Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-14 / 37. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1983. szeptember 14« © HORGÁSZÁT ® HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ® HORGÁSZÁT 1 horgászok sem hiányoztak örvendetes, hogy az utóbbi években rendezett különböző jellegű kiállításokról, bemutatókról a horgászok képviselői sem hiányoztak. Ez egyrészt a két horgászszövetség tagjai által végzett fontos tevékenység elismerését, másrészt pedig a szervezetek vezetőinek jó szervezőkészségét bizonyítja. Az utóbbi évek szép hagyományait követően így már teljesen magától értetődik, hogy a brnói vásárváros területén megrendezett nagyszabású, nemzetközi részvételű országos kiállításon a horgászok Is ott voltak. Szervezési okokból mindenekelőtt a Cseh Horgászok Szövetségének tagjai mutatták be az utóbbi időszakban elért eredményeiket, illetve vázolták, milyen elképzeléseik vannak a közeljövőt tekintve. Ä Természet és a vadászat elnevezésű, nemzetközi részvételű országos kiállítás szervezői elsősorban az ember és a természet közötti szoros kapcsolatot szemléltették a kiállítási anyaggal, s ebben a horgászok is nagy segítségükre voltak. A vadászok és a horgászok közös feladata, hogy lehetőségeikhez mérten mindent megtegyenek a természetben élő állatfájok megőrzéséért, életfeltételeik javításáért. Valamennyiünk — és nemcsak a vadászok, illetve a horgászok —_ kötelessége, hogy többet törődjünk környezetünkkel, óvjuk a növényeket és állatokat. Napjainkban, amikor környezetvédelmi és főleg vízgazdálkodási szempontból eléggé bonyolult a helyzet, egyre fontosabb szerep jut a horgászszövetség tagjainak is, hogy védjék meg a veszélyben levő halfajtákat, s tegyenek meg mindent a vizek tisztasága érdekében. Természetesen a horgászok sem táplálhatnak illúziókat azzal kapcsolatban, hogy csupán éberségükkel jelentősen jsvíhatják a nem éppen legjobbnak tartott helyzetet. Valamennyiüknek tudatosítaniuk kell, hogy számottevő javulás csakis közös összefogással, a részfeladatok következetes teljesítésével érhető el. Ezért fontos például a horgászok és a vadászok együttműködése, s általában a többi társadalmi szervezethez fűződő szorosabb kapcsolat. A vízszenynyezés fokozatos megszüntetése, valamint káros hatások mielőbbi felszámolása is jelentősen hozzájárulhat a bonyolult helyzet orvoslásához. Sokan felteszik a kérdést, hogy napjainkban vajon mekkora területen nyílik lehetőség a horgászáshoz. Nos, a kiállítás látogatói többek között erre is választ kaptak. Hazánkban összesen Í81 ezer hektár területű folyó-, illetve állóvízben horgászhatnak a szövetség tagjai. Sajnos, az ismert vízszennyezési problémák miatt a horgászatra alkalmas vízterületek száma egyre csökken. Napjainkban már olyan nagy mértékű a vízszenynyezés, hogy a szakemberek bizony alaposan megfontolják, hová és mennyi halivadékot telepítsenek. Brnóban a horgászati bemutató színhelye a Sigma-pavilon, illetve az előtte levő terület volt. A gondosan megszervezett bemutató látogatói betekintést nyertek a horgászok mindennapi tevékenységébe, megismerkedtek az elért eredményekkel. A tárlat vendégei a kiállítási anyag seFoleg a jrófeák arattak nagy sikert gítségével bepillantást nyertek a horgászat fejlődésébe, .az egyes haltenyésztési programok teljesítésébe. A fiatal horgászokkal való szakmai törődés eredményeként ott voltak a nemzetközi versenyeken elért sikerek: kupák, emléklapok, elismerő oklevelek. Napjainkban csak a cseh országrészekben közel 19Ö ezer horgászt tartanak nyilván a szövetség tagjaiként. Érdekességként megemlítjük, hogy csak a Dét-morvaországi kerületben csaknem 36 ezer horgász található, s ebből a fiatalok száma meghaladja a 13 ezret. A szervezési és statisztikai adatok mellett a látogatók megtekinthették a horgászati kellékeket és segédeszközökét gyártó üzemek kis kiállítását is, s a szakemberek készségesen válaszoltak a helyszínen feltett kérdésekre. A szervezők alapos munkájáról és rugalmasságáról tanúskodott, hogy a komáromi" (Komárno) trófeakjállítás legjobb darabjait is megnézhették a brnói seregszemle vendégei. Újra bebizonyosodott, hogy rövid idő alatt is — megfelelő szakmai tudással és szervezőkészséggel — színvonalas kiállítást lehet rendezni. Búr a horgászati bemutató nem tartozott a tárlat íö anyagai közé, a színvonalat és az elrendezést tekintve a szakemberek elismeréssel nyilatkoztak a Sigmapavilonban látottakról. Bárdos Gyula (Fotó: —blm—) Mekkora leltet a harcsa A halok növekedése általában eltér a szárazföldi gerincesekétől. Míg ez utóbbiak növekedése a felnőttkor elérésekor leáll, s további életük során a testméretük voltaképp már nem változik, a halak életük végéig növekednek. Ebből a szempontból tellát inkább a fák szárú növényekhez hasonlítanak, hiszen ezeknek a méretei szorosan összefüggnek az életkorukkal. A halak valóságosan elérhető testhossza, persze, számos más tényezőtől is függ: genetikai adottságokon kívül kihat rá például az éghajlat, a táplálék, vagy a vízben esetlegesen jelenlévő mérgező anyagoknak a töménysége. A külföldi tapasztalatok alapján szinte lehetetlen megmondani, hogy vize'nkben mekkorára nőhetnek meg a harcsák, mert a mérési adatok meglehetősen tág határok között mozognak. Míg például az NSZK-beli LadigPs és Vogt 2,5 m-ben. a szovjet Nyikoíszkij 5 m-hen jelölte meg a harcsák növekedésének végső határát. E nagy különbség láttán a tévedés gyanúja is fölébredhetne bennünk, de valójában nincs okunk kételkedni a megadott értékek hitelességében. Ha ugyanis az eltérő körülmények miatt feltűnően más például az Elba és a Volga vizében élő harcsák növekedésének az üteme vagy az élettartamuk, nyilvánvalóan hasonló különbségek mutatkozhatnak elérhető testméreteik között is. Ezek alapján tehát csupán azt az óvatos következtetést vonhatjuk le, hogy föltehetőleg a mi harcsáink testhoszsza is valahová e két szélső érték közé sorolható. Közelebb vihetnek a kérdés megoldásához a magyarországi vizekből származó legnagyobb harcsák adatai. Herman Ötté és Lovassy Sándor munkáiból tudjuk, hogy egynéhány kifogott példány a 3 m-es hosszúságot is elérte. Végső határként azonban ezt sem fogadhatjuk el, hiszen semmi sem bizonyítja, hogy ezek a példányok már aggkori végelgyengülésben szenvedtek, s ne lettek volna képesek további növekedésre, ha nem akadtak horogra, hálóba. A NÖVEKEDÉS ÜTEME Pontosabb becslésre ad módot az, ha harcsáink növekedésének az ütemét tanulmányozzuk. Vizsgálataink szerint a tiszai harcsák átlagos testhossza (a farokúsző nélkül) a következőképpen alakul életük első évtizedében: Életkor Testhossz Évi növekedés (év) (cm) (cm) 1 16,4 — 2 29,8 13,4 3 42,4 12,6 4 55,1 12,7 5 67,0 11,9 6 78,5 11,5 7 89,4 10,9 8 190,0 10,6 9 110,1 10,1 10 119,9 9,8 Az adatukból kitűnik, hogy a növekedés üteme az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken, vagyis minél nagyobb az állat, annál kevesebbet gyarapszik egy-egy év alatt. Ez az angol Beverton és Holt által alkalmazott eljárás sem tökéletes, hiszen azt teszi föl, hogy a növekedés üteme a bal egész élete folyam mán egyenletes marad, holott a valóságban ettől kisebb-nagynbb eltérések adódhatnak. Az azonban nem kétséges, hogy jobb megközelítést tesz lehetővé, mint a legnagyobb kifogott példányok alapján végzett becslés. A harcsák életkorát a mellúszójuk első sugarából készített csontmetszet évgyűrűi alapján határozhatjuk meg. A bevezetőnkben föltett kérdésre felelve tehát azt mondhatjuk, hogy harcsáink növekedésének végső határa nagyjából 3,5 m körül van, azaz nagyon szerencsés esetben ezt a testhosszt érhetnék el. Ámde vizeink jelenlegi állapotát, s a horgászat mai heves divatját véve figyelembe, 2,5 m-esnél nagyobb példányok előkerülésére nemigen számíthatunk. — Ét — ft, VADÁSZAT Ф VADÁSZAT Ф VADÁSZAT Ф VADÁSZAT Ф VADÁSZAT @ VADÁSZAT Ф VADÁSZAT Ф VADÁSZAT Ф VADÁSZAT Ф A Szlovákiai Vadászok Szövetsége Központi Bizottságának egyik munkacsoportja az idén az aprövad állományával, illetve annak csökkenésének okaival foglalkozott behatóan. Az elvégzett munka eredményeit, a levont következtetéseket, az okok elemzését és a javasolt intézkedéseket két részletben tárjuk elsősorban a vadászati melléklet olvasói elé. A természet mai képe az ember több ezer éves tevékenységét tükrözi. Kezdetben a természet gyorsan kigyógyította a rajta ütött sebeket, ma azonban oly intenzív hatások érik, hogy a változások maradandónk. Megváltozott az erdők, mezők növényvilága s ezzel együtt az ott élő állatfajok összetétele is. Az utolsó száz évben több állatfaj kipusztult, s pusztulófétben van jő néhány faj ma is. Ez alól sajnos hazánk sem kivétel. Szomorú sors vár például a túzokra, fogolyra. A hasznos apróvad szemünk előtt fogyatkozik és a tervezett létszámnak jó, ha a feie még mezvan. Ez a folyamat igen közelről érinti a vadásztársaságokat, vadgazdálkodást szervezeteket, amelyek tagjai ezért egyre gyakrabban foglalkoznak az apróvadat érintő entrópikus hatások felmérésével, -fizok prognózisával és ellensúlyozásával. Munkánk Dél-Szlovákia 19 déli járásában végzett helyzettel mérésen alapul. Olyan járásokat választottunk ki, ahol az apróvad még ma is a vadgazdálkodás alapját vagy legalábbis jelentős részét alkotja. Az embert behatásokat a következő tényezőkben vizsgáltuk: a mezőgazdasági termelés szakosítása; a mezőgazdasági munkák gépesítése; talajjavító intézkedések; fakitermelés; a mezőgazdasági vegyszerezés; erdőgazdasági vegyszerezés; tarlóégetés; lakásépítés; kertészkedők és nyaralótelepek; turizmus; gombázás; automobilizmus; szőrmés és szárnyas ragadozók; valamint egyéb tényezők. Áz egyes tényezőket pontokban értékeltük. Mtnden járás képviselői maximálisan 20 pontot oszthattak ki, a legtöbbet az általuk vélt legnagyobb hatású tényezőnek a terhére. A beérkezett jelentések és kimutatások adatait táblázatokba foglaltuk, összegeztük és ezek alapján értékeltük az egyes tényezőket; a vadászterületek nagyságát, a mezei nyúl, a fácán, a szürke fogoly és a vadréce állományának változását. Külön foglalkoztunk az aprövad létszámának csökkentését befolyásoló tényezők részletes értékelésével. A VADÁSZTERÜLETEK NAGYSÄGA A vadászterületek kiterjedésében a vizsgált 1970—1984-es időszakban nem volt számottevő változás. 1970-ben az említett 19 járásban 2 millió 61 ezer 852 hektár volt a vadászterületek kiterjedése, 1980-ban 2 millió 79 ezer 713 hektár és 1984-ben 1 millió 988 ezer 944. A vadászterületek művelési ág szerint való megoszlásában sem volt különösebb változás. A vadászterületek 65—70 százalékban mezőgazdasági területekből, 26—28 százalék erdőből, 1—2 százalék vízfelületből és 2—3 százalék egyéb területből állnak. A bérelt vadászterületeken a vadgazdálkodás feladatait a vadásztársaságok tagjai látják el. Egy-egy vadásztársaság 2500—3000 hektáron gazdálkodik, amely területet szervezési szempontból intenzíven ki lehet használni és amely lehetővé teszi a rendszeres, gondos vadgazdálkodást is. A MEZEI NYÜL A mezei nyúlra vonatkozó adatokból kitűnik, hogy a normalizált törzsállomány az 1970-es 340 ezer 919 darabról 1984-re már 277 ezer 105 darabra gyérült, ami 20,1 százalékos csökkenésnek felel meg. Ugyanebben az időszakban a tényleges ' tavaszi törzsállomány 329 ezer 382 darabról 207 ezer 530 darabra gyérült, ami 36,9 százalék csökkenést jelent. A normalizált törzsállomány csökkenésére a megkérdezett járási képviselők nem adtak egyöntetű választ. Valószínűleg az új minőségi osztályok és a tényleges létszám csökkenése befolyásolták ezt a jelenséget. A vadászati eredmény 1970-ben 200 ezer 239 darab volt, 1984-ben már csak 32 ezer 726 darab, ez pedig 83,7 százalékos csökkenés. Az említett időszakban nőtt az elhullott nyulak száma (1984-ben az 1970-es elhullás 2,5-szörösére), de ez még neqi magyarázza meg a tényleges létszám rohamos csökkenését. A vérfelfrissítés címen kieresztett élő nyulak száma viszonylag csekély és nem befolyásolhatja a helyzet kialakulását (maximum 1970-ben 4 ezer 278 darab, minimum 1984-ben 390 darab). A fentiekből a következő következtetéseket lehetett levonni: az 1970—1984 időszakban Szlovákiában jelentősen csökkent a mezei nyulak száma, amit eddigi intézkedéseinkkel sem sikerült megállítani (a kilövési tervek csökkentése, vadtelepítés). Mivel az elhullások száma nem nagy, csak arra lehet következtetni, hogy a mezei nyúl életterében és életfeltételeiben gyökeres változások mentek végbe, amelyek egyrészt közvetlenül csökkentették az állományt, másrészt pedig csökkentették a mezei nyúl szaporodó képességét. A FÁCÁN A fácánnál a normalizált törzsállomány 1970-ben 177 ezer 231 darab volt, 1984-ben pedig 213 ezer 589, ami 20,5 százalékos növekedést mutat. Az ok a mesterséges tenyésztésben és vadtelepítésben kereshető. A tényleges tavaszi törzsállomány 1970- ben Í87 ezer 652 darab, 1984-ben 144 ezer 025 darab — 23,2 százalékos csökkenés (max. 1975-ben 264 ezer 490 db). Vadfelepítés 1970-ben 9 ezer 694 darab, 1984-ben 48 ezer 56 darab. Elhullás 1970-ben 8 ezer 497 darab, 1984-ben 21 ezer 242 darab. Az 1970—1984 időszakban a fácánok száma is komoly mértékben megfogyatkozott, mégpedig az intenzív vadtelepítés és a lelövés csökkentése ellenére is. Az elhullás mértéke háromszurosára nőtt. Feltevésünk szerint a fácán életfeltételei nagyon kedvezőtlen irányban változtak, s ez egyebek között abban mutatkozik meg, hogy a természetes populációk száma sokkal alacsonyabb lett és egyes vadászterületeken egyenesen kétségbe vonják létezésüket. A Topolčanyi járásból érkezett véleményből szemelvényként idézünk: „ ... A fácán telepítése nem kielégítő. A vásárolt fácáncsibék nincsenek előkészítve a kibocsátásra és a természetben nem életképesek. Az átvétel napjáig zárt voliérekben nem veszik föl a gabonát vagy a gabonahulladékot, és elpusztulnak ...“ A SZÜRKE FOGOLY A normalizált törzsállomány 1970- ben: 508 ezer 059 darab, 1984-ben 251 ezer 567 darab. Tényleges tavaszi törzsállomány 1970-ben: 338 ezer 509 darab, 1984-ben 31 ezer 655 darab. Kilövése 1975-ben 4 ezer 352 darab, azóta vadászata tiltva van. Az elhullást igen alacsonyan mutatták: kt: 1970-ben 9 ezer 845 darab, 1984- ben 6 ezer 466 darab. A normalizált törzsállomány 50,5 százalékkal, a tényleges tavaszi törzsállomány 90,6 százalékkal csökkent. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha nem sikerül ezt a folyamatot igen gyorsan megállítani, úgy ez a vadfaj az elkövet-i kező évtized végére eltűnik Szlovákiából. Mesterséges telepítése még sehol Európában nem sikerült. Csibéit fel tudjuk nevelni mesterséges úton, de a kitelepítés általában sikertelen. A VADRÉCE Ä vadrécés vadászterületeink nincsenek minősítve, ezért normalizált törzsállományunk sincsen. Tényleges tavaszi törzsállományuk 1970-ben 8 ezer 380 darab, 1984-ben 14 ezer 342 darab volt. Elhullása az 1970-es 175 darabról 1984-ben 955 darabra nőtt. A vadréce az egyetlen apróvad. amelynek létszáma a vizsgált időszakban 71 százalékkal növekedett. Mivel azonban a vadászata csökkent, azt kell feltételeznünk, hogy költési feltételei régebben jobbak voltak, másrészt pedig a régebbi létszám becslése pontatlan volt. Mivel vadászata csaknem annyi, mint a tényleges törzsállomány, feltételezhetjük, hogy ez a vadfaj jobban alkalmazkodik a változásokhoz, mint a többi. Meg kell említeni azt is, hogy a zsákmányban az északról ideköltöző egyedek is szerepelnek. Az elhullás emelkedéséből az élettér romlására lehet következtetni. Mesterséges tenyésztésével és kieresztésével az SZVSZ keretében egyelőre nem foglalkoznak. (Folytatjuk) Kirner Károly (Fotó: Archív) fiz apM Siiivzele és Me Szieíiian (I.)
