Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-09 / 45. szám
létén a talajok intenzív trágyázásának korlátozása 'és más negatív behatások (savanyú kémhatású est)]. A talajt a víz- és szélerózió is rombolja, sőt helyenként a meggondolatlanul végzett lecsapolásl beavatkozások is, amelyek nagy földterületek kiszáradásához vezetnek. Hazánkban az egy lakosra számított mezőgazdasági terület nagysága továbbra is csökken. Ennek oka elsősorban a gyorsütemű beruházási- és lakásépítkezés, valamint a lakosság számának növekedése. Csehszlovákiában 1950-ben egy lakosra 0,04 hektár mezőgazdasági föld jutott, s éhből 0,47 hektár volt a szántó. Ez a részarány 1905. január 1-jéig G,44 hektárnyi mezőgazdasági és 0,31 hektárnyi szántóterületre csökkent.. A mezőgazdasági terület közel 44 százaléka olyan körzetekben található, ahol a további belterjesítés lehetőségei korlátozottak (a vízvédelmi területek, vagy más, negatív civilizációs tényezők hatáskörében). Az említett^ földterületbe számítottuk a 100 ezer 627 hektár átmenetileg műveletlen tetrületet is^ amely láposodás, természetes újulatok, különféle negatív tényezők és a mezőgazdasági üzemek szubjektív állásfoglalása miatt maradt kihasználatlanul. Ezeken a területeken viszonylag költséges talajjavító Intézkedések szükségesek . A szocialista mezőgazdasági szervezetek és a magánföldtulajdonosok feladata, hogy a termőföldön biztosítsák a mezőgazdasági termelést, és állandóan gondoskodjanak a talaj javításáról és termőerejének fokozásáról. Ez megköveteli: 9 a mezőgazdasági föld optimális területi szervezését; 9 a földtartalékok maradéktalan bevonását a mezőgazdasági termelésbe; 9 a talajerő céltudatos .hatékony fokozását és a talaj belterjes kihasználását; • a szántóföldi növények rendszeres váltását a szilárd vetés- forgó tiszteletbentartásával és a talajjavító növények maximális kihasználásával; 9 a vetésforgókba egyre nagyobb mértékben kell besorolni az új, nagy termőképességű növényeket és fajtákat; О az egyes növények termesztésében és betakarításában alkalmazni kell a legújabb tudományos és műszaki ismereteken alapuló technológiát; 0 érvényesíteni kell az eróziógátló intézkedések rendszerét, az állandó gyepterületeken és legelőkön gondoskodni kell arról, hogy a növényzet 40 százalékát herefélék képezzék; 9 fel kell mérni a rendelkezésünkre álló szerves trágyák mennyiségét, ezt megfelelően el kell osztani és tartósan gondoskodni kell a jő trágyagazdálkodásrél; 9 a hiányzó szervestrágya-mennyiséget másodnövények termesztésével és zöldtrágyázással kell pótolni; 9 javítani kell a talaj vízgazdálkodási viszonyait. A felsorolt Intézkedések fokozott követelményeket támasztanak a szervező és a műszaki dolgozók szaktudása iránt mind az állami irányítószervek, mind a mezőgazdasági őstermelés és a szolgáltatások vonalán. Д MEZÖGAZDASÄGI föld jellemzése Csehszlovákiában a termőföld osztályozása alapján felmértük a talajok termőképességét. A talaj- és az ökológikai egységeket 9 minőségi csoportba soroltuk. Minőségi csoport CSSZSZK CSSZK SZSZK L 6,66 5,2 9,2 2. 16,10 14,1 19,6 3. 22,06 23,3 20,0 4. 20,09 27,1 7,9 5. 13,27 13,4 13,0 6. 9,38 7,0 13,5 7. 9,28 * 9Д 9,6 8. 2,41 9,8 5,2 9. 0,75 — 2,0 100,0 100,0 100,0 Ä minőségi csoportok jellemzése: 1. kiváló termőföld; 2. nagyon jó termőföld; 3. jó termőföld; 4. közepes termőerejű; 5. kevésbé termékeny; 6. alacsony termőképességű; 7. alig termékeny; 8. csak kivételesen felel meg a mezőgazdasági termelésre; 9. mezőgazdasági termelésre alkalmatlan. A táblázatból kitűnik, hogy Csehszlovákiában a földterület csupán 64,9 százaléka közepesen vagy kilválőan alkalmas a termelésre. Ebből a Csehországra 69,7 százalék, Szlovákiára pedig 56,7 százalék jut. A talaj 31,9 százaléka kevésbé vagy alig termékeny, ebből a CSSZK területén 29,5 százaléka, az SZSZK területén pedig 36,1 százaléka található. A felsorolt tények arra figyelmeztetnek, hogy Csehszlovákia talajainak nagy része alacsony humusztartalmú, savanyú kémhatású, sekőly termőrétegű, kavicsos és meg kell oldanunk azok vízgazdálkodását. Talajaink termőerejének fokozása érdekében a földeket elsősorban a humusszal, mésszel és más feltétlenül szükséges anyagokkal kell feljavítani. Az alacsonyabb lermőképessf'gfl talajokon aligha alkalmazhatunk olyan belterjesítő tényezőket, mint amilyenek a nagy termőképességű gazdasági növények és nagyhozamú fajták termesztése, valamint a nagyadagú műtrágyák hatékony hasznosítása. AGROKÉMIAI TALAJVIZSGÄLATOK Az agrokémiai talajvizsgálatok célja a talajok kémiai tulaja donságai azon dinamikus változásainak megállapítása, amelyek a trágyázás és más külső tényezők behatása alatt jönnek létre. A talajok kémiai tulajdonságainak változásait a komplex talajvizsgálat eredményeivel kapcsolatban értékelik, amelyek képet adnak a talajok állandó tulajdonságairól. A talajminták vizsgálatát az agrokémiai vállalatok körzeti, illetve a mezőgazdasági üzemek laboratóriumaiban végzik, a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Minőségvizsgáló Intézet egységes vezetésével, amely a talajvizsgálat eredményeit fel-1 dolgozza. A kedvezőtlen kémhatású [5,5 pH) szántóföldek részaránya gyakorlatilag változatlan, s ez a kedvezőtlen helyzet továbbra is tart. Csehszlovákiában a szántóföldek 21,3 százaléka, a mezőgazdasági területek pedig 24,9 százaléka savanyú kémhatású. A helyzet a Közép-szlovákiai kerület gyepterületein a legrosszabb, ahol a talaj 45,9 százaléka erősen savanyú kémhatásű, továbbá a Kelet-szlovákiai kerületben, ahol ez a részarány még magasabb, s eléri az 51,2 százalékot. Amennyiben a talajvizsgálatok alapján szerzett Ismeretekre támaszkodunk, a talaj kémhatásának javítása szakaszán akkor érhetnénk el megfelelő eredményeket, ha a mésztrágyák eddigi mennyiségét 1,1 millió tonnára növelnénk, és ezen felül legalább 150 ezer tonna cukorgyári mésziszapot és 100 ezer tonna más mésztartalmú trágyát is felhasználnánk. Az eddigi prognózisok alapján a talajjavító meszezést igénylő területek 80 százalékán több mint 1,2 tonna CaO adagot javasoltak hektáronként, a területek 20 százalékán pedig több mint 2,9 tonnát. Az évi meszezés intenzitása hektáronként 0,4 tonna körül mozog. Tekintettel a felsorolt adagok alacsony hatékonyságára és a további negatív tényezők (a talaj savanyúságát növelő műtrágyák nagymértékű használata, valamint a füstgáz, főként az SO2) növekvő hatására, lényegesen nagyobb mésztrágyaadagok használatát javasoljuk az egyes talajtípusok és a kémhatás szerint: CaO t.ha-1 talajtípus 5 pH felett 5 pH alatt szántóföld — könnyű és 2,0—3,0 középkötött talaj kötött talaj 3,0—4,0 rétek' 1,0 2,5—6,0 4,0—7,5 4,0 Fenntartó meszezésre, amelyet négyévenként egyszer alkalmazunk, az 5,5 pH kémhatású talajokon 0,8 t/ha CaO mennyiséget javasolunk. Meszezésre a kötött talajokon legmegfelelőbbnek a finoman őrölt mészkövet és az égetett raészport tartjuk. Gondoskodni kell a mésztrágya azonnali bedolgozásáról. A mésztrágya túladagolása lúgos kémhatást idézhet elő, amelynek kedvezőtlen hatása van a talajra. Az erősen kötött talajokon a mésztrágyákat mélyen le kell szántani a talajszelvénybe. Kisebb mértékben