Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-26 / 43. szám
1985. október 28. SZABAD FÖLDMŰVES 3 Az ország nyugalmára szavaztak Ä lengyel társadalom ismét megerősítette felelősségtudatát és hűségét azon eszmékhez, amelyek a szocialista Lengyelország politikájának alapjait képezik. A lengyelek a szocialista megújhodás programjának folytatására, a nemzeti egyetértés erősítésének programjára, a testvéri szocialista országokhoz fűződő szövetség szilárdítására, a békepolitikára szavaztak. így ír az október 33-1 parlamenti választásokról a Tribúna Ľudu, a LEMP KB lapja. Az eredmények alapján elmondható. hogy a választások bojkottálása, amire az úgynevezett földalatti ellenzék szólított fel, kudarcba fulladt. A mostani választásokon többen vettek részt, mint a múlt évi helyhatósági választások alkalmával. A lengyel társadalom kinyilvánította általános egyetértését az állami vezetés politikai irányvonalával. A választópolgárok túlnyomó többsége az ország nyugalmára szavazott. Dolgozni, építeni, gyarapodni csak nyugodt körülmények között lehet. Ezt tudatosítják egyre jobban és egyre többen, amikor mindennapi szorgalmuk eredményeit az ország fokozatosan javuló gazdasági helyzetén mérhetik le. Lengyelországban a mezőgazdasági termelés többéves jelentős visszaesése után a gazdasági és a társadalmi fejlődés folyamatainak megélénkülése tapasztalható. Számos élelmiszerből helyreállt a kereslet és a kínálat egyensúlya. Az elmúlt évben jó volt a cukorrépa-, a burgonya-, a zöldség- és a gyümölcstermés. Stabilizálódott a tehénállomány, növekedett a tej-, a tojás- és a haltermelés. Megállították a vágómarha-állomány csökkenését, állandósult a baromfihús termelése. Növekszik a sertésállomány, javult a termőföld kihasználása. Intenzifikálódik a mezőgazdasági termelés és korszerűsödik az anyagi-műszaki bázisa. Az agrárpolitika célja, hogy ebben az évtizedben elérjék az ország teljes élelmiszer-ellátását. Ehhez a legszükségesebb, hogy mind a mezőgazdasági termelésben, mind az élelmiszeriparban, valamint a mezőgazdaságot kiszolgáló ipari ágazatok szférájában növeljék a termelést és a termelés hatékonyságát, és hogy jobban gazdálkodjanak a mezőgazdasági termékek kivitelével — főként a szocialista közösség országaival fennálló kapcsolataikban. Ennek a ténynek a szükségszerűsége nyilvánvaló, főképpen, ha figyelembe vesszük, hogy Lengyelország lakosságának száma gyorsan nő; 1990- ben körülbelül 40 millió lesz a Lakosok száma. E megnövekedett számú lakosság élelmiszer-ellátásának további javítása megköveteli, hogy 10 év alatt a termelést évi átlagban legalább 2 százalékkal emeljék. Ez lehetővé teszi, hogy az egy főre jutó fogyasztást 1983-hoz képest 1990-re az alábbiak szerint emeljék : hús: 53,4 kg-ról 59—62 kg-ra, tej: 247-ről 285 literre, vaj: 7.4- ről 8 kg-ra. tojás: 200 ról 222 db-ra, cukor: 42-ről 43 kg-ra, gyümölcs: 43-ról 48 kg-ra. zöldség: 107-ről 130 kg-ra. Ez azt jelenti, hogy a napi kalóriafogyasztást 3400-ról 3600 kalóriára emelik. Hogy kitűzött céljukat elérjék. tartósan növelniük keli a gabona, a takarmányok és az ipari növények termelési eredményeit. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztési programja a következőket irányozza elő: a gabonatermelésnek 1990 ben el kell érnie a 25,4 millió tonnát, (1983-ban 22.1 millió tonna volt a gabonatermés). Mindenekelőtt a termésátlagok növelését, valamint a gabonafélék vetésterületének növelését és struktúrájának javítását tervezik. A burgonyatermelés 45—46 millió tonnára nő a terméshozamok emelkedése révén, a vetésterület egyidejű csökkenése mellett. A cukorrépatermés meghaladja a 17 millió tonnát, az olajnövények mennyisége körülbelül 1 millió tonna lesz. Az állattenyésztésben a tejtermelést tekintik elsődlegesnek, ezt az 1982. évi 14,8 milliárd literről 18—18.5 milliárd literre növelik 1990-ig. A tojástermelés a körülbelül 8 milliárd darab szintjén marad, a broilertermelés megújul, főként a hazai takarmánytermelés és részben a takarmányimport segítségével. A sertésállomány 19—20 millió darabot ér el, a vágómarhák száma 1 millió darabbal emelkekedlk. A konkrét és mindenki számára világosan érthető program megvalósítása rendkívüli erőfeszítéseket igényel. Elsősorban olyan politikai, gazdasági és társadalmi feltételek megteremtését, amelyek biztosítják a gazdálkodás stabilitását, valamint a gazdaságok és vállalatok fejlődésének tartós távlatait. Növelni akarják a mezőgazdaságban felhasználandó ipari eredetű termelőeszközök gyártását, szilárdítani a népgazdaság és a családi parasztgazdaságok kapcsolatait egy tökéletesebb szerződéses rendszerrel, az ellátási és kereskedelmi kapcsolatok erősítésével, valamint termelési szolgáltatások segítségével. Erősíteni és fejleszteni akarják a szocialista gazdaságokat. Javítani a falvak közművesítését, fejleszteni a lakossági szolgáltatásokat, a közellátást és a kulturális lehetőségeket. Lengyelországnak megvannak a lehetőségei arra, hogy lakosságát saját termelésű élelmiszerrel ellássa. Sőt arra is, hogy élelmiszert exportáljon. Rendelkezik a szükséges földterülettel (egy főre kb. 0.5 ha), továbbá elegendő munkaerővel is. A népgazdaság helyzete és - fejlődése az eddiginél nagyobb mértékben teszi lehetővé a mezőgazdaság műszaki átalakítását és struktúrájának javítását. A LEMP IX. kongresszusa ezt ez irányvonalat fogadta el a mezőgazdaság fejlesztésének stratégiai irányvonalaként. A gazdaságpolitika és az agrárpolitika egyik alapelve a mezőgazdaság rekonstrukciójának meggyorsítása, A mezőgazdaság szocialista szektorában és az élelmiszeriparban a a műszaki felszereltség színvonala megközelíti a baráti szocialista országokét, az egyéni gazdaságokban azonban alacsonyabb. A paraszti gazdaságokban a termelési ráfordítások körülbelül kétharmadát az élőmunka teszi ki és csak egyharmadát az anyagi ráfordítások. A mezőgazdaság szocialista szektorában e kettő aránya fordított. Az utóbbi években a mezőgazdaság az ipari termékek 6 százalékát, az energia 5 százalékát kapta, ugyanakkor a nemzeti jövedelem több mint 15 százalékát termeli meg. A mezőgazdaság az aktív keresők körülbelül 28 százalékát - foglalkoztatja, az árutermelés több mint 40 százalékát állítja elő. Halaszthatatlanul szükséges, hogy alapvetően megváltoztassák a mezőgazdaság részesedését az ipari termékek és a beruházási ráfordítások elosztásában. Ez a feltétele annak, hogy a népgazdaság fejlesztésében helyreálljanak az egészséges arányok. Ez nehéz feldat. különösen abban , az időszakban. amikor gazdasági nehézségeket kell leküzdeni. A rendkívüli beruházási korlátozások ellenére döntéseket hoztak a traktorgyártás, a mezőgazdasági gépgyártás és a vegyipar bővítésére és korszerűsítéséé. A szövegezőtekről szóló módosított törvény, valamint a gazdasági rendszerben végbement változások hozzájárulnak a termelőszövetkezetek gyors megerősödéséhez. Ezek' az erőfeszítések összhangban vannak a többi szocialista ország törekvéseivel. A KGST-tagországok, köztük hazánk is, kölcsönösen segítik Lengyelország szocialista fejlődésének kibontakozását. Ezt megértve, a lengyel nép nagy többsége szilárdítani kívánja hazája gazdasági helyzetét. biztonságát, egységét és szavazatával is ezeket a törekvéseket és célokat támogatta. Azt hiszem, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek mostanában gyakran eszébe jut Galina Nyikolajeva Útközben című könyve. Mihail Gorbacsovnak a párt új szerkesztésű programjáról mondott beszéde szinte kínálta a képzettársítást, amikor arról beszélt, hogy sok bonyolult feladatot ..menet közben“ kell megoldani. Szó szerinti fordításban így hangzana a mű címe, amely a XX. kongresszus időszakának változásaival, küzdelmeivel foglalkozott, és akkor országos vitát kavart őszinteségével. időszerűsségével. Az SZKP Központi Bizottságának október 15-i ülésén megtárgyalta és jóváhagyta a Szovjetunió Kommunista Pártja új szerkesztésű porgramjának tervezetét, az SZKP alapszabályzatában eszközlendő változtatásokat. valamint a Szovjetunió gazdasági és szociális fejlesztésének fő irányait az 1986—1890-es évekre és a 2000. évig terjedő időszakra, valamint Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának e kérdésekkel kapcsolatos beszámolóját. Az ülésen elhangzott beszédében Mihail Gorbacsov elvtárs leszögezte, hogy rendkívüli politikai jelentőséggel bíró dokumentumok ezek. Kifejezik a párt programcéljait, fő irányvonalának kulcskérdéseit, gazdasági stratégiáját, a jelenlegi rendkívül bonyolult és felelősségteljes történelmi időszakban a tömegek körében megvalósuló munka fnrmáit és módszereit. Ez az időszak sok tekintetben forradalmi jellegű. Akkortájt, amikor Gallna Nyikolajeva könyve megjelent, többször jártam a Szovjetunióban. Azóta is néhányszor, könynyebj) vagy nehezebb, bonyolult vagy sikerekben bővelkedő időszakokban. Jártam kolhozokban, üzemekben, vannak újságíró, barátaim és ismerőseim Moszkvában és Kijevben. Olyan harcban és munkában edzett emberek, akik a sivatagi homokban öntözőcsatornát létesítettek, kik utat építettek a szibériai tajgában és cukorborsót meg ribizlit termesztettek az örök fagy birodalmában. Üzbégek és grúzok, jakutok és tatárok, ukránok és litvánok. Tudományos dolgozó és szövőnő, költő és rénszarvaspásztor. Szeretnék most beszélgetni, találkozni velük. Szinte hallom a szavukat, látom, hogyan terveznek jövőt álmodó szemmel, de lényeget ismerő pontossággal a forradalmi jellegű időszak teendőit számbavéve. A program abböl Indul ki, hogy a társadalom fejlődésében döntő szerepe van a gazdaságnak. A párt gazdasági stratégiáját a tudományos-műszaki forradalom további mélyítésével összhangban határozták meg. A valóban történelmi léptékű változásokra irányul — a népgazdaság új műszaki rekonstrukciójának megvalósítására, az intenzív fejlesztésre való áttérésre, a szovjet gazdaság szervezésében és hatékonyságában a csúcsvonal elérésére. í A gazdasági és szociális fejlődés meggyorsításával a programnak az ideológiai munkára vonatkozó koncepciója is elválaszthatatlanul összefügg. Az embereket a marxista-leninista eszmék szellemében, igaz szavakkal és reális tettekkel kell nevelni, s a politikai népművelést és az eszmei ráhatást össze kell kapcsolni a dolgozók egyre széleseb részvételével a gazdasági és szociális kérdések megoldásában, az állam, a termelés és a társadalom ügyeinek irányításában. Egyedül a jól átgondolt gazdasági stratégia, az erős szociális politika és a céltudatos ideológiai nevelő munka segítségével — amelyek megbonthatatlan egységet alkotnak, — lehet aktivizálni az emberi tényezőt, amely nélkül egyetlen kitűzött feladatot sem lehet megvalósítani. 'Az SZKP KB főtitkára a világ fejlődéséről szólva kijelentette: „A világ fejlődése olyan határhoz érkezett, amely nem léphető át anélkül, hogy fölöttébb felelősségteljes döntést ne hozzunk, amely gátat vethetne a lázas fegyverkezésnek, anélkül, hogy ne állítsuk meg a háború irányába történő sodródást. Az ilyen döntések elodázása azzal a kockázattal jár, hogy az emberiség létét fenyegető veszélyes folyamatok ellenőrzése kicsúszik a kezünk közül. A militarizmus és a háború erőinek a megfékezése, a tartós béke és megbízható biztonság elérése — ez napjaink alapvető problémája.“ Ezzel kapcsolatban még a következőket mondotta: ..Nyíltan beszélünk külpolitikánk céljairól és azokról a módszerekről, hogy ezeket miként érjük el. E szempontból politikánk teljesen egyértelmű, nincs benne semmi titokzatos, semmi bizonytalan! Ez a politika a két ellentétes rendszer békés egymás mellett élésének lenini gondolatán alapszik. Abból indulunk ki, hogy ellentétektől terhes évszázadunkban a világ sorsa iránti felelősséget tudatosító államok és pártok részéről egyedül a stabil és a megbízható politika felel meg.“ Ami a fő irányokról előterjesztett javaslatot illeti, ennek konkretizálnia kell az SZKP programjának alapelveit, át kell ültetnie a konkrét tervfeladatok nyelvére oly módon, hogy megfeleljen megvalósításuk olyan felelősségteljes időszakának, mint amilyen a 12. ötéves tervidőszak és a 2000-ig szóló időszak. Ezzel kapcsolatban Mihail Gorbacsov beszédében megjegyezte: „Nagy munkát végeztünk. Nem volt sem könnyű, sem egyszerű. S nem csupán azért, mert nagyon bonyolult a tudományosan alátámasztott gazdaságfejlesztési perspektíva kidolgozása olyan hatalmas terjedelemben, mint amilyen a miénk, — főleg amikor minői ségileg új feladatok merülnek fel. Figyelembe kellett venni az objektív tényezők egész komplexumát, amelyek ilyen vagy olyan mértékben hatással vannak a népgazdaság ha-' tékonyságára, • arányaira és ütemére. Más jellegű problémák is felmerültek, amelyeket az okozott, hogy még nem minden káderünk szabadult meg a bérögződött, elavult sémáktól és az exienzív gazdálkodási mód érvényesítésére irányuló törekvésektől. Nem mindenki volt képes lélektanilag felkészülni az új feltételek közötti munkára, arra, hogy a 12. ötéves terv lefektesse az intenzifikálás és a minőség irányába tett fordulat alapjait. Az ilyen hangulatokat le kellett küzdeni, méghozzá szinte menet közben, amikor a munka a fő irányokat illetően már teljes ütemben folyt.“ A következő tizenöt ér során „létre kell hozni azt a gazdasági potenciált, amely terjedelmét tekintve a szovjethatalom fennállása óta eddig eltelt évek során felhalmozott potenciállal lesz egyenlő. A nemzeti jövedelemnek és az ipari termelésnek csaknem a kétszeresére, a munkatermelékenységnek 2,3—2,5-szörösére kell növekednie. Ez új és minden eddiginél magasabb követelményeket támaszt a szovjet dolgozó néppel szemben. E merész, de reális tervek megvalósításáért történik most minden. Erről vitatkoznak, ezzel élnek barátaim és Ismerőseim is. Solohov, Fagyejev és A. Tolsztoj könyveivel éltem át forradalmuk és harcaik idői szakát, de megismerhettem munkáséveik, töprengéseik és álmodázásaik korát. Velük vagyok rftost is, emberszabású álmaik megvalósítását várva. H. Mészáros Erzsébet Nobel-békedíj az atomháború ellen Idizdő orvosmozgalomnak Már hírül adta a napi sajtó, a tévé és a rádió is, hogy az idei Nobel-békedíjat a nukleáris háború elhárításáért küzdő nemzetközi orvosmozgalomnak Ítélték oda. A norvég Nobcldíj-bizottság indoklásában hangsúlyozta, hogy a szervezet rendkívül kiemelkedő munkát végzett az atomháború katasztrofális következményeiről szóló tájékoztatásban és az emberiség háborúellenes tudatának formálásában. A nemzetközi orvosmozgalmat 1980-ban hozták létre, s élén Jevgenyij Csaszov akadémikus, az ismert szovjet szívspecialista és Bemard Lown amerikai professzor áll. A szervezet 50 ország több mint 145 ezer orvosát tömöríti magában. Jevgenyij Csaszov akadémikus és Bemard Lown örömmel nyugtázta, hogy az idei Nobel-békedíjat az atomháború elhárításáért küzdő orvosok nemzetközi mozgalmának ítélték oda. A két kiemelkedő tudóst a díj odaítéléséről a szervezet genfi ünnepi ülésén tájékoztatták, ahol mindketten társelnökök. „Örülünk —, nyilatkozták —, hogy mozgalmunk kapta meg az 1985-ös évre odaítélt Nobel-békedíjat. Számunkra és az egész emberiség számára azonban a legnagyobb kitüntetés az lenne, ha leállítanák az atomfegyver-kísérleteket.“ Bemard Lown rögtönzött genfi sajtóértekezletén kijelentette, hogy Reagan amerikai elnök „egyetlen tollvonással“ leállíthatná a lázas nukleáris fegyverkezést. „Nekünk, orvosoknak megvan erre a receptünk, ami nem más, mint minden atomrobbantás beszüntetése. Örülünk, hogy a Szovjetunió meghallgatott bennünket és leállította az atomrobbantásokat“ mondotta. Hozzátette még: „Az amerikaiaknak most kiváló lehetőségük van az atomfegyver-kísérletek leállítására és bízom abban, hogy hazánk megragadja ezt az alkalmat. Most Reagan elnökön a sor. Választhat. Másnak nincs meg ez a lehetősége. Nem lehet semmi oka arra, hogy ne állítsa le az atomrobbantásokat. Ml orvosok ezt haladéktalanul sürgetjük.“ A figyelem és elismerés bizalmat árasztó légkörében az indokoltnál optimistábbnak tűnő az amerikai tudós nyilatkozata. De talán ez az optimizmus az, ami új erőt ad a nemzetközi orvosmozgalom vezetőinek és tagjainak ahhoz, hogy minden, az élet megmentésére és védelmére fölesküdött embert megnyerjenek a nukleáris háború elhárításáért vívott harc számára. Európai kulturális fórum Az európai népeket megannyi súlyos gond foglalkoztatja; köntinensiinkSn hatalmas mennyiségű fegyverzet halmozódott fel, gazdasági problémák és egyéb gondok nehezednek a népek vállára. Ebben a helyzetben valamennyiünk közös kincsének, az európai kultúrának a fejlesztésével, nagy tradícióinak ápolásával kell elmélyíteni kontinensünk népeinek ismeretségét és barátságát, s ezzel párhuzamosan kell növelni biztonságát is — ennél szebb célja egy találkozónak nem lehet. így köszöntötte a Népszabadság, az — MSZMP központi lapja — a Budapesten október 15-én megnyitott európai kulturális fórumot. Az európai biztonsági és együttműködési helsinki Záróokmányt aláíró harminchárom európai ország és az észak-amerikai kontinens állami delegációi hat héten keresztül tárgyalnak Budapesten. Áttekintik az együttműködés és a kulturális csere eredményeit a békés egymás rpellett élés olyan szerteágazó és jelentős területén, mint amilyen a kultúra, és keresik a Helsinkiben meghatározott út kiszélesítésének lehetőségeit. A két évvel ezelőtti, madridi döntés felhatalmazza a fórumot, hogy dokumentumot és ajánlásokat fogadjon el, amelyeket majd az 1986-os bécsi találkozó elé terjesztenek, terjeszthetnek. Ez a felhatalmazás — ilyet kapott még a stockholmi konferencia, amely a bizalomerősítő és leszerelési intézkedések kérdésköréről tanácskozik — különös felelősséget ró a résztvevőkre. Hogy létrefön-e ilyen vagy olyan okmány, összefoglalják e a javaslatokat vagy sem, azt ma még nehéz lenne megmondani. De mindenképpen kívánatos volna, ha az a törekvés uralná a megbeszéléseket, hogy miként segíthetnék elő az együttműködést, miként találhatnák meg azokat a közös pontokat, ahol egyetértésre lehet jutni, azoícat a területeket, amelyeken ki lehet szélesíteni az együttműködést. V tóvég - re nem lehet nemesebb célja egy ilyen találkozónak, mint előbbrevinni a résztvevő országok és azok lakosainak kölcsönös megértését, közeledését, egymás jobb megismerését és ezzbl egyszersmind a béke ügyét is. 'Az előzetes megállapodások rögzítették a négy szekcióban folyó tanácskozás témáit. Az első bizottságban a képző- és iparművészeiről tárgyalnak. A másodikban az előadóművészet problémáiról folyik az eszmecsere. A harmadikban az irodalom, a könyvkiadás, a műfordítás, a kevésbé elterjedt nyelvek támogatása a vitatéma. A legtágabb témaköre a negyedik munkabizottságnak van. Ebben ugyanis egymás kultúrájának ismeretéről beszélnek a küldöttek. Ez pedig felöleli a kutatás, a könyvtárak, a művészeti képzés és nevelés problémáit, s olyan bonyolult kérdéseket is megvitatnak, mint a kulturális sokszínűség, az örökség és az eredetiség megőrzése. Nem mint a fórum része, de vele egy időben sok rangos kulturális eseménynek is színhelye Budapest. Gálaest az Operában, a harmincöt ország filmtermését reprezentáló szemle a Kossuth moziban, kiállítások, hangversenyek. Üfdonsága a fórumnak, hogy a résztvevők nagy része kulturális alkotó, aki itt hazája hivatalos kulturális képviseletében tárgyal, szólal fel, nyilatkozik. A fórumon, részt vevő csehszlovák küldöttséget, — melynek ismert nemzett és érdemes művészek is tagjai — Miroslav Válek, az SZSZK kulturális minisztere vezeti. Küldöttségünk arra törekszik, hogy a fórum alkotó és tárgyszerű légkörben tanácskozhasson. Á Budapesten előterjesztett csehszlovák kezdeményezések abból indulnak ki, hogy a kultúrának az eddigieknél még jobban kell segítenie a népek közeledését. Harmincöt ország szándékát és véleményét e célra hangolni nem lesz könnyű. De bízzunk a kultúra népeket őszszekötö erejében. Iqaz szavakkal és reális tettekkel
