Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-10-12 / 41. szám

NYl KOĽAJ RIZSKOV Mindnyájan az élet tüzéf védjük 1985. október 12. az új szovjet Ä Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak Elnöksége, miután megvitatta Nyikolaj Tyihonov miniszterelnök ké­relmét, amelyben egészségi állapotá­ra való tekintettel nyugdíjaztatását kérte, Nyikolaj Rizskovot nevezte ki a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökévé. A Kremlben megtartott ülésen az elnöklő Andrej Gromiko államfő is­mertette azt a nyilatkozatot, amellyel az SZKP Központi Bizottságához for­dult Nyikolaj Tyihonov. Ebben beszá­molt arról, hogy az utóbbi időben je­lentősen romlott egészségi állapota, és az orvosi konzílium az aktív mun­ka beszüntetését, nyugdíjba vonulá­sát íunácsolta. Ezért nyugdíjaztatását Kérte. Egyúttal azt is hangsúlyozta, hogy erejéhez mérten kész ellátni azokat a feladatokat, amelyekkel megbízzák. j A nyolcvanesztendős Nyikolaj Tyi­­lionnv hosszú időn át töltött be fele­lősségteljes tisztségeket a szovjet Ľubomír Strougal csehszlovák kor­mányfő üdvözlő táviratban fejezte ki jókívánságait az új szovjet miniszter­­elnöknek: KEDVES RIZSKOV ELVTÄRS! „Engedje meg, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának nevében és a saját nevemben szívből jövő jókívánságaimat fejezzem ki ab­ból az alkalomból, hogy a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnökévé nevezték ki. Több jelentős párt- és állami tisztség viselőjeként részt vett abban a közös harcban, amely az Ön hazájában az emberek jólétéért, a szocialista társadalom sokrétű felvi­rágoztatásáért folyik. A magas állami tisztségbe való kinevezése arról a mély tiszteletről és bizalomról tanús­miniszterelnök gazdaság irányításában, a kormány­zati életben, és 1Я81) óta volt a Szov­jetunió miniszterelnöke. Nyilatkozatát megvitatva a Legfelsőbb Tanács El­nöksége méltatta Nyikolaj Tyihonov aktív hozzájárulását az ország gaz­dasági, szociális-kulturális fejlődésé­nek irányításához, a párt és állami életben szerzett nagy érdemeit, ké­relmét elfogadva, felmentették őt a miniszterelnöki tisztség alól. Ezt követően a Legfelsőbb Tanács Elnöksége Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának a központi bi­zottság megbízásából lett javaslatára egyhangúlag az 58 éves Nyikolaj Rizskov miniszterelnökké való kine­vezéséről hozott határozatot. Nyikolaj Rizskov köszönetét mondott a nagy megtiszteltetésért és hangsúlyozta, hogy minden erejét és tudását arra fordítja, hugy beváltsa a párt és a nép javára végzett munkájával az iránta megnyilvánuló bizalmat. kodik, amely Ön iránt a Szovjetunió Kommunista Pártiénak és a szovjet népnek a részéről megnyilvánul. Kihasználom ezt az alkalmat, hogy kifejezzem meggyőződésemet: a meg­bonthatatlan csehszlovák—szovjet ba­rátság és baráti együttműködés to­vábbra is sikeresen fog fejlődni, össz­hangban nemzeteink érdekeivel és vágyaival, a szocialista országok kö­zösségének még szorosabb szövetsége érdekében, a kommunizmus és a bé­ke győzelmének nevében a népek boldogsága és az igazságosság nevé­ben. Őszintén és szívből kívánok Ön­nek, kedves Rizskov elvtárs, jó egész­séget, valamint sok sikert és alkotó­erőt a nagy felelősséggel járó mun­kájához.“ SZABAD FÖLDMŰVES A Szovjetunió nagy horderejű új javaslatokkal készül a csúcs­találkozóra, amelyek döntő módon járulhatnak hozzá a nemzet­közi biztonság erősítéséhez. Erről győzte meg a világ közvéleményét Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB fő­titkárának a francia parlamentben el­mondott beszéde, amelyre párizsi lá­togatásának második napján, október 3-án került sor. A franciaországi út értékelésére még — a közös nyilat­kozat kiadása után — visszatérünk. Nem szeretnénk várni azonban azok­nak a rendkívüli jelentőségű javasla­toknak az ismertetésével, amelyekről Gorbacsov eívtárs a francia nemzet­­gyűlésben beszélt, s amelyek — re­mélhetőleg — fordulópontot jelente­nek majd a feszült nemzetközi hely­zet megváltoztatásában. E problémakörről szólva elmondta, hogy sokszínű és ellentmondásos vi­lágunk gyors iramban közeledik az évszázad és az évezred végéhez. Ez a világ a bonyolult politikai,'gazda­sági és szociális jellegű problémák­ban több mint „gazdag“. A saját tör­vényei szerint élő és fejlődő két táiA sadalmi rendszer egymás mellett élé­se már régóta földgolyónk realitása. Látni kell azonban egy másik körül­ményt. Ennek lényege az, hogy az országok és földrészek között mind szorosabb kölcsönös összefüggés és függőség alakul ki. Ez a világgazda­ság fejlődésének, a tudományos-mű­szaki haladásnak, az információcsere meggyorsításának, s az embereknek és a tárgyaknak a Földön és a világ­űrben való mozgásának is elengedhe­tetlen feltétele. Egyszóval az emberi civilizáció fejlődésének a feltétele. A civilizáció eredményei, sajnos, távolról sem mindig az embert szol­gálják. A tudomány és a technika eredményeit túl gyakran és túl aktí­van használják ki az emberek pusztí­tására szolgáló eszközök létrehozá­sára, az egyre szörnyűbb fegyverfaj­ták gyártására és felhalmozására. Ezért a Szovjetunió már most na­gyon fontosnak tartja, hogy azonnal, amíg nem késő, megállítsa a lázas fegyverkezés „pokolgépét“, megkezd­je a fegyverek számának csökkenté­sét, a nemzetközi helyzet javíťását és a nemzetek közötti békés együttmű­ködés fejlesztését. Ezzel kapcsolatban Mihail Gorba­csov leszögezte, hogy a Szovjetunió nemcsak felhívásokkal áll elő, hanem gyakorlati tetteivel is ez irányban tevékenykedik. Egyoldalúan megszün­tette a közepes hatótávolságú raké­ták további telepítését Európában és felszólította az Egyesült Államokat, hogy hasonlóképp válaszoljon, beállí­totta az összes atomrobbantást és fel­szólította az Egyesült Államokat, hogy ugyanígy tegyen. A Szovjetunió java­solja, hogy mindkét fél kezdje meg közép-európai fegyveres erőinek és Negyven évvel ezelőtt, 1345. ok­tóber 3-án Párizsban hagyta jóvá a II. szakszervezeti vi­lágkonferencia a Szakszervezeti Vi­lágszövetség megalakulását és alap­szabályzatait, s a konferencia ekkor mint az I. Szakszervezeti Világkong­resszus folytatta munkáját október 9-ig. Ezzel a munkásmozgalom történe­tében elsőként jött létre olyan egy­séges nemzetközi szervezeti szövet­ség, amely nemzetiségi, faji, politikai és vallási megkülönböztetés nélkül tömörítette a világ dolgozóit. Megala­kulása után éles harc bontakozott ki az osztályhű forradalmi és reformis­ta szakszervezeti irányzatok között, s végül az utóbbiak képviselői — fő­képpen a brit és az amerikai szak­­szervezeti vezetők nyomására — sza­­kadár módon az 1949. évi londoni kongresszuson kiváltak a Szakszer­vezeti Világszövetségből és megala­kították az ún. Szabad Szakszerveze­tek Nemzetközi Szövetségét, amely támogatta a szovjetellenes, imperia­lista politikát. Kommunistaellenes ve­zetői megtiltották, hogy tagszerveze­teik kapcsolatot tartsanak az SZVSZ tagszervezeteivel, mindenekelőtt a szocialista országok szakszervezetei­vel. A Szakszervezeti Világszövetség a reakciós erők e mesterkedései elle­nére is állandóan növelte befolyását és tekintélyét, s megmaradt a világ legnagyobb nemzetközi szakszerveze­ti központjának, amely mind az öt földrészre kiterjeszti szervezetét és befolyását, s az objektiv osztálycrde­­kek azonossága alapján tömöríti a különböző gazdasági és társadalmi rendszerekben működő szakszerveze­teket. A szakszervezeti világmozga­lomnak 138 országban 269 millió tag­ja van, tagságának alapját a szocia­lista országok szakszervezetei, továb­fegyverzetének csökkentését — s kez­dődjön ez a szovjet és az amerikai csapatok létszámának csökkentésével. Emellett készen áll a Szovjetunió, hogy az amerikaiakénál nagyobb mértékű, csapatcsökkentéseket hajt­son végre. A Szovjetunió által javasolt új lé­pések ugyanezt a célt szolgálják: a lázas fegyverkezés pusztító folyama­tának megszüntetését és az emberi­ségre leselkedő háborús veszély el­hárításét. Ezeket ismertetve Mihail Gorbacsov elvtárs a következőket mondotta: „Ezekben a napokban javasoltuk az USA kormányának, hogy állapod­junk meg a támadó űrfegyverek mindkét részről történő teljes betil­tásában és azon nukleáris fegyve­reinknek a valóban radikális, ötven­százalékos csökkentésében, amelyek­kel elérhetjük egymás területét. Másként mondva, ugyanazoknak a feladatoknak a gyakorlati megoldását javasoljuk, amelyekről mint a genii tárgyalások céljairól, a két fél az év elején megállapodott: nemcsak meg­szüntetni a lázas fegyverkezést, ha­nem jelentős mértékben csökkenteni is a fegyverek számát, s ugyanakkor megakadályozni a lázas fegyverke­zést a világűrben.“ Az európai közepes hatótávolságú nukleáris eszközökről szólva Mihail Gorbacsov hangsúlyozta: „Annak érdekében, hogy megköny­­nyítsük a mindkét részről történő mi­előbbi csökkentésükről szőlő megál­lapodást {ez, ahogy azt gyakran mondjak nekünk, Nyugat-Európának is érdeke), lehetségesnek tartjuk, hogy az ide vonatkozó megállapodást külön, a hadászati és az ürfegyverek problémájától elválasztva kössük meg. Ez az út véleményünk szerint praktikus lehet. Ezzel összefüggésben fontosnak tartjuk, hogy megmagyarázzuk állás­pontunkat abban a kérdésben, milyen helyet foglal el Franciaország és Nagy-Britannia nukleáris potenciálja az európai erőegyensúlyban. Ez a po­tenciál gyorsan növekszik és már nem hunyhatunk szemet fölötte“ — mondotta az SZKP KB főtitkára, majd kijelentette, hogy ideje megkezdeni a közvetlen tárgyalásokat erről a té­máról. A Szovjetunió közepes hatótávolsá­gú rakétái európai telepítésének mo­ratóriumáról szólva a következőket mondotta: „Az SS-20-as rakéták száma, ame­lyeket a Szovjetunió az európai zóná­bá a fejlett kapitalista országok' leg­nagyobb országos osztályharcos szak­­szervezeti központjai adják, de sok tagszervezete van a fejlődő orszá­gokban is. A Szakszervezeti Világszövetség kezdettől fogva következetes harcot folytat a munkásosztály egységének megteremtéséért, támogatja a szak­­szervezeti és politikai szabadságjogo­kért; a jobb élet- és munkakörülmé­nyekért, a tőkés kizsákmányolás el­lubii a Szakszervezeti Világszövetség len harcoló munkástömegeket. A szo­cialista világrendszer szakszervezeti mozgalmát is tömörítve, terjesztője a szocializmust építő népek élet- és munkakörülményeinek javításában el­ért eredményeknek. Világméretekben szervezi az összefogást a nemzetközi monopoltőke és a neokolonialisták politikájával szemben, kiáll a sza­badságukért és függetlenségükért harcoló népek mellett, s következe­tesen síkraszáll a világbéke megőr­zéséért. Legfelsőbb szerve a négyévenként ülésező Szakszervezeti Világkongresz­­szus. A Berlinben jövő év szeptembe­rében megtartandó XI. Szakszervezeti Világkongresszus előkészületeivel foglalkozott az október 1—4. között megtartott tanácskozás Moszkvában. Erről szólva Gáspár Sándor, az SZVSZ elnöke kijelentette, hogy a kongresz­­szusi előkészületek fontos része a szervezeten belüli széles körű vita \ ban tart harci készültségben, jelen* lag 243 egységet tesz ki. Ez azt je­lenti, hogy pontosan megfelel az 1984. évi júniusi szintnek, amikor megkezdődött rakétáink pótlólagos rendszerbe állítása, válaszként az amerikai közepes hatótávolságú ra­kéták európai telepítésére. A pótló­lagosan rendszerbe állított SS-20-as rakétákat most kivontuk a harci ké­szültségből és az ezeknek a raké­táknak a telepítését szolgáló rögzí­tett berendezéseket a következő két hónap folyamán szétszereljük. Ehhez t főtitkár még hozzátette, hogy az öreg és igen erős SS-5-ös rakétákat már teljesen kivonta a Szovjetunió a fegyverzetből és folytatja az SS-4-es rakéták kivonását. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió európai területén a közepes hatótávolságú hordozó ra­kéták száma jelenleg összességében lényegesen alacsonyabb, mint 10 vagy 15 évvel ezelőtt. „Ügy gondolom, ezen önkorlátozás során az európai biztonság széles kö­rű érdekeit tartjuk szem előtt“. Mon­dotta Mihail Gorbacsov. Majd hozzá* fűzte: „Láthatják, milyen komoly lépése­ket tesz a Szovjetunió. A korábbi akciókkal együtt legutóbbi javasla­taink számunkra úgy tűnik — a konstruktív és realisztikus intézke­dések olyan komplexumát alkotják, amelyek megvalósítása valódi áttörés­hez vezethetne a nemzektözi kapcso­latok alakulásában, áttöréshez a bé­ke, a biztonság és a nemzetek közöt­ti együttműködés érdekében. Ha úgy tetszik, ez a m progra­munk a robbanékony, a békét veszé­lyeztető nemzetközi helyzet javításá­ra. Elvárjuk, hogy a javaslatainkra adott válaszként a Nyugat is végig­járja az út reá eső részét. Szeretném hangsúlyozni, hogy az általunk elő­terjesztett program megvalósítása lé­nyeges haladást jelent, a valameny­­nyi nemzet számára olyannyira óhaj­tott és :oly jelentős cél — a nukleáris fegyvereik betiltása és teljes felszá­molása — felé, abban az irányban, hogy az emberiség teljesen megsza­baduljon a nukleáris háború veszé­lyétől.“ . Végezetül arra figyelmeztetett, hogy a nézetkülönbségek és ellentétek mellett sem szabad elfelejtenünk! mindnyájan az élet tüzet védjük, a­­melyet az előző nemzedékektől kap­tunk, és amelyet nekünk kell meg­őriznünk a következő nemzedékek számára. és a többi szakszervezeti központok­kal való párbeszéd. Ibrahim Zakarija főtitkár a szervezet mostani tevé­kenységének fő irányait jellemezve rámutatott, hogy a szövetség jelen­legi legfontosabb feladatának a dol­gozók a'apvető demokratikus és szak­­szervezeti jogai biztosítása mellett a béke megszilárdításáért és az atom­háborús veszély elhárításáért folyó harcban való részvételt tekinti. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára üzenetet intézett a Szakszer­vezeti Világszövetség főtanácsa ülésé­nek résztvevőihez, melyben méltatta, hogy az SZVSZ-ben tömörült szerve­zetek következetesen védelmezik a dolgozó nép jogait és erélyesen har­colnak az imperializmus, az újgyar­matosítás, a fajül dözés ellen, a béké­ért, a demokráciáért, a szabadságért és a társadalmi haladásért. Egyre je­lentősebb szerepet játszanak a szo­cialista országok közéletében és poli- 4 tikai életében, aktívan részt vesznek az új társadalom építésében és fej­lesztésében, szerteágazó tevékenysé­get végeznek a dolgozók érdekében.' A nemzetközi helyzet kiéleződése növeli a népek aggodalmát a világ sorsa iránt. A fegyverkezési hajsza, amelyet a legagresszívabb imperialis­ta körök és a katonai-ipari komple­xum szítanak, nemcsak a dolgozók helyzetében nyilvánul meg negatív módon, hanem az emberiség egész jövőjét is veszélyezteti. A dolgozók érdekei azt kívánják, hogy enyhüljön a nemzetközi feszültség, hogy az em­beri és anyagi forrásokat, amelyeket felemészt a fegyverkezési hajsza, az égető társadalmi és gazdasági prob­lémák megoldására, a tömeges mun­kanélküliség, a gazdasági elmaradott­ság megszüntetésére, az új nemzet­közi gazdasági rend megteremtésére kell felhasználni. E célok eléréséért a szakszervezeteknek és az egész nemzetközi munkásosztálynak har­colnia kell. A Szovjetunióval és a többi szocia­lista országgal együtt hazánk is ha­tározottan síkraszáll ezekért a célo­kért, _ ji— Az európai kulturális fórum „Budapest várja Európát!" jelentették ki a széles körű nemzetközi és magyarországi szervezőmunkával előkészített találkozó előestéjén a ven­déglátók. „Közös erőfeszítésekkel óvjuk a máit kulturális értékeit, azt a kulturá­lis cserét, amely az emberiség szellemi értékeinek egyik bölcsőjét — Európát gazdagítja.“ Bizonyára sokszor idézik most a Budapesten tanács­kozók és a nem mindennapos eseményre figyelők Európában és Európán kívül Mihail Gorbacsovnak Párizsban — az európai kultúra bölcsőjében — az európai kulturális, fórummal kapcsolatos véleményét. Mi dolga lehet e fórumnak? Folytassuk tovább az idézetet mi is: „Az életünkre vonatkozó kölcsönös tájékozottság bővítése, a kölcsönös rokonszenv és megbecsülés fejlesztése, e szempontból nagy jelentőségű a nyelvoktatás, a tanulók, diákok és tanárok széles körű cseréje." • CSILLAGHÄBORÜT NEM — CSILLAG BÉKÉT IGEN! J. Cserepanov rajza NYIKOLAJ RIZSKOV ÉLETRAJZA ... 1965-től főmérnök lett. Öt évvel ké-Nyikolaj Ivanovics Rizskov, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke 1929-ben született. Orosz nemzetisé­gű és 1956 óta tagja a kommunista pártnak. A Kirovról elnevezett szverd­­lovszki műszaki főiskola elvégzése után 1950-ben az Ordzsonikidze ne­vét viselő uráli nehézgépípari üzem­ben kezdett dolgozni. Előbb műszak­vezető, majd részlegvezető, vezető hegesztő, igazgatóhelyettes, 'majd sőbb, -1970-ben Nyikolaj Rizskovot ugyanennek az üzemnek az igazgató­jává nevezték ki, majd 6 lett az Ural­­mas elnevezésű ipari termelési egye­sülés vezérigazgatója. 1975-ben a nehézgépipari és közle­kedési gépgyártási miniszter első he­lyettesévé, 1979-ben pedig az állami tervbizottság elnökének első helyet­tesévé nevezték ki. Ebben az időszak­ban kezdett el behatóan foglalkozni a népgazdasági tervezés időszerű kér­déseivel. Az SZKP Központi Bizottsá­gába 1981-ben, a XXVI. kongresszu­son választották be. Az SZKP KB 1982. novemberi ülésén a központi bizottság titkárává választották. Ezzel párhuzamosan a központi bizottság gazdasági osztályának is vezetője lett. Az SZKP KB ez év áprilisi ülé­sén tagja lett a politikai bizottság­nak. Az utóbbi három választási idő­szakban Nyikolaj Rizskov a Szovjet­unió és az OSZSZSZK Legfelsőbb Ta­nácsának küldötte. A Szovjetunió Ál­lami Díjával két alkalommal tüntet­ték ki, a hazáért végzett munkáját két ízben -a Lenin Renddel, valamint az Októberi Forradalom Érdemrend­del, és ugyanccak kétszer a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntet­ték ki. 9 • KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR « l l

Next

/
Thumbnails
Contents