Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-27 / 30. szám
1985. Július 27, .SZABAD FÖLDMŰVES 3 Egyenlőség, fejlődés, béke Éppen Uz esztendeje, hogy 1975- ben, az ENSZ mexikói világkonferenciáján meghirdették a nők évtizedét és hogy в berlini világkongresszus meghatározta a hármas jelszót: „Egyenlőség, fejlődés, béke." A Nemzetközi Demokratikus N6- ^»szövetség és szerig' jgk vezetei nagy igye- WМЛ hezettel láttak riíSa munkához. hogv ^Й88рн* a lehetőségekhez mérten mindenütt Javítsanak a nók helyzetén. „A nő a világ négere“ — énekelte világszerte Ismert dalában John Lennon. Elérkezett a számvetés ideje. A nők évtizedében elért eredményekről, az esetleges kudarcokról a végső mérleget — az ENSZ határozata értelmében — az 1985. július 15. és 28. között Kenya fővárosában, Nairobiban ta-iócskoző konferencia vonta meg. Ugyanitt fogalmazták meg a nők helyzetének előrelendítésére vonatkozó távlati stratégiai elképzeléseket Is. Ä’ nairobi tanácskozáson először a kormányon kívüli szervezetek találkoztak, amelyek értékelték a nők évtizedének lefolyását és eredményeit, valamint kitűzték a nők egyenjogúságának eléréséért folyó küzdelem módjait az ezredfordulóig. Különös figyelmet szenteltek a nők helyzetének a fejlődő országokban. A nemzeti, regionális és nemzetközi nőszövetségek, tuvábbá ifjúsági, vallási és társadalmi szervezetek képviseletében több mint 10 ezer delegátus tárgyalt ezekről a kérdésekről. Foglalkoztak — külön albizottságok által előkészített dokumentumok alapján — az egyenjogúság, a béke, a fejlődés, a művelődés, a foglalkoztatottság, az egészség, az idős nők helyzete, a menekültek és a rendkívül nehéz körülmények között élő nők problémáival, továbbá a tömegtájékoztató eszközök feladataival a nők nevelésében. ’Az Egyesült Államok és más tőkés országok arra törekedtek, hogy a politikai-társadalmi témákat kizárják a tanácskozás napirendjéről. A résztvevők többségének meggyőződése szerint azonban a DŐk egyenjogúságának kérdését nem lehet elválasztani a társadalmi haladásnak, a nemzeti függetlenségnek és a békének a kérdésétől. úti Történelmi tény, hogy minden társadalmi Igazságtalanság és probléma elsősorban a nőket sújtja. Napjainkból vett példa: a Közös Piac országaiban a munkanélküli nők száma eléri az 5,3 milliót. £s amíg ezekben az országokban „csupán“ a munkaképes férfiak 10 százaléka várja, hogy munkát kapjon, addig a nők 15 százaléka kényszerül munkanélküli segélyből élni, vagy háztartásbeliként lesni a jószerencsét. Olaszországban kétszer annyi a munkanélküli nő, mint a férfi, Belgiumban a munkanélküliek 52 százaléka nő. De akár Franciaországot, akár az NSZK-t vagy Nagy.-Britanniát vesszük, kétszer olyan gyorsan nő a munkanélküli nők száma, mint a férfiaké. Az Egyesült Államokban napjainkban 3,8 millió nő keres hiába munkát. (Kétszer annyi fekete, mint fehér.) A Reagan-kormány szocális gondoskodása jóvoltából 12 millió amerikai nő él a hivatalosan elismert létminimum határán aluli körülmények között. Ami ez egyenlőség elvének az érvényesítését illeti, a férfiakéval egyenlő munkáért az angol nők csak a fizetés 72, az osztrákok a 61, a franciák 70, a japán nők pedig 53 százalékát kapják. Sokáig sorolhatnánk a szakképzettség megszerzésében tapasztalható diszkriminációt, valamint a vezető tisztségek elérhetőségének körülményeit a nők számára. És ezek a fejlett, sőt legfejlettebb országok. A fejlődő országok és