Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-24 / 21. szám

1986. május 23, SZABAD FÖLDMŰVES 3 Az amerikai rágaloiiadiárat újabb céltáblája: Szíria Pandora szelencéjét Tokióban nyi­tották ki — mondta egy libanoni új­ságírói, a Szíria ellen folyó mind he­vesebb kampányt kommentálva. A hét fejlett tőkés ország tokiói csúcsérte­kezletén elfogadtatott nyilatkozat óta ugyanis egymást érik a fenyegetések. Csapatösszevonás a Golánon, moz­gósítás Izraelben. Az Egyesült Álla­mok Líbia után Szíriát vádolja terro­rizmussal és megtorlásokkal fenye­getőzik. „Szíria elítéli mind az állami, mind az egyéni terrorizmust ős —a nyugati vádakkal ellentétben — nincs semmi köze az Abu Nidal-csoport véres terrorakcióihoz“ — szögezte le Faruk as-Saraa Szíriái külügyminiszter az egyik, sajtónak adott nyilatkozatá­ban. A szíriai diplomácia vezetője hangsúlyozta: sem esetleges ameri­kai katonai akciók, sem pedig izraeli támadás nem kényszerítheti térdre Szíriát. Miért vált — Líbia mellett — ez az elóázsiai ország, a Szíriái Arab Köz­társaság is Washington céltáblájává? A francia gyarmati uralom megszün­tetése, a politikai önállóság kivívása után — 1941. szeptember 27-én kiál­tották ki a független Szíriai Köztár­saságot. — Szíria már 1944-ben fel­vette a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval és az Egyesült Álla­mokkal. A francia csapatok kivonása után, 1946-tól meggyorsult a tókés fejlődés és megindult a mezőgazda­ság kapitallzálódása is. A gyarmati örökség és az imperialista beavatko­zás súlyos gazdasági válságba sodor­ta az országot, s ezt még jobban el­mélyítették a szír burzsoázián belüli hatalmi harcok. Három katonai ál­lamcsíny után katonai diktatúrát ve­zettek be 1951—1954-ben, amelynek hatására fokozódott a hazafias és de­mokratikus erők ellenállása. Ezek is­mét visszaállították a polgári demok­ráciát. Az 1954-es parlamenti válasz­tásokon a kommunista párt főtitká­ra, Khaled Bagdas személyében első ízben került be kommunista képvise­lő arab ország parlamentjébe. A nép támogatásával ebben az időszakban a kormány minden, Szíria független­ségét fenyegető imperialista beavat­kozási kísérlet ellen fellépett. Elutasí­totta a bagdadi paktumot és az Eisenhower doktrínát, Szíria részt vett a bandungi konferencián és fel­vette a kapcsolatokat a Szovjetunió­val és a többi szocialista országgal. 'Az im'perialízmus elleni front meg­szilárdítása érdekében és az egyre erőteljesebben kibontakozó arab na­cionalizmus hatására az ország poli­tikai vezetői szoros kapcsolatot épí­tettek ki Egyiptommal. 1958-ban Szí­ria Egyesült az Egyiptomi Köztársa­sággal Egyesült Arab Köztársaság né­ven. A jobboldali burzsoá és kispol­gári körök így kísérelték meg lever­ni a dolgozó tömegek mozgalmát és felszámolni szervezeteiket. Az egyip­tomi agrárreform bevezetése mind­azonáltal jelentős társadalmi-gazda­sági változásokat eredményezett. Az államkapitalizmus megszilárdítását szolgálták az 1961-es széles körű ál­lamosítások, a szír polgárság azon­ban pozícióinak védelmében katonai felkelést kezdeményezett. Szíria kilé­pett az EAK-ból. Néhány év múlva a forradalmi demokratikus erők, bér átmenetileg kompromisszumra kény­szerültek, sikeresen kiépítették állá­saikat és jelentős társadalmi-gazda­sági átalakulást Indítottak