Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-10 / 32. szám

I 1985. augusztus 10. Je 32. szám ★ XXXVI. évfolyam ★ Ага 1,— Sülhet az új kenyér Idén Ismét jócskán megkésett az aratás, mert Medárdnak ezúttal tartós „szomorkoriásra“ szottyant kedve. Ám­de a föld népe az időjárás részéről várható '„fricskák“ kivédésére is ala­posan felkészült, így napjainkban már országszerte befejezéshez közele­dik a nyári munkák legfontosabbika. A dél-szlovákiai körzetek mezőgazda­­sági üzemeinek többségében még jú­kán túlszárnyalta a tervezett hoza­mot. — Az előzetes határszemlék és felmérések alapján valamivel többet reméltünk — mondta a föágazatve­­zető —, de végül csak megközelíteni tudtuk a tavalyi rekordot, megdön­­teni nem. Hektáronkénti átlagban a tervezett 4,7 tonna helyett 5,7 tonna búzánk termett. Mivel a korábbi ku-A SZALMA RECSÜLETE A nemesöcsai (Zemianska Ólba) Csehszlovák Hadsereg Efsz-ben a múlt héten már a szalmabetakarílás állt a figyelem középpontjában. An­nál Is inkáhb, mert hétfőn az utolsó gabonakalászok is a gépek áldozatául estek, s keddre meglehetősen elhal­kult a korábbi csatazaj. Ekkor már csak a százhektáros lencsetáblán akadt dolga néhány kombájnnak, a többi mehetett segíleni a szomszéd nak, a közeli és a távolabbi bará­toknak. — Volt százhuszonöt hektár bor­sónk, ott tettük próbára először a gépeket — tájékoztatóit Csémi József mérnök, a nagygazdaság elnöke. — A hozam éppenséggel nem nevezhető csúcsteljesítménynek, de meghozta a kedvünket. A kis hiián ezer hektár gabonát jó napi átlagteljesítmény! nyújtva és minimális veszteséggel si­került levágnunk, kiesépelnünk és fedél alá hnrdanunk. — Hozam? lius utolsó napjaiban megitták az ál­domást. A mezőn alábbhagyott a gép­zaj, hiszen a kombájnok elvégezlék leiadatukat, s azonnal útra keltek, mint ősszel a vándormadarak. Az egyik hazaindult, a másik viszonoz­ni a jókor jött, önzetlen segítséget, teremteni menteni az ország boldo­gabb holnapot jelentő kenyerét. ÖRÖM A HOMOKON A zömmel örökké szomjas homok­­ľôideken gazdálkodó, hozzávetőlege­sen kétezer.kilencszáz hektáros dn­­namocsi I Moraj Dunai Flotta Efsz­ben ezen a nyáron tizenhárom napig zúgtak a kombájnok. — Voltak évek. amikor a mi föld­jeinkről kerül! magtárba az első szem gabona — mondta minapi találkozá­sunk alkalmával Buttka Pál növény­­termeszlésl főágazatvezető. — Az utóbbi években rendre másutt tartják a „főpróbát“, de ezen nem sokat bosszankodunk, hiszen amióta később érik, azóta valahogy többet is terem a gabonánk. — Termőhelyi adottságaikat tekint­ve bizonyára Medárd-pártiak. — Egv jó darab földön már öntö­zőgazdálkodást folytatunk, de min­dent nem áll módunkban locsolni. Vagyis jól jött az Idei csapadékos nvárelő. Maholnap végzünk a szal­mával, s felőlünk Medárd akár foly­tathatná ie a „könnyezést“. A négy település határát magába foglaló gazdaságban idén 732 hektá­ron termett gabona. Az árpa ezúttal nem sikerült, de a búza megint jócs­darcok miatt árpából ezúttal csak 52 beklárt vetettünk, az itt elért szeré­nyebb. 4,38 tonnás átlaghozam nem rontotta le túlságosan az átlagered­ményt. Így aztán egy hektár átlagá­ban 5,61 tonna gabonát csépeltünk ezen a nyáron. Ez annyit jelent, hogy a tavalyi mintegy 7П0 tonna után újabb, mintegy B59 tonnás töbhtetter­­mést könyvelhettünk el. Ezzel a ga­­bnnaprogramot teljesítettük is; most már csak a nálunk mindig szerényebb kukoricán múlik, sikerül-e megter­melnünk az ötéves feladat maradék­talan teljesítéséhez szükséges szeme­sek mennyiségét. Vendéglátóm a későbbiek során még elmondta, hogy, sajnos, csalód­tak a segítséget ígérő Nové Veseli-i Gép- és Traktorálluiinissat kialakított kapcsolatban. A korábbi megállapo­dás értelmében két kombájnt vártak a partnertől, de egyik sem érkezett meg. A gépállomás vezetője azzal ma­gyarázkodott, hogy a Dunajská Luž­­ná-í Virradat Efsz-ben. amellyel hosz­­szú évek óta kapcsolatban állnak, a vártnál korábban érett kasza alá a gabona s oda kellett irányítaniuk a gépeket. Meglehet, az ígéretsze­­gésnek ezúttal nem lett komolyabb következménye, mert véletlenül ked­vezett az aratóknak az időjárás, a jövőre nézve mégis figyelmeztető — legyünk körültekintőbbek, előrelátób­bak s mindig csak annyit ígérjünk, amennyit meg is tudunk tartani. Bár­milyen szép szavakkal teszik, a ma­gyarázkodás nem segít! — Egyelőre elégedettek vagyunk. A végelszámolás még nem készült el. de annyi már bizonyos, hogy a ter­vet túlteljesítettük. Igen, az iitévcset is, körülbelül 18—19 százalékkal. Per­sze, mi néhány héttel ezelőtt még a tavalyi csúcsteljesítmény esetleges túlszárnyalásában reménykedtünk. Nem i sikerült, ámde az új kenyér ünnepe azért így is örömteli lesz. Megteltük, amit embe-r tehetett. \ határszemle során meglepett, hogy mindenütt hatalmas — a hely­beliek állal körbálának mondott —, henger alakú szalmakötegekkel van teleszórva az ekére váró tarló, és a kazlak Is mind Ilyen bálákból készül­tek. Vendéglátóm elmosolyodott: — Mi már csak ilyen módszerrel dolgozunk, a takarmányszalmát meg az alomszalmát is Hesston bálázókkal préseljük fel. A régi présgépeket már csak a tagoknak járó, termeszeibeni juttatásra szánt szalma betakarításá­ra használjuk. Az ii'nlibi években erőgépe mögött egyszerre tizennégy ekevas hasítja a helyenként bizony kőkemény talajt. MOST JÖN A NEHEZE A lakszakái lasi (Sukolce) Csehszlo­vák— Magyar Barátság Élsz ben jú lius 30-án mindenki a mezőről érkező híreket várta. — Ha minden jól megy, estére mi ■s pontot teszünk az idei kenyércsala elég sok szalmánk térinél) és rendre sok inunkat adott a betakarítás. Ki­próbáltuk ezeket a nagy teljesítmé­nyű gépeket, s mivel kedvező tapasz­talatokat szereztünk, teljes egészében áttértünk az új technológiára. így néhány rakodó meg szállítójármű se­gítségével megoldhatjuk a feladatot s még a kazalrakáshoz sincs szükség megerőltető fizikai munkára. Arról nem is beszélve, mennyivel kisebb helyen elfér a szalma és mennyivel olcsóbb így a szállítás. No és a kaz lak is „időállóbbak“, tehát a takar­­mánygondnk enyhítésében is fontos szerepet játszó szalma minőségét is jobban meg tudjuk óvni. Az egyesült szövetkezet határában három S-180-as traktor hasogatja a felszabadult tarlót. Valószínű, nincs is szükség nagyobb erők mozgósítá­sára, hiszen a tarlókaverékek már lassan csíráznak a rendszeres locso­lás hatására, a többi szántanivaló pedig így is elfogy a jövő hétre ter­vezett kenyérünnepig. Legalábbis re mélhető, hiszen például Ján Kukuk után — jelezte vendéglátóm. Rákú­­cza József főágazatvezető. — De ide­je is, hiszen már tizedik napja vág­juk a gabonát. A gazdaságban idén 1666 hektár aratnivaló várta az újkori kaszáso­kat. Ember és gép a borsóban telt tanúbizonyságot felkészültségéről. A Komáromi (Komárno) járás legna­gyobb borsótermesztő mezőgazdasági üzemében idén 230 hektáron termett borsó. Az elért 3,5 tonnás átlagho­zam, sajnos, alalta maradi a múlt évi színvonalnak. — Már a borsó jelezte, hogv nem éppen kiugró év az idei, mégis re­ménykedtünk a sikerben. Igaz, kicsit elszámítottuk magunkat, de a tervet teljesítettük. Előzetes számítások sze. rint az árpa körülbelül hattonnás át­laghozamot nyújtott, búzából pedig hozzávetőlegesen 6.5 tonnás átlagra lehet számítani. Ez annyit jelent, hogy a gabonatermesztési eredmé­nyeinkért öt év állagában sem kell szégyenkeznünk. Ami pedig az ébe­ren figyelt szemeseket illeti, az utol­só szót a gazdaságunkban 1200 hek­táron termesztett kukorica fogje ki­mondani. Tervezni 6.4 tonnái mer­tünk, de ennél minimum egy tonná­val több szemet kellene csépelnünk egy hektár átlagában, ^iogy tiszta számlával zárhassuk az ötéves terv­időszakot. Persze ha tovább tart az aszály, akkor, s.ainns, lilába remény­kedünk. Ugyanis nálunk rendszerint igaznak bizonyul e’e'nk azon mondá­sa. metv szerint .ha nem áznak meg az aratók, akkor nem lesz kukorica“. M'.rnedig mi ezúttal csak egyszer ázlunk meg. akkor se "nagyon. A sikeres főpróba után július 20-án ebben a gazdaságban összesen 17 kombájn indult a mezőre gabonát aratni. A hajrában aztán a szomszé­dos Nemesécsai (Zem, Olca) Efsz is segített, hol négy, hol meg öt géppel, így aztán a múlt hét keddjén már lehelet koccintgstn'. mert tényleg el­fogyott az aratnivaló. — A neheze tulajdonképpen még csak most jön — említette egyebek között vendéglátóm —, hiszen az aratásból újahhan a szalmabetakarí­­tás adja a legtöbb gnndot és munkát. Idén mce különösen sok a szalma, talán két hétig is eiha jlódhatunk vele. — Hogyan szervezik a munkát, hi­szen jöhet egy esős időszak Is? — Magától értetődik, hogy a ren­delkezésünkre álló technikát és az egyelőre kedvező időjárást is igyek­szünk a lehető legtökéletesebben ki­használni. mert a szalmára szüksé­günk van. Van hét darab Horal fel­szedőkocsink. azokat két műszakban üzemeltettük. A négy hagyományos és az. egyetlen Hesston szalmapré­sünk lehetőség szerint nyújtott mű­szakokban dolgozik. A nemesócsaiak ígérik, hogy mihelyt végeznek a szal­mával, máris küldik a négy Hesstont, így kívánják viszonozni a kazalozás­hoz kölcsönzött rekodóvép segítségét. Tehát valahogy csak rábírunk a szal­mára Is. Mint később megtudtam, a szakál­­lasiak 350 hektárén már elvetették a tarlókeverékeket. A volt borsóföldön most szintén takarmányt termeszte­nek, hogy legalább így hasznát ve­gyék a betakarításkor elszórt mag­nak. Irta és fényképezte: Kádek Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents