Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-14 / 50. szám
1985. december 14. / SZABAD FÖLDMŰVES 3 Az Igazság és a Béke fölött Őrködve Genf után „.. i arra fogunk törekedni, hogy igazság uralkodjon minden területen. Ez a mi nagy álmunk. E szép vállalkozásunkban ugyanaz a remény és szeretet vezérel bennünket, mint ami azt a fiatal anyát, aki éppen életet adott gyermekének és úgy szeretnénk Őrködni az Igazság és Béke fölött, mint kicsinyeink egészsége fölött.“ Negyven évvel ezelőtt, Eugenie Cotton, a kiváló fizikus, a francia ellenállási mozgalom egyik hősének szájából hangzottak el ezek az eskühöz hasonlatos szavak. Máig ható érvénnyel így fogalmazta meg a világ haladó asszonyainak, lányainak céljait. Még alig hallgattak el a második világháború mindep korábbinál pusztftóbb fegyverei, amikor 1945 novemberének utolsó napjaiban új világszervezet alakult: a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetsőg, az öt földrész máig legnagyobb taglétszámú és legnagyobb hatáskörű nőszervezete. Az eskü komolyságával és szépségével hangzó elnöki szavakhoz négy évtizeden át hü maradt ez a ma már 117 ország képviseletét, 135 tagszervezetet tömörítő szervezet. Az eskü komolyságával és szépségével hangzó elnöki szavakhoz négy évtizeden át hű maradt ez a mind több ország képviseletében, mind több tagot számláló szervezet. Altkor, a romokba hullott Európa egyik sokat szenvedett fővárosában, Párizsban határozták el a 41 ország 'képviseletében egybegyfllt lányok és asszonyok, hogy az emberiség békésebb jövőjéért vállalnak munkát, hogy a béke és a demokrácia megvalósítására összpontosítanak minden erőt. Alapvető jogokat védő elveik négy pontba sűríthetők: a dolgozó nők anyai és állampolgári jogai, a gyerekeknek a jóléthez, a tanuláshoz való joga, a nemzeti függetlenség és a demokratikus szabadságjogok védelme, a mindenfajta Igazságtalan — faji vagy vallási — megkülönböztetés elleni harc — és mindenekelőtt a világbéke védelme. Ahogyan sok évvel később, 1981- ben, a nők prágai világkongresszusának záródokumentumában fogalmaztak: „Az atomháború veszélye sötétebb árnyékot vet az egész emberiségre, mint korábban bármikor. Fenyeget minden nőt, minden férfit, a te gyermekedet, minden gyermeket. Emeljük fel hangunkat és értessük meg magunkat még azokkal is, akik nem akarnak ránk figyelni.“ Azóta egvmást érték a béketüntetések, a békemenetek, a háborúellenes tiltakozások világszerte, ahol a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség tagszervezeteinek felvilágosító tevékenysége, szervezőmunkája érvényesült. Minden lehetséges alkalommal és minden jelentős nemzetközi fórumon hallatták szavukat az NDN- be tömörült nők — milliók szavát tolmácsolván — a béke. a társadalmi igazságosság eszméit hirdető asszonyok. Az eltelt negyven év története a beváltott, első fogadalom története. És a folyamatában elkezdett, egyre szélesebb tömegeket mozgató többi Jog biztosításának földrészeket, országokat előbbrevivő küzdelmének új, még csak elkezdett fejezete. Hazánkat érte az a megtiszteltetés, hogy a jubileumi ülését tartó Nem zetközi Demokratikus Nószövetség Tanácsát vendégül láthatta. A prágai Kultúrpalotában öt napon át tartó ülésen kitűzték a szövetség fö feladatait a békéért, az atomháború veszélyének elhárításáért, a leszerelésért és a nők jogaiért vívott harcban. Nyilatkozatban foglaltak állást a dél-afrikai, a közép-amerikai, a közel-keleti és az ázsiai fejleményekkel kapcsolatban. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség, mint már anynytszor a sorsdöntő időkben, felhívással fordult a világ asszonyaihoz, amely egyebek között megállapítja: „Hűek maradunk ahhoz az eskühöz, amelyet szövetségünk alapítói 1945-ben tettek, s minden erőnket olyan béke megteremtésére fordítjuk, amely gyermekeink számára megbízható és tartós lesz. Ezek a nemes célok a nők millióit egyesítették. Örömmel fogadtuk Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan találkozójának eredményeit és azt a közös kijelentést, hogy az atomháborút nem szabad kirobbantani, s egyik fél sem törekszik' katonai fölény megszerzésére. Ellenezzük a csillagok háborújának tervét, síkra szánunk a világűrben kifejtett békés együttműködés mellett. A béke az ember legalapvetőbb joga. Nem akarunk meghalni az atomháború tüzébon. Tudjuk, hogy nem elég akarni a békét, cselekedni kell. mégpedig határozottabban, mint tegnap. Ne engedjük meg a világűr militarizálását, állítsuk meg a lázas fegyverkezést a földön, követeljük, hogy tiltsanak be minden nukleáris és más tömegpusztító fegyvert.“ Gustáv Husák, a.CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök a prágai várban fogadta az NDN küldöttségét, amelyet annak elnöke. Freda Brown vezetett. Gustáv Husák nagyra értékelte a szövetség negyvenéves érdemdús tevékenységét, s a nők és a gyermekek helyzetével, szebb és boldogabb életével kapcsolatos kérdések megoldására tett céltudatos erőfeszítéseit, Méltatta a nagy nemzetközi szervezet jelentős hozzájárulását a világ haladó erői által a béke megőrzéséért és megszilárdításáért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért folytatott küzdelemhez. Ezzel kapcsolatban kiemelte a ’Genfben megtartott szovjet—amerikai csúcstalálkozó Jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy Csehszlovákia támogat minden olyan kezdeményezést- amely hozzájárul a genfi tárgyalások pozitív eszméinek megvalósításához, s továbbra is maximális erőfeszítéseket tesz az atomkatasztrófa veszélyének elhárításáért, a lázas földi fegyverkezés megállításáért, a világűr militarlzálásának megakadályozásáért, valamint a nemzetközi kapcsolatok javításáért vívott hacban. Közös reményünk szerint olyan légkörben folytathatja munkáját a Nemzetközt Demokratikus Nőszövetség, amely a hosszú évek feszültsége után Ismét a békés hangoknak, az emberiség "nyugodtabb jövőjének kedvező párbeszédeknek az Ideje lesz. A nők évtizedének sikeres, 1985 nyarán Nairobiban megtartott zárókonferenciája után új bizakodással tekintünk a szervezet további tevékenysége elé, amelyben az időszerű feladatok mellett az alapvető célkitűzések nem változtak, azok ugyanazok. Ezt negyven évvel ezelőtt így fogalmazta meg a legendás elnökasszony: „célunk olyan társadalmi rend. amely kizárja a nyomort és a háborút“. —h— A párbeszéd elkezdődött. A béke nyeresége. Remény a kelet-nyugati kapcsolatok javulására. Üj „realizmus“ a kapcsolatokban. Több eredmény a vártnál. Kedvezőbb feltételek a folvtatáshoz. Ilyen és ebhez hasonló értékelések születtek Párizstól Rómáig, Moszkvától Washingtonig a csúcstalálkozó eredményét összegezve. A megújult bizakodás szelleme hatotta át a szovjet—amerikai csúcstalálkozó nemzetközi visszhangját, a hivatalos állásfoglalásokat csakúgy, mint a sajtókommentárokat, amelyek azonban felhívják a figyelmet arra ts, hogy a Genfben elért közeledés csupán kiindulópont, alap, amelyre építeni lehet és szükséges. „Sem túlértékelni, sem alulértékelni nem szabad Genfet“ — ez a reális moszkvai megközelítés fő jellemzője, s ehhez kapcsolódik az a lapokban olvasható megfogalmazás, hogy csak a jövő mutatja meg teljes mértékben, milyen hatásfoka lesz a csúcsnak mind a kétoldalú viszonyra, mind pedig a nemzetközi helyzetre. Leegyszerűsítő, egyoldalú értékeléseknek nincs helye. Mihail Gorbacsov, az §ZKP KB főtitkára a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ülésszakán mondott beszédében, az efért eredményeket s a megoldatlanul maradt nagyon fontos kérdéseket is egybevetve, egészében pozitív mérleget vont Reagan elnökkel Genfben megtartntt találkozójáról. Emlékeztetett arra. hogy milyen rendkívül nehéz út vezetett a genfi találkozóhoz. Az évtized elején hatalomra jutott amerikai kormányzat a nyílt konfrontáció politikáját választotta, s a katonai fölény kivívása mellett döntöttt. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió között a bizalom minimuma is megingott, s elszakadt a kétoldalú kapcsolatok csaknem valamennyi szála. A nemzetközi feszültség csökkentését, a fegyverkezési hajsza mérséklését szolgáló sorozatos szovjet javaslatok, s a politikájával szemben még szövetségesei körében is megnyilvánuló ellenállás miatt Washington végül is manőverezésre kényeszertilt. s a szovjet — amerikai kapcsolatokban, sőt az Egyesült Államok nemzetközt magatartásában is bizonyos változások következtek be. Szovjet részről ezt természetesen nem hagyhatták figyelmen kívül a csúcstalálkozó lehetőségeinek megvizsgálásakor. Amikor a Szovjetunió végül is a találkozó mellett döntött, abból a szilárd álláspontból Indult ki, hogy a tárgyalásokon központi szerepet kell kapniuk a kétoldalú kapcsolatokat és az egész nemzetközt helyzetet meghatározó biztonsági kérdéseknek. Ezt megfogalmazva, figyelembe vették szovjet részről Európa és az egész világ politikai és hadászati realitásait. a barátok és szövetségesek véleményét, sok más ország kormányá-Hazai közvéleményünk a jelentős dokumentumoknak kijáró figyelemmel tanulmányozta a Luhomfr Strougdl csehszlovák szövetségi miniszterelnök iraki látngotása alkalmából kiadott csehszlovák—iraki közös közleményt. Miért fontos ez nekünk? Ez a kérdés került megvitatásra, ez merült fel a legtöbbször a közlemény kapcsán, amely egyebek közölt megállapítja, hogy a csehszlovák szövetségi kormány elnöke és Taha Jaszin Ramadan, az iraki kormány első elnökhelyettese nyílt és konstruktív légkörben tárgyalásokat folytatott a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésének kérdéseiről és véleményt cserélt az időszerű nemzetközi kérdésekről, ezen belül elsősorban a közel-keleti helyzetről és az iraki-iráni háborúrél. A kétoldalú kapcsolatokrél szólva megelégedéssel mutattak rá, hogy a kölcsönösen előnyös együttműködés mindkét ország számára hasznos és bővítése minden területen kívánatos. Ez tulajdonképpen a lényege Irakhoz fűződő kapcsolatainknak, amelyeknek konkrét eredményeit azok ismerik legjobban, akiknek alkalmuk volt néhány hőnapot, vagy fél esetleg egy évet ott tölteniük, s részt venniük valamely tizem építésében. Az elért eredményekről a dokumentum megállapítja, hogy elismerést érdemlőek és arra biztatnak, hogy keressék a lehetőséget a további együttműködés bővítésére. Ezzel összefüggésben megegyeztek abban. a két ország új megállapodást köt a hosszú távú együttműködésről. Az ezzel kapcsolatos szakértői szidtű munkálatokat a lehető legközelebbi időben befejezik, hogy a megállapodást a jövő év első felében aláírhassák. nak és közvéleményének álláspontját. Az amerikai elnökkel folytatott több órás eszmecseréről szólva a főtitkár elmondta, hogy az amerikai fél makacsul ragaszkodott úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezésének megvalósításához. „Nyíltan megmondtuk az elnöknek, hogy ezeket a kérdéseket mi alaposan elemeztük és arra az egyértelmű megállapításra jutottunk, hogy az űrfegyverek egyáltalán nem védelmi célokat szolgálnak. Azt a veszedelmes illúziót keltik, hogy űrpajzs mögé bújva meg lehet tenni az első nukleáris csapást, a válaszcsapást pedig el lehet hárítani, vagy legalábbis mérsékelni lehet az erejét. Mi a biztosítéka annak, hogy az űrfegyvert nem használják fel földi célpontok megsemmisítésére? Természetesen nem érthetünk egyet azzal az állítással, hogy azok az űreszközök, amelyek létrehozását tervezik, nem tekinthetők fegyvereknek. Nem hagyatkozhatunk arra. hogy az Egyesült államok rendelkezésünkre bocsátja azt, amit e téren sikerült létrehoznia.“ Ha az Egyesült Államok folytatni fogja űrfegyverkezését, a Szovjetunió kénytelen lesz növelni fegyverzetének hatékonyságát, hogy az egyensúlyt helyreállítsa. Ezzel kapcsolatban a' főtitkár szintén nyíltan kifejtette véleményét az amerikai félnek. A szovjet—amerikai viszonyról szólva Mihail Gorbacsov kiemelte, hogy az utóbbi időben e területen tapasztalt bizonyos élénkülést most már a tudományos, oktatási és kulturális cserékrői és kapcsolattartásról, a két ország közötti légi közlekedés helyreállításáról kötött megállapodások Is erősítik. A lehetőségeket azonban sokkal jobban ki lehetne használni, ha megkezdődne a viszonyukat meghatározó biztonsági kérdések megoldása. Az együttműködés is csupán az egyenlőség elvet alapján, mindenfajta diszkrimináció és előzetes feltételek, a másik fél belügyeibe való beavatkozás nélkül valósulhat meg. Az elmondottakat összegezve a főtitkár jelentős eseménynek nevezte a genfi találkozót, hasznosnak a nyílt, egyenes és konkrét tárgyalást, az álláspontok egybevetését „Reális számvetést készítve azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy a találkozón nem sikerült megoldást találni a fegyverkezési hajsza megszüntetésének legfontosabb kérdésére“ mondotta. Az amerikai vezetés ugyanis nem akar lemondani a csillagháborús program megvalósításáról, s ezért Genfben nem lehetett konkrét megállapodásokat kötni a leszerelésről, Ä tárgyalásokon nagy figyelmet szenteltek a közel-keleti helyzetnek. Egybehangzóan állapították meg. hogy a feszültségért Izraelt és az Egyesült Államokat terheli a felelősség. A közel-keleti békés rendezést nem segítik elő a küiöntárgyalások — hangsűlyozták —, hanem valamennyi érdekelt fél együttes erőfeszítéseire van szükség. A közel-keleti Miért fontos? rendezés alapfeltétele az izraeli csapatok feltétel nélküli kivonása a megszállt arab területekről, továbbá a palesztin nép jogainak biztosítása. Az iraki fél tájékoztatást adott az Írekig—iráni háború alakulásáról. Hangsúlyozta, Irak pozitívan válaszolt a konfliktus békés rendezésére vonatkozó kezdeményezésekre. Irak kész befejezni a háborút, s Igazságos és átfogó módon, az ENSZ Alapokmánya és a nemzetközi jog alapján rendezni a konfliktust. Ez magában foglalná a hadműveletek teljes megszüntetését, a csapatok visszavonását a nemzetközileg elismert határok mögé, közvetett vagy közvetlen tárgyalások megkezdését, az egymás belügyeibe való beavatkozás kizárását, s a hadifoglyok cseréjét. A csehszlovák fél hangoztatta, hogy üdvözli a konfliktus békés rendezését célzó erőfeszítéseket, s azt a meggyőződését fejezte ki, hogy az iraki—iráni háború ellentétben áll mindkét ország népének érdekeivel csakúgy, mint az egész Közel-Kelet népeinek érdekeivel. Ötödik éve tart már az iraki—iráni konfliktus, azóta a napi híreknek s elsősorban a nukleáris és flrfegy’ verzetek központinak számító problémájáról. A találkozó eredményeként nem csökkent a két fél által felhalmozott fegyverek mennyisége, és folytatódik a fegyverkezési hajsza. Ez csalódást kelt. A Szovjetunió és az Egyesült Államok változatlanul nagyon eltérően ítéli meg a nemzetközt helyzet sok alapvető kérdését, a világ különböző térségeiben kialakult helyzetet. „Mindezzel nem akarjuk csökkenteni a Genfben elért megállapodások jelentőségét“ — mondotta a főtitkár, majd ezeket a megállapodásokét felidézve kijelentette: „Joggal mondhatjuk, hogy Genf végső-egyenlege pozitív. Igazságtalanság volna elhallgatni. hogy a találkozó során az amerikai fél álláspontjában megjelentek a realizmus bizonyos elemei, s ez hozzájárult több kérdés megoldásához.“ A Genfben elért hasznos megállapodások jelentősége azonban a belőlük fakadó tettektől függ. A Szovjetunió teljes határozottsággal és az Egyesült Államokkal folytatandó becsületes együttműködés szándékával a fegyverkezési hajszf^ megszüntetésére, a nemzetközi helyzet általános javítására fog törekedni, A Szovjetunió számít rá, hogy ugyanilyen magatartást tanúsít majd az Egyesült Államok Is. Ebben az esetben a Genfben végzett munka meghozza gyümölcseit. A Szovjetuniónak meggyőződésé, hogy a további megállapodások megnehezítésének elkerülése végett mindkét félnek tartózkodnia kell az olyan lépésektől, amelyek alááshatják a Genfben elért eredményeket. Meggyőződése, hogy erre megvan a lehetőség még akkor ts, ha a nukleáris fegyverzetek csökkentésével kapcsolatos szovjet és amerikai álláspont jelenleg nagyon eltér egymástól. Ä Szovjetunió azonban nem dramatizálja ezt a körülményt, mivel e területen lehetségesek a kompromisszumos megállapodások, s szovjet részről készek Is azok felkutatására. E kérdések megoldásához azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy maradéktalanul megakadályozzák a fegyverek kijutását a világűrbe. Enélkül a nukleáris fegyverzetek csökkentése egyszerűen lehetetlen. Szovjet részről remélik, hogy az amerikai fél nem az utolsó szót mondta ki a hadászati védelmi kezdeményezésről Genfben. E kérdések megoldásában, a szilárd békéért a Szovjetunió továbbra is szorosan együtt fog működni a Varsói Szerződéshez tartozó szövetségeseivel, a szocialista közösséghez tartozó valamennyi országgal. szinte állandó témáját képezik a megújuló harcok, a bombázások. Időről időte feltűntek tolyan jelek, amelyek már-már derűlátásra sarkalltak. Az idén például az Iszlám Konferencia által kijelötl békéltető bizottság (tagjai közt Jasszér Arafat) is járt a térségben, ám közvetítési kísérleteit nem kísérte siker. Az ENSZ és a Nemzetközi Vöröskereszt sem tudott az igen korlátozott fogolycserén, illetve a hadifoglyok helyzetének felmérésén túlmenően egyéb eredményt felmutatni, pedig Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár is tájékozódó jellegű látogatást tett a hadviselő felek fővárosaiban. Reménykeltőnek tartatta viszont, hogy Irak és Irán egyaránt kifejezte békeóhaját és hozzájárult közvetítő tevékenysége folytatásához. Ez önmagában persze aligha tenné valószínűvé a konfliktus gyors rendezését. Ezt támasztotta alá az a tény is, hogy látogatását követően változatlan hevességgel folytatódott a harc az iraki—iráni fronton, és a polgári célpontok elleni támadások sem szakadtak félbe. Ezek még inkább megerősítették a viszály mielőbbi rendezésének szükségességét Erről szólva az iráni és Iraki magas rangú tisztségviselők moszkvai látogatásán a szovjet álláspont leszögezte: a két ország közötti vitás kérdéseket politikai eszközökkel kell rendezni. Ha most ehhez a rendezéshez az iraki látogatással és a közös állásfoglalás elfogadásával hazánk is hozzájárul, akkor mind Közel Kelet népeinek, mind a világbékének nagy szolgálatot tettünk. Ez pedig mindenkinek csak jó lehet. Gazdasági együttműködésünk, Irak békés építéséhez nyújtott segítségünk jelentőségén túl ez olyan horderejű tény, amit minden külön magyarázat nélkül is megért, helyesel és támogat minden ember, hazánk minden állam polgára. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET KÜLPOLITIKAI KOMMENTAR
