Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-09 / 6. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1985. február 9. MÉHÉSZET MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET MÉHÉSZET MÉHÉSZET MÉHÉSZET MÉHÉSZET MÉHÉSZET A viasztermelés ielentösége Ä méhek legfőbb terméke még napjainkban is a méz. Am vannak méhészek, akik már más termékek termelésével Is foglalkoznak, mint például a méhpempő, virágpor és a méhméreg. Ezenkívül van még egy nagyon fontos méhtermék, melyet sokan figyelmen kívül hagynak, mégpedig a viasz. A viasztermelés elhanyagolásá, nak általában a* az oka, hogy a méhészek egyrészt nem ismerik eléggé a viasz eredetét, másrészt pedig nincsenek tisztában a viasztermelés jelentőségével és keveset tudnak annak felhasználhatóságáról. A méhviasz a dolgozó méh terméke. A dolgozó méhek teste bő táplálkozás után a felvett élelemfeleslegét, melyre nincs szükség, viasz alakjában kiizzadja. A viasz tehát a felvett táplálékból, cukorból és fehérjékből készül. Átalakulása a viaszmirigyekben megy végbe, amelyek a méhek potrohúnak hasi oldalán találhatók a hasgyűrük alatty A nyolc mirigy a kitinburok nyílásain keresztül érintkezik a külvilággal. A mirigyekben keletkezett viasz folyékony, így átezivárog a viasztükrök nyílásain és a két hasgyűrű között megkeményedik. Az így megkeményedett viasz nagyon apró, a halpénzhez hasonló pikkely. Ä viaszterméket a méh a hátsó lábain levő, úgynevezett ,,viaszfogójával“ a gyűrűk közül kihúzza, megrágja, majd formálja és csak úgy használja fel az építésre. Ezekből az apró viaszlemezekből készítik, illetve építik mérnöki pontossággal azt a mesterművet, amelyet később lépnek nevezünk. Az építést ha már megfigyeltük, fürtökben csüngve végzik a méhek. Egymásba kapaszkodva, függönyszerűen lógnak lefelé arról a helyről, ahol éppen az építendő lépek alapjait rakják le. Az építés rendes körülmények között mindig felülről lefelé történik, csak kivételes esetekben fordítva. A viasztermeléshez bőséges táplálékra, és a kaptárban az optimálist megközelítő hőmérsékletre van szükség. Az összekapaszkodó méhekben, mint egy kisebb kémiai laboratóriumban megindul a viasztermelés. Az apró lemezkéket megpuhítják, átgyúrják, és úgy adják tovább az „építőmestereknek“, amelyek a fürt felső részén helyezkednek el, és £ megfelelő helyre ragasztják, csodálatos ügyességgel és gyorsasággal építik a fehér vagy éppen halványsárga lépel. Az elkészült lép, vagy élelem raktározására vagy pedig petézésre szolgál. Ha többször használódik, elveszíti eredeti, szép világos színét. Ezt a színváltozást a kaptár gőzei, valamint a lépben kikelt fiasítás, az ottmaradt bábing okozza. Az olyan lépet, amelyből még egyáltalán nem kelt ki nemzedék, szűzlépnek nevezzük. Minél több nemzedék kel ki a lép bölcsőiből, annál kevesebb a viasztartalma. Míg a szűzlép világos színű, tiszta anyagú viasz, addig a 12—15 alkalommal használt *S¥ť£4F lép sötét színű, csaknem fekete és súlyának már csak 50, esetleg 40 százaléka viasz. A viasz bonyolult vegyi összetételű anyag, amelyet csak kutatóintézetekben, laboratóriumokban lehet szakszerűen kimutatni. Csak az olvadáspontját tudjuk tapasztalatból megítélni, amely 62—65 Celsius-fok körüli. A viasztermelést ma nagyon sok méhész elhanyagolja. A termelés visszaeséséhez az a téves felfogás is nagyban hozzájárult, amelyet egyes méhészek hangoztatnak, hogy az építtetés nem célszerű, mert egy kilogramm viasz előállításához 12—15 kilogramm méz szükséges. Ez az állítás ma már nem állja meg a helyét. Sőt a mai méhbetegségektől fertőzött körülmények között mindjobban beigazolódik az a tény, hogy a méhek ellenállóképességét, valamint a hordási eredményt a tavaszi költőtérben való építéssel lehet fokozni. Minden családdal tavasszal legalább 3 műlépes keretet szükséges kiépíttetni. Erre Szlovákia déli részein április második fele, azaz a gyümölcsfák virágzási ideje a legalkalmasabb. Adjunk tehát alkalmat méheinknek az építésre, meglátjuk, nem fogjuk kárát vallani. Az építtetőkeret használatával, amely jelenleg két célt szolgál, egyrészt az atkagyérítésnél tesz jő szolgálatot, másrészt ha kivagdossuk, kiolvasztjuk, elsőosztályú viaszt nyerünk. így az elmúlt méhészidényben 25 dekagramm tiszta viaszt nyertem családonként, és három év alatt úgy a fészek, valamint a mézkamra keretei teljesen kicserélődtek. Adjunk tehát méheinknek az eslő hordás jelentkezésével műléppel beragasztott keretet az utolsó fiaslép mellé, meglátjuk, hogy egy vagy másfél nap alatt kiépítik az egész lépet. Az anya pedig ezen gyors munka befejezését sem várja meg és petézni kezdi a félig kihúzott sejteket. Ebből a lépből kel aztán az egészséges, jól kifejlődött munkésméh. Ha ezt a lépet kiépítették, adjunk be másik műlépet. Ha véletlenül nem fér be, s a mézkamrát korai volna megnyitni, inkább vegyünk ki egy öreg, sötét\színü lépet és tegyük annak helyére. Így építte•tünk a főhordásig, akkor aztán a sok fiatal, egészséges méh megmutatja, hogy mire képes. Akik tehát méhészkedéssel foglalkoznak, azoknak tanácsolom, hogy mondjanak le a régi lépek megőrzéséről. Bármilyen lépgyűjteményük is van, olvasszák azt ki viasznak. Több méhésznél tapasztaltam, hogy eléggé ismeretlen fogalom a lépkészlet felújítása. Ha a lépet nem tudjuk saját magunk kiolvasztani, vágjuk ki a keretekből és küldjük a feldolgozó üzemekbe műlépre való csere céljából. A fiatal zugépítményeket, az építteíő- Jteržtbôl kivágott lépeket, vagy a pergetésnél visszamaradt fedelezést napolvasztóban is kiolvaszthatjuk. A nagyon sötét színű lépekbő! a legjobbnak tűnő házi módszerrel is még sok viasz marad a bábingek között. A viasz tökéletes kiválasztását szerintem bízzuk a feldolgozó üzemekre, ahol a viaszt teljesen ki tudják választani. A feldolgozó üzem a nagyon sötét lépből is 30, a fiatal lépből pedig 50 százalék tiszte műlépet ad vissza. Nálunk a viasznak megfelelő ára van, tehát érdemes akár eladásra is termelni. A viaszt ezenkívül másutt is hasznosítják, a gyógyszeriparban, a gyertyagyártásnái, padlóviasz készítésénél és még más ágazatokban. Természetesen a különböző kozmetikai cikkeknek is nélkülözhetetlen része a méhviasz. Vannak ugyanis ásványi és növényi eredetű viaszok is, 'ám ezek Jóval rosszabb minőségűek. Ha ilyen viasz kerül a műlépbe, az törékenyebb lesz, a kaptárban megnyílik, és a méhek mivel nem építik szívesen, gyorsan kirágják. Ma már a feldolgozó “üzemek csak tiszta . méhviaszból készítenek műlépet. Ne zárkózzunk el a viasztermelés előli Termeljünk legalább annyit, amennyire méhesünkben szükségünk van. Ezzel nagyban csökkentjük kiadásainkat, ha pedig többet termeltetünk, társadalmunknak is értékes devizakoronát takarítunk meg. —vnt— * «• ./Ш. ■A* " 4-f (Fotó: ČSTK) FEBRUÁRI TANÁCSOK ЧЯ СО X . 5 °“‘- 5 'O 'S о 03 s о Еду új méhészeti szakkönyvröl A karácsonyi ajándékozás lázában a könyvkereskedésben kutatva új, szlovák nyelvű méhészeti kiadványra bukkanhattunk: Abeceda VČELÁRA címmel. Szerzője a lapunk hasábjairól is jól ismert gyakorló méhészeti szakember, Pavel Silný. A mű címe magyarul, nem tükör] ordítással, A méhészet abc-je lehetne. Ennél azonban sokkal több. A könyv megírásának indítékai között maga a szerző is feltünteti, hogy a kezdőktől a haladókon keresztül a gyakorlott méhészekig, valamennyi méhész számára íródott. A kezdőknek tankönyv lehet, de fejezetenként tartalmazza a jó érzékű gyakorló méhész sajátos, egyéni tapasztalatait, és meglátásait Is. A könyv egyik erénye a józanság. Minden során érződik az elméleti és gyakorlati tájékozottság. Sok helyütt magyarázza az általánosan elfogadott méhészeti szabályokat, amire szükség ft van, mert gyakran rosszul vagy másképpen értelmezik azokat. Például a nálunk használatos kaptártípusokban a méhcsaládok optimális termelési érettségét. Állításait táblázatokkal bizonyítja és tapasztalatai summázásaként megszívlelendő adatokkal nyújt tanácsot a méhcsaládok termelést érettségének megítéléséhez. Figyelemre méltóak a kétfiókos teleltelésre, téli takarásra, serkentésre, a méhcsaládok kiegyenlítésére, építtetésére, vándorlására vonatkozó tanácsai. A könyv tíz fejezetre tagolódik. Legterjedelmesebb /61—204. oldal) a méhészeti év havonkénti teendőinek tárgyalása. Ezt augusztus hónappal kezdi és júliussal, a termelés végével fejezi be. Rendkívül tömörek, mégis átfogóak a méhek betegségeivel és a méhészeti termékekkel foglalkozó fejezetek. Nagyon sok méhészet sikerének akadálya az átgondolt munka hiánya. A méhészkedés gazdaságtanáról (Ekonomika vöelárenia) is olvashatunk egy fejezetet. A kiadások, bevételek és a> ráfordított munka feljegyzése nélkül aligha látjuk tisztán mi és mennyi a méhész haszna, mik a teendők. Alapos, átgondolt évi munkaterv, annak teljesítésére^ vonatkozó értékelés a szaktudással együtt az első lépés a sikeres méhészkedés felé. Két fejezetben (50 oldat] kivonatokat közöl a szerző a Szlovákiai Méhészek Szövetségének alapszabályzatából, valamint a méhészet jogi vonatkozásairól (vándorlási szabályok, biztosítás, beporzás, mérgezések, méhészeti kölcsönök, adó, károk, méhészettel kapcsolatos építkezések stb.]. Ezek a szabályok, hirdetmények, not-, mák megtalálhatók ugyan minden alapszervezet titkáránál, de jobb ha a méhész időben megismerkedik ver Ulk és könyvtárában bármikor kéznél vannak. Ilyen Irányú tájékoztatás hiányzik az utóbbi évek kiadványai közül. Értékes a méhészeti szolgáltatások ismertetése, ahol az állategészségügyi intézetek, méhészeti felszerelést gyártó üzemek, valamint a forgalmazó üzletek címei vannak feltüntetve. A könyv a Príroda Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalat gondozásában jelent meg 13 ezres példány számban. Terjedelme 334 oldal, ára 35.— Kés. Ha tekintetbe . vesszük, hogy csak Szlovákiában több mint 36 ezer méhész tevékenykedik, nem nehéz megjósolni: nem sokáig lesz kapható. Kovács Péter HIRDETÉS Értesítjük a tisztelt méhésztársakat, bogy a beküldött viaszból megrendelésre ‘10,— koronáért — sonkolyból pedig kilónként 12,— koronáért jó minőségű műlépet készítünk, s azt kívánatra fertőtlenítjük A műlépet megrendelés szerint! méretre vágjuk, s ha partnereink kívánják foszforral feljavítjuk, hogy a méhek egészségesen szaporodjanak. A viaszt és a sonkolyt, в a megrendelést az alábbi címre küldjék: Výrobňa medzistienok 991 06 2 e I o v c • Telefon; 836.52 Az esztendő második, egyúttal legrövidebb hónapjában általában még tovább tart a tél, ám a méhcsaládnál már a relatív nyugalmat a tavaszra való felkészülés jellemzi. Természetesen sok függ attól, hogy milyen mértékben sikerült az állomány felújítása, mennyire volt problémamentes a teleltetés, milyen a méhek egészségi állapota. A tengerszint feletti magasság is nagymértékben befolyásolja a kaptárakban uralkodó állapotot, mivel az alacsonyabban fekvd területek méheseiben enyhébbek a fagyok mint a magasabban fekvő hegyvidéki körülmények között. Ha a kijárónyílásnál hallgatózva mérsékelt zsongásra lehetünk figyelmesek, akkor minden rendben van, a méhcsalád jól érzi magát. Hogyha viszont erősebb zúgást észlelünk, bővíteni kell a kijárónyílást, hogy több nedvesebb levegő juthasson a kapta-, rakba. A legfontosabb, hogy a méhcsaládokat feleslegesen semmi se zavarja. Csakis az első tisztuló kirepülést megelőzően kell a kaptárak előtt a havat elhányni, s nem szabad megfeledkezni a behelyezett alátétek kihúzásáról. Az alátétek a méhcsaládoknál a tükör szerepét töltik be, mivel ezekről sok minden leolvasható. Rajtuk találhatók a sejtek viaszfedelei, valamint a tél folyamán elpusztult méhek hullái. A viaszfedéltörmelék sorainak száma szerint könnyen megtudhatjuk, hogy a méhcsalád hány léputcában telelt. Ennek alapján pedig megítélhetjük, hogy milyen a méhek erőnléte. A viasztörmelék megfigyelésével többek között azt is megtudhatjuk, hogy a méhcsalád mennyit fngyasztott el az élelemkészletből. Ha a törmelék az alátéten csak a léputcák közepéig ér, akkor még elegendő a készlet. Amikor a viasztörmeléksorok egészen a léputcák végéig érnek, alaposan megcsappant a méhek élelmiszerkészlete. Ha az alátéten sok méhhullát találunk, akkor ebből arra következtethetünk, hogy ezt valamilyen külső zavaró körülmény okozhatta, vagy pedig a család betegségben szenved. Ilyenkor a legjobb az elpusztult méhekből laboratóriumi vizsgálatra küldeni több darabot. Ellenkező esetben, ha az alátéten kevés az elpusztult méh, ez a jó telelésnek köszönhető. Azokon a helyeken, ahol a levegő hőmérséklete 9—10 Celsius-fok között alakul, sor kerül az első tavaszi tisztuló kirepülésre. Erre az eseményre a méhésznek alaposan fel keli készülnie. Ajánlatos a részletes tudnivalók áttanulmányozása. Állandóan figyelni szükséges az időjárás-előrejelzést, hogy felkészülve várhassuk a tisztuló kirepülést. Mint már a be vezetőben említettük, fontos, hogy a kaptárak elől eltakarítsuk a havat. Ajánlatos közvetlenül a kaptárak elé főliadarabokat helyezni, nehogy a méhek a hóra vagy a hideg talajra szánjanak, mert ily módon könnyen megdermedhetnek és elpusztulhatnak. Az első tavaszi tisztuló kirepülés idején ajánlatos a méhek számára itatót készíteni, hogy fel tudják tölteni hiányzó vízkészletüket. Az egészségügyi szempontból legmegfelelőbb itató elkészítése nem igényel különösebb szakmai hozzáértést. Általában 4—5 literes üvegekbe vizet öntünk, majd azokat a méhészeti szakboltokban kapható és külön erre a célra szolgáló fedőkkel lezárjuk. A megtöltött üvegeket fejjel lefelé kőtlyukú alátétre helyezzük. Az első időszakban a szivárogtató fedőt megkristályosudutt mézzel kenhetjük be, így a méhek könnyebben megtalálhatják az itatót. Ennek az itatási módszernek az előnye, hogy a méhek alulról szívják a vizet, így nem piszkíthatják össze az ivásra szolgáló vizet. Általában kétnaponként szükséges az ivóvizet cserélni. Az első, 10 Celsius-fok körüli felmelegedés időszakát méhegészségügyi ellenőrzésekre is nagyszerűen kihasználhatjuk. Egyes méhésztársak cukorlepényt gyúrnak, és ezzel ösztönzik nagyobb teljesítményre a méheket. Ebben az esetben azonban fokozottabban érvényes, hogy állandóan gondoskodni kell a friss ivóvízzel való ellátásról. Ilyen körülmények között a méhek kénytelenek a kaptáron kívül feltölteni ivóvízkészletüket és bizony gyakran előfordul, hogy több méh elpusztul. A méhek ösztönzését ezért legjobb csak a rekettyebokor virágzását megelőző héten elkezdeni. A méhészek közül többen az ivóvizet a kaptárakban helyezik el, persze azzal az előfeltétellel, hogy a méheknek még elegendő virágporuk van. Azok, akik még nőm fejezték be a kaptárak javítását, vagy esetleg elnapolták a különböző méhészeti segédeszközök karbantartását, sürgősen lássanak hozzá a munkához, mert kellemetlen meglepetés is érheti őket, ha készületlenül várják a tavaszi időszak érkezését. A cukorlepény elkészítésekor nem árt ha tudjuk, hogy fehérjék hozzáadásával, Tebi élesztő segítségével, vagy pedig a szárított virágpor hozzáadásával jóval hatékonyabb a cukorlepény beadása. Elkészítésekor a következőképpen járunk el. Előkészítjük a szükséges mennyiségű mézet és a porcukrot, amelyet alaposan átszitálunk. Egy méhcsalád részére legalább két kilogramm cukorlepénynyel számoljunk. A méz és a cukor aránya egy kilogramm esetén 25—30 dekagramm, attól függően, milyen sűrű a méz, illetve milyen hőmérsék- * letre melegítjük. Egy kilogramm cukorlepény készítésénél a Tebi élesztő aránya 10 százalék legyen, virágporból pedig az összmennyiség 15 százalékát szükséges hozzáadni. Legjobb, ha a virágport mixerrel alaposan összekeverjük, mert így megőrlődik egyúttal - a szárított virágpor. Ezt követően adagoljuk csak a mézhez és a masszát alaposan összekeverjük. Ezután beleuntjuk az átszitált porcukrot és a keveréket állandóan fakanállal keverjük. A helyiségben ahol a cukorlepényt készfljük legalább 22—23 Celsius-fokú legyen a hőmérséklet, hogy a méz ne hűljön ki. Amikor már a massza annyira sűrű, hogy főzőkanáilai nehezen keverhető, már csak annyi porcukrot szabad adagolnunk, amennyit a keverék magába tud szívni. Ha a méz hig, akkor 22 százalék vizet tartalmaz, és amikor 50—60 Celsius-fokra felhevltjük hozávetőlegesen 80 százaléknyi porcukrot képes felszívni. A- mikor elkészültünk a cukorlepénnyel, egy kilogrammos műanyagzacskókba tesszük és használatig meleg helyen tároljuk. így az erjedés következtében a cukorlepény puha és friss marad. A szakszerű elkészítés után már nem okoz gondot a lepény megformázása és később kaptárba helyezése. A fehérjékkel dúsított cukorlepény használatát valamennyi méhésznek ajánljuk, főleg azonban azoknak, akiknek a méhese körül kora tavasszal kevesebb a virágpor. Pavol Silnú N
