Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-10 / 19. szám
1386. május 10. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Adalékok sí ^mnkásmozgalom Ä történelemmé nőtt időt vallatva akkor hatódik meg vagy érzékeuýQl el az ember, ha hozzá közel álló életek szívmelege, érzelmi sugárzása idézi fel napok, évek, évtizedek sód* rából az egyszerit, a sorsot fordítót és meghatározót. Ha álmai szárnyát friss széllel emelte valaha Is mások álma. „Föl vörösök, proletárok, csillagosok, katonák"... 'Alsószeli (Dolné Saliby) számomra a történelemnek az a szeletkéje, amelynek keresztmetszetéből kikövetkeztethetem a hatVan-hntvanöt évvel ezelőtti többi falu állapotát, körülményeit, azokat az indítékokat, amelyek a munkásmozgalom megerősödéséhez, sztrájkok, tüntetések szervezéséhez, a CSKP, megalakulásához vezettek elsősorban és alapvetően azáltal, hogy a legszegényebbek, a nincstelen proletárok készen álltak annak az eszmének a befogadására, amely által sorsukat jobbra fordíthatják. 1 A Szovjet-Oroszországből hazatérők hozták először élőszóval, az — ott voltam, láttam meggyőző erejével — az új rend, a munkáshatalom megvalósulásának hírét. Ilyen volt szülőfalumban Szaller Jenő, aki feleséget is onnan hozott magával. Nemsokkal később hazakényszerültek az őszirózsás forradalomban, a Magyar Tanácsköztársaság megvédéséért harcolók: Dobrí Kálmán, Petes Imre és Papp Kálmán, akit már a fehér ter-_^ ror börtönéből szöktettek ki 1919 októberében. A változtatni keli követelése ott kopogtatott minden ajtón, hiszen csökkentek a bérek, nagyvolt a drágaság, egyre kevesebb a kenyér. Az 1921-es, április 15-i általános sztrájkba Alsó- és Felsőszeliből (Horné Saliby) 850 agrárproletár, bérmunkás kapcsolódott be. hogy munkát, kenyeret követeljen, tiltakozzon a bércsökkentés ellen. Még ebben az évben megalakult a faluban a kommunista párt alapszervezete, első elnöke Vígh Sándor lett. — jókor jöttél) — kínál hellyel örvendezve Varga Szidi néni, — most nem kell összeszed eg sínem, mikor mi volt, mert az unokámnak nemrég .meséltem el, amit tudtam. Csak faggatott, kérdezgetett, én meg észre sem vettem, hogy magnóra vette. Közben kihoz egy halom újságot, tíz-húsz évvel ezelőtti, már sárguló lapokat, amelyekben a régi küzdelmekről, egykori májusokról irtuk és a falu csaknem minden házában föllelhető dalosfüzetet. — Ebben vannak az indulóink, a munkásmozgalmi dalok, meg még ami tetszett. Forgatom, lapozom, közben fel izzik az emlékezés hamvadó parazsa. — Abban az évben születtem. 1914- ben, amikor kitört az első világháború. Hárman voltunk testvérek. Szuglában, ahol laktunk, sok volt a szegény, A gyerekeknek otthon kellett megenni a kenyeret. „Ki ne vidd az utcára, — tanította őket az anyjuk, — mert kinézik a szádból". Az aszonyok a tyúk seggénél lesték a tojást, szaladtak vele a bobba, hogy sót, cukrot rántásnak való lisztet vegyenek érte ... Mikor már nagyobbacska voltam, ott voltam én is a május elsejei felvonuláson, hogyan is maradtunk volna el, amikor olyan szép voltl Aztán meg hallgattak rám a többiek, még a fiúk is. Ogy vezéiv,-Item őket, hogy abban hiba nem voltl „Fölszántatom, fölszántatom a kosúti főutcái. Vetek belé, vetek belé piros pünkösdi rózsát." május elsejére emlékeznek, amikor Mező István mondott beszédet. Az eligazító, az értelmes ,és okos szóra éhes emberek, de lesték, várták az ilyen szónokokatl 1931. május 25-e Kosúton (Košúty) szerveztek népgyűlést. Oda a nagyrabecsült és népszerű Major István kommunista szenátort várták. Aprólékosan megírt, pontosan kielemzett példája lett a kosúti .sortűz a hatalom elrettentést és megleckéztetést célzó csalárdságának. A törvényes eszközeire büszke polgári köztársaság a Major Istvánt körüivevőkbe lőtt. A 18 éves Gyevát János, a 24 éves Žabka Sándor és a 34 éves Tburzó István lett az áldozat. Az emberiség legnagyobbjai emelték fel tiltakozó szavukat e barbárság ellen. Házkutatások, könyvek, brosúrák