Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-16 / 46. szám

1985. november 16. SZABAD FÖLDMŰVES Falu a Tiszakanyarban Párját ritkítöan szép ez a táj. Ha Bély (Biel) felől közelítjük meg Kis­­tárkányt (Maié Trakany), vén tölgy­fákkal szegélyezett az út. S a lá­tóhatár? Nem más, mint a Kárpá­tok kéklő csúcsai. Elég a térképre nézni: keletre a szovjet, délre a ma­gyar országhatár. Pompás műúton robog autónk, s mire felocsúdunk, máris az ország peremén levő falu központjában ta­láljuk magunkat. Hatalmas diófák, no meg szilvások, almások, s ősi bodrogközi porták ... Prostyák Bertalan hnb-elnök — Házat akarnak venni? — kér­dezik hárman is a boltban. — Elkés­tek. Pár évvel ezelőtt még akadt el­adó, üres ház, de ma már nincs... Am, megvan Itt minden, ami kell... Koleszár Aranka és Kacsmarik Éva kedvesek, szolgálatkészek, ha a ve­vők kiszolgálásáról van szó: az egyik az üzletvezető, a másik meg elárusí­tónő ... Más az, hogy eléggé távol van a járási székhely ... Az áruk könnyen áttekinthetők. Ä rend, a tisztaság példás. — Reggeltől estig sokat kell tal­palnunk az üzletben — mondja az üzletvezető —, de szívesen csináljuk, * ez a szakmánk. Az éves áruforgal­mazási tervünk ötvenezer híján két­millió korona. — S van-e remény a teljesítésére? — Már hogyne lenne! Ügy néz ki, hogy 200 ezer koronával túlteljesít­jük. Panasz? A szállítás olykor kése­delmes. Pástétomból, kisebb konzer­­vekből több is elkelne. No meg ipari cikkekből mutatkozik kisebb hiá­nyosság. Az utóbbi Időben főleg edé­nyekből megnövekédett a kereslet. A Tiszagyöngye vendéglőben Koz­ma János az üzemvezető. — Szoba iránt érdeklődnek? .— kérdezi. — Van jelenleg öt kiadó, összesen 14 ággyal. Egy ágy haszná­lati díja 20 korona ... Nyáron kiadó ágy itt nem igen létezik, előre lefog­lalt. A Tisza vonzza a turistákat, a horgászokat, a vízisport rajongóit, a fürdőzőket, de késő ősszel és télen a madár se jár errefelé... — Vajon szeretnek-e italozni á kistárkányiak? — A tömény Italból csekély a fo­gyasztás. Miért? Mert itt szilvából főzetnek, ami kielégíti a helyi igé­nyeket. Viszont üdítőitalokból bősé­ges a választék; naponta harminc lá­­dányi is elfogy. A nyáron naponta négy hektoliter sört is kimérünk, tél­időben ennek a fele is megteszi. A halsaláták is közkedveltek. A hét alkalmazottat számláló ven­déglátóüzemhez tartozik a cukrászda is. Furik Anna vezetésével. A lako­sok családostól látogatják; a felnőt­tek feketekávét, üdítőitalt Isznak, a gyerekek fagyiznak, nyalánkságot esznek. A nemzeti bizottság épületében Prostyák Bertalan elnöktől a község ügyes-bajos dolgai felől érdeklődünk. A funkcióját immár 23 éve betöltő hnb elnök elmondja, hogy a lakosság társadalmi munkája és a járási szer­vek anyagi támogatása folytán a köz­ség négy évtized alatt többet fejlő­dött, mint a múlt évszázadokon együttvéve. — A felszabadulás után 1300 la­kost tartottunk nyilván. A mezőgaz­daság szocialista átépítése és a nagyarányú iparosítás következtében sok munkaerőnk elköltözött. Közülük a fiatalok különböző szakmát, mes­terséget tanultak, másutt alapozták meg boldogulásukat. Megnősültek, de családostól hazajárnak. Nemcsak a szülőfalu iránti hűség az, ami vonzza őket. Más is! Az itt termelt gyümölcs, zöldség, a hízott disznó, a baromfi... A naponta ingázók szá­mára javult a közlekedés, így aztán fölös munkaerejük a háztájiban hasz­nosul. Nos, volt időszak, amikor so­kan féltettük Kistárkányt, de mára ez a félelem megszűnt. A fiatalok, ha nem is oly gyakran fordul elő, de visszaköltöznek. Üres házak nincse­nek. A lakosok létszáma jelenleg 1200 körül mozog... — zárja mon­dandóját a hnb-elnök. Az alapiskolában Orlovszky Erzsé­bet e szavakkal fogad: — Komáromi (Komárno) szárma­zású vagyok. Ide jöttem férjhez. Eleinte azt hittem, sosem „eresztek gyökeret“ ebbe a kelet-szlovákiai ta­lajba, aztán később megszerettem ezt a gyönyörű vidéket. Most már igazán kistárkányinak érzem magam, saját házunkban, melyet nemrég vásárol­tunk. Aztán felvetem, hogy a városi em­ber ritkán, vagy sosem tudja meg­szokni a falut. — Ezt az állítást megcáfolom, a sokak által „világvégének“ nevezett falu lakosaként. Jó a közhangulat. Az emberek becsülik egymást. Az alapvető ellátást boltjaink biztosít Ják. Megfelelő a közlekedés is. Sze rintem mindehhez az kell, hogy az itt született gyerekek boldoguljanak Jómagam nem bántan meg, hogy ide kerültem. A kultúrált élet alapjai egyre jobban megteremtődnek. Ez előtt hivatásos népművelőként dől goztam. Iskolaigazgató csak az ú tanévtől vagyok, ezért az iskola éle téről, főleg a múltjáról keveset tu dok. Milyen a Jelene? Elég rossz körülmények között tanítunk. Győrfi Arpádné 32 éves pedagógus­múltra tekinthet vissza. Ebben a köz­ségben négy éve tanít. Jelenleg a napközi otthon vezetője. — Tény: volt egy időszak, amikor az iskola megszüntetésétől tartot­tunk. Szerencsére ez nem követke­zett be. Negyvennégy gyereket okta­tunk, nevelünk. Ezáltal több idő jut a gyermekekre. Többet tudunk a gye­rekek családi körülményeiről, éppen a bensőségesebb, szorosabb kapcso­lat folytán. Az innét elkerült gyere­kek később jól helytállnak az élet­ben — vallja szerényen. Űjfent a község legfőbb embere a kísérőm. Prostyák Bertalannal szem­lélődünk. — A Tiszára igyekeznek — említi a horgászbotos emberek láttán. — Valóságos horgászparadicsom szá­mukra a határmenti folyó: sok busát, amurt, pontyot, csukát megakaszta­nak és szákolnak Idényenként. Né­hány éve épp egy kistárkányi lakos­nak sikerült zsákmányul ejtenie egy 140 kilós harcsát. Nyáron naponta négy-ötezren is fiirdőznek a Tiszá­ban, messze vidékekről, az egész or­szágból ide járnak ... Aztán a falufejlesztésre terelődik a szó. Megtudom, hogy a kultúházat felújították, kétosztályos óvoda épült. Tökéletesedett a közvilágítás, rendbe­hozzák az utakat, melyek a nagy forgalom miatt rászorultak. — És a következő választási idő­szakra mit terveztek? —- Üj bevásárlóközpontot, és sport­pályát szeretnénk építeni. — Kulturális életről lehet itt egy­általán beszélni? — Már hogyne lehetne! Van egy vegyeskarunk, citerazenekarunk, a­­melyek rendszeresen fellépnek a kul­­túrházban. Ezenkívü a kassai (Koši­ce) Thália Színpad művészei is el-el­­látogatnak hozzánk. Azt hiszem, ez a legszebbb, amit mi, magunkról el­mondhatunk. Csöndes a falu. A ritkuló lombo­kon át messzire látni a kertekbe, ahol még dolgoznak. Aztán megjön a busz, hozza az ingázókat, a min­dennap hazatérő kistárkányíakat, a­­kiknek ez a falu — az otthonuk —, a világ közepe. Illés Bertalan iwvhazCati Nagyszünet az iskolaudvaron (Bogoly J. felvételei) Jáchnovka városban (Csernyigovi körzet) ma is hűen őrzik a kiváló csehszlovák harcos és hazafi, I.udvík Svoboda emlékét. Ennek egyik leg­mélyrehatóbb bizonyítéka, hogy a vá­ros szovhozát és múzeumát egyaránt Ludvík Svábodéról nevezték el. Nyina Tkacsenko, a múzeum igaz­gatója így vall: — 1980 óta — amikor a múzeum megnyílt — már a harmadik emlék­könyvet vezetjük. Tavaly csaknem 8 ezer látogatója volt múzeumunk­nak, s ebből mintegy 200-an érkez­tek Csehszlovákiából. Nagyon színes összetételű a kiállítási anyagunk. A sok érdekesség közül talán éppen Ludvík Svoboda könyvét, a Buzuluk­­tól Prágáig címűt emelném ki. Ezt a könyvet a szerző személyesen ado­mányozta városunknak 1961. május 5-én, amikor baráti látogatáson ná­lunk tartózkodott. A múzeum egyes termeiben az ér­deklődők megtekinthetik várospnk történelmi fejlődésének fontosabb dokumentumait, de bepillantást nyer­hetnek a Csernyigovi körzet forra­dalmi múltjába és hagyományaiba is. Múzeumunkban tábla őrzi annak a 123 polgártársunknak az emlékét, akik nem tértek vissza