Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-04-12 / 15. szám

1386.is 12. .SZABAD FÖLDMŰVES. Ember a világűrben Huszonöt éve annak, hogy a kazah­­bztáni Bajkonur űrrepülőtéren JURIJ GAGARIN, az emberiség történetének első űrhajósa kimondta a bűvös szót: „Indulhatunk!" 1961. április 12-én a rakéta, tüzes uszályt húzva maga után, elindult az ismeretlen magas• aágok meghódítására. Száznyolc perc­re volt szüksége a Vosztok űrhajónak ahhoz, hogy körülrepülje Földünket. Es mt, akik állítólag megszoktuk a sugárhajtású repülőgépek hatalmas sebességét, elámultunk: világkörüli utazás 108 perc alatti A moszkvai rádió rendkívüli közle­ménye után néhány perccel a világ valamennyi rádióállomása több száz nyelven harsogta a nevet Jurij Gaga­rinI Az emberiség lélegzetvisszafojtva' figyelte a jelentéseket, közleményeket arról az emberről, aki másfél óra le­forgása alatt az eqész bolygó vala­mennyi lakójának szívéhez nőtt. Kockázatos volt-e az első repülés? Természetesen, bár minden lehetőt megtettek- annak' érdekében, hogy ve­szélytelenné tegyék. Öt kísérlett űr­hajót bocsátottak fel kutyákkal, ege­rekkel és ember-bábúval. Az első űrhajó nem tért vissza a Földre. A másik viszont már teljes program szerint végezte a repülést 6s vissza is tért. A harmadik, a ne­gyedik és az ötödik szintén elvégezte a teljes repülési programot. És végül elkészült a Vosztok űrhajó Jurij Ga­garin számára. 'A repülés előtti napon Szergej Ka­roljon fökonsrtuktőr, az embert szál­lító űrhajó tervezője, benézett abba a szobába, ahol Jurij Gagarin lakott. Csak ennyit mondott: „Öt év múlva szakszervezeti beutalóval járhatnak majd a világűrbe.“ Az űrhajós a tré­fás megjegyzésen nevetett. ‘Április 11-ről 12-re virradó éjjel, amikor az űrrepülőtéren a szakembe­rek közül senki sem volt képes el­aludni, Jurij Gagarin az igazak ál­mát aludta. És másnap elindult az első ember a világűrbe. 'Azóta huszonöt év telt el. Az évek során gyakran ismétlődött ez az iz­galmas szó: „első“. Szovjet ember bégezte el az első tartós űrrepülést. Nagyszabású változások A szovjet mezőgazdaság irányítási szerkezetének átalakításával foglal­kozott az elmúlt hetekben a Pravda, a Szovjetszkaja Rosszija és a Szelsz­­kaia Zsizny. Vezércikkekben mutat­tak rá. hogy nagyszabású változások vannak a termelés tervezésének és ösztönzésének területén. Az élelmi­szer-gazdaság korszerűsítéséről ho­zott határozatok normatív módon ha­tározzák meg a termelés volumenét és a hozzá szükséges erőforrásokat. A kolhozokat és a szovhozokat ér­dekeltté kívánják tenni a terv feletti többlettermelésben és a termelés ál­landó növelésében. Ezért a mostani ötéves tervidőszakban stabil felvásár­lási tervszámokat kapnak, többletter­melésük felett pedig szabadon ren-A világ holnapi kenyere Szovjet nő volt az első űrhajósnő. Az első csoportos űrrepülés és az első űrséta is szovjet nevekhez fűződik. A Szovjetunió felségjelével tartózkodik a világűrben az első automatikus űr­állomás, mely időről időre űrhajóso­kat fogad. És a legutóbbi időszakban már nemcsak szovjet állampolgáro­kat, hanem a szocialista országok űr­hajósait ts fogadta. Jurij Gagarin már nincs köztünk, de hőstette, tapasztalata ott van a szovjet és a világürhajózás új nagy tetteiben. Az első űrrepüléssel egyidöben a Szovjetunió békeüzenetet küldött a világnak. És ma már 25 évvel később — amikor már mindennapivá vált az űrrepülés — újabb békeüzenet fog­lalkoztatja a világ népeit, a Szovjet­unió békeüzenete. -csiba­delkezhetnek. A hús, a tej és egyéb termékek esetében a szövetségi és köztársasági alapokba történő felvá­sárlás után maradó többlettel a köz­­társasági minisztertanácsok, területi és határterületi tanácsok szintén sza­badon rendelkeznek. A gabonatermesztést külön ösztön­zik. Már az idei évtől az állam fel­árat fizet a múlt ötéves tervidőszak éves átlaga fölötti mennyiség után. A gabonából többletet termelő kolho­zok és szovhozok soronkívül gépko­csikat. traktorokat, mezőgazdasági gépeket és más termékeket vásárol­hatnak. Növekszik az önelszámolás szerepe, erősödik a gazdaságosság elve. valamint az az elv. hogy a jö­vedelmeknek a végeredménytől kell függeni. Ezeknek az elveknek az erő­sítéséért 1987-től kezdődően a bér­alapot maguk a gazdaságok fogják képezni az ötéves tervidőszak alatt rögzített normatívák alapján. Szaporodnak az előrejelzések, a je­lentések. az elemzések Földünk jövő­jéről, az emberiség ezredfordulón vár­ható életkörülményeiről. Ezek szerint 2000-ben közel hétmilliárd ember fog­ja világunkat benépesíteni. Ebből azonban több mint egymilliárd akkor is éhezni fog és az éhezők száma az ezredforduló után ötven évvel tovább növekszik, az ENSZ prognózisa sze­rint megháromszorozódik.^ Az elemzések, előrejelzések fő érv­ként azt hangsúlyozzák, hogy a la­kosság gyors növekedésével szemben nem növekszik elég gyorsan az élel­miszer-termelés. Tény viszont, hogy a világ jelenleg összességében több élelmiszert termel, mint amennyit fo­gyaszt. az éhezőknek azonban még­sem jut elegendő ennivaló. Ennek okaira ma rávilágítva talán holnapi gondokra találunk megoldást. A FÖ OK NEM A RENDKÍVÜLI SZÄRAZSÄG Az elmúlt években az éhínségről szinte naponta érkeztek megrázó hí­rek. képsorok. A fejlődő világ hetven legszegényebb országában félmílliárd ember alultáplált, közülük 150 mil­liót fenyeget az éhhalál veszélye. A legsúlyosabb a helyzet Fekete-Afriké' ban. ahol az elmúlt két évtizedben folyamatosan csökkent az egy főre jutó élelmiszer-termelés, és a tarta­lékok is teljesen kifogytak. A katasztrófáig helyzet közvetlen okaként a rendkívüli szárazságot szokták leginkább emlegetni. Az aszály azonban nemcsak a termést pusztította el. hanem évről évre több tízezer négyzetkilométernyi mezőgaz­dasági területet tett és tesz terméket­len sivataggá. Az afrikai Száhel-öve­­zetben például a Szahara minden é\fc ben két-három kilométerrel húzódik délebbre, állandóan csökkentve a megművelésre alkalmas földeket. Az időiárási szélsőségek önmaguk­ban mégsem magyarázhatják az élel­miszerhiányt. Az ellátási nehézségek fő gazdasági gyökere az érintett or­szágok rendkívül elmaradott terme­lési módszerében, az alacsony terme­lékenységben. a természet adta lehe­­tőséeek minimális kihasználásában rejlik. A fejlődő országok többségé­ben primitív munkaeszközöket hasz­nálnak. a talaiiavítással alig törőd­nek. nincs kiépített öntözőhálózat. Területük mindössze 11 százalékát