Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-10-26 / 43. szám

Ismét a baknyulak ivartalanításáról Az állattenyésztők régóta ivartalanftják arra való házi­állataikat, mert az ivartalaní­­tott állatok a nemi ingerek el­maradásával nyugodtabban vi­selkednek, együtt tarthatók, Jobb a takarmányértékesítésük és ezáltal több húst termelnek, jobban hizlalhatók, valamint igavonásra alkalmasabbak. Sok nyúltenyésztő is úgy véli, hogy a leadásra szánt baknyulak herélésével a leadá­si súlyt csoportos tartásmód­dal, kevesebb munkával és ta­karmánnyal elérhetné, ezáltal gazdasági eredményei javulná­nak. Az ivartalanítás meg is oldható (erről a csehszlová­kiai Balázs Ferenc tollából nemrég megjelent Írás is ta­núskodik). Előkészületként mérjük fel az egyidőben herélésre szánt baknyulak mennyiségét, alapo­san takarítsunk ki és fertőtle­nítsünk olyan ketreceket, a­­melyekben a későbbiek folya­mán a heréit nyulak mozog­hatnak. Csak teljesen egészséges ál­latokat válasszunk ki, fejlődé­sükben visszamaradt, beteg ál­latok még azt a növekedést sem érnék el az ivartalanítás után, amit herélés nélkül ér­tek volna el. Az első csoport heréléséhez keressünk olyan tenyésztőtár­sat, aki már foglalkozott ivar­­talanítással. Ügyeljünk arra is, hogy ne nagy melegben végez­zük ezt a műveletet. Herélésre a két és fél, háromhónapos nyulak a legalkalmasabbak, mert az idősek erősen vérez­­nek. A nynlat tiszta anyaggal le­takart asztalon a hátrára fek­tetjük. A herezacskót környe­ző szőrzetet lenyírjuk és ezt a területet jóddal bekenjük. 0- jabban a vágás helyét érzéste­lenítő sprévei befújják. Ezután a herélést végző bal keze mu­tató- és hüvelykujjával a kissé maga felé és a herezacskó vé­gébe hátraszoritott herékre éles szikével rámetsz. A met­szések kb. egy centi hosszanti nyílásán a megnyúlt, hosszú­kás herék előjönnek. A heré­ket előhúzva az ondőzsinórt és a tartószalagot ollóval el­vágjuk, a zsinór csonkjait a vágás alá becsúsztatjuk, a sebszéleket összenyomjuk és tetránnal vagy 5 százalékos kreolinkenőccsel bekenjük. Ha heréléskor, vagy utána — a túl nagy vágás miatt — bél­rész dudorodna ki a sebnyílá­son, óvatosan, szennyeződés­mentesen azonnal helyezzük vissza, s ezután a nyílást 1— 2 öltéssel varrjuk össze. Ügyeljünk arra, hogy az ivartalanításhoz szükséges ösz­­szes eszköz kéznél legyen. Fontos, hogy a kitisztított ketrecekbe helyezett fvartala­­nított nyulak előtt tiszta ivóvíz állandóan legyen. Vigyázzunk a heréit állatok takarmányozá­sára. Tapasztalatok szerint az emésztőszervi megbetegedés jóval gyakoribb a heréit álla­toknál, ez azzal magyarázható, hogy túl bőségesen, illetve ugyanúgy etetik őket, mint ivartalanftás előtt. A takar­mányadagot 10—15 százalék­kal csökkenteni kell számuk­ra. Az ivartalanítás után a nyulak bágyadtabbak, ez azon­ban néhány nap múlva meg­szűnik. Az ivartalanitott nyulak tar­tásával sok előnyhöz jut a te­nyésztő, azonban a jelenlegi súlyhatárokat és az árakat fi­gyelembe véve nagy, 4—4,5 kg-os nyulak leadása csak rá­fizetéses. Olyan fajtákat vá­lasszunk, amelyek háromhóna­pos korra elérik a 2,5—2,0 kg­­os sályt, nyugodtabb vérmér­­sékletűek és esetleg a leadá­sig csak 1—1 baknyuiat kell külön ketrecbe zárni. Az angőratartóknál gyakrab* jabban a vágás helyét érzéste* ban látunk ivatartalanított ba­kokat. A nyúltenyésztés kézi­könyvében Az angóranyúl cí­mű fejezetben a következő mondatot találtam az ivartala­­nítással kapcsolatban. „Többen kedvező tapasztalatokat sze­reztek ivartalanítással, mások ellenkező eredményekről szá­moltak be.“ Dr. Anghi Csaba Nyúltenyésztés című könyvé­ben még utalást sem találtam az ivartalanításra. Egyébként az angóranyulakat körülbelül 4 hónapos korban kell ivarta­­lanitani. Az ivartalanitott baknyulak tartásának legnagyobb lehető­ségét a prémnyulaknál látom. Több ismert prémnyúltenyész­­tő évek óta nagy gyakorlattal végzi baknyulainak herélését ёп inkább az egyéni ketrece­séit részesítem előnyben, bár nagyon régen tartottam heréit angóranyulakat. Partei! I Az egyre inkább hagyó­­mányossá váló helyi és körzeti népszerűsítő ki­állításokon az utóbbi években már a fiatalok is rendre lehetőséget kap­­nap a nyilvános szerep­lésre, kedvenceik bemu­tatására s ez a tapaszta­latok szerint nagyban hozzájárul az ifjú te­nyésztők lelkesedésének elmélyüléséhez, munká­juk eredményesebbé és színvonalasabbá tételé­hez Fotó: —bor Pasztinák Az ernyősvirágzatúak család­jába tartozó kétéves növény, nálunk a kevésbé ismert és a kiskertészek által Is aránylag ritkán termesztett gyökérzöld­ségek sorát gyarapítja. Már a rómaiak Is Ismerték, csak ép­pen nem különböztették meg a sárgarépától. Több nyugat­európai országban pasztinákot használnak petrezselyemgyökér helyett (mivel a pasztinák lombja ehetetlen, sőt bőrgyul­ladást Is okozhat, helyette a fodros metélőpetrezselyem zöldjét termelik), de nálunk a közízlés egyelőre a megszokott petrezselyem felé húz. A pasztinák (Pastica sativa t.) gyökere kívül sárgás vagy sárgásbarna, belül fehér és hú­sos, íze édeskésen fűszeres, jellegzetes aromájű. Aki ter­meli, főleg azért részesíti e­­lőnyben, mert jobb főzeléket lehet készíteni belőle, mint a petrezselyemből. Hasonlóképpen kell termesz­teni, mint a sárgarépát meg a petrezselymet. Az előző évben Istállótrágyázott, laza homok­talajokon várhatunk tőle iga­zán szép termést. Egyébként is gyenge (60—95%) csírázóké­pességét csak egy évig tartja meg. Gyógyászati szempontból a gyökere ériékes. Ezt elsősor­ban frissen fogyasztjuk, tehát télire úgy kell tárolni, mint a többi gyökérzöldséget. Ha más megoldás nem kínálkozik (pl. házgyári lakásokban), szárítás­sal Is tartósíthatjuk az előbb hosszában felhasogatott gyöke­reket. A drognak vlzelethajtó és görcsoldó tulajdonsága van, tehát a petrezselyemgyökérhez hasonlítható. Fogyasztását el­sősorban azoknak ajánljuk, a­­kik sokat szenvednek a vese-1 és epekövektől, illetve a gyo­­morbántalmaktól. Teája rövid forralást követő áztatással készül. A kimért 1 gramm gyökeret 1—2 percig lobogó vízben főzzük, majd 15 percig tartó áztatás után le­szűrjük s naponta több alka­­lommal iszunk belőle egy ke­veset. A vese- és epebántal- - mák, valamint a gyomor- és bélgörcsök enyhítésére a nyers gyökérből sajtolt lé is kitűnő. Ebből naponta 1—1,5 dl fő* gyasztható. A túladagolást min­denképpen kerülni kell, mert a növény Illóolajában találha­tó aplín izgatja a vesét. Túl­adagolástól mindenekelőtt a kismamák óvakodjanak. A túl­ságosan érzékeny embereknél már a levél érintése is kiüté­seket okozhat (főleg nedves időben és az arcot érintve). Tehát az allergiára hajlamos egyének Inkább tartózkodjanak a fogyasztásától, de még a termesztésétől Is. Or. Nagy Céza A birkáknak ízlik... Az idén feltűnően sokat panaszkodtak az nborkatermesztők. Persze, nem véletlenül, hi- . szén a hazai tájakon korábban ismeretlen uborka-peronoszpőra a hajtatott és a szabad­földi növényzetet egyaránt megsemmisítette. Én — rosszabb sorsra jutott kertésztársaim­mal ellentétben — aránylag hosszú ideig eredményesen dacoltam az újszerű betegség­gel, de persze, végül azért nálam is csak ő nyerte a csatát, alaposan megkurtítva a beta­karítási idényt Soha nem tűrtem, hogy akár csak egy négy­zetméternyi terület is parlagon heverjen a kertben, ezért az uborka után felszabaduld ágyúsokat is azonnal felástam, beleértve ter­­mészeteseen a közel két és fél áras föliahá­­zat is. A 35 C-fokos kánikulában alaposan megizzasztott az ásó, de úgy voltam vele, jöjjön gyorsan a soron következő vetemény. jó ideig mérlegeltem, mi is legyen az? A mi kertünkben a karfiol valahogy sohasem érez­te jól magát, tehát ez számításba sem jöhe­tett. Az őszi retekre gondoltam, de az SZKSZ helyi szervezetének megbízott felvásárlója le­beszélt róla, mondván, a reteknek ősszel nin­csen keletje. És mindjárt tippet is adott. Jó értékesítési lehetőség kínálkozik karalábéból, mondogatta és bíztatott, én pedig hajlottam a szóra. Mit mondjak, nagyon }ől sikerült a palánta, ki is ültettem belőle vagy négy és fél ezret. Rendszeresen öntözgettük, kapálgattuk, fgy a szokatlan szárazság ellenére igen szépen fej­lődött a növényzet. Mégis — mire szállítani tudtunk, már csak nyolcvan fillért adtak da­rabjáért. Háromszáz karalábét sikerült ilyen áron értékesítenünk, azután tíz napig hiába kinálgattam, senkinek sem kellett a karalá­bé. Pedig finom zsenge volt valamennyi, a legnagyobbak átmérője sem haladta meg a 7 cm-t Aztán mégis történt valami, mert kihirdet­ték, lőhet szedni-szállítani a karalábét. Kilón­ként egy koronáért. Háromszor kérdeztem rá, mert nem akartam hinni a fülemnek. Ez egy­szerűen nevetséges, 10—12 filléres darabon­kénti átlagár. Nem tudom, kinek a javaslatára született meg ez a határozat, de szeretném megkérdezni tőle, szerinte lehet-e ennyiért őszi karalábét termelni? Mert ugye van talaj­­előkészftés, anyagköltség (műtrágya, vetőmag, növényvédő szer), vetés, palántanevelés, ülte­tés, öntözés, ápolás, szedés, piaci előkészítés, kimérés, szállítás... És, gondolom, ebben az árban már a kertészkedőnek szánt „tisztessé­ges“ haszon is benne foglaltatik. Nem nyújtom tovább: valamennyi rokonunk 'és ismerősünk jó ideje karalábé-menün él. Van karalábéleves, karalábés omlett, rántott karalábé, töltött karalábé... De még fgy sem győzzük, mert mondjam-e, hogy ilyen árért a betakarítással sem érdemes fáradozni Ojab­­ban egyik juhtenyésztő barátom hordja zsák­­szám az állatainak. Érdekes, még a birkáknak Is ízlik az őszi karalábé, csak éppen a keres­kedelemnek nem kell „becsületes" áron. Bez­zeg télen majd jön a megszokott szöveg, hogy választékot az ésszerűbb táplálkozás érdeké­ben. Meg hogy számoljuk fel a termesztésben tapasztalható idényjelleget No, nekem aztán papolhatnak ezután! P. J. Plavec, kolárovo Segít a szakköri foglalkozás A jól szervezett és rendszeresített szakköri foglalkozásnak komoly szerepe van abban, hogy az állattartás iránt vonzalmat érző gyerekek közül egyre többen hódolnak ennek a fölöttébb hasznos és nemes kedvte­lésnek. Fenti képünkön a Varga György vezette egyházkarcsal jKostolné KraCany) ifjúsági szakkör néhány tagját mutatjuk be, a másik felvételen pedig a Kondé Mihály vezetésével működő nyárasdi (TopoTníky j szakkör galambokkal ismerkedő tagjait láthatjuk. Fotó: -bor Virágozzanak a bokrok A virágzó cserjék elöregedve alig nyílnak, fölkopaszodnak, belsejük el­sűrűsödik. A legerőteljesebben azokat vágjuk vissza, amelyek a virágaikat az az évi hajtások végén hozzák (1- lyen például a nyáriorgona, a nyáron virágzó spireák, a hiperikum). Ta­vasszal az előző évi vesszőkön nyíló aranyvesszőt, tamarlskát, rózsaloncot, a valódi és áljázmint 3—4 éveként rendszeresen ritkítsuk, ha elöreged­nek, akkor pedig az idősebb ágakat tőből távolítsuk el, a fiatalabbakat i 50—60 centiméteresre rövidítsük meg, hogy új koronát fejlesszenek. A „ba­barózsát" (a Prunus trilobát), a ja'* pánbirset, a dlszmeggyeket akkor iI- jítsuk meg, amikor már csökken а virágzásuk. A fiatalítás során ugyan­csak metsszük kí e bokor belsejéből az árnyékoló, sürflsltő részeket, a több éves vesszőket pedig felére vág­juk vissza. A ritka elágazású arany­­esót (Laburnumot), a magnóliákat a berkenyéket csak akkor metsszük, ha koronájuk megsérült. Az előző évi vesszőkön végálló virágai nvílnek a mahóniának, a viburnumoknak, az or­gonának, a rododendronoknak. Eze­ket elnyílás után metsszük, de csak Igen indokolt esetben. A 8—10 éven­kénti iflítfisuk Is csupán mérsékelt legyen.

Next

/
Thumbnails
Contents