Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-07 / 36. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1985. szeptember ?< NÉHÁNY GONDOLAT A szocialista verseny jelentőségéről Bárhogy is vesszük, a mezőgazdasági nagyüzemekben már a legtöbb helyütt az évek fita honos szocialista verseny jő értelemben hat az emberek tudatára. Azon túl, hogy a gazdálkodás eredményességét is elősegíti, mivel a kritériumai által nemcsak a mennyiséget, hanem a minőséget, a gazdaságosságot, az ésszerűséget szorgalmazza. De maradjunk kicsit az első ténymegállapításnál: a helyes tudatra hatás következménye, hogy évről évre gyarapodik az élenjáró egyének, munkaközösségek száma. S olyan egyének, csoportok küzdik fel magukat a közepesek sorába, akik — amelyek Jjátul kullogtak. De ugyanez vonatkoztatható, egy járáson belül is, az egyes mezőgazdasági üzemekre, melyek — közismerten — gyönge vagy közepes eredményeket értek el, s egyszeriben a jók, vagy az élenjárók sorába küzdötték fel magukat. Erre számtalan meggyőző példát sorakoztathatnánk fel az egyes járások gyakorlatából. Tehát mindazon járásokban, ahol felismerték a szocialistamunka-verseny erkölcsi-politikai és gazdasági jelentőségét, a mezőgazdaságirányító szervek (elsősorban a jmi és az SZFSZ járási bizottsága) törődnek is azzal, hogy tömegalapját az üzemeken belüli verseny képezze. Nos, mit mutat a gyakorlat? Azt, hogy ott eredményes, formalizmustól mentes és tömegeket megmozgató a szocialistamunka-verseny, ahol a gazdaságvezetés tudatosan felkarolja, segíti azt, hogy a dolgozók kezdeményezőkészsége helyes irányba terelődhessen, elősegítve a jeles történelmi és egyéb évfordulókra vállalt értékes kötelezettségek teljesítését, s az előbb már említett tudatformálást is. Helyesen cselekszenek tehát a vezetők, tisztségviselők, versenyfelelősök azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol ezt a szempontot sem hagyják figyelmen kívül, amikör a versenyeredmények értékeléséről van szó. Ezzel az adott sző megtartására nevelik a dolgozókat. Amellett pedig milliós javak teremtődnek. Fő szempont még: a verseny helyes irányítása, az eredmények rendszeres értékelése ,az általánosítható tapasztalatok népszerűsítése. Helyénvaló, ha az irányítást tapasztalt, emberismerő, meg nem alkuvó emberre (kommunistára, kommunistákra) bízzuk. Természetesen ez nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy pártonkívülieket is beavassunk ebbe a munkába. Sőt, kívánatos is, hogy minél több ismeretre tegyenek szert, tevékenyekké váljanak. Nagyon fontos a helyes ítélőképesség, a tárgyilagosság, a részrehajlás feltétlen mellőzése. Ellenkező esetben ugyanis előfordulhat éppen az, ami nem kívánatos — a verseny lejáratása. Mindenképpen azon kell a versenyértékelő bizottság tagjainak ügyködniük, hogy a verseny mozgósítson a tervfeladatok példás teljesítésére, esetleg túlteljesítésére (a vállalt kötelezettségek, munkefetajánlások teljesítését is beleértve) serkentsen s ezáltal mindvégig megtartsa a termelés motorjának a szerepét, előre lendítsen. Vagyis a kullogőkból közepeseket, illetve élenjárókat faragjon... S ez az, ami mindennél több, fontosabb. Az egyes munkaközösségek, brigádok legyenek az embernevelés műhelyei. Nyerjen létjogot az őszinteség, a nyíltság, a elvtársi segítőkészség, az építő jellegű bírálat. Az üzemi demokrácia így válik teljessé. Az ilyen közegben formálódhatnak az emberek valóban szocialistává. Ellenbeh visszájára fordulhat a helyzet, ha véleménycserére nem adódik lehetőség. Sőt, a kikívánkozó szó nemegyszer belefojtódik az emberekbe, ahelyett, hogy meghallgatnánk, miként is vélekedik közvetlen munkatársunk erről-arról. Az emberi kapcsolatok milyenségén is nagyon sok múlik. Lehet helyes szóval szárnyakat adni az embereknek, de szárnyszegelté válhatnak, ha nem érzik támaszként a közösség erejét. Mert a közösségben nagy erő lakozik! Csak tudni kell vele helyesen manipulálni, a fő célt sosem szem elől tévesztve. A jó értelemben vett közösség tagjai ügyelnek egymásra. Kezdeményezésük visszhangra, hasznos ötletük, javaslatuk megértésre talál. A tehetség ilyen körülmények között nem sorvad el. Hát még akkor, ha segítik.. Mert, erre mód, lehetőség adódik, csak élni kell vele. Miért szólunk itt, és éppen erről? Azért, mert a szocialistamunka-verseny keretében mutatják meg az emberek valódi énjüket, arcukat. Különösen, ha jó kezekben van annak irányítása, az eredmények tárgyilagos értékelése, s a legjobbak népszerűsítése, tapasztalataik általánosítása sem marad el, az erkölcsi-anyagi jutalmazásról nem is beszélve. Alaposan átgondolt, példamutató szocialístamunka-versenyt tapasztalhatunk lépten-nyomon a Dunaszcrdahelyi (Dunajská Streda) járás mezőgazdasági üzemeiben. Jórészt ez annak is tudható, hogy nemcsak a járási mezőgazdasági igazgatóság, valamint a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének járási bizottsága van tudatában a szocialistamunka-verseny erkölcsi-politikai, gazdasági (és emberformáló) jelentőségének, hanem a mezőgazdasági üzemek nagy többségének vezetősége, az üzemi pártbizottságok, párttagok is. Ilyen körülmények között a szocialistamunkaverseny betöltheti nemes küldetését, tervteljesítést és tudatformálást előmozdító szerepét. Mint azt Héger Károlyiéi, a járási népművelési intézet igazgatójától megtudtuk, a mostani gabonabetakarítás időszakában összesen 10 Aratási Híradót jelentettek meg. Ez a kiadvány 1973-tól igen nagy népszerűségre tett szert, s az iránta megnyilvánuló érdeklődés egyre nagyobb, főleg a mezőgazdasági üzemek részéről. Érzékenyen figyelik, mit, miről, kikről ír, s telefonon is reagálnak az egyes számokra. Magukénak tartják azt, mert szépen kivitelezett, tartalmas, lényegre törő. Népszerűsíti a termelési verseny élenjáró üzemeit, kollektíváit, egyéneit és a hasznosítható tapasztalatokat. Gondapasztó javaslat: írjanak is bele a mezőgazdasági üzemek dolgozói! Egyéb jó példákkal is érvelhetnénk, ami a szocialistamunka-verseny helyes istápolását illeti, erről majd más alkalommal. Talán éppen a Rozsnyói (Rožňava) járásból, ahol ugyancsak gyökeret vert a szocialistamunka-verseny, mind a növénytermesztést, mind pedig az állattenyésztést illetően. S anyagi-erkölcsi téren is jutalmazzák a versenygyőzteseket. N. kovAcs istvAn Gyümölcsszüret Társadalmi elvárás: A legjobb nevelési forrnék általánosítása Kelet-Szlovákiában összesen 120 ezer 629 cigányszármazású polgár él. Ez a nagy létszám arra készteti a kerület párt- és állami szerveit, hogy rendkívüli figyelmet fordítsanak az említett népréteg életkörülményeinek a javítására, az ezzel kapcsolatos problémák megoldására. A kerület cigány lakosai problémakörének megoldására komplex terv készült, melynek teljesítését az illetékes kerületi és járási szervek ellenőrzik. Az eredmények a lassúbb ütemű fejlődést érzékeltetik. Ä fejlődés gyorsabb üteme megköveteli a kerület legjobb nevelési formáinak, tapasztalatainak a szélesebb körű alkalmazását, hasznosítását, a pozitív példákkal való ráhatást. S nem utolsó sorban a leghatékonyabb nevelési formák, módszerek általánosítását. Fontos követelmény a kerület járásai közötti — e téren mutatkozó — különbségek megszüntetése, az akűt problémák mielőbbi megoldása, valamint a helytelen telepítéspolitika beszüntetése. LAKÄSPROBLÉMA-MEGOLDÄS Ä kerület nemzeti bizottságai ko- Inoly erőfeszítéseket tesznek a-cigányok lakásproblémája megoldása érdekében. Fokozatosan számolják fel a pérókat (cigánytelepeket), — tavaly például tizennégyet. A kerületben 1976 óta 1989-re csökkent a viskók száma, ám még így is tizenöt ezren (12,7 százalék) élnek putrikban. Az utóbbi évtizedben 3508 cigánycsalád lakáskörülményei javultak; a legtöbben régi családi házat vásároltak, sokan pedig új házat építettek. A tavaly felvásárolt 172 viskóból 122-t megsemmisítettek. Üzemi, A Perbeteí (Pribeta) szövetkezet alapító tagjai megbecsült, idős emberek Pihenők a fák hűvös'ébeH Fotó: Kovács, Rácz vállalati lakást kaptak 244-en, szövetkezeti lakást meg 222-en vásároltak. Az egyéni lakóházépítést 103-an fejezték be, s további 114-en kaptak építkezési engedélyt. Az eredmények mögött elsősorban a nemzeti bizottságok jő munkáját, a kerületi nemzeti bizottság módszertani segítségét, az utóbbi években a szövetkezetek, gazdasági egységek, s társadalmi szervezetek segítségnyújtását kell látnunk. Természetesen ez az út a járhatóbb, amelyen a továbbiakban is haladni kell. Sőt, társadalmunk még nagyobb segítséget vár el az üzemektől, vállalatoktól, a különböző intézményektől, anyagi, szellemi és erkölcsi téren egyaránt, különös tekintettel az ifjú cigányok céltudatosabb nevelésére, tudatformálására, a társadalmi életbe való bekapcsolódásukra. FÖ TÉNYEZŐ: A GYERMEKNEVELÉS Ebben a kerületben már régen tudatosították, hogy a cigány lakosság társadalmi beilleszkedésének fundamentuma a céltudatos gyermeknevelés. Tények bizonyítják az ezen irányban tett előrelépést. Míg egy évtizeddel ezelőtt a kerületben csak 3283 cigánygyerek járt óvodába, jelenleg a számuk eléri a 8113-at. Ez azt jelenti, hogy az óvodáskorúak 70,9 százaléka nyert elhelyezést. Ami viszont az alapiskolásokat illeti, az 1975/76- os tanévben egy cigány tanuló iskolamulasztási átlaga 101,2 óra volt, a legutóbbi tanévben már csak 32 óra, melyből 20 volt az igazolatlan órák száma. Kétségkívül Jó eredmény ez, de ez. zel még korántsem szabad megelégedniük a pedagógusoknak, oktatási szakembereknek. Ugyanilyen a helyzet a tanulmányi előmenetelt illetően: az alapiskolát végzett cigány tanulók 65 százaléka kerülhet (jó tanulmányi előmenetelénél fogva) szaktanintézetekbe. Mindamellett a nevelés terén mutatkozik fogyatékosság, főleg a szülőkre vonatkozóan. Hiszen ha tudatosítanák a rendszeres óvodába és Iskolába Járás jelentőségét, a mutatkozó különbségek elmosódnának. Például az óvodába járás esetében Is nagy a különbség: míg egy óvodásra átlagban 39 mulasztott óra esett, addig egy cigányszármazású óvodásra 82 óra — kerületi viszonylatban. Nagyok az eltérések a kerület járásai között. Míg például a Bardejovi járásban a 3—5 éveseknek csak valamivel több mint a fele járt óvodába (cigánygyerekekről van szó), a Poprádi járásban 58,6, a Rozsnyói (Rožňava) járásban 89,6 és Kassán (Košice), a kerületi székhelyen 100,4 Fotó: CSTS százalék. Mi a baj? Az, hogy az egyes járások illetékes szervei nem kutatják az eltérő eredmények kiváltó okait, s nem használják fel eléggé az állami költségvetésből felépült óvodák férőhely-lehetőségeit. Az iskolai éttermek, iskolai napközi otthonok építési üteme sincs összhangban az anyagi ráfordítások adta lehetőségekkel. Míg a kerületben az utóbbi évtizedben óvodából 84 épült fel 2900 cigánygyermek részére, addig napközi otthonból csupán 4, és egyetlen iskolai étterem, 30 gyerek részére. EGYSÉGESÍTÉS HELYETT SZÉTSZÓRTSÁGOT Sajnos, mindmáig él egyes nemzeti bizottságok és ifjúsági szervezettek vezetőiben az a rég túlhaladott, elavult szemléletmód, ami az egységesítést tartja előbbre valónak. Megmutatkozik ugyanez egyes községekben, városokban (óvodákban, munkahelyeken, társadalmi és tömegszervetekben stb.). A legkedvezőtlenebb a helyzet ezen a téren Somodibanl (Drienovce), Levočában, Bardejovban, Humennében és újabban Kassán is, mivel „cigányutcák“ nyertek létjogot, sőt cigánytelepek létesültek, holott épp az ellenkezője a cél... Miért? A tapasztalatok egész sora bizonyítja: egymás előtt a cigányok szégyellik az új társadalmi magalap* tásformák elsajátítását, az ahhoz való hozzáidomulást. Ezeket csak akkoe teszik magukévá, ha a környezetükben lakó emberek új társadalmi magatartásformái közvetlenül hatnak rájuk. Köztudott az is, ahol több cigány él együtt, hamarabb megsértik a társadalmi együttélés szabályait, a munkaviszony írott és íratlan törvényeit. A különböző kihágások, törvénysértések is gyakrabban fordulnak elő. Ami a helyes telepítéspolttlkát Illeti, ezen a téren példát mutat a Poprádi és a Rozsnyél járás. A LEGNAGYOBB PROBLÉMA' A rendszeres munkaviszony figyelemre méltó tényező, hiszen a dolgozó cigánycsaládok életvitele is rendezettebb, kiegyensúlyozottabb, példásabb. Köztudott, ha ezek közül kerülnek ki tisztségviselők, általában jól meg is állják a helyüket. Erre már számos gyakorlati példa adódik. Csak, sajnos, az Illetékes Járási szervek (tisztelet a kivételnek!) ritkán élnek a pozitív példák adta lehetőségekkel. A cigánylakosság társadalmi beilleszkedése, helyes életvitele jórészt a rendszeres, céltudatos nevelésen múlik. No, meg a személyes példamutatás sem éppen elhanyagolandó. Ha például a cigánycsalád szomszédjai dolgosak, műveltek — és emberségesek, mentesek az elavult előítéletektől —, ez feltétlenül pozitívan hat rájuk. Ily módon fokozatosan megszokják a rendezett családi életet, tudatuk Jó Irányban formálódik, az elmaradottságból Igyekeznek kitörni, kulturálódni, elvetve a megszokott, léha életmódot. Illés Bertalan