meg az országban. Államosításokat hajtottak végre 1964—1965-ben, majd az elfo­gadott „szakaszos forradalmi prog­ram“ alapján folytatták a nemkapl­­talista orientációt. Az erőteljes ipa­rosítás következtében folytatódott az állami szektor növekedése és az ag­rárreform végrehajtása. Külpolitikai szempontból határozott antiimperialista politikát folytatott és igyekezett jó kapcsolatokat kiala­kítani a szocialista államokkal. Az 1967-es háborúban Szíria katonai ve­reségei, a stratégiailag és gazdasági­lag egyaránt fontos Golan-fennsík el­foglalása és az arab lakosság töme­ges elűzése az Izrael által jogtalanul elfoglalt vidékekről, súlyos terheket rótt a haladó kormányra, amely azon­ban nem hátrált meg forradalmi programjának végrehajtása elől. A Szovjetunió segítségével elkezdődött az Eufrátesz gátjának építése. A közel-keleti kérdés megoldására vonatkozó szélsőséges és irreális el­képzelések újabb veszélyt jelentettek a haladó kormány számára. Miután a kompromisszum-kísérletek nem jár­tak sikerrel, 1970-ben az új ideigle­nes regionális vezetőség akcióprogra­mot tett közzé, amelynek forradalmi demokratikus tartalmát a néptöme­gek elfogadták. 1972-ben a Baath­­-párt vezetésével megalakult a Nem­zeti Haladás Frontja. Számos széles körű demokratikus intézkedést haj­tottak végre. A viszonylag jól szer­vezett munkásosztály a parasztok tömegeivel és a városi kispolgári ré­tegek haladó erőivel együtt rendkí­vül bonyolult bel- és külpolitikai vi­szonyok között küzd a gyarmati örökség végleges felszámolásáért, va­lamint a haladó vívmányok biztosí­tásáért és megszilárdításáért. 'Az ország külpolitikáját most is az antiimperialista orientáció jellemzi. A kormány céltudatosan törekszik az államközi kapcsolatok kiépítésére a Szovjetunióval. Barátsági és együtt­működési szerződést írtak alá 1980- ban. Szíria különös figyelmet szentel a közel-keleti kérdés tartós és igaz­ságos megoldásának. Egyiptommal együtt, Irak és más arab államok tá­mogatásával 1973-ben megpróbálta visszaszerezni azokat a területeket, amelyeket Izrael 1967 óta megszáll­va tartott. Bár ezt a célt nem sike­rült elérnie, az ún. októberi háború megmutatta az ország összefogását az izraeli agresszióval szemben. Az imperialista hatalmak halogat­ták a közel-keleti kérdés megoldását és rész-, illetve különmegoldások el­fogadtatásával kíséreltek saját elkép­zeléseiknek érvényt szerezni. Szíria azonban ragaszkodott az ENSZ hatá­rozatainak teljes végrerajtásához. Szíria ugyanis regionális katonai erőkkel tevőlegesen beavatkozott a libanoni polgárháborúba a harcoló erők egyensúlyának fenntartása és az izraeli intervenció elhárítása vé­gett. E csapatok a Libanonban állo­másozó békefenntartó erők részét képezik. Szíria támogatja a Paleszti­nái arab nép nemzeti jogaiért vívott harcát. A mostani Szíria elleni kampányról szólva a damaszkuszi Tisrin című lap leszögezte: „Ha ez a terrorizmus ürügyén folyó kampány a valóságban azt célozza, hogy rákényszerítse az arabokra az Izraellel való — az ame­­riakaiak szája íze szerinti — békét, akkor sem fogja elérni célját, ha bi­zonyos sikereket elkönyvelhet is.“ Ami a rágalmakat illeti, ezekről Faruk as-Saraa külügyminiszter kije­lentette, hogy ezek állami szintű, megalapozatlan vádaskodások. Orszá­ga kész részt venni bármilyen közös akcióban, amely a terrorizmus fel­számolását célozza, de nem hagyják megtörni Szíriát sem rágalmakkal, sem fenyegetésekkel. Halálra ítélték a „balkáni Himmlert“ A zágrábi bíróságon befejeződött az Andrij Artukovics háborús bűnös ellen egy hónappal ezelőtt megkezdődött a bírósági eljárás. Az usztasa íasisztabarát, ún. független horvát állam egyik vezetője volt a „balkáni Himmler“, akit a bíróság bűnösnek talált az emberiesség és a nemzet­közt jog ellen elkövetett bűntettekben és halálra ítélte. A bírósági eljárás során 25 szemtanút hallgattak ki, több tucat olyan tanúvallomást ismertettek, amelyek igazolták, hogy Artukovics részt vett olyan törvények és rendeletek kiadásában, amelyek lehetővé tették bar­bárságok elkövetését a polgári lakosság körében és hadifoglyokon, s hogy a német és olasz fasiszták készséges kiszolgálójának bizonyult. A vád ellené: partizánok és kommunisták és ún. fajilag nem tiszta nemzetek, elsősorban szerbek és zsidók üldözése, letartóztatása és kínzá­sa, koncentrációs táborba zárása és ott százezrek bestiális meggyilkolása. Az ítéletet hallva keserű elégtétellel és nem csillapuló, bosszúért ki­áltó, emberségünket féltő felelősséggel kérdezzük, vajon elég-e százez­rek életétért — egyetlen halál?... —h— • A békás atom problémái • A csernobili baleset kö­vetkezményeinek felszámo­lása Ф Fehívás nemzetközi együttműködésre. # Az egy­oldalú szovjet atommorató­­rum meghosszabbítása au­gusztus 6-ig 0 A katonai atom problémáinak megol­dásához vezető út — a fegy­verkezési hajsza megállítása Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára május 14-én a Szovjet Televí­zió Vremja híradóműsorában beszé­det mondott, amelyben többek között a következőket mondotta: Mindnyájan tudják, hogy nemrégen szerencsétlenség ért bennünket — a csernobili atomerőműien bekövetke­zett baleset. Fájdalmasan érintette a szovjet embereket és izgalmat kellett a nemzetközi közvéleményben. Első ízben találkoztunk reálisan az olyan borzalmas erővel, mint amilyen az atomenergia, amely kicsúszott az el­lenőrzés alól. Mi történt tulajdonképpen? Ä szak­értők. . adatai szerint a negyedik blokk tervszerű leállításának idején a reaktor teljesítménye hirtelen meg­növekedett. A jelentős gőzszivárgás és az ezt követő reakció a hidrogén kitöréséhez, felrobbanásához, a reak­tor összeomlásához és ezzel össze­­fügésben radióaktív sugárzáshoz veze­tett. Ma még túl korai végleges követ­keztetést levonni a baleset okairól. A kormánybizottság "maximális figyel­met szentel a probléma valamennyi szempontjának: a konstrukciós, a ter­vezési, a technikai és az üzemeltetési problémáknak. A baleset okainak tisztázásából, természetesen, levonja az összes nélkülözhetetlen következ­tetést és olyan intézkedéseket tesz, amelyek kizárják ehhez hasonló eset megismétlődését. A kialakult helyzetben elsőrendű, rendkívül fontos kötelességünknek tartottuk a lakosság biztonságának szavatolását, és a balesetet szenve­dettek hatékony megsegítését. Né­hány órán belül elszállították az atomerőmű melletti lakótelep lakóit, és amikor világossá vált, hogy po­tenciálisan veszélyben forog a kör­nyező zónában is az emberek egész­sége, őket is biztonságos területekre szállították. Mindez a bonyolult mun­ka maximális gyorsaságot, szervezett­séget és pontosságot igényelt. Azonban ezek az intézkedések sem voltak képesek számos embert meg­menteni. A mai napig 299 embert ke­zelnek kórházban különböző fokú sugárzás okozta betegség diagnózisá­val. Hét közülük (május 14-ig. A szerk. megjegyzése.) meghalt. A töb­bi sokoldalú segítségben részesül. A szovjet kormány gondoskodik az el­hunytak és a sérültek családjairól. A legnagyobb hálánkat érdemlik azoknak a területeknek a lakosai, a­­kik készségesen befogadták a kitele­­pítetteket. Szomszédaik szerencsét­lenségét a magukénak tekintették és népünk legjobb hagyományaihoz hí­ven tapintatosan, érzéssel és figye­lemmel viseltettek irántuk. Az SZKP Központi Bizottságához és a szovjet kormányhoz a levelek és táviratok ezrei érkeznek szovjet és külföldi lakosoktól, akik részvétüket fejezik ki a károsultaknak és támo­gatásukról biztosítják őket. Az embe­riesség, az igazi humanizmus és a Az atomévszázad sürgetően új hozzáállást követel a nemzetközi kapcsolatokhoz nagyfokú erkőlcstség e megnyilvánu­lásai mindnyájunkat meghatnak. Ezzel egyidejűleg az atomerőmű­ben és környékén szorgos munka fo­lyik a baleset méreteinek korlátozá­sára. A legsúlyosabb feltételek kö­zött sikerült eloltani a tüzet és meg­akadályozni azt, hogy kiterjedjen a többi energetikai blokkra. Az atom­erőmű személyzete biztosította a há­rom működő reaktor leállítását és nyugalmi állapotba helyezését. A megtett hatékony intézkedések­nek köszönhetően ma azt mondhat­juk, hogy a legrosszabbon már túl vagyunk. A legsúlyosabb következ­ményeket sikerült elhárítani. Termé­szetesen még nem tehetünk pontot azután, ami történt. Nem szabad megállnunk, még nagy és hosszan tartó munka van előttünk. A sugár­zás szintje az atomerőmű övezetében és' a közvetlen környékén még min­dig veszélyes az emberek egészségé­re. Ezért most elsőrendű feladat a baleset következményeinek felszámo­lásán dolgozni. Említést kell még tennem e dolog egy másik oldaláról is. Arra a reak­cióra gondolok, amely a csernobili eseményeket külföldön követte. Az emberek szerte a világon alapvetően megértéssel fogadták — és ezt hansgúlyozni kelL — a bennünket ért szerencsétlenség hírét és azokat az akciókat, amelyeket a bonyolult helyzetben tettünk. Mélységesen hálásak vagyunk ba­rátainknak a szocialista országok­ban, akik., e súlyos pillanatban szoli­daritásukat nyilvánították a szovjet néppel. Hálásak vagyunk más álla­mok politikai és közéleti személyisé­geinek is, őszinte részvétükért és tá­mogatásukért. Köszönetünket fejez­zük ki a külföldi tudósoknak és szakértőknek, akik készségesen se­gítségünkre voltak a baleset követ­kezményeinek felszámolása során. Nagyra értékeljük azt az objektív állásfoglalást, amelyre a csernobili atomerőműben bekövetkezett esemé­nyekkel kapcsolatban a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és annak fő­igazgatója, Hans Blix helyezkedett. Nem hagyhatom azonban figyel­men kívül és politikai értékelés nél­kül azt, ahogy a cseronobili ese­ményt egyes NATO-országok, főként az USA kormánya, politikai személyi­ségei és tömegtájékoztató eszközei fogadták. Féktelen szovjetellenes kampányt indítottak. Mi mindent mondtak és Írtak e napokban! „Az áldozatok ezreiről“, „tömegsírokról“, „kihalt Kijevröl“ beszéltek és arról, hogy Ukrajnában „az egész föld meg van mérgezve“ stb., stb. Röviden, ez valóságos hazugság­­áradat volt, a legszégyentelenebb és legrosszindulatúbb hazugságok árada­ta. Szervezőit természetesen nem ér­dekelték sem a balesetről szóié va­lós tájékoztatások, sem pedig az em­berek sorsa Csernobilben, Ukrajná­ban, Belorussziában, sem pedig má­sutt, bármilyen más országban. Ü- rügyre volt szükségük ahhoz, hogy befeketítsék a Szovjteuniót és annak külpolitikáját, gyengítsék az atom­fegyver-kísérletek megszüntetésére és az atomfegyverek felszámolására tett szovjet javaslatok hatását, és ugyan­akkor enyhítsék az erősödő bírálatot az Egyesült Államoknak a nemzet* közi színtéren elkövetett eljárásával és militarista irányvonalával kapcso* latosan. Ha nyíltan akarunk beszélni, ak* kor meg kell mondanunk, hogy egyes nyugati politikusok teljesen határo­zott célokat követtek: el akarják torlaszolni a nemzetközi kapcsolatok' rendezéséhez vezető utat, a szocia­lista országokkal szembeni bizalmat* lanság és gyanakvás újabb magvát akarják elhinteni. Mi ezt a tragédiát egészen más­ként fogadtuk. Tudatában vagyunk, hogy ez újabb riasztó jel és újabb borzalmas figyelmeztetés, hogy az atomkorszak új politikai gondolko­dást és új politikát követel. Különböző országokban ma több mint 370 atomreaktor működik. Ez tény. A világgazdaság jövőjét nehe­zen képzelhetjük el az atomenergeti­ka fejlesztése nélkül. Országunkban most negyven reaktor működik ösz­­szesen több min 28 ezer MW teljesít­ménnyel. Tudjuk, hogy a békés atom jelentős hasznára válik az emberi­ségnek. Nekünk mindnyájunknak a* zonban természetesen, még körül té­­kintőbben kell eljárnunk, a tudó* mány és a technika erőfeszítéseit az atommagban rejlő nagy és borzalmas erő biztonságos uralására kell össz­pontosítanunk. Nélkülözhetetlennek tartjuk, hogy erőteljesen elmélyüljön az együttmű­ködés a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében. Mi az, amin el kellene gondolkodnunk? KI lehetne alakítani az atomener­getika biztonságos fejlesztésének nemzetközi rendszerét mindazon ál­lamok szoros együttműködése alap­ján, amelyek atomenergetikával fog­lalkoznak. E kérdések egész komple­xumának elbírálására célszerű volna Bécsben összehívni egy külön repre­zentatív nemzetközi konferenciát a Nemzetközi Atomenergia ügynökség védnöksége alatt. Ma, amikor megnövekedett a nuk­leáris kérdések Iránti figyelem, a szovjet kormány mérlegelte népének és az egész emberiségnek a biztonsá­gával összefüggő valamennyi körül­ményt és elhatározta, hogy az atom­­kísérletekre meghirdetett egyoldalú moratóriumát meghosszabbítja egész augusztus 6-ig, vagyis addig a dátu­mig. amikor több mint 40 évvel ez­előtt Hirosima japán városra ledob­ták az első atombombát, amely száz­ezrek halálát okozta. Megerősítem Reagan elnöknek tett javaslatomat, hogy haladéktalanul jöjjünk össze bármelyik európai ál­lam fővárosában, vagy Hirosimában és állapodjunk meg az atomkisőrle­­tek betiltásában. Az atomévszázad a nemzetközi kapcsolatokhoz való sürgetően új hozzáállást követel meg, és a külön­böző társadalmi rendszerű államok egyesített erőfeszítését követeli a pusztító fegyverkezési hajsza megál­lítása, a világban a politikai légkör radikális megjavítása érdekében. Így azután kitárul valamennyi ország és nép gyümölcsöző együttműködésének széles láthatára. Ez javára válik az embereknek az egész földkereksé­gen!* A Közös Piac importkorlátozó lépései A Közös Piac külügyminiszterei — a közösségen belül egy hétig tartó éles és ellentmondásos vita után — brüsszeli ülésükön diszkriminációs intézkedéseket fogadtak el, amelyek korlátozzák néhány élelmiszer beho­zatalát a szocialista országok többsé­géből. A miniszterek döntése értel­mében azonnali hatállyal felfüggesz­tették a friss zöldség, a hús és a gyümölcs importját a kelet-európai szocialista országokból. A határozat egyelőre május 31-ig érvényes, ekkor a miniszterek ismét összeülnek, hogy a továbbiakról döntsenek. Az intéz­kedést a csernobili atomerőműben nemrég bekövetkezett baleset kihatá­saival indokolták. Vlagyimir Lomejko, a szovjet kül­ügyminisztérium sajtóosztályának ve­zetője moszkvai sajtóértekezletén ez­zel kapcsolatban kijelentette, hogy a szocialista országokból származó me­zőgazdasági termékek behozatalának korlátozása nincs semmivel alátá­masztva. Az Egészségügyi Világszer­vezet (WHO) nemrég megtartott kon­zultatív értekezletének résztvevői tarthatatlannak minősftették a szo­cialista országok elleni megkülönböz­tető intézkedések indoklását. A WHO­­-dokumentumok megállapítják, hogy az élelmiszerek importkorlátozása csak azoknak a termékeknek az ese­tében jogos, amelyeket sugárszennye­zés ért. Ezeknek a kiviteléről azon­ban nincs szó — hívta fel rá a fi­gyelmet a szovjet szóvivő és leszö­gezte, hogy a diszkriminációs intéz­kedések azokat a termékeket érintik, amelyeket a sugárzás által nem fer­tőzött területeken termesztettek. A mostani döntés tehát nem a nyu­gat-európai fogyasztók érdekét szol­gálja, hanem politikai és gazdasági célokat követ. A politikai célok nyilvánvalóak, részei annak a szovjctellenes propa­­gandakompánynak, amelyet a cser­nobili szerencsétlenség ürügyén in­dítottak a nyugati körök, «melyek­­nek érdeke a bizalmatlanság légkö­rének kialakítása. A gazdasági célok­ról nemrég irtunk. A közös agrárpo­litika a nyugat-európai integráció legrégebbi, egyszersmind legvitatot­tabb eleme. E bonyolult, tökéletesen senkit ki nem elégitö rendszer gerin­cét a jóval világpiaci szint felett álló közös árak képezik. Kiegésztti aztán a sznbvenciók szövevénye, ilietve egy protekcionista védelmi rendszer har­madik országok. így Kelet-Eurőpa ol­csóbb behozatalával szemben. Mint­hogy a belső termelés az elmúlt év­tizedekben gyorsan, a fogyasztás vi­szont mérsékelten nőtt, a Közös Piao számára szinte elviselhetetlen teher­tétellé vált az óriási hús-, vaj-, tej* por készletek raktározása. Nem alap­talan tehát az a feltételezés, misze­rint a Közös Piac legalább időlege­sen meg akar szabadulni ettől a te­hertételtől, s most alkalmat találtak a kényelmetlen kelet-európai konkur­encia — legalábbis átmeneti — ki­kapcsolására. A Le Soir és a La Libre Belgique című brüsszeli lapok már a döntést követő napokban megírták, hogy az EGK-döntés célja az egyes KGST­­-tagállamnkkal szembeni közöspiaci politika differenciálása s így a szo­cialista közösség egységének a meg­gy öngítéee. E célok és szándékok ismeretében azonban éppen egymásrautaltságunk és egységünk megszilárdításának tu­data erősödik meg bennünk. — bme—

Next

/
Thumbnails
Contents