a második vi­lágháború harcmezőiről. MENTA ÉS OLAJ Miután megtekintettem a múzeum anyagát, úgy határoztam, hogy egy kissé közelebbről is megismerkedem a Ludvík Svoboda nevét viselő szöv­­hozzal. Először a szovhoz gépjavító műhelyét kerestem fel. A modern tchnikával felszerelt műhelyben nem találtam tétlen mezőgazdasági gépe­ket — valamennyi a földeken zúgott­­berregett. Továbbhaladva felfigyel­tem a szorgos állatgondozókra, de­­midenekelőtt a szovhoz termékére: a mentára. Nyikolaj Szvitajlo, a szovhoz igaz­gatója a gazdaságról a következőket mondotta: — Csak az egyszerűség kedvéért neveznek minket szovhoznak, de a­­gyébként termelő-kísérletező gazdaság vagyunk. Ez annyit jelent, hogy nem­csak a termelésre, hanem a kísérle­tezésre Is nagy figyelmet fordítunk, jelentős alaptermékünk a növényi olaj, amelyet az egész Szovjetunió területére, sőt még külföldre is szál­lítjuk. Ez jó nyersanyagként szolgál az élelmiszeripar és a gyógyszeripar számára. A mentát főképpen Ukrajnába. Ka­zahsztánba és a Kaukázus északi vi­dékeire szállítjuk. Ezenkívül termesz­tünk még csemegeuborkát, cukorré­pát és burgonyát. Ami pedig az ál­lattenyésztést illeti, szintén gazdag állományról beszélhetünk: 1700 tehe­net és 1200 sertést tartunk számon. Tehát tenni való mindig akad bőven Mindennemű lelkiismeretfurdalás nél­kül elmondhatom, hogy valamennyi dolgozónk szívügye a gazdaság ál­landó fejlesztése. S a fejlesztés egyik szilárd alapja a csehszlovák Bará­tainkkal való együttműködés. Szov­­hozunk már évek óta baráti kapcso­latot tart fenn a Lipolticei Efsz-szel (Pardubicel járás). Barátainknál min­denekelőtt figyelemre méltó az állat­­tenyésztés gépesítettsége, valamint a kémia intenzív érvényesítése a me­zőgazdaságban. S tulajdonképpen ml is erre törekszünk. Sok hasznos ta­pasztalatot vettünk már át ettől a szövetkezettől, például a szllázsolás területén. Csehszlovák barátaink pe­dig tőlünk főképpen az olajnövények feldolgozásának módját szeretnék „ellesni“ .Szovhozunkban a művele­tek teljes mértékben gépesítve van­nak. — Nem vetették össze a két mező­gazdasági üzem hektárhozamait? — Eléggé relativ dolog az ilyen esetben az összehasonlítás, ugyanl3 két teljesen különböző területről van sző. Csehszlovák barátaink jobb terJ mést érnek el például gabonából, ml viszont burgonyából és cukorrépából takarítunk be többet. A CSALÄDANYÄKRÖL ÉS A DIÄKOKRÖL VALÖ GONDOSKODÁS Azt már láttam, hogyan dolgoznak a szovhozban az emberek. De vajon mily módon élnek e kedves város lakói? Ahogy Jártam az aszfaltozott uta­kat, Ismerkedtem az emberekkel. Be­tértem a postára, betoppantam az egyik Iskolába, elbeszélgettem neve-­­lőnőkkel és óvónőkkel. Modern böl-' csődék és óvodák állnak a gyerkő-* cíők (és anyukák) rendelkezésére. Az intézmények környékét mindenütt üde fű díszíti. Az iskoláskorűakről Is magas szín­vonalon gondoskodnak. A kisiskolá­sok külön helyiségekben játszhat­nak, illetve elhatnak. A nagyobbak viszont a szabadidőt az iskolai mű­helyben tölthetik, vagy éppen rúg­hatják a labdát, kosarazhatnak, eset­leg röplabdázhatnak. De az iskolai mozi és a klub is mindig szívesen várja az érdeklődőket. Tehát az is­kola valóban megfelelően készíti tel a gyerekeket az életre. A modern lakóházak között sétálgatva megcso­dáltam a rendet és a tisztaságot. Ä családok többsége egyemeletes tég­laházban lakik. A házak mögött nagy kertek találhatók, gyakori az ún. nyári konyha is. Ottjártamkor be is tértem az egyik családhoz. Szíve­vesen fogadtak, majd nagyon finom borscssal kínáltak. Még vacsorára is meghívtak. Amikor a szovhozból távoztam, megható pillanatnak voltam szemta­núja. Három kislány az elesett kato­na emlékművéhez virágcsokrokat he­lyezett. Középiskolai vizsgáik után vezetett ide az útjuk. Ez Jachnovká­­ban már hagyomány. Andrej Nazarov (A Týdeník aktualít nyomán) Az idei szokatlanul meleg és aszályos őszről tényleg el­mondhatjuk, hogy Igazi gyű* mölcsérlelő volt. A tartósan derűs, meleg napok nemcsak a gyümölcs teljes beérésének, de betakarításának is kedveztek. Kellemes időben a tel­jesítmények is nagyobbak. Legalább­is ezt tapasztaltam a Nagykürtöst (Veľký KrtíS) járás legnagyobb alma­termesztő gazdaságában, a Plachticei Efsz-ben. A sűrűn egymás mellett so­rakozó törpefák alatt vidáman szü­retelő lányok ,asszonyok szorgoskod­tak. Mint kiderült, a TESLA nagykür­töst üzemének adminisztratív dolgo­zói ők. A másik fasorban fejkendős, népviseletbe öltözött asszonykák, a gyümölcsészeti csoport tagjai, fák­nak támasztott létrákra bátorodva szedték a szemre is szép és kívána­tos Jonathán almát. Kísérőm, Stefan Chrapka gyümölcs­termesztési technikus még egy kis türelemre biztatja az asszonynépet, mondván, a láthatáron már az ebé­det szállító kis furgon. — Finom gu­lyás tesz ebédre — teszi még hozzá. A fiatal járási székhely, Nagykür­tös autóbuszpályaudvarán a reklám­táblán olvastam, hogy a Plachticei Efsz Idénymunkásokat keres az al­maszürethez. Ez késztetett arra, hogy jó termést „szimatolva" látogatást tegyek a gazdaság gyümölcsöskert­jében. Miután Stefan Chrapkának elmon­dom az előzményeket, dicséri szima­tom. ök is örülnek a gazdag alma­­termésnek ... — Nyári almát 2000 tonnányit ad­tunk el. A téli fajták közül nálunk Bőséges almatermés a Golden Delicious, a Starking és a Jonathán a domináló termöfajtäk. Téli almából 600 tonnát terveztünk, de elmondhatom, hogy ezer tonnánál több almára számítunk. A termés mintegy 80 százalékát I. minőségi, 20 százalékát ll. minőségi osztályban értékesítjük a ZELENINA kékkői (Modrý Kameň) és a Banská Bystrí­­ca-i üzemén keresztül. A hulladék­álmát pedig a Korponal (Krupín) Konzervgyárba szállítjuk — mondja kísérőm, miután elköszöntünk a vi­dám almaszüretelö asszonyoktól. — Mi a titka az idei jó termés­nek? — kíváncsiskodom. — Sok múlik a gyümölcsfák kár­tevői elleni vegyszerezésen. Idén első alkalommal egy speciális jelzőgép segítségével végeztük a vegyszere­zést. A gyümölcsösben helyeztük el azt a hasznos készüléket, amely a hét minden napján gondosan felje­gyezte a napi átlaghőmérsékletet (természetesen az éjszakait is), to­vábbá a levegő páratartalmát és a levelek harmatosságát. A készülék­ben elhelyezett adatlap számérté­kei és adatai Ismeretében a készülék­hez tartozó jelzőtábláról pontosan leolvashatjuk, mikor időszerű a per­metezés. Azelőtt meglehetősen gyak­ran végeztünk vegyszerezést, de ami­óta a jelzőkészüléket használjuk ke­vesebbszer kellett permetezni és ez­által jelentős mennyiségű vegyszert is megtakarítottunk —* magyarázza Štefan Chrapka. — Van elegendő szüretelőjük? < célzok a plakáton látott felhívásra. — A harminctagú szőlészeti cso­port asszonyain kívül a védnükségl üzemek dolgozót és a helyi társa­dalmi szervezetek (főleg a vadász­­társaság és a sportszervezet) tagjai segítenek, de idegen emberek is je­lentkeznek almát szedni. Naponta 80—100 ember szorgoskodik az al­másban. Az idő kedvez az almasze­désnek, bár az éjszakák már eléggé hűvösek. Sietünk is a betakarítással, vasárnaponként is dolgozunk. Ilyen­kor főleg a társadalmi szervezetek tagjai képviseltetik magukat nagy számban. Štefan Chrapka hirtelen témát vált. — Bármilyen szép is az idei alma­termésünk, nem tudunk neki mara­déktalanul örülni. Tudja, az az igaz­ság, hogy alacsony ára miatt nem nagy üzlet az alma, még ilyen jó ter­més esetén sem, mint amilyen az idei. Jó volna, ha ezen elgondolkod­nának az Illetékesek is — mondja leplezetlen őszinteséggel. Mi mást lehetne hozzátenni, mint azt, hogy ez bizony árnyékot vet a legjobb almatermésre is. Kép és szöveg: Bodzsár Gyula у i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents