Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-03-01 / 9. szám

8 SZABAD FÖLDMŰVES 1906. március í. Az Molizmus - betegség m. Mindennapi életünk kellemetlen vagy kínos helyzeteit, eseményeit, atresszállapotát a szervezet és az idegrendszer tartósan nem tudja elviselni. A szorongástól és a fe­szültségtől mielőbb meg kell sza­badulnunk, negativ élményeinket — például: társas kapesolatok hiánya, hátrányos társadalmi hely­zet, munkahelyi megoldatlan gon­dok stb. — fel kell dolgoznunk. Hogy e feszültségből származó túlterhelést mennyire vagyunk ké­pesek tolerálni, az egyrészt attól függ, hogy milyenek a velünk szü­letett idegrendszeri adottságok. Ugyanakkor az ember számára el­vileg annak a lehetősége is adott, hogy feszültségét cselekvési szin­ten „reagálja le“. Sokan azonban ilyenkor ellenállhatatlan kény­szert éreznek arra, hogy az alko­hol után nyúljanak. Ennek a sze­repe attól válik veszélyessé, ha megszokásuk révén végül is szük­ségletként jelentkezik. Ha az em­ber az alkohol rabja lesz, állan­dósul „szomjúságérzete“ a kon­fliktushelyzetek jelenléte nélkül is. Ez esetben ugyanis létrejön a szorongás csökkentésének és egy­ben állandósulásának megszakít­­hatatlan bűvös köre. A szeszes ital fogyasztásáról az embereket nagyon nehéz leszok­tatni, ezért ezen a vonalon a leg­fontosabb teendőnk a megelőzés kell hogy legyen; nevezetesen, hogy azt az emberek egyáltalán el se kezdjék. Ehhez pedig azt a társadalmilag elfogadott felfogást kell megszüntetni, ami a koccin­tást ünnepség és ünneplés elen­gedhetetlen feltételévé teszi. E sarkalatos problémát megoldani pusztán adminisztratív eszközök­kel nem lehet, ez csupán speku­lációhoz vezetne. Csak az előző részben ismerte­tett ok-okozati helyzetfeltáró ku­tatások végzése után lehet kidol­gozni a megelőző-nevelő jellegű stratégiát, és csak így lehetséges intézkedések foganatosítása. A tár­sadalmi tanácsadó szolgálat ak­kor töltheti he nemes hivatását, ha az egészségügy, a némzeti bi­zottságok és a hatóságok teljes szakértelmükkel és minden intéz­ményükkel ott állnak mögötte, és ki-ki vállalja a reá eső feladato­kat ebben az összetett ellátásban. Megelőző munkájuk nem korláto­zódhat csak az alkoholizmus elle­ni harcról szóló előadások meg­tartására, amelyeket a statisztikai kimutatások szerint évről évre egyre nagyobb számú érdeklődő hallgat végig. Az alkoholizmus visszaszorítása nagy társadalmi összefogást Igé­nyel. Az erre irányuló program megköveteli a vezető dolgozók, a kommunisták, az orvosok, a mű­vészek példamutatását a józan­ságban és nyílt fellépésüket az italozás ellen... Szükség lenne egy olyan kuta­tóintézetre, amely csak az alkoho­lizmus gazdasági aspektusaival és szociális kihatásaival foglalkozna. Olyan átfogó programra, amely az alkoholizmus megelőzését cé­lozná. Az alkoholisták gyógyítása és rehabilitációja nagy terheket ró az egészségügyre és a szociá­lis szolgáltatásokra. A tényleges alkoholbetegek gyógyításával fog­lalkozó intézetek kapacitása egy­általán nem felel meg a követel­ményeknek, s többféle, erre a cél­ra specializálódott intézmény pe­dig teljesen hiányzik. Megértés hiányában nem működnek kielégí­tően a gyógyult alkoholisták szá­mára fenntartott klubok, pedig ezeket nélkülözve a beteg köny­­nyen visszaeshet, hiszen körülötte sokan isznak. Intézményesen föl kellene készülni az alkoholista, vagy az errtf hajlamos egyéni kü­lönféle válságállapotainak a kivé­désére, s ezek közül ceak egy a gyors, a haladéktalan orvosi se­gítség. E témában illetékes szakembe­rek véleménynyilvánításának köz­readásával és az élő példákban megidézett sorsesetek árnyalásá­val, keresztezésével minden bi­zonnyal tovább lehetne gyarapí­tani, vagy bonyolítani a tanulsá­gok levonására és a tanáságtételt szolgáló „forrásanyagot“. Célunk azonban nem az, hogy gyakorlati alkalmazásra való tipológiát al­kossunk, hanem, hogy érzékelhe­tővé tegyünk néhány lényegesnek tartott összefüggést az alkoholiz­mus „újraterme'ődésének“ egyéni­társadalmi vetiiletében is szemlélt folyamatából. XXX (Fejtegetéseimet egészségügyi dolgozókkal, pszichológusokkal, szociológusokkal és pedagógusok­kal folytatott beszélgetéseim, to­vábbá az idevágó szakirodalom és társadalmi jogszabályok, a nyil­vánosságra hozott statisztikai ada­tok, valamint a pártirányelvek áttanulmányozása alapján állítot­tam össze.) KORCSMAROS LÄSZLÖ RADNÓTI MIKLÓS: ''Anya bejön a konyhából, ránéz apára, leveti a kötényét, és el­kezdi az estt rakodást. Az ágya­zásnál segítenem kell. Összehajto­gatom a porszagú csipkés takarót, szétosztom Anyával a hűvös ágy­neműt. A szoba képe megváltozik. Ági körülöttem botorkál, de rám se néz. Mutatja, hogy haragszik, s várja a békítést. Hang nélkül térünk aludni. Nem dobáljuk a kispárnát sem,- az esti mosdásnál sem fröcskölünk. Fekszem a homályban, egy ut­cai lámpa kicsit bevilágít. A dí­vány rojtjait babrálom, mint min­dig elaloás előtt. Nem nézek az ablak felé, a függönyök miatt. Már nem félek, de mégsem nézek arra. Ilyenkor lép be szobánkba hang­jaival az utca és az udvar. A szeszgyár sarkán villamos fordul be, csönget, a szemközti kocsma ajtaja nyílik, ének és zene haitik harsányan, majd hirtelen sikltás­­sal csönd lesz, mint mikor a hangraforgó lemezén középre jut a tű. Léptek hangzanak, autó csikordul. Az udvaron papucs csattog, kulcs csörög, kapu nyí­lik, kapu csukódik', járnak, járnak a lépcsőn és a folyosón. Rángat­nak a hangok, rántanak egyet­­egyet, emelnek és elborítanak. El­elkap az álom.-*- Alszol P— hallom most Agt hangját, és rögtön utána meleg lehelet ér, nedveset érzek a fü­lem mögött, Agt csókját. — Gyere játszani! — súgja, s én felülök. Kis kék ingében ált a dí­vány mellett, feje aránytalanul nagy a homályban, nem látom a szemét, de érzem, hogy kérlelve mosolyog. — Mit játsszunk? — hajolok feléje. — Amit akarsz — lélegzl enge­dékenyen. A szoba közepére, at asztal mellé esik a legtöbb fény. Leülünk egymással szemben a földre, és elkezdjük kirakni a délután sze­dett kavicsokat. Az egyik sort Agt rakja, a másikat én. Előveszem féltve őrzött gombjaimat Is. — Minden ötödik legyen egy gomb — suttogom, s Ági elégedet­ten pityeg. — Négy kavtcs, egy gomb —: boldogan számol, hozzányúlhat a gombokhoz, nagy megtiszteltetést érez. A sorok nyúlnak, csúszunk a padlón. Ági mögött egy szék áll, támlájára akasztva apa ka­bátja lóg. Hátrább ül egy kicsit, meglöki a széket, a szék jelborul. A zuhanásra ijedten reccsen a másik szobában az ágy, s az ágy fölött kigyúl a lámpa.-----------------------------:--------/_ — ö borította feli — sikolt Ági rémülten, nem néz rám, csak fe­lém mutat. Megsemmisülten állunk a szivárgó fényben, szemem előtt nagy és egyre nagyobbodó fehér karikák forognak. Anya is egyre növekszik, fekete szeme szúr. Ki­tölti az ajtó világos négyszögét, fehér ingében olyan, mint egy hangos szobor. — Te a fásládára mégy — nyug­tatja rajtam kicsit a tekintetét anya —, te pedig lefekszel, egy pisszenést se halijak! Holnap szá­molunk! Agt nem mozdul, szemében nagy gyöngyök gyűlnek lassan. Hónom alá veszem a paplant és a párnát, s kimegyek a konyhá­ba. Ez a legsúlyosabb nyári bün­tetés. A nagy, kemény fásládán aludni az ételszagú konyhában, ahol folyton és félelmetesen szor­­tyog a vízvezeték, és svábbogarak is vannak. Ritkán fordul elő, s reggelre mindig a díványon ébre­dek , apa vagy anya bevisz, mikor elalszom. Ve mégis rémes. Felmászok a ládára, magam kö­ré tekerem a paplant és falnak fordulok. Egy foltot féltve meg­érintek, nem szalad-é el. Inkább ijedt vagyok, mint dühös. — Mars lefektídntt — kiált oda­bent anya. — Nem — hangzik Agt sírásba fulladó tiltakozása. Az ajtó nyílik, s én a hátamra fordulok. Agt to­tyog kt mezítláb, fölfelé tartott fejjel a félig nyitott ajtón, párná­ját és paplanőt maga után húzza a földön. Hiippöqve mászik fel mellém a ládára, apró nyögéssel, feje alá gyűri a párnát, kis ned­ves orrát az oldalamhoz nyomja. Érzem a teste melegét. Bent leoltják a villanyt. — Összetartanak a gazok —< hallom félálomban a meghatott hangot. — Össze — vélem hallani nagy sokára a feleletet is. de lehet, hogy ezt már csak álmodom. Részlet a szerző Ikrek hava című írásából. Lehetséges, hogy most, márciusban a ti Iskolá­tokban is a faliújságra kerül az ismert mondás: A könyv a legjobb barát. Valóban így van-e? Nemrég ötödikes, hatodikos gyerekekkel beszélgettünk. Azt mondták, ők nem nagyon sze­retnek olvasni. Inkább tévét néznek vagy magnóznak. Aztán azt is megbeszéltük, hogy még a tévézés vagy a magnózás Is érdekesebb, ha útikönyvekből, lexikonokból tudjuk, mi hol történik, ha nemcsak nézzük, hanem erede-Kedves gyerekek! tlben is elolvassuk például a Koppányi aga -testamentumát vagy ‘ a Pál utcai fiúkat. És több megértéssel hallgatunk egy-egy népszerű énekest is, ha Ismerjük a történetét... Vajon ti hogyan álltok az ol­vasással? Voltatok már köny­vesboltban? Jártok falutok könyvtárába, vagy az iskolából szoktatok j könvvet kölcsönözni? 3 Esetleg saját könyvtáratok, j könyvespolcotok van? Ha Igen, \ hány könyvvel? Március van — könyvhónap, j Ezért érdeklődünk most olva- í sásl szokásaitok, Igényeltek fe- S lől. Ehhez mérten szeretnénk számotokra rovatunkat össze­állítani. írjátok meg őszintén, mi a véleményetek az olvasásról. Akik a legalaposabb tájékozta­tást, legőszintébb véleményt küldik be, könyvjutalomban ré­szesülnek! Néhány hét, és télen megúnt meleg ru­hánkat, pulóverein­ket szoknyával, blúzzal cse­réljük fel. Néha évekig vál­tozatlan a szoknya szabás­vonala, most azonban más a helyzet. Az idei szoknya­divat a térd fölötti magas­ságig az egyenes szabás, unnan lefelé hirtelen bővül, illetve a térd felett 15—20 centi magasan oldalt vagy körben hajtások, hóink, be­rakások adják meg a bősé­gét. A fiatalok körében to­vábbra is kedveltek a diva­tos pantallók, amelyek a derékpánt alatt bővek, és száruk lefelé „párhuzamos“. Hogy kinek milyen szok­­nyahossz előnyös, azt első­sorban a testmagaság dönti el. A nadrág hossza válto­zatos, a lábszárközéptől a bokáig érhet. 1. Fiatalos, karcsú alakra Illő, kantáros düftin- vagy kordpantalló, kissé magasí­tott derékkal. Bősége övvel van összefogva. A párhuza­mos szár alul hajtókás. A zseb az oldalvarrásban van elhelyezve. 2. A derékvona! alatt több hajtással bővített puha szö­vet nadrágszoknya az oldal­varrásban elhelyezett zseb­bel. 3. Bokáig érő párhuza­mos pantalló gabardinszö­­veíből, svéd zsebbel és két övvel. 4. Lábszárközépig érő, párhuzamos nadrág. Szabott felső zsebe van és az oldal­­varrásban beállított zsebe, amely pánttal gombolható. Kordból vagy düftinből ké­szülhet. 5. Kasha, vagy más puha szövetből szép, normál hosszúságú, oldalzsebés, elől / Tavaszi előzetes formára szabott „párhuza­mos“ pantalló. 6. Halszálkás tweedszö­vetből készíthető szoknya. Korhatár nélkül viselhető. A test vonalát követi, elől és hátul egy-egy hajtással bővül. Rágombolt pánttal. 7. A másik, a test vona­lát követő egyenes szoknyá­nak az eleje formára sza­bott idom. Két mély hajtása adja a bőséget. 8. Üj vonalú, aszimmetri­kus szoknya a bal oldalán elhelyezett zsebbel és ra­kásokkal. 9. Fiataloknak ajánlható, bó, húzott., szoknya, kockás flanelből csattal szabályoz­ható kantárral. A két öv egy csattal csukódik. Í0. Hólos szoknya, ami az új divatnak megfelelően szorosan követi a test vo­nalát. Térd felett 20 centi­méterig vannak belül letüz­­ve, majd levasalva a hólok, onnan szabadon futnak ki­felé. Ez a szoknya készül­het részekbe szabottan is. 11. Alul kifelé szintén #­­rősen bővülő négyrészes szoknya, selyemmel pasapó­­lozva. Felső része aszimmet­rikusan szabott. Bársonyból vagy gyapjúzsorzsettből ké­szülhet. MEGFEJTÉS — NYERTESEM Lapunk 7. számában közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „Nem a nagy vagyon tesz gazdaggá, hanem ha kevés a vágyad.“ Nyertesek: Fekete Gáborné, iletény (Chotfn), Bérei Katalin, Királyi [Králi. Iván Aladár, Dunaklsfalud (Vieska), i

Next

/
Thumbnails
Contents