Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-22 / 8. szám
répaszelet és a leveles répafej esetében pedig a 30—40 százalékot. Ezeket a veszteségeket a felére kellene csökkententink. A tárolási veszteségek csökkentése elsősorban a megfelelő tárolótérbégekkel és tartósí ló szerekkel való ellátottságtól függ. A meglevő tárolótérségek kapacitása az 1936-ra előirányzott szükségletet a széna esetében 48, a szenázsnál 46, a szilázsnál pedig 41 százalékban fedezi. A takarmányveszteségek minimalizálása érdekében megfelelő gépeket kell beszerezni, beleértve a 12—16 foknál nagyobb lejtők számáta gyártott gépeket is. Az 1986—1995-ös években 12,1 millió köbméter befogadóképességű szénatárolót, továbbá 14 millió köbméter szilázs- és szenázstároló térségeket kell felépítenünk. Ezzel a beruházással a tartósítási és tárolási veszteségeket — szénára átszámítva — legalább 1.1 millió tonnával csökkentjük, ami a következőképpen nyilvánul meg: Jelenlegi veszteségek Előirányzott veszteségek Szárazanyag megtakarítás (85 °/o sz. a.) ezer t-ban Széna 30 20 650 Szilázs 40 30 350 Szenázs 25 20 120 összesen: У — 1120 A tömegtakarmányok termelésének általános hatásfoka elsősorban a takarmányok begyűjtésétől és tartósításától függ. A lejtéstűrő, nagy teljesítményű betakarítógépek elsődleges beszerzéséről kell gondoskodni. Döntő fontosságú lesz a gépállomány teljes mértékű kihasználása, a betakarító gépsor helyes összeállítása, csoportos bevetése, az optimális munkasebesség betartása, valamint munkacsúcsok idején a gépek nyújtott műszakos üzemeltetése. • A kapás takarmánynövényeket jelenleg a nagy térfogatú vermekben és tárolőtérségekben helyezzük el és távlatilag többcélú tárolótérségek építésével számolunk. Ezeket a többcélú tárolókat a kapás takarmánynövények betakarítás utáni kezelésére szolgáló gépsorokkal látjuk el. Lehetővé teszik a kapás takarmánynövények hosszabb ideig (6—8 hónapig) tartó tárolását, s az eddigi 16—17 %-os veszteségeket pedig a tíz százalék alá csökkentik. A gazdaságos tárolással és veszteségcsökkentéssel szerzett takarmánymennyiséget elsősorban a tömegtakarmányok termelése és szükséglete közötti különbség kiegyenlítésére fordítjuk és a továbbiakban a szeszélyes időjárás okozta ingadozás kiegyenlítésére szolgáló tartalék takarmánykészlet létesítésére fog szolgálni. A betakarítási és tárolási veszteségek csökkentése, valamint á tömegtakarmányokkal a nyári időszakban való pazarló gazdálkodás korlátozása érdekében a következő intézkedésekre van szükség: a betakarítást a takarmány optimális érési állapotában kell megvalósítani; зк minden növényzetet a legalacsonyabb tarlóra kell lekaszálni. Csak igy érhetjük el, hogy a többi kaszálatok bőtermők legyenek, mivel a fű nem szárad ki és a következő kaszálás minimális veszteségekkel jár; íjc a szánaforgatás és -lazítás időtartamát le kell rövidíteni. A széna készítésére ki kell használni az utószárítás lehetőségét; эк a friss és a fonnyasztott zöldtakarmány szállítására szolgáló eszközöket úgy kell módosítani, hogy a betakarítás és behordás ideje alatt ne legyenek veszteségek; a veszteségeket további szervezési és műszaki intézkedésekkel is csökkenthetjük. Ezek közé tartozik a rövid lejáratú meteorológiai előrejelzések figyelembe vétele, hatékony kaszálási rendszer bevezetése, a speciális rendfelszedő kocsikkal való takarmányszállítás megoldása, a meredek lejtők takarmánytermésének a betakarítása, s végül elegendő megbízható üzemelésű gép biztosítása. A takarmánynövények túlnyomó részét silózással tartósítjuk, ezért a silózásra maximális figyelmet kell fordítanunk. A silóvermek építésével kapcsolatban javasoljuk: 9 a silóvermek további építését beton elemek felhasználásával föld feletti silótérek formájában kell megoldani, amelyek kerületén a csurgaléklé elvezetésére szolgáló nyílások vannak (А-típusú ároksilók); 9 az ároksiló kapacitását a teljes szilázsszükséglet és az énnek megfelelő teljesítményű betakarító és silózásra használt gépek követelményei szerint kell méretezni; 9 a silót úgy bontjuk ki, hogy felületéről naponta legalább 30 cm-es réteg lekerülhessen. Ennek a követelménynek megfelelően méretezzük a silóárok szélességét is; 9 a silóárkokat nem átjárós formában, hanem zárt hátsó homlokfallal kell építeni, hogy fokozatosan lehessen megtölteni. Ezzel az intézkedéssel a siló kapacitását 20 °/o-kal növeljük; 9 a csurgaléklé elvezetését a csapadékvíztől függetlenül kell megoldani. A legújabb kutatási eredmények alapján a csurgaléklé szarvasmarhákkal és sertésekkel való feltakarmányozásával számolunk. Amennyiben a csurgaléklé az esővízzel vagy a felszíni vizekkel keveredik, értéktelenné válik. Gondoskodni kell arról is, hogy a csurgaléklé és a szennyvizek felfogására szolgáló tartályok megoldása lehetővé tegye azok tisztítását. A csurgaléklé takarmányként! hasznosításával a tartósítási veszteségeket a felére csökkentenénk. A takarmánynövények szilázsolásakor be kell tartani a következő technológiai szabályokat: + a növényzet optimális érettségi fokát; + a zöldtömeg megfelelő szárazanyag-tartalomra való fonynyasztását; + a szilázsolt zöldtömeg tisztaságát; + a zöldtömeg megfelelő hosszúságra való szecskázását és ennek megfelelő tömörítését; + a silótérség gyors megtöltését; + az egész silótérség azonnali és tökéletes lefedését;-4- az évelő takarmánynövények és a fűfélék szenázsolását. A zöldanyagot előzőleg az .alábbi szárazanyag-tartalomra kell fonnyasztani: lucerna 40—48 °/o, herefélék 38—45 %, fűfélék 30—40 °/o;-f a silótérséget a hátsó faltól kezdve kell megtölteni, fel kell hagyni az átjárós silókban alkalmazott fokozatos töltéssel. Így gyorsabban elérjük a szilázsréteg végleges vastagságát és letakarhatjuk. Ugyanakkor kizárjuk a takarmányszállító eszközök általi szennyezését is;-4- az egymásra rétegezett takarmányok szilázsolhatósága, szárazanyag-tartalma és az éghajlati viszonyok közötti különbséget megfelelő tartósító szer használatával egyenlítjük ki;-4- a zöldtömeg tömörítésének intenzitását a szilázsolt takarmány szárazanyag-tartalmától és a szecska hosszúságától függően kell megválasztani. A tömörítést rendszerint nehéz fémtárggyal, a tömörített zöldtömeg egy tonnájára számított 2—8 percig végezzük;-4- az ároksiló hátsó falától kezdődő töltésekor a felhalmozott és tömörített zöldtömeget nehéz plasztiklepedővel fokozatosan takarjuk, jónak bizonyult a plasztiklepedők nehéz, útépítésre használt betonlemezekkel való terhelése;-4- a szilázst az erre a célra szánt géppel kell kiszedni, hogy a szedési felület egyenes és függőleges legyen;-4- a tudományos és kutatóbázis követelményeivel és felismeréseivel összhangban a csurgaléklevet a gazdasági állatok takarmányozására kell felhasználni. A takarmányok veszteségeinek csökkentése és gazdaságos hasznosítása érdekében gondoskodni kell arról, hogy az észszerű takarmányozás és az állatok egyes kategóriái számára meghatározott táplálóanyag-szükséglet szabványával összhangban takarmányozzuk fel a napi takarmányadagot. Ennek érdekében: ■ biztosítani kell a takarmánynövények olyan faj- és fajtaösszetételét, hogy a betakarított zöldtömeg tápösszetélele megfelelő legyen; ■ a tömegtakarmányokból a nyári hónapokra is elegendő mennyiséget kell tartósítani, hogy ki tudjuk egyenlíteni a zöldtakarmány táparánytalanságát; ■ a szarvasmarha takarmányadagjának keményítőértékkel és rcstanyagokkal való kiegészítésére a nyári zöidtakarmányozás idején a takarmányszalmát használjuk; ■ a közvetlen takarmányozásra szánt zöldtakarmányt optimális takarmányozási érettségben kell betakarítani. A betakarítást megfelelő gépekkel kell elvégezni, hogy ne kerüljön sor a takarmány szerkezetének roncsolására és ezzel a tápanyagmennyiség és ízletesség csökkenésére. Kerülni kell a zöldtakarmány fölösleges tárolását. Előnyösebb, ha mindent etetésre, naponta kétszer kaszálunk; ■ gondoskodni kell a tömegtakarmányok egyes komponenseinek előírt részarányának betartásáról; ■ a takarmánykeverékekben folyamatosan figyelemmel kell követni a nitráttartalom alakulását; ■ az állatok egyes kategóriáinak takarmányadagját az elemzéssel megállapított tényleges táplálóanyag-tartalom alapján kell összeállítani; ■ szigorúan be kell tartani az állatok csoportos etetését. A tömegtakarmányok termelési hatékonyságát a szarvasmarha-tenyésztésben röviden így jellemezhetjük: A a tömegtakarmányokon tartott tehenek tejtermelése 1980 óta állandóan növekszik. A tömegtakarmányokkal előállított tej részaránya tehenenként az 1977 ben elért 37 százalékról 1984-ben 51 százalékra növekedett; A a marhahizlalásban a tömegtakarmányokkal elért hústermelés, beleértve a baby-beaf hizlalást is, 1977 és 1984 között csaknem megkétszereződött. A növekedés 1985-ben tovább tartott; A az 5 hónapnál fiatalabb üszők tömegtakarmányokkal való takarmányozása nem megfelelő. Az üszők takarmányszükségletét kb. 80 százalékban tömegtakarmányokkal kellene fedezni, jelenleg ez a mennyiség 35 és 62 százalék között mozog. A súlygyarapodás igen alacsony. Ezen csak a tömegtakarmányok fokozottabb adagolásával lehetne segíteni. HALADÓ TAPASZTALATOK ISKOLÁJA XV. évfolyam 5. tananyag A termelési rendszerek állandósítása és a tartalék takarmányalap létrehozása A mezőgazdasági termelés fejlesztésének jelenlegi szakaszában előtérbe került a takarmánytermelés hatékonyságának a növelése és a tömegtakarmányuk termelésének az állandósítása. A takarmánynövények termesztésére Csehszlovákiában kb. 1 millió 360 ezer hektárnyi szántóterület és 1 millió 600 ezer hektárnyi gyepterület áll rendelkezésre. A fűtermést, illetve a szénát kb. 1 millió 500 ezer hektárról takarítjuk be. A takarmánynövények termőterületének nagysága megköveteli, hogy a takarmánytermelésnek mind az anyagi és műszaki ellátottság, mind a termelési és gazdasági eredmények értékelése, valamint a dolgozók anyagi érdekeltsége szempontjából a növénytermesztés többi ágazatához hasonló figyelmet fordítsunk. Az eddigi, a növénytermelés volumenének növelésén alapuló mennyiségi szempontokat az állattenyésztésben elért végtermék alapján kell átértékelni. A tömegtakarmányokat elsősorban a szarvasmarha-tenyésztésben hasznosítják. Itt etetik fel a megtermelt mennyiségnek több mint a 90 százalékát. A tömegtakarmányok tápanyagtartalmának igen alacsony a jelenlegi termelési hatékonysága, \ amelynek okát a takarmánynövények faj- és fajtaösszetételében, a betakarítási, a tartósítási és a tárolási technológiában, valamint a hasznosítás módjában kell keresnünk. A tömegtakarmányok alacsony termelési hatékonysága az erőíakarmányok szükségletének alakulásában tükröződik. A tömegtakarmányok termelési hatékonyságának növekedésével párhuzamosan csökken az egy termelési egységre jutó erőtakarmány-szükséglet, és ellenkezőleg: FEJŐSTEHENEK Á tömegtakarmányok termelési hatékonysága egyed / lit. Termelőképesség 6,5 7,0 7,5 egyed / év / lit. Erőtakarmány-szükséglet 3600 3600 3600 (g) 1 kg tejre 289 272 264 HÍZÔMARHÄK A tömegtakarmányok termelési hatékonysága egyed / g 300 360 390 Súlygyarapodás egyed / nap / g 900 900 900 Erőtakarmány-szükséglet (kg) 1 kg súlygyarapodásra 2,20 1,95 . 1,83 A tehenészetekben a tömegtakarmányok termelési hatékonysága jelenleg egyedenkénti napi átlagban 5,8 liter körül mozog. A termelési hatékonyság szintjének 1 literrel való növelése országos viszonylatban 185 ezer tonna erőtakarmánymegtakarítást jelentene. Az állattenyésztés feladatainak egyenletes teljesítése és termelésének növelése nemcsak a takarmánytermesztés feladatainak teljesítésétől, hanem a takarmányok helyes tárolásától és tppértékének teljes mértékű megőrzésétől, valamint a kedvezőtlen időjárás esetére biztosított tartalék takarmánykészlet fenntartásától is függ. Elvárjuk, hogy a gazdaságok ezért 10—15 százaléknyi takarmánykészeletet biztosítsanak. Az állami szervek és az ágazati kutatóintézetek több éve foglalkoznak a tömegtakarmányok termesztésének és feldolgozásának fejlesztésével és ésszerűsítésével. Az intézkedések nyomán 1980 óta állandósult a szarvasmarha-tenyésztés termelésének növekedése. A fejlődésnek ezt a kedvező irányzatát a jövőben Is biztosítani akarjuk, ezért belefoglaltuk a mezőgazdaság és a közélelmezést biztosító többi ágazatok fejlesztési programjába. Ebben a programban fokozott figyelmet fordítunk a tömegtakarmányok termelésére a 8. ötéves tervidőszakban is. A tömegtkarmányok termelésének programja, mint a szar-Ivasmarha-tenyésztés további hatékony fejlesztésének alapvető előfeltétele az alábbi követelményekből indul ki: 9 meg kell változtatni a szántóföldi takarmánynövények faj- és fajtaösszetételét. A szarvasmarha-állományok egészségi állapotának feljavítása és a takarmányok beltartalmi értékének szempontjából jobb minőségű takarmánynövényeket kell termeszteni; 9 az állandó gyepterületeket az eddiginél lényegesen jobban ki kell használni; 9 a kettős termelést és a másodnövények termesztését maximális mértékben kell érvényesíteni. A tömegtakarmányok szerkezetének és minőségének alapvető megoldásán kívül arról Is gondoskodni kell, hogy ezeket a szarvasmarha-tenyésztésben teljes mértékben kihasználják. Az élelmiszer-önellátottság növelése a 'tömegtakarmányok fo-: kozott részarányának érvényesítésén alapuló hatékony fejlesztésétől függ. Ezért a programban a növénytermesztés szerkezetének gyors változtatásával számolunk, beleértve a szántóföldi takarmánynövények szerkezetét is, továbbá a rétek és a legelők takarmánytermelésének gyorsított ütemű belterjesítését. Ezt elsősorban a mennyiségi és minőségi veszteségek lényeges korlátozásával érhetjük el a termelés és a hasznosítás egész folyamatában. Csehszlovákia szántóterületének 28,4 százalékán a következő években takarmánynövényeket — ennek a területnek a 17 6 százalékán pedig évelő takarmánynövényeket — akarunk termeszteni. A'szántóföldi takarmánynövények részarányát az egyes nemzeti köztársaságok számára a gyepterületre átszámított szarvasmarha-sűrűség alapján irányozták elő. Így a CSSZK-ban a szántóterület hozzávetőlegesen 30 százalékán, az SZSZK-han pedig kb. 24,5 százalékán termesztenek takarmánynövényeket, ebből az évelő takarmánynövények részaránya a CSSZK-ban 17,6—18,7, az SZSZK ban pedig 15,3—16,5 százalékos lesz. A takarmányok, — közöttük a gyepterületek termelési lehetőségeit — csak akkor tudjuk teljes mértékben kihasználni, ha tudatosítjuk a tömegtakarmányok termelésének a jelentőségét, beleértve annak anyagi és műszaki ellátottságát is, amelyet a gabonatermelés színvonalára kell emelnünk. A TAKARMÁNYNÖVÉNYEK FAJ- ÉS FAJTAÖSSZETÉTELÉNEK MÔDOSÍTÄSA ÉS TERMELÉSÜK BELTERJESlTÉSE A növénytermesztés szerkezeti átépítésével és a szántóföldi takarmánynövények faj- és fajtaösszetételének módosításával meg akarjuk teremteni a feltételeket a tömegtakarmányok termelőértékének növeléséhez. Ez gyakorlatilag megköveteli, hogy olyan tömegtakarmány-termelési szerkezetet alakítsunk ki, amelyben (a gyepterületek fűtermését is beleszámítva) az energia (keményítőérték) és a fehérje (em. nyersfehérje) közötti arány elérje a 6-ot. Ennek a problémának a megoldásakor azokból az adatokból indultunk ki, amelyeket a Nitrai Állattenyésztési Kutatóintézet, a Rapotíni Szarvasmarha-tenyésztési Kutatóintézet és a Prágai Tudományos Gazdálkodási Rendszerek Intézetének képviselői dolgoztak ki. Ebben az anyagban azt javasolják, hogy a talajművelési rendszeren belüli kapcsolódásokra és a szarvasmarha ésszerű takarmányozásához szükséges tömegtakarmány-szükségletre való tekintettel: ■ a tehenek számára napi 7 literes tejtermelésre, a 9. ötéves tervidőszakban pedig napi 8 literes tejtermelésre elegendő takarmányadagot biztosítsunk; ■ a hízómarhák napi tápanyagszükségletét 62—67 százalékban fedezzük; ■ az üszők napi tápanyagszükségletét azok 6 hónapos korától a vemhesség 5. hónapjáig 80 százalékban fedezzük. Ennek elérése érdekében:-4- minél hamarabb meg kell valósítani a növénytermesztés szerkezetének — a belterjes szarvasmarha-tenyésztés szükségleteinek — megfelelő átépítését, beleértve a szántóföldi takarmánynövények faj- és fajtaösszetételének — a takarmányozás tudományosan megindokolt rendszereinek — megfelelő módosítását;-4- belterjesíteni kell a tömegtakarmánynk termelését, beleértve a rétek és legelők takarmánytermelését is;
