Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-12 / 41. szám
Üj szemlélettel Ä minőség és az éleiszinvonal igen felsorakoztathatnánk. Az eddigi taszorosan összefügg. A jó minőség pasztalatokból — a jelentkező igéterméktartósságot, hosszabb élettar- nyekre való tekintettel — azt a kötamot, a javakkal és a nemzeti va- veíkeztetést kell levonni, hogy a tngyonnal való takarékosságot jelenti, dományos-műszaki fejlődés, a körüls mindez az életszínvonal alakulásé- mények változásából fakadó követelnak egyik domináns eszközévé teszi menyek és a tervszerű minőségjavia minőséget. A termékek minőségé- tás a tudományos dolgozókkal szemnek társadalmi fontosságát jelzi, ben is nagy követelményeket támaszhogy ezzel a CSKP XVI. kongresszu- tanak. sa, valamint a Központi Bizottság A nyersanyag jó minőségű feldoltöbb határozata is foglalkozott. A gozásához, csomagolásához, tárolásá- CSKP Központi Bizottságának 11. iilé- hoz jó szállíthatóságához is snk minse például megállapította, hogy a den kell. Igaz, hogy ezek jelentős termékek minősége mindinkább élet- hányada nem ál! a kívánt szinten, hevágáan fontossá válik, és az élőt- Mégis a hozzáértés, a szervezettség, tünk álló évek egyik legfontosabb s nem utolsósorban a további mííszafeladata a minőség javítása lesz. A ki fejlesztés révén élelmiszeriparunk minőséget és a minőség javítását sokat tehet azért, hogy a növekvő igen sok gazdasági és emberi ténye- minőségi követelményeknek egyre ző befolyásolja, elsősorban azonban jobban megfeleljen, a társadalom termelési kultúrája ha- Az élelmiszerek előállításában mint tározza meg. fogyasztók kivétel nélkül mindannyi-Az utóbbi évtizedek beruházásai a an' érdekeltek vagyunk. Nő azonban mezőgazdaságban is lehetővé tették azoknak a felelőssége, akik — knza termelés korszerűsítését, s ezek vétlenül vagy közvetve — a termelés eredményesen segítették a termelési alakításainak is részesei. Az előrebaszerkezet, a termékösszetétel fejlesztését, a minőség javítását. A mezőgazdasági termékek minőségének alakulása függvénye a nmsza-ki fejlesztésnek, ez azonban önmagában még nem biztosítja a jobb minőséget. A minőség a termelésben dől el, s ennek javítására a termelési szférán kívül nincs vagy nagyon kevés a lehetőség. A kereskedelem és a feldolgozóipar szerepe főleg a fogyasztói igények közvetítésére és az árukészletek megóvására terjed ki. Ezért alapvető érdek, hogy a minőséggel kapcsolatos helyes szemlélet mindenekelőtt a termelésben váljék gyakorlattá, itt kell biztosítani, bogy rossz minőségű vagy rosszul minősített termék ne kerülhessen feldolgozásra. Az ój szemléletet tartalmazó gazdásági szabályozók és ösztönzők egyértelművé teszik a minőségért való felelősséget. Az eddigiekből és kitetszik, hogy az üzem- és munkaszervezésben, valamint a műszaki fejlesztésben mindenütt — még a jelenlegi legjobb gazdaságokban is — igényes feladatokat keU megoldani. Ugyanez vnnatkozik a felvásárló és a feldolgozó szférára is, mert az eddigi tapasztalatok szerint a különleges jó minőség is elvesztheti értékét, ha a felvásárlás, a feldolgozás és a forgalmazás valamelyik fázisában még szokványos kezelésben sem részesül. A minőségi lánc. amely a genetikai munkával, a fajtanemesítéssel kezdődik a szállítással és a háttéripar közreműködésével, az élelmiszerpolcra kerüléssel fejeződik be. A genetikai ípunkn jelentőségére az állattenyésztés vetületében szeretnének rámutatni. Ennek időszerűségéi elsősorban azért hangsúlyozzuk, mert a minőségi követelmények előtft-be kerülése ebben a főágazatban a tenyésztői munkát is módosítja, illetve a mennyiségre irányuló törekvések további folytatását is kérdésessé teszi. Állattenyésztésünk meghatározó ágazatában, a szarvasmarha-tenyésztésben, a 8. ötéves tervidőszakban nem a tenyészcélok módosulásával kell számolnunk, hanem arra kell törekednünk, hogy a mennyiség és a minőség kérdését egyensúlyba hozzuk. Ugyanis a szarvasmarha-tenyésztés eeyik-másik termelékenységi mutatójában — például a tejtermelésben — jelentős előrehaladást értünk el, a mennyiség növelése, sajnos, a minőség romlásával járt. Ezen nemcsak az egy terméken belüli ellentéteket értjük — például a tejmennyiség és a teizsír, tejfehérje-százalék —, hanem az ágazat termelésében előforduló biológiai ellentéteket: tejmennyisée-szaporaság, születési testtömeg-eilési nehézségek is. Ezek az ellentétek, vagy másképpen negatív genetikai összefüggések általában mind minőségrontó tényezők. így most, amikor a minőségi követelmények kerülnek előtérbe, ezt a kérdést sem lehet figyelmen kívül hagyni. Hasonló genetikailag ellentétes példákat a növénytermesztésből is ladás természetesen nagymértékben múlik más ágazatok — gépipar, vegyipar stb. — tevékenységén, s a szocialista munkamegosztás továbbfejlesztésén is. Közös erővel s’keresebbnn aknázhatók ki azok a lehetőségek —közöttük a termelésszerkezet, a szelektív fejlesztés révén elérhető előnyök —, amelyeket egész népgazdaságunk javára az élelmiszer-termelés kínál. Ugyanakkor nagy felelősség hárul a mezőgazdasági üzemek gazdasági vezetőire és dolgozóira is. Ma a tisztánlátás minden mezőgazdasáei vezető számára kornarancs. Ahhoz, hogy egv-egy gazdaságon belül jól eligazodjanak a tennivalókban, a termelési szerkezet formálásában, s a minőség terén is valóban gyorsan alkalmazkodjanak az 'igényekhez, ahhnz nem elégségesek a központilag kidolgozott szabályozók, az egyes ágazatok törlesztésével kapcsolatos intézkedések tüzetes ismerete. Tudni keli azt is, hogy az adott viszonyok között mit, müven módon, mekkora ráfordítással. kö’tsérgel állíthatnak elő. Az üzemen belüli közgazdasági elemzés a feltétele annak, hogy a minőség szempontjából is döntésre legyen képes a vezetés. Sajnos a mezőgazdasági üzemeink egy részében alaesnny színvonalú a belső tevékenység elemzése. Emiatt a termelési folyamat közben — gyakran év végén is — csak a minőség kirívó, szélsőséges jelenségeit veszik észre, a kisebbeket szinte soha, vagy Csak nagy késéssel. Minőség szempontjából így aztán csak nagyon mérsékelt ütemben ismerik fel saját, igazi érdekeiket, lassan követik az árnyaltabb köznonlf váltnzásnkat. nem tudnak kellőkénnen élni önállóságukkal. A mezőgazdasági termelés természete — kü’önösen a növénytermesztésé — eléggé sajátos. Nálunk egv évben csak egyszer lehet aratni. A 'termék-előállítási, az ,,átfutási“ idő tehát hosszú. Az idén telepített gyümölcsösről szőlőültetvényről négyhat év múlva lehet termést szüretelni. Sok egyéb mellett tehát biológiai, természeti okokból is lassan lehet csak a piac. a feldolgozóipar mennyiségi és minőségi igényeihez alkalmazkodni. íey azután sokszorosan fontossá válik a mezőgazdaságot üzemi szinten irányító vezetés felkészültsége, előrelátása, elmélyül tsegén alapuló határozottsága. Végső során ezen is múlik az új szemlélethez való alkalmazkodás. a terme'és rugalmassága és a termelési biztonság, s e keltő összhangba is. Az is nyilvánvaló, hogy a mezőgazdasáei termékek beltartalmi értéke — azaz minősége — csak egy, a ma;énál emeltebb munkakultúra ta'aián válhat a köz számára anyagi hasznut hozó változások forrásává. Époen ezért balgaság volna tagadni -a munkakultúrának a hagyományokban. a tndathan és az érzelmekben meglevő gyökereit. CSIBA LASZLÚ A zord tél „jóvoltából“ csak kevés helyen lesz a felvételen látható gazdag szüret * TEUES ÜTEMBEN Ä' naptár szerint már ősz van, de a szövetkezeti dolgozók még október elején is nyárias melegben végzik az őszi "munkákat. A viszonylag kései aratás után bizony nem sok idejük maradt a mezőgazdasági dolgozóknak, hogy felkészüljenek a jövő termést megalapozó tataj-előkészítést és vetési munkálatokra. Az első októberi hétvégén is nyárias meleg idő volt, s a hőmérő higanvszála is jócskán meg'ramoriott, amikor az Érsekújvári (Nové Zámky) járásban levő kéméndi Oaramvöleye Egységes Földműves-szövetkezetbe látogattunk. Tótit Kurucz András agrármérnöktől, a szövetkezet fiatal elnökétől az idei gazdasági eredményekről és az őszi betakarítási, illetve talaj-e'őkészítési, valamint vetési munkálatok menetéről érdeklődtünk. Az elnök tájékoztatása szerint a több mint 3 ezer 200 hektáros területen gazdálkodó egyesített szövetkezet tagjai a gabonatermesztésben nem éppen legideálisabb kötött talajon 6 tonnás átlagos hektárhoz.-»met könyvelhettek el, s ez jó eredménynek számít. A Garam völgyében elterülő szántót ugyanis általában a szélsőséges csapadékmennyiségek jellemzik. Leggyakrabban a mezőgazdasági dolgozók bosszúságára a területet elkerülik a kiadós záporok, vaey pedig az esőfelhők túl sokat időznek a völgy fölött. A korábban említetlek ellenére a kémén diek a hetedik ötéves tervidőszakban pj gabonafélék előirányzott tervét — az eredetinél 140 hektárral kisebb vetésterületen — közel kilenc százalékkal túlteljesítik. Sajnos, a kukorica tervmutatóit az előző évek jelentős kiesései következtében már nem tudják maradéktalanul teljesíteni. A Garamvölgye Efsz tagjai az aratást követő hetekben minden percet igyekeztek kihasználni, hogy jól felkészüljenek az őszi teendők időbeni elvégzésére. A tervezett határidőig elvégezték a nagy teljesítményű talajmegmunkáló gépek javítását és karbantartását. A megfelelő munkaszervezésnek köszönhetően agrotechnikai határidőn belül végzik a talajelőkészítést. A szövetkezeti dolgozók áldozatos munkájának eredményeként nem kellett sokáig várni az őszi árpa vetéséig, így már szeptember vége előtt nekiláthattak a vetésnek. A szakszerűen előkészített magágy meghatározóan fontos a jövő évi megfelelő termésátlag megalapozásához. Ennek tudatában végezték a szövetkezeti dolgozók a talaj előkészítését. Hasonló nagy figyelmet szenteltek a fajtakiválasztásnak és nem utolsósorban a vetőgépek pontos beállításának. A dolgozók nyújtott műszakokban, illetve szombaton és vasárnap is szinte megállás nélkül végzik az egyes nélkülözhetetlen mun-Tóth Kurucz András agrármérnök (Vass Gyufa felvétele) kafolyamatokat, hogy kihasználják az október eleji napos időjárást. A talaj-előkészítés során Gyurics Imre, a vetésben Baranyai Károly, a szántásban Nágel János, Hudec László és Holi Pál, a nagy teljesítményű erőgépeken pedig Tóth József és Mócsi Károly nyújtja a legjobb teljesítményt. A szövetkezet elnökétől azt is megtudtuk, hogy az őszi árpa vetését követően jól. haladnak a búza termőföldbe juttatásával is, hiszen a 870 hektáros terület egyharmadán már látogatásunk napjáig elvetették a búzát. A szövetkezet szakemberei az eddigi tapasztalataik alapján tudatosítják, hogy a vetés időpontja a termés merfnyisége és minősége szempontjából talán a legmeghatározóbb tényező. Az utóbbi évek jó gabonatermesztési eredményei többek között éppen a gondosan előkészített magágynak és nem utolsósorban a területi éS éghajlati viszonyoknak leginkább megfelelő időpontban való jó minőségű vetésnek tudhatők be. Az elképzelések szerint a búzát legkésőbb október húszadikáig a földbe szeretnék juttatni. A közös vezetősége olyan ütemtervet dolgozott ki az őszi munkák gyors és sikeres elvégzése érdekében, amelyben a betakarítási, a talajművelési és a vetési munkálatok összehangolása az elsődleges. Az egves növényfajták késéi érése elég-» gé megnehezíti az agrotechnikai határidők betartásét. Ezért a kémén-/ diek jól tudják, hogy az idő rövidsége miatt csakis fokozottabb munkatempóval hozhatják be a szokásosnál későbbi kezdést. Az elnök örömmel nyugtázta, hogy a dolgozók mindent megtesznek a nélkülözhetetlen és elodázhatatlan feladatok mielőbbi elvégzéséért, s munkaszüneti napokon is teljes ütemben végzik teendőiket. A gyorsított munkatempó azonban nem mehet a minőség rovására, ezért az ellenőrzést is kellően megszigorít tolták. A szövetkezet vezetője azonban elégedettséggel nyugtázta, hogy ezen a téren egyetlen újabb intézkedés foganatosítására sem volt szükség. A hatalmas tala jmegmunkálő gépek azonban nehezen hasítják a barázdát. A kevés csapadékkal magyarázható, hogy a gépek nyergében ülők gyakran porfelhőben kénytelenek naphosszat dolgozni. A szövetkezet vezetőségének a legtöbb gondot a foghíjas szőlőtermés, okozza, mivel az utóbbi években elsősorban a szőlészetből származó bevétel alkotta a beruházási összteg jelentős részét. Míg két évvel ezelőtt tíz, tavaly pedig több mint hét tonnás átlagos hektárbozamot értek el, addig az Idén a tervezett nyolc tonnával szemben mindössze hármat könyvelhetnek el. A mezőgazdasági munkák közül általában csak a gabonafélék betakarítását kíséri megkülönböztetett figyelemmel a közvélemény, s a tömegtájékoztató eszközök is a nyári munkacsúcs idejére összpontosítják a nézők, hallgatók, olvasók figyelmét. A társadalmi elismerésből is többnyire az aratásban jeleskedőknek jut a legtöbb, pedig az őszi munkák legjobbjainak is kijárna a nagyobb fokú elismerés. Ideje volna már a talaj-előkészítést és a vetést végző dolgozókra is az eddigieknél jobban odafigyelni, mivel ők a jövő évi termés megalapozói. Az ilyen és hasonló gondolatok jutottak az eszembe, amikor személyautónkkal elhagytuk a festői környezetben, a Garam ölében elterülő, gépek zúgásától hangos, porfelhős kéméndi határt. BARDOS GVULA' 4 1985. október 12.