a fajüldöző rezsim országainak asszonyai számtalan helyen még alapvető emberi jogaikat sem kapták meg, ki vannak szolgáltatva az elmaradott családi hagyományoknak, a vallási és faji megkülönböztetésnek. Ezekről a körülményekről az alapvető társadalmi viszonyok említése nélkül nem lehet beszélni, s ami még lényegesebb: változást sem lehet elérni. Ä béke — a gyermekek nevelésének nélkülözhetetlen feltétele — napjainkban nagyon konkrét kérdéssé vált. Tények: a leszerelés konkrét tényei győzhetik csak meg az édesanyákat arról, hogy a nagyhatalmak szándéka a javukat szolgálja. A Szovjetunió minden javaslata erről győz meg, az USA minden lépése az ellenkezőjéről. _ karib-tengerl szigetország fék- A vesénél és helyzeténél fogva И nehéz és bonyolult feltételek között alakítja és fejleszti szocialista társadalmát. Létrejötte óta állandóan az Egyesült Államok imperialista támadásai, intervenciója és ellenséges tevékenysége tényével számolva kell küzdenie és védenie határai sértetlenségét és egyben építenie a szocialista Kubai Köztársaságot. Az Egyesült Államok és Kuba kapcsolatai jelentősen megromlottak a jelenlegi amerikai kormány hivatalba lépése után, amely még jobban erősítette Kuba gazdasági blokádját és szüntelenül súlyos akadályokat gördít Kuba valamennyi gazdasági és kereskedelmi akciójának útjába. Hogyan is kezdődött? A Batistadiktalúrával szemben 1959. január 1-én Fidel Castro és a forradalmi erők vezetésével győzedelmeskedő kubai népi forradalom szétszakította az imperialista elnyomás láncait. Latin-Amerikában, az amerikai kontinensen ezzel létrejöttek az első szocialista állam megalakulásának alapvető fel tétel ei. Kubában már röviddel a Batista-diktatúra megdöntése után államosították a bankokat, a nagyvállalatokat és a külföldi érdekeltségeket, majd 1961 júliusában kitűzték a szocialista társadalom megteremtésének feladatát. A Kubai Köztársaság a szocialista világrendszer része, 1972-től a KGST tagja. 1965-ben a Kubai Szocialista Forradalom Egységpártja, amelyben a különböző kubai forradalmi erők egyesültek, a Kuba Kommunista Pártja nevet vette fel és 1975 decemberében megtartotta I. kongresszusát. 1976 februárjában népszavazás fogadta el a szocialista alkotmányt, októberben pedig megválasztották a tanácsokat és a nemzetgyűlést. Kuba elsősorban a Szovjetunió gazdasági segítségére támaszkodva kivédte az Egyesült Államok kezdeti gazdasági agresszióját. Ezenkívül a szovjet kormány intézkedéseket léptetett életbe Kuba függetlenségének szavatolása végett. Az USA 1961 januárjában megszakította diplomáciai kapcsolatait a kubai kormánnyal, áprilisban pedig fegyveres Intervenciós bandák az Egyesült Államok hadihajóinak és légierejének támogatásával megtámadták az országot. A kubai forradalmi hadsereg és a munkásmilícia szétzúzta ezt az Intervenciót. A washingtoni kormány 1962- ben átfogó gazdasági blokádot szervezett Kuba ellen és arra kényszerítette az Amerikai Államok Szervezetének tagjait, hogy szakítsák meg kapcsolataikat Kubával. Ennek csak Kuba a szocialista világrendszér része Mexikó állt ellen. ÄZ 1961-es fegyveres kudarc után új fegyveres támadást készítettek elő, már saját fegyveres erőik bevetését tervezve. A forradalmi Kuba a karib-tengeri válságból a Szovjetunió segítségével nemzetközi helyzetét megerősítve került ki. A szocialista országok, főleg a Szovjetunió, sokoldalú és folyamatos gazdasági, kereskedelmi, tudományos és műszaki segítséget nyújtottak a kubai népnek. Már az 1960-ban megkötött árucsere-forgalmi és hitelmegállapodás keretében 100 millió dolláros hitelt bocsátott Kuba rendelkezésére és öt év leforgása alatt 5 millió tonna cukor- megvásárlását vállalta az USA' kereskedelempolitikája miatt értékesítési nehézségekkel küzdő országtól. Ugyanebben az évben Írták alá a kereskedelmi és kulturális kapcsolatokról szóló egyezményt, s közleményben jelentette kt a Szovjetunió, hogy támogatja Kubát függetlensége megvédésében. Az 1965—1970-es években, tehát hat esztendő alatt a Szovjetunió 24,1 millió tonna cukor átvételét vállalta Kubától magasabb áron, mint amekkorát az USA fizetett a cukorért a latin-amerikai országoknak. 1971-ben létrehozták a szovjetkubai kormányközi gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési bizottságot, valamint 1975-ig meghoszszabbltották a szovjet—kubai kereskedelmi és fizetési egyezmény hatályát. Közben az amerikai agressziós cselekmények tovább folytak. A tengeri blokád megszüntetése után az Egyesült Államok 63 millió dollár értékű kártérítés ellenében kicserélte az 1961-ben a Kuba elleni támadás során foglyul ejtett ellenforradalmárokat. Közben a CIA továbbra Is pénzelte és fegyveres akciókra képezte ki az USA-ba szökött ellenforradalmárokat. Nem szűnt a Kuba ellent propaganda-hadjárat sem. 1974-ben Leonyid Brezsnyev kubai látogatásakor közös nyilatkozatot írt alá Fidel Castróval. Ebben többek között kimondták, hogy a Szovjetunió és Kuba központi feladatuknak tekintik külpolitikájukban, hogy mindenképpen előmozdítsák a szocialista államok közössége erejének és összeforrottságának további szilárdéi tását, fejlesszék az együttműködést. A kubál nép és kormánya mélyen szolidáris a latin-amerikai forradals mi mozgalmakkal, s Kuba szocialista vívmányai új reményeket, bizakodást ébresztenek a kontinens elnyomott és kizsákmányolt tömegeiben, egy« szersmind tanulnak Kubának a szőj cialista társadalmat építő tapasztala^ taiból. Kuba fontos, pozitív szerepet tölt be a függetlenségükért harcoló és a fiatal, független országok aníiimperialista harcában. A kubai forradalom győzelme, az ország gazdasági és kulturális építésének előre* haladása nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Latin-Amerikában a szocializmus céljai és perspektívái pontosabbá és világosabbá váltak. Fidel Castro néhány nappal ezelőtt egy Interjúban rámutatott, hogy аз Egyesült Államok nagymértékben be* avatkozik az amerikai kontinens országainak belügyeibe. Intenziven foglalkozik például a Nicaragua elleni közvetlen fegyveres Intervencióval, azzal a céllal, hogy megsemmisítse a sandinista forradalmat. Salvadorban Washington valamennyi forradals már megsemmisítésére törekszik, egyszer s mindenkorra ki akarja Irtani a forradalmi szellemet a közép-amerikai népből, hogy ebben a térségben soha többé senki se folytasson harcot a függetlenségért és a szociális igazságosságért. A jelenlegi amerikai kormány egyik legszégyenteljesebb cselekedete volt Grenada fegyveres megtámadása 1983 októberében. A legfelsőbb kubai képviselő leszögezte, hogy a washingtoni erőpolitikára és a fenyegetésekre Kuba a3 utóbbi években védelmi képességének lényeges erősítésével válaszolt, „Washington politikája szükségszerűen előbb-utóbb nyílt válsághoz vezet“ — mondotta Fidel Castro. Kuba teljes mértékben támogatja az Egyesült Nemzetek Szervezetének a háborús veszély elhárítására, az emberi jogok védelmére és a népeknek az önrendelkezésre, valamint a szociális haladásra való jogának szavatolására irányuló tevékenységét Ezt szögezi le a kubai nemzetgyűlés ülésszakának befejeztével Havannában közzétett nyilatkozat Is, „Egy a jelszónka béke” X világ demokratikus ifjúságának indulója bizonyára fölcsendül most Is, Moszkvában, a XII. Világifjúsági Találkozón, amely a találkozón részt vevő politikai erők számát, sokrétűségét tekintve egyedülállónak számit. Harmincezer küldött és vendég, a világ több mint sétezerötszáz ifjúsági és diákszervezetének képviseletében beszélget, __ vitatkozik. Ismerkedik most a szovjet fővárosban. A fő kérdés, amely a különböző politikai, filozófiai és vallási nézeteket valló fiatalokat ,a VlT-re érkezett küldötteket és vendégeket egyesíti, a világban fokozódó feszültség, a nukleáris háború kirobbanásának veszélye, valamint a világűr militarizálásának megakadályozása. A fejlett országok fiataljai mellett ott vannak azok is, akik a legnagyobb nyomor és a legmélyebb elnyomás közepette élnek. Számukra a Moszkvába utazás lehetőségét a szocialista országok fiataljainak összefogása teremtette meg, akik külön műszakokat vállaltak, hogy ennek értékéből megválthassák a hajó-, vonat- és repülőjegyet azok is, akik ilyen célra odahaza nem kaphatnak támogatást. Ami bizonyára most is élénk érdeklődés tárgya, az a szocialista országok fiataljainak tanulási lehetőségei. A kapitalista országokban ugyanis a tanulmányok — nem olcsó mulatság. Ä fellobbanó vonzalmak, az életre szóló barátságok, a megható és vidám élmények mellett azonban a lényeg és a fő cél az, hogy ez az impozáns és egyedülálló találkozó kifejezésre juttassa a boldogságra termett és életét szépnek tervező összes fiatal vágyát és akaratát: a világnak, az ifjúságnak békére van szüksége. £s ezért, ha kell, küzdeni Is képesek, mert az életnek csak békében van értelmei RAJEV: NEMI A XII. VIT alkalmából plakátpályázatot ts hírdettek a Szouletunióban. A legtöbb alkotások egyU ke az Itt közölt -E! zekben a hetekben-hónapokban azok a fontos tárgyalások állnak a nemzetközi érdeklődés homlokterében, amelyeket a Szovjetunió és az Egyesült Államok folytatnak Genfben három, egymással szorosan összekapcsolódó témakörről: a hadászati fegyverzetek korlátozásából, a közepes hatótávolságú fegyverek limitálásáról, valamint az űrfegyverkezés megakadályozásáról. Miután bejelentették a novemberi csúcstalálkozót, a világ közvéleménye azt várja, hogy a mostani tárgyalások Genfben megteremtik a „csúcs“ sikerének feltételeit, ami, ha eredményes lesz, jótékonyan hathat az egész nemzetközi légkörre. Közben több fórumon történnek erőfeszítések az előrelépésre. Például Stockholmban, ahová — Helsinkin keresztül vezetett az út. Ez nem valamiféle földrajzi paradoxon, hiszen az európai biztonsági konferencia 1975-ös helsinki záróokmánya adta meg az alapot, az útirányt a stockholmi tanácskozóknak. A teljes nevén „Konferencia az európai bizalom és biztonság erősítéséről és a leszerelésről“ elnevezésű stockholmi fórumon 35 ország képviselői tárgyalnak már második esztendeje arról, miként lehetne csökkenteni a szembenállást a világnak eme, fegyverekkel, nukleáris rakétákkal legsűrűbben megtömött részén, Európában. A tárgyalások bonyolultságát jelzi, hogy igen érzékeny politikai-katonai kérdésekről van szó és a közös megállapodáshoz józan politikai