Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-23 / 47. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1985. november 23, 14-• VADÁSZAT © VADÄSZAT 9 VADÄSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT 9 VADÁSZAT • VADÁSZAT © VADÁSZAT © VADÁSZAT © A hazai dámvad­­tenyésztés helyzete Ä Szlovákiai Vadászszövetség IV. kongresszusa által elfogadott felada­tok közé tartozik a dámvad tenyész­tésének fejlesztése az SZVSZ-hez tartozó vadászterületeken, mégpedig úgy, ahogy azok létszáma 1988-ra el­érje a 900 darabot. A statisztikai ada­tok szerint az idén tavasszal a tény­leges törzsállomány elérte a 950 da­rabot, az állomány trúfeaminősége azonban nem érte el mindenütt a kí­vánt, illetve az élőhelyi adottságok­nak megfelelő szintet. Ezen a hely­zeten kíván lényeges előrehaladást eszközölni az SZVSZ által kidolgozott és részben már meg is valósított programtervezet. A dámvad tenyésztését új populá­ciókkal lehet a leghatásosabban to­vábbfejleszteni. Eddig öt vadászterü­leten létesítettek úgynevezett akkli­­matizációs vadaskerteket, amelyek­ben a legjobbb magyarországi popu­lációkból — Gyulaiból — vásárolt tenyészanyagból fejlesztjük saját törzsállományunkat. Legrégibb hazai tenyészetünk a kelet-szlovákiai Zemp­léni hegységben van, ahol már 1974- ben telepítettünk dómot, jelenleg a szabad területeken 180 dámvad él, és az akklimatizáeiós vadaskertek második populációjában 15 válogatott minőségű dámvadat tartunk. A te­nyészet kiváló minőségét tanúsítja a brnói nemzetközi részvételű vadásza­ti kiállításon bemutatott 5 darab dí­jazott dámlapát. A tenyésztés magas színvonalát a vefatyi vadásztársaság tagsága is bizonyítja. A Trnavai járásban levő Cerník Va­dásztársaság üzemi vadaskertje 104 hektár kiterjedésű, s benne, illetve a körülötte levő vadászterületen 74 da­rab dámvadat tenyésztenek. A hat évre viszatekintő munka eredménye­ként már számos élő dómot küldtek más populációk javítására és feltöl­tésére. A Prievidzai járásban levő Bojnice Vadásztársaság vadászterületén már hozzávetőlegesen másfél évtizede megtalálható a dámvad, jelenlegi számukat 88 darabra becsülik .Meg kell jegyezni azonban,'hogy az álla­tok minősége a középszint alatt ma­radt. Ezért a múlt évben új akklima­tizációs vadaskertet létesítettek. Ä kiváló minőségű dámvadak idei sza­porulata négy darab. 1987-ben szeret­nék az első nagyobb csoportot — mintegy 30 darabot a szabad vadász­­területre engedni. Ugyancsak Kelet- Sziovákiában létesült a pozdišovcei akklimatizáeiós dámkert, az SZVSZ Michalovcei járási Bizottságának gondozásában. 1984 tavaszán telepí­tették be 20 darab Gyulai dómmal, amelyeknek szaporulata eddig 20 da­rab volt. Minőségük megfele!ő,-»így szintén 1987-ben szeretnék az első populációt a szabad területre enged­­ni. A Losonci (Luöenec) járásban levő Vefká Vés Vadásztársaság tagjai olyan vadászterületen gazdálkodnak, ahol a dámvadtenyésztésre ideális feltételeket találunk. Ezért az SZVSZ szakemberei külön tervet dolgoztak ki a dámvad tenyésztésének beveze­tésére 'és a vadásztársaság tagjai ál­tal felépített vadaskertbe ez év tava­szán 12 Gyulai dámnt telepítettek. Idei szaporulatuk 5 darab, minőségük és erőnlétük megfelelő. Akkiimatizá­­ciós vadaskertjeinkben összesen 85 darab dámvad él, ebből 1988-ig 120— 130 darab szabad területre való en­gedését tervezik. Minőségüket terv­szerű szelektálással, vérfelfrissités­­sel, az élő vad cserélésével és továb­bi Gyulai dámok vásárlásával fogják tovább javítani. Ezek alapján jogos reménnyel várhatjuk, hogy az SZVSZ IV. kongresszusán hozott határozato­kat maradéktalanul sikerül teljesí­teni. A dámvad hazai tenyésztéséről al­kotott kép nem volna teljes, ha né hány szóban nem említenénk meg az Állami Erdészet dolgozóinak ezirá­­nyú tevékenységét és eredményeit. Területeiken ez év tavaszán jelentős mennyiségű dámvadat könyvelhettek el. Minőségüket a brnói vadászkiállí­tás eredményei is igazolták, ahol 14 érmes trófeát mutattak be. E trófeák között található az új csehszlovák rekordot képező 215.80 nemzetközi pontot érő trófea. így az említett tró­fea a világranglista 5. helyezettjévé vált, s jegyezzük meg, hogy mindez a Paláriknvói Erdőgazdaság szakem­bereinek hozzáértő munkáját dicséri. Az SZVSZ vadászterületei Brnóban 11 érmes dámlapáttal szerepeltek, közü­lük a legerősebb, a Zempléni hegy­ségben elejtett 181,77 pontos trófea volt. Kimer Károly ЙШЭЕШ-ийивяшнк A kóbor kutyákról Kérdés: Olyan kérdésre szeretnék választ kapni, amely több, főle^ vi­déki kutyatulajdonost érdekel. Szá­mos olyan esetről tudok, amikor a túlbuzgó vadász szinte a gazdája ol­daláról lőtte ki a mezőn sétáltatott, vagy pedig a gazdája után szökött ebet. Olyan szélsőséges eset is meg­történt, hogv a kutyát gazdájának a szántéval még csak nem is határos kertjében pusztították el. Az utólagos indoklás szerint a kutyát többször látták a mezőn kóborolni, illetve nyulat kergetni. Szeretném tudnt. mi­kor lehet egy kutyát a vadállomány­ra veszélyes kóbor állattá nyilváníta­ni. Mikor pusztíthatja el a vadász minden további következmény nélkül a kutyát? Arra is szeretnék választ kapni, milyen törvényrendeletek alap­ján lehet felelősségre vonni a jogta­lanul eljáró vadászt, esetleg tőle kártérítést követelni. [B. P.í Válasz: Levelében azt kérdezi, mi­kor és müven körülmények között pusztíthatják el a vadászok a kóbor ebeket. A kóbor kutyákkal és azok elpusztításával az 196?/23-as számú törvénytár! rendelet vadászati törvé­nye foglalkozik. E törvény ötödik fe­jezetének 21. §-a a következőképpen szabja meg a vadászok jogait. Az em­lített paragrafus b, c és d cikkelye szerint: ...... a vadőrnek jogában áll... bl elpusztítani a vadászterületen belül azokat az ebeket, amelvek gaz­dájuktól. vagy a legközelebbi lakott háztól 2П0 méternél nagyobb távol­ságban keresik, illetve űzik a vadat vagy pedig a vad felé közelítenek. Mindez nem vonatkozik a nválőrző kutyákra, ha azok nem távolodnak el a nyáltól 200 méternél messzebb­re. valamint a vadászkutyákra, vak­vezető ebekre, egészségügyi ebekre, katonai és szolgálati ebekre, ha azok felismerhetők, s amennyiben a szol­gálat vagv a gyakorlat közben csak ideiglenesen távolodnak el vezetőjük­től; cl a vadászterületen elpusztítani a folttal ellátott vászonjelet kell erósiJ kóborló macskákat, a 200 méternél tenl. Semmiképp sem lehet egy ebet nagyobb távolságban a legközelebbi — legyen az akármilyen fajta — a lakott háztól, vagy pedig közelebb vadászterületen kívül, a község bel is, ha a macskát vadorzáson éri; területén, az utcán, úton vagy kert­éi a vadászterületen káros vadra ben elpusztítani, vadászni és pusztítani a kóbor ebe- A vadőrök vadvédelmi jogait, te­két macskákat... hát