művelik meg. s az öntözhető földek­nek csunán egvhnfodát öntözik. Az egysíkú földművelés és a rossz ter­,A BÉKÉHEZ fEZETÖ ÜT“ melésszerkezet nemcsak a hozamokat csökkenti, hanem a termőtalajt Is tönkreteszi. A legtöbb helyen még mindig rablógazdálkodást folytatnak, irtják a növényzetet, és a végsőkig kimerítik a földet, amely így könv­­nven áldozatul esik a szárazságnak és az eróziónak. Nemzetközi szerve­zetek értékelése szerint csupán a meg­lévő adottságok jobb kihasználásával, a termelési módszerek ésszerűsítésé­vel és minimális beruházással a je­lenleg önmagát ellátni ts képtelen Afrika kétszer annyi mezőgazdasági terméket állíthatna elő, mint ameny­­nyire lakosságának szüksége van. A SEGÉLYPOLITIKA HÁTTERE Hiba lenne egyoldalúan a mezőgaz­dasági termelés ' elmaradottságával magyarázni, az élelmezési gondokat. A tények azt mutatják, hogy az éhe­zés nem elsősorban az élelmiszer­hiányból. hanem a termelés egyenet­len megoszlásából és a termékek még egyenlőtlenebb elosztáséból fakad. A fejlődő országok összességükben ter­melnek annyi élelmiszert, mennyi mi­nimális fogyasztásukhoz: az éhínség elkerüléséhez elegendő lenne. Az in­frastruktúra és a belső piac fejletlen­sége miatt azonban a termények cse­réje és szállítása jórészt megoldatlan, így előfordul, hogy az éhínség sújtot­ta területektől alig néhány száz kilo­méterre a felesleges gabonát be sem takarítják, vagy állatokkal etetik meg. Általános jelenség az Is. hogy az állandó fizetési nehézségekkel küzdő fejlődő országok mezőgazdasági ter­mékeik egy részét exportálják, miköz­ben lakosságuk éhezik. Nem elsősor­ban felelőtlenségből vagy közömbös­ségből teszik ezt, hanem a külső kényszer, a világgazdaságban és a nemzetközi munkamegosztásban el­foglalt helyük szorítja őket erre. A gyarmatosító hatalmak nyersanyag­­forrásukká és felvevő piacukká ala­kították ezeket az országokat, s így ezek gazdaságilag alárendeltté vál­tak. Az érintett országok túlnyomó többségének gazdasága néhány alap­anyag és élelmiszerfajta exportjára épül, ami kiszolgáltatja őket a világ­­gazdaság és a nemzetközi piac leg­csekélyebb rezgéseinek is. és hátrál­tatja önálló fejlődésüket. A hetvenes évek közepétől a nyersanyag- és élel­miszerárak világpiaci csökkenése, va­lamint az energiahordozók árának megugrása alaniaiban rendítette meg a nem kőolajexportőr fejlődő orszá­gok amúgy Is Ingatag gazdasági egverŕ súlyét. A csökkenő bevételeket köl­csönök felvételével próbálták ki> egyenlíteni. A törlesztés azonban mind nehezebbé vált. s ez pénzhiányhoz, maid az ellátási gondok növekedésé­hez vezetett. TÜLTERMELÉS. RAKTÁRI KÉSZLETEK A világgazdaság és a piaci vlszo* nyok körülményeiből, továbbá a fize-1 töképes kereslet csökkenéséből fakad, hogy míg a fejlődő világ az élelmi­szerhiánytól szenved, addig a fejlett országok többségében a túltermelés okoz gondot. A gabonatartalékok ta­valy például elérték a világ előző évi fogyasztásának csaknem egyötödét, á mintegy 210 millió tonnát. Ezzel szem­ben a világ 70 legszegényebb országá­nak mindössze évi húszmillió tonna gabona ts elegendő lenne ahhoz, hogy a lakosság ne éhezzen. A legnagyobb készletek az Egyesült Államokban, Kanadában és a Közös Piac