Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-19 / 16. szám
SZABAD FÖLDMŰVES, 3 1386. április 19. holnapi kenyere A megújulás programja ŰJ stílus, új hangnem jellemezte a bolgár kommunisták legmagasabb fórumának tanácskozását, amelyen több mint 930 ezer párttag képviseletében 2682 küldött vett részt, mintegy ezerrel több, mint a legutóbbi kongresszuson, jelen volt a világ kommunista és munkáspártjainak 135 küldöttsége is. A CSKP küldöttségét Alois Indra, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Szövetségi Gyűlés elnöke vezette. Az egyszerűség, a munkára, a feladatokra való koncentrálás határozta meg a tanácskozás alaphangját. Bolgár testvérpártunk kongresszusa nem csupán a legutóbl öt év, hanem az utóbbi három évtized fejlődését is értékelte. 1956 áprilisában a BKP KB az SZKP XX. kongresszusának szellemében új irányvonalat jelölt ki Bulgária kiegyensúlyozott társadalmi-gazdasági fejlődésére. Az akkori „áprilisi irányvonal“ helyesnek bizonyult: ez a három évtized a bolgár nép történelmének legvirágzóbb időszaka lett. Az eredmények és sikerek ellenére az 1970-es évek tempója lelassult. A korábbi, mennyiségi mutatókra alapozott fejlesztés tartalékai fokozatosan kimerültek, ezzel összefüggésben a gazdasági és politikai élet egyes területein mutatkozó fogyatékosságok is mindjobban éreztették hatásukat. A belső gondokhoz külső, kivált a világgazdasági helyzet megváltozásából eredő nehézségek is társultak. Egyre sürgetőbbé vált a gazdasági fejlesztés és irányítás intenzív , a megváltozott körülményekhez Jobban igazodó módszereinek kidolgozása, az ehhez szükséges társadalmi feltételek megteremtése. A központi bizottság jelentésében az eddig elért eredmények értékelése mellett helyet kapott annak a megállapítása is, hogy az irányítás eddigi rendszere nem teremtett meg minden szükséges feltételt az ország gazdasági-társadalmi fejlődésének meggyorsításához. Todor Zsivkov főtitkár kongreszszusi megnyitó beszédében ennek összetevőivel foglalkozott, majd a tudományos-műszaki haladásról szólva kiemelte a szocialista országok gazdasági integrációjának jelentőségét. Mind a főtitkár, mind a többi felszólaló példaként hivatkozott az SZKP nemrég befejeződött XXVII. kongresszusának alkotó légkörére, külön kiemelve a szovjet pártfórum kedvező hatását a bolgár pártkongresszus előkészítésére és menetére. Többen Idézték az SZKP tanácskozásának egyes megállapításait, s felszólalásaikban vissza-vtssz-atértek a szovjet pártdokumentumokban elhangzott kitételek, gondolatok. A XIII. kongresszus központi témája a gazdasági gyorsítás volt. A legmagasabb pártfórum tanácskozását megelőzően a központi bizottság 1985. februári és 1986. januári ülésén már határozat született a bolgár gazdaság minőségi megújításáról, amelynek fiija — ahogy megfogalmazták — a tudományos-műszaki fejlődés eredményeinek jobb felhasználása, a gazdasági szerkezet átalakítása, az Irányftás ás tervezés tökéletesítése, az ösztönzörendszerek kiépítése. A legtöbb szó a minőségi követelményekről esett. Nagy teret szenteltek a gazdaság iirányítási rendszer átszervezésével, hatékonyabbá tételével kapcsolatos kérdéseknek. A jövőben tovább akarják csökkenteni a legfelsőbb Irányítási szervek és a vállalatok közötti távolságot, megszüntetve a közbenső lépcsőfokok egy részét. Sok felszólaló foglalkozott az úgynevezett önigazgató kollektívák szerepével. E vállalati szintű szerveze tek formája mégnem alakult ki vég legesen, de feladatukat mér meghatározták: a vállalatok nagyobb önállóságát és rugalmasságát hivatot tak szolgálni, s a do'lgozók Jobb ösztönzésére is lehetőséget adnának. Az Irányítást mechanizmus tökéletesítése azonban — ahogyan ezt Todor Zsivkov, a BKP főtitkára is hangsúlyozta — nem jelenti a tervek szerepének csökkenését. Viszont nélkülözhetetlen a tervezési és szervezési tevékenység gyökeres megjavítása. A következő öt év gazdasági cé’jai megfelelnek a tanácskozáson hangoztatott követelményeknek. Az új bolgár ötéves terv főbb mutatói a korábbiaknál szerényebb mennyiségi növekedést irányoznak elő, ezen belül azonban a tudományos-műszaki megújulást szolgáló iparágak ugrásszerű fejlődését írják elő. A cél tehát a minőségi, strukturális átalakulás, amihez Bulgária saját forrásai mellett külföldi segítséget is igénybe kíván venni. A másik fö téma a gazdasági feladatok végrehajtásához szükséges emberi feltételek megteremtése volt. Rendkívül kritikusan beszélt a hiányosságokról a központi ellenőrző bizottság elnöke, felsorolva azokat a negatív Jelenségeket, amelyek akadályozzák az új feladatok végrehajtását. A társadalom demokratizálásénak fő irányait a kollektív irányítás létrehozásában. az egészséges versenyszellem kialakításában, a dolgozók jogainak és felelősségének növelésében, a tömegeknek a jelenleginél jobb informálásában, illetve a teljesítményküzpontú szemléletmód kialakításában jelölték meg. A kongresszuson felszólalt Alois fndra elvtárs, a csehszlovák küldöttség vezetője is. Tolmácsolta a bo'gár kommunisták tanácskozásának a CSKP és az egész csehszlovák dolgozó nép Jókívánságait. Kijelentette: „Meggyőződésünk, hngy elegendő erejük és képességük van arra, hogy becsülettől teljesítsék a kongresszus által kitűzött feladatokat. Így hozzájárulnak Bulgária nemzetközi tekintélyének további szilárdításához, a szocializmus befolyásának növeléséhez a világon.“ A BKP XIII. kongresszusa nagy teret szentelt a nemzetközi kérdéseknek, a háborús veszély szárításának, az erőegyensúly megőrzésének, a szocialista országok baráti kapcsolatai megerősítésének. A kongresszusi dokumentumok 'a bolgár párt és állam teljes támogatásáról biztosították a szovjet békekezdeményezásekét. Az eddig lerakott alapokra épülő fejlődés meggyorsításának programját jelölte ki és határozta meg a kongresszus, amely egyben bizalmáról is biztosította az összetételében változatlanul újra megválasztott pártvezetőséget. Ez a bizalom, a célok pontos ismerete, a nyíltabb és őszintébb légkör alkotó feltételeket teremtő ereje minden bizonnyal hozzájárul majd ahhoz, hogy Bulgária mind ebben az ötéves tervidőszakban, mind hoszszabb távon sikeresen teljesítse kitűzött feladatait. A világ и. Afrika romokban heverő gazdaságának újjáépítéséről fogadtak el átfogó programot a kontinens külügyminiszterei az A frikai Egységszervezet (AESZ) Addisz Abeba-t értekezletén. Eszerint 17 milliárd dollárt kellene befektetni, hogy az évtized végéig megállíthassák a kontinens gazdasági hanyatlását. Az összeg legnagyobb részét — 80 százalékát — a mezőgazdaság fejlesztésére kell fordítaniuk, hogy azok az afrikai országok is, amelyek most még élelmiszer-szükségletük jelentékeny részét kénytelenek importból, illetőleg külföldi segélyekből fedezni, képesek legyenek élelemmel ellátni magukat. A mezűgazdasAg TÁVLATAI A mezőgazdasági termelés a vetésterületek növe!ésével és a hozamok tokozásával növelhető. A fejlett országokban a termelés gyakorlatilag csak a hozamok növelésével fokozható. Ezzel szemben a fejlődő országokban jelenleg a művelhető 1 milliárd 845 millió hektár területből csak 750 millió hektárt — vagyis csupán 40 százalékot — hasznosítanak. Kétezerig a földalapot a fejlődő országokban több mint 120 millió hektárra кеЧепе növelni. A földhiányt a világ sok táján fokozza a víz- és szélerózió, a talajok szikesedése. továbbá az, hogy sok területet vesznek Igénybe építkezésre. Az emberiség felelőtlenséee folytán 2 milliárd hektár vált mezőgazdasági terme’ésre alkalmatlanná, másfélszer annyi, mint a világ ínat szántóterülete. Ennek ellenére még jelentősek Földünk termöföldtartalékai. A FAO ezeket 3190—3600 millió hektárra becsüli. Az éle’miszer-termelés növekedésének háromnegyed része azonban hozamnöveléssel érhető el. A gabonatermelésnek 2000-ben például el kell érnie a 2 milliárd 150 millió tonnát, ami 60 százalékkal nagyobb az 1978 —1979-es évinél. A termelés növelésében jelentős szerepe van a kemtzálásnak. Az előrejelzések szerint 2000-ben — hatóanyagokban számítva — 307.2 millió tonna lesz a műtrágya-felhasználás. Jelentős szerepe lesz az öntözésnek. Jelenleg az 1,5 milliárd hektár művelés alatt áUő területből világviszonylatban 60 százalék öntözést Igényelne. Azonban csak 284.8 millió hektáron öntöznek. ENSZ becslések szerint az öntözött terület 2000-ig 80 millió hektárral, ezen be'ül a fejlődő országokban 56 millió hektárral Száz évvel ezelőtt, 1886. április 16-án született a német proletariátus nagy vezére,’a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom és a Kommunista Internacionálé kiváló személyisége. Születésének és kora gyermekségének éveit a munkásmozgalom kibontakozása és megerősödése határozta meg az akkori Németországban. Szülővárosában, Hamburgban ismerkedett meg a munkásélettel, itt lépett be a szakszervezetbe, majd a marxizmus eszméinek talaján egyre erősebb pozíciót kivívó Szociáldemokrata Pártba. A Karl Liebknecht, Kosa Luxemburg, Franz Mehring és Clara Zetkin befolyására kiformálódó baloldalhoz csatlakozott, amely határozottan fellépett a német imperializmus és militarizmus ellen, s az opportunizmussal szemben megvédte a marxizmust. 1914-ben is azok közé tartozott, akik ellenezték a fegyveres konfliktus kirobbantását, a hódító háborút hirdető hadüzenetet. Ernst Thälmannak is be kellett vonulnia, de a fronton is folytatta háborúellenes propagandáját. A szociáldemokrata frakció az egység megőrzésére hivatkozva a kisebbség ellenében megszavazta a kormány által követelt hiteleket. Ezzel az opportunista vezetők elárulták a munkásosztály érdekeit, s így a német szociáldemokrácia kettészakadt. 1917-ben a forradalmi baloldal létrehozta Németország Független Szociáldemokrata Pártját. Ugyanekkor tömegsztrájkokon követelték a német munkások százezrei az azonnali békekötést. Ernst Thälmann a hamburgi munkásság vezetőjeként növelhető. A FAO-program szerint a fejlődő országokban kétezerig az öntözött területet legalább 40 százalékkal kell -növelni. A legnagyobb öntözési programot Indiában dolgozták ki. A HATÉKONYSÁG ténvezöi A mezőgazdasági termelés tervezett növekedését jelentősen befolyásolhatja az ezredfordulóig a növényvédelem. A betegségek és kártevők jelenleg a becslések szerint világviszonylatban 75 milliárd dollár értékű kárt okoznak, ami a világtermelés 34 százalékának felel meg. A világ peszticid-termelése jelenleg 1,6 millió tonna hatóanyagban. Ezek négyötödét a tőkés országokban termelik. Egy hektár vetésterületre a nyugat-európai országokban 2—3, az Amerikai Egyesült Államokban 6, Ázsiában, Afrikában, Latin-Amérikában és Óceániában 0.2 kilogramm, az e<-ész világon 0,3 kg peszticidet használnak fel átlagosan. A pesztlcidek felhasználását 2000-lg a fejlődő országokban meg kellene háromszorozni. Leginkább vonatkozik ez a gyomirtókra. A mezőgazdaság energiafogyasztása világviszonylatban az összes energiafogyasztás 3 százaléka. A legnagyobb energiafogyasztó a mezőgazdaságban a gépesítés és a mütrágyázás. Az Intenzitás növekedése a XX. század végén szükségessé teszi a hagyományos tüzelőanyag-források felhasználásának korlátozását és a nem hagyományos források — napenergia, stb. — keresését. A fejlődő országokban továbbra is az emberi erőt veszik elsősorban igénybe. A gépesítés aránya 1980- ban mindössze nyolc százalék volt, az összes szükséges teljesítmény kétharmadát emberi erőből, 25 száza'ékát ígásállatok révén fedezték. A becslések szerint a gépek aránya a fej’ödö országok mezőgazdaságában kétezerig meg fog kettőződnt és eléri a 19 százalékot. A traktorok száma 90 országban a jelenlegi 2 millió 600 ezerről 14 millőra kell hogy nőjön. Az ezredfordu’őn a fejlődő országokbán a talajművelés 50 százalékát traktorokkal végzik és a mezőgazdasági technikára jut az összes beruházások 42 százaléka. A fejtett országokban a mezővazdaságt gépek száma megközelítőleg a jelenlegi szinten marad. A hang súlyt a teljesítmény növelésére helyezik. A gépesítés jellemző vonása lesz a technológiák automatizálása, a munkakörülmények és a vezetési módszerek javítása, a gépek teljesítményének növelése, a gépek többcélú felhasználása, a megbízhatóság, üzembiztonság fokozása, a munka minőségének javítása, speciális berendezések kifejlesztése a lejtőkön 1918-ban és 1919-ben szolidaritási akciókat szervezett a fiatal szovjet állammal és következetes küzdelmet vívott a pártban tapasztalható opportunista irányzatokkal szemben. A monarchia széthullásával és a német hatalmi törekvések vereségével végződő első világháborút követően Németországot is elöntötte a forradalmi hullám. A munkások hatalmát azonban hiába hirdették meg, mert a német imperializmus gazdasági pozíciói és hatalmi szervei érintetlenül maradtak. 1918. december 30-án — történelmileg törvényszerűen — a németországi osztályharc tapasztalatainak és az októbert forradalom tanulságainak eredményeként megalakult Németország Kommunista Pártja. Az NKP küzdelme a forradalmi erők ellen fellépő terrorral szemben, a kegyelten mádon meggyilkolt vezetők, Liebknecht és Luxemburg elvesztése csatasorba állította a német munkásosztály legjobbjait, köztük Ernst Thälmannt is. 1921-ben választották az NKP КЗ tagjává. Két évvel később ő vezette a forradalmi munkásság hamburgi felkelését. Ekkor Szászországban és Tilrtngiában kommunisták és szociáldemokraták részvételével koalíciós kormányok alakulnak, amelyeket azonban a birodalmi egzekúciő felszámolt, Hitler fasiszta szervezkedése, Hindenburg birodalmi elnökké választása időszakában, 1925-ben Ernst Thälmannt választották meg a kommunista párt elnökévé. De nemcsak a német antifasiszta egységfront megteremtéséért és megerősítéséért küzdött szívósan és állhatatosan, hanem a nemzetközi munvégzendő munkához, a kötött, homo* kos és más kedvezőtlen adottságú talajokon való munkához, a munkabiztonság növelése, energiatakarékosság, a gépesítés környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatásainak mér* séklése, az alkatrészek és berendezések egységesítése és mások... egymilliArd éhező AZ EZREDFORDULŐN? Ilyen nagyszabású tervek, átfogó programok mellett vajon nem túl borúlátó-e az a prognózis, miszerint az éhezők száma 2000-ben Is egyrail- Iiárd lesz, és később tovább növekszik majd? Sajnos, pillanatnyilag semmi sem szavatoja hogy például az AESZ programját sikerül megvalósítani. Afrika országainak ugyanis külső segítségre Is szükségük lenne: a 117 milliárd dolláros összegnek csak 70 százalékát tartják hazai forrásból e'őteremthetőnek, a fennmaradó részt külföldről várják: kedvezményes feltételű hitelek, vissza nem fizetendő segélyek formájában. Erre szeretnének 30—40 év haladékot kapni. Az AESZ értekezletén elfogadott dokumentumot az ENSZ közgyűlésének május végére tervezett, Afrika gazdasági és társadalmi válságéval foglalkozó rendkívüli ülésszaka e\e terjesztik. De tehet-e majd valamit az ENSZ most, amikor a világ ételmiszerhelyzetének kiegyenlítődése nem csupán gazdasági, hanem politikai tényezők függvénye is. A nemzetközi feszültség, a válsággócok, a különböző országcsoportok közötti katonai szembenállások hata'mas erőforrásokat vonnak el a gazdasági- szociális fejlődéstől. Jellemző adat, hogy a világ egyévi fegyverkezést kiadása — ez körülbelül 800 mllllrd dollár — elegendő lenne a fejlődő országok teljes adósságállománya kifizetésére. A fegyverkezésből a legszegényebb országok is kiveszik a részüket: Afrikában például a katonai költségek Jócskán meghaladják az élelmiszerimportra fordított teljes összeget. A világ, s ezen belül a fejlődő országok megosztottsága, a tőkés hata’mak neokolonialista törekvéset gátolják a közös gazdasági érdekek felismerését és érvényesítését. Valamennyi, az új világgazdasági rend megteremtésében érdekelt fejlett és fejlődő állam összefogása és együttes tevékenysége, a kölcsönös megértés és közös cselekvés nélkül az éhezés, az élelmiszergondok sem oldhatók meg végérvényesen. összeállította: kásmozgalom egységéért is a Kommunista Internac ionáléban. A hitleri hatalomátvétel után, 1933- ban Németország Kommunista Pártja általános sztrájkra szólító felhívást tett közé, azonban a fasiszták a Reichstag épületének provokatív felgyújtását ürügyül használva 'tömegesen tartóztatták le a kommunistákat, köztük Ernst Thälmannt ts. Megkezdődött a legvadabb terror, a legkegyetlenebb üldözések, embertelenségek tdöszaka. Betiltották a szakszervezeteket, a kommunista pártot, kezdetét vette a nyílt zsidóüldözés. A barna pestis pusztító útjára indult. Hiába folyt nemzetközi tiltakozó akció Ernst Thälmann kiszabadításáért, a fasizmus gátlástalanul tört céljai megvalósítása jelé, a koncentrációs táborokba már elindultak a pusztulásra ítéltek első transzportjai. Az illegalitásba kény szeritett, a halállal dacoló kommunisták és antifasiszták azonban nem szűntek meg küzdeni a fasiszta diktatúra ellen. A politikai, faji és vallási üldözötteket segítették, szóban és írásban térfesztették a fasizmus bűntetteiről szóló felvilágosítást, az Igazságot, amely Thälmannék utolsó legális plakátján ts olvasható volt: „Hitler háborút jelent!" Akkor már késő volt, a fasizmus embertelenségét csak miillők pusztulása árán lehetett megállítani. Ernst Thälmann ezalatt — tizenegy éven keresztül — szenvedett a koncentrációs táborokban, de töretlen meggyőződéssel remélte, hitte a béke, a haladás erőinek győzelmét a náci barbárság felett. Azonban ezt már ő maga nem érhette meg. A buchenwaldt koncentrációs táborban 1944- ben meggyilkolták. Élete, elszánt küzdelme, sorsa őszszeforrott a német munkásság történelmével. Példáját emlékezetünk panteonjában a munkásmozgalom többi bátor, tragikus halált halt alakja mellett őrizzük, —bme—i H. Mészáros Erzsébet Ernst Thälm emlékezünk