a kóbor ebek és macskák elpusz-A törvényrendelethez a következő títását is minden vadász végezheti, magyarázatot fűzzük. Az eb akkor de csak azon a vadászterületen, ahol nyilvánítható kóbornak, ha a legkö- érvényes tagsági vagy szolgálati iga­­zelebbi lakott háztól (a község bel- zolvánnyal, vagy pedig vadászenge­­területének utolsó, szélső lakott há- déllyel rendelkezik. Amennyiben egy za, vagy lakott fanyasl ház] 200 mé- vadász a fentiekben leírt hatáskörét térnél nagyobb távolságra űzi, kere- túllépi vagy nem tartja be, úgy az sl vagy pedig öli a vadat. Továbbá idézett törvényrendelet értelmében akkor, ha gazdájától indokolatlanul kihágást követ el, amiért az SZVSZ elcsatangol és pusztítja a vadat, fegyelmi szervei felelősségre vonják. Ilyenkor a gazda már nem látja az Ha a kárvallott kutyatulajdonos ebet, s az sem reagál a leadott je- bizonyítani tudja, hogy ebét jogtalan lekre. Semmilyen körülmények kö- módon pusztították cl, úgy kártérítés zött, még vadorzás esetében sem le- ügyében először a kihágást elkövető hét kóbor ebnek nyilvánítani a va- vadászt keresse fel és igyekezzék va­dászkutyákat, vakvezető ebeket, e- le a kártérítés összegében és módjá­­gészségügyi ebeket, katonai és szol- ban megegyezni .Ha a megegyezés gálatai ebeket, ha azok felismerhe- nem jön létre, kártérítési igényét az t5l5. 1962/23 Tt. számú törvényrendeleté-A három imént felsorolt szolgálati nek 21. §-ára hivatkozva a polgári célra többnyire a német juhászku- ügyek bíróságán érvényesítheti. Cél­­tyát, a farkaskutyát, illetve a bernát- szerű jelenteni az ilyen esetet (lehe­­hegyi kutyát szokták alkalmazni. E- töleg írásban) az SZVSZ illetékes jáJ zért a felsorolt fajtákra fokozott óva- rási bizottságán is, ahol azután meg­­tossággal kell ügyelni és nem szabad indítják a vétkes vadász ellen a szük­­elhamarkodni az esetleges lövést, séges fegyelmi eljárást. Fontos azon- Ezenkívül a szolgálati ebeket fehér ban tudni, hogy az SZVSZ fegyelmi nyakörvvel szükséges ellátni, ami szervei nem kötelezhetik kártérítésre megkönnyíti felismerésüket. Az egész- a vétkes vadászt, ségügyi ebek mindkét oldalára fehér A fentiek — a 21. § ej cikkelyé­­mezőben vörös kereszttel díszített nek értelmében — a kóbor macskák vászonjelet, a vakvezető kutyákra pe- elpusztításéra is vonatkoznak, dig sárga mezőben- fekete, kerek (k-r) Itt az ideje, hogy a különböző kiállításokon látottakat, jó ötleteket a gyakorlatban hasznosítsák a vadásztársaságok tagjai (Kalila Gábor felvétele) © HORRÄSZAT © HORGÁSZÁT © HORGÁSZÁT © HORGÁSZÁT © HORGÁSZÁT © HORGÁSZÁT © HORGÁSZÁT © HORGÁSZÁT © HORGÁSZÁT ■ A horgászat őszbe fáradt már a világ. Az avar egyre vastagabb a fák alatt. Hol van már a nyári lüktetés, zsibongás, fag­gatjuk az Időt emlékek után kutatva. Ezzel a szándékkal kerestem fel Sza­­lay Jánost, aki a Szlovákiai Horgász­­szövetség Galántai járás! ‘Szerveze­tének mintegy másfél évtizede tagja. Az idei nyár volt számára a legszebb, hiszen képzeletbeli gyűjteményét tíz kilós „trófeával“ gazdagította. Meg­próbáljuk néhány sorban a horgász gondolatvilágát bemutatni. ■ Ün szerint mi keli ahhoz, hogy valakiből horgász lehessen? szerelmese — Szerintem mindenkiből lehet horgász, aki szereti a természetet. Ha ez hiányzik az emberből, akkor elképzelhetetlen, hogy hosszú órá­kon, napokon át képes legyen a hor­gászbot mellett ücsörögni. Elvégre az Igazi nagy kapás, vagy szerencse ritka dolog. Azzal mindig számolni kell, hogy üres tarisznyával térünk haza. Gyakran megtörtént, hogy he­teken keresztül még egy árva kis hal sem akadt a horgomra, s mégse adtam fel. A kitartás viszont általá­ban eredménnyel jár. Így történt ez most nyáron is .amikor hosszú ered­ménytelenség után egyszercsak mel­lém szegődött a szerencse: a zsák­mány tíz kiló húsz őekás, nyolcvan­egy centiméter hosszú ponty volt. Akkor is a kedvenc 1210-es Shakes­­speare-orsómat használtam, amelyen 30-as Optima- ß húr volt. Csalinak főtt kukoricát tettem a horogra. Ka­pás után körülbelül fél órán át vias­kodtunk egymással, míg meg nem adta magát. A húsa sem voit ám akármilyen! Számomra ez felejthetet­len élmény marad. Ennél nagyobb halat nem hiszem, hogy fogok egyha mar, habár ki tudja ... ■ Hol fogta ezt a nagy pontyot? — Szencen (Senec), a Napfényes­tavak északi részén, hajnaltájban. Oda járok a leggyakrabban és a leg­szívesebben, mive! közel van Rétéhez (Recal, ahol lakom. Ezenkívül elel­­járogatok a Veľký Grob és Puszta­­födémes (Pusté Ofany) között elte­rülő mesterséges tóra, vagy a Feke­­tevizre. ■ Megtörtént már, hogy a csalá­dot is magával vitte? — Természetesen. Olyankor halász­levet főzünk a vízparton, fürdünk, s ez kellemes kikapcsolódás a csa­lád számára. ■ Valójában mióta rabja Ün a hor­gászatnak? — Tizenöt éves lehettem, amikor behódoltam ennek a szenvedélynek. Az azóta eltelt évek alatt rengeteget tanultam és tapasztaltam saját élmé­nyeimből, barátaimtól. Ugyanakkor a szakirodalom is sokat segít az eliga­zodásban, tehát van mire és kire tá­maszkodnom. ■ Az elhangzottakból kitűnik hogy komoly „szerelemről“ vao szó. Nincs igazam? — Nehéz kérdést adott most fel nekem, de megpróbálok rá válaszol­ni. A horgászat olyan szenvedély, a­­mihez megszállottság, idő, pénz és nem utolsósorban megértő feleség kell. Néha nehéz egyeztetni a dol­gokat. A családot mégse lehet mel­lőzni ,csak azért, mert tegnap beetet­tem a halakat, s ma megint kellene. Azért mindig tudom hol a határ. De hát gondqlom ezt felesleges is hang­súlyoznom. Részt vettem már hor­gászversenyeken Is, de az nem az én területem, hiszen ott a teljesítmény a döntő. Annál inkább szeretem az elhagyott, csendes vízpartokat, hall­gatni a nádas suttogását, a természet hangjait. Ilyenkor minden gondomat elfelejtem, cigarettára gyújtok, né­zem a vizen táncoló úszót és várok, várok ... Röviden Itt a csukaszezon ás legtöbben ele­ven kishallal szeretnek csukázni. Ilyet azonban nem mindig könnyű szerezni. Egy kis befektetéssel, figye­lemmel azonban a tárolást magunk is megoldhattuk. Edénynek nagyon alkalmas egy 100—120 literes műanyag hordó. Na­gyon gondosan tisztítsuk ki és állít­suk sötét, hűvös, tiszta levegőjű hely­re. A vizet két-három nappal a tele­pítés előtt öntsük bele a hordóba. A friss vízből ugyanis a hordó belső fa­lára ' légbuborékok csapódnak ki és ez az emberek keszon-betegségéhez hasonló gázbuborék-betegséget okoz­önetetos úszó Napjainkban az etetés számos mód­szere ismert, azonban a célszerű és eredményes etetés alapfeltételei a kellő (de nem túlzott) mennyiség, a folyamatosság és az etető csalinak a horogközeibe való juttatása. Ezen három alapfeltétel biztosítása sok esetben nem valósítható meg. Fe­­nekező horgászat esetében a fenti feltételek megközelítő pontossággal megoldhatók. Cszós szerelés alkal­­■mazása esetén már nehezebb a cél­szerű etetés megoldása. Amennyiben csontkukaccal vagy gilisztával kívá­nunk etetni, e probléma fokozottan áll fenn, mert rendszerint annyit nem tudunk a fenti csaliból biztosí­tani, hogy az a horgászatunk végéig elég legven. E probléma megoldható, ha ön­­etetűs úszót készítünk, amely bizto­sítani tudja részünkre a folyamatos etetést csontkukaccal, illetve gilisz­tával. Ennek elkészitési sorrendje az alábbi. Vegyünk egy szabvány hengerns alakú üreges testű műanyag úszót. Az úszót lombfűrésszel fűrészeljük két részbe, körülbelül az egyharmad részénél. Majd a felső részbe ragasz­­sznnk egy olyan parafabetétet, a hat. Ezen túlmenően is helyes az el­fogyasztott oxigént pótolni. Erre a célra nagyon megfelel az akvarista szaküzletkben kapható Ciklon típusú gumimembrános légpumpa. A por­lasztóiéi minél finomabb buboréko­kat képezzen, mert így több oxigén fut a vízbe. Csalihalnak megfelel a szivárvá­­nyos ökle. valamim a vörösszárnyű keszeg, a bodorka» és az ezüstkárász apróbb példányai. Lehetőleg csalihal­­-hálóval fogjuk be őket és gondosan ügyeljünk arra, hogy valamennyi példány ép, egészséges legyen. A sé­rült példányokat később is el kell távolítani, mert egyetlen fertőzött hal tönkreteheti az egész állományt. Megfelelő tartás esetén halaink az edény alfán lassan, csapatokban kö­röznek» mely az alsó részbe körkörösen és szorosan illeszthető. Ezután erősít­sük a hengeres felsőrészhez az úszó bóbitás felső szárát. A hengeres műanyagrész alsó ré­sze közepébe fúrjunk egy, 4—5 milli­méteres furatot. Ezzel el is készítet­tük az önetetos úszót. Az önetetos úszó alkalmazása: a hengeres alsó részt töltsük tele csontkukaccal, vagy gilisztával. Ez­után a hengeres felső részt egyesít­sük az alsó résszel úgy, hogy a ki­álló parafarészt toljuk az alsó rész­be addig, amíg a műanyag felsőrész nem ütközik a műanyag alsó résszel. Ezzel már bevetésre kész állapotba is szereltük úszónkat. Az úszó ki­egyensúlyozásánál vegyük figyelembe a csontkukacok, vagy a giliszták súlyát. Az így elkészített úszós készségün­ket dobjuk be a horgászhelyiinkön. Az úszónak vízbe érése titán a csont­kukacok vagy a giliszták az alsó fu­raton keresztül kicsúsznak a hor­gunk fölött a vízbe. Ezzel elértük, hogy etetőcsalink mindig a horog közelében lesz és etetésünk lassú folyamatossága biztosftott. Mire az úszóból a csontkukacok, illetve giliszták kifogynak, biztosan lesz kapásunk. Az úszó alsó részé­nek kiürülése után ismét megtölthet­jük azt. —h— Egy hordóba 50—60 darab kishal­­nál többet ne tegyünk. Ha valaki ennél többet akar tárolni, inkább ál­lítson be még egy hordát. Л lég pum­pa két edényt is képes ellátni. Sokan esküsznek arra, hogy a tá­rolt halakat etetni nem szabad. Ez azonban nem igaz. A betelepítés után másfél-két héttel az akvarista bol­tokban kapható csövájó féreggel (tu­­btfexf kínálhattuk meg őket. Áz anya­got azonban csapvízben alaposan át­mossuk, nehogy így vigyük be a fer­tőzést. Ha nem esznek, várjunk még egy kicsit. Es általában csak annyi élelmet szabad adni, amennyit elfo­gyasztanak. Ezzel a módszerrel általában a kö­vetkező év májusáig tárolhatjuk a csalihalakat. (M. H.J Macsicza Sándor (A szerző -felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents