül használjuk fel: a fövő levesbe, a főzelékhez előkészített habarásba, rántásra tesszük, s kevergetjük, amíg fölenged. A karfiolt forró, sós vízben majdnem puhára főzzük, majd a megszokott módon felhasználjuk. KACSÖ SÄNDOR: Sok volt a gyermek Remetén a lassan tipegett ki at аЦбп, én házban. Köszvényesen meg, abban meg alig vártam, hogy csattanjon a nagyban, egy se. Anyám talán már az alsó deszka, ügy gondolta, hogy könnyít vala- ßZf még elnézte nagyanyám, de mit magán, ha átenged a sokból akkor már megszidott, amikor egy egyet nagyanyánknak, vagyis nagy- délután úgy mentünk haza a legemáminak. Ennek az egynek azon- iáról, hogy három pipe is hiányban olyannak kell lennie, akinek zott a csapatból, s én csuromvizemár veszik is valami hasznát sen sírtam mögöttük. Mérges ke- Köszvényesen, hogy szívesebben serűségemben el sem tudtam топvállalják. Így szegödletlek oda en- dani, hogy nem én voltam a hlyem libapásztornak. ^ bás, hanem az anyaludak, mert Nagymámi szívesen fogadott. 'A bementek a Nyárádba egy olyan pipékre vigyázni kellett, fogadni helyen, ahol nagy darabon csapómelléjük valakit nem fizetődön san rohant lefelé a víz. A nagy volna ki, én pedig már elég nagy ludak persze ki tudtak úszni itt voltam ahhoz, hogy megfeleljek Is, a három pipe azonban elsodróennek a feladatnak. De nem felel- dott. Igyekeztem én segíteni vetem meg, nem volt szerencséje ve- leik, de hát a vége az lett, hogy lem nagymáminak. engem is sodorni kezdett a víz, Azon a nyáron kevés pipéje ér- s mire kikecmeregtem valahogy, te meg, hogy öltözködjék. Ott az elveszett hármat már messze kezdődött a baj, hogy a libapajtá- vitte a sodrás lejeié a bokros párnák különösen érdekes ajtaja volt: tok közölt, a megmenekültek pejei lehetett húzni, s aztán egyet- dig pippegve örvendtek egymáslen kis mozdulattal leejteni úgy, wk és a fűnek a parton, hogy csattant az alsó deszka szé- S mintha meg lettünk volna kulén. Nem tudtam én még akkor, ruzsolva, bekövetkezett a harmami az a nyaktiló, mégis lefejez- dik nagy pipeszerencsétlenség is. tem ezzel az ajtóval egy pipét Pedig már nagyocskák voltak, mindjárt az első reggel. Elkésett szárnyukon ütközött az anyatoll a kis butus: utolsónak és nagyon is. Volt nagyanyámnak három ládába ültetett oleanderfája. Ezeket nyáron a tornácon tartotta. Egy reggel azonban, amint hajtottam kifelé a libákat, ott állottak az oleanderek az udvaron (biztosan nagytakarítást terveztek odafenni, s alattuk néhány lehullott levél. Terelgettem kifelé a libákat, de megálltam magam is, amikor egy oleanderlevelet felkapott az egyik anyalúd, s biztatni kezdte libanyelven a pipéket, hogy kóstolják meg ők is. A másik anyalúd erre még a fára is felnyúlt hosszú nyakával, s letépett onnan is egy-két levelet. Ráztam én Is elébök néhányat, ha már úgy szeretik! Kevés ideig tartott az egész, mert jött már nagyanyám, sietett valahová, kiterelt tehát a libákkal együtt a kapun. Délig Пет történt semmi. Illetve én nem vettem észre semmit. Egyszer azonban, amint a viz jelé akartam téríígetni a csapatot, csak azt veszem észre, hogy az anyaludak részegen tántorognak, a pipék egy része pedig csak ül, nem tud a lábára állni. Hej, szaladtam nagymámi után, s képemből kikelve hebegtem, hogy valami kuruzslás történt a pipékkel, tán megéiette ókét valaki, mert nem tudnak lábra állat. Szaladt mindjárt 6 is, már amennyire tudott, de csak terengetózött a karjaival. — faj, istenem! Mi történhetett ezekkel a libákkal? Jaj istenem! Később aztán megtudtuk, hogy valóban „meg ételt ék", s éppen én: az oleanderlevelek rpérgezték meg őket. A két anyalúd megmaradt: keveset ettek, a plpéknek akartak kedveskedni a szokatlan ennivalóval. A pipékböl is megmaradt vagy három, azoknak, úgy látszik kevés jutott a csemegéből. (Részlet a szerző Virág'alatt, iszap Fölült című könyvéből) KRECSMÄRY LÄSZLÖ: Hozz nekünk egy pörgettyűt — pár percig majd pörgetjük, — búgó, hangú búgattyút, — s éjjel-napal búgatjuk. Hozz öt pöttöm pattantyút — negyven napig pattantjuk', — hatvan hörgő herkentyűt, — s állandóan serkentjük. Hozzál három dugattyút :— minden jóval duggatjuk, s—Tyuk-tyük vers csengettyűt és zörgettyűt, — reggelenként zörgetjük, — — forgatjuk és szívatjuk, — — forgattyút és szivattyút, billentyűt és görgettyűt, — billentjük és görgetjük. Hozzál nekünk zugattyút — szélfuvolán zúgatjuk, —s hozz egy teknő töpörtyűt, — vacsorára betömjük! Váci Mihályi Pipacsok я búzasezBbaa cí»ti versiből idézünk; Rejtvény, l.réaa falaki tői távolodva Pirul* 1 Kötés ;a«áreági Nénin kotos Kaptafa A®#ri.kai kSltS T T kritikue, filaeestét* ► í VMM =2_ Vofatindalatú i. 1 Pert indít Teleki ellen 1 ' -i Viteain Partnere» Liter Ság Rótei ICO ízen a helyen isonoa betök A hét •rCrifc napja Szorcrújéték F" Lettfia betű-Azonos betűk. 7 S . Aknŕ kSzept ... nail, légipoata ófcoci nép Ivadék 3dvöa erejd. tárgy Téró KSt&aaó Keserű anyagok Burkol Vonatkozó 'lévaié* Franci* forradalmár Antik Viasza: nomád nép Arany - letinul £ napon Rejtvényf k.rée* Ragadozó állat A eíp közepe Piát»; Kelet Roeat ágy sre rrélyee lévmée Táróé Olaazoreeágber Szín ■f-nSO-gy Magyar színéé* Pá**t* Iskola a diákok r.yeltáa Tonnt boltban van 1-aemelj R.» Megexólítáa Kiránduló hely Szlofáiié ben Gyilkol áva Névéi8 Vgr»a X iA MEGFEJTÉS — NYERTESEK Lapunk 22. számában közölt keresztrejtvényt helyes megfejtése: Életednek öröme a gyermek, virág, mit a tavaszi rét termett. Nyertesek: Németh Gyula, Ipolybél (Bielovce), Mihalovics László, Dunasíerdabely (Dun. Streda), Halgas Ildikó, Kulcsod (Kfuőovecj. «
