Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-31 / 22. szám
S7ARAT) FílT.ľlMOVFS 198B. május 31. 14-• MÉHÉSZÉT • MÉHÉSZET. • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZÉT ® MÉHÉSZET • MÉHÉSZÉT • MÉHÉSZÉT • MÉHÉSZET • Érett a méz. ha a pergetőbői a kannába folyva gyíírodik, ,:zenélő“ hangot ad. Л pörgetés megkezdése előtt is jól eligazít a méz érettségét illetően, ha a mézes keretek egy részét a méhek már lepecsételték, s elszcdéskor nem fröccsen. A pergetés jé alkalom arra, hogy méhcsaládjaink teljesítményét mérjük. Arra nincs lehetőségünk, hogy valamennyi család mézhozamát külön-külön megmérjük. Jól használható eredményt kapunk, ha feljegyezzük, hogy melyik családtól hány keretet pergettünk ki. A kipergetett méz sűiyát elosztjuk a pergetett keretek számával. így megkapjuk az egy pergetett keretből kapott méz súlyát. Ebből már kiszámítható az adott család mézhozama. Heresejt építésére álljon szabad hely a család rendelkezésére, így a műlépet kevésbé rontja el béreseitek építésével. Mindig a fészeklépet újíttassuk fel. Kétévesnél idősebb lép ne legyen a fészekben. Az akácvirágzást követően itt a szaporítás ideje. A szakirodalom általában 2П—40 százalékos szaporításról ír. Itt a mértéket nem mi határozzuk meg, hanem a méhcsaládok népessége. Legalább két és fél kilogrammos rajokat készítsünk. Annyit tudunk szaporítani, ahány családtól ez összejön úgy. hogy azok is legalább három kilogrammosak maradnak. A szaporítás módjai közül választhatunk, de mindig termékeny anyával készítsük a mesterséges rajt. Ma söpört rajt készítünk, azt célszerű lakásunk udvarán vagy annak közeiében elhelyezni, hogy rendszeresen etethessük. Ez két hét alatt kiépíti fészkét, mézkoszorüt raktároz és szépen lesz flasítása is. A fiasítasmentes időszakban pedig szinte teljesen megszabadífhataó a Varroa atkától. Az anyaesnrének is eljött az ideje. Kétévesnél idősebb anyákat termeld méhészetben nem célszerű meghagyni, mert teljesítményük csökken. Ez alól csak azok az anyák kivételek, amelyeket kiváló tulajdonságaik miatt tenyésztési célból hagytunk meg. Ezek teljesítményének csökkenését kárpótolják kiváló utódaik. A rendszeres anyacsere csak akkor meghízható, ha az anyákat jelöljük. Termelő családokat mindig termékeny anyával anyásttsunk. Ha váltóbölcsővel kiváló családtól végül is mégis készítünk mesterséges rajt, ezt később közvetett anyásftásra használjuk fel. Folytassuk az ázsia nagy méhatka elleni védekezést. Ennek több hatásos módszere van. Az egész tevékeny időszak alatt legyen a méhcsaládoknál szabad építésre hely. Ide még ebben az időben heresojteket építenek, ezeket az anya bepetézi, s a fedett herefiasítás rendszeres elvételével rengeteg atkától szabadítjuk meg a méhcsaládot. Aa-akácméz kipergetése után végezzünk sorozatkczelést a Varrescens-füstölőcsíkkal. Ez háromnaponként legalább négy esetben szükséges. A fiatul anyás családok szintén fontos eszközei a védekezésnek. Az anyaváltásra készülő családok gyülekezőhelyei a környék heréinek, ezek pedig legfőbb terjesztői az atkának. Ismert jelenség, hogy a bordásfalán Időben csökkentett teljesítménnyel petézik az anya. s a méhcsaládok hereűzésbe kezdenek. A herefiasítás leállása sok atkát a munkafisítás megtámadására ösztönöz. Ezt el kel! kerülnünk, s a hordástalan időszakban etetnünk kell. Az akác elvirágzása után kevés a jó méhle-’elő, sokszor az aszály is knrrtástalankégot idéz elő. Találhatunk még ebben az időben mustárt, smkérót. sziiszösbükkünvt. gyalogakácot, harsat, seiyemkórüt. Rendszerint nem nagy területen vannak, nektárhozamuk is alacosny, mégis érdemes ezeket felkeresni. Méheinket minden esetben olyan helyen tartsuk, ahol virágport bőségesen találnak. A méhek fehérjeforrása, a virágpor, fehérje nélkül nincs élet. Akác után különösen fontos a bőséges virágporos legelő, mert a két akác alatt kevés virágport hordanak a méhek és a tartalékok kifogynak. Virágpor híján a serkentő etetés is hatástalan. Méheink akác után is állandóan dolgozzanak: rendszeresen és folyamatosan el legyenek látva virágporral. legyen hordás, ezek híján pedig etessünk. Ha az anya bármelyik feltétel hiányában a kelleténél kevesebbet petézik, ez behozhatatlan veszteséget jelent a méhcsalád népességében. <M| A nagyvilág pici állatkáinak szorgalmát nem kell szemléltetni. Hasznosságuk egyre sokrétűbb. Nemcsak az áftaluk begyűjtött és termelt mézet és viaszt, hanem a vi: régport és a propoliszt is felhasználjuk különböző célokra az élelmiszer- és gyógyszeriparban egyaránt. Színié hihetetlen, hogy méhészettel már az ókori Egyiptomban is foglalkoztak. Az azóta eltelt évszázadok során a méhek elválaszthatatlan részeivé váltak életünknek. A minap felkerestem Gróf Lászlót, aki 1973-tól taeja a Szlovákiai Méhészek Szövetsége Kírálvrévi (Kráľov Brnd) Helyi Szervezetének. Méhészmúltjának titkaiba szívesen vczptelt be engem: — Valamikor a helyi állami gazdaságban dolgoztam. Traktoros voltam; mindig is vonzottak a gépek, ezért szerettem is a munkámat. De a sors közbeszólt. Az első lépést 1973-ban tettem meg. amikor az állami gazdaság megszüntette a méhészetét. A nászom, aki akkor már nagy méhész hírében állt, rábeszélt, hogy próbáljam meg én is, biztosan menni fog. Először kissé idegenkedtem, tél vakmerőnek tűnt számomra a javaslat, ugyanis akkoriban még félleni a mellektől. A vége az lett. hogy mégiscsak beadtam a derekam a nagy unszolásra. Örömmel mondhatom. nem bántam meg. Be is léptem a méhészek helyi szervezetébe. Két évvel később a betegség munkaképtelenné tett. azóta otthon Illő vagyok. Egyetlen igazi elfoglaltságommá a méhészkedés vált. Igaz fényképezek is a helyi polgári ügyek testületé számára, s szívesen hallgatok zenét is. a legkellemesebb elfoglaltságot mégiscsak a kantárak közelében való foglalatosság jelenti, jelenleg mindössze tizenhárom családom van. ám évekkel ezelőtt húsz is volt. Mivel nem -bírom az emelgetést, csökkentenem kellett a családok számát. A feleségem segítségével a jelenlegi állományt különösebb gond nélkül el tudom látni. Valamit kell csinálni, (Fotó: —bor] Örösi Pál Zoltán halálára A közelmúltban, életének S3, évében elhunyt dr. Öriisi Pál Zoltán nyugalmazott méhtenyésztési osztályvezető, egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok doktora, Kossuth-dfjas, a Munka Érdemrend arany és bronz fokozatának és a Szocialista Magyarországért Érdemrend tulajdonosa — Állami díjas — nemzetközi hírnevű szakember. Életútja Székelvudvárhelyrői indult. Alig volt több tízévesnél, amikor felkeltették érdeklődését a méhek, s elkezdte tanulmányozni a méhcsaládok csodálatos világát. Az elemi iskola elvégzése után került Budapestre, ahol jeles eredménnyel érettségizett, majd el végezte a tudományegyetemet, ahol állattanbúi doktorált. Ezt követően középiskolai tanári vizsgát tett. majd a Debreceni Gimnáziumban tanár, később pedig a Kolozsvári Tudományegyetem adjunktusa. A rovarok biológiájának tárgvkoréból 1933-ban a Debreceni Tudományegyetemen magántanári képesítést szerzett. A Gödöllői Méhészeti és Méhbológiai Kntatőintéznt vezetését 1942-ben vette át. s itt volt 1972-ig vezető, majd haláláig tudományos tanácsadó Kutatómunkájának legfontosabb területei: a méhek parazitáinak. a méhmirigyek működésének vizsgálata, a méhanyanevelés módszereinek és eszközeinek fejlesztése, valamint a méhek viselkedésének tanulmányozása. Az ő nevéhez fűződik a máig is működő méhegészségügyi felelősi hálózat kialakítása. Szintén ő szorgalmazta a kezdő és gyakorló méhészek képzését, s indította meg az ismert „gödöllői vasárnapokat“, amelyeken gyakorlati bemutatóval egybekötött előadásokat tartott. Ezek rövid idő elteltével nagyon népszerűek lettek, s nemcsak Magyarországról érkeztek az érdeklődők, hanem a környező országokból, többek között hazánkból is. Amint már említettük az egyik legjelnntóscebb kutatási területe a méhek ellenségeinek és parazitáinak tanulmányozása volt. Az öt világrészből származó anyagot feldolgozva hat új fajt írt le. s így e téren elért eredményeivel nemzetközi elismerést szerzett. Magyarországon elsőként végzett fajtahélyeg-vizsgálatokat. mérve a méliek szipókájának bosszúságát. Az élve festés módszerével állapította meg a garatmirigy és a rágótövi mirigy szerepét, színes méhpempns kísérletei tették lehetővé a dajkaesaládok álcagondozó munkájának tanulmányozását. Már egyetemista korában bekapcsolódott a neves szakírók körének munkájába. Mint lapszerkesztő 57 éven át tevékenykedett. 1924-től a „Méhészet“ [»munkatársa egészen 1944-ig, a lap akkori megszűnéséig. Egy évig a ku- v lnzsvári „Méhészeti Közlöny" szerkesztőbizottsági tagja, majd 1954- tűl felelős szerkesztője. A Méhészet című szaklap szerkesztését egészen 1981 márciusáig vállalta, amikor búcsút mondott az aktív szerkesztői munkától. Szakcikkeinek a száma a háromezret is meghaladja. Szakirodalmi tevékenysége is nagyon széles körű. Öt szakkönyve jelent meg: „A méliek etetése cukorral'', „Az egyszerű anyanevelés“, a „Méhellenségek és a köpű állatvilága“, a „Kis méhészkönyv“, valamint a „Méhek között“. Ez utóbbi összefoglaló müvéért kapta meg a Kossnth-díjat. Legnagyobb munkája, amelyet sokan ismernek, a Méhek között, hét kiadást ért meg. A szakkönyv iránti érdeklődése egész életén át elkísérte. Sokat áldozott saját könyvtárának gyarapítására. A több mint 1500 kötetes szakkönyvtárát 1985-ben az Állattenyésztési es Takarmányozási Kutatóközpont méhtenyésztési osztályának adományozta. Eredményeit szíves, az átlagosat messze meghaladó munkával érte el. Életét a tudománynak áldozta, a család, az egészség, a pihenés, a szórakozás rovására. Fáradságot nem ismerve tanított. A méhészek között érezte magát a legjobban. Halálával nemcsak a magyarországi, hanem a nemzetközi méhészetet is nagy veszteség érte. ‘ —rd— másként elviselhetetlenné válna ez a bezártság. Beszélgetésünk közben a hangfalakból Strauss zenéje áramlik és zsong bennünket körül. Olyan ez mintha méhek zümmögnének a szobában. В látom szereti a zenét. — Ün szerint lehet zene nélkül élni? Ugye nem! Sajnálom is tiszta szívből azokat, akik képtelenek a zene befogadására. Fogalmuk sincs, hogv mitől maradnak távol. Amikor még egészséges voltam harmonikáztam. De ma már nem bírom el ezt a hangszert. Így lettem zenészből zenehallgatóvá. В Visszatérve a mébekhez, érdekelne hogy az idei tél mennyire viselte meg az állományt? — Az idei fagyokat kedvezően vészelték át. Csupán egy család veszett ki. Tél elején a gyengébb csaladokat egy kantárba teszem, hogy vkis létszámuk folytán bírják kellően' tartani a melegét, amire Hasításkor is nagy szükség van-. A kaptáraim többsége tizenegy keretes. Ahhoz, hogv elég erős legyen a család, legalább bét keretet kell betölteniük. Ha kevesebben vannak, akkor ajánlatos a gyengéket egyesíteni, amit minden esetben meg is teszek. Februárban, amikor már felnyitható a kaptár, legalábbis volt rá példa, akkor beleszek minden családhoz egv fél kilogrammos mézes tésztát. Eddigi tapasztalataim során megfigyeltem, hogv a kalács hatására gyűjtéshez kezdenek készülődni . "I A nyitott ablakon keresztül édes akáeillat tölti be a levegőt. Beköszöntött a méhek „aranykora“. Bárcsak ilven maradna a természet egész évben I— mondanák a méhek, ha tudnának beszélni. Miután az akáciilatra terelődött a szó, Gróf László az alábbiakat mondta el: — Nézzen csak körül a méhészetben és azonnal észreveszi majd. hogy sokkai nagyobb most a 'naptárak körüli mozgás. Az akácvirág nektárának az illata óriási gyűjtéskedvet ad a ntéheknek. Miután megkezdik az akácméz gyűjtését, ezt követően néhány nappal végzem el az első pergetést. mivel az igazi, jó akácmézet csak ezután gyűjtik be. Kora reggel szoktam a pörgetéshez hozzáfogni, ugvanis akkor még nyugodtak a méhek, teljesen lefoglalja őket a munkájuk. Délután, estefelé már sokkal ingerlékenyebbek és egy-kettő „csípésre adják a fejüket“. Amikor az első csípések értek évekkel ezelőtt, bizony jócskán bedagadtam. Ma pedig mintha mi se történt volna, ha egy dühös méh megcsíp. В Ilyenkor fűhordás idején mi a legfontosabb? — Most elsősorban minél több gyűjlőméhre van szükség. A Hasítás csökkentésével elérhető, hogy több mézet takarítsunk meg, ezzel a főhordást maximálisan kihasználjuk. A fő hordási források leginkább a rétek és a legelők virágai. Ezeknek a területe sajnálatos módon erősen, megcsappant. A helyzetet még az is súlyosbítja, hogy a különféle szenynyező anyagok és vegyszerek káros hatása folytán egyre kevesebb a mézforrás. Gondolom ön is megfigyelte, hogy évekkel ezelőtt teljesen eltűnt határainkból a búzavirág. Vajon miért? Még szerencse, hogy a repce fontos ipari növény, ezért termesz-» tése szükségszerű. A belőle nyert méz szép sárga színű és jó illatú. Az utóbbi években a családonkénti átlagos méz'nozam 25—30 kilogrammot tesz ki. Szerencsére még van a közelben az akácon kívül gyermekláncfű, napraforgó, fehérhere 6s baltacím. Sajnos évről évre egyre több gondot «koz a megfelelő méhlegelő biztosítása. Az én állományom nem vándorló. Ha az lenne, akkor némiképp leegyszerűsödne a gondunk, de fgy. csak egyre súlvosbotlik. A méhészkedés hova tovább egyre több anyagi befektetéssel jár. s egyre több munkát és szakértelmet igényel. Ráadásul még a kereslet is csappant, amit végképp nem tudok megmagyarázni. Nehéz lenne megjósolni,, hogy mi lesz itl néhány évtized múlva, ha ilyen ütemben folytatódik a természet pusztítása! В Milyen óvintézkedéseket tesz a méhbete°ségek megelőzését illetően? — A lépek rendszeres cserélésével az a célom, hogy erős. életképes családokat neveljek. A nyúlós koltésrothadással a gyakorlatban még nem találkoztam, pedig egyre többet olvasok róla az újságban. Nem is olvan régen a Szabad Földművesben is volt róla egy nagyon érdekes cikk. A mákokén élősködő tetvek ellen pedig füstöléssel védekezem, amit ősszel szoktam elvégezni, amikor lezárom őkét. В Miképpen segíti a helyi szervezet a tagokat? — Mindjárt egy konkrét példával szemléltetném. A téli beetetéshez minden család részére 25 kilogramm cukrot osztanak szét a tagság között. Tény, hogy ez távolról sem elég egész télre, de mégiscsak segít valamit. Egy család téli étrendjébe belefér: 20U kg cukor és szirup, valamint 7 kg méz. Ezt a tnézmennyiséget a második pergetéskor szoktam a kaptár alsó keretein hagyni. Viszont tudni kell, hogy mennyit szabad nekik bennhagyni, ugyanis ha sok marad, akkor az a nagy hidegben hűti a méheket. Volt idő amikor egy évben többször is pergettünk. Változott a természet. s a pergetések száma is csökkent. Két évvel ezelőtt különösen nehéz évünk volt. A kedvezőtlen időjárás következtében egész évben etetni kellett a méheket, mert különben éhen pusztultak volna. В A ház mögött, a Fekotevíz partján elég magas fák tornyosulnak. Nem szokott ez gondot okozni rajzás idején? — Dehogyisnem! Ez az oka annak is. hogy amikor észreveszem. rajzáshoz készülődnek, akkor vizet készítek elő a kézi permetezőbe, amit a kirepült raj fölé fecskendezek, s s ezáltal nem szállnak otyan magasra. Előfordult már az is, hogy egy bokorra telepedtek le, ahonnan könnyen lesöpörtük őket. Beszélgetésünk során még sok mindenről szó esett. Az elhangzottakból csupán a legérdekesebbet mondtam el. Itt szeretném még megemlíteni, hogy felesége, Valéria, idővel ugyancsak nagy méhbarát lett. Gróľ László meleg, emberi mosolyát, amellyel elválásunkkor ajándékozott meg, még most is magam előtt lálom. Macsicza Sándor Gróf Valéria rajhefogás közben
