Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-09 / 6. szám
1985. február 9. SZABAD FÖLDMŰVES 11 Lépést tartani a fejlődéssel Látogatásunk idején még javában tartott a tél, s a hókásás úton csak nagyon lassú tempóban tudtunk a személyautóval haladni. Úgy látszik, az utóbbi évek enyhe téli hónapjainak köszönhetően teljesen elszoktunk az ilyen fogvacogtató időtől, s hacsak nem szükséges, bizony nem a legszívesebben mozdulunk ki a melegről. Csallóköz központjától már nincs nagy távolságra a gyár, ahová tartottunk. Még véletlenül sem tudtunk volna eltévedni, mert a fagyos cukorrépával megrakott teherautók mozgó útjelzőként irányítottak útba bennünket. A szeszélyes időjárás nemcsak most az év elején, hanem tavaly ősszel is alaposan megtréfálta a cukorrépával harc alaposan megviselte a szállítószalagok, adogolók és a cukorrépafeldolgozás során nélkülözhetetlen gépek, berendezések állagát, így azok javításra, karbantartásra várnak. Dél-Szlovákia legfiatalabb cukorgyárában az idén első Ízben számítógép segítségével irányították a termelés első szakaszát. Rigó Zoltán mérnök, a számítóközpont fiatal vezetője tájékoztatott, hogy mikor vette kezdetét ez a korszerűsítési program, jelenleg hol tarf és melyek a közeljövő céljai. Kilenc évvel ezelőtt, 1976 tavaszán alakult egy új, mérésekkel foglalkozó részleg három emberrel, akik terveket dolgoztak ki, a mérések alapján felvetették a hiányosságok kiküszö-A számítógép ma már nélkülözhetetlen munkaeszköz A szállítószalag a diffúziós berendezéssel dolgozókat. Az ismert okokból a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Cukorgyár is később, szeptember huszonötödiké helyett csak október tizedikén kezdte meg a cukorrépa feldolgozását, tájékoztatott Jaroslav Tabacár mérnök, a gyár igazgatója. A Töketerebesi (Trebišov) Cukorgyár felújítása következtében az ország keleti részéből is jelentős szállítmányok érkeztek, amelyek szintén legalább egy héttel meghosszabbították a répa feldolgozásának időszakát, így már teljes mértékben érthető, hogy január derekán is még tartott a cukorrépakampány. ' A gyár területén végzett rövid terepszemle során a párafelhőkbe burkolózva sokszor csak találgattuk, vajon éppen melyik munkafolyamatot végzik a dolgozók. Kísérőnk a részlegek közötti csendesebb kevésbé páraködös helyszín előnyeit kihasználya mondta el, mit láttunk, pontosabban mit kellett volna látnunk. A gyár udvarán hatalmas jégcsapoktöl övezett úton haladtunk, amikor éppen megérkeztek a következő műszak dolgozói. A Csehszlovák Autóközlekedési Vállatattal kötött megállapodás értelmében a gyár dolgozói és az idénymunkások külön autóbuszokkal érkeztek. Az idénymunkások között több nyugdíjas is volt, akiknek munkájára akár fagyban, csikorgó hidegben évről évre számítani lehet. Különösen azoknak kellett melegen öltözködniük, akik a répaszállltö szalagoknál dolgoztak. A nagy hideg miatt természetesen lelassult a feldolgozás üteme, mivel a fehér arany alapanyagát meleg vízzel kellett mosni és egyúttal kiolvasztani. A karbantartó részleg dolgozóinak bizony nem sok idejük jutott a pihenésre. Nyújtott műszakokban végezték a meghibásodott gépek és berendezések javítását. Amikor e sorok napvilágot látnak, illetve eljutnak az olvasókhoz, a cukorgyár dolgozói már minden bizonynyal befejezték a közel négy hónapos munkacsúsot és egy kicsit fellélegezhetnek, megpihenhetnek. Mindez azonban nem tarthat hosszú ideig, ment a faggyal, jéggel való huzamos Az igazi erőpróbát azonban a közelmúltban befejeződött cukorrépakampány jelentette, amikor ugyanis a répafeldolgozás első szakaszának termelésirányítása számítógép segítségével történt. Ezen a helyen szükséges megjegyezni, hogy a dunaszerdahelyieken kívül az ágazatban egyedül a Prágai Cukoripari Kutatóintézet foglalkozik behatóbban a termelésirányítás automatizálásának problémájával, ök azonban a főzés technológiai rendszerének a korszerűsítésére szakosodtak. Az alábbiakban pedig röviden szóljunk arról, vajon miben rejlik az említett koszerűsítés lényege, mit jelent mindez a gyakorlat számára. A gyár területén elhelyezette automatizációs áramkörökből kapják az Információ-, kát, amelyeket mágneses szalagokra rögzítenek. A legsűrűbben, kétpercen ként, az egyes csarnokok hőmérsékletét mérik, hatperces, időközönként pedig a lassabban változó értékeket, például a tartályok szintjét. Ezzel a módszerrel már 150 helyet tudnak „feltérképezni“ a gyár területén, s így nem okoz gondot az egyes termelési folyamatok gyors ellenőrzése. A számítógép a betáplált program szerint jelzi a mérés helyét, időpontját, s egyben osztályozza az adatokat. Ha az egyes mérések eredményei meghaladják a megengedett határértéket, vagy ellenben azt nem érik el, azonnal jelzi mindezt a berendezés. A beavatkozást jelenleg még a számítógép az operátor segítségével végzi, a megfelelő algoritmus szerint javasolja az optimális Bernardína Práznovská előkészíti az alapanyagot a szárítóberendezésbe való adagoláshoz (A szerző felvétele) Látogatás egy kisüzemben bölésének módját. Később a gyár az állami célprogram keretében feladatul kapta, hogy kidolgozza a cukorgyártás első fázisának, vagyis az •úgynevezett könnyűié nyeréséig végbemenő technológiai folyamatok számítógépes termelési irányításának programtervezetét. A Cukoripari Tröszt Vezérigazgatóságával együttműködve nekiláttak az előkészítéshez. Mindenekelőtt a gyár mérőműszerekkel való felszerelését, felújítását kellett elkezdeni. Ám ez nem ment nehézségek nélkül, mivel a Bratislava! Automatizációs Művek — bár ők tervezték a cukorgyár technológiáját (a diffúziós berendezéstől eltekintve, — nem vállalta a korszerűsítést. Az 1980-as évben vásároltak egy számítógépet, ellenben célszerűbb fett volna*először a mérésreguláciős rendszert kiépltbnt, mert így bár volt számítógép, azt nem nagyon tudták hasznosítani. Kétéves alapos munka után 1982-ben sikerült létrehozni az adatrögzítéshez elengedhetetlenül szükséges berendezéshálózatot, amelynek a pontos, részletes adatfelvevés és -továbbítás a legfontosabb feladata. A következő esztendőben már sikerült üzembe helyezni a számítógépes rendszert és a termelés során közel kilencven adat feldolgozása vált így lehetővé. laboratórium dolgozóira is nagy felelősség hárul (Kállta Gábor felvételei). értékek megközelítéséhez szükséges módosításokat. A gyakorlatban mindez azt jelenti hogy például a gyors hőmérséklet-csökkenés, vagy tartályszintváltozás következtében az adagolás során is rugalmas módosítások lehetségesek. A gyors beavatkozások jelentős munkaerő-, illetve anyagmegtakarítást eredményeznek. Az adatokat a következő idény kezdetéig tárolják, így lehetőség nyílik arra, hogy levonják az előző év tapasztalatait, tanuljanak az elkövetett hibáNo61. Ezenkívül a tröszt számára is hasznosítják az adatbankot, mivel a cukorrépaföldek terméshozamával kapcsolatos szlovákiai információkat is a számítógép segítségével dolgozzák fel és tárolják. A Rigó Zoltán mérnök Irányításával dolgozó részleg tizenkét tagú fiatal munkaközössége kitartó munkájával kivívta a gyár vezetőségének elismerését. Valamennyien szakképzettek, kilencen közülük főiskolai, hárman pedig középiskolai végzettségűek. A programozást öten, az adatelőkészítést, a mérésreguláciős áramkörök szerelését, illetve karbantartását pedig ketten-ketten végzik. Az elkövetkező időszak teendőiről beszélve megtudtam, hogy még az idén újabb fejlesztéssel számolnak. Tudják, hogy az eddig elért eredmények a termelési műszakírányításnak csupán az első fázisát jelentik. Céljuk, hogy az információs rendszert minél rövidebb idő alatt az egész gyár területére kiterjesszék, s szélesebb körben alkalmazzák a mikroproceszszoros technikát. A fejlesztés második szakaszának legfontosabb feladata a kiválasztott, kulcsfontosságú részlegeken zárt körű irányítást alkalmazni, vagyis az emberi tényező kiiktatásával irányítani a termelést, végezni *a szükséges korrekciókat. A dunaszerdahelyiek eredményeit természetesen nemcsak a helybeli cukorgyárban szeretnék a továbbiakban hasznosítani. Az állami célprogram mindenekelőtt a széles körű alkalmazással számít a jövőben, hogy az élelmiszeripar e fontos területén minél gyorsabb ütemben behozhassuk a műszaki lemaradást, s lépést tudjunk tartani a fejlődései. BÄRD08 GYULA A fűszerpaprikát, mivel melegigényes növény, csak Szlovákia déli járásaiban termesztik. Az érsekújvári (Nové Zámky) Novofruct Konzervgyárhoz tartozó patai Uzemrészlegen évente háromszáz tonna paprikát dolgoznak fel. A patai malom érdekessége, hogy még ma is a hajdani felszereléssel, vagyis malomkövekkel, nem pedig hengerek segítségével őrlik a fűszerpaprikát. A megőrölt alapanyagot negyven kilogrammos zsákokban szállítják a gyárba, ahol huszonöt és ötven dekagrammos csomagolásban készítik az illatos fűszerpaprikát a kereskedelem részére. Marian Paldan, az üzemrészleg vezetője elmondta azt is, hogy a fűszerpaprika mellett nagy mennyiségű hagymát is szárítanak. Az Ilyen módszerrel készített hagymának az az előnye, hogy megfelelő körülmények között, tehát száraz helyen, hosszabb ideig veszteség nélkül tárolható. A szárított hagymát nem az üzlethálózat számára, hanem az üzemi konyhák részére készítik. A szárított hagyma elkészítése, illetve feldolgozása viszonylag egyszerű folyamat. Már lehámozva, a szerződések értelmében kapják a mezőgazdasági üzemektől a hagymát. Az ügyes kezű asszonyok a szeletelőbe adagolják, ahonnan a szárítóberendezésbe kerül. Ha idegen közelíti meg a szeletelőt, nagyon rövid idő alatt „sírásra fakad“ az erős hagymaillattől. Érdekes, hogy az ott dolgozó asszonyok már annyira hozzászoktak az erős Illathoz, hogy még egy könnycsepp sem jelenik meg a szemükben, s erre büszkék is. A kívülálló számára bizonyára meglepő adat, hogy száz kilogramm friss hagymából mindössze tizenhárom kilogramm szárltmány készül, Ebből évente hetven tonnát forgalmaznak. Azt is bizonyára csak kevesen tudják, hogy a patai üzemrészlegben készül a háziasszonyok által nagyon jól ismert Zelko konzerválószer, amely szinte nélkülözhetetlen az egyes zöldségfélék tartósítása során. Ebből évente ötszáz tonnát készítenek, amelyből a Novofruct hatvan tonnát külföldre szállít. Az üzemrészlegben hozzávetőlegesqÉÉ* ötvenen dolgoznak, ám a főidényben, a munkacsúcs ideje alatt még húsz ideiglenes dolgozó, illetve segédmunkás járul hozzá az igényes feladatok mielőbbi teljesítéséhez. Krajcsovlcs Ferdinánd Energiatakarékos közvilágítás Az energiatakarékosságra intő különböző programok és határozatok számos ötletet, újítást, találmányt eredményeztek az utébbl években. Gyakorlati alkalmazásukkal számottevően mérséklődött az energiafogyasztás és mindez milliós nagyságrendű költségmegtakarítást jelentett a népgazdaság számos ágazatában. Az alábbiakban a települések közvilágításának ötletes szabályozásáról lesz sző. Am előbb ismerkedjünk meg néhány szélsőséges esettel. Az energiahordozókkal való ésszerű gazdálkodást sürgető felhívásokra a nemzeti bizottságok felelős vezetői a következőképpen reagáltak, illetve nem reagáltak. Sok helységben egyszerűen betekre kikapcsolták a közvilágítást, vagy a világítótestek megtizedelt kiiktatásával igyekeztek valamilyen „eredményt“ felmutatni. De az ellenirányú szélsőséges véglettel is sokfelé találkoztam: nappal is világítottak a lámpák, elfelejtették azokat kikapcsolni, vagy a meghibásodott automata kapcsolóórát nem javították meg időben a szakemberek. Ám napvilágot látott egy „aranyközéputat“ választó nagyszerű ötlet Is, mégpedig a rozsnyói (Rožňava) járásban. Feltalálója és megvalósítója Szabó József elektrotechnikus, a Lúcskai (Lúčka) Helyi Nemzeti Bizottság titkára. A kis hegyi falucskában a már egy esztendeje ismert közvilágítás-szabályozó módszert a járás számos községében is bevezették. De ezentúl országos méretű népgazdasági hasznosításra is bízvást felkínálható. A takarékos megoldás lényegét és születésének történetét Szabó József, a „Kiváló újító“ cím viselője mondta el. — Községünkben sokáig egy automata óraműkapcsolő segítségével szabályoztuk a közvilágítást, amely sötétedéskor bekapcsolta, illetve éjféltájt, az utolsó autóbuszjárat "érkezése után leoltotta a világítótesteket. A kora hajnali órákban pedig az első munkásautóbuszok indulásától egészen napkeltéig mesterséges fényárban úsztak az utcák. Ez a hagyományos közvilágítást program az energiagazdálkodás új szempontjait nézve nem bizonyult ésszerűnek, ezért másféle lehetőségeket kerestem, találtam, illetve vezettem be. Újításom lényege: egy új, 90 3310-es típusú programozható kapcsolóóra segítségével — amelyet a brnói Chronotechny üzemből lehet beszerezni — az autóbuszjáratokhoz igazított, valamint a nap járásához alkalmazkodva lámpánként változó világításkapcsolási programot dolgoztam ki és tápláltam be az automata vezérlésű óraműbe. Így januárban például naponta (reggel és este) összesen hét (áprilisban csupán négy) alkalommal gyúlnak ki, illetve alszanak el a köztéri villanylámpák, miután „utat mutatnak“ a hazaérkező, avagy a munkába igyekvő embereknek. A lakosság elfogadta, megszokta, sőt, napi (esti) életritmusát is immár ehhez igazította. Tudják, hogy mikor vannak a „világos félórák“: ekkor indulnak el a szomszédoló látogatásokra, ahol újr,a kivárják a visszatérésre alkalmas legközelebbi „kapcsolás“ időpontját. Ezzel a módszerrel az előző évekhez viszonyítva hatvan százalékkal kevesebb villanyáram felhasználásával biztosítjuk a közvilágítást a lakosság teljes megelégedésére, javaslatom bevezetése nem igényel számottevő anyagi befektetést, hiszen az új típusú kapcsolóéra mindenki által beszerezhető, a betáplálandó programot pedig a helyi viszonyok, kívánalmak figyelembevételével lehet kialakítani. KORCSMAROS LÄSZLÖ
