Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-22 / 12. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES' 1986. március 22. A CSKP XVII, KONGRESSZUSÁNAK küldöttet Folytatni az eszmei örökséget 1973-ban végeztem el. Ezt követben felgyorsultak körülöttem az események: megválasztottak az SZFSZ jdrásl bizottsága elnökévé, amely finkclót a mai napig betöltőm, s beválasztottak az Ekonomika poľnohospodárstva című mezőgazdasági folyóirat szerkesztőbizottságába. A szövetkezetben főközgazdász lettem, majd néhány év múlva az újonnan egyesült gazdaság elnöke. 1978-ban beválasztottak a járást pártbizottságba, majd megválasztottak az 1. járási kooperációs körzet elnökévé. Közben természetesen a magánéletemben is történt velem egy s más: megnősültem, született két fiunk, az egyik ma gimnazista, a másik harmadikos alapiskolás. — Immár egy évtizede vezetem ezt a szövetkezetét, így elmondhatom, hogy nagyjából megismertem már az itt dolgozó embereket. Bátran ki merem jelenteni: nagyon jók, elvtársiak, sőt barátiak a kapcsolatok közöttük. Ez annál nagyobb szó, mert Csúz lakossága túlnyomórészt magyar, Jászfalué pedig szinte kizárólag szlovák nemzetiségű. Ha voltak ts valamikor ellenérzések, sőt nyílt konfliktusok ebből eredően, ma már ilyenekről szó sincs. Mindig nyíltan, őszintén vitattuk meg az ilyen problémákat, rávezettük a tagságot arra, hogy jó közösségi munkát csak jó embert kapcsolatok mellett lehet végezni, hogy egymásra vagyunk utalva, egymásért dolgozunk. Éppen ennek következtében alakult ki bennem a meggyőződés, hogy a megfelelt hozzáállásai mindenfajta előítélet leküzdhető, hogy az emberekkel lehet bánni, s ezt tartom egy vezető legfontosabb tulajdonságának. — A másik, amit itt, tízéves csúz, működésem során tudatosítottam iga zán: a pártmunka ereje. Az ebben rejlő erőt és lehetőségeket a régi csúz kommunisták — mint például Trnov sktj Sándor, Halódik József, Mltali Béla — példáján keresztül tanultán meg. V a s s Gyűl) Tudomásom szerint a Rimaszombati fRimavská Sobotaf Járás mezőgazdasági üzemet közül csak a Rlmajánosl (Rimavské Janovcef Efsz-ben tölti be a pártelnöki funkciót nő. PriSka Punková elvtársnő nyolc esztendeje dolgozik a gazdaságban , mint a személyzetlés káderosztály vezetője. Öt évvel ezelőtt bízták meg az üzemi pártszervezet irányításával. A járást pártbizottság elnökségének a tagja. Másfél évtizede a Jesenskét Helyi Nemzeti Bizottság képviselője és a polgári ügyek testületének az elnöke. Családi szerepkörben: feleség és egy gyermek anyja. — Tisztelem a becsületesen helytálló embereket, s mindig melléjük állok, ha igazuk bizonyításában, vagy Jogaik megvédésében gyengének bizonyulnak. Elveimet az igazmondásra és az őszinteségre alapoztam. A bürokráciának nem dolgozom. Annál nagyobb lelkesedéssel törekszem a párt irányelveinek az érvényesítésére — a munkahelyemen és a lakókörzetemben. Szavaiból kicseng a meggyőződés, a kommunista elvhűség. Gondolatait a sok-sok tapasztalás csiszolta krisönelszámolásra. A termelési terület 73 százalékán 1984—85-ben bevezettük a brigádszerű munkaszervezést és jutalmazást rendszert. Az új elképzelések megvalósításához az embereket ts meg kellett nyerniük. A tervszerű,' következetes munka meghozta a várt eredményt. Amikor megkérdeztem PriSka Funkovát — akt a Rimaszombati járás küldöttsége tagjaként vesz részt CSKP XVII. kongresszusán —, hogy mi a véleménye eddigi önmagáról Illetve miben kíván hozzájárulni szövetkezet 8. ötéves tervfeladatai nak a teljesítéséhez, ezt válaszolta: — Munkámmal, tudásommal szem ben állandó hiányérzetem van. De azt hiszem, ez így is van rendjén, mert az önteltség mindenkor a segítő- és az alkalmazkodókészség elsorvasztja ... Az előttünk álló fél évtizednyi feladat megvalósításához az emberi kapcsolatok javításán, a dolgozók szociális és kulturális Igényelnek a kielégítésén, valamint az erkölcsl-anyagt érdekeltségrendszer kldolgozáösán át vezet az út. Hát ezen a területen kívánok javulást. (korcsmáros) Juhász bajos ofsz-olnök zárszámadási beszámolóját tartja . Fotó: Bogoly J. Tanulságok hosszú távra Tudás és tisztesség S treba József a Szelőcet (SeliceJ Efsz üzemi pártszervezetének elnöke a Galántal járás képviseletében vesz részt a CSKP XVII. kongresszusán. Ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely úttörő szerepet vállalt a mezőgazdaság szocialista átépítésében. A februári győzelmet követően lépett a párttagok sorába, s fiatalon 1951-ben pedig alapító tagként jegyezte el magát a nagyüzemi mezőgazdasággal.. A CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának, valamint a járási párt bizottság elnökségének a tagja. — Ha valaki elfelejti, hogy honnan Jött és hova megy, ha elveszíti a kapcsolatot az emberekkel, nem lehet igazán boldog — mondotta beszélgetésünk alkalmából. A szavak és a tettek egységét teljes mértékben igazolják a Szelőcel Efsz eredményei, melyekkel évek óta a járás élenjáró gazdaságainak a sorába tartozik. Ebben nagy szerepe van a 101 tagot számláló üzemi pártszervezetnek. A Streba elvtárs által irányított üzemi pártszervezet tevékenységéből ezúttal két tényezőt ragadnánk ki. Az egyik bevált gyakorlat, hogy a taggyűlések előtt a pártcsoportok megbeszélik a napirendre kerülő témát. Ezek a kisebb kommunista közösségek már csak létszámuknál fogva ts alkalmas keretei annak, hogy kötetlen formában előzetesen végiggondolják a taggyűlésen megtárgyalandó kérdést, és addigra minden párttag megérleli magában véleményét, mondanivalóját. A másik tényező a taggyűlések demokratikus centralizmus elvei és gyakorlati szabályát szerinti levezetése. Az üzemi pártszervezet vezetősége minden taggyűlésen beszámol a legutóbbi taggyűlés óta történtekről, munka javítására, a szállítási, tárolási veszteségek csökkentésére, az élelmiszer-feldolgozás, valamint a mezőgazdasági termelés összehangolására is. Mindebben azonban a termelésben részt vevő, a termelést irányító embernek, a párttagok példamutatásának van meghatározó szerepe. Az anyagi feltételek fontosak. De az emberi tényező, a vállalkozókedv, ambíció — a tudás és tisztesség — a legfontosabb — hangoztatta az üzemi pártszervezet elnöke, majd hozzáfűzi. —• Ott álltam már a szövetkezett mozgalom bölcsőjének ringatásánál, s szerencsésnek érzem magam azért, mert részese voltam az előrevivő lépések megtervezésének. Nos, amikor az üzemi pártszervezet elnöke lettem? Egyszerű a válasz. Magam és a párttagok előtt így fogalmaztam: meg kell tartanunk a töretlen fejlődést, ez a legfontosabb. Személyisége, egyénisége ezért úgy fejlődött, formálódott, ahogyan az élet vele és a közös gazdasággal haladt. Ezért nem érezte magát soha sem egyedül — emberi dolgaival, érzéseivel — magára hagyotton az elnöki székben. Felkészültségünk, akaratunk, ta isztalatunk továbbra is nagymérték ben hozzá fog tárulni ahhoz, hogy a magunk elé tűzött célokat elérjük s a XVII. pártkongresszus határoza tai szellemében hazánk mezőgazdasági termelése a terveknek megfelelően alakuljon — mondja hangsúllyal bú csúzáskor az üzemi pártszervezet el nöke,a tudás és a tisztesség követője. Az utóbbi öt évben 20,8 százalékkal növelte bruttó mezőgazdasági termelését a belesz! (beles) Május 1. Efsz tagsága. A növénytermesztés 15,2, az állattenyésztés 25 százalékkal növekedett a 8. ötéves tervidőszakhoz vizsonyítva. S még egy felvillanyozó, örvendetes tényező: ez a közös gazdaság tíz év után, tavaly 2,2 millió korona nyereségre tett szert. Hadd tegyük hozzá mindjárt: Kelet- Szlovákia egy eléggé sok problémát kiállt szövetkezetéről van szó, ahol végre a sok gond leküzdése, a problémák megoldása után a fejlődés útjára léptek. Juhász bajos, a szövetkezet elnöke ismertette az eredményeket, a gondokat és a problémákat, melyekből a műit évben akadt bőven. — Elégedetlenek vagyunk az agrokémiai vállalat szolgáltatásaival — hangzanak az elnök bíráló szavai. — Elkésve végezték a növényvédelmi munkát a napraforgó és más növények esetében, ezért azután komoly károk keletkeztek. A napraforgót 280 hektáron termesztettük, s 4,8 millió korona bevételt értünk el. A dinnye hektáronként 44 ezer korona tiszta jövedelmet hozott, ugyanakkor a dohányból származó bevétel hektáronkénti 22 ezer 500 korona volt. Paprikából a tervezett hektáronkénti 48 ezer korona bevétel helyett csak 25 ezer 600 koronát könyveltek el. Az étkezési bab bevételi tervét csupán 18 százalékra teljesítették. Az évek óta tartó sikertelenségek okát a vetőmag rossz minőségével, a vetés és a betakarítás szakszerűtlenségével magyarázzák. — Egyszerűen nem tudunk babot termeszteni — hangsúlyozta az elnök. — Az idén már csak 50 hektárnyit vetünk. Sajnos, a szemes kukorica átlagos hozamával sem lehetünk elégedettek: a tervezett 4,5 tonna helyett csupán 3,3 tonnát takarítottunk be hektáronként. Ily módon a járásban az utolsó helyre kerültünk. Ráadásul a kukorica száz kilóját 300 korona költséggel termesztettük. Ami említésre méltó: gabonából 180 tonnával túlteljesítettük a termelési tervünket, s ezzel az eredménnyel járási méretben az elsők közé kerültünk. Étkezési borsóból 120 tonnával sikerült túlteljesítenünk a tervet. Ugyancsak teljesítettük a takarmánytermesztési tervünket, különösen takarmányrépából és szénából. Az elnök blrálóan említette az emberi mulasztásokat: a munkaidő nem kellő kihasználását, a munka- és technológiai fegyelem be nem tartását, a tartalékok feltárása terén mutatkozó mulasztásokat, főleg a növénytermesztésre vonatkoztatva. Ez a termelési főágazat tavaly csak 73,7 százalékra teljesítette a bruttó mezőgazdasági termelés tervét, viszont 2,7 millió korona értékű anyagköltséget megtakarítottak, ösz*-csiba— szegezve: ez a termelési főágazat — az állami biztosító által megtérített károk összegét is beleszámítva — több mint 6,5 millió korona nyereséggel zárta a múlt évet. Lényegesen rosszabbul gazdálkodtak az állattenyésztési főágazat dolgozói, akik a múlt évet 5 millió 728 ezer korona mérleghiánnyal zárták. Ez a veszteség túlnyomórészt a termelési költségek túllépéséből származik. A múlt évi fejőst átlaguk tehenenként 3 ezer 179 literes volt. Semmiképpen sem megnyugtató azonban az, hogy a tej literjét 5,74 korona önköltséggel termelték, ami literenként egy korona ráfizetést Jelent. A tej minősége terén is sok a Javítani valójuk, mivel a tavaly értékesített tejüknek csak a 61,7 százaléka volt eiső osztályú. A sertéstenyésztésben is valamennyi mutatóban túllépték a termelési költségeket. A baromfitenyésztésben 1 millió 268 ezer korona volt a mérleghiány. Ez szintén abból ered, hogy a baromfihús kilóját 17,28 korona költséggel termelték ki, s csupán 15,90 koronáért értékesítették. A melléküzemági termelés 108 százalékra teljesítette termelési tervét. A vitafelszólalók közűi egy sem akadt, aki objektív tényezőkre hivatkozott volna, az eredménytelenséget illetően. Koleszár Gábor gépesítő azt nehezményezte, hogy a szövetkezet gépparkja elavult. A gépjavító műhely és garázsok építését szorgalmazta. Kocsmáros György főállattenyésztő legfontosabb tennivalóként a termelési költségek csökkentését jelölte meg, s a fegyelmezettebb munka, a vezetés színvonalának emelését hangsúlyozta, bátrán László növénytermesztési főágazatvezető a növénytermesztés gyenge pontjaiként a dohány, a zöldség, a bab, a napraforgó és a szőlő termesztését említette, amelyen mindenképpen Javítani kell. Mégpedig a szakszerűbb munkavégzéssel, a jobb hozzáállással és a problémák rugalmasabb megoldásával. Mindezekre nagy szükség van az idei igényesebb tervfeladatok teljesítése érdekében, hiszen a leleszi szövetkezetnek 53,2 millió korona értékű bruttó üzemgazdasági termelést kell elérnie. ILLÉS BERTALAN HELYREIGAZÍTÁS Lapunk 10. számának 4. oldatán as „Eredmények, Jövőképek“ című cikk első bekezdésébe értelemzavaró hiba csúszott, melyért a szerző, a szóban levő efsz-einök és az olvasók szives elnézését kérjük. A szöveg helyesen így hangzik: ....... Juhász István agrármérnök, a Munka Érdemrenddel kitüntetett Rimaszécsi (Rimavská SeC) Egységes Földműves-szövetkezet elnöke..." A szerkesztőség arról, hogy milyen kérdésekben, mtért és hogyan intézkedett. A pártdemokrácia tükrében Streba elvtárs így nyilatkozott: — A fajták genetikai képességeinek kibontakoztatásában mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben nagyok a lehetőségeink. Ugyanez elmondható a talajerő-, a termőföld, az alkalmazott falta és technológia összehangolásával kapcsolatban is. De vonatkoztatható a növényvédelmi és állat-egészségügyi tálytlsztává. Hétköznapi asszony, mégis szuggeszlív Jellem. Kellemes modorával bizalmat keltő. Jó vezető. Itt felvetődik a kérdés, amely már a rimajánosi szövetkezet gazdálkodásának sűrűjébe vezet: — Minek köszönhető, hogy az efsz amely az évtized elején, s ezt Emberséggel, ügyszeretettel megelőzően ts, még a lemaradozó közös gazdaságok közé tartozott — szinte minden mutatóban teljesítette, sőt túlteljesítette a 7. ötéves tervfeladatait? — Onnan kezdeném, hogy Ľubomír Slocík mérnök személyében új elnök került g szövetkezet élére. Minden évre kidolgoztunk egy kiegészítő tervet, amely az akut problémák céltudatos megoldására Irányult. Nagy figyelmet szenteltünk a mezőgazdaság tökéletesített irányítást rendszere alkalmazásának. Áttértünk a belüzeml születtem, 1976-tól, tehát az egyesüléstől vagyok a csúzt (Dubník) székhelyű Vörös Zászló Egységes Földműves-szövetkezet elnöke. Az 5 ezer 150 hektáros gazdaság másik részlege az egykori jászfalusi JJasová) szövetkezet, ahol annak idején magam is dolgozni kezdtem. De erről talán egy kicsit később: előtte feltétlenül szeretnék néhány szót szólni gadóci (Hadovce) diákéveimről. Hogy csak jó és szép emlékeim vannak erről az Iskoláról, azt főleg az olyan pedagógusoknak köszönhetem, mint Ondrejka Alfonz, Ferencz Géza, Blab la Károly igazgat óhely etes, de mindenekelőtt Tuba Márta osztályfőnököm volt, akt, hogy úgy mondjam, „betört", lehigg ászt ott. Szükség is volt erre, mert eléggé konok gyerek voltam, az az igazság. A középiskola befejezése után, mint már említettem, Jászjalura kerültem, de ennek a története is megérdemel egy mondatnyi kitérőt. Mert igaz ugyan, hogy ajánlólevélként egy kitűnő érettségi bizonyítvány volt a birtokomban, de az elhelyezkedés gondjain döntő mértékben mégis Stefan Vajda, az Érsekújvári (Nové ZámkyJ Járást Mezőgazdasági Igazgatóság akkori igazgatója segített át. Több mint egy órát beszélgetett velem, a tizennyolc éves zöldfülűvel, az elképzeléseimről, a terveimről; ez olyan mély nyomot hagyat bennem, hogy vezetőként azóta ts mindig meghallgatom a fiatalokat, és ha csak módomban áll, igyekszem segíteni a problémáikon. ’A legfontosabb szempont, amit miatt Jászfalut választottam, különben az volt, hogy mindenképpen szlovák, vagy legalábbis túlnyomórészt szlovák környezetbe szerettem volna kejátítsam a nyelvet. — Az első jászfalusí évek kemények voltak: éppen új vezetőség vette át az irányítást, pontosabban egy meglehetősen gyönge lábon álló szövetkezetei. En könyvelőként kezdtem dolgozat, majd bevonultam, leszerelésem után ugyanide tértem vissza, ugyanolyan — eléggé spártai — életkörülmények közé: egy kollégámmal laktam egy szobában, évekig. Hadd mondjak róla is néhány szót: Ferjancstk Kálmánnak hívták, a szövetkezet állattenyésztője volt, akkor ötvenöt éves, és sok mindent tanultam tőle. Nem is annyira szakmai dolgokra gondolok, hanem a következetességre, a rendszerességre, a pontosságra, az akaraterőre, a szavatartásra. Ezek a tulajdonságok, úgy érzem, akkor alakultak ki bennem, s ezt nagyrészt éppen neki köszönhetem.. — Időközben beiratkoztam a Nyltrat (Nitra) Mezőgazdasági Főiskola Közgazdasági Karára, amelyet — a levelező tagozaton természetesen —
