Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-15 / 7. szám
gyümölcssövény belterjes műszerekkel alacsonyan kinevelt termőfelületű gyümölcsfákból kiképzett, sövényszerű sorokból álló ültetvény. A nagy üzemi gyümölcsösökben kialakított sövény hozzávetőlegesen 2—3 mé'er magas és 0,5—4 méter széles. A sorok célszerű hoszsza kb. 50 méter, de ez függ a szedés gépesítettség! fokától. A háztáji vagy a kerttelepi kiskertekben az ilyen gyiimölcssövénynek persze csak a kicsinyített mását lehet megvalósítani. A magasság esetleg itt is elérheti a 2—3 métert, viszont a szélesség már inkább csak 0.5 és 2 méter közötti lehet. A hosszúság tulajdonképpen a kert méreteitől függ, de végszükség esetén akár három fából is lehet gyümölcssüvény. Aki először találkozik a fogalommal. a korábbi értelmezésből következtetve, bizonyára egy állandóan nyírt-metszett. szigorúan alakított, esetleg térelválasztó vagy kerítést pótló sövényre gondol. Nos, a metszésről annyit, hogy inkább mellőznünk kell a metszőolló használatát, mintsem szorgalmazni. A gyiimölcssövény térelválasztó, illetve kerítést pótló küldetése éppenséggel elképzelhető. Ha mondjuk a kerttelepen két barát megesyezik, hogy a kertjeik határán közösen ápoltgondozott-szüretelt gyümölcssövényt létesítenek. annek semmi akadálya. Persze, ilyenkor is gondolni kell arra. hogy tájolás szempontjából legmegfelelőbb az észak-dé'i beállítás. A sövényszerűen nevelt gyümölcsfák sokkal fejletlenebbek, mint a hagyományos koronaalakkal neveit társaik. Ez azt jelenti, hogy egységnyi alapterületre jóval többet telepíthetünk belőle. Ez ugyan növeli a telepítési költségeket, de mivel a besűrítéssel sikeresen megoldhatjuk a fák egyedi vegetatív fejlődésének korlátozását, fáink korán (e>mőre fordulnak s már a harmadik negvedik évben gazdagon teremnek. Ez elsősorban az ültetvény növénysííraségének. no meg annnak köszönhető, hogy viszonylag hatalmas a termőfelület, e’lenben — a 40—50 cm-es törzsmagasság й gviimölcssövénvekrol - II. következtében — kicsi a beárnyékolás. Ez aztán oda vezet, hogy a kedvezően megvilágított vSzágak nem kopaszodnak fel, sőt, az alaptól a csúcsig elegendő termőképlet és jó asszimilációs feltétel alakul ki. A nagyra nőtt, magas törzsű gyümölcsfákhoz képest a sövényben intenzív, viszonyok uralkodnak. A sövény fái esetében rövid az út a gyökerek és az asszimiláló felület között (kevés az üresjárat). Ebből is következik, hogy a sövényformák bevezetését úgy említjük, mint a gyümölcstermesztés új, intenzív formáját. A gyümölcssövények további jelentősége a könnyebb kezelhetőségben van. A magas és a középmagas törzsű, hatalmas koronájú fákat létráról kellett metszeni és szüretkor sem nélkülözhettük a létrát, ellenben a sövényeknél legfeljebb zsámolyt kell igénybe vennünk, és persze, a permetezés is lényegesen könnyebbé — és hatékonyabbá! — vált. Magától értetődik, hogy a koronaalakítás folyamán legalább az alapvető törvényszerűségeket méltányolnunk és érvényesítenünk kell. Például azt. hogy a metszés okozta sérülések hátrányosan befolyásolják a fa föl- és leszálló nedváramát. A fölösleges hajtásokat-vesszőket mindig akkor kell tőből eltávolítani, amikor még viszonylag jelentéktelen sebet ejtünk, nem pedig akkor, amikor már fűrészre van szükség a beavatkozáshoz. A gyümölcsfa élettanával és líi a különböző helyzetű rügyek viselkedésének megfigyelésével több tudós foglalkozott. A szakemberek megszerkesztettek egy ábrát, melynek tanulmányozása során könnyen megérthetjük, hogy termelői szempontból a vesszők és rügyek milyen térbeli elhelyezkedése a legelőnyösebb. A nyert ismereteket a gyümölcssövény kialakításakor feltétlenül kamatoztatni kell. Mint az ábra mutatja, a függőleges helyzetű vessző c«úcsi tájának riigyei hajtanak ki legerőteljesebben. A 60 és 45 fokos szögben elhelyezkedő veszszők felső rügyei még ugyancsak erősen kihajtanak (persze az alapi oldalon már kevésbé). A 30 fokos szögben álló vessző rügyei mind egyenletesen kihajtanak. A legtöbb fajta részére ez az ideális helyzet, igen sok sövény-típusunk éppen erre a tapasztalatra épül (pl. Bouché-Thomas sövény). A vízszintesen rögzített hajtás rügyei már szintén egyenetlenül hajtanak ki: a törzshöz közelebbiek jobban, a távolabbiak szinte egyáltalán. Némely fajták elviselik, sőt szinte kedvelik a vízszintes vesszőállást. Ezért létezhetnek vízszintes kordonok és sövények (pl. Hungária sövény Golden delicious fajtából). A tárgyalt jelenségeket legjobban a növekedési hormonok áramlásával lehet megmagyarázni. Attól függően, hogy a hajtás hol és milyen helyzetben helyezkedik el, az ún. nehézségi erő annak megfelelően hat. Ä csúcsi részen viszonylag kis hormontöménység alakul ki, amely serkenti a növekedést. Ezzel szemben az alapi részen olyan nagy a hormontöménység, hogy az már gálát vet a rügyek kihajtásának. A hormonhatáson kívül még sok egyéb élettani felfedezés ről kellene ebben a témakörben beszélni (pl. a talajvillamosság elméletéről stb.), de a lényegre szorítkozó sorozat ilyesmire nem kinál lehetőséget. Maradjunk tehát a gyümölcssövényeknél. Csoportosításuk többféleképpen lehetséges Formájuk-típusuk szerint ismerünk támrendszert igénylő és támrendszer nélküli gyümölcssövényeket. A támrendszert igénylőket Erabec szerint a következőkre osztjuk: a) kordonok, füzérek és alakfák (U, Y stb); b) ívelt sövényformák (I.epage-sövény, ruzínéi palmetta, Hechinger-sövény); c) ferdén nevelt oldalágú, törzs nélkiii süvének | Bnuche- Thomas sövény. Marschandsövény, Delbard-sövénV, techobnzicei sövény stb ): d) függőlegesen nevelt vezér és vízszintesen nevelt oldalágú sövények (Ferragitti-sövény, Haag-sövény. Hungária-sövény stb); e) függőlegesen nevelt vezér és ferdén (szögben) nevelt oldalágú sövények (olasz palmetta, magyar szélessoros termőkaros orsó, holovousy önhordó sövény). (Folytatjuk) Belucz (ános agrármérnök, a tudományok kandidátusa Egykarú vízszintes kordon Kellemeset a hasznossal • ISMERETGYARAPlTÄSRA IS SZOLGÁL A BORVERSENY • A különböző szinten megrendezett borversenyek a maguk módján igen komolyan befolyásolják a borok minőségét, pontosabban a szőlészek és a borászok munkáját. Ebből következik. hogy borászatunk jelene, de főleg a jövője szempontjából nem csupán a rangos körzeti, országos vagy nemzetközi versenyeknek van igen komoly küldetése, de természetesen a kertészeti alapszervezetek által rendezett, helyi vetélkedőknek is, melyeknek létjogosultságát tegnap még csak latolgattuk. Persze szakmai szempontból a borverseny csak akkor ér igazán valamit, ha a felvonultatott mintákat hozzáértő szakemberekből álló bizottság minősíti. A bor minősítésének alapja az érzékszervi elbírálás. A minőséget szóban vagy pontozással lehet kifejezni. A szóbeli értékelés ugyan lehet nagyon konkrét, de az észlelt igazán finom eltéréseket általában nem lehet szóban kifejezni. Ezért elterjedtebb a pontozásos értékelési módszer, melynek során az értékelt borminta valamennyi tulajdonságát elbírálják. A gyakorlatban többféle pontozásos értékelési módszer is elterjedt. Az egyikben például csak plusz pontokat adnak, míg a másikban levonandó hibapontok is ismeretesek. A legelterjedtebb és a legegyszerűbb a 20 pontos minősítési rendszer. Ennek alkalmazásakor a bor színét maximum 2. a tisztaságát szintén 2. az illatát (búké) 4, az izt. a zamatot meg az összbenyomást maximum 12 ponttal értékelik. Az értékelt tulajdonságok esetében a következők szerint lehet megítélni az adható pontok számát: 1. A bor színe: nem megfelelő, hibás szín 0 megfelelő 1—2 Igen szép 2 2. Tisztaság: törött, opaiizáló, üledékes 0 homályos, fátyolos, poros 0—1 tiszta, de fény nélküli 1—2 kristálytiszta, fényes, tükrös 2 3. Illat (búké): idegen illat, hibás beteg vagy romlott szag 0 kevés illat, kifejezéstelen, jellegtelen, közömbös 1—2 megfelelő, de nem finom 2 3 megfelelő és finom illat 4 4. íz, zamat és összbenyomás: idegen iz, beteg, hibás, romlott 0 hibátlan, tiszta íz. de üres. diszharmonikus 1—4 harmonikus, de kevés jelleg, vékony 5 7 harmonikus, telt. kerek, jellegzetes 8 11 harmonikus, kiváló illat és zamat, kiemelkedő jelleg 12 pont pont pont pont pont pont pont pont pont pont pont pont pont pont pont pont hál többet szerzett borok. Ezüstéremre jogosít a 17,51—18.50 pontszám, a 16,50—17,50 közötti pontszámot elérő borok pedig bronzérmesek. Ennek az értékelésnek az a sajátossága, hogy egy egy borverseny alkalmával több aranyérmes bor is lehet, vagy akár egy se. A kisebb helyi borversenyeken ezért célszerűbb minőségi sorrendben rangsorolni az értékelt bormintákat. A rangosabb borversenyeken szigoró követelményeket támasztanak a helyiséggel, a helyiségben uralkodó hőmérséklettel, a kóstolópoharak alakjával, a borminták felszolgálásának sorrendjével stb. szemben Komolyabb rendezvényeken úgynevezett előzsűri határozza meg a kóstolás sorrendjét. Az édes. erős és kifejlett búkéval rendelkező borok jobban igénybe veszik az ízlelőszerveket, tehát a könnyű, száraz asztali borokat ezek előtt kel) felszolgálni. Nagyobb csersavtartalmuknál fogva a vörösborok ugyancsak gyorsan kifárasztják az ízlelőszerveket, ezért kóstoláskor a fehérborok mindig megelőzik a vörösöket. Magától értetődik, hogy a helyi jellegű borversenyek is komoly munkát és körültekintő szervezést igényelnek. Ha azt akarjuk, hogy a rendezvény mindenképpen teljesítse küldetését, nagy gondot kell fordítani a tárgyilagos értékelés alapfeltételeinek megteremtésére. Mindenki tudja, hogy a jó bor előállításához elsősorban jó szőlész szükségeltetik, a borász csak akkor juthat szóhoz, ha már megtermett a szőlő. Éppen ezért nagyon helyes, ha a rendezők ügyelnek arra. hogy a kistermelők csak a maguk termelte szőlőből készített borral vehessenek részt a vetélkedőn. Továbbá az is indokolt, hogv a nevezések alapján a rendezők esetleg személyesen vegyenek mintát a borból. S nem utolsósorban éppenséggel azt sem árt kikötni, hogy legkevesebb mennyi borral (pl. 30 liter) kell rendelkeznie annak, aki szeretne benevezni a versenybe. Ami a zsűri munkájának biztosítását illeti, arra mindenképpen gondolni kel), hogy az értékelés tiszta, tágas, világos és mérsékelt hőmérsékletű (18 C-fok| helyiségben legyen lebonyolítva A kóstoláshoz vékonyfalú, sima. fehér, átlátszó és természetesen tiszta poharakat kell biztosítani A nemzetközi előírások értelmében csak felfelé szűkülő, kehely alakú kóstolópoharakat szabad használni, de e helyi versenyek alkalmával ehhez nem feltétlenül ragaszkodunk. Az érzékszervek felfrissítésére tiszta víz. fehér kenyér, esetleg alma mindig álljon rendelkezésére az értékelőnek. A zsűri zavartalan munkájának, valamint az anonimitás megtartásának biztosítása alapvető követelmény. A kóstnlót legcélszerűbb a délelőtti órákban megtartani, amikor az érzékszervek még pihentek és valóban érzékenyek Előfordul, hogy a zsűri munkájába a szervezők laikus bírálókat Is bevonnak, vagy a közönségdíf odaítélésére laikusokból álló értékelő csoportot is kialakítanak. A dolgok természetéből eredően, ilyenkor számolni kell a vélemények különbözőségével. Az eltérés igen tág határok között is mozoghat. Mindenesetre jó tudni, hogy a náthás vagy erős dohányos embernek tompább (érzéketlenebb) az ízlelése, ráadásul ízlelésbeli analfabéták is vannak Különösen a laikus értékelőknek számolniuk kell a sajátos szokásaikkal és ízlésükkel és természetesen ügyelniük kell arra. hogy az egves felszolgált mintákat ne a saiát kedvenc borukhoz hanem a típusra nézve eszményi minőséget elérő italhoz hasonlítsák. Ha* a fentiek értelmében járunk el. akkor remélhető hogy a helyi borversenyek azon túl. hogy kellemes farsangi időtöltést kínálnak, kertészkedőink szőlészeti és borászati szakismereteinek gyarapodásához is méltányosan hozzájárulnak. A fenti értékek csak hozzávetőlegesek, a finomabb minőségi árnyalatok kifejezésére tized, sőt század pontok is adhatók. Az értékelés alapján aranyérmesnek számítanak a 18,51 pont-Dr BÄNKI GYULA mérnök, a tudományok kandidátusa Jó takarmány a kukoricaszár A nyúltenyésztésben a leg fontosabb a tartást költségek csökkentése. Ennek egyik mód ja a takarmányokra fordított kiadások mérséklése. Ezek teszik ugyanis a költségek legnagyobb részét, itt lehet a pénzt legjobban „megľogni“ Miképpen? Véleményem szerint az egyre dráguló és nem mindig a legjobb minőségű tápok és abrakok százalékos ará 3nyának csökkentésével. Erre megfele'6 — és étrend! hatása miatt egyébként is kívánatos — a réti fű, széna, a kiskertek- vényi hulladékokon kivit! a ben, háztájiban, zártkertben, már letört, leveles kukorica keletkező hulladék,, mellékter- szár etetését próbáltam ki — mék és minden olyan anyag, sikerrel. amit a nyúl szívesen fogyaszt. A kukorica leveleit ietépdesfin az idén — a felsorolt nö- tem, ezeket a szénarársból fogyasztották el a nyulak. A szárat kb. 50 cm-es darabokra vágtam, majd hosszában kettészeltem. Az így kapott szárdarabokat a padozat szintjétől kb. 25 cm-es magasságban a ketrec drótfonatának lyukain bedugdostam. végűket a drótfonathoz rögzítettem. Így a szárdarabok nem kerülhettek a padozatra, a nyulak nem tudták behúzni sem. Jó étvággyal, élvezettel ropogtatták csonkig rágták. Ezzel egy időben з táp és szemes mennyiségét jelentősen csökkentettem: a súlygyarapodás mégsem csökkent. A leveles kukoricaszár nagy mennyiségben, olcsón rendelkezésre állé tömegtakarmány, nem lelentéktelen beltartalml értékekkel. Bakok, anyák és hízók részére egyaránt alkalmasnak tartom.
