Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-15 / 7. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1986. február IS, 14-A tapasztalatok kamatoztatása (Pavel Mails felvétele)-l?* í*. ■■ , ■ ■т: ч: шш ■No A hagyományokhoz híven az idén is felkerestük az Édesipari Tröszt vezérigazgatóságának képviselőit, hogy tájékoztassanak bennünket a mögöttünk levő cukorrépa feldolgo­zási idény eredményeiről és tapasz­talatairól. Ha a megkérdezettektől kapott válaszokat, információkat meg­próbálnánk tömören összegezni, ta­lán azzal kellene kezdeni, liogv ne­héz, problémáktól sem mentes idényt zártak a szlovákiai cukorgyárak dol­gozói. Azt, hogy az iménti, egy mon­datba sűrített jellemzés nem a szo­kásos összegezéseket megelőző frázi­sok sorát gyarapítja, a leghiteleseb­ben a különböző mutatók alakulása bizonyítja, amelyre a későbbiek fo­lyamán majd részletesen kitérünk. A tavalyi év első fele kedvezett a cukorrépa-termesztőknek, s a szakem­berek véleménye szerint rekordter­mésre volt kilátás. Mivel azonban a nyári hónapok során a megszokott­nál jóval kevesebb volt a csapadék, a cukorrépa összetétele is jelentősen megváltozott. A kedvezőtlen időjárá­si viszonyok nemcsak a cukorrépa fejlődésére voltak negatív hatással, hanem a betakarítást is alaposan megnehezítették. A mezőgazdasági dolgozók legna­gyobb igyekezete ellenére is nagy mennyiségű cukorrépa sérült meg a betakarítási munkálatok folyamán, s ezt a szállítóknak, valamint a fel­dolgozóipar képviselőinek is figye­lembe kellett venniük. Az imént leírtakkal magyarázható, hogy miért csak négynapos tartalé­kot biztosítottak az egyes cukorgyá­rak felvásárlói. Mivel a megsérült cukorrépát könnyebben megtámadják a különböző mikroorganizmusok. — a termelők és a felvásárlók rugalmas együttműködése nagymértékben befo­lyásolta a felvásárlás előtti veszte­ség alakulását. Ott, ahol a cukorrépa tárolására kellő figyelmet fordítottak, a veszte­ségek az átlagosnál jóval kisebbek voltak. A mögöttünk levő cukorrépa­­-feldolgozási főidényben a korábbi éveknél nagyobb figyelem irányult a szállítási ütemtervek pontos betartá­sára, s ez nemcsak a veszteségek csökkentésében, hanem az ésszerűbb üzemanyag-hasznosításban is meg­mutatkozott. Az t385/8fi-os feldolgo­zási idény a jelenlegi időszakban oly sokat hangoztatott kooperációs kapcsolatok kiépítésének fontosságá­ra irányította a szakemberek figyel­mét. A cukorrépa-felvásárlás tervét szlo­vákiai viszonylatban csak ВЯ száza Iékra sikerült teljesfteni, annak elle­nére. hogy a Nyitrai í Nitra 1 Cukor­gyár kilenc, a Trnavai Cukorgyár pe dig egy százalékkal tö,bb cukorrépát vásárolt fel a tervezettnél. A megszokottnál szerényebb fel­­vásárlási tervteljesítés elsősorban a Közép-szlovákiai kerület cukorrépa­­-termesztőinek az „érdeme“. A kerü­letben ugyanis a felvásárlás előirány­zott tervét mindössze 67 (!) száza­lékra teljesítették. A cukorgyári szakemberek rend­szeresen végzett talajelemzései egy­értelműen kimutatták, hogy még min­őig számos olyan mezőgazdasági üzem található, ahol a jobb gazdasá­gi eredmények elérése céljából túl­méretezett nitrogénadagolással pró­bálnak a kedvezőtlen helyzeten vál­toztatni. de ezzel csak tetézik a bajt. A felvásárlási eredmények statisz­tikai kimutatásai sok mindenre fi­gyelmeztetnek; Különösen a közép­­-szlovákiai cukorrépa-termesztőknek kell mielőbb megemberelniük magu­kat. Mindenekelőtt az agrotechnikai eljárások következetes betartásával kell a jobb eredmények elérését szor­galmazni. Nem szabad ugyanis figyel­men kívül hagyni, hogy a Tőketere­­besi (Trebišov) Cukorgyár rekon­strukciós munkálatai mialt a Kelet­­szlovákiai kerületben termesztelt cu­korrépa jelentős részét Rimaszombat ba (Rimavská Sobota) szállították, s ennek ellenére a rimaszombatiak már december első felében befejez­ték a feldolgozási főidényt. Felmerül a kérdés: vajon mit fognak a jövő­ben feldolgozni, ha befejezik a Tőke­­terebesi Cukorgyár felújítását? Ilyen vonatkozásban tartjuk fontosnak a kedvezőhb változások é’-dekében fo­ganatosított intézkedések következe­tesebb ellenőrzését. A legutóbbi feldolgozási idény két szakaszra tagolható. Az első szakasz a feldolgozás kezdetétől hozzávetőle­gesen november húszadikáig — a fa­gyos időszak érkezéséig — tartott. Ekkor a termelési-gazdasági egység a kedvezőtlen körülmények ellenére még 97 százaékra teljesítette feldol­gozási tervét. A második szakaszban azonban — a cukorrépa minőségi romlásának következtében — már csak 93 száza­lékos tervteljesítésről beszélhetünk. A minőségi termesztésre való törek­vés meghatározó fontosságát bizo­nyítja, hogy az idény feléig, a meg­felelő minőségű készletek feldolgo­zásáig, még hat cukorgyár teljesítet­te túl az előirányzott tervmntatót. A kampány végére azonban egyre na gyobb nehézséget okozott az előírt szint tartása, s ez az eredményekben is tükröződött, mivel csak négy cu­korgyár dolgozóinak sikerült az el­képzeléseiket valóra váltaniuk. A cukorrépa felvásárlásakor az át laeos cukortartalom meghaladta a 15,6 százalékot, ami előrelépést mu­tat. A répa átlagos cukortartalma a feldolgozás során 14,49 százalékos volt, s ez a tavalyi adatokat figye­lembe véve közel egyszázalékos nö­vekedést jelent. Mindezek ellenére azonban nem szabad azt sem elfelej­teni, hogy számns esetben a meny­­nyiségi növekedés kedvezőtlen minő­ségi következményekkel párosult. Kü­lönösen a kelet-sz'nvákiai mezőgaz­dasági üzemek dolgozóinak kell a minőség javítása terén az eddigiek­nél hatékonyabb módszerek beveze­tését, illetve alkalmazását szorgal­mazniuk. Szlovákia tíz cukorgyárában az el­múlt feldolgozási idényben végzett munkát értékelve az első helyen a nyitraiakat kell megemlítenünk, akik az utóbbi években mindig a legioh­­bak közé tartoztak. Nemcsak a répa­­felvásárlás, hanem a feldolgozás ter­vét is jelentősen túlteljesítették. A minőségi mutatók alakulását tekintve is a nyitraiak esetében beszélhetünk a legjobb eredményekről. Hason­lóan szép sikereket könyvelhettek el a Trenčianska Teplá-i Cukorgyár dol­gozói. A cukortartalom értékelése során az Oroszkai (Pohronský Rnskov) Cu­korgyár körzetének képviselői végez­tek az első helyen 15,57 százalékos átlagos eredménnyel, míg meglepe­tésre a tőketerebesiek mellett a du­­naszerriahelyiek (Dunajská Streda) zárták a sort 13,71 százalékos átla gos cukortartalommal. Az idény során Szlovákiában ösz­­szesen 1 millió 918 ezer 199 tonna cukorrépát dolgoztak fel. A Koráb­ban már említett kedvezőtlen időjá­rási viszonyokat és a cukorgyárak folyamatos felújítási munkálatait fi­gyelembe véve elismeréssel kell szól­nunk a feldolgozóiparban tevékeny­kedők áldozatna munkájáról. Amint azt Peter Forgáü mérnök, az Édesipari Tröszt vezérigazgatóságá­nak képviseletében elmondta, az ér­tékelés során számos külső és belső tényező együttes hatását sem szabad figyelmen kívül hagyni. Néhány cu­korgyárban már muzeális értéknek számító gépsorok és berendezések üzemeltetése mellett is huzamusahb ideje szép sikereket érnek el. Az természetes, hogy a korábbi év­tizedek mulasztásait nem lehet egyik napról a másikra pótolni. A jelentős anyagi befektetést igénylő — több­nyire külföldi — korszerű gépsorok meevásárlása és üzembe helyezése csak fokozatosan valósítható meg. E- zért kell a jövőben is nagy figyelmet szentelni a feltaláló- és újítúmnzga­­lom fellendítésének. A gépek gyakori meghibásodása több cukorgyárban a teljesítmények ingadozását vonta maga ntán. Cjra bebizonyosodott, hogy a sikeres terv­teljesítés és a zökkenőmentes üze­meltetés csakis a feldolgozók, javí­tók és karbantartók munkájának ösz­­szehangoiásával lehetséges. Ott, ahol nem fektettek kellő súlyt az együtt­működésre. több óráig is eltartott a kisebb hibák elhárítása, s ez a napi tervteljesítés során nem kis nehézsé­geket okozott. Az ágazatban orvoslásra váró, eevik legégetőbb problémát a meg­bízható Idénymunkások toborzása je­lenti. Az idősebb, tapasztalt idény­munkások helyébe nem tudnak a szervezési osztályok dolgozói megfe­lelő munkaerőket találni. Mindez ter­mészetesen a teljesítmények hullám­zását is nagymértékben befolyásolja. Sajnos, az idénymunkások toborzásá­val és alkalmazásával járó problé­mák enyhítése csak a későbbi évek folyamán várható, amikor valamennyi cukorgyár gépsorainak a felújítását elvégzik a szakemberek. A cukorrépa feldolgozási idény át­lagosan 99 napig tartott. Amíg a ri­maszombatiak már december 12-én befejezték a feldolgozást, addig a dunaszerdahelyiek és a trnavaiak egészen január 17-ig folytatták a fel­­dolgozási munkálatokat. Érdekesség­ként megemlítjük, hogy a legtovább (107 nap) Bunaszerdabelyen, a leg­rövidebb ideig pedig Rimaszombat­ban (71 nap) tartott a cukorrépa fel­dolgozása. Az Édesipari Tröszt vezérigazga­tóságán tett látogatásunkat megelőző napon került sor a szlovákiai cukor­gyárak képviselőinek jelenlétében az idény eredményeinek összegezésére. Az ágazat vezetői évente közösen elemzik a feldolgozás menetét, rámu­tatnak a legtöbb problémát kiváltó okok forrásaira, kiemelik a pozitívu­mokat, de a hiányosságokat sem hall­gatják el az elemzés során. Peter Forgáfi mérnök szerint a je­lenlegi időszakot az ágazatban a ja­vítások végzése és nem utolsósorban a szerzett tapasztalatok leszűrése, illetve kamatoztatása jellemzi. Amíg a cukorgyárakban például kicserélik a szűrőberendezéseket, felújítják és megjavítják az alaposan igénybe vett gépsorokat, addig a termelést irá­nyító szakemberek mérlegelik a mö­göttük levő időszak eredményeit, s készülnek az új feladatok megol­dására. Az idén január 1-jével bevezetett tökéletesített gazdasági irányítási rendszer a mezőgazdasági üzemek és a feldolgozóipar képviselőinek együttműködésére az edddigieknél jó­val nagyobb súlyt fektet. A mindkét fél jogait és kötelességeit összefog­laló kooperációs szerződések remél­hetőleg színvonalasabb együttműkö­dést. a szállítási batáridők és a mi­nőségi követelmények következete­sebb betartását, s a közös» munka na­gyobb sikerét fogják eredményezni. i BARDOS GYULA (Kádek Gábor felvétele) % BLDB A talajnak, mint természeti erő­forrásnak a területe, a jövő­ben is elkerülhetetlenül csök­ken. Ezért