tagállamaiban halmozódtak fel. annak ellenére, hogy a túltermelés miatt lépéseket tettek a gabonaterme­lés visszafogására. A gabonán kívül több más alapvető élelmiszerfajtából is jelentős a fejlett tőkés országok feleslege: cukortartalékaik elérik az évi fogyasztás 40 százalékát, s csu­pán a Közös Piac raktáraiban 700 ezer tonna sertéshús, ugyanannyi tejpor és másfél millió tonna vaj halmozódott fel. Ezek a készletek nem jutnak el oda. ahol a legnagyobh szükség len< ne rájuk. Ellenkezőleg: a fellett orszá* gok piaca még a fejlődő országok élelmiszer-termelésének jelentős ré­szét is felszívla. Kivitelük döntő há­nyada déllgyümölcs. kakaó. kávé. fű­szerek. A fejlett tőkés országok részben politikai feltételekhez kötött segé­lyekkel. valamint beruházást hitelek­kel próbálnak segíteni az éhség-öve­zetek országainak, elsősorban Afriká­ban. Azonban sem gyűjtési akciókkal, sem élelmiszer-szállítmányokkal nem lehet megoldani ezeknek az országok­nak az élelmiszer-ellátását. MI HAT A MEGOLDÁS? Olyan átfogó- gazdaságfejlesztés! program, amely biztosítaná a feilődő világ mezőgazdaságának és infrastruk­túrájának intenzív feilesztését. Van-e erre egyáltalán reális lehetőség — ezt vizsgáljunk majd cikkünk máso­dik részében. Ahogyan azt az USA képzeli... A. Umjarov rajza Miért ez a szívós, türelmes és fáradhatatlan ismétlése és hangsúlyozása annak, hogy tárgyalni kell. hogy üzenet üzenetet követ és választ vár és feleletet sür­get? Vajon van-e értelme e követke­zetes párbeszédre törekvésnek, ami­kor a másik fél egyre csak kitér a válasz elől és a nyilvánvaló jószán­dékot Is igyekszik lélremagyarázni? Akaratlanul is ezek a kérdések raj­zónak fel az emberekben, amikor a húsvét előtti szombaton Mihail Gor­­hacsovnak, az SZKP KB főtitkárának televíziús nyilatkozatát hallgatták. Nyugat-Európa országaiban ekkor ké­szülődtek a béke fáradhatatlan har­cosai és az elmúlt év, a genfi csúcs után hozzájuk csatlakozók a nagy húsvéti békemenetekre. Bennük is megerősödött a már régen érlelődő meggyőződés, hogy a Szovjetunió a békéhez vezető egyetlen lehetséges út alternatíváját ajánlja fel és java­solja az Egyesült Államoknak, a tár­gyalások, párbeszédek révén a köl­csönös megegyezést, a leszerelés fo­kozatos megvalósítását. A Szovjetunió tavaly, Hirosima és Nagaszaki tragédiájának 40. évfor­dulóján rendkívül fontos kezdemé­nyezést tett — javasolta a katonai és békés célú nukleáris kísérletek leállítását. Felhívással fordudt az Egyesült Államokhoz, és a többi alomhatalomhoz, hogy kövessék pél­dáját és lépjenek a nukleáris lesze­relés útjára. Ez a lépés világszerte megértést és széles körű egyetértést váltott kt. Az Egyesült Államok azon­ban — annak ellenére, hogy formá­lisan helyesli az atomfegyverek meg­semmisítését — semmibe véve a Szovjetunió példáját és felhívását, folytatja az atomkísérleteket. Televí­ziós nyilatkozatában Mihail Gorba­csov kijelentette: „A genfi találkozó eredményei arra késztettek bennün­ket, hqgv a jóakarat újabb jeleként ez év március 31-ig meghosszabbít­suk a moratóriumot. Ezzel a gyakor­latban erősítettük meg felelősségtel­jes hozzáállásunkat a két nagyhata­lom vezető képviselőinek párbeszédé­hez és reméltük, természetesen, hogy az Egyesült Államok kormányzata felelősségteljes lépésekre szánja el magát.“ Mind ezidáig nem így történt. Az USA szerint a leszereléshez vezető út — a fegyverkezés. Ennek szerves részét alkotják az atomrobbantások is. Az amerikai javaslat a szovjet fel-A békéhez egyetlen út vezet hívásra csupán annyi, hogy a Szov­jetunió küldje ki szakértőit az Egye­sült Államokban végrehajtott atom­robbantások megfigyelésére. Az atomrobbantások puszta „meg­figyelése“ egyet Jelentene azok elfo­gadásával, legalizálásával. Nyilván­való, hogy a Szovjetunió ebben nem kíván részt venni. A Szovjetunió reméli, hogy Reagan elnök még nem monotf ki az utolsó szót, ami az atomfegyver-kísérletek betiltásával kapcsolatos találkozót illeti. Mihail Gorbacsov ugyanis hangsúlyozta, hogy kész találkozni az amerikai elnökkel bármelyik európai fővárosban bármikor, hogy ezt a kérdést tisztázzák. Az időpont nem probléma, a Szovjetunió számá­ra bármely dátum elfogadható. Ez a találkozó nem helyettesítené a szov­jet főtitkár tervezett USA-beli útját. „Kész vagyok már a legközelebbi időben találkozni Reagan elnökkel Londonban vagy Rómában, vagv más európai fővárosban, amely hajlandó lesz fogadásunkra, hogy ott megál­lapodjunk erről a kérdésről, s nem látok semmilyen áthidalhatatlan po­litikai vagy műszaki akadályt. Kellő politikai jóakaratra és közös felelős­ségünk megértésére van szükség, ja­vaslom. hogy találkozzunk, folytas­sunk eszmecserét erről a rendkívül sürgető kérdésről és adjunk utasítást a vonatkozó szerződések előkészíté­sére.“ Hangzott el a gorbacsovl té­vényilatkozatban. E javaslatok elhangzását követően Moszkvában nemzetközi sajtóértekez­letet tartottak, amelyen Georgij Kor­­nyijenko, a szovjet külügyminiszter első helyettese és Vlagyimir Petrov­­szkij, a külügyminisztérium nemzet« közi szervezetekkel foglalkozó osz­tályának vezetője válaszolt az újság­írók kérdéseire. Kornyijenko a csúcstalálkozó óta eltelt időszak fejleményeiről szólva kijelentette, hogy az USA akciói az utóbbi hónapokban nem felelnek meg Genf szellemének. A Szovjetunió az Egyesült Államok legutóbbi ag­resszív akcióit kihívőaknak és provo­katívaknak tartja. azonban nem hagyja magát kiprovokálni, nem hagyja, hogy a Genfben elkezdett párbeszéd megszakadjon. Továbbra ts minden lehetséges módon a nem­zetközi helyzet javítására, a konflik­tushelyzetek és vitás kérdések tár­gyalások útján történő rendezésére és megoldására, a béke megőrzésére és megszilárdítására fog törekedni. Ez az óriási felelősségtudat — az emberiség jövőjéért, a következő év­ezred békéjéért — diktálja azt a kö­vetkezetességet, állhatatosságot és türelmet, amellyel a Szovjetunió szándékát és terveit tárgyalóasztal« hoz ülve kívánja megbeszélni, meg­értetni, az Egyesült Atlamokkal és annak szövetségeseivel. A világ számos országában — az NSZK-ban, Nagy-Britanniában, Svájc­ban — tízezrek követelték a húsvéti béketüntetéseken a leszerelést, a nukleáris robbantások beszüntetését. Ez a világot átható békességóhajtás azonban csak akkor válhat konkrét valósággá, ha a szovjet javaslatok alapján folytatják a tárgyalásokat. H. Mészáros Erzsébet 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents