Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-15 / 11. szám
1986. március IS. SZABAD FÖLDMŰVES, 3 A jövőbe biztonsággal tekintünk (Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának a XXVII. kongresszuson elmondott előadói beszédének első részét lapunk 10. számában ismertettük.) Az egész Szovjetuniót mozgósító, az ország fejlődésében új távlatokat nyitó,' radikális reformokat meghirdető beszámoló óriási érdeklődést váltott ki világszerte. A társadalmigazdasági fejlődés eredményeit és meggyorsításának szükségességét, a gazdaságpolitika fő irányait meghatározó beszéd az élelmiszer-probléma megoldása után a gazdaságirányítás új követelményeit elemezte. Kijelentette, hogy az új feladatok megoldása lehetetlen a gazdasági mechanizmus mélyreható átalakítása, az átfogó, hatékony, rugalmas és a szocializmus lehetőségeit teljesebben érvényre juttató irányítási rendszer nélkül. Ezzel kapcsolatban leszögezte: „még csak az útnak az elején tartunk. A gazdasági mechanizmus átalakításához országunk viszonyai között, annak hatalmas és bonyolult népgazdaságával időre és energikus erőfeszítésekre van szükség. Lehetnek nehézségek, nem vagyunk bebiztosítva a tévedések ellen, mégis most az a legfontosabb, hogy céltudatosan, lépésről lépésre haladjunk a megválasztott irányban, s a felhalmozott tapasztalat alapján tökéletesítsük és kiegészítsük a gazdasági mechanizmust, felszámoljuk mindazt, ami túlhaladott vagy nem vált be-“ A továbbiakban a pénzügyi rendszer szerepét méltatta, majd az anyagi-műszaki ellátás rendszeréről szólva kijelentette, hogy az komoly tökéletesítésre szorul. Ezzel kapcsolatban a gazdasági normatívák szerepének átértékelését helyezte kilátásba. A gazdasági növekedés tartalékaival kapcsolatban a beszámoló rámutatott a tizenkettedik ötéves terv egyik fontos feladatára, hogy a népgazdaság új tudományos-műszaki alapokra helyezését a gazdasági növekedés ütemének gyorsításával párhuzamosan kell végrehajtani. Ennek tartalékait számba véve rámutatott a szállítási fegyelemre éppúgy, mint a munkaerőforrások kihasználására. Különösen nagy hangsúlyt kapott a termékek minőségének problémája. „Kevés, ha azt mondom, hogy ez a mi legközelebbi nagy tartalékunk. Jó minőség nélkül ma lehetetlen a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása. A tervezői mulasztások, a technológiától való eltérések, a nem megfelelő minőségű anyagok alkalmazása, a rossz kivitelezés miatt nagy anyagi és erkölcsi veszteségeink vannak“ — szögezte le Mihail Gorbacsov az előadói beszédében. A nép jólétének növelésével!, a társadalmi igazságosság erősítésével foglalkozva leszögezte: „A szocialista állam fontos funkciója a küzdelem a nem munkából származó jövedelem ellen. Ma el kell ismernünk, hogy az ellenőrzés gyengülése következtében és több más okból kialakult az emberek néhány olyan csoportja, amelyeknél világosan megnyilvánulnak a harácsoló törekvések, a társadalmi érdekek semmibevétele. A dolgozók jogosan vetik fel az ilyen jelenségek felszámolásának kérdését. A központi bizottság teljes mértékben támogatja ezeket a követeléseket. Szükségesnek tartjuk már a közeljövőben további intézkedések foganatosítását a naplopók, az állami tulajdon fosztogatói, a megvesztegetők és azok ellen, akik rendszerünk munkán alapuló természetétől idegen útra léptek." Ä közellátás javítását, a felső- és középfokú szakoktatás átalakítását, az egészségügy problémáit — ezzel kapcsolatosan az iszákosság és az alkoholizmus elleni harc jelentőségét — éppúgy a bíráló igényesség szellemében elemezte a beszámoló, mint a család megerősítésének feltételeit. A társadalmi, az osztály- és a nemzetiségi viszonyok tökéletesítéséről szólva leszögezte: „A soknemzetiségű szovjet állam számára óriási jelentőségű a nemzetiségi viszonyok fejlődése. A nemzetiségi kérdés megoldásának alapjait országunkban a nagy októberi szocialista forradalom rakta le. Egyszer s mindenkorra, minden formájában, minden megnyilvánulásában megszűnt a nemzetiségi elnyo-WZL más és a nemzetiségi egyenlőtlenség. Kialakult, % az emberek tízmillióinak tudatába beivódott a népek megbonthatatlan barátsága, a minden nép nemzeti kultúrája, nemzeti méltósága iránti tisztelet vívmányaink alapján... De nem szabad úgy ítélni, hogy a nemzetiségi folyamatok problémamentesek. Mindennemű fejlődésre jellemzőek az ellentmondások, amelyek elkerülhetetlenek ebben a szférában. A lényeg az, hogy lássuk az ellentmondások szüntelenül keletkező vonatkozásait és összetevőit, hogy keressük és idejében megtaláljuk a helyes válaszokat az élet által felvetett kérdésekre.“ A társadalom további demokratizálódásának, a nép szocialista önigazgatása elmélyítésének jelentőségét méltatva hangsúlyozta: „A demokrácia— az az egészséges és tiszta levegő, amely nélkül a szocialista társadalom létezni sem képes. így amikor arról beszélünk, hogy a szocializmus hatalmas teljesítőképességét még nem teljes mértékben használjuk ki, akkor arra gondolunk, hogy a társadalom fejlődésének meggyorsítása elképzelhetetlen és lehetetlen a szocialista demokrácia, annak valamennyi oldala és megnyilvánulása további fejlesztése nélkül." Ezzel kapcsolatban foglalkozott mind a tanácsi szervek munkája javításának szükségességével, mind a szakszervezetek és a társadalmi szervezetek tevékenységével. Rendkívüli jelentőségű volt a beszámolónak az SZKP külpolitikai stratégiájának alapvető céljaival és irányaival foglalkozó része. Ebben jelentette ki Mihail Gorbacsov: „A szocializmus mindenképpen elutasítja a háborút, mint az államok közötti politikai és gazdasági ellentétet, az ideológiai viták megoldásának eszközét. A mi ideálunk a fegyverek és az erőszak nélküli világ, olyan világ, amelyben minden egyes nép szabadon választhatja meg fejlődésének útját, életmódját. Mindez — a kommunista ideológia humanizmusának, erkölcsi értékeinek kiéleződése. Ezért a párt tevékenységének fő irányvonala a világpolitika szinterén továbbra is a nukleáris fenyegetés, a fegyverkezési hajsza elleni, s az általános béke megőrzéséért vívott küzdelem lesz. Ennek a politikának nincs alternatívája.“ 'Ä háború utáni évtizedek világhelyzetének elemzését'folytatva hangsúlyozta: „Számunkra a békés egymás mellett élés az a politikai irányvonal, amelyhez a Szovjetunió a jövőben is töretlenül tartani szándékozik magát. Az SZKP a külpolitikai stratégia folyamatosságát biztosítva aktív nemzetközi politikát folytat majd, amely korunk világának realitásaiból fakad. A nemzetközi biztonság problémáit, természetesen egykét — akár a legerőteljesebb — békekezdeményezéssel nem lehet megoldani. A sikerhez csak következetes, tervszerű és állhatatos munka vezethet el.“ A januárban előterjesztett szovjet békejavaslatról szólva leszögezte: ,.A Szovjetunió kitartóan törekedni fog ennek megvalósítására, és ezt a következő évekre szóló központi külpolitikai irányvonalának tekinti.“ A Szovjetunió kötelezettséget vállalt, hogy elsőként nem alkalmaz atomfegyvert, és ehhez a legszigorúbban fogja tartani magát. „A Szovjetunió az atomháború meggvőződéscs ellenzője annak minden formájában. Hazánk azt követeli, hogy vonják ki a forgalomból a tömegpusztító fegyvereket, korlátozzák a katonai potenciált az ésszerű mennyiség keretei közé, de ennek a keretnek a jellegét és szintjét továbbra is korlátozza az Egyesült Államok és NATOpartnerei állásfoglalása és cselekvése. Ebben a helyzetben újra és újra megismételjük: a Szovjetunió nem igényei nagyobb biztonságot, de kisebbet sem fogad el.“ Ezzel kapcsolatban egy mindent átfogó nemzetközi biztonsági rendszer létrehozásának elvi alapjaira tett javaslatot a beszámoló. Az SZKP előtt álló feladatok nagyságáról és újszerűségéről szólva a Központi Bizottság áprilisi ülésének fontosságát hangsúlyozta és megállapította: „A mostani korszak — a társadalom minőségi átalakításának korszaka — új erőfeszítéseket, saját munkánk - értékelésében tanúsított eivszeríiséget, gyakorlatiasságot és önfeláldozást követel a párttól és minden egyes szervétől... A korábbinál élesebben vetődik fel most a bírálat és az önkritika fejlasz-Az SZKP Központi Bizottsága első plenáris ülésén az SZKP KB főtitkárává egyhangúlag Mihail Gorbacsovot választotta meg tésének, a hivalkodás elleni harc erősítésének szükségessége. A közelmúltból tudjuk:'ahol elnémul a kritika és az önkritika, ahol a reális helyzet pártszerű elemzését a sikerekről szóló szónoklatokkal helyettesítik, ott deformálódik az egész p$i*.munka, a „mindent szabad“, a büntetlenség légköre alakul ki, ami a legkomolyabb következményekkel jár. A pártban nincs és nem is lehet ellenőrzésen kívül eső, a bírálat előtt lezárt szervezet, miként nincsenek és nem is lesznek olyan vezetők, akik ne tartoznának felelősséggel a pártnak. Minél következetesebben kapcsoljuk be a párt hatalmas alkotőpotenclálját a szovjet társadalom fejlődősének meggyorsításába, annál érzékelhetőbbé válik a központi bizottság áprilisi ülésén megfogalmazott következtetés megalapozottsága: erősítenünk kell a káderek kezdeményezését és felelősségérzetét, lankadatlan harcot kell vívnunk a párttagokról kialakult kép tisztaságáért és becsületéért.“ Ennek kapcsán konkrét példákkal illusztrálta a beszámoló, «hová vezetr ha egyes kommunisták méltatlanul viselkednek, elítélendőén cselekszenek. „A tömegekkel szoros kapcsolatot tartó, eszmeileg szilárd, kezdeményező szellemű, tevékeny vezetőre van ma szükség minden egyes pártszervezet élén“ — hangsúlyozta beszédében Mihail Gorbacsov. Kiemelten foglalkozott azzal, hogy a párt határozottan és könyörtelenül üzenjen hadat a bürokratizmusnak. „A szervezőmunka nem helyettesíthető a nagyszámú ülésen és tanácskozáson való szócsépléssel, szófecséreléssel“ — jelentette ki. Mozgósító erejű beszédében kitért a haladó eszmék és az új társadalom gyakorlatának kapcsolatára, az Irodalom és a művészet helyzetére, a tömegtájékoztatási eszközök szerepére. „Emelni kell a társadalom érettségének fokát, a kommunizmust kell építeni — mindez azt jelenti, hogy töretlenül emeljük a tudat érettségének szintjét, gazdagítsuk az ember szellemi világát“ — hangsúlyozta. A politikai beszámolót élénk és felelősségteljes vita követte, amelyben a felszólalók támogatásukról biztosították a központi bizottság politikai beszámolóját. Majd a külföldi vendégek üdvözölték a kongresszust. Gustáv Husák elvtárs üdvözlő beszédében többek között a következőket mondotta: „Csehszlovákiában ezekben a napokban tetőznek az előkészületek Csehszlovákia Kommunista Pártjának XVII. kongresszusára. Ezen a tanácskozáson szintén a fejlett szocialista társadalom további építésével, gazdasági és szociális fejlesztése dinamikájának meggyorsításával összefüggő fontos kérdéseket fogunk megoldani. Nagy érdeklődéssel figyeljük az önök kongresszusának tanácskozását és ebből ösztönzést és tapasztalatokat merítünk további munkánkhoz.“ A kongresszus folyamán Mihail Gorbacsov főtitkár találkozott több külföldi küldöttség vezetőjével. A csehszlovák küldöttség az SZKP KB főtitkárával folytatott megbeszélés után tárgyalásokat folytatott néhány, hazánk nemzetközi kapcsolatai szempontjából fontos küldöttség vezetőjével. A második munkahéten vitatta meg a kongresszus a Szovjetunió gazdasági stratégiájával összefüggő kérdéseket. A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fö irányai az 1986—1990-es évekre és a 2000-ig terjedő időszakra című jelentést Nyikolaj Rizskov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke terjesztette elő. Ennek elemzésére lapunk következő számaiban még viszszatérünk. Az előadói beszéd szellemében és igényeivel kidolgozott fő irány történelmi jelentőségű feladatnak tartja a XXVII. kongresszuson kitűzött célok megvalósítását. Március hatodikén, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának megválasztásával, a politikai beszámolóról hozott határozat jóváhagyásával fejezte be munkáját a 19 millió szovjet kommunista képviseletében tanácskozó XXVII. kongresszus. Az SZKP KB első ülésén az SZKP KB főtitkárává egyhangúlag Mihail Gorbacsovot választotta meg. Az SZKP KB politikai bizottságának tagjává választották: Mihail Gorbacsovot, Gejdar Alijevet, Viktor Cserbikovot, Andrej Gromikőt. Gyinmuhamed Kunajevet, Jegor Ligacsovot, Nyikolaj Rizskovot, Mihail Szolomencevet, Vlagyimir Scserbickijt, Eduard Sevardnadzét, Vitalij Vorotnyikovot és Lev Zajkovot. A tanácskozás végén Mihail Gorbacsov az SZKP KB főtitkára mondott zárszót, amelyben többek között á következőket mondotta: „Jelentőségének objektív értékelése a történelem feladata lesz. De már ma elmondhatjuk: a kongresszus a pártos elvhüség és az egység, az igényesség és a bolsevik igazság, a hiányosságok és a túlkapások nyílt leleplezése, társadalmunk fejlesztése belső és külpolitikai feltételeinek mélyreható elemzése légkörében zajlott le. A párt tevékenységének és egész országunk életének nagyfokú erkölcsi és szellemi hangnemet adott.“ Az SZKP XXVII. kongresszusa — elfogadva a lenini módon bátor, realista, mozgósító és lelkesítő stratégiát, amely a kommunizmus, a béke és a haladás eszményeinek diadaláért folytatott harc stratégiája — kifejezte a párt szilárd eltökéltségét, hogy becsülettel fog haladni azon a történelmi úton, amely új teret nyit a munkásosztály, a kolhozparasztság, a népi értelmiség alkotó energiája és forradalmi kezdeményezőkészsége számára. Az úgynevezett „bolgár nyom“ Antonio Marini olasz államügyész tizenegy napon keresztül vádolta a bíróság előtt Szergej Antonovot, míg végül kénytelen volt közölni: a vádak nem elégségesek, ezért kéri a bolgár vádlottak bizonyítékok hiányában történő jelmentését. Megállapította, hogy sem Antonov — akit 1982 óta tartottak fogva Olaszországban —, sem két társa, Vaszilij és Ajvazov ellen nincs az olasz bíróságnak semmilyen bizonyítéka. Hozzátette még, hogy „Antonov vád alá helyezése jogos volt, mert nem volt alibije“. Enyhén szólva gyönge indok, hiszen erre való hivatkozással emberek százait állíthatták volna a vádlottak padjára. De úgy látszik, a nemzetközi kulisszák mögött működő sötét erőknek még csak ürügyet, magyarázatot sem kell keresniük üzelmeikhez, rÁ vizsgálati anyag '25 ezer oldalán nem találtak egyetlen bizonyítékot sem, pedig igencsak sokáig forgatták és csűrték-csavariák. Végül megelégedtek a fent idézett felháborító magyarázattal. Számunkra azonban nem kétséges, mi volt az igazi ok, hogy „bolgár nyom“-röl terjesszenek szenzációs leleplezéseket, elég csak a most lezajlott tárgyalást szemügyre venni. Életfogytiglani börtönbüntetést javasolt az államügyész Oral Celiknek, valamint Serdan Celebinek. Marint szerint az utóbbi volt a „Szürke Farkasok" nevű török terrorszervezet vezetője, amely a merényletet előkészítette. A szintén török állampolgár Omar Bagóinak — ő szállította Milánóba Alt Agcának a gyilkos fegyvert — az államügyész 24 évi börtönbüntetést javasolt. All Agcának az 'életfogytiglani börtönbüntetés mellé még egy börtönt javasolt — tiltott fegyvertartásért olasz területen. A vádhogy soha nem létezett „bolgár nyom", s ha valaki felbujtatta Agcáé-Hírmagyarázatunk kát a merénylet elkövetésére, az nem lehetett mgs, mint a „Szürke Farkasok“ terrorszervezet, illetve a szocialistaellenes kampányokat szervező és finanszírozó, „alibiket“ is készséggel szállító CIA. E sok furcsa „véletlen" mellett az is érdekes, hogy mindaddig folytatódott az Antonov egészségét őrlő, Bulgária nemzetközi tekintélyét lejáratni akaró színjáték, amíg Ali Agca vissza nem vonta Antonovot terhelő vallomásait. Csoda, hogy ezért nem javasoltak neki az életfogytiglani mellé plusz egy évet ... Mi változott a Fülöp-szigeteken ? Hangos — és a tévé jóvoltából — látványos volt a Fülöp-szigetek politikai válságának rendezése. A választási csalásokkal hatalmát megtartani akaró Ferdinand Marcos államfő ellen fellázadt a hadsereg két magas rangú vezetője és a hadügyminisztérium épületét felfegyverzett biztonsági emberekkel megerősítve követelték Marcos lemondását és közölték, hogy Corazón Aquino asszonyt akarják támogatni. A Marcos elleni tüntetések tömeges méretűvé váltak, fegyveres harcoktól kellett tartani. Reagan elnök diplomáciai csatornák közvetítésével felszólította Ferdinand Morcost, hogy mondjon le. Az Egyesült Államok már a műit év ősze óta jelezte nyugtalanságát a Fülöp-szigeteken kezdődött tömegmozgalom miatt. Aquino asszony közben jól szervezett propagandával egyre több hívet szerzett és biztosította a Fehér Házat, hogy államfői tisztségbe kerülve tiszteletben kívánja tartani az országban lévő amerikai katonai támaszpontokról kötött és 1991-ig érvényes szerződést. Ferdinand Marcos végül lemondott és egy amerikai katonai repülőgéppel elmenekült az országból. Aguinó asszonyt beiktatták az elnöki hivatalba. Reagan elnök telefonon jókívánságait fejezte ki Corazón Aquinónak, akinek a férjét Marcos elnök gyilkol« tatta meg, miután nyolc év börtön, majd kényszerű emigráció után hazatért Manilába. A politikában amatőrnek számító özvegy egyáltalán nem amatőr intézkedésekkel kezdi meg a kormányzást. Általános politikai amnesztiát hirdetett és a kapcsolatok fejlesztését a haladó országokkal. Washingtoni megfigyelők szerint az Egyesült Államok saját sikerének igyekszik feltüntetni a válság békés megoldását. Érthető, hogy támaszpontjai körül csöndet akar a Fehér Ház — és szolidnak tűnő körülményeket. A hatalmával visszaélő Marcos kényelmetlenné vált — tehát mennie kellett. Vajon ha Aquinö asszony — az amerikai kölcsönök feletti hálán túl —« komolyan kívánja venni népe követeléseit és függetlenebb döntések hozataláig merészkedik, valami hasonló, vagy egészen más eszközökkel nem tartanak-e majd számára is készenlétben egy repülőgépet?.
