Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-26 / 17. szám
ОДв. április 28, .SZABAD FÖLDMŰVES. 3 A Líbia elleni agresszió: a nemzetközi jog megcsúfolása A megbízható béke érdekében Sajnos, nem mondhatjuk, hogy váratlan volt az Egyesült Államok Líbia elleni barbár akciója: Tripoli és Benghazi bombázása. De az ember mindig reménykedik, hátha győz a belátás, a józanság, a békés, politikai eszközök, a tárgyalások útján rendezhető és tisztázható kérdések módja. Az előzmények és az amerikai magatartás ismeretében csupán a megdöbbenés és a békét féltő feszültség nőtt bennünk, a felháborodás csapott magasra mindannyiunkban, amikor az Egyesült Államok hadereje alig három héten belül másodszor is megtámadta Líbiát De amíg az első alkalommal „csupán“ líbiai radarállomást bombázott és őrnaszádokat süllyeztett el a Szidraöbölben, addig keddre (április 15) virradóan már két nagyváros, Tripoli és Benghazi volt a nagyszabású légitámadás célpontja. Világszerte elítélik Washington Líbia-ellenes akcióit. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa már kedden összeült, hogy megvitassa a Líbia elleni agressziót. Az ülésen szerdán felszólalt hazánk állandó ENSZ-képviselóje is. Csehszlovákia nevében egyértelműen elítélte a Líbia elleni amerikai fegyveres agressziót és leszögezte: az amerikai kormánynak el kell ismernie azt a tényt, hogy ENSZ-tagságából és BT-tagságábőI következő kötelezettségei összeegyeztethetlenek az állami terrorizmus politikájával, a fegyveres támadásokkal és agresziókkal. A Líbia elleni támadás bizonyítéka azoknak a módszereknek, amelyeket a jelenlegi amerikai к ormány külpolitikájában alkalmaz. Emlékeztetett továbbá arra, hogy a Líbia elleni agreszsziót átgondoltak és előkészítették, s éppen abban ez időpontban hajtották végre, amikor a Biztonsági Tanács az erő alkalmazása kizárásának lehetőségeivel foglalkozott. Az amerikai állami terrorizmus politikájának több fejlődő ország esett áldozatul, így például Grenada, Nicaragua és most Líbia. Az USA fenntartja magának a jogot, hogy bárhol és bármikor katonai erőt alkalmaz. A Varsói Szerződés tagállamai nyilatkozatban ítélték el a Líbia elleni akciókat, mivel mélyen aggasztja népeinket a nemzetközi helyzet kiéleződése, amelyet a barbár bombázás idézett elő. A nyilatkozat hangsúlyozza: „A szuverén arab állam ellen intézett kalóztámadás nemcsak ténylegesen fenyegeti a békét a földközi-tengeri térség déli részében, hanem — a nemzetközi feszültség ellenőrizhetetlen kiéleződéséhez vezethet, amely szükségszerűen negatívan befolyásolja az európai és a nemzetközi helyzetet. A Varsói Szerződés tagállamai határozottan elutasítják az erő alkalmazását a külpolitikai ügyekben, s méginkább a fegyverek bevetésével járó módszereket." Végezetül szükségesnek tartják azt Is hangsúlyozni, hogy a nemzetközi kapcsolatban a jelenlegi bonyolult időszak minden országtól különösen felelősségteljes magatartást, a politikában tartózkodást és a vtlágbéke megőrzését célzó aktív törekvéseket tesz szükségessé. A Szovjetunió a barbár támadást a nemzetközi jog megsértésének tartja. A szovjet kormány a Lfbia-ellenes agresszióval kapcsolatban nyilatkozatot adott ki, amely többek között megállapítja, hogy a Józan észszel ellentétben és napjaink realitásait figyelmen kívül hagyva az USA kormánya a tűzzel játszik. A dokumentum szemtelennek és a nemzetközt közvélemény nyílt kihívásának nevezi az agressziót. Bármilyen „érvekkel" operál is Washington, tény marad, hogy épp az USA a nemzetközi feszültség kiéleződésének a legfőbb okozója. A szovjet fél figyelmeztetett arra, hogy a hasonló akciók szükségszerűen kihatással vannak a szovjet—amerikai viszonyra. Washington sajnos, nem hallgatott erre a figyelmeztetésre, s tulajdonképpen lehetetlenné teszi a két ország külügyminiszterének tervezett találkozóját. Ezt követően, csütörtökön Vlagyimir Lomejko, a szovjet külügyminisztérium szóvivője Moszkvában sajtóértekezletet tartott, amelyen többek között rámutatott, hogy ez a támadás az USA Líbia elleni manővereinek része. A Szovjetunió elítéli mind az egyéni, mind az állami terrorizmust. Az egyes terrorcselekményeket kölcsönös összefüggéseikben kell értékelni. A Szovjetunió és Libia között megállapodások vannak a segítségnyújtásról, a megállapodások keretében a Szovjetunió segítséget nyújt Líbiának védelmi képességének erősítéséhez, s ezt a támogatást a jövőben is megadja. Lapzártakor (április 18) a világ feszültségben, félelemben, kétségek és bizonyosságok közt vár. Líbiában légiriadók, az USA városaiban Líbia-ellenes hisztéria, terrorcselekményektől való rettegés, mesterségesen szított pánikhangulat. A Közös Piac tagországaiban megoszló vélemények, Londonban Thatcher-ellenes tüntetések, amiért hozzájárult, hogy az angol támaszpontról indulhassanak az amerikai bombázók. És arab szélsőségesek „megtorló“ terrortámadásai... Arai egyre inkább nyilvánvalóvá válik, az Egyesült Államok régóta kereste az ürügyet, hogy Kadhafi kormányát megbuktathassa. Ezt vélte megtalálni már az elmúlt év végén, amikor a bécsi és római repülőtéren végrehajtott terrorista merényletért Líbiát tette felelőssé. Azzal vádolta Líbiát, hogy 6 áll a terrorista akciók hátterében, s bejelentette, hogy katonai akciót terveznek a merénylet „kltervelője“ ellen. A Newhouse amerikai hírügynökség megbízható forrásokra hivatkozva most azt közölte, hogy az amerikai légierő keddi támadása a líbiai városok ellen elterelő hadműveletként szolgált az amerikai titkosszolgálatoknak ahhoz, hogy töbW akciót készítsenek elő Kadhafi kormányának megdöntésére, s idézte a titkosszolgálat meg nem nevezett tagjának kijelentését, miszerint „a bombázás nem az egyetlen akció volt, amit az amerikaiak kedden hajtottak végre Líbia ellen“ és hozzáfűzte, hogy az éjszakai légitámadás „kitünően fedezett több más akciót“. Már eddig Is nyílt titok volt, hogy Kadhafi neve egy listán szerepel Da^ nlel Ortega nevével, s „kiiktatásuk“ Reagan elnök szívügye. Nicaragua és Líbia ellen éppúgy pénzeli a zsoldosokat és bevetésre készíti az ellenforradalmárokat, mint egykor Kuba, vagy később Grenada ellen tette. Csakhogy az állami szinten gyakorolt terror nem ellenszere, hanem táptalaja a terrorizmusnak és sem ezt, sem azt nem igazolhatja semmi az emberiség ítélőszéke előtt. Aligha minősíthető úgynevezett újabb rutinkísérletnek az április 10-1 nevadai atomrobbantás“ — írta kommentárjában a TASZSZ szovjet hírügynökség, azonnal reagálva a hírre. „Az Egyesült Államok éppen akkor hajtotta végre újabb atomfegyver-kísérletét, amikor a Szovjetunió már több mint nyolc hőnapja tartja magát az összes atomrobbantásra kimondott moratóriumhoz, s amikor Moszkva bejelentette, hogy ezt a moratóriumot március 31-e után is hajlandó betartani, egészen az első' amerikai atomkísérletig“ — szögezi le a kommentár. A Szovjetunió kétszer hosszabbította meg a nukleáris robbantásokra vonatkozó egyoldalú moratóriumot, és javasolta, hogy azonnal kézdödjenek tárgyalások valamennyi nukleáris kísérlet beszüntetéséről. A bécsi és a stockholmi konferencián kompromisszumos javaslatot terjesztett e’ő. Jelentős kezdeményezés volt a január J5-1 nyilatkozat is, amely konkrét és világos tervet foglalt magában a tömegpusztító fegyverek felszámolására, más fegyverek csökkentésére a megfelelő védelmi szintig. Számításba vette az európaiak aggodalmát a közepes hatótávolságú rakéták, a hadműveleti-harcászati atomfegyverek miatt, és kompromiszszumos változatot javasolt az európai övezetre. A Varsói Szerződés tagországai felhívást intéztek az európai országokhoz. az Egyesült Államokhoz és Kanadához, hogy Európában hozzanak létre atomfegyvermentes övezeteket. A felhívás megállapítja: „A jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetben, amikor Európa népei és az eeész emberiség előtt sürgetően merül fel a kérdés: békében élni vagy elpusztulni az atomháborúban, a Varsói Szerződés tagállamai minden korábbinál fontosabbnak tartják határozott lépések megtételét és konkrét intézkedések elfogadását, hogy azonnal állítsák le a lázas fegyverkezést, mindenekelőtt a nukleáris fegyverkezést, hárítsák el kiterjesztését a világűrre és térjenek át a leszerelésre, a nukleáris fenyegetés megszüntetésére.“ A Varsói Szerződés tagállamai meg vannak győződve arról, hogy az atomfegyvermentes övezetek létrehozása és hatékonysága jelentős mértékben függ a többi ország, elsősorban a nukleáris hatalmak viszonyától Is ezek övezetek _ lránt. Hangsúlyozzák: a Szovjetunió határozottan támogatja az atomfegyvermentes övezetek létrehozását Európában és kifejezik készségüket, hogy megfelelő garanciákat nyújtsanak az Ilyen övezeteknek, s elvárják, hogy hasonló hozzáállást tanúsít az USA, valamint Nagy-Brltannia és Franciaország is. Miért hozta előbbre egy évvel kongresszusát az Olasz Kommunista Párt? Nem rejtették véka alá, az utóbi években kialakult olasz erőviszonyok közepette — ha belső problémáikat és elvi kérdéseiket tisztázzák — komoly esélyük lehet arra. hoey az országot kormányzó pártok kmkött meghatározó szerepet játsszanak. Ezt a lehetőséget nyilvánvalóan nem akarják kihagyni, így most áprilisban tartották meg XVII. kongresszusukat. Az Olasz Kommunista Párt egyidős a CSKP-val, 1921-ben alakították meg, hogy a szerveződő fasizmus ellen határozott fellépésre ösztönözze, egy sorba állítsa a munkásságot. Történelmének voltak bonyolult és zilált^ de harcban és győzelmekben gazdag korszakai is. A háborúellenes antifasiszta mozgalom országos ellenállássá szélesedett az olasz kommunisták szervezésében. A „resistenza“ meggyorsította Olaszország felszabadítását. Mussolini és fasiszta bérencei elpusztítását. Az 1945 decemberében megtartott V. kongresszus meghirdette a forradalmi demokratikus fejlődés partizán felszabadító harcokkal elkezdett folytatását, s 1946-ban kikiáltották a köztársaságot. A reakció azonban 1947-ben kirekesztette a kommunistákat a kormányból, így a háború utáni, Olaszországban állandósuló munkanélköliség ellen, amely az ötvenes évek végéig 2 millió embert fosztott meg a biztos megélhetéstől, az Olasz Kommunista Párt csak sztrájkokkal, véres harcokban megnyivánuló tiltakozásokkal tehetett valamit. A későbbi években azonban a parlamenti demokrácia kivívásával számottevő erőt képviseltek a parlamenti választásokon, a reformok meghirdetésében és elfogadásában, a demokratikus egységkorraány létrehozásában. 1981-ben az OKP hatékony, közreműködésével De mit tett az Egyesült Államok? Legelőször is nem válaszolt a januári szovjet békejavaslatokra, mivel a ködös ígéreteket nem lehet válasznak tekinteni. Erről szólva Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a Volgái Autógyár dolgozóival való találkozásán beszédében a következőket mondotta: „Valódi választ az Egyesült Államok akciói és a NATO tényleges politikája ad. Gentben mindkét fél egyetértett abban, hogy sem a nukleáris háborúnak, sem a lázas nukleáris fegyverkezési versenynek nem lesznek győztesei. Amikor javasoltuk a nukleáris készletek korlátozásának és felszámolásának egyes szakaszokra kidolgozott egyszerű és világos tervét, azt mondták nekünk: nemi Más példa: Hány éven át állították, hogy az oroszokban nem lehet megbízni, mivel elutasítják a helyszíni ellenőrzést. Beleegyeztünk ebbe. Mire válaszként Reagan elnök nem a nukleáris robbantások betiltásának „ellenőrzését“ javasolja nekünk, hanem a nukleáris fegyverek tökéletesítése folyamatának ellenőrzését. Nagyon szellemesen jegyezte meg az egyik amerikai napilag, hogy „ez ugyanaz, mint a legmagasabb büntetés felszámolása mellett kiállá embert arra kérni, vegyen részt egy kivégzésen“. A továbbiakban azt hangsúlyozta, hogy az újabb csúcstalálkozó megtartását a Szovjetunió helyesli, de előrelépést, gyakorlati eredményeket vá^ tőle a lázas fegyverkezések megállítására irányuló törekvések terén. „A találkozóra sor kerülhet, ha megőrizzük. s most helyesebb lenne azt mondani, hogy felújítjuk Genf szellemét. Nézzük csak, mi történik. Röviddel Genf után az Egyesült Államokban újult erűvel bontakozott ki a szovjetellenes kampány a legkülönbözőbb alaptalan vádaskodások és államunk címére intézett sértegetések kíséretében. Ezután komolyabb dolgok kerültek sorra. A követelés, hogy a Szovjetunió 40 százalékkal csökkentse diplomatái számát New Yorkban. A Krím-félsziget partjainál megjelent egy amerikai flottakötelék, s egyáltalán nem titkolták, hogy a legfelsőbb hivatalok egyetértésével támadást hajtottak végre Líbia ellen, hogy Amerika demonstrálhassa erejét és megmutathassa, ő mindent megengedhet marénak. Moratóriumunk lejárta előtt egyértelműen provokatív céllal, erős nukleáris robbantást hajtanak végre Nevadában." Azóta — tudjuk — április 10-én végrehajtották a szovjet moratórium határidejének1 lejárta utáni első kívédték meg népszavazás-sorozatok segítségével az előző évek demokratikus vívmányait és ekkor, 1945 óta először alakult olyan kormány, amelyet nem kereszténydemokrata politikus vezetett. Az OKP-nak a jelenlegit megelőző kongresszusát 1963 márciusában tartották. Azóta azonban túl sok minden történt és változott Itáliában, a nemzeközi életben és magában az Új program, új célok OKP-ban is ahhoz, hogy a problémákról hallgatni lehessen. Miután elvesztette főtitkárát, Enrico Berlinguert, az 1984-es választásokon megkapta a szavazatok 3.5 százalékát, s ezzel történelme során először Olaszország első, legnagyobb pártja lett. Azonban miután a Berlinguer népszerűségével felfokozott hatás elmúlt, a következő választáson számottevően visszaesett, népszerűsége csökkent. Ezért lángolt fel a vita, hogy milyen legyen viszonyuk a többi olasz párthoz, például az Olasz Szocialista Párthoz, vagy hogy miképpen értékeljék Olaszország NATO- tagságát, az Egyesült Államok külpolitikáját, miként vélekedjenek a létező szocializmusról, milyen kapcsolatai legyenek a nyugat-európai baloldali és pacifista pártokkal és mozgalmakkal. A széles körben vitatott kérdésekre terjedelmes dokumentumokban próbáltak választ adni, amelyeket három hónapon keresztül vitatott a másfél milliónyi tagság. A kongresszus nagy nemzetközi érdeklődés mellett tanácskozott. Minden eddiginél több külföldi küldöttsérleti atomrobbantást is, és áprilid 15-ére virradóan a Líbia elleni újabbi támadást. A nevadai robbantás — azután, hogy a Fehér Ház visszautasította az összes kísérlet teljes beszüntetésének megvitatását célzó csúcstalálkozót — csakis úgy értékelhető, hogy az amerikai kormányzat a tavalyi csúcstalálkozón aláírt közös nyilatkozat ellenére továbbra is a katonai fölény megszerzésének ábrándját kergeti. A szovjet kormány ezzel kapcsolatban nyilatkozatot adott ki, amelyben leszögezi: „Az atomrobbantás, amelyet az Egyesült Államok 1988. április 10-én hajtott végre, újból világosan megmutatta, hogy az amerikai kormánynak az atomfegyverek felszámolása szándékéról szóló szavai mögött a valóságban az a szándék rejtőzik, hogy továbbra is fenyegesse az emberiséget az atomkarddal és a világot a teljes pusztulástól való rettegésben tartsa. Washington újból előnyben részesítette az USA1 katonai-ipari komplexuma önző imperialista szándékait az emberiség érdekeivel szemben. Az amerikai kormány felelőtlen eljárása nyílt ki* hívás nemcsak a Szovjetunióval, hanem valamennyi kontinens népeivel és az egész emberiséggel szemben is.“ A továbbiakban annak a mély csalódottságnak ad hangot, amelyet szerte a világon az újabb kísérlet váltott ki és hangsúlyozza: „Mivel az USA-ban — tekintet nélkül e figyelmeztetésekre — újabb atomfegyver-kísérletet hajtottak végre, a Szovjetunió kormánya kijelenti: mostantól nem érzi magára kötelezőnek egyoldalú vállalását, miszerint nem valósit meg semmilyen atomfegyver-kísérletet. Abban a helyzetben, amikor Washington folytatja a nukleáris robbantásokat, a szovjet állam nem áldozhatja fel sem a saját, sem pedig szövetségesei biztonságát.“ Egyúttal azonban azt is kijelenti, hogy az atomrobbantások kétoldalú moratóriumának kérdéséhez bármikor készségesen visszatér, ha az USA kormánya kijelenti, hogy szintén lemond az ilyen robbantásokról. Végezetül annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy az atomfegyver-kísérletek betiltásának problémája napjaink leghalaszthatatlanabb feladata és a Szovjetunió továbbra is kitartóan fog harcolni megoldásáért a nemzetközi biztonság garantálása és az atomfegyvermentes megbízható béke érdekében. ség vett részt a tanácskozáson, S szocialista országok küldöttei mellett nemcsak a nyugat-európai kommunista, hanem a többi baloldali ét szocialista pártok képviselői is. Alessandro Natta főtitkár előadói beszédben összegezte a hivatalos tézisekben, valamint a hozzájuk fűzött véleményekben foglaltakat. Felhívta a figyelmet, hogy az igazi kihívás az OKP számára nem az időszakonként sorra kerülő választás erőpróbája, hanem az átfogó konzervatív jobboldali hullám, amely az utóbbi években az egész nyugat-európai baloldalt visszaszorítja, s amelyre az ORP baloldali haladó erőként méltó választ keres. A mostani kongresszus céja, hogy a társadalmi valóságban bekövetkezett mélyreható változásokat felfogva igazi választ, programot és kormányzati alternatívát dolgozzon ki. A létező szocializmus országait továbbra sem tekinti modellnek a nyugat-európai társadalmak számára, azonban támogatja a szovjet külpolitika új megközelítéseit és a szovjet pártkongresszuson felvázolt reformintézkedéseket. Egyetért azzal a külpolitikával, amely enyhülést és kollektív biztonsági rendszert szorgalmaz, s amely a biztonságot megállapodások és együttműködés útján kívánja megvalósítani. Elítéli Washington nicaraguai politikáját, valamint a földközi-tengeri térséget veszélyeztető líbiai akcióját, amely megerősítette egy földközi-tengeri biztonsági értekezlet összehívásának szükségességét. Az Olasz Kommunista Párt a nyugat-nrópai egységet és önállóságot foként a baloldal egyesült erőitől és fellépésétől reméli, s ezen az úton a munkásmozgalmat nyolcvan éve megosztó ellentét lassú felszámolását is szeretné elérni. Reméljük, hogy az olasz kommunistáknak sikerül úgy megerősíteni pozíciójukat és belső egységüket, hogy következetesen haladhassanak tovább azon az úton, amelyet számukra az Olasz Kommunista Pártot hatvan évvel ezelőtt létrehívó eszmék kijelöltek. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET „TÄRGYALÄS" AMERIKAI MÓDRA Washington Líbia ellent agressziója — játék a tűzzel A. Germanovics rajza KÜLPOLITIKAI KOMMENTAR
