Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-26 / 4. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1385. Január 28. 14-VADÁSZAT • VADÁSZAT © VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT © VADÁSZAT • VADÁSZAT © VADÁSZAT © A bevándorló pazsmapocok Melyik természetjáró ember ne találkozott volna ezzel a nagytestű pocokfajtával, amelyet a köznyelv csak vízipatkányként emleget? Azt vifcznnt kevesen tudják, hogy ez az értékes bundájú rágcsáló nem őshonos képviselője hazánk, sőt Enrópa állatvilágának sem. Hiteles adatok szerint éppen nyolcvan éve telepítették ki Prága környékén az Észak-Amerikából származó állat néhány példányát. Azóta elárasztotta egész kontinensünket, élőterületének határait a Szovjetunió ázsiai részére is kiterjesztette. Ezt, a szinte hihetetlennek tűnő és páratlan gyorsságú térhódítást rendkívüli szaporaságának, valamint tavasszal és ősszel jelentkező vándorösztönének köszönheti. Ä pézsmapocok nősténye egy évben három, esetleg négy alkalommal fiadzik, és egyszerre hat-nyolc utódot hoz világra. 'Az eleinte jellegtelen szürke bundát viselő növendékállatok gyorsan fejlődnek és életük harmadik hetében már -önállóan táplálékszerző útra indulnak, sőt az úszás és a búvárkodás művészetét is megtanulják. A nőstény még akkor is megtűri ivarérett fiait a kotorékban, amikor már az új fészekaljat neveli. Űsszel, ha a kotorék járatai már szöknek bizonyulnak az egész család számára, a legelső fialáshól származó egyedek elindulnak, hogy új élőhelyet keressenek maguknak. Sokszor ugyanannál a vízmedernél maradnék és összehordott sásból, gyékényből, valamint iszapból kúp alakú építményeket emelnek a sekélyesben, melynek belsejében száraz fészket készítenek a víz szintje fölött. A fészkek bejárata mindig az építmény legalján, a vízfenéknél kezdődik. Ehhez hasonló, ám sokkal kisebb növényhalom ősszel minden kotorék közelében látható. Ezek a téli légzőnyílások elrejtésére és befagyás elleni szigetelésére szolgálnak, mivel a pézsmapocok télen is intenzíven táplálkozik és a jég alatt úszva meglehetősen hosszú kirándulásokat tesz. A pocokvándorlás második időszaka kora tavaszra esik, amikor is az állatok párkeresés céljából indulnak vándorútra. Ilyenkor nem riadnak vissza semmiféle akadálytól, emberi lakóhelyeken, településeken vágnak keresztül, többnyire éjszaka és mindig egyedül. Az ilyen vándorlás a pézsmapocok számára nagyon sokszor tragikusan végződik, különösen, ha napkeltéig nem sikerül elhagynia a házak. Udvarok környékét. (Ütöttek már agyon pézsmapockot tyúkólban is, persze a harcias háziasszony mindjárt a „vízipatkány“ számlájára írta minden nyomaveszett, vagy kóbor macska elhordta csirkéit.) Párra találva aztán együttes erővel kotorékot ásnak a partoldalban, melynek két, esetleg három kijárata a víz alá torkollik. Ezek a járatok az évek során tovább bővülnek, bonyolultak és meglehetősen lioszszúak lesznek. A pézsmapocoknak nálunk szinte alig van természetes ellensége. Különösen a kifejlett példányokat csak róka, kóbor kutya vagy nagyobb ragadozó madár ejti zsákmányul. Ezeket a rágcsálókat nagyobb mértékben csak az ember írtja, s erre szükség is van, mivel a pézsmapocok nagyon elszaporodva jelentős károkat okozhat. Járataival gyengíti a vízpartok, gátak szerkezetét és kárt tehet a veteményekben is. Étlapját csigákkal, kagylókkal, sőt hallal és vízen fészkelő madarak tojásaival is gazdagítja. A pézsmapocokra, mint minden más prémes vadra, nálunk is vonatkoznak az érvényes vadászati törvények. Vadászata engedélyhez kötött és a szaporodási időszakokban tiltott. A pézsmapocok vadászata meglehetősen fáradságos és időigényes. Legegyszerűbb módja a csapdázás, amikor a közepes nagyságú csapóvasat az állat kiszállóhelyeire helyezzük. Egy pocoknak több ilyen, összerágott növényekből álló kiszállóhelye is van, így ez a módszer nem valami hatékony. Sokkal eredményesebb a kotorékból történő hajtás. A vízbe torkolló kijárat elé legtöbbször varsát helyezünk, megfelel azonban az erősebb hálóból készült merítőszák is. A pézsmapocok vadászatának legeredményesebb, egyben legfáradságosabb módja a kotorékok kiásása. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a meliorációs csatornák partjainak felásása ezek megrongálásával azonos, ezért büntetendő cselekmény. Az említett módszernél elengedhetetlen egy vagy két kotorékeb igénybevétele. Szóljunk néhány szót a pézsmapocok természetéről, képességeiről. Köztudott, hogy ez az állat remekül úszik és kiváló búvár. A víz alatt eltöltött idő hosszát azonban sokan eltúlozzák. A pézsmapocok, tapasztalataim szerint egy-egy alkalommal átlagosan 1—1,5 percig tartózkodik egyetlen lélegzetvétellel a viz alatt, még akkor is, ha menekül. Nem kétséges, hogy ennél sokkal hosszabb időt, 5—10 percet is kibír, ám szerintem ez már a fuldoklással határos. Érzékszervei kitűnően működnek, bár látása mintha kissé gyengébb volna. Az óvatosan mozgó, vagy mozdulatlan embert néhány méterre megközelíti és csak az utolsó pillanatban veszi észre. Ilyenkor hatalmas csnbbanással a víz alá bukik és csak biztonságos távolságban merül ismét a felszínre. Érdekes megfigyelni ezt a 2,5 kilogrammos súlyúra Is megnövő hatalmas pockot veszélyhelyzetben. Sarokba szorítva hátsó sonkáira ülve felegyenesedik, miközben furcsa hangokat hallat. Ha az ember, vagy kutya túl közeire merészkedik, bátran támad és harcol az utolsó pillanatig. Hatalmas metszőfogaival mély, fájdalmasan vérző sebeket ejthet ellenfelén. A teljesen kifejlett példány harc közben nem ad ki semmiféle hangot, még a kutya halálos szorításakor sem. Igaz, hogy veszély esetén a szülők elsőként menekülnek a kotorékból, de megtörtént már az is, hogy a nőstény fogai között tartva, a víz színére emelve próbálta menteni magatehetetlen utódait. A pézsmapocok bundája a tél előrehaladtával mind szebb, dúsabb lesz, ezért legértékesebb a február végén elejtett példányok prémje. Az ilyen prémekből, készült bunda viszonylag drága, ám nagyon szép, könnyű, finom tapintású. Budnár Pál l lőfrás ide, rendelet oda, tény az, hogy ma sem kap a vásárló a puskához semmiféle írásos tájékoztatót, amely a gyártmány egyedi sajátosságainak részletes leírását tartalmazná. Mindössze egy stencilezett lapot adnak -a vevőnek, amely egyaránt „vonatkozik“ az egy- és kétcsövű, valamint az automata sörétes puskákra. A fegyver műszaki adatai, a teljesítmény, a szórás, és az olyan sokat emlegetett „terítés“ mind csak a vásárlás után derül ki. A vadászboltok eladói ugyan részletesen elmagyarázzák a puska kezelését, karbantartását, sőt felvilágosításokat adnak a puska használhatóságáról is. Csak-, hogy — és ez igazán sajnálatos jelenség — a tisztelt vevők, sokszor ezekre az intelmekre oda sem figyelnek, úgy tűnik, mindent jobban tudnak. Gyakorta előfordul, hogy egy egész csapat verbuválódik össze a fegyver vásárlásakor, amelynek minden tagja önjelölt fegyverszakértő. Röpködnek a jó tanácsok, egymás után kapkodják vállba a fegyvert, célozgatnak, bírálnak s eközben a későbbi tulajdonos elmulasztja meghallgatni az eladók valóban megbízható és szakszerű magyarázatait. Ilyenkor hallhatók az olyan hajmeresztő, melldöngetó jó tanácsok, amelyek később, ba baj van, késhegyig menő viták forrásai lehetnek. Az újonnan vásárolt fegyverrel a vevőnek a vadászaton kívül tulajdonképpen semmi dolga nincsen. A puska bevizsgálva kerül az üzletekbe, és a mellékelt műszaki vizsgálat „bizonyítványa" tíz évig érvényes. A vásárlástól számított egy éven át érvényes a garancia, három évig a szavatosság. Am a vevőnek nemcsak jogai, hanem kötelezettségei is vannak. Ilyen kötelezettség a rendeltetésszerű használat és a fegyver rendszeres ápolása. Hanyag, rendetlen kezelés ese-Fotú: CSTK Ha új a puska tén —, különösen az NDK-bell Merkel puskáknál — egy éven belül is bemaródhat a belső csőfal, tönkremehet a barnítás. Nem ritka eset az sem, hogy az új puska csődudorossá válik. Enn'ek oka legtöbbször az, hogy vadászat közben idegen anyag — rög, faág, hó, sárdarab — kerül a csőbe, és a megnövekedett gáznyomást a legjobb anyagból készült csövek sem bírják. Ezt utólag bebizonyítani nem könnyű. Terjed az a rémhír Is, amely szerint a mai puskák belső csőfala krómozott, ezért felesleges a tisztítás. A szovjet sörétes fegyverek nagy részénél igaz is a krómozás, de ez sem jelenti, hogy a puskát vadászat után vizesen be lehet tenni a tokba, hazaérve pedig a szekrénybe. Minden fémből készült „szerkezet“ szereti az olajat, és aki puskát vásárol magának, az vegyen hozzá olajat, fegyvertisztító felszerelést is. Ki nem ismeri az új puskás tükör előtt vagy csak otthon a szobában végzett vállbakapási „gyakorlatait“. Eközben sűrűn és szorgalmasan csattogtaja az üres puskát, amellyel egyes típusok ütőszegeit ugyancsak hamar tönkre is teszi. Az ütőszegek ütőereje ugyanis úgy van beállítva, hogy azok erejét rézből készült, lágy csappantyú felfogja. Az üresen csattanó puska minden hozzáértőt joggal idegesít, mert ezek a „gyakorlatok“ előbb-utúbb kárt okoznak. Éppen ezért — és nem lehet eleget ismételni — minden alkalommal egy-egy kilőtt hüvelyt tegyünk a tölténykamrába, és csak akkor sütögessük a puskát. Lehet, hogy sokak számára felesleges óvatosságnak tűnik ez, de érdemes megfigyelni, mi történik egy társasvadászat előtt, ha valaki új puskát húz elő a tokból. Kézről kézre jár, mindenki ki akarja próbálni, közben sűrűn vállba kapkodják, és a csettenésekre a boldog tulajdonos arcára fagy a mosoly. Különösen akkor, ha ez' után a vadászaton sorra csütörtököt mondanak az olyan töltények, amelyeket mások vidáman ellőnek. Igenis félteni kell a puskát, hiszen aki megvette, sokáig szeretné használni. Aki igazán szereti a puskáját, előbb viszi el azt a fegyverműveshez mint fordul saját panaszával az orvoshoz. —-N—j © HORGÁSZÁT © HORGÁSZÁT © HORGÁSZÁT $ HORGÁSZÁT © HORGÁSZÁT © HORGÁSZÁT © HORGÁSZÁT © HORGÁSZÁT © HORGÁSZÁT Télen sem tétlenkednek Szabó László, a szakkör vezetője képekről ismerteti a halfajtákat Odakint szél kavarja a havat. Ilyenkor legjobb bent a meleg szobában, s az ablakon át figyelni a téli világot. Mi is a melegben beszélgettünk Szabó Lászlóval, a Vágsellyei (Šaľa) Pionírház mellett működő ifjú horgászok szakkörének vezetőjével. A helyiségben rajtunk kívül ott efeorgoskodtak sporthorgászatot kedvelő fiatalok, akik éppen a horog felkötését gyakorolták. Többek között ezt is meg kell tanulnia annak, aki nem akar mindig a más segítségére szorulni. Ezek a fiatalok bizonyosan rájöttek arra, hogyan tölthetik kellemesen szabadidejüket. Hiszen a Sporthorgásznak akkor sem kell tétlenkednie, ha a folyók és tavak vizét vastag jégpáncél borítja. A beszélgetés során megtudtam. hogy hozzávetőlegesen hatezer korona értékű felszerelésük van, s a pionírház vezetősége, élén Gábor Lajos igazgatóval és Ladányi Évával, a természettudományi szakkörök vezetőjével, minden támogatást megad. Ezt bizonyítja, hogy újabb kétezer korona értékben bővíthetik a szakkör felszerelését. örvendetes, hogy a taglétszám gyorsan szaporodik, ám mindez persze gondokkal is jár. Igaz ugyan, hogy a szakkör tagjai közül többnek van saját felszerelése, de az leggyakrabban csak a hagyományos horgászathoz elegendő. A kör tagjai elsajátítják az igazi »sporthorgászat alapjait, megismerkednek ennek szabályaival. Ilyenkor a. téli időszakban sem tétlenkednek. Főleg az elméleti rész kerül előtérbe, ám azért az oktatás gyakorlati oldalát sem hanyagolják el: javítják a felszerelést, különböző segédeszközöket készítenek. A szakkör tagjai az egész év folyamán pontosan kidolgozott terv szerint dolgoznak. Megismerkednek többek között a víz körforgásának sajátosságaival, tudatosítják a víztisztaság fontosságát, tanulmányozzák a halak fiziológiáját és természetesen a sporthorgászat gyakorlati oldalát' is elsajátítják. Fontos, hogy minél korábban alaposan megismerjék a horgászás szabályait, s azokat be is tartsák. Megtanulják, hogyha a kifogót hal méreten aluli, kíméletesen vissza kell engedni a vízbe. A kör tagjai rendszeresen bekapcsolódnak a környezetszépítési akciókba. A hulladékgyűjtés során kapott pénzt pedig különböző díjak vásárlására fordítják. Reméljük, hogy ezek a fiatalok, akik most ismerkednek a sporthorgászattal, a természet szépségeivel, annak védelmével, nem felejtik el felnőtt korukban sem azt, amit elsajátítanak. Kép és szöveg: ADAMCSlK FERENC A horgászáshoz a legkülönfélébb alakú és tömegú ólomsúlyukra van szükség. Ha rendelkezünk az öntéshez' nélkülözhetetlen ólomhulladékkal (vízvezetékcső, kerekek egyensúlyozására használt ólomnehezék stb.), magunk is elkészíthetjük horgászmódszereinknek, tetszésünknek megfelelő ólmainkat. Az öntéshez ha lehet tiszta, puha ólmot használjunk, mert ennek öntése könnyebb, ugyanakkor nagyobb a fajsúlya, ezért kisebb térfogatú ólmok készítését is lehetővé teszi. Az ólom biztonságos öntésére kiselejtezett kávékiöntő edényt, vagy konzervdobozt használhatunk, ezt lássuk el 6 mm-es fém fogantyúval, melyre fanyelet erősítünk. A doboz palástjának felső részén alakítsunk ki a -nyélre 90 fokban csőrszerü kiöntőnyílást. Az olvasztóedényt sohase töltsük színüllig ólommal, mert a nagy menynyiségü ólom tömegénél fogva nehezebben kezelhető, kivált, ha a nyél hosszú. Az öntést mindig nyugodt körülmények között végezzük! Az ólmok kialakítására több módszer kínálkozik, az ólomlapből való fűrészeléstől a szakszerű fém öntőformába történő öntésig. A gipsz öntőforma — bár könnyen kialakíthaté — nem elég tartós, a sarkok letöredeznek, különösen az ólom eltávolításakor. Az ólomkészítésnél ezért ne az ólmok pontos, szimmetrikus alakját tartsuk elsődleges követelménynek, hanem azt, hogy viszonylag kis idő alatt állíthassuk elő azokat és az öntéshez használt formából könnyen eltávolíthassuk az ólmot, illetve a csúszóőlmok esetében a behelyezett huzalt, mely a tengelyirányú furatot biztosítja. Rögzített ólmok készítésénél jobban tesszük, ha az ólom megfúrása helyett 1—1,5 mm-es huzalból (az öntés előtt) fület helyezünk a megfelelően előkészített öntőformába, melyre ráöntjük az ólmot, mintegy beágyazva a fiit e célra kialakított részét. Asszimmetrikus alakú ólmoknál, mivel ezek hajlamosak a zsinór csavarására, célszerű az egyik forgókapocs egyik felét az ólom csúcsába helyezni. Folyóvízben előnyösebbek a lapos ólmok, főleg, ha a szereléket egy helyben akarjuk tartani. E célra kitűnően megfelel kanálba, vagy a vándorkagyló héjába öntött ólom. (Egy normál evőkanálba öntött élőm súlya kb. 80 gramm.) Olyan helyeken, ahol a meder nem akadós, hanem inárgás, sóderes, homokos. gyors vízben a helybentartást jól megoldhatjuk az ólomba öntöttt három, lágyabb huzalból -készített „vasmacskautánzattal“, mely elakadás esetén akár 0,25-ös zsinórral is kiegyenesedik egyenletes húzásra. Ezeknek az ólmoknak elsősorban a készítése partról márnázó, kecsegéző horgászok vehetik hasznát. Lapos, szögletes ólmokat (háromszög, trapéz, rombusz) legegyszerűbb 1—1.5 mm vastagságú vas vagy rézlemezből laposfogóval hajlított formába önteni. A lemezt megfelelő hajlítás után az egymást kissé túlfedő lemezvégeket szegeccsel erősítsük össze! Az öntőformát olyan magasra méretezzük, hogy felső fele kb. öt mm-rel nagyob legyen, mint az alsó. A csúszó ólom furatának központosságát oly módon biztosíthatjuk, hogy a lemezforma felső felén kiömlőnyílást fúrunk, az esetleges töbhletőlom kifolyásának biztosítására. A csúszó ólmok furatát kellően bőre méretezzük, legjobbb a 22 mm-es kerékpárküllő, melyre a könnyebb mozgatás céljából szemet hajlítunk. Hosszabb, nagyobb ólmoknál a huzalt merítsük síkporba vagy enyhén zsírozzuk meg, hogy könnyen eltávolítható legyen a megszilárdult ólomból. Huzalólmot, gümbólmot már csak fém öntőformába önthetünk gazdaságosan. A formát legjobb két sík felületű 10 mm vastag vasdarabból készíteni. A két féldarabot először két illesztőcsappal stabilizáljuk, majd berajzolás után 2 mm-es fúróval fúrjuk át mindkét anyagot. A 2 mm-es furatok a továbbiakban biztosítják a félgömbölyűre megköszörölt csigafúró számára, hogy a két fél formán a gömbfelek egymással pontosan szembe kerüljenek. A felöntőfuratokat kellően bőre méretezzük, például 10-es gömbálmokhoz 4 mm-nél ne legyenek kisebbek. A huzalólmok készítése már egyszerűbb: a két félforma találkozásánál pontozás után megfelelő átmérőjűre és hosszúra fúrjuk az öntőformát. Ehhez hasonlóan készítünk nagyobb átmérőjű hengeres ólmokat is, melyeket némi reszelés, faragás után szivarőlommá alakíthatunk, természetesen ezeknél a tengelyirányú huzalt is a formába kell helyeznünk ez öntés előtt. A balinólom jobb, ha a hagyományos szimmetrikus szivaralak helyett kissé lapított, enyhén excentrikus. A 3, 4, 5 mm-es huzalúlom öntésénél célszerű, ha a formát jól előmelegítjük, mert így nem fordulhat elő, hogy az ólompálca nem folyamatos. Az úszós horgászatnál kedvelt sőrétekről csak annyit, hogy ezekből le-, hetőség szerint igyekezzünk a puhább ólomból készülteket beszerezni, nehogy a zsinórt megsérthessék. Keményfa deszkalapra egy sörétet kissé rákalapélva készítsünk á sörétszemek számára félgömb alakú fészket, melybe a sörétet behelyezve éles késsel kialakíthatjuk a hasítékot. Hasításnál jól érzékelhető az ólom puhasága. t M. H.
