Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-23 / 47. szám

Idő meghosszabbításához vezet, növeli a gumók mechanikai sérülésének veszélyét és csökkenti a minőséget. Feltétlenül növelni kell a szerves és a zöldtrágyák használatát, s az adagokat a talaj valós táperejéhez (P, K, Ca, Mg), a termelési Irányzathoz és az alkalmazott fajták igényeihez kell igazítani.

AZ ŐSZI TALAJ ELŐKÉSZÍTÉS

minőségét az agrotechnikai műveletek koraisága és az betn lyásolja, hagy azokat megtelelő talajnedvesség idején végezzük el. Ezeknek a feltételeknek a mellőzése nagyobb rögképződéshez vezet, ami a gumók nagyobb mechanikai károsodását vonja maga után. A tarlóhántásról sem szabad elfeledkezni. Általában javítani kell a technológiai fegyelmet és gondoskodni kell olyan munkaeszközök | kultivátorok, kombinátorok) beszerzéséről, amelyek biztosítják a talaj vetés/előtti alapos porhanyítását (legalább 18 cm es mélységig).

A MINŐSÉGI ÜLTETŐ ANYAG FONTOSSÁGA

Ä korai burgonyát termelő vidékeken kívül a burgonyatermesztők többnyire csak osztályozott, de nem csíráztatott gumót ültetnek (a korai burgonya esetében gyakran hosszú és könnyen károsodik a csira). A gumók nagy része gyakran rothadásos betegségekkel fertőzött, nincsen csávázva a gyökér- és szártőbetegségek ellen, esetenként a többszöri csírátlanítás következtében alaposan legyengült. Sürgősen javítani kell az ültetőburgonya termesztés technológiai fegyelmén, az asztali és étkezési burgonya esetében pedig minden lehetőséget ki kell használni az ültetőanyag előcsíráztatására.

ÜLTETÉS

Az ültetés minőségét elsősorban az ültetőgépek beállítása és a munkasebesség befolyásolja. A helyzet javítása érdekében szükséges, hogy a felelős dolgozók folyamatosan ellenőrizzék az elvégzett munka minőségét és gondoskodjanak a technológiai iegyelem, főleg az 5—6 km/óra munkasebesség megtartásáról. Fontos, hogy hektáronként legalább 44—48 ezer gumót ültessenek el és a gumók fölé megfelelő vastagságú földréteg kerüljön.

ÜLTETÉS UTÄNI TENNIVALÓK

Gépi növényápolás esetén a technológiai fegyelem megszegése komoly károkat okozhat; a nem megfelelő munkaeszközük használata vagy a munkasebesség fokozása a gumók és a növényzet károsodását idézheti elő. Ha a burgonyát nem tülgetjük fel kellőképpen, a termés minősége romlik, a gumók megzöldülnek és fogyasztásra alkalmatlanná válnak. Az idejekorán és jő minőségben elvégzett uüvényápoiás és egyéb munkák — pl. a vegyszeres gyomirtás, a keskenyebb kerékabroncsú traktorok alkalmazása, a kultivátorok megfelelő módosítása stb. — mind mind a technológiai fegyelem részét képezik.

VÉDEKEZÉS A BURGONYAVÉSZ ELLEN

Ez rendkívül fontos teendő, melynek elvégzését, sajnos, gyakran az is befolyásolja, hogy a mezőgazdasági üzemek nem rendelkeznek megfelelő" gépekkel és elegendő hatékony gombaölő szerrel. A kezelést gyakran megkésve végzik s a hagyományos permetezőgépek többnyire a növényzetet is károsítják. Előbbrelépést jelent, hogy az üzemek már általában 5~.6..permetezésre elegendő — részben Ridomil típusú — gombaölő szert kapnak. Ezzel egyidejűleg szilárdítani kell a műszaki fegyelmet és a permetezés minőségét. Ideális lenne, ha a szakosított mezőgazdasági vállalatok helikopterrel végeztetnék a permetezést.

FELKÉSZÜLÉS A BETAKARÍTÁSRA

Ennek lényege, hogy meg kell teremteni az előfeltételeket ahhoz, hogy fiziológiailag érett gumókat takaríthassunk be. A lelkeszüléshez tartozik a tenyészidő folyamán esedékes tennivalók (korai ültetés, minőségi ültetőanyag, szakszerű növényápolás és nitrogéntrágyázás stb.) összessége. Ha szükséges, akkor betakarítás előtt 14—21 nappal mechanikus vagy vegyi beavatkozással a vegetáció idő előtti befejezésére kényszerítjük a növényzetet. Ahol így járnak el, ott betakarításkor lényegesen csökken a gumók mechanikai károsodása.

BETAKARÍTÁS ÉS SZÁLLÍTÁS

A burgonya minőségét elsősorban a gumók betakarítás közbeni mechanikai károsodásának mértéke befolyásolja. A gumók károsodásának mértékét a nem tökéletes betakarítógépek, a terményhez keveredő Idegen anyagok részaránya, a gépek rossz beállítása, a szakszerűtlen rakodás, valamint a

talaj kőtartalma Is befolyásolja. Feltétlenül szükséges, hogy a mechanikai károsodásra érzékeny burgonyafajták (Karin stb.) kézi betakarításáh.oz elegendő kétsoros burgonyakiszúntót biztosítsunk. A gépi betakarítást az NDK ból behozott E-68Ü burgonyakombájnnal lehet megoldani. A köves talajokon pneumatikus rögtörővei ellátott gépeket kell használni, s a téli tárolásra szánt burgonyát lehetőség szerint konténerekbe kell szedni és tárolni.

BETAKARÍTÁS UTÁNI KEZELÉS

Az étkezési burgonya minőségét a közvetlenül betakarítás után végzett osztályozás erősen befolyásolja. Ugyanis az osztályozás során keletkező mechanikai sérülések kaput nyitnak a íuzáriumos szárazrothadásnak, s ez nemcsak a burgonya minőségét rontja, de nagy tárolási veszteségeket Is okoz. A' január elseje utáni fogyasztásra szánt burgonya gépi betakarításakor mindeddig csak korlátozott mértékben használtuk a Tecto készítményt, amely megakadályozza a burgonyagumók tárolóházi betegségekkel való utólagos fertőződését. Ezt a kezelést célszerű lenne nagyobb mértékben alkalmazni.

TÁROLÁS és forgalmazás

A tárolási kapacitások hiánya arra kényszeríti a mezőgazdasági vállalalokat, hogy a burgonyát közvetlenül betakarítás után osztályozzák és forgalmazzák. Ez nemcsak a minőséget rontja, de népgazdasági veszteségeket is okoz. Az utóbbi években egész sor korszerű burgonyatárolót építettünk, s az építést tovább folytatjuk, hogy a következő ötéves tervidőszak végére az asztali és az étkezési burgonya tárolásának helyzete lényegesen kedvezőbbé váljék. Addig azonban feltétlenül szükséges kihasználni az NDK-ban szerzett tapasztalatokat. Ott a burgonyát hatékony szellőztető berendezéssel ellátott, nagy befogadóképességű prizmákban tárolják.

jelenleg az asztali burgonyát nem megfelelő zsákokban, 50 kg os csomagolásban hozzák forgalomba. A raktárból szeptemberben és októberben kikerülő burgonyát magas hőmérsékleten, vasúti vagonokban szállítják, ami lényegesen rontja a minőségét, sőt esetenként teljesen elértékteleníti a burgonyát.

A burgonyát a kiskereskedelem forgalmazza, jelenleg a kereskedelmi hálózatba a burgonyát nem lehet konténerekben leszállítani. A zsákolt burgonya egy rószét az üzletben kimérik, a téli tartalékba vásárolt burgonyát 50 kg os zsákokban árusítják. Az asztali burgonya egy része 1—3 kg os csomagokban kerül forgalomba. Itt is elég gyakran találkozunk rossz minőségű burgonyával, pedig a csomagolt burgonyának feltétlenül osztályozottnak és kifogástalan minőségűnek kellene lennie.

A BURGONYA FELDOLGOZÁSA

Ma már a mezőgazdasági vállalatokban közvetlenül gyártják ä rósejbnit és bevezetik a hámozott burgonya gyártását. Iparilag a burgonyából lisztet, kását, gombócot, krökert, tarkedlit, lángost, félkész burgonyatésztát, hasábburgonyát, levest és galuskát készítenek. A CSSZK és az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma tovább kíván lépni ezen a területen, hogy megteremtse az esetleges többlettermék ésszerű hasznosításának feltételeit.

Az áruburgonyának nem megfelelő termés sem számít hulladéknak. Ezt a burgonyát osztályozás után nyers állapotban feletetik vagy tartósítva tárolják a későbbi hasznosításig. A burgonya állattenyésztési termelésben való ésszerű hasznosításában jó példát mulat a Fryšovicei Élsz, ahol évente 2501) tonna takarmánypépet gyártanak, vagy a Spišská Belá-i Efsz, ahol takarmánypépet és nyersen tartósított burgonyát is használnak takarmányozásra.

ÖSSZEFOGLALÄS

Az asztali és étkezési burgonya termesztésével és forgalmazásával kapcsolatos problémák azt mutatják, hogy lényegesen jobb minőséget csupán a mezögazdsági vállalatok dolgozóinak összpontosított igyekezete, valamint az átvevő szervezetekkel való kölcsönös együttműködés eredményezhet. Ugyanakkor a gépesítés, a vegyszerekkel való ellátás és a beruházási építkezés szakaszán is meg kell teremteni a kedvező feltételeket. Mindamellett a lehető leggyorsabban hasznosítanunk kell mindazt, ami a helyzet javításához már jelenleg ;s rendelkezésünkre áll. Mindenekelőtt be kell fejezni a mezőgazdasági vállalatok szakosítását, szigorúan be kell tartani a technológiai fegyelmet és a dolgozókat az elért eredmények és az elvégzett munka minősége szerint kell jutalmazni. Minden lehetőséget ki kell használni arra, hogy a minimumra csökkenjen a gumók betakarítás alatti és betakarítás utáni mechanikai károsodása. Növelni kell a hámozott burgonya részarányát a kereskedelmi forgalomban, át kell ültetni a szállítmányokkal kapcsolatos személyi felelősséget, és szigorúbban kell ellenőrizni a fajtaazonosság betartását.

HALADÓ TAPASZTALATOK ISKOLÁJA

XV. évfolyam

2. tananyag

A cukorrépa és a burgama lieMezaménak növelése és a termés mmősépek javítása

'A CSKP KB 11. ülése kimondta, hogy a már elfogadott határozatokból kiindulva, belterjesebbé kell tenni a kapásnövények, főként a cukorrépa termesztését. A vetésterület állandósítása mellett feltétlenül növelni kell a hektárhozamot, de mindenekelőtt a cukortartalmat. Országos viszonylatban mielőbb el kellene érnünk, hogy hektáronként 5 tonna finomított cukrot termeljünk. Ehhez jó biológiai anyagot kell biztosítanunk, a mezőgazdasági vállalatokat el kell látni korszerű gépekkel, és a jampoli prostéjovi mozgalom szellemében a cukorrépa termesztésben érvényesíteni kell a következetes technológiai fegyelmet.

Ezek a komoly feladatok abból a tényből adódnak, hogy a cukorrépa-termesztés eredményei már hosszú évek óta stagnálóak. A szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés 30 éve alatt a cukorrépa hozamát csupán egyharmadával sikerült növelni, a cukortermelésben pedig a háború előtti színvonalon maradtunk, holott a gabonafélék terméshozama időközben megkétszereződött. Ezért a CSKP KB 11. ülésének határozatával összhangban a mezőgazdasági dolgozók figyelmét a cukorrépa-termesztés problémáinak megoldására kell összpontosítanunk.

A CUKORRÉPA NÉPGAZDASÄG1 JELENTŐSÉGE

'A cukorrépa mindenekelőtt a cukortermelés nyersanyaga, de nagy jelentősége van a takarmánymérleg szempontjából is. Nálunk az egy lakosra jutó évi átlagos cukorfogyasztás megközelíti a 40 kg ot. A cukor a legtisztább élelmiszer, az energia legkönnyebben hozzáférhető és pótolhatatlan forrása. E tulajdonságai miatt nem jöhet számításba a cukorfogyasztás lényeges csökkentése vagy a cukor szintetikus édesítő szerekkel való, nagyobb mértékű helyettesítése. A cukor hagyományos és fontos kiviteli cikkünk.

Csehszlovákiában, ahol az egy lakosra jutó mezőgazdasági földterület rendkívül korlátozott (kb. 0,44 haj, a cukorrépa termesztésének rendkívüli jelentősége van. Éghajlati viszonyaink között a cukorrépa a legproduktívabb gazdasági növény. Termesztése a talaj, a vtz és a napsugarak legnagyobb mértékű hasznosítását jelenti. Ha a cukorrépa energiatermelését 100 százaléknak vesszük, akkor például a burgonya csupán 37, a búza 33, a szemes kukorica pedig 56 százalékot nyújt. A cukorrépa-termesztésben azonban még nagy tartalékaink vannak, úgy a terméshozamok növelése, mint a betakarítási és tárolási veszteségek csökkentése, Illetve a leveles répafej kihasználása szakaszán. A cukorrépa a répatermő körzetek vetésforgójának fontos talajjavító növénye. Amennyiben eleget teszünk a cukorrépa vetési mélységgel, szerves trágyázással és gyomtalanítással kapcsolatos igényeinek, kedvező feltételeket teremtünk két-három utána következő gazdasági növény számára.

A TERMESZTÉS ÉS A FELDOLGOZÁS JELENLEGI HELYZETE

A cukorrépa vetésterülete az utóbbi évek folyamán 210 ezer hektáron állandósult, ebből 150 ezer hektár a Cseh Szocialista Köztársaságban van. A termesztés az utóbbi 20 évben teljesen megváltozott. Egész sor probléma ellenére megoldottuk a nagyüzemi technológia és az összpontosítás alapvető kérdéseit. A répaföldek átlagos nagysága jelenleg 35 hektár, és egy-egy termesztőre körülbelül 300 hektár cukorrépa jut. A munka termelékenysége rendkívül megnövekedett: 20 évvel ezelőtt az egyelésre és kapálásra körülbelül 300 órát, a kézi betakarításra pedig további 700 munkaórát fordítottunk hektáronként, ma pedig a kézimunka-szükséglet 70—100 óra között mozog. A vetőmagszükséglet egyötödére csökkent. Ugyanakkor nem sikerült javítanunk a termelést mutatókat. Az utóbbi 25 év folyamán a hektáronkénti terméshozam 35 tonna körül mozog és nagy az évenkénti ingadozás. A minőség az 1906—70-es években jelentősen csökkent. Most a cukortartalom 14—15 százalékos. A minőség és a terméshozam csökkenésével egy időben a leveles répafej átlaghozama több mint 40 tonnára nőtt.

Ezek az eredmények eltérnek más államok termelési eredményeitől, de a hazai fajták termelöképeességét sem tükrözik

Ihűen. Például az NSZK-ban 1S81—83-ban 48,95 tonna cukorrépát, illetve 6,74 tonna cukrot termeltek hektáronként, Ausztriában 53,16 és 8,13 tonnát, Magyarországon pedig 38,54 és

4,29 ionnál könyveltek el. Nálunk az állami fajtakísérletekben a hozam 57,60 és 7,62 tonna volt, de a nagyüzemi gyakorlatban csupán 33,41 és 3,40 tonnát értünk el hektáronkénti átlagban. Vagyis a fajták termőképességét még 50 százalékban sem használjuk ki, pedig a kísérleti eredmények és az élenjáró vállalatok tapasztalatai is jelzik, hogy a fajták termőképességét legalább 70—75 százalékban kihasználhutnánk. A’ nngy eltérés okait a termesztési és a betakarítási, valamint a ~ feldolgozási folyamatban elkövetett mulasztásokban kell keuesni.

A kis hozamok leggyakoribb és legjelentősebb okát a növényzet foghíjasságában látjuk. Az agrotechnikai-mulasztások következtében a növényállomány helyenként, de néha nagyobb, összefüggő területeken is hiányos. Ezek a kihasználatlan részek a cukorrépa vetésterületének általában 10, helyenként 20 százalékát adják. Gyakori hiányosság a felületes egyelés, így a növények csokorban maradva kölcsönösen elnyomják egymást. A napfényt sem használjuk ki megfelelően, mivel a cukorrépa tenyészideje rövid. A hatékony tenyészidőt a keléstől a betakarításig számítjuk, ami nálunk átlagosan 155— 180 napot jelent. A minőség javítása érdekében a tenyészidőt 170—180 napra kell meghosszabbítani. Ezi korai vetéssel, a vetés és a kelés közötti időszak lerövidítésével, valamint differenciált betakarítással érhetjük el. A cukorrépa esetében a termelés eredményességét a betakarítási veszteség sokkal inkább befolyásolja, mint a többi gazdasági növénynél. A veszteség szerint meghaladja a 10 százalékot. A kiszántatlan vagy a szállítóeszközről lehulló cukorrépán kívül a veszteség gyakran a leveles répafej mély vagy ferde levágásából származik. A betakarítási veszteségeket nem írhatjuk csupán a betakarítógépek műszaki rovására. A kiváltó okok közé tartozik a elgyomosodás, a túlzott nitrogéntrágyázás, a kártevők által okozott károsodás és a savanyú talaj. A cukorrépa termesztésével szervesen összefügg a cukorgyár! feldolgozás. Csehszlovákiában jelenleg 64 cukorgyár működik (Csehországban 54, Szlovákiában 10), ezek naponta több mint 90 ezer tonna cukorrépát képesek feldolgozni. Ez a termelési kapacitás nagyon kevés, ezért a cukorrépát hosszú ideig (körülbelül 25 napig) tárolni kell, miközben csökken a cukortartalom. Nagy tartalékaink vannak az energiaszükséglet, a cukorgyárak munkája, a munkatermelékenység és a nagy melasztermelés területén is.

A cukorrépa-cukortermelési vonalban — a répatermesztési kutatóintézet szerint — jelenleg a következő tartalékok vannak: a talaj termőerejének kihasználatlan tartalékai (talajtiprás, savanyú kémhatás, eróziós behatások, nitrogén-túltrá- gyázás, egyenlőtlen trágyázás) 6 százalékos terméskiesést jelentenek; a hiányos növényzet és a kihasználatlan tenyészidő (a vetőmag minősége, alacsony kelést százalék, kései vetés, korai betakarítás, a növényápolási munkálatok során okozott növényveszteségek, szakaszos kelés) 10 százalékos veszteséget okoz; a vegyszeres növényvédelemben elkövetett hibák (megkésve vagy egyáltaláp el nem végzett beavatkozások, fitototoxieitás, a vegyszerek egyenlőtlen eloszlása) 3 százalékos veszteséggel jár; a betakarítási veszteségek (kiszántatlan gyökerek, helytelenül levágott répafej, szállítóeszközökről lehulló cukorrépa) 8 százalékos, a cukorgyárakban kimutatott tárolási veszteségek 4 százalékos, a melaszban hagyott cukor pedig 8 százalékos veszteséget jelent (az utóbbi három adat meghaladja a műszakilag indokolt határértéket). így a tartalékok (veszteségek) egy hektár cukorrépára átszámítva elérik a 39 százalékot, ami körülbelül 15,6 tonna gyökérhozamnt je lent.

Ezek a tartalékok kihasználhatók, ezt számtalan mezőgazdasági vállalat esete bizonyítja. Az Ivanovicei és a Dolanyi Efsz dolgozói 1983—84 ben az országos átlagnál 10 tonnával nagyobb terméshozamot értek el. A legjobb hektárhozamot — átlagosan 42,3 tonnát — tavaly a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban érték el. A termesztési technológiát a mezőgazdasági nagyüzemi termelés összpontosítása és szakosítása bizonyos időre megbontotta a vetésforgó rendszerességét. Gazdagodott a talaj tápanyagkészlete, de ugyanakkor nőtt a saJ vanyú kémhatás is. A szántási mélység nagyobb lett, de

i