Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-19 / 42. szám
Í985. október 19, SZABAD FÖLDMŰVES 3 * „A legjobb hely a legrosszabb elhárítására Izekben a napokban csúcsosodnak ki az ENSZ megalakulásának 40. évfordulóját méltató ünnepségek. Egymást érik a világ, az emberiség sorsdöntő problémáival foglalkozó tárgyalások és egymást követik azok az őszinte önzéssel mondott köszöntők, amelyekben az ünnepeltnek nem ajándékokat nyújtanak át, hanem kívánságokat és követeléseket, hiszen, mint Javier-Pérez de Cuellar főtitkár megállapította, az ENSZ a legjobb hely a legrosszabb elhárítására. Is — mindannyiunk számára nyilvánvaló — a robbanásig feszült nemzetközi helyzet, a természeti katasztrófák súlyosbította világgazdasági gondok megoldása nem tűr halasztást. Ezért ez a jubileum még ünnepi jellegénél fogva is elsősorban arra jó alkalom, hogy a világszervezet lehetőségeit és tekintélyét számba véve és latba vetve a tagországok egész hada sürgesse a határozott és hatékony cselekvést. A 40. ülésszak általános politikai Vitájában felszólalt hazánk külügyminisztere, Bohuslav Chiíoupek is, aki beszédében többek között a következőket mondotta: „A civilizációnak a fasizmustól való megmentéséért folytatott harc füzében — amelyben egyesültek a különböző társadalmi rendszerű országok —, megszülető ENSZ az Alapokmány pajzsára írta a korszak jelképévé vált alábbi magasztos szavakat: Meg kell óvni az elkövetkező nemzedékeket a háborútól. Büszkék vagyunk arra, hogy Csehszlovákia a fasizmus vereségében döntő szerepet játszó Szovjetunió hű szövetségeseként a maga részével hozzájárult a nagy győzelemhez. Azóta, az ENSZ keretében folytatott együttműködésre törekedve és az Alapokmány céljaihoz hűen mindiga legfontosabbnak tartottuk a háború elhárítását, a béke biztosítását, a nemzetközi biztonság erősítését, a leszerelést. a minden területen folytatott együttműködést. Mindig őszintén örültünk az ENSZ valamennyi sikerének. sosem voltak számunkra közömbösek sikertelenségei. Az emberiség történetében tehát először van „Ecce homo!”...? 'Alattomos félelem kúszik a hátamba, s végig-végig borzongat, mint a hideglelés. Sajtóirodák jelentéseit böngészve ,aprócska“ hír ötlött a szemembe. Egy NSZK-belt városkában, Koblenzben ,/iáci játékokat“ játszó gimnazisták megölték diáktársukat. Az eset kivizsgálása során kiderült, hogy tanáruk a „dicső“ náci történelem fejezeteit egyéni módon ismertette a gyerekekkel. Például, hogy a haláltáborok csupán a németellenes propaganda kitalálása és hogy a hitleristák háborúja „igazságos“ célokért folyt.., Mondhatnám — korunk közhellyé kopott cinizmusával — hogy én már semmin sem csodálkozom. Tényleg. Amit érzek, nem csodálkozás. Hiszen ott, ahol útónútfélen a náci eszmék élesztgetőse folyik, ahol az újfasiszták ellen tüntetőket bántalmazzák és a halálkommandók bajtársi találkozóit egyetemes világszervezet. Most arról van szó, hogy minden tapasztalatát munkája hatékonyságának további növelésére használja ki, bővítse szerepét a politikai és biztonsági szférában, jobban segítse elő a gazdasági, szociális, jogi, kulturális, és humanitárius területeken folytatott széles körű együttműködés elmélyítését, tárja fel valamennyi tartalékát és számolja fel a formalizmus elemeit, hogy szilárduljon helye és szerepe a nemzetközi kapcsolatokban." Amikor a béke erősítéséről, a nemzetközi biztonság szilárdításáról, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséről van szó, Európa országai — közöttük hazánk is — erőteljesebben és határozottabban mondanak véleményt és követelnek megoldásokat. Hiszen csak ebben az évszázadban két szörnyű világháború robbant ki ezen a földrészen, de Európában született meg az enyhülési politika is, amely oly mély gyökereket eresztett az emberek tudatában. Erről tanúskodik a helsinki konferencia Hl. évfordulója alkalmából nemrég rendezett találkozó. Megerősítette a Záróokmány elveinek életképességét. Bebizonyította, hogy az európai országok előnyben részesítik az enyhülési politika újjáélesztését. Az enyhülési politika útjáról való letérés nehézségeiből okulva most minden országnak meg kellene sokszoroznia erőfeszítéseit annak érdekében, hogy ez az enyhülés átterjedjen katonai területre is. Ä nyugati országoktól függ, hogy felelősségteljesen fontolóra veszik-e a szocialista országok messzemenő kompromisszumos javaslatait. A helsinki találkozó eredményei arra ösztönöznek, hogy hasonlóan konstruktív szellemben kerüljön sor az összeurópai folyamat keretében rendezett további találkozókra. Bízunk a budapesti kulturális fórum eredményességében és a következő évben megrendezésre kerülő szemináriumok és találkozók sikerében. és a neofasiszták összejöveteleit védik az államhatalom szervei, ott nem döbbenetes vagy szerencsétlen véletlen egy ilyen iskola és az ilyen játék, hanem egyenes következménye egy rendkívül veszélyes szemléletiek, amelyről azt hittük, sikerül gyökerestől — örökre — kiirtani. Nem tudom, hogyan játsszák a náci játékokat. Netán apró — vagy nagyobb — horogkereszteket viselnek gomblyukukba tűzve vagy nyakukba akasztva, esetleg társaik mellére sárga csillagot varrnak? Vagy mereven föllendített kézzel köszöntik egymást? Esetleg könyvmáglyákat gyújtanak Thomas Mann, Hemingway, Steinbeck vagy Merle müveiből?... Költők emberi fohászához menekülök, s ártatlanul szép játékokra szeretnék gondolni, olyanokra, amilyenekért József Attila leírta, hogy „játszani is engedd“. De elborít a félelem: mi lesz, — mi lehet még —, ha e játékból gyilkoló kamaszok valamelyikét Adolfnak hívják. H. Mészáros Erzsébet AZ Dj SZOVJET LESZERELÉSI JAVASLATOK Amerikai vélemény: — Várjunk még, előbb tanulmányoznunk kell... M, Abramov karikatúrája Л Mind az európai, mind a nemzetközi politikában nagy jelentőségű esemény volt‘Mihail Gorbacsov elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának párizsi látogatása. A világ megkülönböztetett érdeklődéssel kísérte a párizsi utat, mégpedig négy szempont miatt. Elsősorban azért, mert a főtitkárnak megválasztása óta ez volt az első nyugati útja, másodszor a nyugaton gyakorta emlegetett „új stílus“ miatt. Harmadszor azért, mert az enyhülési folyamatban mindig is kiemelt szerepet játszottak a két ország kapcsolatai, végül a negyedik szempont: a párizsi út megerősíti, hogy külpolitikájában a Szovjetunió a korábbinál nagyobb hangsúlyt helyez az európai viszonylatokra. A tanácskozások fontossága túllép a Franciaországban töltött négy napon és túlmutat a szovjet-francia kapcsolatokon is. Az SZKP főtitkára Nyugat-Európa szívében, Párizsban általános dialógusra és együttműködésre hívott fel. Fölszólított a fegyverek korlátozására, ezen a téren új elemet jelent a szovjet-francia-angol megbeszélések ötlete a középhatósugarú rakétákról, valamint a közös munka lehetősége a környezetvédelemben és az emberi szervezet kutatásában. A Párizsban elhangzott moszkvai felhívás mintegy összesűríti az államközi kapcsolatok egész filozófiáját a nukleáris korban, azt, hogy lehetséges és szükséges az együttműködés Kelet és Nyugat között a harmadik évezred küszöbén. Mihail Gorbacsov ennek az együttműködésnek a nélkülözhetetlenségét hangsúlyozta mind a francia televíziónak adott interjújában, mind a parlamentben elmondott beszédében, mind pedig a Francois Mitterand köztársasági elnökkel közösen tartott sajtóértekezleten. Elutazását megelőzően, amikor díszvacsorát adott a francia köztársasági elnök és felesége, valamint a francia politikai, kulturális és üzleti élet személyiségei tiszteletére, pohárköszöntőjében az SZKP KB főtitkára annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a látogatáson „jelentős lépéseket tettünk a szovjet — francia együttműködés különböző területein, mindenekelőtt politikai téren. Ez az együttműködés nem sérti sem az európaiak, sem pedig a harmadik világ országainak érdekeit.“ Majd hozzátette: „Ügy gondolom, mostani tárgyalásaink eredményeképpen jobban megértjük egymást. A találkozó nyomán mindkét fél számára világosabbá vált, milyen utakon kell továbbhaladni a nemzetközi kapcsolatok kiegyenlítése, a fegyverkezési hajsza megállítása és az atomháború veszélyének elhárítása felé. Tárgyalásaink azt is igazolták, hogy álláspontjaink közel vannak egymáshoz a jelenlegi nemzetközi helyzet egyik meghatározó Az izraeli gaztettek hosszú jegyzéke egy újabbal gyarapodott, amely ismét az izraeli politika agresszív lényegét bizonyítja, a nemzetközi jog és közvélemény cinikus elutasítását és a Palesztinái arab nép elidegenithetetlen jogainak folyamatos szemtelen eltiprását.“ A Csehszlovák Szocialista Köztársaság Külügyminisztériumának nyilatkozatában olvasható ez a lényeget pontosan meghatározó mondat, amelyet országunk népe nevében akkor fogalmaztak meg, amikor — 1985. október 1-jén — Izrael az állami terrorizmus további hallatlan, arcátlan cselekedetét követte el, hitszegően bombázta a Palesztin Felszabadítási Szervezet tuniszi központi, nemzetközileg elismert szerveinek székhelyét és ártatlan emberek tucatjainak halálát okozta. Egy nappal korábban, szeptember harmincadikén Bejrutban az egyik szélsőséges muzulmán csoport foglyul ejtelte a llbanöni szovjet képviselet négy alkalmazottját, s október másodikén egyiküket meg--gyilkolták. A bűntény elkövetői az egymással szembenálló libanoni csoportok fegyveres akcióival összefüggő követeléseket hangoztattak, jóllehet a Szovjetuniónak, ezekkel nincs semmilyen kapcsolata. ..Megbocsáthatatlan bűntett történt“ — hangsúlyozta a szovjet kormány nyilatkozata: — „Annak ellenére, hogy a Szovjetunió mindig is a libanoni nép és más arab nemzetek harátja volt és következetesen síkraszállt Libanon egységének, függetlenségének és területi integritásának megőrzéséért, az országban folyó vérontás megszüntetéséért és a problémák politikai rendezéséért. A libanoni ellentétek — amelynek áldozatai ártatlan szovjet állampolgárok lettek — kiváltó oka Izrael, amely szándékosan szítja ezeket a vitákat. Neki kell viselnie a felelősséget politikájának következményeiért is.“ A Biztonsági Tanács a tunéziai kormány kérésére megvitatta az izraeli bombatámadás nyomán kialakult helyzetet és elítélte az állami szintű terrorizmust. á párizsi kérdésének, az űrfegyverkezés! verseny megállításának megítélésében.“ Pohárköszöntőjének befejező részében Mihail Gorbacsov megállapította, hogy a két ország nézete az Európát érintő kérdések széles körében hasonló; a világ különböző pontjain fennálló feszültséggócok megítélésében ugyancsak közeli. „Egyszóval Mitterand elnökkel tárgyszerű és célratörő párbeszédet folytattunk, amelynek feladata volt új ösztönzést adni a nemzetközi légkör javításának. E- gészében véve úgy gondolom, elégedettek lehetünk tárgyalásaink eredményével.“ Francois Mitterand pohárköszöntőjében egyebek között kiemelte: mivel a két ország Európa két ellenkező végéD van, együttesen kell megvitatni a problémákat és együtt kell keresnie a megoldásokat olyan problémákra is, amelyeket néha mások teremtettek. A civilizáció és a kultúra közös nyelvének képessé kellene tenni Európát arra, hogy a párbeszéd és a kommunikáció érdekében átlépje a határokat. A francia elnök hasznosnak nevezte annak a hagyománynak a felélesztését, hogy ne múljon el sok idő a magas szintű találkozások között, hiszen a „hallgatás és egymás figyelmen kívül hagyása — mint gyakran látjuk, táplálja a félreértést“. A párizsi találkozó yilágvisszhangjából érdemes idézni néhányat, hogy a legkülönfélébb vélemények megvilágításában még tisztábban lássuk jelentőségét. Az NSZK-ban megjelenő lapok többsége a hangsúlyt mindenekelőtt a kelet — nyugati légkörben érezhető javulás méltatására helyezte. Az Osztrák Kommunista Párt támogatja a Mihail Gorbacsov által előterjesztett új békejavaslatokat. Ezt hangsúlyozza Franz Muhrinak, a párt elnökének nyilatkozata, aki az indítványokat a Szovjetunió következetes békepolitikájának képletes példájaként jellemezte. Mark Solomon, az Amerikai Béketanács társelnöke a TASZSZ tudósítójának nyilatkozva ugyancsak nagyra értékelte az új szovjet javaslatokat. Rámutatott: a nukleáris eszközök 50 százalékos csökkentése megnyithatná az utat a teljes és általános leszerelés előtt. Az Olasz Kommunista Párt aktivistáinak római konferenciáján Alessandro Natta, a párt főtitkára felhívta a figyelmet arra, hogy a szovjet leszerelési javaslatok a nemzetközi feszültség csökkentésére irányulnak. Ami a washingtoni véleményeket illeti, ezekről a moszkvai Pravda Az ember az összefüggésekre kíváncsi. Az okát keresné, miért és honnan ez a gátlástalan agresszivitás, amely egyik nap gyanútlan országot bombáz, másikon arabokat mészárol, s amelynek következtében a szembenálló szélsőséges csoportok Igazságos bekét a Közel-Keleten szovjet és amerikai túszok szedésével és kivégzésével akarják a nagyhatalmak figyelmét és segítségét kicsikarni. Amióta Izraelt az ENSZ 1947. november 29-i határozata nyomán Palesztina brit mandátumterőietének egy részén 1948 májusában létrehozták, s az országban a brit- és Amerika-barát cionista burzsoázia ragadta magához a hatalmat, az arab népekkel szembeni izraeli agressziót szinte felsorolhatatlanul sok bűntett terheli. A nyílt háborús konfliktus rögtön 1948-ban kirobbant, amikor Izrael annektálta az ENSZ által az araboknak ítélt Nyugat-Galtleát, Közép-Palesztinát és Jeruzsálem újvárosi részét. A háború eredményeként Izrael az USA előretolt közel-keleti bástyája lett. Fokozták az ország militarizálását, erősödött a külföldi, főleg az amerikai tőke beáramlása. Az izraeli külpolitika szembefordította az országot a szocialista államokkal és Ázsia meg Afrika nemzeti felszabadító mozgalmaival. A Szuezicsatorna Társaságnak Egyiptom által történt államosítása után Izrael — Anglia és Franciaország támogatásával — támadást indított Egyiptom ellen. A nemzetközi közvélemény hatására ekkor kénytelen volt visszavonni csapatait a Szuezi-csatornától, a Sínai-félszigetről és a gázai övezetből. A fegyverkezést azonban intenzíven folytatta. A hatvanas években például az NSZK-bóI kapta a legnagyobb fegyverszállítmányokat. 1967-ben kirobbant a harmadik arabizraeli háború. Izrael az ún. „hatna* találkozó megállapítja, a Szovjetunió ismét bebizonyította: nem szorítkozik csupán békefelhlvásokra és nyilatkozatokra, hanem külpolitikai kezdeményezései konkrét és gyakorlati jellegűek, s tükrözik a nemzetközi helyzet javítására irányuló őszinte erőfeszítéseket. Az Egyesült Államok annak érdekében, hogy csökkentse a Szovjetunió lépéseinek jelentőségét, most azt hangoztatja, hogy „ellenjavaslatokról“ van szó. Washingtonban kijelentették, a szovjet indítványok „túl általánosak“ — Írja a Pravda. S hangsúlyozza, hogy ez az álláspont nem komoly. Az amerikai kommentárok szerint is a washingtoni kormányzat saját propagandájának csapdájába esett. Reagan elnök ugyanis a fegyverkorlátozási párbeszéd feltételeként azt szabta meg, hogy Moszkva egyezzen bele a nukleáris arzenálok jelentős csökkentésébe. Eközben azt állította, kizárólag a Szovjetunión van a sor. Most, amikor az egész világ láthatta, hogy a Szovjetunió konkrét lépést tett, az elnök nehéz helyzetbe került, azt várják tőle, adjon megfelelő választ a szovjet javaslatokra. Erre azonban a Fehér Ház nem hajlandó, mivel egy ilyen válasz nem illik bele Washington politikai irányvonalába. A francia lapok felső fokon Írtak arról a tényről, hogy a nagy horderejű bejelentésekre éppen Párizsban került sor. Még a rosszindulatú kommentátorok is elismerik, hogy a szovjet javaslatok nagy hatást gyakorolnak a közvéleményre és nehéz helyzet elé állítják az amerikai elnököt, ha az továbbra is görcsösen ragaszkodni akar űrfegyverkezési programjához. A Le Matin azt írja, hogy Mihail Gorbacsov olyan fontos és lényeges javaslatokat terjesztett elő, amelyeken Washingtonnak Is komolyan el kell gondolkodnia. A lap szerint e javaslatokat nem lehet egyszerűen elutasítani, hanem tárgyalni kell azokról, hiszen „Gorbacsov most nukleáris arzenáljának a felét dobta a mérleg serpenyőjébe“. Brüsszelben ezzel hozzák összefüggésbe — és megelégedéssel vették tudomásul —, hogy az Egyesült Államok elfogadta a NATO-országok külügyminiszterei rendkívüli ülésének összehívására tett javaslatot. A jövőbe pillantva tehát a szovjet „nyitólépés“ után a világ az amerikai lépést sürgeti. Ahogyan az egyik kommentátor megjegyezte, itt az ideje, hogy felidézzük a „Búcsú a fegyverektől“ könyv címét, ha az USA-ban elfelejtették volna. pos“ háborúban megtámadta Egyiptomot, Szíriát és Jordániát, elfoglalta a gázai övezetet, Szíriától elragadta a Golan-fennsíkot és fanatikusan nacionalista agressziója arra irányult, hogy megdöntse a haladó arab rendszereket. Az okkupációs, militarista kormánypolitika elősegítette a reakciós és soviniszta erők befolyásának további növekedését. Ezt céltudatosan és állandóan támogatta és segítette az USA, s ma már ott tartunk, hogy ez az ország, amelynek eddigi léte a közel-keleti békét feldúlta és állandósította ott a vérengzéseket és a háborút — ma már nukleáris fegyverekkel is rendelkezik. Éppen ezért az izraeli hátteret ismerők egyáltalán nem csodálkoztak, amikor a mostani, Tunéziát ért támadás miatt egyetlen kivétel, akadt, akt nem Ítélte el az agresszort. Az Egyesült Államok — Reagan elnök — próbálta mentegetni. Hírmagyarázók tudni vélik, hogy a bombázók amerikai támaszpontokon keresztül — ott felvett üzemanyaggal — jutottak el Tunéziába. E tények — és negyven év megszámlálhatatlan és Itt felsorolhatatlan véresen kegyetlen tettel — Ismeretében kötötte meg hazánk Szíriával az együttműködési és barátsági szerződést, amelyben a két ország vezetői külön foglalkoztak a veszélyes közel-keleti helyzettel. Ä közös közleményben leszögezték, hogy ezt az Izrael és az Egyesült Államok által az Imperializmus és a cionizmus hegemóniájának a térségben való megteremtését célzó stratégiai szövetség keretében követett agresszív és terjeszkedő politika idézte eló. A Csehszlovák-szíriai közös közleményben a felek kijelentették: „folytatják közös erőfeszítéseiket a közelkeleti válság igazságos és átfogó rendezésére, amelynek úgy kell végbemennie, hogy Izrael teljesen és feltétel nékül visszavonni minden 1987- ben megszállt arab területről, beleértve Kelet-Jeruzsálemet, s érvényesítik a palesztinai arab nép elidegeníthetetlen jogait.“
