Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-30 / 48. szám

AZ SZSZK MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETILAPJA 1985. november 30. МНМсш 48. szám XXXVL Évfolyam Ara 1,— Kčs A HETVENESEK ÉS A KILENCVENESEK MOZGALMA Tartalékok a növénytáplálásban 'k ACSKP ЖУП. •u»£«K*awiaA Szövetkezetünk tagsága szintén csatlakozott a Nyugat-szlovákiai kerület élenjáró kukoricatermesz­­tőinek felhívásához, s vállalta, hogy a nyolcadik ötéves tervidő­szak éveiben a szemes kukorica terméshozamát — öntözéses telté­telek között — kilenc tonnán ál­landósítja. Mielőtt döntésünket meghoztuk,-, alaposan elemeztük a pozitív és a negatív tényezőket. Azon mező­gazdasági üzemek közé tartozunk, ahol magas színvonalú a szarvas­­marha összpontosítása: száz hek­tár mezőgazdasági területre szá­mítva 113 szarvasmarhát, ebből 53 tehenet tartunk. Ez természete­sen a tömegtakarmányok és a sze­mesek termelésének lényeges nö­velését is maga után vonta. A ma­gas állatsürüség a másik oldalon viszont elegendő mennyiségű szer­ves trágyát biztosít. A 9 tonnás terméshozam elérésében rendkívül fontos feladat az istállótrágya időbeni beszántása és a talaj mű­trágyázása. Ezeket a fontos be­avatkozásokat csakis a talajelem­zések eredményei alapján végez­zük. amelyek nélkülözhetetlen szerepet töltenek be az irányított növénytáplálásban. Megengedhet­jük magunknak, hogy a szemes kukorica vetésterületének 40 szá­zalékára 60 tonna istállótrágyát szántunk be a talajba hektáron­ként . A talaj- és levélelemzések sze­rint irányított növénytáplálás fon­tos szerepet tölt be az agrotech­nikában. Mi azonban nem feled­kezünk meg azokról a követelmé­nyekről sem, amelyeket a tudo­mányos kutatók hosszú éves mun­kájuk során állapítottak meg. Ma­napság már szinte nem tehetünk különbséget a szilázsnak vagy a magnak termesztett kukorica ve­tése között. Erről elsősorban az időjárás és a csövek érettségi fo­ka dönt. Tudjuk, hogy a kukorica­termesztés éghajlati feltételei év­járatonként változóak, ezért az agronómusnknak ennek megfelelő fajtaösszetételt kell kiválaszta­niuk. A 9 tonnás terméshozam ál­landósításához nélkülözhetetlen belterjesítő tényező, az öntözés feltételeink között biztosított, de ennek ellenére az időjárási vi­szontagságok komoly problémákat okozhatnak. Egyelőre a mezőgaz­daságban dolgozók részére még nem készítenek hosszú távú idő­járás-előrejelzést. Számnnkra ezért az időjárási viszontagságok elleni harcban a legfontosabb „fegyvert“ a fajtaösszetétel helyes kiválasz­tása jelenti, kezdve a legkorábbi érésű hibridektől egészen a késel érésű hibridekig. Talajtani és éghajlati feltéte­leink között a nyolcadik ötéves tervidőszak éveiben a gabonafélék terméshozamát hat tonnán szeret­nénk állandósítani. Mivel szep­temberben és októberben kevés volt a csapadék, az őszi vetésű gabonafélék esetében is éltünk az öntözés adta lehetőségek kihasz­nálásával. SZABÓ ÄRPÄD, a féli (Tomášov) Barátság Efsz növénytermesztési ágazatvezetője Fedél alatt pihennek a mezőgazdasági gépek és gépi berendezések Fotó: —kalifa— ■»■■■»■.■■■■....анн.ан»м1пманншамишпнвммми»«мш»вмнпнм1нммн»мм»нн11нм»нн1ммп>м«мннмм1ммпанммнмт Az utóbbi években a növényter­mesztés belterjesítése elsősor­ban a gabonafélék termelésé­re irányult, míg a többi növénykul­túrára és a takarmánynövényekre kevesebb figyelmet fordítottak. Ezt az a tény is bizonyltja, hogy míg a negyedik, az ötödik és a hatodik ötéves tervidőszakban a gabonafélék termelése a kétszeresére növekedett, addig a tömegtakarmányok termelé­se — szénában számítva — csak az egynegyedével növekedett. Ezért mind a CSKP XVI, kongresszusa, mind pe­dig a hetedik ötéves terv a tömeg­takarmány-termelés gyorsabb ütemű' — 13—14 százalékos — növekedését tűzte ki célul. Az állattenyésztési termelés fejlesztésénél és szerkeze­tének ésszerű módosításánál a saját takarmányforrásokat kellett figye­lembe venni. Arról sem szadbad meg­feledkezni, hogy a tömegtakarmány­­-alap megteremtése egyúttal a gabo­nafélék termelésében való önellátás eléréséhez Is hozzájárul. Ä HETEDIK ÖTÉVES TERV FELADATAI TELJESÍTÉSÉNEK ÉRTÉKELÉSE A hetedik ötéves tervidőszak utol­só három évében hazánkban nem­csak teljesítettük, hanem túl is tel­jesítettük a gabonafélék termelést tervét. Míg a hatodik ötéves tervidő­szakban az állattenyésztés Igényeinek kielégítése érdekében évente 0.6—1 millió tonna gabonát importáltunk, főleg a tőkésországokből, addig a he­tedik ötéves tervidőszakban a gabo­nafélék behozatalát a minimumra csökkentettük, s a jelenlegi időszak ban már teljesen beszüntettük. Az állattenyésztésben végrehajtott sza­bályozó intézkedések — főleg a ser­téstenyésztésben — s az abraktakar­mányok termékegységre jutó fogyasz­tásának csökkentésére gyakorolt ha­tás hozzájárult a gabonafélék terme­lésében való önellátás eléréséhez. Már most elmondhatjuk, hogy a hetedik ötéves tervidőszakra megha­tározott feladatot — a hatodik ötéves A tömegtakarmány-termelés belterjesítése Irta: JOZEF MUDROCH AGRÁRMÉRNÖK, AZ SZSZK MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK FÖAGRONÖMUSA tervidőszak valóságához viszonyítva 13—14 százalékkal növelni a tömegta­­karmány-termelést — teljesítettük; az előrejelzések alapján 17,5 százalékos növekedésre van kilátás. A kentényí­­tőértékben kifejezett takarmánymér­leg a hetedik ötéves tervidőszak ösz­­szes évében lényegében pozitív volt. Bíráló Igényességgel kell viszont szólni arról, hogy a tömegtakarmá­nyok, minőségének javításával még a nagyobb teljesítményű betakarítási technika szállításának növelése, vala­mint az új széna-, szilázs- és szenázs­­tárolók fokozott ütemű építése elle­nére sem lehetünk elégedettek. A Bratislava! Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Minőségvizsgáló Intézet (ÜKSÚP) elemzéseinek eredményei alapján az I. és II. minőségi osztály­ba sorolt széna, szilázs- és szenázs­­takarmány részaránya a hetedik öt­éves tervidőszak éveiben lényegében változatlan maradt — 60 százalék körüli. A tömegtakarmányok betaka­rítási és tárolási veszteségei tovább­ra is nagyok. A legfőbb okot a széna betakarításának elodázása és ezáltal a rosttartalom növekedése, a szilázs­­takarmányoknál viszont az alacsony szárazanyag-tartalom jelenti. A tömegtakarmány-termelésben em­lített fogyatékosságok ellenére a ta­karmánygabona behozatalát meg­szüntettük. a különféle takarmány­pogácsák behozatala az Idén az 1981- es év valóságához képest 20 száza­lékkal lesz kisebb. Ugyanakkor az említett évek viszonylatában a tejfel­vásárlás 14,4 százalékkal, azaz mint­egy 207 millió literrel, a vágóállatok felvásárlása pedig 10.2 százalékkal, azaz 44 ezer 500 tonnával növeke­dett úgy, hogy közben csökkent a sertések és növekedett a szarvasmar­hák száma. Mindezek az eredmények jelentős sikerként könyvelhetők el. A XVI. pártkongresszust követően a legtöbb fogyatékosság az állandó rétek és legelők termésének betaka­rítására használatos technika, vala­mint a széna begyűjtése során hasz­nálatos rendsodró és -forgató gépek hiányával volt kapcsolatos, különö­sen a hegyi és a hegyaljai körzetek­ben, tehát a lejtős területeken. Ma már megállapíthatjuk, hogy a hete­dik ötéves tervidőszak utóbbi éveiben e tekintetben ts lényegesen megvál­tozott a helyzet. A rendsodró és -for­gató gépek szükségletét teljes mér­tékben ki tudjuk elégíteni. A lejtős területeken levő rétek és legelők fel­újítására, termőképességük fokozá­sára fejlesztették ki a KABAR típusú önjáró gépet, a Martini Nehézgép­­íparl Üzemekben az MT 08-046-os ön­járó kaszálógépet, a Brnói Agrozet konszernvállalatban pedig a Zetor- Horal rendszerű traktortípust, a hoz­závaló járulékos berendezések széles választékával együtt. Ez utóbbiból mezőgazdaságunk az Idei szállítások­kal együtt már mintegy négyszáz egységet kapott. A hetedik ötéves tervidőszak éveiben az említett tech­nika jóvoltából a 12 foknál lejtősebb területekről 22 százalékkal, azaz 86 ezer hektárral növelték a fűfélék termésének betakarítását. Ez egy cél­tudatos program megvalósításának az eredménye, amely az egységes ál­lami kutatófeladat keretében jöhetett létre. A hatodik ötéves tervidőszakban és a hetedik ötéves tervidőszak elején jelentős mértékben kiépült a forró­­levegős szárítóüzemek hálózata. Szlo­vákiában 300 Ilyen szárítóberendezést építettek, melyek évi kapacitása jóval meghaladja az 500 ezer tonna szárít­­mányt. Akkoriban a takarmányokban levő tápanyagok megőrzésének leg­hatékonyabb módszeréről beszéltünk. A fűtőanyag- és energetikai helyzet vonatkozásában a hetedik ötéves tervidőszak elején bekövetkezett vál­tozások azonban keresztülhúzták ko­rábbi elképzeléseinket. A helyzet annyira rosszabbodott, hogy le kel­lett állítani a forrólevegős szárítóbe­rendezések építését. A fűtőanyag­­megtakarítás érdekében a BS-6-os tí­pusú forrólevegős szárítóberendezé­sek felét reclrkuláclós berendezéssel kellett ellátni. Mindez azt a célt szol­gálta, hogy a fűtőanyag-fogyasztást egy tonna szárltmányra számítva 8— 10 százalékkal csökkentsék. A TÖMEGTAKARMANY-TERMELÉS TOVÁBBFEJLESZTÉSÉNEK FÖ IRÁNYZATAI Szocialista mezőgazdaságunk to­vábbfejlesztésének jelenlegi időszaka megköveteli, hogy teljes mértékben saját forrásokból biztosítsuk, a meg­felelő mennyiségű és kellő minőségű takarmányokat .Az állattenyésztés — főleg a szarvasmarha- és juhtenyész­tés — továbbfejlesztése a tömegta-. karmányok mennyiségének és minő­ségének függvénye. Ezen igényes fel­adat teljesítése azt a célt szolgálja, hogy csökkentsük az abraktakar^ mány-mérleg feszültségeit. A tartalé­kok fokozatos képzésével kiküszöböl­hetjük a takarmánynövények termés­hozamainak jelentős ' kilengéseit. A' tömegtakarmány-termelés Intenzitását rövid idő alatt olyan szintre kell e­­melni, mint a gabonaféléket és más intenzív növénykultúrákét. Tömegtakarmány- és gabonaterme­lési adottságaink szöges ellentétben vannak egymással. A gabonafélék termelése kimondottan a szántóföld­höz kötődik, amelynek területe be­határolt, sőt csökkenő tendenciát mutat, a gabonafélék területének összpontosítása magas szintű, a ter­méshozamokat már csak kimondottan a belterjesítés útján lehet növelni. Ezzel szemben teljesen eltérő a hely zet a tömegtakarmány-termelésben. E tekintetben a gabonatermeléshez viszonyítva már néhány éve stagná­lás következett be, jóval elmaradva lehetőségeinktől. Vonatkozik ez a megállapítás elsősorban az állandó rétekre és legelőkre. A tömegtakarmány-termelési prog­ram, mint a szarvasmarha-tenyésztés továbbfejlesztésének alapfeltétele ab­ból Indul ki, hogy: ■ meg kell változtatni a szántó­földi takarmánynövények termelési szerkezetét és fajtaösszetételét; ■ növelni kell az állandó rétek és legelők termésének kihasználását, s ezáltal az egész rét- és legelőgaz­dálkodást; ■ a lehető legnagyobb mértékben hasznosítani kell a takarmányozási célokra termesztett köztesnövénye­ket. Mindez a másik oldalon megköve-’ teli, hogy számos mezőgazdasági nagyüzemben, főleg a hegyi és a hegyaljai körzetekben változtatásokat esíközöl jenek a gazdasági állatok tenyésztésének szerkezetében, első­sorban a szarvasmarha-állomány szá­mának növelésén keresztül. A cél az, hogy a tömegtakarmányokat főként a szarvasmarha tenyésztésben hasz­nosítsák. (Folytatás a 2. oldalon) i t 4

Next

/
Thumbnails
Contents