Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-13 / 28. szám
1985. július 13. .SZABAD FÖLDMŰVES, 13 Válíozott-e a lemaradozó gazdaságok helyzete? Mezőgazdaságunkban számtalan lehetőség kínálkozik a terinedés intenzitásának ás hatékonyságának növelésére. Jelentős tartalékaink vannak az irányítás, a munkaszervezés és az ellenőrző tevékenység tökéletesítésében, a minőség javításában, a gazdaságosság és a jövedelmezőség fokozásában stb. Am a legnagyobb tartalékaink a huzamosan lemaradozó' mezőgazdasági üzemek gazdálkodási színvonalának emelésében tapasztalhatók. Gyakran olyan gazdaságokról ven szó, amelyek a jól prosperáló mezőgazdasági üzemekhez hasonló feltételek között termelnek, ám gazdálkodásuk mérlege veszteséges. Az ilyen lemaradozó mezőgazdasági üzemek jelentős részében a hiányosságok többnyire az irányításban és a munkaszervezésben rejlenek. Igaz, akadnak olyan gazdaságok is, amelyek a kedvezőtlen termőhelyi adottságok miatt, vagy azért, mert csak nemrég alakultak, illetve egyesültek, nem képesek lépést tartani a kedvezőbb helyzetben lévő gazdaságokkal. A felsorolt okoktól eltekintve azonban a lemaradozó gazdaságok száma mindenképpen jelentős. A 7. ötéves terv időszakára összesen IBI mezőgazdasági üzemet soroltak be a huzamosan lemaradozó gazdaságok csoportjába. Ez Szlovákia mezőgazdasági üzemeinek mintegy 21,8 százaléka. Abból, hogy ezek a gazdaságok a mezőgazdasági termelésben milyen tetemes kiesést jelentenek, az is kitűnik, hogy több mint 359 ezer hektárnyi mezőgazdasági területen gazdálkodnak, többnyire veszteségesen. Fz anynyit jelent, hogy Szlovákia mezőgazdasági területének mintegy 23,8 százaléka — vagyis ógvszólvfin az eevnegyed része — nagyon alacsony fokú hatékonysággal van kihasználva. Ezért az 1982 ben életbe lépett kormányhatározat értelmében hosszú távú intenzifikációs programot dolgoztak ki a lemaradozó mezőgazdasági üzemek gazdasági eredményeinek javítása érdekében. Ezekben a fej'esztési programokban a fő hangsúlyt a talaj ésszerű kihasználására és termőképességének a növelésére, a növénytermesztés elsődleges fejlesztésére. az irányítás, a szervezés, a munkafegyelem, a szociális ellátás stb. válságos kérdéseinek a megoldására. valamint a hothatfts és sokoldalú segítséenyűjtásra — beleértve a káderkérdést. a kiemelt anvagi-műszaki ellátást — összpontosították. Az eltelt időszakban az állami alapokből jelentős pénzösszegeket fordítottak a lemaradozó gazdaságok bernházásos és nem beruhézásos iellevfl talajfavítási munkáinak elvévzésére. Az állami dotáció értéke elérte a 102 millió koronát. A talajjavítási innnkák keretében ötezer hektáron elvégezték a vizenyős területek lecsapolását s több mint négyezer hektáron öntözőberendezéseket építettek. A nem bernházásos jellegű talajjavítási munkák közül megkülönböztetett figyelmet szenteltek a rétek és legelők rekultiválásának, az altalajlazításnak, a meszezésnek és a szerves trágyázásnak. Az előirányzott célok értelmében a lemaradozó gazdaságok fejlesztési programjaiban a növénytermesztés gyorsabb Ütemű fejlődésével számoltak. Az 1982—1984 es években a lemaradozó gazdaságok átlagában a növénytermesztés szakaszán a termelés évenkénti növekedési üteme elérte a 3,6 százalékot, ami meghaladta a többi mezőgazdasági üzem növekedési ütemét. Ezt a pozitív fejlőAést elsősorban a hektárhozamok növelésével érték el. Tavaly például a gabonatermelés tervét 109,2 százalékra teljesítették. Az átlagos hektárhozam elérte a 4,61 tonnát. A növénytermesztés fejlesztésére kedvezően hatott az a tény is, hogy egyre több lemaradozó gazdaságban alkalmazták a termelési rendszereket. Tavaly szlovákiai viszonylatban 70 üzemben vezették be a termelésnek e haladó módszereit. Persze, tartalékok akadnak még bőven — főleg a takarmánytermelés területén. Annak ellenére, hogy a takarmánynövények termőterületét két százalékkal bővítették, a tervezett takarmányszükségletnek mindössze 98,4 százalékát biztosították. A lemaradozó gazdaságoknak több mint a fele nem teljesítette a takarmánytenneiéshen előirányzott feladatokat. Ez az ágazat továbbra is в leggyengébb láncszeme a növénytermesztésnek. Fejlődés az állattenyésztés szakaszán is tanesztalható. Tavaly a húseladás tervét 5. a tejértékesftését pedig 3,9 százalékkal teljesítették túl a lemaradozó gazdaságok. Az 1982-es évhez viszonyítva az állattenyésztési termelés évi növekedésének üteme elérte a 3,8 százalékot. A további előbbre lépés érdekében azonban a jövőben az eddiginél még nagyobb figyelmet kel! szentelni a szarvasmarha-tenyésztés, de főleg a tehenészet, továbbá a juhtenyésztés fejlesztésének. Csökkenteni kell az egységnyi termék előállítására felhasznált erőtakarmány mennyiségét is, mivel a jelenlegi fogyasztás nem felel meg a takarékossági követelményeknek. Az elmúlt évek során javult a lemaradozó mezőgazdasági üzemek gazdasági helyzete is. Igazolta ezt az a tény, hogy amfg 1982 ben e gazdaságok csoportja átlagban 90 millió 300 ezer koronás veszteséggel zárta az évet, addig 1984-ben a tiszta nyereség értéke elérte a 425 millió 500 ezer koronát. A jövedelmezőség mértéke mínusz 1,1 százalékról plusz 4,4 százalékra nőtt. Persze, nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a lemaradozó üzemek gazdasági helyzetének a megszilárdításához а jelentős ayagi támogatás is hozzájárult. A nem beruházásos fejlesztési alapból összesen 280 millió koronát, a beruházásos alapból pedig 425 milliót juttattak e gazdaságok anyagiműszaki alapjának fejlesztéséhez. Azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol pontosan betartották a fejlesztési programba foglalt intézkedéseket, főleg az irányítás, a munkaszervezés és a káderpolitika területén, — ott rövid időn belül elérték a gazdasági függetlenséget. Tavaly például 28 mezőgazdasági üzem vált gazdaságilag önállóvá. Több gazdaságnak sikerült jeleutősen növelni a jövedelmezőséget. E tekintetben figyelemre méltó eredményt értek el a Szántői (Santovka) Efsz-ben, valamint a Gaíánlai és Závadkai. Állami Gazdaságban. Ha a lemaradozó mezőgazdasági üzemek átlageredményeit vesszük figyelembe, akkor kétségtelenül pozitív változásokról beszélhetünk. Viszont ha egyedenként vizsgáljuk helyzetüket, lényegesen kedvezőtlenebb képet kapunk. Pozitív eredménynek minősíthető, hogy tavaly a 161 mezőgazdasági üzemből 78 üzemben általános javulás állt be a gazdálkodásban. A tetemes befektetések azonban nem térültek meg minden esetben. Erre utal az a tény, hogy 38 mezőgazdasági üzemben romlottak a gazdasági eredmények, 47 gazdaságban pedig stagnálás tapasztalható. Ezen esetek többségében a hanyatlás, illetve stagnálás oka elsősorban a szubjektív tényezőkben rejlik. Jelzi, hogy nem mindegyik gazdaságban hajtották végre következetesen a fejlesztési programot. Több lemaradozó mezőgazdasági üzem — de, sainos, egyes járási mezőgazdasági igazgatóságok vezetői is — csupán az anyagi-műszaki aiap fejlesztésére irányuló előnyöket tartották szem előtt, nem pedig a termelés hatékonyságának növelését célzó komplex intézkedéseket. Ezért a jövőben szükséges lesz még behatóbban foglalkozni a lemaradozó gazdaságok fejlesztésével. Ehhez hatékonyabb segítséget kell nvűifaniuk a tudományos- és kutatóintézeteknek, a mezőgazdasági szolgáltatásoknak, de az élenjáró mezőgazdasági üzemeknek is, főleg a kooperációs körzetek keretében. KLAMARCSIK MÄRIA A Zlaté Klasy-l Béke Efsz az utóbbi években jelentős előrehaladást ért el a termelés valamennyi szakaszán. A kedvezőtlen talajviszonyok ellenére növekedett a növénytermelés, s átlagon felüli eredményeket érnek el az állattenyésztésben is. Az eredmények mögött a munkaszervezés, az irányítás és az ellenőrzés hatékonyságának fokozása. valamint a minőség javulása áll. Hiba lenne, ha nem látnánk az objektív tényezők, a tudományos műszaki fejlesztés eredményeinek rugalmas alkalmazásén kívül az emberi hozzáállást, a do'gozók elkötelezettségének megnyilvánulását. A szövetkezet vezetősége világos és reális célokat tűzött k> a termelés szakaszán, melyek megvalósításához adottak a feltételek Meg«züárdn!t a kölcsönös bizalom a vezetőség és a dolgozók között, s egyre nagvnbb tekintélye van a közös ^gazdaságban azoknak, akik jél doltjoznak s az átlagosnál többet tesznek a közösség érdekében. A szövetkezetben következetesen alkalmazzák a differenciált bérezési rendszert, amely a mennyiségi és minőségi mutatók együttes érvényesítésén alapszik. Ä gazdaságban hosszú távú fejlesztési tervet dolgoztak ki az állattenyésztés szakaszán. Nem a véletlen müve, hogy tavaly a sertéshizlalásban napi 0,607 kilogrammos súlygya rapodást értek el, miközben szigorúan betartották a meghatározott erőtakarmány-fogvasztást. A súlygyarapodás egész évben folyamatos volt, kilengések nélkül. Az Idén a napi súlygyarapodás átlaga növekvő tendenciát mutat, s eléri a nap! 0,698 kilót A gazdaság azon szövetkezetek sorá ba küzdötte fel magát, melyekben sikeresen birkóztak meg a felvásárlás okozta gondokkal. Az egész év folyamán pontosan betartották a tervezett sertésléts7ámot Ennek az volt az ororiménve, hogy a hizlaldákban a meglévő állomány számára bíztosfta-Tervszerű, céltudatos munka ni tudták a takarmánykészletet és nem kellett a sertéseket fél adagon tartant, vagy túlhtzlalni. Az elmondottakból egyértelműen kitűnik, hogy ebben a szövetkezetben a tervet nem formálisan állítják öszsze, hanem saját feltételeik figyelembevételével. Másrészt következetesen betartják a technológiai fegyelmet. Sok más gazdaságban tanulhatnának ebből. Pedig nem csodákról van szó, csupán komolyan veszik a tervezést, és ezzel sok kellemetlenségtől kímélik meg magukat. A Dunaszerdahelyi járásban élen járnak a tejtermelésben. Tavaly a szövetkezet történetében első ízben lépték” tül az ötezer literes egyedenkénti fejési átlagot. A gazdaságban májustól oktőber végéig sikeresen alkalmazzák a tehénállomány szakaszos legeltetését. Mindez nemcsak a tejtermelés jövedelmezőségéhez járult hozzá, hanem egyben a minőségi mutatók javításához is. Az elért pozitív eredmények ellenére további előrehaladást tűztek ki ezen a téren. A tejtermelésben hatékonyan alkalmazzék az anyagi ösztönzést. A további tartalékokat főleg a szubjektív tényezőkben látják. Az egyes tehenészeti telepek között Jelentős’ eltérések vannak a tejtermelésben, annak ellenére, hogy a feltételek azonosak. Tóth Gyula agrármérnök, a szövetkezet elnöke elmondotta, hogy mfg a sertéseknél a takarmányszabvány betartásával nincsenek problémák, addig a szarvasmarha esetében gondok merülnek fel. — Nem tartom helyesnek, hogy az érvényes előírások szerint a tenyész- Uszők takarmányozására nem adnak erőtakarmányt — mondotta a szövetkezet elnöke. — Véleményünk szerint erőtakarmány nélkül nehéz nagy tejtermelésre tenyészüsző-állományt felnevelni. Ez annál is inkább akút problémaként jelentkezik, mivel előtérbe kerül az ötezer liter feletti tejtermelés további növelése Szövetkezetünkben tS^h tóiét_src'-"inénk ter-A legjelentősebb hozaninövelő tényezők között az öntözés szerepel. Ezt teljes mértékben ki is használják Fotó: Valach A Perko kaszálása a Most pri Braíislave-i kutatóállomáson Fotó: Balia й Perko fontos taMnynövenv A keresztesvírágúak családjába tartozó növények alkalmasságát másodnövényként való termesztésre már régebben felismerték a mezőgazdászok. Az addig ismert takarmánykáposzta és takarmánykel termesztése azonban kisebb hozama miatt nem nagyon terjedt el. A káposztafélék igazi áttörését a Perko jelentette. A Perkot az NSZK-ban nemesítették ki, ahol 1969-ben lett államilag elismerve. Ezt követően egymás után jöttek elő a különböző keresztezésekkel előállított repcefajták, de a Perko előnyeit egyiküknek sem sikerült utolérni. Hazánkban 1979-ben lett államilag elismerve, nagyon hamar elterjedt és majdnem minden mezőgazdasági üzem megpróbálkozott termesztésével. Ahol kellő figyelmet és szakértelmet fordítottak a termesztésére, ott az sikerrel járt. A Perkot az őszi káposztarepce és a kínai káposzta keresztezéséből állították elő. Egyenes növekedésű, vílágoszöld és sötétzöld színű levelei szárazságban, vagy a fejlődés késői szakaszában antokiános színeződést kapnak. Kezdeti növekedése nagyon erőteljes. A fejlődés késői szakaszában lelassul a növekedés üteme, de a növény nagyon gyorsan reagál az időjárási viszonyok jobbrafordulására, főleg a csapadékra. A leggazdagabb gyökérrendszere van a káposztafélék közül, ezért nagyon sok szerves anyagot hagy hátra a talajban. A Perko után a földben maradt szerves anyag hektáronként 11 tonnát Is kitesz. A Perko alkalmasságát másodnövényként való termesztésre több kiváló tulajdonsága teszi lehetővé. A legfontosabb közülük a rövid tenvészideje. Termesztésével kedvezően kihasználhatók a gabonafélék betakarítása után szabadon maradt területek. Annak ellenére, hogy maximámelni és ehhez igyekszünk megteremteni a feltételeket. A biológiai anyag erre biztosított, az erőtakarmányok minősége jó, ezérl főleg a mennyiséget kellene biztosítani. Fontosnak tartjuk ezen a téren a tömegtakarmány-alap megteremtését ;s, mert ezen a szakaszon jelentős kihasználatlan lehetőségeink vannak. A közös gazdaságban öntözéses módszer alkalmazásával sikerrel termesztik a belterjes fűféléket. A legelőgazdálkodás mellett kihasználják a káposztafélék másodnövényekként való termesztését is, s ezáltal nyúlhatják a zöldtakarmányozás időszakát. Jelenleg az egyéves fűfélék termesztését helyezik előtérbe. Ezeket zöldtakarmány és szenázs formájában használják fel. A takarmányalap biz-' tosftását szolgálja a silókukorica termése, amelynek keretében a Dunaszerdahelyi Agrokémiai Vállalattal együttműködve a legkorszerűbb technológiákat alkalmazzák. A gazdaságban a zöldtakarmányok maximális kihasználására törekednek. A takarmányt a szántóföldről közvetlenül az istállókba szállítják. A nyári Időszakban csupán annyi zöldtakarmányt takarítanak be, amennyit az állatállomány elfogyaszt. Ezáltal biztosítják a tehenészetben a friss takarmány napi háromszori etetését. A szövetkezetben semmit sem bíznak a véletlenre. Következetesen és koncepc!