Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-15 / 11. szám
1986. március 15. SZABAD FÖLDMŰVES 7 PAlKOVACS ISTVÁN: (4) Mindjárt az első nap megtudtam az iskolai konyha szép, fiatal szakácsnőjétől, hogy Nefelejcs komoly kapcsolatot tart fenn egy tanfelügyelővel. Hazafelé menet ezt nem felejtettem el megemlíteni neki. — Nefelejcs, hallottam valamit. — Mit? — Egy tanfeügyelövel kapcsolatban. Egy ktcsit elvörösödött és zavartan mondta: — Én nem tehetek róla, hogy tetszem neki. Nem zárhatom kt, ha... — Ha? ... — kérdeztem érdeklődve. — Ha eljön hozzánk, és egész este nálunk ül. — és neked ez az tdegeidre megy, ugye? — Azt nem mondtam. — Tetszik? — Szimpatikus. — És anyádnak?..* — Tetszik. — Az a fö. Akkor már sínen vagytok. Gratulálok. Minden nap jár? — Majdnem. Hamarosan a saját szememmel Is meggyőződhettem az egészről. Az iskolai ebédlőbe jártam étkezni, ahol a tanfelügyelő szintén mindennapos vendég volt. Természetesen Nefelejccsel ült egy asztalnál, és haza is együtt utaztak. Nem volt a legkellemesebb érzés számomra együtt látni őket. * lakást kerestem magamnak Hldegkőben. Egy fiatal hölgyhöz kvártélyoztam be magam, aki egyedül élt, miután a férje egy szép napon faképnél hagyta. Örömmel befogadott. Sokáig udvarias és baráti volt köztünk a viszony, de semmt több. Aztán, tél közeledtével a háziasszonyom megkért, hogy segítsek neki fát készíteni Természetesen vállaltam. A munka remekül ment, mert az asszony sem volt rest megfogni a fűrész, vagy akár a fejsze nyelét. Már jó ideje dolgoztunk megállás nélkül, és csodálkoztam, hogy milyen jól bírja. — HÜ, de beleizzadtam — mondta egy Idő után mégis, és rámnézett. Még soha nem láttam a szemében Ilyen furcsa fényt. — A favágás kimeríti az embert — jegyeztem meg, miközben magam is elengedtem a fűrész nyelét. — Nem hiszed? Győződj meg róla magad. Kezemet a homlokához emelte. — Valóban, csupa veríték —mosolyogtam rá. — és ha látnád a blúzom alatt. Csurog rólam a víz... — és ml akadályozza, hogy láthassam? — kérdeztem rekedten. — Semmt — suttogta. Valóban nem akadályozta semmi, és valóban izzadt volt. Később mindketten izzadtak voltunk. Hiába, nehéz a favágó munkája. Még sokszor beleizzadtunk mindketten. Egy hét múlva egész Hidegkőben arról pletykáltak, hogyan készítettük háziasszonyommal a fát. Ezt a föerdésznek köszön, hettük, aki éppen akkor járt arra, amikor a legkevésbé kellett volna. Aztán már nemcsak Hldegkőben, de az egész kerületemben azzal a kérdéssel fogadtak, ha benyitottam valamelyik szövetkezett irodába, hogy megy-e a fakészítés, nem fájnak-e a karjaim stb., stb. Csak Nefelejcs nem kérdezett soha semmit, lehetséges, hogy az Iskolába nem jutott el semmiféle pletyka? De inkább úgy gondolom, hogy volt elég gondja neki Is. * Az iskola mellett ballagtam az autóbuszra, amikor meghallottam a szakácsnő hangját. Utánam kiabált: — Várj egy kicsit. Üzenetem van a számodra. Akar veled beszélni... — Kicsoda? — kérdeztem csodálkozva. — Nefelejcs. Az esküvő előtt... — Kinek az esküvője előtt? — Mégis mit gondolsz? Az 6 esküvőjük előtt. Csak valamt tompa fásultságot éreztem. *— Mit akar velem erről beszélni? — kérdeztem színtelen hangon. — Azt én már nem tudom. Csak azt üzent, hogy minél előbb, ha lehet. — Rendben van — mondtam, és elindultam kifelé, mint egy alvajáró. * — Remélem elsőként gratulálhatok a közelgő lakodalmadhoz — mondtam másnap Nefelejcsnek, mtután megvártam őt az autóbuszmegállónál, lómagam is a városba Igyekeztem. — Nem, nem vagy az első, Ördögfióka. A kolléganők már gratuláltak. De nem ts csoda, hogy te későn tudtad meg. Akinek ugyebár egész télen arról keli gondoskodnia, hogy a háziasszonya tüze ki ne hamvadjon... Nem lehet könnyű feladat ezt teljes megelégedésre teljesíteni... Az autóbusz közben kibukkant a kanyar mögül, és sarat fröcskölve maga körül, fújtatva megállt. A gyerekek éktelen lármával kapaszkodtak felfelé, ragyogó tisztára törölve kabátjóikkal a busz mocskos altaját. Aztán ml ts felszálltunk. Két gyerek szolgálatkészen átengedte a helyét. — A tanfelügyelő? — kérdeztem epésen. — Szolgálati úton van. — Nefelejcs, gondold meg, — mondtam hosszú hallgatás után. — Már meggondoltam. Kedves, rokonszenves ember. — És öreg — feleztem be Nefelejcs helyett, alig titkolt gúnnyal. — Ne túlozzI — Te is tudod. — Hagyd abbaI — kiáltotta váratlanul, oly hangosan, hogy felénk fordultak az emberek. Több szó már nem esett közöttünk, amíg az autóbusz be nem ért a városka főterére. Leszálltunk. — Hát akkor.., még egyszer sok szerencsét, Nefelejcs — mondtam, miután egy ideig tanácstalanul toporogtunk egymás mellett. \ — Köszönöm, Ördögfióka, és ne haragudj, — tette hozzá suttogva. — Nem történt semmi, Nefelejcs. Egészen közel lépett hozzám. Sötét volt már, és csak mt ketten voltunk a megállóban. Váratlanul magához ölelt és megcsókolt. Aztán sarkon fordult, és futásnak eredt. Néhány percen belül eltűnt a szemem elől. * 'A hidegkői egyesített földműves-szövetkezet tenyészbikái az országos kiállításon két díjat is nyertek. JÓ ok az áldomásra. és péntek volt, ami azt jelentette, hogy már csak egy nap volt hátra Nefelejcs eljegyzéséig. A siker ünneplése mellett így a bánatomat is le kellett öblítenem. A szövetkezett irodában ültünk, az elnök, a zootechnlkus meg én. Az ötödik üveg bort kezdtük meg, a hidegkői állattenyésztés örök dicsőségére, én még Nefelejcs boldogságára is ráadásul. Az áldomás után elbúcsúztunk egymástól, és kissé dülöngélve elindultunk, ki-ki hazafelé. Én félúton meggondoltam magam és visszafordultam. Kitoltam az iroda melletti szerszámoskamrából a motorbiciklit, amelyet nemrég kaptam a járásról. Berúgtam, felültem rá és elindultam a városba, magam sem tudom, hogy miért. A friss levegő jót tett borgőzös fejemnek. Egyre biztosabban éreztem magam a nyeregben, és egyre kevésbé sajnáltam a gázt. Az elsuhanó fák megannyi Nefelejccsé változtak. Némán integettek utánam, és kezükön hatalmas karikagyűrűk csillogtak. A szél zúgása ts átváltozott suttogássá, amely szüntelenül visszhangzott a fülemben: Nefelejcs — Nefelejcs — Nefelejcs ... Állandóan Nefelejcsre gondoltam — egészen egy pimasz kanyarig. Azután már csak azt éreztem, hogy repülök. Három nap múlva a kórházban tértem magamhoz. Ekkor tudtam meg, hoay a körzeti állatorvos talált rám néhány órával később: félholt állapotban vonszolt be a kocsijába és beszállított a kórházba. Mihelyt csak beengedték őket, eljöttek meglátogatni a szüleim. Le sem lehetett írni boldogságukat, hogy elevenen láttak viszont. Lelkendezésükre csak pislogtam, másra nem futotta az erőmből. Néhány nap múlva újabb látogatást kaptam. Nefelejcs tipegett be a kórterembe. Mielőtt még felocsúdhattam volna a meglepetéstől, már az ágyamnál állt, és szó nélkül az éjjeliszekrényre tett három szál rózsát. Aztán slrvafakadt. — Ördögfióka — suttogta. — Mi történt veled? — Karamboloztam — mondtam a tőlem telhető legközönyösebb hangon. — Mindenkivel megtörténhet. — Hogyan történt? — Honnan tudtad meg? — tértem ki a kérdés elöl. — Másnap az egész falu erről beszélt. Azt mondták, agyonütötted magad. Szörnyű volt, Ördögfióka. Az egész éjszakát átsírtam. — Üjból szipogni kezdett, és zsebkendőjével törölgette szemét. — Sajnálom, Nefelejcs, hogy elrontottam az eljegyzésedet. Rosszkor karamboloztam, ne haragudj. — Ördögfióka, nem volt eljegyzés — mondta halkan, és megmutatta mindkét kezét. Csak most vettem észre, hogy nincs karikagyűrű az ujján. — Csak nem emiatt halasztottátok el ezt a nagy eseményt? Kedves tőled. Meg akartátok tán várni, amíg elpatkolok? —■ kötekedtem. — Nem lesz eljegyzés — mondta Nefelejcs, minden szót külön hangsúlyozva. — Csakugyan? És miért nem. ha szabad kérdeznem? — Mert téged szeretlek, Ördögfióka. — Ez csak sajnálat, Nefelejcs. Az összetört csontjaimnak szól. Ezt ne nézd. — Nem erről van szó, hidd el. Rájöttem, hogy csak téged szeretlek. — és meddig? — Mindig, Ördögfióka — suttogta szenvedélyesen. Mondani akartam valamit, de elszorult a torkom. Éreztem, hogy könnyek tolulnak a szemembe. Nagy sokára tudtam csak megszólalni: — Köszönöm a rózsákat. Gyönyörűek. Tedd őket a vázába, légy szíves. — Igen, Ördögfióka — Nefelejcs máris felpattant. Vizet engedett a vázába és belerakta a rózsát. Bejött az orvos, és szigorúan így szólt: — Sajnálom, hölgyem, mennie kell. A betegnek nyugalomra van szüksége. A jóból is megártana a sok — tette még hozzá, és elmosolyodott. Nefelejcs szófogadóan az ajtóhoz sietett, aztán váratlanul visszafutott az ágyamhoz, és megcsókolt: — Szervusz, Ördögfióka. — Szia, Nefelejcs, — suttogtam alig hallhatóan. Amint elment, azonnal elaludtam. (A befejező rész következik)' Máglyára ítélt könyvek 'Alig fél évszázada történt eseményekről lesz szó. Ma már hihetetlennek tűnik mindaz, ami 1933. május 10-én történt Németországban. Ekkor lobbantak fel a máglyák, amelyeken ekkor még csak könyvek égtek, de nem sokkal később ugyanez a sors várt az emberre is. Ami azon a napon történt, az a fasizmus embertelenségének és aljasságának a szimbóluma. A könyvégetés Igazi célja az volt, hogy az uralkodó párt a német könyvpiac felett is átvegye az uralmat. De nézzük meg közelebbről, milyen Is volt ez a kor. 1933 áprilisában a német diákegyesület sajtó- és propagandairodája felhívást intézett a német értelmiséghez, amelyben hangsúlyozták, hogy a népnek arra kell törekednie, hogy nyelve és irodalma az új, dicső német szellem kifejezője legyen. Követelték, hogy a cenzúra határozottabban lépjen fel azokkal szemben, akik műveikben nem németül írnak és gondolkodnak. Követelték továbbá azt is, hogy az egyetemi tanárok és hallgatók esetében is felül kell vizsgálni, milyen szellemben élnek. A kölcsönkönyvtárakből ki kellett iktatni azokat a műveket, amelyeket a feketelista pusztulásra ítélt. Ezt a listát a Berliner Nachtausgabe április 23-1 száma közölte, s rajta többek között ilyen nevek is találhatók: H. Barbusse. В. Brecht, M. Brod, A. Doblin, L Ehrenburg, L. Feuchtwanger, J. Haéek, E. E. Klsch, H. Mann, T. Mann, K. Mann. E. M. Remarque, A. Schnitzler, A. Zweig, Stefan Zweig. Tehát az akkori német irodalom színe-java. Szerepeltek a jegyzéken elhunyt írók is Heinétől Franz Kafkáig, valamint külföldi szerzők, köztük Voltaire, R: Rolland, H. G. Wells stb. A német diákegyesület felhívásának meg is lett az eredménye. Az egyetemeken bizottságok alakultak, amelyek a németségtől idegen szellem ellen küzdöttek. A könyvüldözési őrületben a diákságon kívül a rendőrség, az SA és a Hitlerjugend is részt vett. Breslauban — a mai Wroclawban — például SA-osztagok egy bölcsészhallgató vezetésével átkutatták a nagyobb könyvkereskedéseket. Végre beköszöntött a dicső nap. A május 10-én ünnepélyes keretek között megtartott könyvégetósen Dr. Alfred Büumler, a politikai pedagógia tanszékére újonnan kinevezett egyetemi tanár volt az éllovas. Azon a napon tartotta egyetemi székfoglalóját is, amelyben szózatot intézett a hallgatókhoz, akiknek, szerinte az első vonalban kell küzedniük a harmadik birodalom győzelméért. Az utcára vonult a város lakossága. Mindenki látni akarta nemzetének „erkölcsi öngólját“. A máglyát az Opera téren rakták. A lángtánc közben az SA- és SS-zenekarok indulókat játszottak.. Marx és Kautsky írásait az osztályharc és a materializmus bűne miatt, Heinrich Mann és Erich Kästner műveit dekadenciájuk és erkölcstelenségük miatt, F. Foester műveit köpönyegforgatás és politikai árulás vádjával, Sigmund Freud műveit az ösztönélet túlbecsülésének, a német szellem megrágalmazásának vádjával, Remarque műveit pedig a világháború katonái ellen elkövetett irodalmi árulásért vetették máglyára. Az autodafén megjelent Joseph Goebbels propagandaügyi miniszter, aki kijelentette, hogy új értékeket kell létrehozni, s ez a nagy Jelentőségű szimbolikus cselekedet az egész világ előtt dokumentálja majd azt, hogy az 1918-as köztársaság szellemi építménye a porban hever. Ezekből a romokból emelkedik majd ki diadalmasan a harmadik birodalom. Ezen az estén Berlinben 25 ezer könyvet égettek el. Az eseményről a rádió helyszíni közvetítésben számolt be. Viszont nemcsak Berlinben gyújtottak máglyát, hanem a müncheni egyetem udvarán, Drezdában a Bismarck-emlékműnél, Frankfurtban, Bonnban, Göttingenben, Hamburgban, Kölnben, Nümbergben, Lipcsében és Wűrzburgban is. A könyvégetés határozott utalás volt arra, hogy a könyvkereskedők nem húzhatnak ujjat a náci hatalommal. A berlini rendőrség május 20-1 jelentése 500 tonna baloldali könyv és folyóirat zár alá ről számolt be. Ebben az időben a házkutatások a hétköznapi élet velejárójává váltak. Ez az emberi kultúra ellen elkövetett borzalmas merénylet az egész világon óriási megdöbbenést váltott ki. Egy magyországi újságíró a Literatúra című folyóiratban a berlini eseményeket kommentálva kijelentette, hogy még mindig jobb, ha csak a könyveket hordják máglyára, s nem egyúttal azok íróit is. Aggodalma megvalósult, hiszen a barnaingesek Franz Braun munkásírőt leszúrták, Leó Krellt halálra kínozták, Erich Baront öngyilkosságba hajszolták. Hans Ottót kihallgatás közben kidobták az ablakon, Erich Muhsamot felakasztották, s Kari von Ossletzkyt a koncentrációs táborból csak meghalni engedték ki. Az üldözés elől menekültek el Németországból: Thomas Mann, Leonhard Frank, Anna Seghers, Arnold Zweig, В. Brecht, L. Feuchtwanger, Stefan Zweig és sokan mások., Londonban rövidesen megalakult az Elégetett Könyvek Barátainak Társasága, meíynek elnöke H. G. Wells lett. Párizsban egy év elteltével megnyitották a Német Szabadságkönyvtárat. „a tudósoknak nincs akaraterejük, a tudósok gyáva pacifisták ... A kultúra, a civilizáció, a humanitás stb. nem egyéb az ostobaság, a gyávaság és az önzetlenség keverékénél“. Goebbels szerint is „az értelem veszélyezteti a jellem kifejlődését“. Ebből is kitűnik, hogy a nácik nem kedvelték az észembert. A vakon engedelmeskedő ösztönemberre volt szükségük. Rosenberg náci főideológus 1933 októberében kijelentette: „A német SA többet tett a német kultúráért, mint némely egyetemi professzor“. Mint ismeretes, az SA kulturális tevékenysége a haladó személyiségek megsemmisítéséből állt. A kor hivatalos költője Hans Johst, SS, csoportvezető, a Birodalmi Irókamara és a Német Költészeti Akadémia elnöke egyik színművében írja: „Ha azt a szót hallom: kultúra, kibiztosítom a browningomat“* Az irodalom feladata a hazugság, a fasiszta rendszer szolgai támogatása , a világuralmi tervek és hódítási módszerek dicsőítése, a gonosztettek szépítgetése, a militarizmus és a nyílt erőszak hirdetője lett Németországban. Az 1942-ben összeállított indexjegyzéken már 1520 író neve szerepelt. Gyakorlatilag az egész világirodalmat halálra ítélték. Macsicza Sándor Vajon mik lehettek a könyvégetés indokai? Adolf Hitler a Mein Kampf című művében helyezésé- megállapította, hogy szerinte ★ Stefan Hudzík: Portré (bronz) (Fotó: -ss) k Könyvkiállításon (Vass Gyula felvétele)