termékenységét intenzív módon kell fenntartani és növelni. Ez a folyamat csak nagy hatékony­ságú növénytermesztési technológiák alkalmazásával és a természeti adott­ságok, valamint a talajhasználat köl­csönhatásának sokoldalú, pontos is­merete alapján oldható meg. A talaj termékenységének fenntar­tását és növelését mindenekelőtt a szakszerűtlen kemizálás, az adott vi­szonyokhoz nem igazodó öntözés, a szerves anyag pótlásának elmaradá­sa révén számos degradációs folya­mat veszélyezteti. Ilyenek például a talaj szervesanyag-tartaImának csök­kenése. a savasodás, a másodlagos szikesedés vagy a talajerózió. Ma­gyarországon a degradációs folyama tok halmozottan a termőterület egy­­harmadát érintik. Ezért egyik fontos feladat a talaj és a környezet -7- a litoszféra, a hidroszféra és az at­moszféra — viszonyának részletes feltárása. Lényeges emellett a terme szetí adottságok, a melioráció nyúj­totta lehetőségek és a talaj haszno­sításának összehangolása, valamint a talaj termékenységének megújítását veszélyeztető degradációs folyamatok megelőzése, leküzdése. A mezőgazdasági termelés növelő se érdekében szükséges volt a mező­gazdaság Intenzív kemizálása, az iparszerü termelési rendszerek elter­jesztése, a talajmüvelést rendszerek megváltoztatása és ú) fajták, hibri­dek termesztésbe vonása. Mindezek megváltoztatták a termelési techno­lógiát. A mezőgazdaság kemizálása pedig, a terméseredmények növelése mellett, egyre jobban veszélyeztetni kezdte a növényzetet. A fejlődés egyik árnyoldala, hogy a talaj tér­és a toxikus anyagok forgalmára, a talajtermékenységre, és ezen keresz­tül a táj eltartóképességének csökke­nésére. Ezek a hatások tovább gyű­rűznek. az elsavanyodott talajon ter­mett növények összetétele megváltó zik, az ezekkel takarmányozott álla­tokon kóros folyamatok mutatkoznak, és ha ezek mint élelmiszerek kerül­nek asztalunkra, humán egészségügyi problémákat okozhatnak. millió köbméter hígtrágya keletke­zik, amelynek csupán tizedét kezelik megfelelő módon, s hasznosítják is azt; körülbelül 40 százalékát elfo­gadható módon kezelik, elhelyezik, de nem hasznosítják. Ez a 17 millió köbméter hítrágya tehát a talaj, a felszíni és a talajvizek potenciális szennyezője, a talajvizek nitrátszeny­­nyezésének ez az egyik legfőbb oko­zója. Mezőgazdaság és környezetvédelem mékenységének növelésére Irányuló eljárások nem kellő ismerete, Illetve helytelen alkalmazása a talajok szennyeződését vonja maga után. *A műtrágyák következményeként a talaj ph-értéke egyre csökken. Ez a talaj termelékenységének hányát lását okozza amellettt, hogy a savas irányban eltolódó pH lehetővé teszi a talajban lévő nehézfémek óidé konyságának növelését és t'elvehető­­ségét a növények, illetve a táplálék­­lánc kapcsán az emberek számára. A helytelenül alkalmazott, nagy ada gú kemikáliák jelentősen szennyez­hetik a környezetet. Károkat okoz­hatnak a talajban, a vizekben és a növényzetben,_ amelyek közvetve az emberre is veszélyesek lehetnek. Fel­vetődik. nem volna e célszerű meg gyorsítani az agrokémiai centrumok létesítését és törekedni arra, hogy minél több helyen alkalmazzák a fo­lyékony műtrágyázás technológiáját. Igen nagy gondot okoz tovább a talaj savasodása is, ez a savas esők és a műtrágyázás együttes következ­ménye. Hatása kiterjed a tápelemek Ä mezőgazdaságban fellelhető kör­nyezett károsodások csökkentésének, a mezőgazdasági területek termelé­kenysége növelésének alapvető esz­köze a melioráció. Ez az egymással szorosan összefüggő biológiai, ké miai, fizikai és műszaki eljárások komplex rendszere megalapozza a talaj természetes termékenységének megőrzését, tartós növelését és ki­alakítja a korszerű gazdálkodás fel tételeit. A melioráció akkor elégíti ki a környezetvédelmi elvárásokat, ha figyelembe vesszük a talaj termő­­képességének maximális növelését, a természeti táj eredeti arculatának megőrzését, a tájpotenciál maximális kihasználását. Az állattenyésztés fejlődése az ál­latállományok koncentrálódása és a termelés szakosodása irányába ha­tott. A szakosított állattartó telepek létesítésével azonban számos új prob léma is adódott. A nagyüzemi állat­tartás során keletkező nagy meny­­nyiségü melléktermék és hulladék károsítja a környezetet. Magyarországon évente kereken 34 Fokozott veszélyt jelent az a kö­rülmény is, hogy a takarmányban lé vő peszticidek, kémiai anyagok, bom­lástermékek, nehézfémsók, valamint az állatgyógyászatban használt anti­­btotikumok az állati eredetű termé­kekkel az ember! szervezetbe is be­kerülhetnek és kárt okozhatnak. A mező- és erdőgazdálkodás igen jelentős szerepet váljált azzal, hogy a szerves hulladékokat visszavezeti a természetes körforgalomba. A szenny­vizek és kommunális hulladékok el­helyezése azonban a legtöbb esetben újabb problémákkal terheli a mező­gazdasági termelés, valamint a kör­nyezetvédelem kapcsolatát. A terme lés növelésének kényszere mellett gyakran megfeledkezünk a mezőgaz­daság színterét biztosító természetes táj védelméről. A mezőgazdasági területek és a települési környezet kialakítása év­századok óta csökkenti a természe­tes növénytakarót. E folyamat üteme napjainkban felgyorsult. A fokozódó környezetkárosító hatások veszélyez­tetik a vadon élő növény- és állat­világot, valamint a táji és kultúrtör­téneti értékeket. Az ember eddig az élővilágnak fő­leg azokat a tagjait óvta, amelyek számára hasznosak voltak, s pusz­tulni hagyta azokat, amelyekre nem volt szüksége. így aztán világszerte gyors ütemben csökkent a növény- és állatfajok száma, és az a veszély fenyegeti az emberiséget, hogy ha­marosan annyira leszűkül, elszegé­nyedik* az új fajták előállításéhoz szükséges genetikai alap, hogy ez akadályozza a növénytermelés és ál­lattenyésztés további fejlődését. Pe­dig az emberiség számának gyors növekedése éppen a termelés foko­zását Igényelné. Másrészt az élővilág kipusztult tagjai mindenkorra elvesz­nek az emberiség számára. A vadon élő növény- és állatvilág elsősorban azokon a területeken ma­rad fenn, amelyek természetes vagy természetközeli állapotban vannak. Ilyen területek a természetes erdők, a mocsarak, a lápok, a természetes gyepek és mocsárrétek. A természet­­védelem feladata nemcsak a növény- és állatvilág védelme, hanem az or­szágra jellemző tájak és tájrészek fenntartása Is. Ennek a célnak leg­inkább a tájvédelmi körzetek felel­nek meg. ahol egyforma hangsúlyt kap a természeti értékek és a táj vé­delme, valamint a gazdálkodás. A mezőgazdasági termelés és a környezetvédelem között végső fo­kon nincsenek alapvető ellentétek, az érdekek megegyeznek. A mező­­gazdaság távlati fejlesztése csakis a környezetvédelmi kérdések figyelem­be vételével lehetséges. (A Magyar Mezőgazdaság 198ü/2-es száma alapján]

Next

/
Thumbnails
Contents