hasznosíthatjuk a mésztartalmú ipari hulladékanyagokat, mint amilyen a cukorgyári mész- Iszap, a karbidmész és az olvasztósalak. Ezek szétszórása nehezebb munkát jelent. A legmegfelelőbbnek az olyan meszezést tartjuk, ahol a trágyát nagy befogadóképességű tartálykocsikból pneumatikus úton juttatjuk a talajra. Kisebb területeken az RUH 5 típusú műtrágyaszórót használjuk, valamint a mezőgazdasági tehergépkocsikra szerelt adaptereket. A vetésforgóban a meszezést a cukorrépa, a mák, a búza és a lucerna alá a legmegfelelőbb elvégezni, a gyepterületeken pedig gyeptörés után. S TALAJOK FELVEHETŐ FOSZFORKÉSZLETE X szántóföldek felvehető foszforkészletének alakulása kedvező. A szántóterület 39,9 százaléka kevés vagy nagyon kevés foszforkészlettel rendelkezett. Ez a részarány az utóbbi években az aránylag jelentős trágyázás következtében 25,4 százalékra csökkent. A talajok foszfor-ellátottsága Szlovákiában még ennél Is jobb, és a nem megfelelő foszforkészlettel rendelkező talajok részaránya csupán 15,6 százalék. A talajok kálium-ellátottsága is kedvező. Káliumhiányt až 1981—83-as években csupán a szántóterület 10,6 százalékán mutattak ki. Szlovákiában a talajok természetes káliumtartalma többnyire magasabb mint Csehországban. Igen kedvező a talajok magnézium-ellátottsága. Magnéziumhiányt csupán a talajok 1,5 százalékán mutattak kt, közepes magnéziumkészletet a terület 5,2 százalékán, míg a szántóterület 93,3 százalékának magnéziumkészlete megfelelő. A' magnéziumhiány többnyire a kálíumtrágyázás eredménye. A következő években Is számolunk á dolomit kihasználásával és a cseppfolyós magnéziumtrágyákat többnyire a szőlő és a herefélék trágyázására fogjuk használni. A talajjavító és a fenntartó meszezésnek kedvező hatása van a talajra, mivel hatástalanítja a nehéz fémek és más káro.s anyagok hatását, javítja a talaj szerkezetét és elősegíti a többi tápanyag jobb kihasználását. A savanyú kémhatású talajok meszezésével, növelni lehet a növények hektái-hozaiuait, például a gabonafélék hozama a meszezés következtében 10 százalékkal Is növekedhet. A talaj felvehető foszfortartalmának 1 mg.kg mennyiséggel való növelése ugyanazon a területen 31 kg-mal növelheti a szemtermést, szálastakarmány esetében pedig 100 kg-mal a szénahozamot. A tápanyagok hasznosítása a talaj savanyúságának fokától függ. Ez elsősorban a foszfor esetében érvényes, amelynek hasznosulást mértéke főként a savanyú kémhatás esetén korlátozott. A TALAJ TERMŐKÉPESSÉGÉNEK NÖVELÉSÉRE IRÄNYÜLÖ INTÉZKEDÉSEK A talaj termőképessége alatt azt a képességet értjük, hogy lényegének változtatása nélkül meg tudja termelni a társadalom szükségleteinek megfelelő mennyiségű és összetételű terményeket. Tudjuk, hogy a gazdasági növények jelenlegi genetikai termelőképessége lényegesen nagyobb annál, mint amennyit ki tudunk használni. Például az őszi búza ideális feltételek között hektáronként 20 tonna szemtermést is nyújthat. Ennek előfeltétele, hogy a talajon, a fényen, a tápanyagokon és a vízen kívül egyéb fontos tényezők is jelen legyenek. A talaj termőképességének növelésére Irányuló komplex programok beruházást nem igénylő, valamint beruházási jellegű intézkedéseket tartalmaznak. Ezt részben állami alapból fedezik. A talaj termöerejének megőrzését illetően az agrotechnikai beavatkozások, a beruházásos és nem beruházásus jellegű talajjavító intézkedések útján igyekszünk eredményeket elérni. A talajjavító intézkedésekre és a talaj belterjes kihasználására azért van feltétlenül szükség, mert az ország területén jelenleg 1 millió 100 ezer hektár mezőgazdasági