Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-29 / 13. szám
% 14 SZABAD FÖLDMŰVES 1986. március 29. MÉHÉSZET • MÉHÉSZET 9 MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET • MÉHÉSZET 9 MÉHÉSZET 9 MÉHÉSZEI Mttgelók Ä NEKTÄRFORRÄS JELENTŐSÉGE Ч / A méhészkedés sajátosságáról Aki méhészkedni akar rendszerint most tavasszal szerzi he a méhcsaládokat. Legtöbb méhészkndni akaró, minden előzetes számítás nélkül, többnyire túlfűtött reményekkel vásárolja meg a méhcsaládokat és a nélkülözhetetlen méhészeti kellékeket. Sokan nem győződnek meg arról, hogy egyáltalán mikor és kinek érdemes a méhészkedést elkezdeni. Azt, ha valaki csak két-három méhcsaláddal akar kezdeni, még megértem, hisz mindenki valamikor így kezdte. Napjainkban azonban számos olyan esetről tudunk, amikor egy-egy méhészkedni akaró lelkes méhészjelölt azonnal húsz-harminc családból álló méhállománnyal szeretne méhészkedni, felbuzdulva az anyagi haszonszerzés lehetőségén. A méhészkedésre is, mint a mezőgazdasági termelés bármely ágazatára érvényesek a közgazdasági törvényszerűségek. Itt is csak akkor szabad nagyobb öszszegej befektetni, ha kellő tájékozódás után számításba vettünk minden eshetőséget, amely a méhészkedés hasznosságát biztosítja, vagy jövedelmezőségét veszélyezteti. Szerencsére már több elhamarkodott gondolkodású jövendő társamat sikerült mérsékelnem, aki a méhészet terén még a legalapvetőbb dolgokkal sem volt tisztában, például nem tudta létezik-e egyáltalán virágpor és miéri fontos ez a méhek életében. Helytelen propaganda az is, mikor a dicsekvő méhész állandóan a nagy haszon reményét csillogtatja a kezdő jelölt előtt, s ezzel nagyobb anyagi befektetésre bűz dítja azokat, akik csak évek keserves kínlódásai, eredménytelen ségei után jönnek nagy nehezer rá tévedésükre, helyesebben félre vezetettségükre és sajnálattá: könyvelhetik el kudarcukat, fi méhészet jövedelmezősége attól ií függ, hogy az illető kezdő állan dó méhészkedést akar-e folytatni vagy pedig hasznosítani szeretni a vándorlási lehetőségeket is. Figyelembe keli venni további a méhegészségögyi feltételeket is Onnan kell a méhcsaládokat be szerezni, ahol méhbetegség méj csak a környéken sem fordul elő és tisztában kell lenni a vészé iyes atkafertőzéssel, s annal gyógykezelésével, mert ha ezt el mulasztjuk, nemcsak a kezdő, di a tapasztalt, gyakorló méhész sen méhészkedik tovább. Tehát ne < nyereségvágy, vagy a haszonlesé: buzdítsa a jövendő méhészt, ha nem amivel foglalkozni kíván, az valóban szeresse, ahhoz tökélete sen értsen, mert csak akkor fog ja igazán a munka gyümölcsét él vezni. Ahol nincsenek meg, vagy igei korlátozottak a méhészkedés fel tételei, ugyanúgy nem lehet a: „aszfaltméhészetek“ mintájára i vásárolt olcsó pótélelmet felete téssel mézzé alakítatni. Aki tlyes mivel akar kísérletezni, csakha mar rájön, hogy ez jóval többi kerül. A méhcsaláddal feletetet cukor nem alakul át új „értéke sebb termékké“, mint az állatte nyésztésben a kukorica zsírrá vagy az olcsó szilázs drágább tej Jé, hanem a méh szervezetén é Ä NEKTÄRFORRÄS JELENTŐSÉGE A Szlovákiát méhlegelőkot értékelve megkülönböztetett figyelmei kell szentelni a mezőgazdasági területeken termesztett kultfirnövén veknek, amelyek lehetővé teszik a vándoroltató méhészek számára az eredményes gazdálkodást. Amíg a vándorolták méhészek állományai megfe'elő körülmények között bőséges néktárforráshoz juthatnak, addig az egy helyen, többnyire méhésztanyán, gazdálkodók méhcsaládjai csak rosszabb hordási viszonyok között gyűjthe’ k a méz nélkülözhetetlen alapanyagát. Az állandó tanyán méhészkedők számára