Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-07-13 / 28. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES 1985. július 13. Felépült a falu háza Ha nincs Kmotrík Ferenc agrármérnök, a helyi nemzeti bizottság elnöke ... Ha nem segít a helyi szövetkezet, s an­nak elnöke, Mészáros József... Ha nem járják be körzetüket a képvise­lők... Ha nem mozgósítja a kultúra elkötele­zettjeit Kovács László és felesége... Ha nem ajánl fel minden lakos ilyen nagyméretű társadalmi munkát___ Kmntrík Ferenc agrármérnök Mészáros József, a szövetkezet elnöke Ha mindez nem történik. akkor nem épül fel a gellei (Holice) művelődési ház, amelyet ez eset­ben joggal nevez­hetünk a falu há­zának. A 6 millió korona értéket képviselő művelő­dési ház körvona­laiból kirajzolódik egy olyan kép, amely kézzelfog­ható közelségben van, közvetlenül, mindennapi mó­don kapcsolódik az élethez. Építésének hite­les története a kő­vetkező: Ti község szinte valamennyi lakosa úgy érezte, hogy egy új mű­velődési házra van szükségük. Szük­ségük van rá.azért, mert az az élénk és sokrétű kultu­rális munka, a­­meiy itt folyik, már kinőtte azo­kat a kereteket, melyek az eddigi művelődési ház­ban rendelkezé­sükre álllak. Ki­nőtte a lakosság egészséges igé­nyeit, mely min- —° den téren, igy a művelődésben és a szórakozásban is minőségileg jobbat, tartalmilag pedig újat akart. Ennek azonban egészsé­ges, a kultúra létesítményének hasz­nálóitól elinduló mozgás egyik szép tulajdonképpen véletlennek is ne­vezhető — epizódja az volt, amikor egyes falurészek* összetartozásának a szimbólumát is képezi. A művelő­dési ház átadásával újabb lépést tét tek a gellelek előre egy igazi és valóságos faluközpont kialakítása leié. S hadd említsük meg, hogy e folyamat igazán jelentős állomása annak idején az új iskola, a szövet kezet irodaháza, a tornaterem és < sportpálya átadása, a Nemzeti Front jelenlegi választási programtervezeté ben pedig az új óvoda és egészség ügyi központ, valamint a művelődé­si ház felavatása volt. Ez utóbbi tu dati szempontból is összetartó erővé vált, mely egyúttal a szellemi és az érzelmi összetartó erő gyakorlati jel képe is, s mely remélhetőleg a jövő ben minőségileg magasabb szinten szolgálja majd azt a politikai-nevelő munkát, melynek célja a szocialista embertípus formálása. Szolgálja tehát azokat a szövetkezeti és ipari dől gozőkat — összegezve az egész tatu lakosságát —. akik megtanultak szó cialista módon dolgozni, a jövőben viszont szocialista módon akarnak élni. Reméljük, hogy az új, a jobb körülmények és lehetőségek hatásá­ra a község valamennyi lakosában felébred a magasabb műveltség, a teljesebb élet iránti erősebb vonza­lom, s a megérdemelt pihenés idejét nemes szórakozással e művelődési ház falai között töltik el. Ki-ki vonja le ebből az egyetlen példából — amelyhez hasonlók szép számmal vannak e hazában — a kö­vetkeztetést és a tanulságot. Érde­mes volt! — csiba két gellei munkásember (név szerint Soóky Árpád és Mészáros Arpád) az egyik bratislavai építkezésen szinte rábeszéltek a tervezőmérnököt, hogy községüknek is tervezzen egy műve­lődési házat. Ezzel az epizóddal, amely mögött törvényszerű tudati igények álltak, indult el az a folya­mat, melynek befejező stádiuma, eredménye a falu háza lett. A meginduló építkezés a szó szo­ros értelmében, valóban igazi kol­lektív vállalkozássá vált. Ggy véljük, hogy soha nem jött volna létre ez az épület az egységes földműves-szö­vetkezei vezetőségének, tagságának és épiíőcsoportjának sokrétű segít­sége, a járási építővállalat szakem­bereinek és vezetőinek és a szom­szédos feibári (Horný Búr), a lúcsi (LúC na Ostrove) és a karosai mes­teremberek készsége, a községben működő tömegszervezetek tagságá­nak, valamint az egész falu lakos­ságának társadalmi munkája nélkül. . Úgy érezzük, hogy ez az épület többet jelent a község számára, mint a művelődés házát, mert a benne megnyilvánuló szellem egyúttal az A szövetkezet férfi éneklőcsoportja Fotó: Gyökeres Jenő Az elnöknő Moszkvába készül A Nagy kürtösi (Veľký Krííš) járást ketten képviselik majd a XII., Moszkvai Világifjúsági Találkozón. A küldőitek egyike Marta Zólyomiová, a Szocialista Ifjúsági Szövetség járási bizottságának az elnöke. Munkahelyén, hivatali szobájában beszélgetünk. — A Losonchoz ILučenec) közeli Gácson (Haliét születtem — mondja. — Alapiskolába odahaza jártam. Ki­mondhatatlanul büszke voltam a pio­­nírkend'ómre. Jól tanult, szíves-örömest segített osztálytársainak, természetes hát, hogy a lányok és fiúk Mártit válasz­tották a raj élére. Tagja lett a csa­pattanácsnak is. Becsületes munkája jutalmaként részt vehetett főváro­sunkban a „Prága a pioníroké“ orszá­gos találkozón. És, persze, remekül érezte magát az iskola színjátszó körében is. Me­sedarabokat, bohókás jelenelcsokro­­kat adtak elő. fó játékát számtalan­szor jutalmazta taps. A Puskin-em­­lékversenyeken szinte minden esz­tendőben szerepelt: eljutott a járási döntőre is. Nem csoda, ha kedvenc tantárgya az orosz nyelv lett. Lánypajtásaival leginkább „iskolás­­dit szeretett játszani. S a gyerekek többnyire reá osztották a tanító néni szerepét. Üdítővel kínál. Nagyszerű háziasz­­szony. — Tanulmányaimat — sorolja to­vább az eseményeket ■— a Losonci Pedagógiai Szakközépiskolában foly­tattam tovább. Nem maradtam azon­ban hűtlen a gácsl iskolához sem. Kezdetben ellenőrként, majd később rajvezetőként jártam vissza a pajtá­sok közé. Az iskola ifjúsági alapszervezeté­nek a vezetőségébe is beválasztották a Losoncon szintén jeleskedő osztály­elnököt. Tagja lett 'az énekkarnak, a híres röplabda-válogatottnak, na és A CSEMADOK lévai (Levice) városi szervezetének Juhász Gyula Irodalmi Színpada hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére színvona­las irodalmi estet rendezett. Az ösz­­szeállítás, amelynek címe Lépcsőfo­kok, rendezője pedig Újvári László volt, magyarországi, csehszlovákiai magyar és kortárs szlovák költők verseiből készült. A több mint másfél órás műsornak nagy sikere volt. • ® • Szintén a Csemadok-tagok aktivitá­sát dicséri az a rendezvény, amelyre a közeimül ban került sor Garamkál­­nán (Kalná nad Hranom). A Csema­­dok helvl szervezetének menyecske­­kőrusa és színjátszó csoportja szín­vonalas szórakoztató műsorral ked­veskedett a lévai szociális otthon la­kóinak. A műsor összeállítói és ren­dezői Szolcsánszky Róbert és Turay László vollak,' az utóbbi a Csemadok Garamkálnai helyi szervezetének el­nöke. Császár Ernő • • • A Szlovákiai N'őszövetség Rozs nyói (Rožňava) városi szervezete több rendezvénnyel is köszöntötte hazánk felszabadulásának 40. évfor dűlőjét. Ezek egyike volt az a kézi munka-kiállítás, amely a rnzsnyói nagymamák, anyukák és hajadonok alkotó formáló kedvét hivatott érzé keltetni Szépérzékükről, jé ízlésükről adtak tanúbizonyságot a szebbnél szebb, hímzett és kivarrolt textiliák. Kép és szöveg: —ki— ý* természetesen a színjátszó csoport­­nak. A kis városkában Eltöltött négy szép esztendő után a Banská Bystri­­ca-i Pedagógiai Főiskolára iratkozott be. S ismét csak bekapcsolódott az ifjúsági szervezet, valamint a szín­játszók szakkörének a muhkájába. Ezúttal azonban már orosz nyelven adták elő a műsoraikat: verset, pró­zát, zenés jeleneteket. Oklevelet is orosz nyelv és történelem szakon szerzett. A szülőfalujához legközelebb eső alsósztregovai (Dolná StrehováJ alap­iskolában kezdte pedagógust pálya­futását. Es mindjárt az első hetekben színjátszó szakkört alakított. Szíve­sen járt a falu fiataljai közé. Diákjai a Puskin-emlékverseny legjobbjai kö­zé tartoztak a járásban. Ügybuzgó munkálkodása láttán az iskola igaz­gatója rábízta a pionírcsapat irányí­tását. Telefonhoz kérik. Határozottan in­tézkedik. Aztán beszélgetünk tovább, — Nem dolgozhattam rosszul —; mondja, mosoly bujkál a szája szög­letén —, mert hamarosan „kiemel­tek": 1977-ben járási pionírtitkárrá választoltak. Majd a SZISZ jb alel­nöki tisztét ruházták rám. Harmadik esztendeje pedig a járási SZISZ-elnök vagyok. Asztala tele van szebbnél szebb vi­rágokkal. — Sajnos — sóhajt —, a szabad­időm nagyon szűkre szabott. Férjem a kürtösi csapatban ^futballozott, most játékvezető. Kislányom maholnap is­kolába megy. Van hát tennivalóm odahaza is elégi — Boldog vagyok, hogy ott lehetek Moszkvában, a világifjúsági találko­zón. Szorgalmasan készülök. A járás „sztszesei“ elhalmoznak ajándékok­kal, amelyeket magammal viszek és átadok más országok küldötteinek. — ’Álmodni se mertem volna, hogy bekerülök az utazó „hagy csapatba". Elsősorban annak örülök, hogy figyel­nek rám, számon tartják a munká­mat. Beszélgettem az előző fesztivá­lok résztvevőivel. Mindannyian állít­ják: leírhatatlan, megismételhetetlen egy ilyen hatalmas seregszemle. Ha­zatérve megosztom majd élményei­met, tapasztalataimat a fiatalokkal. Marta Zólyomiová több kitüntetés tulajdonosa. A Közép-szlovákiai kerü­let egyetlen járási SZISZ elnöknője. Egész Szlovákiában is mindössze Rozsnyón IRotiíavaf akad párja. Kép és szöveg: Zolczer László • • • Köbölkúton (Gbelce) nemrég két héten át tekinthették meg az érdek­lődők Lábik János Stúrovói festőmű­vész kiállítását, a helybeli szövetke­zeti klubban. A hetvenhét képből álló tárlat közel 30 év alkotó munkájából adott keresztmetszetet; a bemutatott művek közül nem egy már külföldön is ismertté tette alkotója nevét. Olajfestményeinek legfőbb jellemzője a sokszínűség, amely főleg téli táj­képein érvényesül. A kiállítás megrendezéséért első­sorban-a helyi egységes töldinüves­­szövetkezst vezetőségét illeti köszö­net. Szabó Zoltán A művelődési ház átadását jelképező szalagot Michal Kmeť a járási nemzeti bizottság titkára vágta át

Next

/
Thumbnails
Contents