területen kell korlátoznunk a termelés intenzitását, mivel ez a vízforrások védősávjában található; több mint 700 ezer hektárnyi területet füstgáz károsít és 2 millió 540 ezer hektárnyi területen a talaj minőségét a nehéz gépek általi taposási káruk csökkentették. A tervezett pénzügyi, beruházási és szervezési jellegű intézkedések ellenére 1995-ig nem várhatunk javulást. Továbbra is legfőbb feladatunk, hogy az egész mezőgazdasági területen ésszerűen gazdálkodjunk. Társadalmunk és a mezőgazdasági dolgozók figyelme ezért a beruházásos és nem beruházási jellegű talajjavító intézkedések biztosítására összpontosul. A beruházásokat nem Igénylő talajjavító intézkedések 1000 hektárban kifejezve: előirányzott javaslat javaslat' 1981—85 . 1986—90 1991—95 talajjavító meszezés 1080 1150 925 rétek és legelők rekultiválása 210 230 230 kötött és könnyű talajok termőerejének fokozása 85 319 358 eréziégátló intézkedések 125 150 160 A beruházásokat nem Igénylő talajjavító intézkedések ä nyolcadik ötéves tervidőszakban 8,6 mid, a kilencedik ötéves tervidőszakban pedig 9,3 mid koronát igényelnek. Ezeket a pénzeszközöket elsősorban a kötött és homokos talajok termőképességének növelésére és az eróziőgátlé intézkedések megvalósítására fordítjuk. Az eróziógátló intézkedések komplexumát elsősorban a szántétetrületen valósítjuk meg, hogy megőrizzük annak termőképességét, továbbá védjük az életkörnyezet és az ivóvízkészleteket A beruházási Jellegű talajjavítások programja a vízgazdálkodás feltétlenül szükséges módosításából indul ki. Sürgőssé vált a már régebben kiépített lecsapoló rendszerek működésének felújítása, valamint a lélező lecsapolőberendezések állandó karbantartása. A lecsapolási munkálatok keretében elsősorban a legtermékenyebb körzetek vizenyős talajainak lecsapolásáról gondoskodunk. A nyolcadik ötéves tervidőszak folyamán az alagcsőrendszereket hatékonyabb rendszerekkel helyettesítjük mint amilyen a szórványos alagcsövezés, valamint a vízszabályozók, a visszatartó víztárolók és a vízelvezető csatornák kiépí-3tése. 1995-ig körülbelül 100 ezer hektárt kell lecsapolni. Elsősorban a nehezen megközelíthető területekről van sző, amelyek lacsapolása bonyolult és költséges. tECSAPOLÄS ÉS A FOLYÓVIZEK SZABÄLYGZÄSA Általánosan ismert tény, hogy a természet legjobb ismerője az agronómus, aki hosszú ideje dolgozik a mezőgazdasági üzemben, s így legjobban ismeri a földek vízgazdálkodását. Ezért az építéstervezőnek a vízgazdálkodás bármilyen módosítására Irányuló tervezetét az agronómussal szorosan együttműködve kellene kidolgoznia. A vízgazdálkodás módosítását az ökológiai rendszerbe való legmerészebb beavatkozásnak tekintjük, ezért rendkívüli figyelmet érdemel. Ugyanakkor megköveteljük, hogy minden beavatkozás maximálisan hatékony legyen, és a talajt minél hamarabb az eredeti állapotába és a termékenység eredeti szintjére juttassa. Azzal számolunk, hogy az 1988—90 es évek folyamán az öntözéses gazdálkodást további 110 ezer hektárral bővítjük, ebből Szlovákiában 80 ezer hektárral. A 9. ötéves tervidőszakban is 80 ezer hektárral bővítjük az' öntözött területeket. A már létező és új öntözőrendszerek vízellátásához körülbelül 230 millió m- öntözővizet kell biztosítanunk. Az öntözött területeket a leh&ő leghatékonyabban kell kihasználni és olyan vetésforgókat kell alkalmazni, amelyek segítségével a hozamok biztosíthatók. Ehhez megfelelő genetikai anyagra, jól működő öntözőberendezésekre van szükség, különös tekintettel a nagy hozamú növények, főként a kukorica öntözésének lehetőségére. Továbbá gondoskodni kell az öntözőberendezések javításáról és rugalmas karbantartásáról, valamint a trágyázó öntözés technológiájának alkalmazásáról* beleértve a szennyvizek hasznosítását is. A talajjavító intézkedések költségei éppen a lecsapolás és az öntözőrendszerek építése következtében lényegesen növekednek. Az átlagos ráfordítások növekedését azzal indokolják* hogy a lecsapolásl munkák a magasabban fekvő, főként burgonyatermelő, hegyvidéki és hegyaljai körzetekbe tolódnak áh Szlovákiában a lecsapolás és az öntözőberendezések építése elsősorban a Kelet-szlovákiai síkságra összpontosul. A lecsapolásnak gazdasági előnyei vannak, mivel növelik a mezőgazdasági termelés belterjességét. A gabona hektárhozamai 00—80 százalékkal, a burgonyáé 40 százalékkal, a takarmánykeverékek és a silókukorica hozamai pedig 60—65 százalékkal növekednek. Hasonlóan jé eredményekhez vezetnek a lecsapolási munkák a rétek és herefüves keverékek szénahozamában, amely 100—120 százalékkal megnövekszik. A talaj termőképességét jelentős mértékben növeli a folyóvizek szabályozása, azok medrének tisztítása és elmélyítése. A RÉTEK ÉS LEGELŐK KEKULTIVÄLÄSA A termőterület legnagyobb tartalékait az állandó gyepek alkotják. A rétek és legelők nagyüzemi kezelése és belterjes kihasználása nagy igényeket támaszt ezeknek a területeknek az általános rendezésével szemben, mert lehetővé teszik á nagy teljesítményű gépek bevezetését és a legelők nagyüzemi hasznosítását. A gyepnövényzet aránylag nagy mennyiségű nedvességet Igényel — a tenyészidő folyamán körülbelül 4500 m3-t hektáronként. Az optimális nedvességű termőhely a gyökőrzőnában átlagban 5—15 százalék levegőt tartalmaz. A nagy nedvességigény ellenére az állandó gyepek vízgazdálkodását is meg kell oldani, amit gyakran műszaki beavatkozással elérhetünk á tartósan vagy időközönként vizenyős talajokon. A sikeres lecsapolás alapvető feltétele az alapos és részletes hidrogeológiai vizsgálat. Ennek elvégzése és értékelésé teszi lehetővé az optimális lecsapolásl. Amennyiben ezt a vizsgálatot nem végeznénk el, megtörténhet, hogy nem fognánk fel a vízforrűsokat vagy több helyen szükségtelenül kiszárítanánk a talajt. Elsőrendű feladatunknak tekintjük a magasabban fekvő földekről lezúduló vizek felfogását. Ennek érdekében ki kell építeni a nyitott vízfelfogó árkokat, vagy a kavicsos ágyú szívódréneket. Az altalajvizek mélyebb forrásainak (buzgárjainak) előfordulása esetén mélyebb árkokat kell készíteni. Mindig szem előtt kell tartanunk, miért végezzük el a meliorációs intézkedéseket. Ezáltal ugyanis biztosítjuk, illetve növeljük a lecsapolás hatékonyságát, rendezzük a talaj felszínét és a parcella alakját, csökkentjük a talaj termőképességének kedvezőtlen tényezőit és lehetővé tesszük a talaj magasabb szintű kihasználását. A bokrok, fák és újulatok eltávolítása, a kövek felszedése és a további agrotechnikai beavatkozások elsősorban a lejtős területeken, valamint a sekély termőrétegű földeken, szükségesek, ahol ügyelni kell á termőréteg minimális megbontására. Amennyiben az ilyen talajrendezés közben nagyobb mennyiségű termőföldet vagyunk kénytelenek eltávolítani, ügyelünk arra, hogy ez a szántóréteg a földek felszínére kerüljön. A talaj termőképességének növelése a jó minőségű tömegtakarmányok fokozott termeléséhez, valamint az adott termőhely magasabb minőségi osztályba való sorolásához kell, hogy vezessen. A talajerőfokozással kapcslatban a gyep növényzetét olyan módon kell felújítani, amely megfelel az adott termőhelyi feltételeknek és a növényzet tervezett kihasználási módjának.
