Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-11 / 2. szám
14 SŽABAD FÖLDMŰVES 1988. Január Ifl, Ф HORGÁSZÁT ф HORRASZAT ф HOROASZAT ф HORRASZAT ф HORRÄSZAT ф HORGÁSZÁT • HORRASZAT ф HORRASZAT ф HORRASZAT • Értékes hatfajta AZ AMUR 'As utóbbi időszakban a szaksajtó hasábjain egyre többet foglalkoznak a szakemberek az amur tenyésztésének, valamint hasznosításának kérdéskörével. Arról is viszonylag sokat olvashattunk, hogy az amurnak rendkívül fontos szerepet tulajdonítanak a haltenyésztők, mivel ez a halfajta vízi gyomnövényekkel táplálkozik és a húsa is nagyon értékes. Megfelelő telepítés esetén tulajdonképpen feleslegessé válik a vízi kaszálógépek, illetve nádvágók használata. Főleg a Szovjetunióban érnek el ezen a téren számottevő sikereket a vízgazdálkodással foglalkozó szakemberek. Háromféle amurt ismerünk. Ä növényevő amur és a fehér amur a hínárt, vízi gyomnövényeket és a nádat pusztítja, a pettyes amur pedig algaevő. A gyors fejlődés következtében az amurok testsólynövekedése Is jelentős. Ezt bizonyítja, hogy egyéves korban már elérik a 15—20 dekagrammot, kétévesen pedig a 60—80 dekagrammot. A következő évben súlyuk már általában az 1,5—2 kilogrammot is meghaladja. Itt szükséges megjegyezni, hogy a pettyes amur a harmadik évben akár a három kilogrammost testsúlyt is elérheti, ha megfelelő körülmények adottak a haltenyésztés során. Az amurok testsúlya nagymértékben függ attól, hogy a kihelyezett darabszám milyen arányban van a vízfelület nagyságával, s nem utolsósorban a táplálék mennyiségével. A növényevő amur húsa ki váló, bár egy kicsit szárazabb mint a pontyé. Hazánk és a többi szocialista ország a telepítéshez szükséges ivadékot a Szovjetunióból kapja. A Galántai (Gaianta) járás halastavaiba elsősorban ján Sedlár mérnöknek, a Nyitrai (Mitra) Mezőgazdasági Főiskola docensének a hathatós segítségével került ez a halfaj'a. Az érdekesség kedvéért megemlítjük, hogy néhány horgász már a Vág folyóban is fogott amurt. jelentős mennyiségű amur található a nagygurabi (Veľký Grob) 45 hektáros vízterületű halastóban is. A közelmúltban Bezsuch Mihály galántai horgász több mint 10 kilogrammos amurt fogott az említett halastóban. Krajcsovics Ferdinánd Az elmúlt esztendő utolsó napjaiban került kezembe a Ján Dubeň—Zdenék Sírnék szerzőpáros szép kivitelezésű könyve, amelynek címét magyar nyelvre talán így fordíthatnánk a legjellemzőbben: A halak és a horgászat. Aki figyelemmel kíséri a hazai horgászati szaksajtót, annak bizonyára nem tűnik ismeretlennek \,a könyv szerzőinek neve. Bár nem végeztem külön kutatást, mégis bátran le merem írni, hogy szinte alig akad olyan horgászattal kapcsolatos kiadvány, amelyben ne találkoznánk a két szerző fényképeivel, írásaival. Először talán röviden arról, hogy tulajdonképpen milyen jellegű, illetve zsánerű kiadványt szeretnénk az alábbiakban ismertetni. A könyvet első látásra csupán egy szép horgászati fényképalbumnak is tekinthetjük, de előrebocsátjuk, hogy ennél jóval szélesebb témakörű, gazdagabb tartalmú kiadványról van szó. Ha pontosabban definiálni akarjuk a könyv műfaját, talán a vallomások képen és Írásban meghatározás volna a legtalálóbb. A szerzői: mindenekelőtt a természet, a víz, a halak és nem utolsósorban a horgászat iránti vonzódásukat, megbonthatatlan barátságukat, szoros kapcsolatukat igyekeztek kifejezni. Vajon miért esik a szokásosnál is több szó az utóbbi időben az aktív pihenés formái nyújtotta lehetőségek kihasználásának fontosságáról? Bizonyára azért, mivel a műszakiasodás korszakát éljük, amikor az emberi szervezet sokszor huzamosabb ideig egyoldalú megterhelésnek van kitéve. A mwm EGY ÜJ HORGÄSZATI KIADVÄNY KAPCSÄN szennyezett, benzingőzös környezetből való kiszabadulásnak, az aktív pihenésnek egyik legközkedveltebb formája a sporthorgászat. A horgászok népes táborának tagjai általában nemcsak zsákmányszerzés céljából, hanem a testi, szellemi felfrissülés reményében veszik útjukat a vizek irányába. A horgászvizek környékének semmihez sem hasonlítható hangulata, a természet csodálatos színeinek lenyűgöző látványa, vagy akár a partok menti csend és nyugolom segíti elfelejteni a mindennapi gondjait, bajait, s meggyorsítja a különböző lelki sebek gyógyulását. Térjünk vissza azonban könyvünkhöz, s gondolatban lapozzuk át, hogy megtudjuk, mit, hol találhatunk. A rövid bevezetőben a szerzők hangsúlyozzák, hogy nemcsak a horgászok, hanem valamennyi természetet szerető ember számára készült e kiadvány. Ezért a sporthorgászat történetét és jelenét ismertető rövid jellemzés ts helyet kapott a könyv első részében. Ebből megtudhatjuk, hogy a szlovákiai sporthorgászok például öt évvel ezelőtt 1312 tonna halat fogtak ki, amelynek anyagi értéke meghaladja a 20 millió koronát. A közel kétszáz színes, illetve fekete-fehér felvétel segítségével bepillantást nyerhetünk az egyszer szenvedélynek, másszor hobbinak nevezett horgászat csodálatos világába. Az úgynevezett holt fényképek, csendéletek mellett számos „mozgókép" is megtalálható az említett kiadványban. Az olvasó vagy szemlélő figyelmét éppen ez utóbbi kategóriába sorolható fotók kötik le a leginkább, mivel nem mindennapi fotós teljesítmény a megismételhetetlen pillanatok megörökítése. Itt elsősorban az olyan felvételekre gondolunk, amikor a hal vízfelszín feletti ugrását vagy pedig vízbe érkezésének, csobbanásának pillanatait sikerült lencsevégre kapnia a fotóriporternek. Nagyon kifejezőek továbbá a horgászportrék, amelyeken az arcjáték vagy egy mozdulat, gesztus minden kommentárnál többet mond. Kár, hogy az album szerzői csak a horgászat és a horgászvizek szebbik arculatát mutatják be, mivel ez a szemlélőre olyan hatással van, mintha ezen a téren minden a legnagyobb rendben volna, s vizeink szennyezettsége nem okozna semmilyen problémát. A nem éppen felemelő látványt nyújtó fényképek hiánya egyoldalúvá teszi ezt a szép kiadványt, s így nem kapunk valós képet a horgászat jelenlegi helyzetéről. Mindenki előtt ismeretes, hogy a vízgazdálkodással foglalkozó szakemberek mellett a horgászoknak ts több helyütt óriási nehézségeket, okoz a túlzott vízszennyezés, Sajnos, elég gyakran hallunk, illetve olvasunk tömeges hal* pusztulásokról, nagyobb víz* szennyezésekről, a könyv még* sem tesz említést az elretten* tőnek is beillő példákról. Feltételezzük, hogy a szer* zők, mivel reprezentatív kiad* ványról lévén szó, tudatosan kerülték a negatív példák és jelenségek bemutatását. Meg kell jegyeznünk, hogy már a szerzőnek jogában áll a saját szemszögéből néznie és tár* gyalnia az adott témakört, ese* tünkben a horgászatot, nem szabad azonban az objektivt* fástól elszakadnia. Vélemé* nyűnk szerint ugyanis nem le* hetséges tárgyilagosan ábrázol* ni a horgászat jelenlegi helyze* tét, sőt kilátásait anélkül, hogy ne foglalkoznánk behatóan az egyik legidőszerűbb kérdéssel:, a vízszennyezés problémájával, Az idén említett hiányosság* tói eltekintve az ismert szerző* páros egy nagyon tetszetős ki* állítású könyvvel ajándékozta még a természet, illetve a hor* g&szat kedvelőit. A Príroda Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalat gondozásában a Hor* gászkönyvtár sorozatban meg* jelent kötet még kapható a könyvesboltokban. Bárdos Gyula • VADÁSZAT • VADÄSZAJ.® VADÁSZAT • 17ADÄSZAT • VADÄSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT Ф VADÄSZAT Ф VADÁSZAT 0 Borús, ködös, nyirkos a levegő itt az Ipoly mentén. Egész nap szitál a köd. Hol leereszkedik, hol pedig felszáll — ekkor a nap gyenge sugara valami megkapó gyöngédséggel szűri át a levegőt. Amott lejjebb, a karikás! e-dő közelében esőcseppek és hópihék keverednek a levegőben: egyszer az eső esik, másszor pedig a hó szállingózik. Azt út jeges, csúszós, szóval amolyan ősz végi, tél eleji időjárás uralja a vidéket. Ilyenkor, főleg a koraesti órákban, mindenki kétszer is meggondolja, kimozduljon-e hazulról. Én mégis rászántam magam. Mivel ritkán járok haza, örömmel mentem ki a faluba, hogy ismerőseimmel, osztálytársaimmal találkozhassak. Zsélyben (Zelovce) járva, az a hír járja, hogy a környéken nagyszerű vadászok élnek. Ifjú markos legények, javakorabeli férfiak. Régi ismerőseim azt tanácsolták, keressem fel Suhaj Pityut a Mikszáth utcában, 6 a vadásztársaság régi tagja, sok mindent tud majd mondani. Suhaj Pityut otthon találtam. Kedvesen fogadott, beszélgettünk egy kicsit, felelevenítettük a serdülőkor élményeit, majd panaszkodtunk, de a vadászatról nem volt hajlandó beszélni. Azt mondta inkább keressem fel Szvornyík Palit, ő a vadgazda, majd mindent elmesél, amire kíváncsi vagyok. — jó, jó felkeresem Szvornyíkot, dehát hol lakik? Annyira megnőtt, terebélyesedett, csinosodott ez a falu, hogy lassan eltévedek benne. — Megmagyarázom: az úgynevezett „szibériai negyedben“, a futballpályához közeli sarkon. Az utcát nem tudom kiről nevezték el. A VADGAZDA Felkerestem Szvornyík Pált; egyrészt azért, mivel már régen láttam, másrészt pedig mert arra is kíváncsi voltam, hogy ilyenkor télidőben, egy szürke téli estén, munkaidő után, családja körében mit csinál egy vadgazda. Az ismerősöktől azt hallottam, hogy több mint három évtizede járja a karikás!1 cserfaerdőt, az óriási bükköst, a sósári fenyvest, az óvári és a varbal erdőket. Régebben gyalog, esetleg kerékpáron, újabban terepjárón vagy személygépkocsin. Ma is gyakran kószál1 a sűrű rengetegben, ahol jól érzi magát a gombák, makkok, csipke- és kökénybokrok, madarak és őzek közeiében. Ismeri az erdőt, érti annak minden zaját és sóhaját. A szívében édes-eleven szenvedély a vadászat. Míg a házát megtaláltam bizony háromszor is eltévedtem a sötétben. Végül a szomszéd kislány mutatta meg a bejáratot, majd bevezetett a jó meleg szobába. Szvornyík Pál éppen a tévét nézte. Jó hangulatban, kedvesen fogadott. Ha nem árulja el, el sem hiszem, hogy hatvanéves, s nyugdíjasként élvezi a szabad napokat, pedig még dolgozhatna. — Dolgoztam már eleget — mondja — egy kicsit meg is kell pihenni. S ha dolgozni akarok. Itthon is van elég munka. Amint látja rendetlenség van a ház körül, mert éppen építkezünk: vakolunk, festünk. Tavasszal ismét munkába állok, a zsélyl községháza építésének második szakaszát fogom vezetni, irányítani. ф Nyugdíjaztatása előtt hol dolgozott? — Huszonhat évig építettem Nagykürtöst (Vefký Krtíš), áhonnan mindennap hazajártam. Azután a Losonci (Luíenec) Építkezési Vállalathoz kerültem, ahöl szakszervezeti elnök voltam. Innen mentem később nyugdíjba. • Tisztelem és szeretem azokat az embereket, akik szabadidejükben olyan kedvtelésiek hódolnak, ami a mindennapi munka után sikerélményt, testi-szellemi felfrissülést Jelent számukra. Mégis megkérdezem, hogyan lesz az emberből vadász? — Miért lesz szerelmes az ember? — néz rám kérdőn, ezután elmosolyodik. — Milyen gyönyörű Is a szerelemi A szenvedély megmagyaráz-, hatatlan, csodálatos. Q, mennyi menynyi látvány, élmény gyülemllk fel az emberben az idők folyamán. Minden évszaknak megvan a maga varázsa. Nappal a természet színeit élvezem, éjszaka a nagy harmónia andalít. Erdei madarak énekelnek, vadkacsák, vadlibák szállnak a levegőben, rókaugatás és őzsfrás hallik az erdőből, a baglyok körém telepednek s félelmetesen villog a szemük... Ha pedig a telihold is fenn van az égen, olyan az egész természet, mint a mesében. A csöndben nyugodtan töprenghet az ember, semmi sem zavarja, legfeljebb egy fácánkakas röppenése színesíti a perceket. A nyugalom, a kikapcsolódás órái ezek, amelyeket az erdő és lakói kínálnak nekünk. Éppen ezért nem pusztítani, hanem védeni kell a fákat, a madarakat, a természetet. Én természetszerető ember vagyok, szeretem azt, ami él és mozog, lüktet, akár az ember szíve. Ezért alig várom, hogy járhassak egy nagyot az erdőben, kószálhassak sűrűjében, etethessem az állatokat. A lövészeten kívül, ez az igazi élvezet. Hiszen a vadásznak nemcsak az a feladata, hogy lője a vadat, hanem őrizze, védje is. Ez minden vadász kötelessége. SZERVEZETI ÉLET — A zsélyi vadásztársaság 1950- ben alakult — tájékoztatott a továbbiakban Szvornyík Pál. — Mivel én is az alapítók egyike voltam, letettem a vadászvizsgát, és 1954-től a társaság vadgazdája vagyok. A vadásztársaságunknak jelenleg harminchét aktív tagja van, s összesen háromezer hektáron gazdálkodunk. Vadászkörzetünkhöz öt község Varbó (Vrbovka), Zahora (Záhorce), Szelestyén (Seíešfany), Kér (Kiarov) és Zsély tartozik. A tagság önzetlen jó munkájának az eredménye, hogy vadállományunk aránylag jó. az apróvadállományban azonban még mindig nem tudtuk elérni a megfelő színvonalat. Mivel fácánállományunk nem éppen a legjobb, mesterségesen neveljük a fácánokat. Szorosan együttműködünk az egységes (földműves-szövetkezetek vezetőivel és közösen védjük az állományt. Ezen a téren ugyan az utóbbi időben javulást tapasztaltunk, de még mindig akadnak problémák. A félreértések elkerülése végett például nagyon jó lenne, ha az illetékesek időben értesítenének bennünket például a lucernakaszálás kezdetéről. Erre nagy szükség lenne, mert úgy az eddiginél jóval több fácántojást szedhetnénk össze. Ettől eltekintve mi vadászok igyekszünk a tojásokat megmenteni, a lucernatáblákat vadászkutyákkal végighajtatni. Az így összeszedett tojásokat a karikást keltetőbe szállítjuk. A kikelt fácánokat hathetes korukig neveljük. Nappal Fagyas Mihály vadőr vigyáz a fácánosra, éjszaka pedig a vadászok felváltva őrködnek. A fácánokat a keltetőből a fácánneveldébe szállítjuk, ahol egészen a fácánvadászatig gondoskodunk azokról., Az így felnevelt fácántyúkok jól beváltak az utódok nevelésében, ezért előfordul, hogy évente egyetlen tyúkot sem lőhetnek a vadászok. Sajnos, mint tudjuk Szlovákia-szerte — így nálunk is — a fogoly kipusztulóban van.-'Tavaszi számláláskor csak tizennégyet észleltünk. Megnyugtató, hogy a nyűiállomány az utóbbi két-hárora évben jelentősen megszaporodott. Az őzállotnány is jó, de ha a színvonalat tartani akarjuk, okvetlenül szükséges a szelektív kilövésre nagyobb súlyt fektetni. Az utóbbi időben igen elszaporodott a vaddisznó, ezért a silányabbját kiselejtezzük. Az előforduló gondok és problémák ellenére húseladási tervünket teljesítettük. Az elmúlt évben kétszáztizenöt kilogramm vadhúst adtunk a közellátásnak. • A vadvédelemhez tartozik az állatokról való gondoskodás, a téli takarmánykészlet biztosítása, az állatok etetése. — Gyümölcsöző az együttműködés a vadásztársaság és a szövetkezetek között. Munkacsúcs idején a vadászok segítenek a termés begyűjtésében, amiért nem pénzt, hanem szénát és szemest kapunk. Ezenkívül szénát gyűjtünk a patakok árkok •partjairól is. A múlt évben különböző társadalmi munkában több mint ezer órát dolgoztunk le. Az állatok téli etetésére elegendő szemes és szálastakarmánnyal rendelkezünk, ugyanakkor darabos só is van elegendő. A takarmányt több helyen — régi cselédházakban, pajtákban, akiokban tároljuk. A vadászok rendszeresen látogatják a vadászterületeket és a tárolóhelyekről az élelmet időközönként az etetőkbe szállítják. A zavartalan közlekedés céljából a vadászterületeken cserkészutakat építettünk ki. Ezenkívül a vadvédelemhez tartozik a berendezések karbantartása, a vadföldek művelése, a kártevők irtása, az etetők fertőtlenítése. Ugyanakkor nem feledkezünk meg vadászházunk környékének rendbentartásáról, csinosításáról sem. Ezt mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy az impozáns vadászlakot saját rendezvényeinken kívül kihasználják a környező üzemek, vállalatok dolgozói is. Ott tartják évzáró gyűléseiket, a különböző rendezvényeket, ünnepi öszszejöveteleket, tanfolyamokat. — A zsélyi vadásztársaságot a jók között tartják számon a Nagykürtöst járásban. A közös minkából minden vadász kiveszi részét. A vadászatban kifejtett tevékenységéért dicsérét illeti ifj. Kelemen Tibor vadőrt, Dola Istvánt, az idősebbek közül Hegedűs Lászlót, idősebb Kelemen Tibort, Jancsó Józsefet, Fagyas Ferencet. És nem utolsósorban . Szvornyík Pált. A vadgazdáról alkotott véleményünket ki kel) egészíteni azzal is, hogy tizenhárom évig volt a Szlovákiai Vadászszövetség Nagykürtösi Járási Bizottságának vadgazdája, valamint az SZVSZ KB tagja. A természet- és vadvédelem terén kifejtett érdemdús tevékenységéért a Szlovákiai Vadászszövetség Központi Bizottságának ezüstérmével tüntették ki hatvanadik születésnapja alkalmából. Munkahelyén „A szocializmusért végzett önfeláldozó munkáért" kitüntetésben részesült. Eredményekben, sikerekben gazdag boldog új esztendőt kívánunk neki ezúttal mi is. Nagy Téréi Szvornyík Pál