alapállás, a másik fél jogos érdekeinek, biztőnságának a tiszteletben tartása kellene. A szocialista országok véleménye szerint az adott nemzetközi viszonyok között átfogó politikai-jogi megállapodásokra lenne szükség. Ahogyan azt már számtalanszor hangsúlyoztuk. Helsinki szellemének tiszteletben tartására. Nem árt felidézni, melyek voltak az éppen tiz évvel ezelőtt, 1975. angusztus elsején aláirt záróokmányban rögzített alapelvek: 1.) A szuverén egyenlőség, a szuverenitásban foglalt jogok tiszteletben tartása. 2.) Tarkózkodás az erőszaktól vagy erőszakkal való fenyegetéstől. 3.) A határok sérthetetlensége. 4.) Az államok területi integritása. 5.) A viták békés rendezése. 6.) A beiügyekbe való be nem avatkozás. 7.) Az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, beleértve a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és meggyőződés szabadságát. 8.) A népek egyenjogúsága és önrendelkezést juga. 9.) Az államok együttműködése. 10.) A nemHelsinki szellemében zetközi jogi kötelezettségek lelkiismeretes teljesítése. Ezek az elvek részben egyeznek az ENSZ Alapokmányában lefektetett alapelvekkel, részben továbbfejlesztik őket. Sajnos, napirenden vannak az olyan washingtoni kijelentések és döntések, amelyek kérdésessé teszik az amerikai fél tárgyalási készségének komolyságát és továbbra is gátolják a bizalom légkörének kialakítását. A közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről folytatott bécsi tárgyalások 38. fordulója is kézzelfogható eredmények nélkül végződött, mert a Nyugat .még mindig nem adott választ a szocialista országok legutóbbi javaslatára, amely indítványozza, hogy a térségben első lépésként a Szovjetunió ég az Egyesült Államok mérsékelje szárazföldi erőinek létszámát. rA mostani forduló egész ideje alatt a nyugati résztvevők csupán arra szorítkoztak, hogy általánosságban megismételjék elfogult és irreális állásfoglalásaikat, amelyek sok mindenben ellentétben állnak a bécsi megbeszélések tárgyúval és értelmével. A szocialista országok érdeke az olyan megállapodás, amely valóban a fegyveres erők és a fegyverzet csökkenéséhes vezetne. Alig egy héttel Helsinki évfordulója előtt Washingtonban pénzeszközök folyósításáról döntöttek bináris vegyi fegyverek gyártására. Bár e fegyverek gyártását 1987-ben kezdenék meg és a határozat bizonyos kikötéseket tartalmaz, ez mit sem változtat a dolog lényegén: az Egyesült Államok de facto megkezdi katonai arzenáljának egy új, még veszélyesebb típnsó barbár fegyverrel való kiegészítését. (Es e fegyver az emberi idegrendszert támadja meg.) Ä TASZSZ rámutatott: Ä bináris fegyverek gyártásáhaz vezető döntést éppen akkor hozták meg, amikor a genfi leszerelési konferencián tárgyalások folynak a vegyi fegyverek tilalmáról és felszámoláséról kötendő megállapodás kidolgozásáról. E megállapodást az államok túlnyomó többsége támogatja. Most világos, hogy az Egyesült Államok miért igyekszik e konferencián zsákutcába juttatni az erről folyó vitát. Ezeket a fegyvereket ugyanis az USA mindenekelőtt európai szövetségeseinek területén helyezné el. A bináris fegyverek Nyugat-Európa sűrűn lakott országaiban mérhetetlen veszélyforrás, sá válnának. A népek közvetlen kötelessége megakadályozni ezt az emberiség ellen tervezett gaztettet. Talán a 10. évforduló, felidézvén a helsinki elveket, megerősíti a békeszerető népek egységét és reálisabb körülményeket teremt a megegyezéshez.
