Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-10 / 32. szám

1985. augusztus IO. SZABAD FÖLDMŰVES 3 A kölcsönös bizalom megerősítésének kulcsa „Már maga az a lény, hagy Helsin­kiben újból összejöttek a záróok­mányt aláíró 35 állam képviselői, ar­ról tanúskodik, hogy ezek az orszá­gok a 10 évvel ezelőtt aláírt doku­mentumnak és az európai biztonsági és együttműködési értekezlet egész folyamatának nagy jelentőséget tu­lajdonítanak, a záróokmány rendel­kezéseit továbbra is meg akarják va­lósítani és folytatni akarják a feszült­ség enyhülésének összeurópai folya­matát." Paavo Väyrynen finn külügy­miniszter mondotta ezeket a helsinki Finlandia-palotában befejeződött ju­bileumi értekezletet értékelő zársza­­vában. Noha a jubileumi összejövetelnek nem az volt a feladata, hogy konkrét határozatokat dolgozzon ki és újabb biztonsági és együttműködési akciók elfogadásáról döntsön, a tanácsko­zásnak a jelenlegi időszakban rend­kívüli a jelentősége. Egyrészt, mert nyilvánvalóvá tette, hogy a harmincöt ország a helsinki záródokumentum további érvényességére alapozva kí­vánja ezentúl is fejlesztem nemzet­közi kapcsolatait, másrészt mert a kétoldalú megbeszéléseken alkalom nyílott több nemzetközi kérdés meg­vitatására és mert a találkozó azt is megmutatta, hogy a különböző terü­leteken elért haladás ellenére még sok a teendő az államok közötti kap­csolatokban és kölcsönös együttmű­ködésük érdekében. A helsinki tanácskozás — az utób­bi évek hasonló szintű találkozóihoz viszonyítva — oldottabb légkörben, a külügyminiszterek kétoldalú megbe­széléseinek több kölcsönös meghí­vást eredményező, tehát az állam­közi kapcsolatok javítását célzó esz­mecseréiére is lehetőséget adott. A legnagyobb várakozás és érdeklődés Eduard Sevardnadze szovjet és Geor­ge Shultz amerikai külügyminiszter találkozóját előzte meg, amelyen töb­bek között Mihail GorbacsoVnak, az SZKP KB főtitkárának és Ronald Reagan amerikai elnöknek november­re tervezett csúcstalálkozója előkészí­tésével foglalkoztak. A helsinki értekezlet hetében tette közzé a TASZSZ azt a nagy jelentő­ségű nyilatkozatot, amelyben Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára fel­hívást intézett az Amerikai Egyesült Államokhoz. Attól a törekvéstől ve­zérelve, hogy véget vessenek az atomfegyver-felhalmozás veszedelmes versenyének, és hogy példát mutas­son, a Szovjetunió úgy döntött, hogy egyoldalúan beszüntet minden atom­fegyver-kísérletet. Felhívjuk az Egye. sült Államok kormányát — közli a dokumentum —, hogy augusztus 6- tól, vagyis a hirosimai tragédia napjá­tól számítva ugyancsak szüntesse be atomfegyver-kísérleteit. A szovjet mo­ratórium 1986. január 1-ig szól, de továbbra is érvényben marad, ha az Egyesült Államok lemond az atom­fegyver-kísérletek folytatásáról. Két­ségtelen, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok az összes atom­­legyver-kísérletre kiterjedő kölcsö­nös moratóriuma jó példát mutatna más atomhatalmak számára is. A Szovjetunió elvárja, hogy az Egyesült Államok pozitívan reagál, és beszün­teti atomfegyver-kísérleteit. Ez meg­felelne minden nép várakozásainak és reményeinek.“ Az Egyesült Álla­mok erre a kezdeményezésre ez ideig csak a maga sajátos, washingtoni módján válaszolt, nem csatlakozott hozzá, s folytatja a világűr militarizá­­lására tett előkészületeit. Van-e ilyen körülmények között remény az enyhülésre, a tartós béke feltételeinek megteremtésére? Erre a kérdésre találunk választ hazánk külügyminiszterének, Bohu­­slav Chííoupek elvtársnak Helsinki­ben elmondott beszédében: ,,A kon­ferencia legfőbb jelentőségét abban láttuk és továbbra is abban látjuk, hogy a résztvevő államok közötti kapcsolatok alapeiveit fogalmazta meg a kialakult európai területi és politikai realitások elismerése alap­ján. A kollektív erőfeszítéseknek kö­szönhetően kitűztük az európai biz­tonság megszilárdításának és az eny­hülési politika elmélyítésének útjait. Ugyancsak kollektiven fejeztük ki meggyőződésünket, miszerint „az erő­­politika és a hidegháborús politika nein vezet eredményre.“ A záróok­mány valamennyi, egymással szerve­sen összefüggő részének hatékony, alkotó és átfogó teljesítésében nem­csak várakozásaink nyilvánultak meg, hanem az is, hogy készek vagyunk ezek gyakorlati megvalósítására. Min­dig így jártunk el, s a jövőben is ezt fogjuk tenni. Csehszlovákia kez­dettől fogva abból a bevált elvből indult ki, hogy az összeurópai fo­lyamat csak akkor alakulhat pozití­van, ha a záróokmányt mint egészet minden aláíró állam teljesíteni fogja. Azt vártuk, hogy ez a folyamat szé­les körű fejlődésnek indul, és új, konstruktív tartalommal gyarapodik.“ Bohuslav Chöoupek rámutatott arra is, hogy több ország jóindulata által valóban sikerült elmélyíteni néhány fontos területen az együttműködést, azonban nem minden várakozás vált valóra. Az Egyesült Államok csillag­­háborús tervei, a gazdasági bojkot­tok, a revansiszta törekvések lassí­tották az enyhülési folyamat kibon­takozását. Hangsúlyozta azonban, hogy „mindennek ellenére teljes fe­lelősségtudattal kijelenthetjük, a zá­róokmány mint komoly, sokoldalú szerződés, kiállta az Idő próbáját. Természetesen, kezdettől fogva tud­tuk, hogy az enyhülési folyamat nem lesz mentes az akadályoktól. A hel­sinki konferencia határozatai azon­ban mély gyökeret eresztettek, s ma is szemmel látható hasznot hoznak. A maguk módján még a zavaró mo­mentumok is tanulságokkal gazdagí­tottak minket. Az elmúlt tíz év meg­erősítette, hogy az európai nemzetek érdeke az enyhülési politika folyta­tása, a jószomszédi kapcsolatok és együttműködés fejlesztése. A mostani, jubileumi találkozóról szólva kijelen­tette: „Találkozónknak nemcsak az enyhülés általánosan vett jelképévé kellene válnia, hanem olyan impul­zussá, amely az enyhülést erősíti és továbbfejleszti, s haladást eredmé­nyez a katonai enyhülés és leszere­lés útján is. Az események alakulása véleményünk szerint alapvetően meg­változhatna, főleg ha a nukleáris és az űrfegyverekről Genfben folyó szovjet—amerikai tárgyalásokon lé­nyeges haladás születne. Nem vitás, hogy a kölcsönös bizalom megerősí­tésének a kulcsa épp ez a terület. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a legfelsőbb szintű szovjet—amerikai találkozónak, amelyre novemberben kerül sor, s reményünket fejezzük ki, hogy eredményei hozzájárulnak a fe­szültség enyhüléséhez, s a leszerelés terén a kézzel fogható eredmények születéséhez a kedvező feltételek ki­alakításához.“ A helsinki találkozó ehhez megfe­lelő légkört teremtett. :----------------------------------------------------1 . július 27-től augusztus 3-ig tar­tott Moszkvában a XII. VIT. Mira lapunk megjelenik, hazatérnek a­­zok a szerencsések, akik jó mun- j kájukkál kiérdemelték, hogy részt vehettek a világ ifjúságának e ha-­­talmas fesztiválján. Nyilván na­pokig mesélik majd élményeiket és velük együtt — vagy a tévé ál­tal rögzített képsorokat nézve — mi is szívesen idézzük fel újra meg újra e nagyszabású és méltán történelminek nevezhető találkozó eseményeit. A megnyitót a Luzs­­nyiki Lenin-stadionban rendezték meg, ahol a 150 országból érke­zett 20 ezer küldött vonult fel, il­letve nézte végig 20 ezer vendég­gel együtt — összesen 100 ezer fiatal — a látványos műsort, a- . mely az antiimperialista szolida­ritás, a béke és a barátság gon­dolatát fejezte ki táncban, élő­képben, lelkes tüntetésben.------------------------;___I finimperiisia szolidaritás, béke és barátság Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára megnyitó beszédében többek között a kővetkezőket mondotta: ,.A holnap, a jövő évszázad világa az önök világa, s az, hogy milyen lesz, sokban függ az önök mai gondola­taitól és tetteitől. Itt, a nagy Lenin hazájában, közvetlenül érezhetik, hogy ifjúságunk mennyire odaadó a huma­nizmus, a béke és a szocializmus ne­mes eszményei iránt. Úgy gondolom, mindnyájan egyetértünk abban, az emberiségnek jelenleg nincs fonto­sabb és sürgetőbb feladata a béke megóvásánál és megszilárdításánál. Erre kötelez bennünket a jövő Iránti aggodalom és a múlt emléke egy­aránt. Az önök fórumára a hitleri fasiz­mus és a japán militarizmus veresé­gének, a legvéresebb és legkegyetle­nebb háború befejezésének 40. évfor­dulója esztendejében kerül sor. A második világháború annyi gyötrel­met és bánatot hagyott maga után, hogy az még néhány nemzedék éle­tében ma is tükröződik és sürgetően követeli tőlünk, hogy ne engedjük meg az ilye* megpróbáltatások meg­ismétlődését. Feladatunknak tartjuk a lázas fegyverkezés megszüntetését, s nem csupán szavakkal, hanem tet­tekkel is síkra szállunk a nukleáris fegyverek problémájának legradikáli­sabb megoldásáért, vagyis teljes be­tiltásukért és felszámolásukért. Amel­lett vagyunk, hogy az emberek ereje és energiája ne szüntelenül új pusz­tító eszközök létrehozására, hanem az éhínség, a nyomor és a betegsé­gek felszámolására, a békés fejlődés­re összpontosuljon. Önök, a fesztivál résztvevői az em­beriség tavaszát, a haladást és nem­zeteink reményeit testesítik meg. Harcoljunk hát állhatatosan az embe­riség háborúk, erőszak és elnyomás nélküli jelenéért és jövőjéért! Legyen a XII. VIT a nemzetek közötti szoli­daritás és barátság, a béke meggyő­ző seregszemléje.“ Ez az elvárás, ez a jókívánság megtelt tartalommal. A fiatalok nagy­gyűléseken tiltakoztak az erőszak és az elnyomás imperialista politikája ellen. A Hirosima és Nagaszaki elleni atomtámadás 40. évfordulója kapcsán fölemelték szavukat a háborúk és a fegyverek nélküli világért. A Koz­mosz szálló kongresszusi termében antiimperiabsta bíróságot hívtak ösz­­sze, ameiyen különböző országokból érkezett fiatalok tanúvallomást tettek arról, milyen gyakorlati következmé­nyekkel jár az Ifjú nemzedékre az imperialista politika. A több mint hatvan országból érkezett tanú be­számolt a haladó ifjúság harcáról az imperialista agressziók, a gazdasági zsarolás, az újgyarmatosítás és a faj­­üldözés ellen. Részletesen megtár­gyalták a dél-afrikai, a közel-ke-ieti és a latin-amerikai helyzetet, foglal­koztak a neofasizmus és a revansiz­­mus jelenlegi formáival és figyelmez­tettek a multinacionális monopóliu­mok ajtón törekvéseire, hogy meggá­tolják az igazságos^gazdasági rend kialakítására tett erőfeszítéseket. Az egyes temaGkai .központokban és kerekasztal-beszélgetéseken azok­ról a problémákról tárgyaltak, .ame­lyek a leglényegesebben érintik a mai fiatal nemzedékek kilátásait, éle­tét és sorsát. A művelődés és az ér­vényesülés feltételei, az ifjúság rész­vételének biztosítása a gazdasági, politikai és társadalmi életben, a fej­lődő országok ifjúságának törekvése, hogy kiküszöbölje a gyarmati rend­szer következményeit. A küldöttek százai léptek fel a munkanélküliség ellen", illetve követeltek átfogóbb megoldásokat az írástudatlanság, az éhínség felszámolására.. A csehszlovák küldöttség aktivitá­sa — melyet Jaroslav Tenerál. n SZISZ KB elnöke vezetett — jelen­tősen hozzáiárult a VIT jelmondatá­nak, „Antiimnerialista szolidaritás, béke és barátság“, teljesítéséhez. A csehszlovák küldöttek például a fesz­tivál 15 tematikus központja közül 13 elnökségében feltették ki tevé­kenységüket. A vitákban felszólalva elmondták tapasztalataikat az 1983. évi prágai béke-világgyiílésről, valá* mint az idei nemzetközi Mladá Bo­leslav-! ifjúsági párbeszédről. A cseh­szlovák fesztiválklubnt több mint 10 ezer érdeklődő kereste fel. Tartalmában méltó volt e világra­szóló találkozó a történelmi évfor­dulóhoz, amelyre Mihail Gorbacsov utalt. Érzelmi töltetében pedig ko­runk ifjúságának vágyát és szándé­kát fejezte ki. „Őrizd a békét! . ..“ énekelték a Vörös .téren. A Guantanamerától vol­tak hangosak a moszkvai utcák, a Melnylkov utca sarkán tizenkét mé­teres Matrjoska mosolygott a küldöt­tekre, az Izmajlov szálló előtt szov­jet, kubai, magyar, spanyol és mo­zambiki fiatalok ropták a táncot. A régebbi VIT-eket, mi, idősebbek idézzük. Valahogy így: 1947, Prága. 73 ország 17 ezer küldött, köztük Al­bert Einstein és Frédéric Joliot- Curie. A második világháború után ez volt az első fesztivál... 1949, Budapest, 84 ország, 10. ezer küldött. 1951, Berlin, 104 ország, 26 ezer kül­dött. Ott volt Pablo Neruda és Nazim Hikmet. 1953, Bukarest, 111 ország 30 ezer képviselője. 1955, Varsó, 114 ország 30 ezer képviselője, majd 1957-ben Moszkva, ahol 131 ország 34 ezer küldötte találkozott — ekkor született az azóta Is közkedvelt slá­ger, a Moszkva-parti esték. Az 1959-es bécsi VIT-en, ahol nem szólhatott fel, hát énekelt Paul Robeson, a világhí­rű amerikai néger békeharcos. Az­után Helsinki következett 1962-ben, 137 ország 18 ezer küldötte és kép­viselője emlékezik ma is a legnép­szerűbb vendégre,'Juri j Gagarinra. Az 1968-ban, Szófiában megtartott VIT- re 139 ország küldte el 20 ezer kül­döttét. Közötütk volt Valentvina Tye­­reskova is. J.973, Berlin, 140 ország­ból 25 ezer fiatal találkozott itt. Ä kát legnépszerűb vendég Angela Da­vis, a börtönből kiszabadult amerikai néger filozófiatanárnő és a 14 éves vietnami Vo Thi, aki túlélte a My Lay-i vérengzést. A XI. VIT színhelye Havanna volt 1978-ban, amelyen dísz­vendég volt Romes Csandra is, vala^ mint Gabriel Garcia Marquez, a világ­hírű író. Itt 145 országból 18 ezer fiatal találkozott. A XII. VIT-re nyilván úgy emléke­zünk majd, mint a jövő század nem­zedékének nagy demonstrációjára az emberiség nagy és nemes eszményei­ért. KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR rendkívüli Állapot dél-afrikAban Biztos fedezékből.., |. Userepanov rajza Mi történt már megint Dél-Afri­­kában? Érdeklődéssel kaptuk fel a fejünket a hírre, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa foglal­kozott vele és elítélte, miután már­­már egykedvűen vettük tudomásul a szinte monoton konoksággal ismétlő­dő híreket a faji zavargásokról, le­tartóztatásokról, összetűzésekről a rendőrséggel. A dél-afrikai kormány ugyanis jú­lius 28-án rendkívüli állapotot veze­tett be az ország 36 megyéjében, el­sősorban Johannesburg térségében, illetve Fokföld tartomány keleti ré­szén. Pieter Botha dél-afrikai állam­fő az intézkedést azzal próbálta in­dokolni, hogy a kormány így akarja „szigorúan figyelmeztetni a rendza­varásokat szító személyeket és intéz­ményeket“. Az intézkedés következmé ­nye: a rendőrök több mint tíz tünte­tőt megöltek, sokat megsebesítettek, a letartóztatottak száma, becslések szerint, meghaladja a 650-et. Túlnyo­mó többségük fekete bőrű, de van­nak köztük félvérek, valamint a faj­­üldözés ellen küzdő feliér bőrű akti­visták is. A mostani lépés lényegé­ben azt jelenti, hogy a pretoriai kor­mány jelentősen ki akarja terjeszteni a rendfenntartó erők hatáskörét a fajüldöző rendszerrel szemben mind erőteljesebben megnyilvánuló elége­detlenség letörésére. A rendkívüli ál­lapot rendelkezései értelmében a he­lyi rendfenntartó szerve^. saját ha­táskörükben kijárási tilalmat vezet­hetnek be, ellenőrzésük alá vonhat­nak bizonyos alapvető szolgáltatáso­kat, betilthatnak egyes sajtóterméke­ket. Elfogatási parancs nélkül letar­tóztathatnak bárkit, s az elfogott személyeket bírósági eljárás nélkül meghatározhatatlan ideig őrizetben tarthatják. Az ország harminc me­gyéjében már eddig is gyülekezési tilalom van érvényben. A Dél-afrikai Köztársaságban 1960- tól. a sharpeville-i véres rondőrtsr­­rorba torkolló megmozdulás óta elő­ször hirdettek ki rendkívüli állapo­tot. A Johannesburgtól délre fekvő Sharpeville városában huszonöt év­vel ezelőtt lezajlott tömegmegmozdu­lás során 69 fekete bőrű tüntető lett rendőrsortűz áldozata. Az ezt köve­tően kihirdetett — 159 napig tartó, 83 megyére kiterjedő — rendkívüli állapot ideje alatt több mint 11 ezer 500 személyt tartóztattak le. Ezt idéz­ték fel a nemzetközi közvéleményben a mostani intézkedések, amelyek szé­les körű nemzetközi tiltakozást vál­tottak ki. A szokatlanul kemény hangú, de ellentmondásos nyilatkozatok a Közös Piac tagállamai részéről eszünkbe juttatják, hogy 1948-tól, amióta a Ä pénz beszél... fajüldöző fehér telepesek kormánya bevezette az országban az apartheid­politikát, éppen az USA, az NSZK, Franciaország és Nagy-Britannia se­gítették nagymértékben a fajüldöző rezsim katonai erejének kiépítését. Ugyanis a fejlett tőkés országok in­nen fedezik nyersanyagszükségletük jelentős részét. Az ENSZ többször fellépett a pretoriai fajüldöző rezsim ellen, a Biztonsági Tanács és a Köz­gyűlés bojkottáló határozatait azon­ban az imperialista monopóliumok és kormányok nem. vagy csak részben teljesítették, segítségükkel a Dél­afrikai Köztársaság gazdaságilag és katonailag Afrika legerősebb államá­vá lett. Az imperialista nagyhatalmak igen erős gazdasági érdeke tehát, hogy „ne zavarja a fajüldöző rezsim köreit..többek között például a Dél-afrikai Köztársaság a tőkés világ első számú uránérctermelője, s ennek „köszönhetően" 1977-ben lehetősége nyílott saját atomfegyverének kifej­lesztésére. Hadászati helyzete miatt (az Indiai-óceánt az Atlanti-óceánnal összekötő légi és vízi útvonalak erre haladnak át) az USA belevonta ka­tonapolitikai terveibe. A pénz beszél, a kutya ugat — mondhatjuk, ha belegondolunk a leg­utóbbi napok eseményeibe. A Bizton­sági Tanács összehívását például Franciaország kezdeményezte és a Dél-Afrikát elítélő határozatterveze­tet is francia—dán közreműködéssel dolgozták ki. Közben — egy nappal azután, hogy a francia kormányfő bejelentette, francia vállalatok nem kezdhetnek új beruházásokba Dél- Afrikában — üzembe helyezték a francia befektetéssel épült dél-afrikai Koeberg atomerőmű második, utolsó reaktorát. Az ENSZ Biztonsági Taná­csa meghozta ugyan a határozatot, amelyben elítéli a pretoriai rezsim megtorló politikáját. Felszólítja a dél-afrikai kormányt is, hogy szün­tesse meg a rendkívüli állapotot, s azonnal engedje szabadon az ösz­­szes politikai foglyot. De — kötelező gazdasági szankciókat az USA és Nagy-Britannia tiltakozása miatt nem tud érvénybe léptetni. A legnagyobb imperialista országok nem mondanak le olcsó nyersanyagforrásukról, nem függesztik fel tőkebefektetéseiket, az exporthiteleket, a dél-afrikai arany (krügerrand) importját. Ezért aztán Pretoria azt tesz, amit akar. Roelof Bolha dél-afrikai külügyminiszter nyilatkozatban utasította el az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatát. Megteheti, biztos fedezékben van, tovább folynak a letartóztatások, mindaz, ami évek hosszú során ke­resztül oly tragikussá teszi Dél-Afri­­ka fekete bőrű lakosainak sorsat. Nyilvánvaló, hogy az USA csak ak­kor hivatkozik látványos és hangza­tos kirohanásokban az emberi jogok­ra, amikor az politikai céljainak meg­felel. Ha azonban gazdasági érdekei úgy kívánják, a legnyilvánvalóbb ter­ror fölött is szemet huny. Nemhiába van annyi közmondásunk a pénz de­moralizáló hatásáról, tény, hogy mi­vel „a pénznek nincs szaga" — mind­egy honnan és hogyan —, meg akar­ják szerezni. Még ha milliók szenve­dése. üldözése, a legembertelenebb rezsim támogatása is az ára. —hme—'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents