Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-08 / 10. szám
1Э86. március 8. SZABAD FÖLDMŰVES 3 A JÖVŐBE BIZTONSÁGGAL TEKINTÜNK daság fejlődésének azok a feladatai, amelyeket az SZKP programja tűzött ki, sőt, а IX. és X. ötéves terv által kijelölt alacsonyabb szintű feladatok sem. Nem sikerült teljes mértékben megvalósítani az ezekre az évekre tervezett szociális programot sem. Elmaradás mutatkozik a tudomány, a közoktatás, az egészségügy, a lakosságnak nyújtandó kulturális és egyéb szolgáltatások anyagi bázisa terén. A dolgok állapotára természetesen hatással voltak tőlünk független tényezők is, de nem ezek voltak a döntők. A fő az volt, hogy nem adtuk meg idejében a gazdasági helyzet megváltozásának politikai étékelését, nem ismertük fel: mennyire nyomatékosan és sürgetően vetődött fel, hogy a gazdaságot átállítsuk a fejlesztés intenzív módszereire, a tudományos-műszaki haladás eredményeinek a népgazdaságban való aktív kihasználására. Erre vonatkozólag nem kevés felhívás és szónoklat hangzott el, de a helyzet gyakorlatilag nem változott. rókát okozott nekünk. A társadalom életében a stagnálás jelei kezdtek mutatkozni. A helyzet változásokat követelt, ám a központi szervekben és helyi szinten sajátos pszichológia kezdett felülkerekedni: hogyan lehelne javítani a helvzetet anélkül, hogy bármi is megváltozna. Ez azonban ígv nem megv. elvtársak. Ahogy mondani szokás. ha egy pillanatra megellsz, már messze hátul vagy. A sürgető problémák megoldását nem lehet elodázni. Az ilyen hozzáállás országunknak, államunknak és pártunknak túl sokba kerül. Mondjuk ki ezt nyiltanl Teljes valóságában napirendre került a feladat, hogyan lehetne leggyorsabban felszámolni a társadalom szociális-gazdasági fejlődésében mutatkozó negativ jelenségeket, a szükséges dinamikát és gyorsulást adni ennek a fejlődésnek, maximálisan levonni a tanulságokat a múltból, hogy a jövőre vonatkozó döntések minél pontosabbak és felelősségteljesebbek, s a konkrét tettek céltudatosak és hatékonyak legyenek. Az áttörés nem csupán a belső ügyekben következett be. Megnyilvánul a külső ügyekben Is. A jelenlegi világ fejlődésének változásai olyan mélyrehatóak és jelentősek, hogy valamennyi tényező átértékelését és átfogó elemzését követelik meg. A nukleáris konfrontáció állapota új hozzáállást, a különböző társadalmi rentfszerek. az államok és térségek közötti kölcsönös kapcsolatok új módszereit és formáit követeli meg. Az imperializmus által szított lázas fegyverkezés azt vonta maga után, a 20. század a világpolitikában annak a kérdésnek a jegyében ér véget, hogy az emberiség képes lesz-e kikerülni a nukleáris veszélyt, vagy pékig felülkerekedik az atomkonfliktus valószínűségét növelő konfrcntácip politikája. A tőkés világ nem mondott le a hegemonizmus ideológiájáról és politikájáról, vezetői még mindig reménykednek a szociális ellencsapásban és továbbra is olyan illúziókat táplálnak, hogy az erő segítségével fölénybe kerülhetnek. Az események józan értékelése csak nehezen tör magának utat az uralkodó osztály gondolkodásában meglevő elővételek sokaságában. Az adott történelmi pillanat bonyolultsága és égető volta azonban egyre inkább az előtérbe helyezi azt a feladatot, hogy a nukleáris fegyvereket helyezzék törvényen kívül, hogy a többi tömegpusztító eszközzel együtt teljes mértékben számolják fel őket. és javuljanak a nemzetközi kapcsolatok. A párt teljes mértékben tudatában van az otthon és a világban kialakult alapvetően új helyzetnek: tudatosítja a haza sorsa iránti felelősségét s van benne akarat és határozottság a meg érett változások végrehajtására. Ez a társadalmunk szociális-gazdasági fejlesztése meggyorsítására való orientációban jut kifejezésre, amely irányvonalat az 1985-ös áprilisi ülés tűzte ki. A központi bizottság a hosszú távú és elvi feladatok megfogalmazása során következetesen tartja magát a marxizmus-leninizmushoz, a társadalmi feilődés valóban tudományos elméletéhez. Ez kifejezi a dolgozók létérdekeit és a szociális igazságosság eszményeit. Életereje a múlhatatlan fiatalságban, abban a képességben van, hogy folyamatosan fejlődjön, alkotóan általánosítsa az új tényeket és jelenségeket, a forradalmi harc és a szociális változások tapasztalatait. Bármiféle kísérlet arra, hogy azt az elméletet, amelyhez tartjuk masunkat, megcsontosodott sémák és mindenütt, minden körülmények kö zött alkalmas receptek gyűlteményévi változtassuk, teljes* mértékben ellent mond a marxizmus-leninjzmus lénye gének és szellemének. Amint azt Le nin 1917-ben írta. Marx és Engels log gal nevette ki a betanult és állan dóan Ismételt megfogalmazásokat, amelyek a legjobb esetben csupán a: általános feladatokat vázolhatják fel amelyek viszont minden egyes kor szak és történelmi folyamat konkré gazdasági és politikai helyzetébe] szükségszerűen változnak. Ezek. elv társak, olyan szavak, amelyekéi mindnyájunknak el kell gondolkod nunk, amelyekhez tartanunk kell ma gunkat. Épp az a konkrét gazdasági és pc litikal helyzet, amelyben élünk, a tör ténelmi folyamatnak épp az a satáto szakasza, amelyet lelenleg a szovje társadalom és az egész világ tes meg. a párttól, minden egyes kommii nistától alkotó hozzáállást, újítóké pességet követel meg. s azt a képei séeet. hnev kilépjünk a megszokni ám elavult elképzelések kereteiből. leszünk képesek kihasználni a szocialista rendszer előnyeit és lehetőségeit. gazdasági erejét és szociális potenciálját, hogyan leszünk képesek helyettesíteni az elavult társadalmi formákat, munkastílust és -módszereket és összehangolni őket a megváltozott feltételekkel. Csak így tudjuk növelni országunk erejét, minőségileg új szintre emelni a szovjet nép anyagi és szellemi életét és erősíteni a szocializmus, mint társadalmi rend alkotó befolyását a világ fejlődésére. A jövőbe biztonsággal tekintünk, mivel jól ismerjük feladatainkat és a teljesítésükhöz vezető utakat. A jövőbe biztonsággal tekintünk, mert a nép hatalmas támogatására támaszkodunk. A jövőbe azért is biztonsággal tekintünk, mert a szocialista haza érdekében az"knak a nagv eszméknek a nevében cselekszünk, amelyeket a kommunisták pártja teljes mértékben a magáévá tett. A társadalmi»gazdasági fejlődés eredményei és meggyorsításának szükségessége Pártunk p rogramfeladatainak a kongresszus napirendjére tűzése és megvitatása megköveteli, hogy átfogóan közelítsük meg országunk fejlődése eredményeinek értékelését. Az SZKP harmadik programjának elfogadása óta eltelt negyedszázad alatt a Szovjetunió jelentős eredményeket ért el. Hétszeresére növekedtek a népgazdaság termelési álló alapjai. Több ezer üzem épült, új ágazatokat hoz'unk létre. A nemzeti jövedelem csaknem négyszeresére, az ipari termelés ötszörösére, a mezőgazdasági termelés 1.7 szeresére növekedett. Ezek a sikerek népünk óriási erőfeszítéseinek eredményei. Lehetővé tették a szovjet emberek jólétének jelentős növelését. E negyedszázad alatt az egy főre jutó reáljövedelem 2,6-szeresére, a társadalmi fogyasztási alapok pedig több mint ötszörösükre növekedtek. Ötvennégy millió lakást építettünk, ami lehetővé tette a családok többsége lakásviszonyainak javítását. Megvalósítottuk az általános középfokú oktatásra való áttérést. Négyszeresére növekedett a felsőfokú oktatásban részesültek száma. Általánosan elismertek a tudomány, az egészségügy, a kultúra eredményei. Ugyanakkor nem lenne teljes az eredményeknek ez a körképe, ha nem említeném a szociális viszonyok, a nemzeteink közötti kapcsolatok terén történt nagy előrelépéseket, a demokrácia továbbfejlődését. Ugyanakkor a hetvenes években a népgazdaságban növekedni kezdtek a nehézségek, észrevehetően csökkent a gazdasági fejlődés üteme. E- miatt nem valósultak meg a népgaz-A népgazdaság a tehetetlenségi erő hatására továbbra is nagymértékben extenzív alapokon fejlődött, újabb munkaerő- és anyagi források bevonására orientálódott. Ezért jelentősen csökkent a termelékenység növekedésének üteme és néhány egyéb hatékonysági mutató. Az a törekvés, hogy új építkezésekkel javítsuk a helyzetet, kiélezte az egyensúly-problémát. Az óriási erőforrásokkal rendelkező népgazdaság ennek hiányával találta magát szemben. Szakadék alakult ki a társadalmi szükségletek és az elért termelési színvonal, a fi# zetőképes kereslet és annak termékfedezete között. Az utóbbi időben tett erőfeszítések ellenére nem sikerült teljesen megjavítani a helyzetet. Az ipari és mezőgazdasági termékek többségének termelése a XI. ötéves tervidőszakban nem érte el az SZKP XXVI. kongresszusán kitűzött tervcélokat. Nagy lemaradás mutatkozik a gép-, az o'aj-, a széniparban, az elektronikában, a vaskohászatban, a vegyiparban és a beruházások terén. Nem teljesítettük a feladatokat a hatékonyság növelésének fobh mutatói, a lakosság életszínvonalának emelése tekintetében sem. Mindebből, elvtársak, a legkomolyabb tanulságokat keil levonni. Közülük az első az igazság tanulságának nevezhető. A múlt felelősségteljes elemzése megtisztíthatja в jövőbe vezető utat, a kényes kérdéseket szégyenkezve megkerülő féligazságok pedig fékezik a reális politika kidolgozását, akadályozzák előrehaladásunkat. „A mi erőnk — mondta V. I. Lenin — az igazság kimondáséban rejlik!" (11. kötet, 315. old.) Éppen ezért az új szövegezésű pártprogramban a párt központi bizottsága szükségesnek tartotta, hogy még egyszer rámutasson azokra a negatív folyamatokra, amelyek a hetvenes években, majd a nyolcvanas évek elején jelentkeztek. Ezért beszélünk róluk ma is a kongresszusunkon. A második tanulság a gyakorlati tevékenység célirányosságára és határozottságára vonatkozik. Olyan óriási gazdaságot, mint a miénk, intenzív pályára átállítani nem egyszerű dolog, hanem olyan, amely nem kevés erőfeszítést, időt és rendkívüli felelősséget Igényel. De ha megkezdtük a változtatásokat, nem szabad félintézkedésekre korlátozódni. Következetesen és erélyesen keil cselekedni, a legbátrabb lépések előtt sem megtorpanva. És még egy tanulság, mondhatnám, a legfőbb: minden ügy sikere döntő mértékben azon múlik, hogy mennyire tevékenyen és tudatosan vesznek benne részt a tömegek. Meggyőzni a dolgozók széles rétegelt a választott út helyes voltáról, érdekeltté tenni őket erkölcsileg és anyagilag, megváltoztatni a káderek gondolkodásmódját — ezek növekedésünk meggyorsításának legfontosabb feltételei. Haladásunk annál gyorsabb lesz, minél magasabb színvonalú a fegyelem és a szervezettség, minden egyes embernek a rábízott munkáért, annak eredményeiért való felelőssége. Pártunk és egész népünk elsőrendű feladata ma az, hogy határozottan lekiizdjük a népgazdaságunk fejlődésében mutatkozó kedvezőtlen tendenciákat, ehhez kellő dinamizmusról gondoskodjunk, nyissunk teret a tömegek kezdeményezése és alkotása, a valóban forradalmi változtatások előtt. Más utunk nincs. A népgazdaság gyorsított növekedése nélkül a szociális programok megmaradnak puszta jószándéknak, márpedig ezek a programok, elvtársak, halaszthatatlanok. A szovjet embereknek rövid időn belül érzékelniük kell az élelmiszer-probléma gyökeres megoldása, a jó minőségű árucikkekben, szolgáltatásokban mutatkozó igények kielégítése, az egészségügy, a lakás-j az életkörülmények, a környezetvédelem megjavítása érdekében tett közös erőfeszítések eredményeit. Az élelmiszer-probléma megoldása elsőrendű feladat / Erre irányul a párt jelenlegi agrárpolitikája, amelyet az SZKP KB 1982 májusi ülésén hozott határozatokban, a Szovjetunió élelmiszerprogramjában fogalmaztunk meg. Sokat tettünk a mezőgazdaság és a vele kapcsolatos ágazatok anyagiműszaki bázisának fejlesztéséért. Megerősödött a kolhozok és a szovhozok. a gazdaságközi és a feldolgozóüzemek gazdasági helyzete, fokozódott a földművelés és az állattenyésztés termelékenysége. Előrehaladás van, fee a mezőgazdaság elmaradásának felszámolása lassan halad. Az agrárszektorban határozott fordulat szükséges, hogy már a 12 ötéves tervben észrevehetően javnüon az élelmiszer-ellátá*. Tervbe vettük, hogy több mint kétszeresére növeMük a mezőgazdasági termelés növekedési ütemét, biztosiunk az eev főre számított hús-, fej-, zöldség- és gvömölcsfogyasztás Jelentős növelését. El tudjuk ezt érni? El, és kötelességünk is elérni. A párt e célból további intézkedéseket dolgozott ki, amelvek az agráripari komplexum minden ágazatában a hatékonyság növelésére irányulnak. Lényegük az, hogy megváltoztassuk a falu társadalmi-gazdasági helyzetét, megteremtsük a mélyreható belterjesség, a szavatolt termékelőállítás feltételeit. A hangsúlyt a gazdasági módszerekre, a kolhozok és a szovhozok önállóságának bővítésére és tevékenységük eredményeiért viselt felelősségének fokozására he'yezziik. Ezt az Irányvonalat követve növelni kell a termelőpotenciál kihasználásának hatásfokát az agrár-ipari komplexumban, az erőket és az eszközöket a legnagyobb teljesítményt biztosító területekre kell összpontosítani. Elsősorban a főid termékenységének növeléséről, a szilárd gazdálkodási feltételek megteremtéséről van szó. A siker kulcsa, mint az utóbbi évek tapasztalatai mutatják, az intenzív technológiák széles körű alkalmazása. E technológiák rendkívül hatéknnvak, alkalmazásuk csak tavaly 18 millió tonna töbhiettermést eredményezett szemesterményekbol és jelentős mennyiséget egyéb terményekből. Az élelmiszer-árualap feltöltésének kézenfekvő forrása azoknak a termékveszteségeknek a csökkentése, amelyek a földeken és a gazdaságokban jelentkeznek a betakarítás, a szállítás, a tárolás és a feldolgozás során. E téren nagy tartalékokkal rendelkezünk. A fogyasztási források növelése elérheti a 20 százalékot, sőt egyes termékekből akár 30 százalékot Is. Viszont a veszteségek elhárításának költségei felét-harmadát teszik ki az ugyanolyan mennyiségű többlettermék előállítási költségeinek. Gyorsan fejlődik a mezôgaž* dasági gépgyártás, ami lehetővé teszi, hogy a kolhozokat és szovhozo* kát olyan nagyteljesítményű gépek*, kel lássuk el, amelyek gyorsítják 63 javítják az összes mezei munka elvégzését. A párt és az állam a továbbiakban is következetesen fogja fejleszteni az agrár ipari komplexum anyagi-műszaki bázisát. Világos azonban, hogy a haladás fő hajtóereje, mozgatója az - ember volt, és marad. Napjainkban a mezőgazdaságnak minden korábbinál nagyobb szüksége van az olyan emberekre, akik érdekeltek a tevékeny munkában, magas fokú szakmai tudással, újító szemlélettel rendelkeznek. Sikereink legfőbb biztosítéka a folyamatos gondoskodás a mezőgazdasági dolgozók munkahelyi és életkörülményeiről, ezt célozzák terveink, és fontos, hogy azokat maradéktalanul teljesítsük. Mindezek halaszthatatlan tennivalók, de cselekvési programunkat nem merítik ki. Az agrárszektorban be kell fejeznünk az áttérést az irányítás és a gazdálkodás új, módszereire. Kétségtelenül elvi jelentőségű lépés volt a központban is, a területen is az agrár ipari komplexum egységes irányító szerveinek létrehozása, amelyek biztosítani hivatottak a mezőgazdaság és a hozzá kapcsolódó iparágak tényleges és hatékony integrálódását. E szervezeti felépítés létrehozását' hatékony gazdasági mechanizmus támasztja alá. Az erre vonatkozó javaslatok már elkészültek. A fő elképzelés abban foglalható össze, hogy tág teret nyissunk a gazdálkodás közgazdasági módszerei előtt, lényegesen bővítsük a kolhozok és a sznvhozok önállóságát, fokozzuk érdekeltségüket, illetve felelősségüket a végeredményekért. A kolhozok és a szovhozok a tervek szerint megkapják az ötéves f/-v évekre lebontott szilárd felvásár'ási tervét, amely nem fog változni. Egyidejűleg lehetőséget kapnak arra, hogy a terven felüli terméket teljesen, burgonyából, zöldségből, gyümölcsből pedig a tervezett mennyiség jelentős részét is Saját belátásuk szerint használják fel. A gazdaságok eladhatják ezt a mennyiséget pótlólag az államnak, frissen vagy feldolgozott állapotban értékesíthetik a kolhozpiacon, a szövetkezeti kereskedelem útján, feihasznáihatják más szükségletek kielégítésére, egyebek között a háztáji kisegítő gazdaságokban is. A gabona terven felüli leadását az államnak fokozott keresletnek örvendő anyagi javak pótlólagos juttatásával és egyéb intézkedésekkel ösztönözzük. , A jövőben a köztársaságok a határterületek, a területek számára megtervezik a központi alapba irányuló termékszállítások stabil meny* nyiségét, és minden, amit ezen felül termeinek, megmarad a helyi ellátás céljaira. Tervezzük az áttérést a progresszív normatívákon alapuló tervezés tökéletesebb módszerére. Lényegesen növekszik a gazdasági önelszámolás szerepe. A múlt tapasztalatai megmutatták, hogy a megtérülés elvének mellőzése s a munka eredményeihez fűződő anyagi érdekeltség, s az ezért viselt anyagi felelősség elvének megsértése rosszabbá tette a kolhozok és a szovhozok pénzügyi és gazdasági helyzetét, s a gazdaságok jelentős eladósodásához vezetett. A tényleges önelszámolás, az üzemek jövedelmének függése a végeredménytől legyen szabály az agrár-ipari kompltixum valamennyi láncszeme, elsősorban a kolhozok, a szovhozok számára. Széles körben elterjedt az önelszámoló vállalkozás és akkord rendszer a brigádok, csoportok és családok szintjén, olyan formában, hogy a szerződéses időre megkapják a termelőeszközöket, beleértve a földet is. Nagy lehetőségek nyílnak a kezdeményező kedv és a vállalkozó szellem kibontakoztatására, de ez feltételezi a felelősség fokozását is az élelmiszerprogram feladatainak teljesítéséért, a kolhozok, a szovhozok, a gazdaságközi vállalatok és szervezetek pénzügyi-gazdasági tevékenységének eredményeiért. Biztos gátat kell emelni a pazarlás és az élősködés elé, véget kell vetni az úgynevezett objektív körülményekre való hivatkozásnak, amellyel a kolhozok és a szovhozok egy része leplezi, hogy képtelen, sőt, időnként nem is akar jobban dolgozni, nem is kívánja fejleszteni a termelést, növelni a jövedelmet és a nyereséget. Főleg saját eszközökből kell fejleszteni a termelést, gyarapítani a nyereséget és a jövedelmet. Komoly változásokat kell elérni a bankhitelezél gyakorlatban, hogy a hllel ösztönözze a kolhozokat és a szovhozokat, tevékenységük színvonalának emelésére. (A beszámoló ismertetését következő számunkban folytatjuk] A kongresszusi dokumentumok megvitatása során széles körű, nyílt és konstruktív vita folyt életünknek és a párt politikájának valamennyi kulcsfontosságú problémájáról. Az egész párt, az egész nép bölcsessé gével és tapasztalatával gazdagodva jöttünk el a kongresszusra. Ma jobban tudatosítjuk, mit és milyen sorrendben kell megtenni, milyen eszközöket kell mozgásba lendíteni ahhoz, hogy fejlődésünk kellő gyorsu lást kapjon. Most sok minden, lényegében min den attól függ, milyen hatéknnyar