el-Varga Szidónia kobzása és a hatalom félelme a tömegek lázadásától, a világot fclftgyeltető per volt a kosúti sortűz „utójátéka“. És az," hogy a földbirtokosok végül megadták a követelőknek a 13 koronás napszámot, még azokon a birtokokon is, ahol nem sztrájkoltak. A drámai esemény, az erősödő hatósági eljárások még szilárdabbra kovácsolták a pártszervezetek, az ifjúmunkások egységét. A következő évben, 1932-ben az ifjúmunkások kezdeményezésére elhatározták, hogy az áldozatok sírkövének felállításakor koszorúzási ünnepséget rendeznek Kosúton. A járási hivatal azonban letiltotta az ünnepséget, csendőröket állított a falu köré, hogy ne kerülhessen sor „rendzavarásra“. — Akkor én voltam a faluban a kommunista ifjúmunkások vezetője — idézi fel Varga Szidónia. — P6- nyicné Szaksz Maris, meg Varga Juci — a faluban szolgáló Deák Annával együtt — koszorút vittünk Kosútra. Maris meg Juci a keblükbe rejtették a szalagot a koszorúról, amire az volt írva, hogy, „A proletár áldozata vér, golyót kap, amikor enni kér". Először bementünk egy házba, aztán ki a temetőbe. Sikerült kicselezni a csendőröket. Ott Mártsák elővették a szalagokat, visszaillesztették a koszorúra. Én meg verset mondtam. Már csak a felére emlékszem .. „Kedves elvtársaink, eljöttünk hozzátok, hogy ezen sírok közt emlékezzünk rátok. Ilyen ez az élet, ebben a rendszerben, nem biztos az élet, sem nappal, sem éjjel. Ránk törnek a köpök, mint a jarkascsorda, nem törődnek azzal, ki áll az útjukba. Öreg-e, vagy ifjú, mindegy az már ű kicsi há m m n világ sor' ' könyv* úiét, magva rázó : ■ Virágh Desát. a saját sorsukat a brosúrákat. újságokat „bújtogatők“, a Víghek, zső, Sesziák Sándor. Rajos Sándor A lányok telente szolgálni álltak be nyáron — ha fftivették őket — arat ni szegődtek Egyre bízón viel ;nab- ,\. varga bak leltek a bérek, egyre lobban ki- házaspárról éleződlek a munkaadó nagvyazd.lk nz 50 házassá“! és a bérlők meg a műnk,-i ok közötti évfordulón ellentétek. Alsószeiiben az 1930-as készült fénykép mint az éhes farkas, marcangol lék, tépik." Bekísértek bennünket Galántára (Galanta), de engem akkor elengedtek, a Marisékat ott fogták bárom napra. Én máskor ültem ... Piros ruha volt rajtunk, mezítláb vonultunk. „Legyen kérges annak Is a tenyere, aki miatt nincs a népnek kenyere!“----------------,------— -Sokszor és sokat kellett még tüntetést,. sztrájkot, gyűlést szervezni, de a keserű, a nehéz kihull az emlékezetből, a derűsebb marad meg benne, a biztató és a bizakodást ébresztő. — Gyűlésekre is elküldték. Vígh Dezsővel voltam Sládkoviőovóban az ifjú kommunisták képviseletében. De még a piros ruhás felvonulásunkat elmondom. Egy ütemre kiabáltuk, hogy munkát, kenyeret! Közénk vágtak, én Is kaptam. Sokunkat bevittek akkor. „Piros szoknya, meztélláb?" Néztek végig rajtunk. Becsuktak három napra, tizennyolcán voltunk hat szál deszkán. Kitaláltam mindenfélét, hogy ne féljenek, akik akkor voltak benn először. Hogy könnyebben teljen az idő, kitaláltam, hogy — ha már úgyis egy szál deszkán fekszik a Seres Piros, mint akit kiterítettek, hát elbúcsútatom, A többiek voltak a siratóasszonyok. Nagy volt a nevetés, hangosak voltunk. Be is szólt a csendőr: hogy: „ne kiabáljanak, nem tudunk aludni“. — Mi sem tudunk tizennyolcán a hat szál deszkán — szóltam viszsza. Amikor kiengedtek, még megfenyegettek, hogy „no, te Varga, ne kerülj ide még egyszer, mert megjárodl“ . A munkásszínjátszásunkröl még nem írtatok. Pedig milyen jő darabokat játszottunk! A címeikre? Még arra is emlékszem. A „Majd a Zsuzsi! “-ban én voltam a főszereplő, a Zsuzsi! Rám bízták a Vörös Segélyt, több éven keresztül én gyűjtöttem. Azoknak a családja kapta, akiket bebörtönöztek, akiknek ebből, jutott egy falat kenyér. Azt nem tudom, melyik években, meddig, mert közben férjhez mentem, a családdal Is törődnünk kellett. A Pónylcné, a Szaksz Maris, hozzá járt a legnehezebb időkben a pártszervezet postája Is, a zászlót Is őrá bízták, amikor a kai kastollas üldözés elkezdődött. A Juci már meghalt, a legfőbb szervezők Is. Csak Virágh Desző él még. Az igazolványokat Is dugdosni kellett. A háború alatt elkallódtak. Látod, nem maradtak fényképek sem. Igaz. nekem nem Is nagyon voltak. Aztán meg úgy összebonyolódott minden. Én nem voltam bejelentkezve a földműves-szövetkezetbe, csak ahogyan a többi asszony, én is az uram nevére dolgoztam. Hát az ő nevére kapjuk a nyugdíjat is, nekem nincs nyugdíjam. Most már itt vannak, megnőnek az unokák is. Két éve volt az ötvenedik házassági évfordulónk, megünnepeltük családi körben. Akkor készült rólunk fénykép. Azért a mi életünkből Is kitelne egy regény, de ki kíváncsi ezekre a dolgokra, a mi fiatalságunkra? Pedig az is szép volt. Az összetartás, a bátorság, meg ahogyan elképzeltük a jövőt. „Szabadság szellője az álmotokat szője ...“ Lassan becsukom a dalosfüzeti elköszönök. Még megtudakolom Pu kainé Pintér Ilonánál, Zsalkovicsi Csandal Margitnál (testvére, Csand István a falusi alapszervezet elnök de iskolázáson vani. Pleva Lászl nál, rejtőzik-e valamelyik régi sze rény fiókjában, albumban akár gyetlen fénykép? Sajnos, már seb nem tudnak ilyenről, pedig a hatv nas évek elején még láttam felvéti az emlékezetes 1930-as május els jéről és a tornóci (Trnovec nad V hóm) manifesztációról is. Elszorul szivem: Sietni kell, addig összegyC teni mindent, élő emlékeket, írc dokumentumokat, amíg lehet, am a Tegnap hív Tanul Itt élnek köze tünk. H. Mészáros Erzséb választásokat megelőző A időszakban a köz bizalmát élvezők bizonyara gyakran idézik fel emlékezetükben az eltelt öt esztendő eseményeit: vajon mit sikerült megvalósítaniuk a célkitűzésekből, hol mutatkoztak hiányosságok és a közigazgatás mely területén rejlenek még ki nem aknázott tartalékok. A mindössze 880 lakosú Zone (Turcň) helyi nemzeti bizottságának elnöki tisztét immár tíz éve Múcska Imre tölti be. Tehát most a harmadik megbízatási időszak küszöbén áll. A Bratislava-vtdéki (Bratislava-vidiek) járáshoz tartozó község irányítását ez ideig közmegelégedésre végzi, s Így megvan a lehetőség számára, hogy a további évek folyamán is bizonyítson. Az ötvenedik életévét jövő évben betöltő elnök szívügyének tekinti a községfejlesztés ütemének a gyorsítását, a lakosság igényeinek maradéktalan teljesítését. Életpályája felettébb érdekesen bontakozott ki. Az ötgyermekfó munkáscsalád Múcska Imre, a hnb elnöke sarja alapiskolai tanulmányainak befejeztével Komáromban (Komárno), a Steiner Gábor Hajógyárban sajátította el a lakatosszakma alapjait. A kétéves katonai alapszolgálat után Zoncon, a szövetkezetben művelte tovább a lakatosmesterséget. Három év elteltével azonban — toborzás útján — az Armabeton vállalathoz került. Tizennégy éven keresztül szerelőként járta az országot. — Az 1976-os választásokig dolgoztam fizikai munkásként. A volt nemzeti bizottsági elnök rosszabbodó egészségi állapotára hivatkozva nem kamatoztathatta tovább tapasztalatait. Felmerült a kérdés, nem vállalnám-e a funkciót? Én igennel válaszoltam. Szó, mi szó, váratlan fordulat volt, hiszen három-négy hónappal a választások előtt még nem is sejtettem, hogy az elnöki posztra kerülhetek. ■ Volt-e már némi gyakorlata a hivatalnoki munkát illetően? — Nem nagyon. Inkább a fizikai munka jellemezte életem addigi alakulását. De azért mégsem volt számomra teljesen idegen a hivatali tevékenység. 1971-től ugyanis képviselő voltam a nemzeti bizottságban, valamint tagja a helyi pártszervezetnek. S rövidebb ideig szakszervezeti bizalmiként is tevékenykedtem. ■ Az első megbízatási időszak az ön életében tehát 1978 —1980 között volt. Az egykori szerelőre milyen fontos feladatok hárultak az elnöki székben? — Az igazat megvallva, egy kissé furcsa volt áttérni a fizikai munkáról az adminisztrációra. Azonnal egy kényes probléma kellős közepébe „csöppentem“. Az óvoda építéséről volt szó. Az előkészületi tervek már megvoltak, de a volt hnb-elnök nem tudta befejezni a dolgot. A bonyodalom abból adódott, hogy a járási nemzeti bizottság iskolaügyi osztálya nem egyezett bele az óvodaépítés kiválasztott helyszínébe, egy másik telket javasolt. Végül azért sikerült egybehangolni a véleményeket, s ma már községünk egyik büszkesége a modern, hatvan férőhelyes óvoda. Sőt, az óvoda építését illetően még rá is tettünk egy „lapáttal“. Rendbehoztuk a környékét, és be Is kerítettük — mintegy 400 ezer korona értéktöbbletet teremtve ezáltal. ■ A második megbízatási időszakát tehát már tapasztalt elnökként folytathatta. Milyen feladatokat sikerült megvalósítaniuk a 7. ötéves tervidőszak folyamán? — Számos község érzékeny pontja: a vezetékes Ivóvíz. Büszkén jelenthetem ki, hogy ezen problémával kapcsolatosan mi már csak múlt időben beszélhetünk. Két szakaszban sikerült községünkbe bevezetni az ivóvizet. 1983-ig kétmillió korona értékben kiépítettük az első szakaszt, amellyel midenekelőtt az óvoda vízellátási problémáját oldottuk meg. Ezzel azonban végképp nem lehetünk elégedettek, hiszen a lakosság továbbra is kénytelen volt nélkülözni a vezetékes ivóvizet. A második szakaszt — újabb 2 millió koronáért — sikerült a 7. ötéves tervidőszak végére befejezni. Továbbá meg szeretném említeni a mintegy 1 millió 300 ezer koronát felemésztő aszfaltozási munkálatokat. Községünkben három utca kivételével valamennyi portalanltott. ■ A községben hiába kerestem a kultúra otthonát... — Hát igen. Ezen probléma felvetésével már át is térhetünk a jelenlegi ötéves tervidőszak legégetőbb feladataira. Fájó pont községünk életében, hogy valóban nincs otthona a kultúrának. Most ezt tekintjük legsürgősebb ügyünknek. A továbbiakban a Zonci Helyi Nemzeti Bizottság elnöke kitért arra, hogy az egykori kocsma épületét nyugdíjasklubbá alakították át. Az idős polgárok naponta délelőtt tíztől este kilenc óráig jöhetnek ott össze. Sakkoznak, olvasnak, kártyáznak. A helyi nemzeti bizottság az étkezési lehetőséget Is biztosítja az idős igénylők számára. E vonatkozásban azonban csalódottságát fejezte ki az elnök. Az ebéd értéke 10 korona. Ebből hatot a nemzeti bizottság térít meg, s csupán 4 koronát kell fizetniük az időseknek. S mégis mit mutat a valóság? Mégy évvel ezelőtt például még 27-en éltek e kedvezményes lehetőséggel. Az étkezők száma azonban nagy meglepetésre évről évre csökkent. Ma mindössze hatan étkeznek a nyugdíjasklubban! Egyébként az idős polgárok részére évente két alkalommal szórakoztató, zenés-műsoros estet szerveznek. H Hathatós-e a tömegszervezetek, illetve az efsz támogatása a szociális fejlesztés vonatkozásban? — A szervezetek és az efsz segítségnyújtására nem panaszkodhatunk. Mindenekelőtt a Csemadok és a Nőszövetség helyi szervezetének támogatása érdemel említést. A szövetkezet vezetőségének és tagságának valóban sokat köszönhetünk az óvoda építését illetően. Akadtak azonban olyan polgárok is, akik a képviselőknek hátat fordítottak a társadalmi munkára való toborzás folyamán — egyéb elfoglaltságukra hivatkozva. És néha azért a szövetkezet is hivatkozik az üzemanyag-megtakarításra ... A beszélgetés folyamán felmerült egy további kényes kérdés: a fiatalok szórakozási lehetőségei. Vajon inilynemű tevékenység emészti fel a község fiatal polgárainak szabadidejét? Nem vesznek-e el a kocsma füstfellegeiben a tizenévesek? Az elnök arca éppen e problémakör fejtegetése során derült mosolyra. Örömmel adta tudtomra, hogy január elseje óta — amikor a futballpálya közelében egy sporttermet adtak át. főképpen az asztaliteniszezni vágyók nagy örömére — a kocsmárosné állandóan panaszkodik. Bizony, úgyszólván fKpról napra csappan a bevétel. A fiatalok ugyanis inkább sportolnak. Ennek hallatán mintegy hatványozódott bennem az óhaj: kívánom a zonclaknak, hogy minél előbb fedél alá kerüljön a kultúra otthona isi Akkor bizonyára még több ideje lesz a kocsmároinénak a pihenésre... Snsla Béla
