Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-29 / 13. szám
1988. március 29. .SZABAD FÖLDMŰVES. » Magyarorss „Európába értünk végre / a népvándorlás kétezer éve után! I S az értelmes erő lánctalpas traktorával / szaggatnám jel gyorsabban ezt a tájat: / — tűnjön el a falvak borzassága és / a tanyák sündísznó szuszogása." Váci Mihály „a sokaság fia'1 írta e sorokat Magyarország felszabadulásának évfordulóján. 1845. április 4-én a Vörös Hadsereg a legutolsó fasiszta csapatokat is kiverte az országból és a szabadság második napján, április 5-én már ezt írhatta a Szabad Nép: „Most, amikor Hitler vert hadairiak utolsó maradványai menekülnek a magyar földről, köszöntjük a Vörös Hadseregben azt a páratlan katonai erőt, amelynek segítsége nélkül népünk nem lett volna képes lerázni nyakáról az idegen hódító igáját... Magyarország teljes felszabadulásának napja történelmünk legjelentősebb dátuma lett. A Vörös Hadsereg szuronyai hegyén a szabadságot hozta népünknek. Csak ki kell nyújtani a kezünket érte. Ez a szabadság még nem teljes. De történelmünk folyamán még sohasem adódtak olyan páratlan lehetőségek szabadságunk teljessé tételére, mint ma.“ A megdöbbentően nagy anyagi kár s— elpusztult a nemzeti vagyon negyven százaléka, s elveszített az ország több százezer embert — pótlása, az újjáépítés küzdelmes, de lelkes időszaka elkezdődött. A népi demokratikus átalakulás vezető ereje a kommunista párt volt, amely az illegalitás negyedszázada után is életerősen, határozott programmal, nagy szervező erővel lépett a politikai élet porondjára. Mint a népi demokratikus átalakulás legkövetkezetesebb képviselője gyorsan növelte befolyását és hamarosan az ország legerősebb pártja lett. Három t évvel a felszabadulás után, a kommunista párt vezetésével Magyarországon — áz 1919-es tanácsköztársaság rövid, de dicső hatalma után — másodszor is győzött a munkásosztály és hatalomra jutott a proletárdiktatúra. Magyarország a szocialista fejlődés útjára lépett. Az 1956-os ellenforradalmi kísérlet leverése után töretlen a szocialista fejlődés kibontakozása. A magyar nép szocialista építőmunkájának eredményeit, s azt, hogy a Magyar Népköztársaság méltóan kiveszi rérészét a haladásért, a békéért világszerte folyó küzdelemből, nemzetközileg is széles körű tevékenységet folytatva. jelenleg a népgazdaság fő feladata, hogy megkezdje a VII. ötéves népgazdasági terv irányvonalának megvalósítását. A gazdálkodás hatékonyságának jelentős növelésével átfogóan javítani kívánják a népgazdaság egyensúlyi helyzetét, és mindkét fő külkereskedelmi viszonylatban csökkenteni az adósságállományt. Ehhez arra van szükség, hogy élénküljön a gazdasági növekedés üteme, jöjjenek létre az átlagos reálbérek és a beruházási színvonal megőrzésének feltételei. Az Ipari termelésen belül bővül a gépipar, a vegyipar, a könnyűipar és a villamosenergla-ipar, csökken a kohászat, a bányászat és az építőanyag-ipar termelése. Meg akarják gyorsítani a termelés szerkezetének átalakítását, rugalmasan és eredményesebben alkalmazkodva a magyaroszági és a külföldi kereslethez. Ogy, hogy a termelésben és a kivitelben növekedjen a gazdaságosan előállított, magasan feldolgozott termékek aranya. Világméretű érdeklődés kísérte az SZKP XXVII. kongresszusát. Elemzések és értékelések, prognózisok hangzottak el és készültek, hiszen a Szovjetunió nemzetközi szerepe, a békéért és biztonságért viselt felelőssége meghatározó a másik nagyhatalom szempontjából éppúgy, mint a világ minden országa számára. A szocializmus és a béke ügyére nézve ugyanis óriási jelentősége van annak, hogy az SZKP milyen válaszokat ad a nemzetközi életben és a világgazdaságban a huszadik század végére felhalmozódott problémákra, illetve a belső társadalmi-gazdasági fejlesztés megoldásra váró, kérdéseire. A nagyfokú érdeklődés konkrétabb oka pedig abban volt és van, hogy a kongresszus olyan időszakban zajlott !e, amikor mind a Szovjetunió életében, mind a nemzetközi színtéren életbevágóan fontos változások, valóságos fordulat körvonalai rajzolódtak ki. A moszkvai Pravda az SZKP XXVII. kongresszusának eredményeiről, jelentőségéről közölt terjedelmes cikket március 10-i számában. A cikk többek . között megállapítja: „A tanácskozás az ország és az i egész világ életében végbemenő alap! vető változások időszakában zajlott 1 le, és történelmi jelentőségű, világra szóló eseménnyé vált..“ Kétségtelen, hogy minden eredményes politika kiindulópontja a társadalmi-gazdasági folyamatok valósághű értékelése, elemzése. Ez történt a XXVII. kongresszuson, amely nagy felelősséggel és nyíltsággal, munkastílusában és újító szemléletében a lenini hagyományokra támaszkodva tett eleget küldetésének: megerősítette a párt fő politikai vonalát, amelyet az 1985 áprilisi ülés óta eltelt időszak világosan jelez. ..A kongresszus megmutatta: az SZKP következetes folytatója a nagy október művének, biztonsággal érvényesíti a lenini politikát és méltóképp teljesíti a munkásosztály és az egész szoviet nép vezető politikai erejének feladatait. A pártnak a kongresszuson megerősített stratégiai politikája az ország társadalmi-gazdasági fejlesztésének meggyorsítása“ — írja a Pravda. A kongresszus egész munkája azt példázta, hogy a pártprogram valóra váltásának alapvető feltétele a dolgozó tömegek cselekvő támogatása, a célokkal való azonosulása, az új szemléletet gyakorlattá változtató tennivalók tudatosítása. Erről szólva a cikk leszögezi: ,.A kongresszus megmutatta, ennek a programnak a teljesítéséhon és a fejlesztés sikeres meggyorsításában döntő az emberi tényező, amelyet csakis átgondolt gazdasági stratégiával, erős szociálpolitikával és céltudatos eszmei-nevelő munkával, illetve ezek megbonthatatlan egységével lehet aktivizálni.“ A beszámolóról így ír: „A beszámoló megállapítja, hogy a gyorsítás й kulcs: a társadalmi-gazdasági fejlesztés meggyorsítása mindenekelőtt a gazdasági növekedés ütemének fokozását jelenti. De nemcsak azt. Lényege a növekedés új minőségében — a termelésnek a tudományos-műszaki haladás alapján történő sokoldalú intenzifíkálásában, a gazdaság szerkezeti átalakításában, az irányítás, a szervezés és az ösztönzés hatékony formáiban — rejlik. A fejlődés meggyorsításának sikerét elsősorban a tömegek élő, alkotó munkájával, a szocialista rendszer hatalmas lehetőségeinek és előnyeinek maximális kihasználásával lehet biztosítani. A társadalmi-gazdasági fejlesztés meggyorsítása a kulcs valamennyi problémánk megoldásához, legyen szó a legközelebbi, vagy a távlati, a gazdasági és társadalmi, a belpolitikai és külső problémákról. Ennek az irányvonalnak az eredményes megvalósítása lehetővé teszi az SZKP új szerkesztésű programjában és a fő irányokban kitűzött társadalmi-gazdasági fejlesztési célok elérését. X SAJÍT FEJÜKRE, Ezek a célok figyelemre méltóak és nagyszabásúak. Az évszázad végéig a nemzeti jövedelem csaknem a kétszeresére növekszik, miközben megkétszereződik és minőségileg megváltozik a termelési potenciál is, a munkatermelékenység 2,3—2,5-szeresére növekszik. Ez alapvető fordulatot hoz a termelés intenzifikálása, a minőség javítása és a hatékonyság növelése felé. Az intenziíikálás legfőbb eszköze a tudományos-műszaki haladás és a társadalmi termelőerők alapvető átépítése. A tudomány és a technika legújabb ismeretei alapján a népgazdaság alapos rekonstrukciójáról, a gazdasági mechanizmus és az irányítási rendszer átépítéséről is szó van. Amint azt az SZKP KB politikai beszámolója megállapította, a gazdaságirányítást szüntelenül tökéletesíteni kell. A helyzet ma azonban az, hogy nem elegendő csupán a részleges javítás, hanem radikális reformra van szükség.“ A kongresszus a gazdaság fejlesztése mellett a szocializmus másik létfeltételeként jelölte meg a demokrácia kiterjesztését. Ezt abból a lenini felismerésből kiindulva fogalmazta meg újra, hogy a szocializmus kiteljesedése elképzelhetetlen a demok» rácia sokoldalú kibontakoztatása nél* kül. Erről így ír a Pravda: „A társadalmunk előtt álló új és bonyolult feladatok nagy igényeket támasztanak a politikai, ideológiai és szervező tevékenységgel szemben. Elsőrendű a pártmunka alapvető átalakítása, az alkotó légkör, az elvszerű igényesség és az önkritikus szellem érvényesítése. A dolgokat nevükön keil nevezni, minden problémát nyíltan kell megvitatni, objektiven kell tájékoztatni mind a felettes pártszerveket, mind a legszélesebb rétegeket, mindenben és mindig igényesnek és becsületesnek kell lenni. Sokoldalúan fejleszteni kell a bírálatot és az önbírálatot, helyes irányba kell terelni azokat a dolgozókat, akik szavakban a változások mellett vannak, ám elavult kategóriákban gondolkoznak és azok szerint cselekszenek, s elutasítanak a címükre tett bármiféle tííegjegyzést. Határozottan fel kell számolni az egészséges kritika elnyomására irányuló minden kísérletet.“ Nagy horderejűek azok az állásfoglalások, amelyek az SZKP XXVII, kongresszusán a nemzetközi biztonság kérdésében születtek. A ma létező fegyverek mellett egyetlen államnak sem lehet reménye arra, hogy csupán haditechnikai eszközökkel megvédje magát. „A biztonság garantálása mindinkább politikai feladat, és csak politikai eszközökkel lehet megoldani.“ A Szovjetunió — új feltételként — elengedhetetlennek tartja a nemzetközi gazdasági biztonság átfogó rendszerének kialakítását is. Az SZKP szerint a Szovjetunió éá az Egyesült Államok viszonyában a biztonság csak kölcsönös, a nemzetközi kapcsolatok egészét tekintve pedig csak egyetemes lehet. A Szovjetunió nem igényel másokénál nagyobb biztonságot, de kisebbet sem fogad el. Erről így ír a Pravda: „A párt külpolitikai stratégiájának legfőbb célja a tartós béke és a szabadság feltételei közötti munka biztosítása a szovjet nép számára. A nukleáris veszély, a lázas fegyverkezés ellen, a világbéks megőrzéséért és megszilárdításáért vívott harc a jövőben is a párt nemzetközi tevékenységének alapvető iránya lesz. A’ Szovjetunió külpolitikáját a következő években elsősorban a tömegpusztító fegyverek felszámolását és az új világháború elhárítását célzó program megvalósítására kell összpontosítani. A nukleáris veszélyre való tekintettel létre jöttek azok az objektív feltételek, amelyek között a kapitalizmus és a szocializmus közötti konfrontáció egyedül és kizárólag a békés verseny formáját öltheti.“ „Különös házasság“ Kukrinyikszi rajza Vagy mégsem annyira különös? Azért nem mindennapi, hogy baloldali államfőnek jobboldali kormánnyal kell együtt élnie, még ha csak két évig is. De Franciaországban úgy látszik, nem találnak benne kivetni valót, hiszen az elmúlt évek folyamán a baloldal jobbra, a jobboldal balra tolódott, s így a két politikai irányzat közötti különbség lényegesen csökkent. Nem is kellett hozzá jóstehetség, hogy bárki megjövendölje, ami a nagy választási kampányokkal beharangozott parlamenti választásokon végül bekövetkezett: a Szocialista Párt jobbra húzó politikájával aláásta a baloldali egységet, és át kellett engednie a kormányalakítást a jobboldalnak. Öt év szünet után a Szövetség a Francia Demokráciáért (UDF) és a Szövetség a Köztársaságért (RPR) jobboldali pártok koalíciója visszatérhetett tehát a hatalomhoz. Az arányos képviseleti rendszer alapján most az RPR—ÜDF koalíciónak 291 mandátuma lesz az 577 tagú nemzetgyűlésben (kettővel több, mint amsnnyi az abszolút többséghez szükséges). A fasiszta beállítottságú Nemzeti Frontnak 32 mandátuma, a Szocialista Pártnak továbbra is 202 mandátuma lesz a független jobboldal 13 képviselőjének támogatása mellett. A Francia Kommunista Párt 35 mandátummal rendelkezik. Az erőviszonyokat elemezve a világsajtó a várható fejleményeket latolgatja, miközben Mitterrand elnök eddigi tevékenységét összegezi. A nagy reményekkel kecsegtető baloldali kormány csak ígéreteinek egy részét tudta megvalósítani. A nyugdíjkorhatárt leszállították 60 évre, emelték a legalacsonyabb béreket és nyugdíjakat, a családi pótlékokat. Azonban ami a legtöbbet nyomna a latban, a munkanélküliek számát nem sikerült csökkenteniük, őt év alatt 1,8 millióról 3 millióra növekedett a munkanélküliek száma. Vajon politikai káoszba jut-e az ország, vagy az új miniszterelnöknek és kormányának sikerül megtalálnia az „együttélés“ formáját a köztársasági elnökkel? Erre a kérdésre keresik a választ a hírmagyarázók, miközben figyelik, a kormányalakítással megbízott Jacques Chiracot, az RPR elnökét, hogyan nyilatkozik, milyen új elképzeléseket visz a jobboldali kormány programjába. Miniszterelnöki tisztségébe iktatva Jacques Chirac nem sok időt hagyott a találgatások számára, székfoglaló beszédében rögtön kijelentette, hogy ismét maeánkézbe kívánja juttatni az elmúlt időszakban államosított nagyvállalatokat, üzemeket és vissza kíván térni a kétfordulós választási rendszer bevezetéséhez. Az államfő és a miniszterelnök között folytatott megbeszélések (és rábeszélések?) után kinevezték az új kormányt is. A külügyminiszter Jean-Bernard Raímon, az egykori Pompidou elnök tanácsadója lett, aki Franciaország szovjetunióbeli nagykövete volt. A hadügyminisztérium élére Andre Giraud, volt iparügyi miniszter került. A belügyminiszter Charles Pasqua lett, aki eddig a szenátusban az RPR parlamenti csoportjának az elnöke volt. Rendkívül fontos — a gazdasági és pénzügyi — tárca jutott Edouard Balladurnak, Chirac tanácsadójának. A kormány összetételét, a „bulldózernek“ becézett Chirac hatalmi tőrekvéseit ismerve, s mindehhez figyelembe véve a jobboldal parlamenti többségét, az őket támogató fasiszta Nemzeti Front agresszivitását nem sok a remény arra nézve, hogy Mitterrand elnök a rendelkezésére álló két év alatt konszolidálni tudná a körülményeket. Ami e felemás helyzetben reményt keltő, hogy a jobboldali többséget a töredék pártok mandátumainak segítségével érte el a koalícióra lépett RPR és UDF. A Szocialista Párt — bár ez nem változtat a most kialakult hatalmi helyzeten —• minden eddiginél több szavazatnt,kapott, s így ma is Franciaország legerősebb pártja. Ez a szakértők szerint — még a jobboldali kormány mellett is — nagy manőverezési lehetőséget biztosít a köztársasági elnöknek. Hogy miként alakul ez a „különös házasság“? Csodák reménye és ígéretek ma aligha lelkesítik a franciákat. Gazdasági megoldásokra várnak inkább és ezek egyre késnek. Esélyeik a Közös Piacon — Spanyolország és Portugália belépésével — a mezőgazdasági termékek eladásában nem túl rózsásak. Az ipar modernizálása, a* „átállás“ egyelőre inkább csak a munkanélküliek számát szaporította. Hogy lehet-e egymásra támaszkodva, jobbra és balra lépve előrehaladni? Majd meglátjuk. Mást nehezen mondhatunk. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET A tervben kitűzött cél, hogy a mezőgazdaságban létrehozott nemzeti jövedelem legalább a termeléssel azonos ütemben növekedjen. Ezt a hozamok növelésével, az anyag- és energiaráfordítások mérséklésével akarják megalapozni. A termelés szerkezetének korszerűsítését az értékesítési feltételekhez való fokozott alkalmazkodás, a termékek feldolgozottsági fokának, csomagolásának javítása, új termékek gyártásának és értékesítésének bevezetése segíti majd. A növénytermesztésben, a gabonatermesztési program folytatásával. a növekvő hozamokkal és a kukorica vetésterületének számottevő növelésével legalább 16 millió tonnás termelés? kívánnak megalapozni. Az állattenyésztésben alapvető feladatnak tartják a termelés stabilizálását, a fajlagos ráfordítások mérséklését, a hústermelés gazdaságosságának javítását. A tehénállomány szinten tartását, ezen belül a húshasznú állomány növelését tartják szükségesnek. Fejleszteni kívánják a nagyüzemek kiegészítő (midenekelfttt az élelmiszer-feldolgozó, a háttéripari, a szolgáltató) tevékenységét. Az új feladatok közé tartozik itt Is — mint a többi szocialista országban — ez elektronika elterjesztéséhez kapcsolódó oktatás. A szükségessé váló munkaerő-átcsoportosításokat állami eszközökkel segítik elő. A szociálpolitikai eszközrendszer továbbfejlesztése során központi intézkedésekre kerül sor: a gyermekes családok támogatása céljából a gyermekgondozási díj a gyermek másfél éves koráig vehető igénybe. A még mindig gondot okozó lakásellátottság javítása érdekében igénybe veszik az állami és lakossági pénzeszközöket, növelik a kölcsönök, hitelek összegét. A mostani tervidőszak feladatainak az a célja, hogy töretlenül folytatódjon a szocialista társadalom építése, erősödjön anyagi-műszaki házi-я Ezt szem előtt tartva dolgozták ki és fogadták el a gazdaságfejlesztés és a szocialista vívmányokat erősítő társadalmi programokat. Az MSZMP szerint a VII. ötéves tervnek a hatékony és fokozatosan élénkülő gazdasági fejlődés programjának kell lennie. A gazdasági egyensúlyi viszonyok fenntartása és megszilárdítása mellett meg kell alapoznia a nemzeti jövedelem növekedését, a műszaki haladást, a lakosság életszínvonalának érzékelhető emelkedését, életkörülményeinek javulását. Magyarország arra törekszik, hogy a gyártásszakosítás, mindenekelőtt a termelési kooperáció fejlesztésének lehetőségeit kihasználva tovább bővítse, még hatékonyabbá tegye a többi szocialistát országgal folytatott együttműködését a KGST tagjaként. Bővíteni kívánja a műszaki haladást gyorsító, a magas műszaki színvonalú termékek előállítását és cseréjét segítő műszaki-tudományos együttműködést. Korunk és társadalmunk történelemformáló feladatainak megoldásában négy évtizede a szocialista országok élvonalában küzd a Magyar Népköztársaság dolgozó népe. Esz mékből fakadó meggyőződéssel, a győzelem tudatában vállalják az útkeresés kockázatát és nehézségeit. E küzdelmekkel teli negyven év az ország felemelkedésének történelmileg páratlan korszaka. A gazdasági építőmunka most elkezdett újabb ötéves időszaka bizonyára tovább erősíti a Magvar Népköztársaság szocialista fejlődését.