őszerűen haladnak a tervfeladatok mennyiségi és minőségi teljesítésének útján. Felkarolják a dolgozók mnnkakezdeményezésél és aktivitását. Bátran, sokszor kockázat vállalással érvényesítik a korszerű termelési módszereket, s ezért az eredmények sem váratnak magukra. Példájuk ékPsen bizonyltja hogy a termelési szintet nem befolyásolja közvetlenül az egyes mezőgazdasági üzemek földjeinek minősége. SVINGER ISTVÁN lis hozamát a vetés után mintegy 85 nap múlva hozza, kaszálását már 7 hét után el lehet kezdeni. !gy az őszi zöldtakarmányozás Időszaka szeptember elejétől november végéig terjed. Nagyon kedvezőek a beltartalmi értékei is. Míg a lucerna száraz anyagának nyersfehérje-tartalma 17 százalék körül van, a,Perkohál ez 24 százalék. A Perko továbbá biológiailag nagyon értékes eszenciális amlnosavat tartalmaz, emészthetősége Is Jobb a lucernáénál. Ezt bizonyltja kisebb rostanyagtartalma Is. Kedvező körülmények között elérhető hozama 50 tonna zöld anyag és 1,15 tonna nyersfehérje hektáronként. Másodnövényként termesztve két Időpontban vethetjük. Amennyiben nyáron a gabonafélék aratása után vetjük, . tarlóvetésű takarmánynövényről beszélünk. Legalkalmasabb vetési Ideje július 20-től augusztus 10-ig terjed. Fontos a talaj gyors és jó minőségű elôkésžítése. A foszfor- és káliumtartalmű műtrágyákat már az előveteményhez adjuk hozzá. Vetés előtt csak a nitrogéntartalmú műtrágya kétharmad részét dolgozzuk be a talajba. A maradék egvharmad részt 4—5 hét múlva a növényállomány beállásakor adagoljuk. A sikeres termesztés legfontosabb feltétele az öntözési lehetőség megteremtése. Mivel a nyári hónapokban nem számíthatunk elegendő csapadékra, főleg nem a kellő időben, csak az öntözött területeken érhetünk el biztónságos és nagy hozamokat. Nagyon fontos a vetés utáni azonnali, úgynevezett kelesztő öntözés — 30 mm-es mennyiséggel. A' veEetájciő folyamán szükség szerint még 3—4 adaggal 120—150 mm vizet Juttatunk ki. Begyűjtését akkor kezdhetjük. amikor az alsó levelek színüket változtatják és a növény magassága elérte a 40 centimétert. A tarlóvetésű Perko legintenzívebb növekedése szeptemberben van, de október* ben is növekszik, egészen addig, amíg 5 Celsius-fok alá' nem csökken a napi átlagliőmérséklet. Elviseli a mínusz 8 Ceisius-fok körüli fagyokat is, így zöldtermése késő őszig fel* használható. A Perko korábbi kaszálása esetén foktóber 15-ig) újra kihajt, és a megerősödött növények áttelelve tavasszal is termést hoznak. Az áttelelés azonban nagyban füeg a téli fagvok erősségétől, a hőtakaró vastagságától stb. — így a tavaszi termése nem minden évben biztos. Biztonságosabb termés érhető el tavasszal, ha a Perkot őszi másodnövényként termesztjük. Ebben az eset* ben szeptember első fel éhen vetjük. Az agrotechpika megegyezi^ a tarlóvetésként vdá termesztéssé1 azonban nem függ annvira az öntözéstől. Szá* ráz ősz esetén azonban nagyon hasznos egy-két adag öntözővíz kijuttatása — 40—80 mm mennyiségben. A' Perko nyújtja tavaszra a legkorábbi zöldtakarmányt az összes takarmánynövény közül. Kedvező időjárás esetén már április második felében takarmányozható. Utána sikerrel termeszthető a kukorica és a napraforgó. A Bratislava! Öntözőgazdálkodási Kutatóintézetben, ahol már 15 éve folyik a kettős termesztés vizsgálata, Perkőbél az elmúlt négy év átlagában tarlővetésként termesztve 3.85— 4.07 tonna szárazanyagtermést értünk el hektáronként, őszi másodnövényként termesztve 3,31 tonna volt az átlagos hektárhozam száraz anyagban számolva, de kedvező években 5,26 tonnát Is elértünk hektáronként. Az utóbbi években sok új keresztezett káposztaféle került a fajtakísérletekbe, de a Perko minőségi és mennyiségi mutatóit egyiknek sem síkerült túlszárnyalnia. Ezért az elkövetkező években ts a legelterjedtebb másodnövénynek számit. BÁLLÁ JÖZSEF agrármérnök a Bratislava! Ön'özőgazdálkodási Kutatóintézet munkatársa