előnyösebb volt, amikor a községeket körülvevő szántók kisebb területein a vetésforgó következtében gazdagabb „választékhoz“ jutott az állomány. Mindez már azonban a múlté, mivel a belterjesítésre alapozott mezőgazdasági termelés nem képzelhető el ilyen körülmények között. így nem marad más hátra, mint a méhészkedőknek a lehető leegrorsabban alkalmazkodni az új hordási körülményekhez, illetve feltételekhez. Bár a méhészeti szempontból értékes erdőszegétyek egvre kisebbednek, az általuk felkínált lehetőségeket ezideig bizony hazai viszonylatban nein nagyon hasznosítják méhészeink. Ezt bizonyítja, hogy a vándoroltad méhészek is csak 25—30 százalékban hasznosítják az erdőszegélvek hordási kínálatát. Az imént említettek azzal ts magyarázhatók, hogy az utóbbi időszakban egyharmaddal csökkent a vándoroltad méhészek száma, Amíg például 1970-ben még 5 ezer vándoroltad méhésztárs több mint 100 ezer méhcsaládot vándornltatott, addig 15 év elteltével már csak 3,5 ezer vándnrnltató méhészt tartanak nyilván Szlovákiában. ök is általában csak a mezőgazdasági területek, valamint az akác nyújtotta hordási lehetőségeket igyekeznek állományukkal hasznosítani. Ezért jogos a feltételezés, mely szerint az erdőszegélyek méhészeti szempontból történő hasznosítása a jövőben is kiaknázatlan lehetőség marad. Hangsúlyozni szükséges ellenben, hogy 1935-től. amikor a legjobb ádesharmattermés volt, számos méhész vándoroltad» az erdők szélére. Ezt követően azonban több tényező is kedvezőtlenül befolyásolta a további á’llományáthelyezést. Az okok közé sorolható, hogy az erdőszélek és -szegélyek nem minden esetben bizonyultak megbízható mézelőforrásnak. Az sem elhanyagolható tény, hogy az utóbbi időszakban lényegesen nagyobb anyagi befektetést igényel a mébállomány rendszeres vándoroltatása. Péjdaként az 1956—1988-as időszakot említem, amikor Bratislavából egészen a Zinr n~d Hronom i járásba vándoroltaítam méheimet az édesharmat után. A 13 év alatt csak 3 esztendőben, mégpedig 1960-ban, 1932-ben és 1967-ben volt számottevő édesharma?hordás, a további 4 esztendő éppen csak az anyagi kiadások fedezését tette lehetővé. Öt év enyhén szólva gyenge volt, s a bevételek a kiadások megtérítésére sem voľ"к elegendők. Az .1961-es év volt a legrosszabb, akkor ugyanis a repce- il'e've az akácliordás sem tudta kiegyenlíteni az erdőszéli deficitet. A Fd NEKTARFORRáSOK Azért, hosv jobb áttekintést nyeljünk az erdei forrásokról, a mezőeazdasávi terö’eteken termesztett kultúrnövényekről, bemutatunk néhány fontosabb nektárforrást, amely után érdemes a vándoroltatás kockázatát vállalni. Az alábbiadban fel nem tüntetett növényekről Anton Jurík: Meöonosné rastliny (Mézelő növények) című könyvéből tudhatnak meg több érdekességet az olvasók. A szakkönyv a Príroda Könyv- és Lapkiadó Vállalat gondozásában jelent meg 1979-ben. Febérakác (Robinia pseudoacacta). A legjelentősebb „mézfa“, pillangós virágú, kétfalkás. tehát a porzókba könnyen bejuthat a méh. 1970-ig Szlovákiában 35 ezer hektár nagyságú területen volt található. Azóta sajnos egyre szűkül a termőterülete. Ez azzal magyarázható, hogy a kiültetés során nem tudnak lépést tartani a gyors ütemű kitermeléssel. Hazánkba még a 17. században került Észak-Amerikából. Azóta az erdészetben hasznosítják, bár az 50-es, 60 as években a szakemberek egy része a további termelést ellenezte. Szerencsére a józan ész győzedelmeskedett, s a fahérakác nem került a pusztulási listára. A bútoriparban való széles körű hasznosításának köszönhetően nem kell a méhészeknek aggódniuk e fontos nektárforrás jövőjével kapcsolatosan. Az akácerdők a legbiztosabb lümegvirágzású mézelő területeink. Rövid ideig tartó, de igen bőséges nektárforrás az akác. Főleg a déli terűléteken található nagyobb mennyiségben. A legjobban a meleg éjszakákat követő napokon 20—30 C-fokos hőmérséklet körül — mézel. A mézelés feltételei azonban nem eléggé tisztázottak, ezért a szakirodalomban eltérő véleményeket ts találhatunk. Mindenekelőtt a lazább, homokos talajokat szereti, de kedvezőtlenebb talajviszonyok esetén is jó mézelő, öt-hat napig virágzik, de csak 3—4 napon át nyújt nektárt. Kötöttebb talajokon akár 10—12 napig is virág zik. Ilyenkor természetesen a mézelés Is hosszabb ideig tart. Megfelelő éghajlati viszonyok esetén, ha a fákban nem tesz nagyobb kárt a fagy. a napi nektárhozam egy átlagos méhcsaládnál eléri a 3—5 kilogrammot. A jó orőnlétfi méhcsaládok optimális feltételek között akár 6—8 kilogrammot is gyűjthetnek. Az akácnektár nagyon ízletes, mert sok répacukrot tartalmaz. A cukorfokot természetesen az éghajlati viszonyok j is kedvezően, illetve kedvezőtlenül befolyásolhatják. Száraz idő esetén j több, csapadékos idő esetén pedig j kevesebb cukrot tartalmaz az akác- ! nektár. A virágzás idejét nemcsak az éghajlati viszonyok, hanem a fák kora és a talaj is nagymértékben befolyásolja. Mint már korábban említettük, az akác mézelése szinte kiszámíthatatlan. Ezt bizonyítják az én hosszú éves tapasztalataim Is. Már 1949-től vándoroltatok az akác után az egész Nyugat-szlováklal kerületben. Elsősorban a Komáromi (Komárno), Érsekújvári (Novvé Zámky), Lévai (Levice), Nyitrai (Nitra), Senical és Bratislava-vídéki (Bratislava-vldiek) járásokban fordultam meg a legtöbb alkalommal. Nem túlzók, amikor azt állítom, hogy az akác mézelési előrejelzése bizony nagyon csalóka, s megbízhatónak egyáltalán nem nevezhető. Sokszor a megfelelő körülmények ellenére az akác nem bizonyult jó nektár{orrásnak. Ellenben 1973-ban, amikor kedvezőtlen viszonyok uralkodtak, az akác virágzott és mézelt csaknem három hétig. Ezért nem javaslom, hogy áz előrejelzésre, vagy pedig a szakirodalomra támaszkodjunk ezen a téren, mert az nem mindig bizonyul megbízhatónak. A legjobb megoldás szerintem az, ha évente az akác után vándoroltatjuk az állományt, mert a legtöbb esetben az anyagi befektetés bőségesen megtérül. Abban az esetben, ha az akác az első vándoroltatás! helyen nem virágzik, egy másik helyre telepítsük át az állományt. Ha Itt Is üres marad a mézkamra, vándoroltassunk tovább. Én például 1958-ban egy különös esetet éltem át. Az előrejelzés szerint nem volt várható az akác virágzása a hosszadalmas szárazság miatt. A gyümölcsfák virágzását követően ugyanis 6 hétig nem esett az eső. Ennek következtében számos „tapasztalt“ méhész nem vándoroltatott az akác után. Véleményük szerint ugyanis nem volt kifizetődő a befektetés. Én ennek ellenére a vándoroltatás mellett döntöttem, s azt nem ts bántam meg. Az akác ugyanis bőségesen virágzott, s a kaptármérleg 30—40 kilogrammos méztermést mutatott. Ez is bizonyítja, hogy a vándoroltatás bár kockázatvállalást jelent, mégis gyakran megtérülő befektetés. Pavel Silný A vándorol tatáshoz nélkülözhetetlen a korszerű pótkocsi (Kádek Gábor felvetele) ugyanazt az anyagot kapjuk viszszl, amit beetettünk, legfeljebb kémiailag átalakulva, de feltétlen kisebb mennyiségben. Nyilvánvaló, hogy az ilyen spekuláció csak veszteséges vállalkozás lehet. Sajnos, olyan eset is előfordult, hogy természetes méz gyanánt olcsó cukorszirup beetetéséből nyert anyag került a felvásárlóhoz. Ennek az olcsó méhtakarmánynak a méhészetben csak egyetlen szerepe lehet, mégpedig az, hogy erőtakarmányként olyan állapotban tartsa a termelő méhcsaládokat, hogy azok meglévő, tehát az eleve adott természetes nektárforrást a legjobban hasznosítani tudják. Ennek adagolása is csak ott és akkor kívánatos, mikor természetes nektárforrásra valamilyen elemi csapás miatt nincs lehetőség, vagy a szeszélyes időjárási viszonyok ezt meggátolják. A megfelelő helyen telepített méhesekben ilyen pótélelem-ndagolás csak a legritkáb esetben szükséges, ahol pedig mindig es mindenkor szükséges, ott ntwa-i létjogosultsága a méhészkedésnek. Természetes méztermelést, semmilyen más úton nem kaphatunk, csak a természet nyújtotta nektár begyűjtése révén. Vigyázni keli tehát, hogy a mértéktelen cukoradagolás ezt ne veszélyeztesse. A méhészkedés fentebb vázolt sajátosságai arra intenek, hogy csak ott fektessünk be nagyobb összeget és munkát a méhészetbe, ahol a feltételek adottak. Kivételt képez természetesen a vándoroltatásra berendezett méhészkedés, amikor a méhész a vándoroltatás valamennyi lehetőségét a lehető legnagyobb mértékben hasznosítani akarja. Igaz, a mezőgazdasági monokultúrák sok természetes nektárforrást vonnak el, de manapság, már vissza is „kapjuk“ ezeket, olyan kultúrnövények nagy területeken való termesztésével, amelyek jó nektár- és virágporképzök. Szerencsére ezeknek a növényeknek a termesztési területe évről évre nő. Nem tudok pontos adatokat közölni, de bizonyos, hogy : kora tavasztól késő őszig szinte , mindentiitt vannak változatos • méhlegelők az egységes földmű: ves-szövetkezetek és állami gazdaságok dolgozói által megművelt i területeken. A gyümölcsösök, rep-1 ce, mustár, a nyár másik felében i a napraforgó, lóhere és lucerna, ; vagy akár az akác, és számos más növény jó nektárforrásnak : számít. Van tehát méhlegelőnk, • persze nem mindenütt egyforma • minőségű. Ezért nagyon fontos a méhészkedés során a vándoroltatás, hogy az adott lehetőségeket i hasznosítani lehessen. A kezdő méhész dolga elbírálni, : hogy a legjobb feltételek hol t adottak, s mekkora területen. Eh■ hek kell méretezni a méhcsaládok ■ számát, a méhállomány nagysá• gát. Természetesen a sikeres mé! hészkedés az elméleti ismeretek nélkül elképzelhetetlen. Ezért mi• előtt nagyobb anyagi összeget ■ fektetnénk be, gyarapítsuk szak. mai tudásunkat. Viczén István A szorgalmas méhész alig várja, hogy a hó elolvadjon, máris a méhcsaládjai között van. A telelés eredménye igen változatos lehet. Sokakat lesújtó veszteség ér, mások hiánytalanul viszontlátják az ősszel betelelt méhállományokat. A méhcsalád tavaszi gondozása azt célozza, hogy a kaptárt az akácvirágzás kezdetére már népes méhcsalád lakja. A jól betelelt méhcsalád márciusban már átlagosan két kilogramm népességgel és 12—16 kilogramm mézkéxzlnttel rendelkezik. A népesség kora is nagyon lényeges. A méhek többségének az előző évi szeptember közepétől keli megszületnie. Az ennél öregebb méhek ugyanis április közepéig elhullanak, dajkáló és gyűjtő munkájukra alig számíthatunk. Még egy fnntos jellemzője van a sikerrel áttoleltefett méhcsaládnak: méheit alig gyötri a noszéma és az atka. A jó méhcsalád már a meteorológiai tavasz kezdete elől) megkezdte a fiasflást. A nagy hőfejlesztés és a dajkák garatmirigyének korai beindulása sók energiát, élelmet emészt fel. A feltételek a rendszeres kirepülések kezdete után is csak részben javulnak. Az éjszakák hidegek, nappal még április végén is lehet 5—10 napos gyűjtési kényszerszünet. A kaptár belső melegét a méhcsalád teremti meg. Helyzete akkor kedvező. ha akkora a fészke, amekkorát zsófnltan megtölt. Induláskor tehát szűkített fészek szükséges. Bővíteni csak szükség szerint szabad. A méhek mindig jelzik igényüket. A fiasításns lépek mézknszoriiinak elvékonvndása. a lépek alsó és felső lécein meglelenn vinsztaréjnk, a knrán megjelenő herefiasflás — jelzik a helyhiányt. Az elsietett fészekbővítés. különösen a tüzdelés egy két hétre is visszaveti a peterakást. A kaptár fűtésével már sokan próbálkoztak. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy ez kétélű fegyver. Nehéz pontosan szabályozni, csak áramforrás közelében oldható meg egyszerűen. A fűtéssel megtévesztjük a méheket. A meleg kaptárból kiröppent méh odakint gyorsan lehűl és elpusztul. A meleg a népesedésnek csak egyik feltétele. A méhcsalád hőgazdálkodását egyszerűen és hatásosan segíthetjük a kaptárak hőszigetelésével. A vastagfaló fészek idejét múlta. Terjed a gyorsabb és olcsóbb megoldás, a külső takarás. Kaptárainkat télen négyesével egymás melméhcsaládok gondozása lé toljuk. Oldalról és hátulról egy kétrétegű műanyag övvel burkoljuk. Elöl két műanyag zsineg fogja szorosra az övei. A kaptárak tetejére kátránypapirt fektetünk. Etöl-hátui 10—10 centimétores tólfedés van. A kátránypapirt két léc szorítja le. Ezek végeit a kaptárak alatti két rúdhoz kötjük. A belső takarás szintén fontos. A kétfiókus fészket, melyben valamenynyi lép bent marad, ősszel farost lemezzel letakarjuk. A lemez elülső részén tenyérnyi nyílás van. itt távozik a fölösleges pára. A lemez felett öt rétegű karton következik. Ennek szélére körbe 3X3 centiméteres szivacsnsfknt ragasztunk. A lemez és a karion között 3 centiméteres légréteg van. Ezt követően újabb ötrétegű karton zárja a felső takarást. A háromféle takaró együtt jól visszatartja a fészek melegét. Könnyű és gyors vele e munka. A külső és belső takarás mindaddig a melleken marad, amíg kiadós szellőztetéssel és a kartonok rágesálásával az állomány nem jelzi, hegy melege van. A méhcsaládok tavaszi kiegészítő táplálása összetett feladat. A táplálkozás legfőbb forrása a fészek tartaléka. A tartalék ősszel képződik. Az első átvizsgáláskor még 14—16 kilogramm mézet és 20—25 négyzatdectméter virágport szoktunk találni. Az őszi eleségre adagolt Fumagiltint tavasszal 2—3 ctiknrlepénnvel egészítjük ki. Az elsőt a lehető legkoráb ban. a fészek felett helyezzük el. A másik kettőt utána kéthetenként. Cnkorszirnppal tavasszal már több éve nem etetünk, mivel van elég élelme a családoknak. A serkentést mégsem mellőzzük. A bőséges készlet akácig történő elfogyasztására kényszerítjük a méhcsa ládokat. A szerény, de rendszeres nektár- és virágpnrgyüjtés kezdetén kaptárt bontunk. Minden fészek felső fiókjából kiemelünk egy fedett mézes lépet. Helyére egy két léppel odébb a fiasításos lépek közé egy szabályosan iefödetezett mézes lépőt csúsztatunk. A méhek ezt tömegesen eilepik. A méz gyakran meglágyul és kicsorog a sejtekből. Az alsó fiók ..katonái“ örömmel fogadják ezt, s 10— 15 perc múlva nyoma sincs a mézcsurgásnak. A mézes lép a leghatá sosabb fiasitást serkentő.. A kiürült sejteken 3—4 nap után peték találhatók. Ezt a műveletet még kétszer megismételjük, de akkor már két-két léppel. A mérsékelten fiasitó családoknak több méze marad. Ezekből elveszünk mézes lépet a tűlfejtődött, de mézüket már felélt családok javára. A tűlfejlett család cserébe Hasítást ad át. Amint látható, a tavaszi méhgondozás valóban összetett munka. Egy kaptárbontússal több célunk van: készlet-, népesség- és fiasításfelmérés, harc a noszémo ellen, illetve az élelempótlás, serkentés valamint a fészekrendezés. Mindezt alaposan megtervezve feljegyzésekkel alátámasztva tegyük. {Méhészet 86/3)
