Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-18 / 3. szám

t 1986. január 18. Szabad földműves 5 Sorsdöntő, vagy ha úgy tetszik, jövöt meghatározó napokat élünk. Kommunistáink a már­ciusra egybehívott pártkongresszusra készülve, országszerte az elért ered­mények összegezésén, a gazdasági és a szociális fejlődésben megtett ötéves üt értékelésén, no meg azon fáradoz nak, hogy ki-ki a saját területén megtalálja a még bonyolultabb és Igényesebb feladatok teljesítését se­gítő feltételek megteremtésének lehe­tőségét. MA JOBBAN, MINT TEGNAP Ä Dunaszerdahelyl (Dunajská Stre­da) járás viszonylatában élmezőnybe tartozó dercsikai (jurává) Barátság Vállvetve a holnapért szilárdításának. Az alapszervezetek rendszeres időközönként foglalkoz­nak ezekkel a kérdésekkel. A párt­tagságra érdemesnek tartott jelöltek nevelésével, munkájuk értékelésével behatóan foglalkoznak. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a most zá­rult ötéves tervidőszak folyamán az eredetileg tervezett 21 helyett össze­sen 27 példás dolgozót vehettek fel párttagjelöltnek. A pártmunka e fon­tos szakaszát illetően elsősorban a bakai (Baka), az egyházkarcsai (Kos-Krastsenits Agnes Egységes Földműves-szövetkezet kom­munistáinak minapi tanácskozását a bátor szókimondás, az épitő jellegű bírálat és persze ezzel egyetemben a többre és jobbra törekvés jellemezte. A legutóbbi üzemi pártkonferencia óta megtett utat és a hetedik ötéves tervidőszak feladatainak teljesítésé­ben elért eredményeket értékelő fő­beszámolót Szakái Lajos, az üzemi pártbizottság elnöke terjesztette elő. A többi között elmondta, hogy az értékelt időszakban az üzemi pártbi­zottság a XVI. pártkongresszus hatá­rozataira épülő és a КВ-ülések hatá­rozatait is méltató munkaterv szerint tanácskozott, s mindenkor körültekin­tő és alapos munkát végzett. Más lapra tartozik, hogy kifogásolható a bizottság tagjainak 03 százalékos részvétele a tanácskozásokon. Az is elgondolkoztató tény, hogy miért ke­vés a vitafelszólalás, miért bátortala­nodnak el a kommunisták, ha törté­netesen véleményt kellene nyilvání­taniuk? Alapszervezeti szinten vagy a pártcsoportokban ennek a kérdés­nek a megválaszolására feltétlenül vissza kell térni. A szónok több ízben is aláhúzta, hogy üzemi és alapszervezeti szinten is komoly figyelmet szentelnek a tag­sági alap gyarapításának és fejlesz­tésének, a párt vezető szerepe meg­Stollár András tolné Kračany) meg a dercsikai párt­­alapszervezet tevékenysége értékel­hető pozitívan. Itt ugyanis nem pusz­tán a számbeli feladatok teljesítésére ügyeltek és ügyelnek, hanem arra is volt gondjuk, hogy az irányító és termelő tevékenység valamennyi fo­kán jelen legyen a párt, és valami­lyen formában érvényesüljön annak vezető szerepe. Később arról is szó esett, hogy az üzemi pártbizottság rendszeresen be­számoltatja a gazdasági vezetőket és rugalmasan ellenőrzi a termelési és értékesítési kötelezettségek, illetve a szociális program teljesítését. Nos, mint megtudtuk, a vezetők közölt bi­zony olyanok is akadnak, akik nyög­nek tartják a számonkérést, s csak ímmel-ámmal vagy egyáltalán nem készülnek fel a beszámolóra, hiányos vagy pontatlan adatokat közölnek stb. S mi több: néha az egyhangúlag el­fogadott határozatok teljesítését is sürgetni kell. Hm! Ha a párt vezető szerepének megszilárdításáról beszé­lünk, az utóbb említett problémákra is ki kell terjeszteni a figyelmünket, mert az ilyen vezetőkkel szemben tanúsított elnéző magatartás általá­ban megbosszulja magát. A főbeszámoló kedvezőnek mondta a pártoktatás színvonalát és elisme­rően szólt az előadók felkészültségé­ről, aláhúzta, hogy az utóbbi időben javult a népszerűsítő és a megnyerő tevékenység, s nem utolsósorban a fiataloknak is több figyelmet szen­telnek a kommunisták. SZELLEMI ES GAZDASÁGI felemelkedEs A nagygazdaságban, amely kerek tíz éve járja az egyesült szövetkeze tek útját, ma 23 főiskolai és 62 kö zépiskolai végzettségű szakkáder dói gozik, a munkáskategóriában nyil vántartott szövetkezetesek közül pe dig több mint háromszázan tettek szakmunkásvizsgát. A tervek szerint a szakképzett dolgozók részaránya a nyolcadik ötéves tervidőszak végére ebben a gazdaságban eléri a 95 szá­zalékot. Olyan szellemi tőke ez, a­­mely szavatolja a gazdasági felemel­kedést, a korábbinál igényesebb fel­adatok teljesítését. És így van ez rendjén, mert — lett légyen bármilyen évjárat — ez a kö­zös gazdaság bizony többnyire jó példával járt elöl a feladatok telje­sítésében. Itt van például a sokak ál­tal szélsőségesnek vagy egyenesen ínségesnek mondott tavalyi esztendő. Dercsikán a fagykárt szenvedett sző­lő kivételével valamennyi növényfé­leség terven felüli hozamot nyújtott. Hadd tegyem hozzá, nem azért, mert „tartalékkal“ terveztek a gazdák. En­nek igazolására most és itt csupán két példa: szemesekből a tervezett 6.5 tonna helyett 7,52, cnkorrépából pedig a tervbe foglalt 40,4 helyett 43,45 tonna termett egy hektár átla­gában. Az állattenyésztési ágazat szintén maradéktalanul teljesítette legfonto­sabb termelési és értékesítési kötele­zettségeit. de főleg a jövő megalapo­A főbeszámolót Szakái Lajos terjesztette elő zása érdekében, az elkövetkezőkben több figyelmet kell szentelni a szar­vasmarha-tenyésztés tervszerű fej­lesztésének. A Barátság Efsz komoly sikereket ért el az ötéves tervidőszak felada­tainak teljesítésében is. Összességé­ben 6190 tonna szemest, 137 tonna napraforgót, 493 tonna cukorrépát, 792 tonna zöldséget és 396 tonna szőlőt, illetve 875 ezer liter tejet meg 5G4 tonna húst kínált és adott a fo­gyasztóknak terven felül. CERUZÁVAL A KÉZBEN... Az üzemi pártkonferencia összesen 196 párttagot és 9 tagjelöltet képvi­selő küldöttel szép számban bekap­csolódtak a vitába. Szóba került a múlt és a jövő is. Többen aláhúzták, hogy bizonyos területeken akadnak még bosszantó fogyatékosságok és megoldást sürgető problémák, de a­­zért nem szabad csukott szemmel to­vábblépni az elért eredmények mel­lett, és persze azt is el kell monda­A tanácskozás résztvevőinek egy csoportja A szerző felvételei ni, hogy elérésükben a pártonkívü­­liek is komoly részt vállaltak. Vy­bočil Pál az egyházkarcsai alapszer­vezetnek a párttagjelöltek kiválasztá­sában és nevelésében szerzett tapasz­talatairól és elért eredményeiről szá­molt be a tanácskozáson, Gajdos Géza a bakai részleg állattenyésztési gondjairól és feladatairól beszélt, aláhúzva az emberi hozzáállás javí­tásának szükségességét. Ugyancsak tőle hallottuk, hogy a takarékosabb sertéshizlalás érdekében ajánlatos volna felülvizsgálni a nedveskukorica tárolásáról és felhasználásáról alko­tott, nem éppen kedvező véleményt. Természetesen üzemi és felsőbb szin­ten egyaránt. Mazák Dušan azt fejte­gette, miként vállalhatna többet a szövetkezet műszaki szolgáltató rész­lege a közös gazdasági felemelkedé­sét szavatoló feltételek megteremté­séből. Krastsenits Agnes a közel fél ezer embert mozgósító brigádmozga­lom eredményeiről szólt, hangsúlyoz­va, hogy megfelelő irányítással és ösztönzéssel még hatékonyabbá le­hetne tenni a munkaközösségek köz­érdeket szolgáló versengését. Stullár András ágazatvezető arra hívta fel a figyelmet, hogy az érvényes szabá­lyozók egyértelműen előtérbe helyez­ték a gazdaságosságra törekvést és az irányítás valamennyi fokán meg­követelik a vezetőktől ,hogy szaksze­rűen és körültekintően — a hozzá­férhető tudományos ismeretek és szakmai információk birtokában — döntsenek. Adottságaiknak megfelelően, a der­csikai Barátság Efsz tagjai sokat tet­tek a hetedik ötéves tervidőszak si­keres betetőzéséért — ezt az SZLKP Nyugat-szlovákiai Kerületi Bizottságát képviselő Algayer elvtárs is méltatta —, s bízvást reméljük, hogy a kom­munisták a pártonkíviiliekkel tovább-1 ra is azon fognak munkálkodni ebben a gazdaságban, hogy elősegítsék a párt gazdasági és szociális program­jának megvalósítását. Kádek Gábor Nyugalmi időszaknak „becéz­zük“ a téli hónapokat. Azok-e valójában? Ha annak tartjuk, megbocsáthatatlan hibát követünk el. Miért? Mert a tél az alapos felkészü­lés időszaka — s nemcsak fizikai, hanem szellemi értelemben is. Hi­szen a 8. ötéves tervidőszak feladatai minden eddiginél igényesebbek, s ami még társul hozzájuk: a megváltozott körülmények és az új gazdasági sza­bályozók. Megismerúi ezeket a szabá­lyozókat, valamennyi mezőgazdasági üzem vezetőjének alapvető kötelessé­ge. Erre is a téli időszak a legalkal­masabb. Néhány járásban adóssággal lépték őt az új ötéves tervidőszak küszöbét. A mezőgazdasági üzemekben nem mindenütt teljesítették a XVI. párt­­kongresszus és az efsz-ek IX. orszá­gos kongresszusa határozatából adó­dó szakképesítési feladatot, a mun­­kásjellegű szakmákra vonatkozóan. Mi volt az elvárás? A 7. ötéves terv­időszak végéig elérni a munkásfog­­lalkoztatásűak felének a szakképesí­tését. Sajnos, ezt a komoly feladatot jó néhány járásban nem respektálták eléggé. Üdvös lenne, ha az adós já­rások tétovázás nélkül hozzáfogná­nak tartozásuk törlesztéséhez. A leg­főbb kezdeményezés a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége járási bizott­ságaira hárul, hogy a járási mező­­gazdasági igazgatóságokkal szorosan együttműködve elősegítsék a lemara­dás behozását. A kényelmeskedésnek, a ráérősködésnek nincs helye! A szakképesítés ütemének gyorsítása korporancs, a mezőgazdasági üzemek távlati káderképzési tervének figye­lembevételével. Tény, a szövetség és annak járási bizottságai többet tehetnének. A ru­galmasabb és következetesebb hely­színi ellenőrzések felfedhetnék az ez irányú fogyatékosságokat. Persze, a hibák, fogyatékosságok puszta feltá­rása — nem minden! A helyes me­derbe terelés szükségei! a jól átgon­dolt, konkrét intézkedéseket. Ehhez az általánosítható jó tapasztalatok közreadása és hasznosítása sem mel­lőzhető. A másik problémakör: a szövetke­zeti felnőttoktatás. Nézzünk úgy rá, mint elodázhatatlan feladatra. Végre GONDOLATOK ideje lenne már levetkőzni a forma­ságokat, melyek nemegyszer béklyói az előrehaladásnak. Túl kell tenni magunkat a maradi szokásokon, s azt helyezni előtérbe, ami a legfonto­sabb: szem előtt tartva az egyre igé­nyesebb tervfeladatok teljesítéhez a jó előfeltételek megteremtését. A jó előfeltételek megteremtésé­hez lényegesen hozzájárulhat a me­zőgazdasági üzemek személyzeti és káderosztálya, kisebb termelőegység esetében a személyzetis. A káderosz­­.tály dolgozóinak, a személyzetisnek afféle „lélekbúvár“ szerepét is be kell tölteniük. Ki kell tapintaniuk, kikben milyen tehetségek szunnyad­nak. A szellemi fejlődőképesség ki­­puhatolása sok apró megfigyelésen alapszik. Ebben kik lehetnének a ká­dárosztály segítségére? Az éles sze­mű agrárértelmiségiek, akiknek fej­lett az itéiőképeségük és meghízható adatokkal szolgálhatnak, éppen sze­mélyes tapasztalatgyűjtés alapján. Jó támpontul szolgálhatnak az ágazat­vezetők is. akik megismerik a fiata­lok, a középkorúak képességeit, tu­dásra áhftozását, az egyes szakmák iránti vonzalmát. Ezeknek az apró megfigyeléseknek — és személyes beszélgetések tanulságainak — a bir­tokában már lehet valamit kezdeni. S nem okoz különösebb nehézséget, fejtörést, ha valakit tanfolyamra kell majd küldent Lépjünk tovább! A szövetkezet szinte évente köt szerződéseket fia­talokkal, akik nemcsak hogy tanulás­ra adják a fejüket, hanem be is feje­zik tanulmányaikat. Alapfokon? Ez is valami! Nos, szólni kell a mezőgaz­dasági szaktanintézetet végzettekről: a mezőgazdasági üzemek vezetői tö­rődjenek velük többet. Csak élni kell a lehetőségekkel. Ok már a mezőgaz­dasági termelés alapismereteinek a birtokában hamarabb megértik a' me­zőgazdasági szakközépiskola elvégzé­sének a szükségességét, s a különbö­ző rövidebb-hosszabb szaktanfolya­mok elvégzésére is könnyebben rá­­bfrhatók. A mezőgazdasági üzemek vezetői, a személyzeti és káderosz­tály dolgozói jobban alapozzanak ily értelemben azokra, akik az iskola­padban már bizonyítottak, s a terme­lőmunkában is kamatoztatják alapis­mereteiket. Tények egész sora bizonyítja: ahol nemcsak megszerzik az alap-, közép- és felsőfokú képesítéssel rendelkező szakembereket, hanem az útjukat is rendre egyengetik, megteremtve a kedvező körülményeket a képessé­geik kibontakoztatásához, a tudásuk termelőerővé formálásához — ott nincs káderprobléma. S általában jók a gazdasági eredmények. A jó mun­kahelyi légkör is nagyon fontos, hogy az ifjú mezőgazdasági káderek ottho­nosan érezzék magukat szakmájuk­ban, minél előbb szilárd „talajt“ érezzenek a talpuk alatt. Az önmeg­valósításnak ez ad lendületet. Visszatérve a szövetkezeti munka­iskola problémaköréhez, egyre in­kább tudatosítani kell, egy-két elő­adás nem elegendő ahhoz, hogy va­lamennyi dolgozó számára közérthe­­tőek, kézzelfoghatóak legyenek a kö­zös gazdaság, a szocialista mezőgaz­daság célkitűzései. A gyakorlat szá­mára mind több szaktudásra van szükség. Olyannyira, amely korunk fej­lődésének kerekét mozdítja előbbre. A korral haladás parancsolóan meg­követeli a szaktudás rendszeres fel­­frissítését, az új tudományos-műszaki ismeretekre törekvést. Az új körülmények újszerű gondol­kodást követelnek. És jól felkészített kádereket, közép- és felsőfokon. Az­tán jöhet az átszervezés, a személy­esere. De ha sajnáljuk a pénzt a szel­lemileg fejlődőképes emberek isko­láztatására. akkor vessünk magunkra. Természetesen, ezzel nem azt mondjuk, hogy a több mint három és fél évtized alatt keveset tettünk. Sok ezer ember hagyta el alap-, közép- és felsőfokú mezőgazdasági iskoláinkat, azóta felelős posztokon bizonyítot­tak, s bizonyítanak ma is, éretten, tapasztalatgazdagon, mint jó vezetők, szakirányítók. De a nemzedékváltás nem ismer tréfát. Telepvezetők, ága­zatvezetők tudják a legjobban, miiv nagy szükség van a szakmailag és politikailag egyaránt jól felkészített fiatalokra, hogy a kor követelmé­nyeihez igazodó feladatok sorra tel­jesülhessenek. S hadd tegyük még hozzá: úgy cselekedjenek mezőgazdasági üzem­vezetőink, hogy minél kevesebb ifjú mezőgazdasági szakember kallódjék el a megnemértés útvesztőjében. Te­gyünk minél többet azért, hogy na legyen kedv- és szárnyaszegett fiatal szakember, akik — ha nem fordul jobbra sorsuk — hátat fordítanak a szakmának, s másutt keresik boldo­gulásukat, általában a népgazdaság más tárcáiban. Ez nemcsak a közös­ség. a népgazdaság kára is. Megelőz­hető? Meg! Mégpedig az idejében nyújtott segítséggel, a bátoritással, az egzisztenciaféltés megelőzésével stb. Érdemes a kárt megelőzni, hogy ne sajduljon a tanár, a szakpedagó­gus. a nevelő szíve, a megannyi ve­­sződség, türelem ne menjen veszen­dőbe. A fiatal mezőgazdasági szakkádé­­rek fölötti védnökségvállalás nem új­keletű. Äm jól bevált módszer ahhoz, hogy a fiatal szakmabeli az új kör­nyezetben minél előbb jól érezze ma­gát, szárnyszegeitsége, a szakmának való hátatfordítása be ne következ­­hessék. A védnökök kiválasztásán nagyon sok múlik, akik a fiatal káde­rek minél előbbi „legyökereztetésé­­hez“ teremthetik meg a legjobb kö­rülményeket. Egyrészt gyakorlati ta­pasztalataik önzetlen átadásával, ta­nácsadásokkal, másrészt a bizonyta­lanság ködének eloszlatásával. Kész­tessék a védnökök a fiatalokat önál­ló kezdeményezésre, tudásuk kama­toztatására. Hiszen elméleti tudásuk csak akkor ér valamit, ha az a gya­korlati ismeretekkel párosul. Ha ilyen baráti, elvtársi viszony alakul ki a fiatal és az idősebb mezőgazda­­sági szakemberek között, úgy a há­­tatfordítás is elmarad. Sőt, megnő a bizalmuk, mind közvetlen munkatár­saik, mind a vezetők iránt. Teszik a dolgukat, amit elvárnak tőlük. S kell-e több ennél? N. Kovács István'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents