Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-09-21 / 38. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1935. szeptember 2b I liezepÉüo és ez éšeliseriper irányítási renöszamk tiélefesfegért (Befejezés az X. oldalról) gozélparban a mezőgazdasági alap­anyagokat, összhangban az ésszerű táplálkozás követelményeivel és a la­kosság igényeivel. Ezt az eddiginél hatékonyabban kell elősegítenie az élelmiszer-termelési újratermelési fo­lyamat tervszerű Irányítási rendsze­rének. A MEZÖGAZDASAQ IRÁNYÍTÁSI rendszere Az ésszerű közélelmezés feladatai­nak megvalósításában rendkívüli je­lentősége van az irányítás színvona­lának. Elvi jelentőségű kérdésről van szó. Gazdaságpolitikánk stratégiája érdekében nagy erőfeszítéseket kell tennünk a .népgazdaság és ennek ke­retében a népgazdasági-élelmiszer­ipari komplexum irányítási rendsze­rének további tökéletesítésére. Gustáv Husák elvtárs a központi bizottság 15. ülésén kijelentette: „Nem a különböző piaci koncepciók, a szocialista társadalmi tulajdon, és a párt vezető szerepe gyengítésének útján fogunk haladni. Ezzel kapcso­latban rossz tapasztalataink vannak. A követelmények egész komplexumá­ról van szó, a központi irányításnak és tervezésnek a gazdasági szabályo­zók és értékviszonyok hatékonyabb kihasználásával történő további javí­tásáról a különböző szintű irányító szervek szerepének és feladatköré­nek pontosabb meghatározásáról és konkrét feladatainak kijelöléséről, s irányító munkájuk javításáról: el kell érni, hogy a problémák alapos isme­retében döntsenek.“ Az Intenzív fejlesztés viszonyai kö­zött a közélelmezést biztosító egyéb ágazatokban is színvonalasabb irá­nyítási rendszerre és gazdasági me­chanizmusra van szükség, mint abban az Időszakban, amikor túlsúlyban volt az extenzív fejlesztés. A mezőgazda­ság Irányításában új minőséget ala­poztunk meg a XVI. pártkongresszus határozataival összhangban a köz­ponti bizottság 1981. évi 4. ülésén. A párt gondosan figyelemmel kíséri, és rendszeresen értékeli ennek a rendszernek az alakulását. A központi bizottság 11. ülése ki­emelte, hogy az ötéves tervidőszak eltelt évei bebizonyították a rendszer életképességét és pozitív hozzájáru­lását a mezőgazdasági termelés dina­mikájának gyors helyreállításához. A CSKP Központi Bizottsága ugyan­akkor bfrálóan mutatott rá egyes gyengékre és a következetlen gya­korlati megvalósítás eseteire. Tudomásul kell venni, hogy 1982- höz viszonyítva — amikor megkezd­tük az új rendszer bevezetését — mezőgazdaságunkban is megváltozott a helyzet. Ma ahelyett, hogy egy­oldalúan a tonnák és literék számá­nak növelését és a termelési terv maximális túlteljesítését szorgalmaz­nánk, erőfeszítéseket kell tenni a termelés megfelelő struktúrájának kialakítására, a minőség javítására, a termelés stabilizálására és a szük­séges tartalékok kialakítására. Sokkal következetesebben kell ér­vényesíteni az intenzifikálás irány­vonalát, a termelési erőforrásokat hatékonyan és gazdaságosan kell ki­használni. Nem titok, hogy az élel­miszereket, főleg az állati eredete­ket túlságosan drágán állítjuk elő ahhoz, hogy társadalmi szempontból előnyös kiviteli cikkekké válljanak. Fokozott figyelmet kell szentelnünk azoknak a terményeknek, esetleg élelmiszer-ipari termékeknek, ame­lyeket hagyományosan exportálunk. Az egész Irányítási rendszernek és gazdasági mechanizmusnak reagálnia kell a felvetett kérdésekre. Fontos, hogy ez a reagálás körültekintő le­gyen. Az irányítási rendszer beveze­tése pozitív sikereket hozott. Ezeket azonban nem szabad túlbecsülni. A mezőgazdasági termelés bonyolult bio­lógiai folyamat, amely továbbra Is nagy mértékben függ az Időjárástól Is. A mezőgazdasági termelést nem tudtuk stabilizálni, nincsenek meg egyelőre a szükséges készleteink. Nem sikerült továbbá teljes mér­tékben megvalósítanunk elképzelé­seinket arra vonatkozóan, hogy a megnövekedett vásárlóerőt az eddigi­nél nagyobb mértékben az ipari cik­kek vásárlására használják fel. Mindezt figyelembe kellett venni az Irányítási rendszer további töké­letesítése során. A CSKP KB Elnök­sége és a CSSZSZK kormánya a kö­zelmúltban megvitatta és jóváhagyta a mezőgazdasági-élelmiszer-lpari komp­lexum irányítási rendszerének továb­bi tökéletesítését. AZ intézkedések lényege Az Intézkedések gyakorlatilag az Irányítási rendszer valamennyi terü­letét érintik. Fokozott Igényeket tá­masztanak valamennyi irányító szerv­vel szemben. Módszertanilag feldolgozzák a me­zőgazdasági-élelmiszer-lpari komple­xum fejlesztési terve kidolgozásának módját, beleértve a tudomány és a technika szerepének növelését az egész tervezési és Irányítási rend­szerben. Nagyobb mértékben érvé­nyesítik az állami terv feladatainak konkretizálását a mezőgazdasági vál­lalatoknál, a termelők és a megren­delők közvetlen kapcsolatainak el­mélyítésével és a gazdasági szerző­dések szerepének növelésével. Ňa­­gyobb gazdasági nyomást gyakorol­nak az értékesítési folyamatok javí­tására, hozzájárulnak ahhoz, hogy az Időjárás hatása ne befolyásolja olyan nagymértékben a gazdasági vállala­tok bevételét, és megszilárdítják az érdemek elvét a javadalmazásban, A módosítások alapvető irányvona­lát jelenti a terv, mint az irányítás alapvető eszköze meghatározó szere­pének megszilárdítása. Ennek a sze­repnek a megerősítését indokolja az a szükségszerűség is, hogy intenzlfi­­kálni kell az egész mezőgazdasági élelmiszer-ipari komplexumot. Ará­nyosan kell fejleszteni egyes ágaza­tait, és stabilizálni kell az élelmiszer­termelést, miközben az anyagi erő­források elérhetősége egyre körül­ményesebb. E célok elérésének alap­vető feltétele, hogy a közélelmezés valamennyi fontos összetevőjét a me­­zőgazdasági-élelmiszer-íparl komple­xum szélesebb összefüggéseit figye­­lembe véve tervezzék. E komplex terv kidolgozásában az alapvető kiindulópontot a tudomány és a technika fejlesztésének az egész mezőgazdasági-élelmiszer-ípar! , komp­lexumra kiterjedő egységes terve je­lenti. Annak érdekében, hogy a tudomá­nyos-műszaki haladás a fejlődés fö mozgatóerejévé váljon, át kell hat­nia az élelmiszer-termeléssel kapcso­latos egész tevékenységet. Ezért a tudományos kutatómunkát Is —< te­kintet nélkül arra, hogy a szerve­zési szempontból hová tartozik az illető Intézmény — minden területen tervszerűen alá kell rendelni a me­zőgazdasági és az élelmíszer-lparl termelés kulcskérdései megoldásá­nak. A mezőgazdaságt-élelmiszer-ipari komplexum tervezésében továbbra is következetesen igazodunk a központi bizottság 4. ülésének irányvonalához, amely a termelés és a felvásárlás terén a kötelező feladatok csökken­tését szorgalmazza. Az lntézedések nem számolnak semmiféle kötelező termelési muta­tóval az állami felvásárlási terv két kötelező mutatóján kívül — ezek a gabonaneműek és a vágóállatok fel­vásárlására vonatkoznak. A kötelező tervmutatők számának további növe­lése megengedhetetlen. A vezetők Iránti bizalom politikájából Indulunk ki, amint azt a központi bizottság 4. ülése hangsúlyozta. Fokozzuk az önállóságot, de elvárjuk a nagyobb felelősségtudatot is. Ezzel egyidejű­leg a tervezés folyamatában jelentő­sen növeljük a gazdasági szerződé­sek szerepét. A mezőgazdasági válla­latoknak sokkal jobban kell reagál­niuk a társadalmi szükségletek szer­kezetére és a megrendelő kövelemé­­nyeire, amelyek kifejezésre jutnak az állami tervben is. Ez új minőségi vonás. Már az Irányítási rendszer ki­dolgozása folyamán előfordultak olyan nézetek, hogy ez npm gyön­gíti-e a terv szerepét, s nem helyet­tesíti-e azt gazdasági szerződésekkel. Valójában arról van szó, hogy fel­hagyjunk a termelési és felvásárlási feladatok korábbi utasltásos kitűzé­sével, amelyeket az irányító szervek „kezdeményezően“ lebontottak egé­szen a helyi viszonyokig — a vetés­­területre és az állatállományra is. Annak érdekében, hogy a gazdasá­gi szerződések — amelyek a terve­zési folyamatban kifejezik a szállítói­megrendelői kapcsolatok új minősé­gét — betölthessék szerepüket, mó­dosítjuk a mezőgazdasági termények és a szükséges eszközök szállításá­nak alapvető feltételeiről szóló jog­szabályokat. Ezekkel az Intézkedé­sekkel szilárdítjuk a terv- és a szer­ződéses fegyelmet. Miközben a ter­mények többsége esetében a jövőben kötelező lesz az egész megtermelt mennyiség átvétele, a szerződésen felüli szállítás a megrendelő és a szállító megegyezéséhez fog igazod­ni. Ezek a feltételek azonban az ár tekintetében is eltérhetnek az álta­lános feltételektől. A társadalmi szükségletek kielégítésének viszony­latában a felelősségnek nagyrészt a közvetlen termelőre történő áthárí­tása, valamint anyagi érdekeltségé­nek függőviszonya a szükségletek le­hető legnagyobb mérvű kielégítésétől teremti meg a szerződő felek közös érdekének bázisát társadalmi szere­pük minél jobb betöltése módozataid nak keresésében. A gazdasági szerző­dés jelentős eszköze lesz az Integrá­ciós kapcsolatok bővítésének. Lehető­vé teszi például a másik fél rész­vételét — az előzőleg rögzített fel­tételek alapján — a szükséges nyers­anyag kívánt minőségben történő ter­melésének biztosításában, finomítá­sában, vagy feldolgozásában; anyag­gal, műszaki eszközökkel vagy mun­kaerővel segítheti partnerét stb. Ezért a szabályzatok többségében jóval na­gyobbak lesznek az Integrációs ala­pok. ÖSZTÖNÖZZÜNK A RÁFORDÍTÁSOK jobb felhasznAĺAsAra « Ezek az intézkedések a gazdasági mechanizmusban igényesebb gazda­sági feltételeket teremtenek, amelyek minden termelési tényezőnek és bel­ső tartaléknak a hatékonyabb fel­­használására ösztönöznek. A gazdaságosság növelésére feltét­lenül szükséges gazdasági nyomást gyakorol majd az is, hogy az állat­tenyésztésben a prémiumok a sze­­mestakarmány-felhasználásl szinthez kötődnek. Az anyagi költségek lénye­gesebb csökkentését ösztönzi a bé­rek szabályozása is, amely a tiszta teljesítmény alapján történik. A dotáció korlátozásával, valamint az egyes extenzív juttatások és pré­miumok megszüntetésével nyert esz­közök egy részét a szarvasmarha­tenyésztésben a felvásárlási árak emelésére használjuk fel. Az Ilyen terményeknek az eddiginél jóval na­gyobb hányadát dotáljuk majd az olyan árpolitikán kívül állő eszközök­kel, amilyen a termővé tételre szol­gáló állami alap, az integrálási és az intenzifikálási alap stb. A 8. öt­éves tervidőszakban nem változik ezeknek az alapoknak a szerepe. Szi­gorítani kell azonban felhasználásuk kritériumait. Alapvető változás következik be a termés komplex biztosításával. E rend­szer kimunkálásán évek óta dolgo­zunk. Amíg a mezőgazdasági bizto­sítás eddigi rendszere van hatályban, elsősorban a mezőgazdasági vállala­toktól függ, hogyan birkóznak meg az Időjárásnak a gazdálkodásukra gyakorolt befolyásával. Ez a befolyás jelentős volt. Hosszabb távon a nö­vénytermelés közvetlen kára átlago­san a termésnek mintegy egyhatodát tette ki, kedvezőtlenebb években az egynegyedét Is. Sem a biztosítás ed­digi formái, sem a további intézke­dések nem befolyásolhatták Jelentő­sebben a kárszíntet. A SZUBJEKTÍV TÉNYEZŐ SZEREPE Csak lassan teljesítjük a vállalatok közti gazdasági különbségek csök­kentésének fontos feladatát. Ahol az eredmények az objektív termelési fel­tételek miatt rosszabbak, ott alkal­mazhatjuk a hatékony gazdasági esz­közöket. Ezeket az eszközöket töké­letesíteni kívánjuk a 8. ötéves terv­időszakban. A gazdasági eredmények közt szubjektív tényezők által elő­idézett különbségek azonban gyakran nagyobbak az eltörő természeti fel­tételekből objektiven következő kü­lönbségeknél. Egybevethető feltételek között még mindig 100 százalékot Is elérő különbségek vannak egyes ter­mények hektárhozamaiban. Úgyszin­tén nagy különbségek vannak az olyan ágazatok vállalatai között, ame­lyeknek termelése nem függ a ter­mészeti viszonyoktól. Ez vonatkozik például a sertéshústermelésre. A ter­melési szintek Ilyen eltérése termé­szetesen megnyilvánul a vállalatok jövedelmezőségében Is, és általában befolyást gyakorol helyzetükre. A tár­sadalom azonban nem fedezhet min­den termelési költséget. Nem törőd­hetünk bele abba sem, hogy az álta­lában jő eredmények mellett tavaly is a mezőgazdasági vállalatoknak több mint 4 százaléka volt veszteséges. Az irányítási rendszer kedvező kö­rülményeket teremt a vállalati gaz­dálkodás szilárdításához. Feladatunk a vállalaton belüli gazdálkodás lé­nyeges javítása. Ez annyit jelent, hogy be kell vezetnünk a hatékony önel­számolási rendszert, tökéletesítenünk kell a munka szervezésének és java­dalmazásának formáit. A vállalatokon belüli önelszámolás következetes érvényesítésének köve­telménye az emberi tényező mind nagyobb szerepéből, az eredmények­ben való anyagi és erkölcsi érdekelt­ségből következik, amely a munka­­kollektívák helyes motiválására épül. Széles körű érvényesítése mellett szól az a tény is, hogy a korlátozott erő­források helyzetében a mezőgazda­ság további fejlődésének üteme az erőforrások hasznosításának szintjé­től függ, miközben mind szélesebb méretekben kell érvényesíteni a leg­újabb tudományos-műszaki ismerete­ket. A KÖZVETLEN IRÁNYÍTÁS A tervezés és az Irányítás rend­szere önmagában nem oldja meg sem a termelési, sem pedig a gazdasági és a szociális problémákat. A köz­ponti bizottság 15. ülése joggal emel­te kt a közvetlen Irányító és szerve­ző munka tökéletesítésének követel­ményét. E tekintetben még nem ke­vés a gyenge pont. Sehol sem szabad beletörődni a rutinmegoldásokba, a kitaposott utak követésébe, - sem a központi szervekben, sem az Irányí­tás legalsóbb szintjein. Az irányító tevékenységük színvo­nalával szemben támasztott igények az adott terület mezőgazdasági ter­melésének fejlődésére gyakorolt kort­­cepclőzus befolyásuk arányában nö­vekednek. Mentesülniük kell a régi szokástól, hogy adminisztratív módon beavatkoznak a mezőgazdasági válla­latok termelésébe és operatív irányí­tásukba. Ezen túlmenően a kerületi mező­gazdasági Igazgatóságoknak fokoza­tosan olyan láncszemekké kell vál­niuk, amelyek biztosítják az egyes területek fejlődésének szorosabb ösz­­szefüggését és kapcsolatát, valamint a mezőgazdaságl-élelmtszer-ipari komp­lexum egyes'láncszemeinek folyama­tos működését. Igényesebben kell érvényesíteni a lenini gondolkodásmódot és munka­stílust. El kell sajátítani az Intenzifi­kálás korszerű követelményeinek megfelelő alkotó megközelítését. A tapasztalatok arra tanítanak bennün­ket, hogy csak a különféle akadá­lyok, az egy helyben topogás és a passzivitás ellen folytatott szívós po­litikai harc vezethet sikerre. Ez a mezőgazdasági-élelmiszer-iparl komp­lexum intenzív fejlődésének egyik nagy tartaléka. Az élenjáró mezőgaz­dasági vállalatok tapasztalata nyil­vánvalóan bizonyítja, hogy érdemes erre törekedni. Manapság minden ke­rületben van ilyen úttörő kollektíva. Többek között, nemcsak Szlovákiá­ban Ismert a Nagylégi (Lehnlce), a Cíferi, a Dobrá Niva-1, a Söregi (5u­­rice), a Čaňal és a Smlžanyl Efsz kollektívájának, vagy a nyitral (Nit­ra) Agrokomplexnek úttörő tevé­kenysége. Ezektől a gazdaságoktól és több tucatnyi továbbitól sok min­dent tanulhatunk. Ezeknek a kollek­tíváknak sikerült olyan légkört te­remteniük, amely egészséges elége­detlenséget tanúsít az elért szinttel szemben, sikerült helyesen motivál­niuk a munkaközösségeket, és kifej­leszteniük a vezető káderek tudomá­nyos-műszaki haladás iránti érzékét. A párt szerveinek és szervezetei­nek, minden kommunistának felelős­ségtudattal kell foglalkoznia ezekkel a kérdésekkel. Nem keveset kell meg­tennünk annak érdekében, hogy ked­vező mérleggel állhassunk a XVII. pártkongresszus elé. (Rövidítve) — Ml, a mezőgazdasági és élel­miszer-ipari dolgozók nap­jának —, amely a Nyitrán (Nitra) megrendezett országos mezőgazdasági kiállítás szarvas része volt — résztvevői a követ­kező felhívással fordulunk a me­zőgazdaságban és az élelmiszer­­iparban dolgozók széles rétegé­hez: Végéhez közeledik a 7. ötéves tervidőszak, amelynek legfőbb kö­vetelménye a CSKP XVI. kongresz­­szusa határozatainak valóra váltá­sa. Joggal lehetünk büszkék arra, hogy a nehéz akadályok ellenére (főképpen a tervidőszak első két évében) a kitűzött tervfeladatokat sikeresen teljesítjük. Ezáltal az élelmiszer-keresletet ki tudjuk elégíteni, a piacot kellőképpen el tudjuk látni áruval. Az év ntolső hónapjai mintegy arra szolgálnak, hogy sikeresen zárjuk az 1985-ös évot, s ezzel tulajdonképpen ez egész 7. ötéves tervidőszakot is. Az őszi mezőgazdasági munkák klcsúcsosodása során mindenek­előtt arra törekszünk, hogy időben és a legminimálisabb veszteségek mellett takarítsuk be a gazdagnak ígérkező kukorica-, cukorrépa- és napraforgótermést. Nagy figyel­met fordítunk a burgonya és a takarmánynövények betakarítására is. A jövő évi termés minél kedve­zőbb feltételeinek előkészítése során minden eddigi hasznos ta­pasztalatot érvényesíteni fogunk, s jobban odafigyelünk majd a fel­merülő hibák, hiányosságok kikü­szöbölésére. Ezúton felhívással fordulunk a mezőgazdasági—élel­miszer-ipari komplexum dolgozói­hoz, hogy a termésbetakarítás után fordítsanak kellő figyelmet a tárolásra és a feldolgozásra. Az egyik legfontosabb követelmény az, hogy ésszerűen gazdálkodjunk a meglévő takarmánnyal. Éppen ezért a leghatékonyabban ki kell használni mindennemű takarmány­forrást. Jelentős tartalékok rejlenek a rétek és a legelők jobb kihaszná­láséban, valamint a szállítási és a tárolási veszteségek csökkentésé­ben. Mezőgazdaságunkban állandóan Javul az anyagi-műszaki bázis, üíágyra értékeljük a gépipari re­szortok aktív hozzáállását, amely­nek következtében magasabb szín-FELHÍVÁS vonalú lett a mezőgazdasági tech­nika. Ezektől a szervezetektől a közeljövőben is joggal elvárjuk, hogy a 8. ötéves tervidőszak fo­lyamán folytatni fogják aktiv hoz­záállásukat. Most az egyik legfon­tosabb követelmény az, hogy a szövetkezetek traktoristái, gépke­zelői megfelelő szinten alkalmaz­zák a tudomány és a technika vív­mányait a gyakorlati életben. Igé­nyesebben kell megszerveznünk a munkálatokat az idény utáni gép­javítások folyamán. Az élelmiszerekből valő ellátás megfelelő szinten van. Az egyes üzemek és vállalatok pedig állan­dóan újabb és újabb termékekkel gazdagítják a készletet. Ez azon­ban nem jelenti azt,.hogy csupán a mennyiségi változásokra kell törekednünk. Elsőrendű követel­mény ugyanis a minőségi változá­sok elérése. Ma már nem eléged­hetünk meg csupán azzal, hogy egyszerűen teljesítjük a kitűzött tervfeladatokat. Arra kell töreked­nünk, hogy napról napra jobb mi­nőségű árut juttassunk a vevők asztalára. A 7. ötéves tervidőszak ntolső két évének szocialista versenyeit és dolgozóink kezdeményezéseit olyan jelentős politikai és társa­dalmi események hatották át, mint a szlovák nemzeti felkelés, vala­mint hazánk szovjet hadsereg ál­tali felszabadításának 40. évfor­dulója. A jelen időszakban a dolgozők aktivitásának legmélyrehatóbb in­dítéka a CSKP XVII., valamint a* SZLKP következő kongresszusa. Építsünk arra a felhívásra, ame­lyet 1S83 decemberében a 22 élen­járó mezőgazdasági üzem terjesz­tett elő a 7., illetve a 8. ötéves tervidőszak feladatainak sikeres teljesítése céljából. A CSKP XVII. kongresszusa tiszteletére felbivfist terjesztettek elő a Nyugat-szlová­kiai kerület mezőgazdasági nagy­üzemei is a kukorica- és gabona­­termés magasabb hektárhozamai­nak elérése érdekében. Ezt a fel­hívást ma már számos mezőgaz­dasági nagyüzem elfogadta. Ez­úton ml is felhívással fordulunk az egyes egységes földműves-szö­vetkezetekhez és állami gazdasá­gokhoz, hogy minél nagyabb hek­­tárhnzamok elérésére törekedje­nek mind az olajnövények, a bur­gonya, a cukorrépa, mind pedig a szemesek esetében. Törekedjünk arra. hogy az egyes munkahelyeken szigorúbban tart­suk be a rendet és a munkafe­gyelmet. Hiszen életünk egyhar­­mad részét a munkahelyünkön töltjük, éppen ezért szükségszerű a minél ideálisabb munkaviszo­nyok megteremtése. üsszegezési Időszakhoz érkez­tünk, építőmunkáiik sikeres öt esztendejének értékeléséhez. Az elkövetkezendő ötéves tervidő­szakban minden erőnket arra összpontosítsuk, hogy a mennyisé­gi fejlődést minőségi változássá alakítsuk át. Ehhez mi, mezőgaz­dasági és élelmiszer-ipari dolgo­zók is nagymértékben hozzá fo­gunk járulni, hiszen jól tudjuk, hogy egész szocialista társadal­munk jólétéről van szó.

Next

/
Thumbnails
Contents