Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-09-21 / 38. szám

4

SZABAD FÖLDMŰVES”

1935. szeptember 2l.

Anvagi érdekeltség az eísz-eien

Ä mezőgazdasági termelés rohamos fejlődése, különösen az utóbbi három évben az új gazdaságirányítási rendszer segítségével, azt eredményezte, hogy egyre több szövetkezetben és egyéb mezőgazdasági üzemben növekszik a prosperitás gazdasági alapja. Az efsz-ek termelése a 6. ötéves tervhez képest egy harmaddal növekedett. Természetesen növekedett a nyereség is; 1984-ben az 19(l3-ns évhez viszonyítva 26.4 százalékkal.

E pénzalap megteremtése természetesen pozitívan befolyásolta a szövetkezetekben szétosztott Jutalmak átlagát, s mindez Szlovákiában a munkatermelékenység növekedésével van biztosítva.

A munkakollektívák anyagi érdekeltsége nagy politikai, gazdasági és szociális jelentőséggel bír a munkaaktivitás, az elkötelezettség növelésében és az elvégzett munka értékelése terén Is. A Jutalmazást rendszer az eltelt 30 év alatt több jelentős változáson ment keresztül.

A mezőgazdaság szocialista átépítése idejébnn az alapot a Jutalmazásban a munkaegység Jelentette, ma már ezen töl sok más és teljesen új formája van az elvégzett munka értékelésének. Bizonyára sokan emlékeznek még a szövetkezeteknek arra az Időszakára, amikor az alacsony pénzforrások miatt az egyének Jutalmazását — tehát valamennyi szövetkezeti tagét — a növénytermesztésben és az állattenyésztésben Jelentkező többlettermelés szétosztásával, vagyis természetbeni járadékkal oldották meg. Természetesen ez egy átmeneti állapot volt, amelyet a CSKP helyes gazdaságpolitikájának és szocialista államunk okos Intézkedéseinek eredményeként sikerült már a hatvanas évekre megváltoztatni. A hatvanas években a szövetkezetek gazdaságilag konszolidálódtak, s rátérhettek a gyors iitemü fejlesztés útjára. Ezekben az években a gazdálkodás fejlődésének színvonalától függően áttérhettek a szövetkezetek a munkaegység-rendszerről a szilárd pénzjutalmazásra, aminek kedvező hatása nemcsak a havi fizetés állandósulásában és növekedésében mutatkozott meg, hanem a szövetkezeti tagok és családjuk szociális biztonságát Is növelte.

A termelésben és a termelékenységben elért gyors fejlődés lehetővé tette azt, hogy a szövetkezetekben sokkal gyorsabb ütemű legyen a bérek emelkedése, mint a népgazdaság bármely más ágazatában. Ugyan a

4. és az 5. ötéves tervidőszakban a szövetkezetekben dolgozók átlagbére elmaradt — méghozzá jelentősen — az ipari munkásokétól, sőt az állami gazdaságok dolgozóinak fizetése is jobb volt, a 0. és a 7. ötéves tervidőszakban ezek a különbségek megszűntek, sőt több szakmában a szövetkezetekben dolgozók bére meghaladja más ágazat hasonló szakemberének a jövedelmét.

A szövetkezetekben tehát a munka Jutalmazása elérte az országos átlagot, sőt, a munka termelékenységének növekedésével összhangban helyenként nagyobbak a bérek, mint a népgazdaság más ágazatában. Van azonban még gond e téren, hiszen sok még ez indokolatlan különbség a bérezésben egy-egy szövetkezet öszszehasonlítást viszonylatában, sőt olykor még egy szövetkezeten belül Is lényeges különbségek vannak a munkakollektívák, illetve egyének bérezésében.

Az efsz-ek X. országos kongresszusa a Jelenlegi helyzet objektív elemzéséből kiindulva feladatul adta az irányító szerveknek, hogy állandó figyelemmel kísérjék és tökéletesítsék e szövetkezetekben az anyagi érdekeltségi rendszert, s annak függvényeként hozzá kell Járulni a termelés anyagi- és energiaigényességének a csökkentéséhez és mindennemű munka minőségének javításához.

Fontos, hogy az érdem szerinti Jutalmazás elvét az anyagi érdekeltség

rendszerében következetesen betartsák nemcsak a szövetkezettel kapcsolatban, hanem a munkakollektívák. kai és egyénekkel szemben is. Ennek megvalósítása lehetséges, hiszen az ú] gazdaságirányítási rendszer, amely a szövetkezetekre vonatkozik, megfelelő teret biztosít a differenciálásnak.

1970-től a szövetkezetekben — éppúgy, mint a népgazdaság más ágazataiban — teljes komplexitásában érvényesítik a bérezési rendszert, amely három részből áll: az egységes tarifarendből, a bérezés formáinak rendszeréből és a bérezés munkajogi előírásaiból. Ezen összetevők pontosítására — a bevezetés I. szakaszában — a bérrendszerek gazdasági hatékonyságának emelése idején, 1981—83-ban került sor, és teljes mértékben érvényes volt a szövetkezetekre is. Ezzel együtt azonban a szövetkezetek bérrendszerében még napjainkban Is figyelembe kell venni bizonyos specifikumokat. Ezek közé tartozik például egyes tarifák »megállapítása a béradóra vonatkozóan, a bérezési forma megválasztásának Joga a választott szerv [a szövetkezet elnöksége) által, a Jutalmazási pénzalap kialakítása egyes mutatók szerint, a magasabb pénzalap kialakításának a lehetősége a mozgóbér kategóriában és hasonlók.

Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése a mezőgazdaságban, amelynek része 1982—84-ben az új bérrendszer bevezetésének első szakasza volt, arra mutatott rá, hogy a szövetkezetek a bérezésben még kevéssé sikeresen alkalmazzák a bérezés helyes formáinak megválasztását, különösen nagy tartalékok vannak a jutalmazási formák megválasztásában a munkatermelékenység növelését liléidén, do több más mutatőt sem vesznek figyelembe, mint pl. a takarékossági intézkedések betartását, a minőségi termelés mutatóit, valamint az üzemi gazdálkodás hatékonyságát.

Szlovákiában 1982-ben kezdték el bevezetni és kipróbálni a brigádszerű munkaszervezés és Jutalmazás módszerét; összesen 53 szövetkezet 86 kollektívájával. 1983-ban inár több mint 100 kollektíva, 1984. december 31-ig pedig 240 szövetkezet 356 kollektívája dolgozott e módszar szerint. A legjobb eredményeket a Közép-szlovákiai kerületben érték el. A csehszlovák kormány és a Szakszervezetek Központi Tanácsa értékelve ezt az új módszert 1Э85. január 1-jei hatállyal új modell-szabályzatot dolgozott kf a brtgádszerfl munkaszervezés és Jutalmazás továbbfejlesztése érdekében, amelyeket az egyes ágazatok saját feltételeikre bontottak le.

A szövetkezetekben az ú] munkaszervezési és jutalmazási rendszer alkalmazásával növekedett a kollektívák anyagi érdekeltsége a termelés végeredményeiben, a műszaki-gazdasági normák betartásában, a munka- és a technológiai fegyelem megszilárdításában, a munkaeszközök Jobb kihasználásában és gondozásában. A kollektív munkaszervezés és Jutalmazás bevezetésével nőtt a dolgozók felelősségérzete a termelés irányításával szemben, ami által meggyorsult a műszaki-szervezési hiányosságok eltávolításának üteme.

Az új bérrendszer-program hővezetésének első szakaszát értékelve a CSSZSZK kormánya által kiadott 1984/32. számú határozat a második szakasz alapelveit foglalja magába, s annak bevezetését Írja elő. Ezzel együtt meghatározzák a feltételeket és kritériumokat, amelyek teljesítésével áttérhetnek az üzemek a második szakasz bevezetésére, miközben meghatározzák az állami, a gazdasági, a párt-, a szakszervezeti és az ifjúsági szervek feladatait e fontos feladat teljesítése érdekében. E határozat szerint dolgoznak a szövetkezetekre vonatkozó előírásokon Is, s a tervek szerint 1988-ban kezdik meg gyakorlati bevezetésüket.

PAVEL DELINGÄ mérnök,

kandidátus

KÉRDÉSEK:

1. Mikor tértek át szövetkezeteink a munkaegység-rendszerről a szilárd jutalmazásra?

a) 1957—1962-ben;

b) 1962—1967-ben;

o) 1988—1974 ben;

2. Milyen volt a szövetkezeti dolgozók havi átlagbére 1961- hen a népgazdaság egyes ágazataiban dolgozók átlagbéréhez viszonyítva?

a) magasabb;

b) azonos szintű;

c) alacsonyabb;

3. Hogy nevezik szövetkezeteinkben a jutalmazás és a munkaszervezés progresszív módszerét?

e) a ZEUMS П. szakasza;

b) brigádszerű munkaszervezés és jutalmazás;

c) természetbeni járadék;

й iiÉilniewffllii tialadis

felemel a terűi

Szocialista mezőgazdaságunk az elmúlt 35 év során hatalmas lépést tett előre я társadalmi szükségletek kielégítésében. Mindez annak köszönhető, hogy mezőgazdaságunk a szocialista termelőviszonyokra épül, ami lehetővé teszi a munkaerő fejlődését és a tudományos-műszaki haladás gyorsítását. A termelés hatékonyságában és kultúráltságában á legfejlettebb államok közé tartozunk, a termelés növekedésének dinamikája pedig több esetben nagyobb, mint a fejlett államokban.

A népgazdaságban elért eredmények, valamint a mezőgazdaságiélelmiszer-ipari komplexum intenzifikálásának üteme lehetővé tette, hogy kidolgozzuk a mezőgazdaság fejlesztésének távlati tervét, s azt a CSKP KB 11. és az SZLKP ülése megvitassa, s lényegében meghatározza л XVII. pártkongresszus irányvonalát a közélelmezés terén.

A mezőgazdaság további gyors ütemű fejlődése a tudományos-műszaki haladás vívmányainak további bevezetését feltételezi. Az eddigi eredmények Jók, nemzetközi viszonylatban ts megállják a helyüket, különösen az új búza-, árpa-, kukorica-, burgonya-, cukorrépa- és babfajták bevezetése, valamint termesztése sikeres. Példás eredmények sztiiíttek a gépesítés és az állattenyésztés terén Is.

E sikerek ellenére a CSKP KB 8. ülésén végzett elemzés rámutatott arra, hogy a legnagyobb problémák éppen a tudomány és technika vívmányainak bevezetésében,' valamint abban rejtenek, hogy я mezőgazdaságban nem egyenlő mértékben alkalmazzák, s nem a kívánt mértékben helyettesítik az embert erőt gépekkel.

Pártunk XVI. kongresszusa, majd a CSKP KB 8. és 11. ülése az elért színvonal elemzésekor rámutatott arra, hogy a további szocialista fejlődés alapkérdése a tudományos-műszaki haladás gyorsítása.

E feladat megvalósítót társadalmunk szinte minden rétege: a tudományos kutatók, a technikusok, a tervezők és kivitelezők, a munkások, az újítók és a feltalálók stb. A siker érdekében fokpznl kell az ésszerűsítő és újítőmozgalmat.

A CSKP KB 8. és 11. ülésén, valamint az efsz-ek X. országos kongreszszusán elfogadott határozatok teljesítésében fontos szerep Jut a Szövetkezett Földművesek Szövetségének is, amely a határozatok feldolgozásakor munkája hatékonyságának növelését, annak módszereit és formált is taglalta. Feladatait járást és helyi szervein keresztül fogja biztosítani. Elsődleges feladatául az SZFSZ azt tűzte ki, hogy tagjain keresztül hozzájárul a tudományos-műszaki fejlődés eredményeinek bevezetéséhez, s aktivizálja tagjait annak kihasználására. Fontos szerepet kap Ilyen szempontból a kutatók, feltalálók és újítók támogatása, az új, korszerű módszerek és tapasztalatok propagálása.

A mezőgazdaság előtt állő Igényes feladatokat nem lehet másként megvalósítani, csak a dolgozók aktív és alkotó hozzáállásával, az állandó művelődéssel és önműveléssel, a szakmai képzettség fejlesztésével ,a dolgozók részvételével a tervezésben, a vezetésben és a tervek teljesítésében. A tudományos-műszaki fejlődés ugyanis másképp nem teljesítheti küldetését, csak a dolgozók gondolkodásának helyes orientálásával, azok aktív és alkotó hozzáállásával, pozitív politikai és szakmai elkötelezettségével. A tudományos-műszaki fejlődés ugyanis nem elvont fogalom. A tudomány és a technika vívmányainak bevezetése a termelésbe ellenőrizhető, egészen konkrét eredményeket ad, s a bevezetés foka összehasonlítható két üzem- vagy vállalat viszonyában.

Az alapkérdés természetesen a szakképzettség elérése. A Szövetkezeti Földművesek Szövetsége azt tűzte kJ célul, hogy már az idén el kell érni az 50 százalékos szakképzettséget. melyet 1990-re 55 százalékra kell emelni. Ehhez több nevelési forma adott: a szövetkezeti munkaiskola,

Ismereteit bizonyítvány nélkül___

SZELVÉNY SZAMA: 3-4

amelybe a tervek szerint a gazdasági és más vezető dolgozókat Is be kell kapcsolni, részben szakosító Iskolák, részbon posztgraduális tanulás formájában. Fontos szerep jut majd a kiépítendő Haladó hagyományok és a nevelés kabinettjeinek, továbbá annak, hogy a meglevő oktatást központokban az eddigieknél hatékonyabban használják ki a meglevő különböző didaktikai módszereket és eszközöket.

A tudományos-műszaki fejlődés Jelentős feltétele a munkaaktivltás növelése, mindenekelőtt a feltaláló- és az újltómozgalomban. Ugyanis a feltalálók és az újítók munkáját úgy kell értékelni, mint az emberek más, magasabb szintű szocialista viszonyát a munkához. E téren az utóbbi Időben Javultak a mezőgazdaság eredményei, de még ma sem klelégítőek. Helytelen az olyan hozzáállás, hogy sok-sok újítást vezetnek be a szövetkezetek, csak nem hagyatják jóvá és külön nem honorálják. Helytelen, mert ezzel elvesszük az ember kedvét az Ilyen tevékenységtől, sok jő ötlet pedig nem kerül nyilvánosságra.

Ennek ellenére, mint említettük, az elmúlt időszakban javult a helyzet: 1984 végén a szövetkezetekben 4004 újítót tartottak nyilván, akik az év folyamán 25BS újítási javaslatot terjesztettek elő, ami 578-caí több, mint

1983- ban volt. 1П0 szövetkezeti tagra

1984- ben 0,89 újítás jutott, az újítá-KÉRDÉSEKt

1. Ä tervek szerint mennyi újítónak kell lennie átlagban egyegy szövetkezetben 1990-ben, hány újítási javaslattal számolnak ezek a tervek egy-egy újítóra, s mennyit jelent majd 100 szövetkezeti tagra átlagban?

a) 4—3 újító, 1,5 újítási Javaslet, 2 újítási Javaslat 100 tagra;

b) 8-10 ójítő, 2-3 újítási Javaslat, 0,3-1 újítási Javaslat 100 dolgozóra;

c) 8—10 újító, 1,5 újítási Javaslat, 1—2 újítási javaslat 100 dolgozóra;

2. A komplex ésszerűsítő brigádok pozitívan befolyásolják a tudományos-műszaki haladást? Ha igen, akkor lS90-ig hány ilyen brigáddal számolnak szövetkezeteinkben összesen?

a j Igen, minimum 330;

b) nem, maximum 800;

c) igen, minimum 600;

3. Ä tudományos-műszaki hal adás folyamatába Jobban be kell kapcsolni a szocialista brigádokat. A szövetkezeti tagok hány százaléka dolgozik Jelenleg szocialista brigádokban és milyen százalék elérését tűzi ki a terv 1990-re?

e) 25,8 % és 70 %;

b) 25,8 % és 40 %;

c) 40 % és 40 %(

sok összértéke 54 millió korona vcilf, ami tagonként 200 koronát jelent.

Sajnos, nagyok a különbségek az egyes szövetkezetek között, s vannak olyan közös gazdaságok ts, ahol ez a mutató több mint 500 koronát tesz ki.

A Szövetkezeti Földművesek Szövetsége a 8. ötéves tervidőszakra merész tervet készített: egy-egy szövetkezetre átlagban 8—10 öjítót tervez, s egy-egy újítóra átlagban 1,5—2 újítással számol. Ezek szerint 1990-ben

5—В ezer újító dolgozna a mezőgazdaságban, s évente több mint 7 ezer újítási javaslat születne, ami átlagom san 1,5—2 javaslatot tesz ki 100 dolgozóra számítva. Ezenkívül az a feladat, hogy pontosabb legyen az újítási tématervezés, jobban propagálják, ösztönözzék az újítókat és nagyobb figyelemmel kísérjék az újítások sorsát. Külön figyelmet kell szentelni a szövetkezeteknek a szocialista verseny különböző formál népszerűsítésének, szervezésének, s főleg а fiatalokat kell megnyerni a szocialista és a komplex ésszerűsítő brigádokba.

Ä tudományos-műszaki haladás fontos láncszemet a komplex ésszerűsítő brigádok. Hiszen ők a szaktudást, a gyakorlatot összegezve jutnak ÚJ eredményre, amit azonnal ki is próbálhatnak a gyakorlatban. Jelenleg a szövetkezetekben összesen ЗЗП ilyen brigád dolgozik. A Szövetkezeti Földművesek Szövetsége 1990-re 800 ilyen brigáddal számol. Különösen azokban a szövetkezetekben igényel ez körültekintő munkát, ahol nincs még komplex ésszerűsítő brigád, s ahol gyengék a termelési eredmények. A brigádok tevékenységének középpontjába olyan kérdéseket kell állítani, mint a földalap védelme és kihasználtsága, a környezetvédelem, a növénytermesztés és az állattenyésztés hatékonyságának növelése, az energiahordozókkal és a takarmánnyal' való takarékoskodás, a betakarítási és a tárolási veszteségek csökkentése.

Ä tudományos-műszaki haladás meggyorsításában sokat segíthetnek a szocialista brigádok, amelyeket az eddigieknél sokkal nagyobb mértékben kell bekapcsolni az említett folyamatba. Annál Is Inkább, mert ez a munkaforma feltételez! a progresszív termelési módszerek alkalmazását. Jelenleg a szövetkezetekben 5 ezer 87 szocialista brigád dolgozik 89 ezer 659 taggal, ami a szövetkezett tagok 25,8 százalékát teszi ki. A Szövetkezeti Földművesek Szövetsége 1990-re szeretné, ha a szövetkezeti tagok 40 százaléka bekapcsolódna ebbe a mozgalomba. Abból Indulnak' ugyanis ki, hogy a szcialista brigádok tagjai a legelkötelezettebb dolgozók, akik hordozói az aktív munkavégzésnek, akik a tudományos-műszaki haladás vívmányainak bevezetését szorgalmazzák, akik ösztönzés nélkül Is művelődnek, politikailag és szakmailag az élen járnak, bekapcsolódnak a feltaláló- és az újítőmozgalomba, támogatói és hordozót minden gazdaságilag és társadalmilag hasznos újnak.

A gyakorlatban kipróbált elméleti újdonságok népszerűsítőt lehetnek az ÚJ technika napjai, amelyek magúkba foglalják a növénytermesztés, az állattenyésztés és a gépjavítás terén alkalmazható újdonságokat. Ennek az akciónak a sikeressége azon múlik, hogy a gazdasági egységek és az SZFSZ nagyobb figyelmet szenteljen: mind a tartalomnak, mind a formának, s ezeken a rendezvényeken olyanok vegyenek részt, akik a látottakat gyorsan és zökkenőmentesen tudják bevezetni a gyakorlatba.

Az elmondottakon kívül jelentős segítséget kaphat egy-egy szövetkezet a Tudományos-műszaki Társaságtól, mezőgazdaságunk egészét tekintve pedig: vitathatatlanul pozitív hatása lehet az együttműködésnek a tudományos-műszaki haladásra. Több szövetkezet ezért megalapította a Tudományos-műszaki Társaság helyi munkacsoportját, ami szintén nagyon hasznosnak bizonyult.

A tudományos-műszaki haladás meggyorsításának fontosságát nem vitathatja senki. Ezért fontos, hogy olyan tömegpolltikal munkát végezzünk, amellyel el is tudjuk érni az e téren kitűzött feladatokat, s a kor követelménye az Is, hogy ilyen tekintetben a legkisebb apróságot sem szabad félvállról venni.

FRANTIŠEK MANDÄ mérnök