Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-09 / 6. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1985. február 9. ^ ( Tiszta forrásból - tiszta forrásba No1 csak alkalmanként fordul meg közöttük, próbáikon, előadásaikon annak is feltűnhet: a rend és a fegyelem tudata, a tudásvágy vibrálása, a feszült akarat és az oldott vidámság harmóniája, a munka és a szórakozás szép egysége uralkodik a házuk táján. A somnrjai (Šamorín) Cselló néptáncegyiittes közösségében olyan a légkör, amelyben a nemes emberi tulajdonságok tovább fejlődnek. Az együttes — bízvást állíthatjuk — szakmai-művészi szempontból immár a néptáncművészet képzeletbeli csücsait ostromolja. Mégis azt kell mondanom, hogy ez a bizonyos légkör, az embernemesítő, a széprejóra indító, tán amannál nagyobb érték. Hiszen fiatalok, még iíjabbalt és gyermekek szippantják magukba a néptánc szeretetét nap mint nap, és bizonnyal emberöltőnyi ideig emlékeznek majd ízeire. Csak egyetlen pillantás a múltra, a kezdetre: hét évvel ezelőtt alakult a Csalló együttes, és jóformán a nulláról kellett elindulnia a vezetőknek. Aztán tanultak, tanultak, tanultak. Évről évre többen lettek, jöttek az első sikerek, a még több munka, lemondás, odaadás, a még nagyobb eredmények. Könnyen megszámolhatnánk a Csallóköz hasonló olyan amatőr csoportokat, amelynek Ilyen lendülettel és törésmentesen ívelt fölfelé a pályájuk. Most körülbelül 50 tagja van a „felnőtt“ együttesnek. Több csoportban dolgoznak — Kis-Csali és a Nagy- Csali —, életkor és tudás-tehetség szerint lép ki-ki egyet, s mikorra az utánpótlás utánpótlásából, az ifjúsági csoporton át a „felnőttek“ közé jutnak — mindennek megfelelnek, amit a színvonalas színpadi néptánc követel. Körülbelül nyolcadikosok a gyér rekek, amikor .az eredeti néptánc alapját már ismerik. Ezután következik a „csiszolás“, az előadásmód tökéletesítése. Olyanféle törekvés ez, mint amikor elhatározzuk, hogy anyanyelvűnket igyekszünk a szabályai szerint'kényes választékossággal, gondolataink pontos és plasztikus közvetítésére használni. Az anyanyelvi szintű tánctudás művészi értékmérőjükké válik. Tulajdonképpen ennyiben fogalmazható meg az együttes művészi célja — általánosságban. Az eredeti folklór, a tiszta forrás elsősége, hű közvetítése mellett tesznek hitet minden fellépésükön, egész munkájukkal. Repertoárjuk .táncanyaga gazdag, de úgy tűnik, hogy a „csiszolásról“ még sokáig nem szeretnének lemondani, az eredeti folklór minél'gazdagabb, megfelelőbb, tökéletesebb színpadraviteléért folyvást találnak tennivalókat. Ez a tiszteletreméltó következetesség és nyomában a produktumok — méltán hozták a sikereket. Csak a legutóbbiakat soroljuk: az együttes 1982-ben a Zselizi (Želiezovce) Országos Népművészeti Fesztiválon megosztott Nagydíjat nyert, 1983-ban a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság a XVI. pártkongresszus utáni népművészeti aktivitásért Kék plakettal tüntette ki, ugyanakkor a , járási nemzeti bizottság is elismeréssel méltatta az együttes tevékenységét. A tavalyi év legnagyobb sikerét a B-kategóriás minősítés elnyerése jelentette. Az együttesről még elmondanám, hogy a táncosokat Ürge Mária vezetésével parasztzenekar kíséri. Az 6 közreműködésük, valamint Schuszter Éva szólóénekes művészi szintű előadásmódja élő bizonyítéka annak, hogy mind a népi hangszeres zenénk, mind pedig népdalaink legrégibb rétege ősi, magunkkal hozott örökség, melyről Kodály Zoltán — fiatalkori népzenekutató útjáról visszatérve — így vallott: „A népi műveltség csúcsa, mintegy kivirágzása a népdal, düiitű bizonysága a nép egységes, eleven kultúrájának.“ — Koreográfusi munkánkban az a cél vezérel bennünket, hogy táncosnak és előadónak egyaránt az anyanyelv, az ősi néptánckincs tökéletes ismerete szükséges elsősorban. Ennek ellenére a legfontosabbnak mégis a gondolatközlést tartjuk. A néptáncot eszköznek, s nem végcélnak tekintjük, amely alkalmas formakészletünkre gondolataink kifejezésére — fogalmaz az együttes alkotóműhelyének két vezéregyénisége, Czingel László művészeti vezető és koreográfus, valamint Valacsay István, az együttes vezetője. Az eltelt évtizedben az amatőr néptáncmozgalom által kialaktott művészi Igény és színvonal sokszor változott. Szinte minden együttes és koreográfus átesett a — néha szélsőséges — műfajú és formanyelvi útkeresés időszakán. A mozgalomban a megőrzés és a továbbfejlesztés kettős követelménye néha egymást kiegészítve, néha egymással szembeállítva jelentkezett. A Csalló táncegyüttes — túljutva az útkeresés, a profilkialakítás nehéz évein — eljutott eddigi legsikeresebb korszakába. Ezt bizonyítja tegújabb — telt ház előtt bemutatott — egész estét betöltő összeállításuk. A művészeti vezető, a szólótáncosok és az egész tánckar anyagismerete, technikai felkészültsége és koreográfiái ideálja szerencsésen találkozott a sallangtalanság, egyszerűség, friss hang követelményrendszerével. Minden egyéb „külső“ célt félretéve az összeállítás fő témája maradt: a Kárpát-medence táncnyelve. Csodálatosan gazdag, alig kimeríthető, s még sok ismeretlen árnyalatot rejtő kincsesbánya e táncnyelv, melyből némelyik félig elfeledett, sokáig mellőzött, netán kevésbé Ismert dialektus reveláló hatású újrafelfedezését éppen a Csaliónak köszönhetjük. A tánckar előadói stílusát elsősorban a folklórkincs alapos ismerete és az átélt, sajáttá vált interpretálás jellemzi. A táncosok nemcsak a táncnyelv szavait, hanem nyelvtani rendszerét is ismerik. Mindez azt bizonyítja, hogy a művészeti vezető a kompozíciókban nem csupán a csiszolt technikát kéri táncosaitól — ezt számtalan improvizációs gyakorlat után természetesnek veheti —, hanem a táncos egyéniségét, emberségét akarja viszontlátni az azonosan táncolok tömbjében is. Koreográfiáiban a látszólagos spontaneitás, természete/ség mögött ott rejtőzik a nézőt vezető rend, a különvált néző-előadó viszonylatot tudomásul vevő alkotói attitűd. Ezen az estén folklórkincsünk színes bokrétáját nyújtotta át a Csalló. Olyan bokrétát, melynek színvilágát egyetlen festő sem tudná palettáján kikeverni. Színek tömegét, melyben egyik sem harsogta túl a másikat. Közben nekünk, nézőknek vldplt a lelkünk. Ittunk a tiszta forrásból, hogy rohanó világunkban könnyebb, legyen az utunk, mint ahogy a "Csalló jövőbe vezető útja Is könnyebbé vált. Az fegyiittes vezetői ugyanis örömmel újságolták, hogy a tánccsoport felett a sumerjai Kék Duna Efsz vállalt védnökséget. Ez utóbbi is azt igazolja, hogy a népművészet aktivistái nemcsak népművelők, hanem az ügy Iránt vonzódó szövetkezeti elnökök is lehetnek. Ebben az esetben Pisch László agrármérnök, az efsz elnöke az, aki nem felejtette el a nép nyelvét, s ugyanakkor azt Is tudatosította, hogy nem ellentét, hanem kölcsönhatásokon alapuló dialektikus összefüggés van a mezőgazdasági termelés és a kultúra között. Ugyanis a mezőgazdaság nemcsak javakat, hanem szükségleteket is termel. Az így termelt kulturális szükséglet visszahat a termelésre, miközben rajta hagyja nyomait az ember személyiségén, életmódján. Ha ezt látjuk, vagyis a reális termelési, társadalmi folyamatokhoz kapcsolódva, a kulturális szükségletet e realitásokhoz alkalmazkodva ébresztgetjük, akkor nem lesz hiábavaló a kultúrát, s ezen belül a népművészetet ápolók buzgalma, akkor ez az igyekezet valóban áthatja majd a tömegeket. A kultúra pénze a dolgozók által kitermelt tiszta forrásból ered, s ebben az esetben nem lengi körül a bürokratikus adagolás és a tékozlás gyanúja, mert tiszta forrásként a dolgozók szükségleteit, érdekeit előhívó mozgalmat szolgálja. CSIBA LÄSZLÖ Fotó: Prandl Sándor Társadalmunk immár évtizedek óta megkülönböztetett figyelemmel fordul a falu felé. Indokolják e figyelmet a falun végbemenő hatalmas pozitív változások, és Indokolják azok a negatív jelenségek, amelyek e fejlődés mezsgyéjén tapasztalhatók. A falusiak általános iskolázottsági szintje jelenleg még elmarad a városiaké mögött; a szolgáltatások rendszere és hálózata még napjainkban is jóval szőkébb falun, mint városon; a termelésben és a munkavégzésben mutatkozó lendület és gyarapító kedv mellett sok helyütt élnek még zárt, megmerevedett, a szellemi, közéleti, életmódbeli nyitottságot akadályozó hagyományok, előítéletek. Sok helyütt párosul ezekkel a kulturális élet formális volta, az intézmények elégtelen működése. Nézzük csak a könyvtá- i rakat, egyelőre elméletben. Tevékenységük kibontakoztatására a CSKP KB ülései, valamint a XVI. pártkongresszus határozatai is sürgető igénnyel hívják fel a figyelmet. Az ismeretek olvasottság útján történő népszerűsítése, a könyv becsülete jés terjesztése jelentős mértékben hozzájárul (hat) az olvasók világnézeti és jogi neveléséhez, tudományos ismereteik gazdagodásához, történelmi tudatuk, szocialista hazafiságuk és proletár internacionalizmusuk formálódásához. A könyvtárosoknak az egyéni beszélgetésektől a látványos kollektív rendezvényekig minden lehetőséget ki kell használniuk az esztétitkai nevelésre. Tudatosítani kell, hogy a falvakban élők olvasottsága a községek kulturális, fejlettségének fokmérője is, és ez a nemzeti bizottságok gondját is kell, hogy képezze... A felsorolt érvek, igények, lehetőségek, párthatározatok tükrében pedig még markánsabban szembetűnnek azok a hiányosságok, amelyeket a medvesaljai népkönyvtárak helyzetének tanulmányozása során tapasztaltam. Az elmélet után lássuk tehát a gyakorlatot. Az 1290 lakosú Ajnácskőn (Hajnáéka) 1971-től egész napos körzeti könyvtár áll a lakosság szolgálatában; vezetője Borteleki Lászlóné. Néhány számadat: A 580 kötetes könyvtárnak a tervezett kétszázötven helyett Az élethez 179 nyilvántartott olvasója van, tehát a lakosság 13 százaléka. A tavalyi év első felében 4600 könyvet és folyóiratot kölcsönöztek ki, legalábbis a statisztikai adatok szerint. A szépirodalmi alkotások és a természettudományos művek mellett főleg az utóbbi időben a történelmi tárgyú könyvek iránt mutatkozik növekvő érdeklődés. Az utóbbiból sajnos elenyészően kicsi a választék . .. Huszonöt hazai és külföldi sajtóterméket járatnak. Évente különböző alapokból 8700 korona értékben kapnak, illetve vásárolhatnak könyveket. Ezeket az ajnácskőin kívül még hét „fiókkönyvtár“ között kell elosztani .. . Most pedig vegyük sorra a körzeti könyvtár irányítása alá tartozó medvesalja falvak népkönyvtárainak helyzetét. Tajli (Tachty) lakóinak 987 könyv kínál szellemi gyarapodást. Simon Anna nyugdíjas könyvtárosnő mellett a száz könyvbarát 480 művet olvasott el a már jelzett időszakban. Hidegkutat (Studna) mindössze háromszázan lakják, és az olvasnivaló sem több ennél, kötetekben számítva. A hatvan olvasó hat hónap alatt kétszáznyolcvan könyvhöz, jutott hozzá. A valamivel népesebb Vecseklő (Veöeklov) polgáraira még egy könyv sem jut átlagban. Ez meg is látszik a kölcsönzési százalékarányon. A közel ötszázas Öbáston (Stará Bašta) valamivel már jobb a helyzet. Könyvből éppenséggel itt sincs több, de Bálint Lajos könyvtáros — egyben az alapiskola igazgatója — a saját könyveit is az. olvasásigazodva?.. ban gyönyörűséget lelök rendelkezésére bocsátja. Üjbást (Nová Bašta) központi községnek nincsen könyvtárhelyisége. Ez még nem is volna olyan vészes, de könyvespolcok sincsenek. A kultúrházban (szekrényekben) kapott ideiglenes menedékhelyet a pár száz jobb sorsra érdemes .könyv. Gömöralinágyon (Gemerský Jablonec) felszerelés hiányában (?)- két esztendeje szünetel a kölcsönzés ... Eladdig az ifjúsági klub volt a „népkönyvtár“ hajléka, de onnan a könyvek felét ellopták ... Dobfenékről (Dubno) már csak annyit tudok elmondani, hogy ott még ellopnlvaló sem nagyon akad, a pár táskányi könyvet hozzáférhetetlenül őrzik, valahol... Összegezzük tehát: Ä hét település 3600 lakosa ugyanenynyi, tehát háromezerhatszáz könyvet forgathat unalmában. Minden bejegyzett olvasóra tizennégy könyv jut. Évente csak elenyészően kevés kötettel gyarapodik a könyvállomány. Vagyis kevés az olvasnivaló, s ami van, többnyire az is „antikváriumszagú, s ennek következtében kevés az olvasó. Az ok-okozati összefüggés nyilvánvaló, csakhogy semmit sem ér az efféle kimagyarázkodás. Ez nem segít azon, hogy a szakmunkások, a szakközépiskolát végzettek és az egyszerű falusi emberek általános műveltsége hiányos. Nagy dolog, ha valaki jó szakember a saját területén, de teljes értékűvé csak akkor válik, ha többékevésbé eligazodik a világ dolgaiban. Mi az oka annak, hogy csökken a könyv becsülete? Talán nem járok messze az igazságtól, ha megkockáztatom:' a diszkózene, a tévé, a képregény. A fiatalok többsége szívesebben kapcsolja be a rádiót, tévét, magnót, mintsem olvasna. Sem újságot, sem könyvet. Az olvasáshoz idő kell, azt pedig elrabolja a hifitornyok divatja, a tévé, a diszkózene. Pedig a könyvnélküliség nyomában borzongató szellemi szegénység jár és a „pótlék“ rohamosan terjeszti a rossz ízlést. Ez valóságos lelki betegség, mely kiéget a lélekből minden fogékonyságot. Elzárja a „megfertőzötteket“ a remekművekkel való találkozástól, amely nélkül a lélek sorvad, zsugorodik. Az általános’ iskola akkor végzi, jól a dolgát, ha beoltja növendékeibe az olvasás igényét, az értékhordozó művek felfedezésének és megértésének képességét. Meghökkentő adatok adták az alapot ehhez az eszmefuttatáshoz. Visszatérve hozzájuk, megismétlem: elenyészően kevés e könyvtárakban a könyvállomány, és fájdalmasan kevés ezen falvak olvasótábora. Úgy látszik, a szellem napvilágára — legalábbis itt — kevesen tartanak Igényt. Korcsmáról László Sokrétű népművelő tevékenység Ez a megállapítás nagyon is jellemző volt tavaly a CSEMA'DOK losonci (Luöenec) városi szervezetére, illetve a szervezet kebelében működő KORUNK Ifjúsági Klubra. Mint több helyütt, így az utóbbi években Losoncon is stagnál a színjátszás és a néptáncmozgalom, különféle okok miatt. Ezt a nagymúltú, közönséget vonzó kulturális tevékenységet igyekezett pótolni a CSEMADOK vezetősége a sokrétű népművelési, irodalmi, hagyományápolói és honismereti rendezvényekkel. A CSEMADOK második féléves munkaterve alapján az őszitéli népművelői tevékenység író-olvasó találkozóval kezdődött, amelyen Baranyi Ferenc, József Attila- és SZOT-díjas költővel, a Palócföld folyóirat főszerkesztőjével találkozhattak az érdeklődők. Alig két héttel később ismét megtelt érdeklődőkkel a városháza nagyterme, amely a múltban Is nagyon sok rangos rendezvénynek volt a színhelye. A CSEMADOK meghívója ezúttal történelmi előadásra invitálta a közönséget. Azon az estén Nemeskürty István, az ismert magyar író és történész tartott előadást az 1848-as szabadságharc előzmé" nyélről, illetve bukásának körülményeiről. Előadása új felfogásban világította meg a szabadságharc jelentőségét középeurópai viszonylatban. A KORUNK Ifjúsági Klub önálló szervezésében Jókai Mária Ismert néprajzgyűjtő tartott előadást a Zoboralja népművészetéről és néprajzáról. Ugyancsak a klub rendezésében valósult meg dr. Bordás Sándor előadása a párválasztásról és párkapcsolatokról. A modern technikáról sem feledkeztek meg a munkaterv összeállításánál. A számítástechnika és a kibernetika jelentőségéről dr. Novitzky Béla, a tudományok kandidátusa tartott figyelemre méltó előadást, amelyről nemcsak a számítástechnika területén dolgozók szereztek hasznos új ismereteket, de a jelenlévők Is közelebbről megismerték korunk eme jelentőségteljes tudományának a mindennapi életünkben való szinte nélkülözhetetlen alkalmazását. A felsorolt rendezvényeken kívül a KORUNK Ifjúsági Klub vezetősége önállóan is rendezett hetente különböző ismeretterjesztő akciókat. Ilyen volt például a popzene sztárjairól szóló, vagy a Világok születése és pusztulása című előadás, könyvújdonságok bemutatása, az 1984. évi filmfesztivál sikeres filmjeinek, rendezőinek, főszereplőinek ismertetése. Hetente rendszeresen klubestet, havonta pedig táncházat rendeztek, amelynek keretében Adám Lajos koreográfus tanította a fiatalokkal az egyes tájak néptáncait. Büszkeséggel mondhatjuk, tehát hogy városunkban, Losoncon a CSEMADOK helyi szervezete és a mellette működő KORUNK Ifjúsági Klub valóban sokrétű népművelő tevékenységet végzett az elmúlt esztendőben. CSAK ISTVÁN P A
