Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-10 / 32. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

1985. augusztus 10.

5

SZOKATLAN NYÁR

Beszélgetés Demian Macák agrármérnökkel, a Galántai Járási Me-,

zőgazdasági Igazgatóság vezetőjével a nyári munkavégzésről, az

őszi munkákra való alapos felkészülésről

Ha az utóbbi három és fél évtized nyarait egymáshoz hasonlftgatjuk, az ideit minden köntörfalazás nélkül rendkívülinek mondhatjuk. Hiszen Nyugat-Szlovákia déli járásaiban az említett Időszak alatt még nem fordult elő, hogy az aratás kéthetes késéssel kezdődött volna — kivéve az ideit. Valójában ez volt a helyzet a Galántai járásban, ahol a gabonabetakarítás igazában, csak július utolsó hetében vett lendületet. Ily módon a járási mezőgazdaság-lrányltó szerv legfőbb illetékese jóslásokba nem bocsátkozott — nem bocsátkozhatott — a gabonatermés milyenségét illetően.

Csupán annyit mondott: jő termés ígérkezik ..! így azután az ötéves tervidőszak gabonaprogramját érintve a beszélgetés fő magvát- a nyári munkák végzése és a 8. ötéves tervidőszak első évére valő alapos felkészülés hogvanja-mikéntje képezte.

■ A gabonaprogramnt tekintve van-e lemaradás a járásban? S ez a lemaradás ez idén behozható-e, igazgató elvtárs?

— A szemesekből történő lemaradás az 1981-es évhez kapcsolódik, amikor, sajnos, szűkösen fizetett nemcsak a gabona, hanem a kukorica is.

Ez a lemaradás összesen 60 ezer tonna Volt, melyet azőta 20 ezer tonnával csökkentettünk. A mutatkozó 40 ezer tonna hiány további „lefaragására“ vajmi kevés kilátás mutatkozik. Az idei szokatlan, amellett csapadékszegény évjárat nem kedvezett a kukoricának, s a tavaszi vetésű gabonafélék sem kecsegtetnek bő terméssel. Mindezek ellenére bízunk abban, hogy a kerület három legjobb járása közé kerülünk... Az Ötéves tervidőszak gabonaprogramja teljesítésének értékelésére augusztus 29-ig kerítünk sort. Ugyanezen a járási összejövetelen lesz szó arról is, miként lehetne a legjobb gabonatermesztési tapasztalatokat már az idei őszön Is hasznosítani általános méretekben, ami a jövő évi gabonatermés átlaghozamát tovább növelhetné. Az élenjáró gabonatermesztő mezőgazdasági üzemeink ez irányú, nagyon értékes tapasztalatai erre módot, lehetőséget nyújtanak. S még Inkább, mint eddig, meríteni kell a mezőgazdaság-tudomány szellemi forrásaiból — a hazait és a KGST-belit illetően.

■ Az aratáson kívül egyéb sürgős nyári munkák is léteznek, melyeknek a halogatása egyáltalán nem lehet üdvös. Melyeket sorolná ezek közé?

— Kétségkívül a lucerna harmadik kaszálata íkét kaszálatből jő minőségű, bő termés takorult be), az istálíőtrágyázás 'ebonyolltása a cukorrépa-betakarítás kezdetéig a járás szántő területének az egynegyedén, a szilázsolás, a talaj-előkészítés idejében történő megkezdése, s természe.tesen az öntözés, előnyben részesítve főleg a szemre termesztett kukoricát és a cukorrépát. Ez utóbbinak az öntözését szeptember 10—12-tg feltétlenül be kell fejeznünk. Az öntözőrendszereknél a Fregat dominál, melyből 80-at üzemeltetnek mezőgazdasági üzemeinkben. A legintenzívebben öntöző jő tapasztalatokkal rendelkező szövetkezetek közé tartozik a Sopornyat (Šoporňa), a Nádszegi (Trstice) és a Nagyfödémesi (Veiké

Vastag por lepi az út menti gazt, a fák leveleit. A dűlő hosszában szalmarendek. A távolabbi búzatáblák felől tompa moraj hallatszik.

Hadművelethez hasonló látvány tárul elénk a Királyhelmeni (Kráľovský Chlmec) Állami Gazdaság batytyáni (Botany) határában. A búzatáblákon kombájnok és az őket kiszolgáló teherautók sokasága. Porfelhő csapódik föl a teherautók nyomában, majd elül. S újra láthatók a kék és barna színű gépmonslrumok. Villogó fény jelzi, ha valamelyiknek megtelt a magtartálya.

A szemügyre vett gabonatáblák ígéretesek. Elfárad a tekintet, amíg elér a láthatár alján forróságban remegő fasorig. Nyolc kombájn estig végez a nyolcvan hektár búza learatásával. A kombájnosok valamennyien a Poprádi Állami Gazdaságból érkeztek. Közülük a legidősebb Frantitek Vermarský, aki a 60-as évek közepén kóstolt bele a kombájnoséletbe, azóta nyaranta arat. Nemigen látszik meg rajta a kor, fiatalosan pattan le a vezetőfülkéből.

— Ez a kedvencem — néz vissza a kissé viseltes E-512-es kombájnra. — Tizenegy évvel ezelőtt bízták rám, azóta én viselem gondját, öreg már, de nem adnám egyikért sem. Már megszoktuk egymást. Amíg ez megy, addig én sem adom fel a kombájnolást. Utána majd meglátjuk.

A beszélgetés során kitűnik, hogy Vermarský kombájnos a közel két évtized alatt kerek félmillió mázsa gabonát aratott le (6 még mázsában számol). Visszaemlékezik a 70-es esős nyárra, s hozzáteszi: ma már sokkal könnyebb, és mégis milyen nehéz... Elképzelhető, milyen lehetett a kombájnolás 15 évvel ezelőtt.

— Nekem nem volt olyan szerencsém. hogy kombájnon töltsék ennyi időt — mondja Ján Kltiska, akinek a gépe szintén megállt, mert nehezen tudott volna minket kikerülni. — Kezdtem az SZK-4-esen. folytattam az SZK 5-össel, míg végre megkaptam ezt a korszerűbbet — simogatja meg tekintetével a minden Izében rázkódó monstrumot. — Jól indultunk tegnap, 500 tonna ment be a szállítójárműveken. Ha Így haladhatnánk, bizony jó lenne. Harmatszáradástól harmatszálltáig hajtunk, éppen csak ebédre állunk meg.

— Hogy érzik Itt magukat? — érdeklődöm.

— Kimondottan jől — felel Vermarský, majd hozzáteszi: — Jóformán már magam sem tudom, hányadik nyáron aratunk itt a Bodrogközben. Nálunk, a Tátra alatt a gabona általában négy héttel később érik be. Ez teszi lehetővé a kisegítést, a jó együttműködést. Naponta 14—16 hektárt is learatok itt, de odahaza a napi

,7 hektár is már szép teljesítménynek számít.

— Milyen termés mutatkozik? — fordulok Ján Kluska kombájnoshoz, aki azt feleli, nőm hivatott rá, hogy az átlaghozamról nyilatkozzék. Anynylt azonban elmond, hogy a búzának kevés az ezermagsúlya, sok a besült, apró szem .

— Nézze, tavaly ts Itt arattam, akkor egy tartályban 1,8 tonna volt, most meg csak 1,2—1,3 tonna.

Terepjárónkkal a gazdaság bélyi (Biel) határa felé haladunk. Hat kombájn tűnik a szemünk elé. Valamennyien a Prešov! Állami Gazdaságból jöttek segíteni. A búzát aratják. Stanislav Boršík integet az E-512-es masináról, várjuk meg, amíg a sorból

kifordul, hogy a többieket ne akadályozza.

— Estére, ha végzünk ezzel az! 50 hektáros táblával, fürödni megyünk a Tiszára — mondja. — Különben ma öröm az aratás, a búza nedvességtartalma nem több 16 százaléknál, tehát szárítani sem kell. Ez a tábla elég jól fizet, szerintem öt-hat tonnát ad hektáronként. Ezért nem kell a vendéglátóinknak szégyenkezniük. Ilyen átlaeot mi is elfogadnánk a Tátra alatt.

Mivel minden percnyi Idő drága, rövidre fogjuk a szót.

Stanislav Boršík elégedettségét fejezi ki, mondván: mindennel ellátják őket. A vendégkombájnosoknak nagyon jólesik az. ha a gazdaság vezetői naponta meglátogatják őket.

Búcsúzunk. Azt már Vik'or pirajšíktfil tudjuk meg, hogy Boršík a Prešov! járás egyik legjobb kombájnosa: az E-512-esek kategóriájában tavaly a járás második legjobbjaként végzett.

Koleszár János növénytermesztési főágazatvezető:

— A búza beérése sokáig váratott magára. Csak július második felében láthattunk hozzá az 1760 hektár gabona betakarításához. Eső is akadályozta a munkát, (ó, hogy a hőnap végére minden jóra fordult. Reméljük, rövidesen végzünk az aratással.

— Befolyásolta-e az időjárás az átlaghozamot?

— Természetesen befolyásolta. Egyfelől a gyomosodás vetette vissza az átlagot, másfelől pedig a meleghiány sem kedvezett a megkötésnek. Becslésem szerint ez tonnányi veszteség — hektáronként. Azért nem kell szégyenkeznünk, így ts meglesz a 4,5—

4,7 tonnás átlaghozam.

Persze, helmed viszonylatban ez

az átlag nem jobb a közepesnél. Tavaly például öt tonnán felül adott a búza hektárja.

Közben megérkeznek a szalmabálázók: Dobos Béla, Zelenák Lajos, Danes Károly és Petrigán András,

akik a legjobbak közé tartoznak. Eddig a szalmagyűjtő kocsival a legjobb teljesítményt Kiss Pál mondhatja magáénak.

Itt vannak már az agrokémiai véllalat dolgozói is, akik nem sajnálják a mésziszapot, hektáronként öt tonnát szórnak szét. Nyomukban feltűnik Hudák József, Š-180-as traktorával. A hatalmas tárcsa tizenöt centi mélyre, valóban jól lefordítja a tarlót.

Dél felé jár az idő, mire búcsúzunk az itteni aratóktól. Királyhelmec felé haladva még szalmaszállító kocsikkal találkozunk. A bolyt útnál ismét aratókra bukkanunk. Nyomukban friss tarify rajta szalmarendek. Kiss László, Varanai József, Majernyík István és Jeremenkó András a gazdaság legjobb kombájnosat közé tartoznak, de említhetném mind a tizenhetet, akik harmattól harmatig jó minőségű munkát végeznek.

— Milyen volt a vasárnapi ebéd? —• 'érdeklődünk Vananaitól.

— Panaszra nincs okom — mondja mosolyogva.

Csatlakozik hozzánk Kiss László:

— A rajt jól sikerült, minimális a szem veszteség, remélhető, hogy a 11. nis is hasonló lesz, mivel az átlaghozam jónak ígérkezik.

Štefan Hušek, a gazdaság igazgatóhelyettese viszont elégedetlen, akárcsak Koleszár János, a növénytermesztési főágazatvezető:

— Volt Itt 8 tonnás átlaghozamot ígérő tábla is — mondja egyikük. Sorolják, mi mindent tesznek évről évre, hogy a termés bővebb legyen az előző évinél. S több Is, már évek óta. Ha’ elégedettek lennének, tán meg is rekednének az alacsonyabb termelési szintnél. Azt viszont kiszámították már, ha csak négytonnás lesz a hektárhozara, az ötéves tervidőszak gabonaprogramját teljesítik. Előre azonban nem illik elkiabálni a dolgokat.

Csupán azzal a céllal látogattunk el ezen a vasárnapon a szóban forgó, 7100 hektáros álláml gazdaságba, hogy beszámolhassunk az aratás egy napjáról. Mivel a déli harangszó már rég ól hangzott, igyekszünk haza a családhoz. Vár az ünnepi ebéd.

Búcsúzunk a nap hőseitől. Jó időt, víg aratást! illés Bertalan

PILLANATKÉP KELET-SZLOVÁK!ABOL

Segítenek a venúégkomíjáinosok

BESZÉLGETÉS

Egy élenjáró kombájnossal

Ä hét falu határát egyesítő Ipolybalogl (Balog nad Iplom) Egységes Földműves-szövetkezet egyik legjobb kombájnosaként Kukolik Lászlót említi áz ínámí (Dolinka) határrész Ürföldje dűlőjében Tőrük István műszaki-fejlesztési és szolgáltatási ágazatvezető, az üzemi pártszervezet elnöke, aki a kombájnok munkáját figyeli. Elismerően szól a nevezettről, aki nemcsak jó kombájnos, hanem mezőgazdasági gépjavítóként Is elismert szakember.

Robosztus gépével a fordulóhoz ér. Rövid beszélgetésre invitálom őt. Váltótársa, Klacsó Gyula, ül a helyébe, hogy percet se vesztegeljen kihasználatlanul a gép.

— Már a tizenharmadik nyáron töltöm napjaimat kombájnon. Ehhez a szakismeretet a Buzital (Buzltka) Mezőgazdaság! Gépjavító Szaktanlntézetben szereztem.

— Mit kell tudni egy jó kombájnosnak? — ugratom ki a nyuiat a bokorból.

— Mindent! — mondja rövid gondolkodás után. Széles mosoly ül az arcán, majd komolyra fogva a szót,

fgy folytatja: — Az alapos gépismeret elengedhetetlen. Emellett tudni kel! eltávolítani a kisebb géphibásodásokat, hogy szervizkocsi hívása nélkül is megoldódjék a probléma. Fontos a jól megválasztott sebesség, hiszen elsősorban a gép kezelésén múlik a szemveszteség aránya. Erre pedig minden kombájnosnak ügyelnie kell. Mindenre figyelni kell, s ez egész embert követel — vélekedik munkájáról az az ember, aki az elmúlt évek nyarán a járási aratási versenyek legjobbjai közé tartozott.

Megtoldja még azzal, hogy náluk az idény előtti, Illetve Idény utáni, gépjavítást a kombájnosok végzik. Ez anynyit jelent, hogy érdemes a kombájnt alaposan, jól átvizsgálni, üzemképessé tenni, mert így a meghibásodás valószínűsége jóval kisebb. Ügy is mondható: kevesebb üzemzavar — nagyobb teljesítmény!

Kukolik László vendégkombájnosként is jó hírnevet szerzett, már a Dačov Lom-t, Illetve a Dübovái Eľsz-ben.

— Tény — vallja —, nem leányálom naphosszat a kánikulai forróságban, porban, piszokban a kombájnon lenni. De hát vállaltuk ezt a szakmát, s éppen ezért becsülettel helyt is állunk az új kenyérért folyó küzdelemben.

Mindezt kommunista meggyőződésből mondja Kukolik elvtárs, aki a hnb tanácsának tagja, s egyben a tűzoltőtestület elnöke ts.

Bodzsár Gyula

Táblaszélen posztóié larléhántó traktor, az előtérben pedig vízzel telt tartálykocsi

Uíany) Efsz, de többet is említhetnék. A járásban mintegy 600—-800 ember szorgoskodik az öntözőrendszerek mellett naponta. Az öntözött terület hetente nem kevesebh mint 10 ezer hektár, átlagosan 30 milliméter csapadékot juttatva négyzetméterenként. Valamit könnyít az öntözés helyzetén az, hogy a vágktrályfai (Králová nad Váhom) víztározó ez év májusában feltöltődött, s a szivattyúk üzemeltetése helyett szabadeséssel jut el az öntözővíz rendeltetési helyére. Különösképpen nagy jelentőségű az öntözés járásunkban, hiszen az idei év első felében csak 8 mezőgazdasági üzemben érte el a csapadékmennyiség az átlagot, ll-ben viszont ezen alul maradt. Csapadék hullott többször — csak nagyon kevés.

M Mivel az idén későn kezdődött az aratás, olyannyira eltolódott a befejezése, hogy az űn. „uborkaszezonra“ nem került sor. Tehát az idő még jobban sürget!

— |Ügy igaz ezl /tmi egyben anynyit jelent, hogy a mezőgazdasági üzemek vezetőinek, szakember- és műszaki gárdájának mindent et kell követni a nyárutói, ősz eleji munkák ütemének a meggyorsítása érdekében. Ez csakis magas színvonalú szervezéssel, rugalmas irányítással, a gépek és kezelőszemélyzetük csoportos bevetésével, a napi műszakok számának gyarapításával, sőt az éjszakai időhasznosítással érhető el. Ha a gabonabetakarítás ideje alatt fontosnak tartluk az ideiglenes pártcsoportok hálás tevékenységét, úgy ez az őszi munkacsúcs időszakában kétszeresen elónyös lehet. Továbbá az üzemközi kölcsönös segítségnyújtás lehetőségeit is nagyon jól kell majd hasznosítani a cél elérése érdekében. Amettett, hogy a mezőgazdasági üzemek teljes személyi állománya sem elegendő a termés gyors és minél kevesebb veszteséggel történő betakarítására (kevés kivételtől eltekintve), számolni kell az oktatást intézmények, a katonaság, a társadalmi és tömegszervezetek által nvújtandő segítséggel. El kell érni, hogy a feszített tervfeladatok és az idő rövidsége ellenére a jól megválasztott, bőtermő fajtájú vetőmag idejében, jől előkészített, pihent vetőágyba kerüljön. Keresni kell annak az útját-módját, hogy a termésbetakarítási és tárolási veszteség a lehető legkisebbre csökkenjen, különös tekintettel a szilázsolásra, a cukorrépa és a kukorica betakarítására és energiatakarékos tárolására.

■ Milyen fő szempontok figyelembevételét tartja a legfontosabbaknak az év hátralevő részében?

— Járásunkban már hagyománya van a szocialistamunka-versenynek. Az őszi munkákra vonatkoztatva is nagy jelentőségét látom ennek. A másik: a dolgozók kezdeményezőkészségének a széles körű kibontakoztatása, továbbá a CSKP XVII. kongresszusát méltóan köszöntő vállalások és azok teljesítése. Mindezek az idei éves tervfeladatok valóra váltását, a jövő év jő megalapozását segítik elő.

A beszélgetést köszöni:.

N. Kovács István