Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-29 / 26. szám
12 .SZABAD FÖLDMŰVES 1985. június 29. Streda) árásban évi napjait a korszerű A belüzemi önálló elszámolási rendszer t tapasztalatai és tanulságai Ä negyedik év telik azóta, hogy 1982. január 1-én a mezőgazdaságban is hatályba lépett a népgazdaság tervszerű irányításának tökéletesített rendszere. Célja és küldetése a népgazdaság többi ágazatához hasonlóan a mezőgazdaságban is a hatékonyság növelése, aminek abban kell megnyilvánulnia, hogy azonos ráfordításokkal az előbbieknél nagyabb termelési értéket állítsunk elő. Hogy ez sikerült-e vagy nem, az elsősorban a jövedelmezőség alakulásában, a költségráfordítások és az elért nyereség arányainak, vagyis á rentabilitás növekedése mértékében tükröződik vissza. Ahhoz, hogy a hatékonyság ténylegesen emelkedjék, minden üzemben ennek megfelelő, egybehangolt intézkedések szükségesek. Ez a körülmény a CSKP KB 4. ülésének határozataival összhangban újra ráirányította a figyelmet a belüzemi önálló elszámolási rendszer alkalmazására és kihasználására. Mert hát mi is e rendszer elvi alapja? Nem más, mint az a természetes felismerés, hogy a kitűzött gazdasági célok összváltalati méretben is akkor valósulnak meg legteljesebben, ha a velük kapcsolatos feladatok minél kisebb szervezeti egységekre vannak lebontva és ezek minél jobban érdekeltek e feladatok teljesítésében. Ennek folyamán tényleg rendszeresen mindent megtesznek azért, hogy termelési feladataikat az előirányzottnál alacsonyabb ráfordításokkal oldják meg és ennek következtében a tervezettnél nagyobb jövedelemképződést érjenek el. Kétségtelenül lényegbevágó célokról van szó! Mi sem természetesebb tehát, hogy most, több mint három évvel az új kurzus megkezdése után tárgyilagosan szemügyre vegyük, mit valósítottunk meg az új irányítási rendszer alapfeladataiból, a hatékonyság növeléséből és ehhez milyen következetességgel és sikerrel használtuk ki a belüzemi önálló elszámolási rendszert mint eszközt. A választ legtárgyilagosabban ez elért eredmények adják meg. Az eredmények kétségtelenül jelentősek: a többségében kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére nőtt a bruttó mezőgazdasági termelés, nőtt a nyereségképződés és javult a fajlagos költségráfordítás. Ezek az eredmények azonban nem kizárólag a hatékonyság javulásából erednek, bennük jelentős részük van az új közgazdasági szabályozóknak is. A javulás mértéke egyrészt nem meríti ki sem a lehetőségeket, sem a szükségleteket, másrészt igen nagy szóródást mutat az egyes mezőgazdasági üzemek között — mégpedig nem aszerint, hogy az egyes üzemek alkalmazzák-e vagy sem az önelszámolást! Az első és alapvető hiányosság abban áll, hogy a gazdálkodás megítélésében továbbra is a mennyiségi szemlélet az irányadó és nem nyert teljes elismerést közgondolkodásunkban az önköltségcsökkentés, a jövedelmezőség és a költséghatékonyság megbecsülése. Még mindig nagyobb társadalmi presztízst jelent az üzemvezető részére a termelési terv menynyiségi túlteljesítése, bármi költségek árán is (még ha nehezen értékesíthető és a társadalmi szükségletet meghaladó termékről van szó), mint a tervezettnél jobb rentabilitás elérése, holott ez tényleges hatékonyságnövelést jelent. Sajnos nem egy efszelnököt mosolyogtak már ki azért, mert kemény szervező munkával a tervezettnél nagyobb nyereséget és jobb rentabilitást ért el és ezáltal nagy összegű nyereségadót kellett az állami költségvetés javára befizetni Mivel gazdasági kapcsolatainkat az elmúlt évtizedek során a keresleti piac és a direktív tervezési rendszel irányította, szemléletünk is nehezen vált lépést az új irányítási rendezel bevezetésével megnőtt vállalati önál lóság és a belőle származó új gazda sági kapcsolatok irányába, melyeke! egyre ipkább a kínálati piac hatása alakítanak. Mindez nagyon világosan megma tatkozott az utóbbi két évben, ami kor egyre több termék értékesítésé vei kapcsolatban jelentkeztek gon dók, mivel a termelés e termékekbő tartósan vagy átmenetileg meghalad ta a társadalmi szükségletet. Nen könnyű megszokni, hogy üzemgazda sági szempontból nem az a dönti hogy mennyi húst, tejet, tojást, vág; egyéb terméket adtunk a piacnál vagy termeltünk. Ez csak eszköz, i fő kérdés, hogy ennek következtébe! mekkora jövedelmet értünk el, ami a felhalmozás és a fogyasztás céljai ra használhatunk fel. Nem elégg A Dunaszerdahelyi (Dunajská rendezik meg az „Üj technika gépi berendezések bemutatására évente több szövetkezetben termelési módszerek és Fotó: Kalita mással teljes összhangban állani. Ezek: az üzem szervezeti és irányítási struktúrája, a tervezési rendszere, a nyilvántartási rendszere, az elemző -és kiértékelési rendszer, és ami a legdöntőbb: az anyagi ösztönzők rendszere. E tényezőknek szerves egységet kell képezni, enélkül ez nem megy, és nem is mehet. Sajnos, ezt a tényt még az elméleti munkahelyek némelyike sem tudatosítja eléggé. Bizonyítja ezt az a tény, hogy külön tudományos dolgozó foglalkozik az önálló elszámolással kapcsolatos üzemszervezési kérdésekkel, más a számviteli kérdésekkel, ismét mások a kalkulációval és árképzéssel és továbbiak a jutalmazással, viszont ritkaságszámba megy az, aki a belüzemi önálló elszámolás kérdéskomplexumával, mint szerves egységgel foglalkoznék. Így aztán nem csoda, hogy a magas szintű és tudományos értékű részeredmények a legutóbbi időkig nem álltak össze olyan egységes módszertanná, mely biztos útmutatást szolgáltatna azok számára, akik az önálló elszámolási rendszert a gyakorlatban mint jól funkcionáló, szerves egységet hivatottak működtetni. Az első alapvető hiba a gyakorlati tapasztalatok szerint magában az önálló elszámolási egységek meghatározásában és kijelölésében szokott jelentkezni. Sok üzemben a szervezeti-irányítási rendszer nincs összhangban az önálló elszáomlási egységek rendszerével. Mint ismeretes, mezőgazdasági üzemeink jelenleg vagy ágazati elvek szerint, vagy területi elvek szerint vannak tagolva. Ennek megfelelően vagy ágazatokból (növénytermesztési, állattenyésztési, műszaki-szolgáltatási ágazatokból), vagy gazdaságokból, (melyekben valamennyi ágazat megtalálható) állanak. Ugyanilyen elvek szerint tagolhatók alacsonyabb fokú szervezeti egységekre az ágazatok, vagy a gazdaságok is. Az így létrehozott szervezeti egységek egyúttal önelszámoló egységek is, mégpedig vagy gazdasági központok, vagy költségközpontok. Ezek abban különböznek egymástól, hogy mfg a gazdasági központoknak teljes körű termelési és pénzügyi tervük van. beleértve a nyereségképzési feladatot is, addig a költségközpontnak csak a termelési feladatai vannak, naturális egységekben meghatározva a teljesítésükhöz kimeríthető azon költségfajtákkal t együtt, melyek merítésére az illető ■ önelszámoló egység befolyást tud . gyakorolni. Azt, hogy az üzem me■ lyik szervezeti egységét milyen foko■ zatú önelszámoló egységként szerve■ zi meg, azt a konkrét feltételeknek i és lehetőségeknek figyelembe vételé- i vei magának kell eldöntenie. A gaz- I dasági központok önelszámolása ter! mészetesen bonyolultabb és munka, igényesebb feladat, belőle tehát csak- annyit szervezzünk, amennyivel ЫI runk. A számítástechnikát alkalmazó- tizem többet, a kézi könyvelésű üzem- kevesebbet. A’talában elmondhatjuk, t hogy legalábbis az egyes ágazatokat- és gazdaságokat gazdasági központt ként kell megszervezni. Az alacso, nyabb fokú szervezeti egységek i (komplex brigádok, termelőcsoportok, tenyészcsoportok, farmok stb.) szervezhetőek költségközpontként is. A lényeg: ne markoljunk többet, mint amennyit meg is tudunk fogni! (Folytatjuk) Dr. CSÉFALVAY GÄBOR ELŐTÉRBEN a tudományos műsaki fejlesztés A Dunaszerdahelyi (Dunaská Streda) járásban a közelmúlthin tartották meg a Csehszlovák Tudimányos- Műszaki Társaság járási koherenciáját. Első ízben gyűltek öss$ számvetésre a küldöttek, hiszen a CSTMT járási bizottsága 1983 őszén alakult. Az eltelt rövid időszak egyérelműen bizonyította, hogy a szerveze létrehozása megalapozott volt. j járás mezőgazdasági üzemeiben ütenesebbé vált a belterjesítés folyamta, a munka hatékonyságának növtésére irányuló törekvés, amely az in?nzív gazdasági fejlesztésben nyilVnuít meg. Ebben a folyamatban nagy jeletősége volt annak, milyen ütembenaikalmazzák a tudományos és műszki ismereteket a gyakorlatban. A Járásban adottak a feltételek a tudományos-műszaki fejlesztés erei. ményeinek kihasználásához. A CSTM megalakulása óta eltelt Időszakbat szervezetebben folyik ez a munka. Az ehhez szükséges anyagi, szervezési és káderfeltételek adottak. Megállapítást nyert azonban, hogy nem minden munkahelyen élnek a tudományos-műszaki fejlesztés lehetőségével, és továbbra is akadnak kihasználatlan tartalékok. Gyakran a kívántnál lassúbb ütemben halad a termékek és a termelési technológiák felújítása. Több esetben a járásban sem sikerült lerövidíteni a tudománykntatás-termelés ciklusát. Persze, akadnak jő'példák, melyek száma az utóbbi időben egyre gyarapodik. A CSTMT alapszervezetei élen járnak ezen a téreti, s munkájuk révén egyre több jő ötlet és bátor kezdeménye, zés született. Munkájukban nagy jelentőséget tulajdonítanak a munkához való szocialista hozzáállásnak és a szncialistaverseny-mozgalom egyes formál k'bontakozásának. Mindez kedvezően befolyásolja a társadalmi termelés hatékonyságának növelését. A CSTMT járási bizottsága aktív részvételéve hatékonyan járult hozzá a műszaki fejlesztés új progresszív irányzatának a termelésije történő bevezetéséhez Tekintettel ama, hogy a Dunaszerdahelyi járás nem rendelkezik kitér jedt tudományos-műszaki alappal ezért a tudományos-műszaki fejlesztést egyrészt a járáson kívül elér! eredményekre összpontosították, más részt felkarolják a dolgozók alkotí A készülék magminta-befogadó és érzékelő egységei Akusztikus magfertőzöttség - mérő A zsizsik veszélyes kártevője a borsónak, és még inkább a babnak. A magvak zsizsikkel valő fertőzöttsége azonban ránézéssel nem vehető észre, aminek következtében a fertőzött magokkal könnyen a tárolóba kerülhet és az ott elszaporodhat. Egy magyar biológus, Melis Mihály találmánya az Insectometer nevű műszerújdonság lehetővé teszi a zsizsikesség, valamint a másféle egyéb rovarfertőzöttség mértékének nagy biztonsággal történő megállapítását. Az általa kimunkált és több országban szabadalmaztatott eljárás azon a felismerésen alapul, hogy a rovarok egész fejlődésük alatt keltenek valami, emberi füllel ugyan nem hallható, mégis érzékelhető zajt, negyven Celslus-fokos hőmérsékletre pedig minden kártevő menekülésszerü mozgással és az ezzel járó erőteljesebb és állandó zajkeltéssel reagál. Ezeket a hangokat az Insectometer akusztikus érzékelője egymilliószorosra erősíti és elektromos jelekké alakítja át, amelyek azután egy digitális kijelzőn (vagyis számjegyekkel) leolvashatók. Az alig öt percig tartő vizsgálati Idő alatt észlelt hanghatások számából következtetni lehet a feríőzöttség mértékére. Már közel félszáz rovarfajra vonatkozólag tudják, hogy egy adott nagyságú vetőmagtételnél mekkora ímpulzusérték felel meg bizonyos rovarszámnak. A 12 voltos akkumulátorral üzemeltethető és hordozható berendezés olyan oszcilloszkóppal is kiegészülhet, amely a hanghatások jellemző görbéjét Is kirajzolja, arra való tekintettel, hogy minden rovarfaj hangkeltése más és más frekvenciatartományba esik. Ily módon azonos idő alatt több ezerszer annyi magva! lehet vizsgálni, akár a betakarítás helyszínén is, mint az eddig szokásos, sokkal időigényesebb eljárásokkal. (K. t.) jövedelemközpontű üzemeink cselekvési beidegződése és ez meglátszik abban is, hogy nem eléggé aktívan veszik igénybe azokat a haladó szervezési és irányítási módokat, melyek a jövedelemképződés hatékonyságának növelésében rendelkezésre állanak. Vonatkozik ez egyebek között a belüzemi elszámolási rendszer felhasználására is, mint a közgazdasági hatékonyság fokozásának komplex eszközrendszerére, mint ahogy azt a CSKP KB 11. ülésének határozatai is kiemelték. A belüzemi önálló elszámolási rendszer nem új dolog a mezőgazdasági üzemek gyakorlatában. Szovjet példák nyomán már az SO-as években több mezőgazdasági üzem több elemét sikerrel alkalmazta, főleg azokban az években, amikor még a munkaegységek szerinti jutalmazás volt érvényben. Sajnos, összefüggő, egységes rendszerré nem fejlődött, mivel a szilárd munkajutalmazásra valé áttérés és a tervutasításos irányítási rendszer erősítése csökkentette az iránta való érdeklődést. Hiányzott az alkalmazásához szükséges egységes módszertan is, sőt az ez irányú elméleti kutatás is nagyon a háttérbe szorult. Mindez nagyon éreztette a hatását az új irányítási rendszer bevezetése után, amikor a belüzemi önelszámolás alkalmazása objektív szükségletié és ennek következtében fontos politikai feladattá is vált. Elégtelen volt az elméleti felkészültségünk és nagyon hiányosak voltak a gyakorlati tapasztalataink. Szinte menet közben kellett a tapasztalati tények elemzésével és általánosításával a szükséges módszertant kialakítani és gyakorlatilag kipróbálni. Sok esetben nem az elmélet irányította a gyakorlatot, hanem éppen fordítva: a gyakorlat nyújtott útmutatást az elmélet számára. Sajnos, ez még napjainkban is erősen érezhető, noha a belüzemi önelszámolási rendszer bevezetése látszólag nagyon eredményes volt. Az állami gazdaságok még 1982- ben bevezették, a szövetkezeteknek csaknem a fele 1983-ban, 1984 végére pedig már az efsz-ek döntő többsége alkalmazta. Bevezetése folyamatban van a közös mezőgazdasági vállalatoknál is. A számszerű eredmények tehát jelentősek. Sajnos, ugyanezt nem mondhatjuk el a tartalmi színvonalra vonatkozóan. mint ahogy ez kitűnt a Nitrai Mezőgazdaság-racionalizálási Vállalat ankétjének eredményeiből is. A bevezetést sok helyen kampányfeladat! nak érte’mezték, kellően sem poli■ tikailag, sem szervezésileg nem ké’ szítették elő és megelégedtek a for' mális alkalmazással. A legfőbb hiba abban jelentkezik, hogy a belüzemi . önelszámolásra nem mint rendszerre tekintettek, hanem annak csak egyes i elemeit próbálták meg alkalmazni, t persze csekély eredménnyel. Nem ér. tették meg a lényeget: azt, hogy a . rendszer éppen azáltal válik rend[ szerré, hogy teljes, vagyis hogy eb- I bél semmi sem hiányzik és az egyes . elemek egymással szerves összefüg- géshen állanak. A tapasztalatok azt i már az 50-es években megmutatták, . a mostaniak pedig tömegméretben t igazolták, hogy a belüzemi önálló t elszámolási rendszert csak komplex . formában lehet sikerrel alkalmazni, . az egyes elemek elszigetelt alkalma. zása csak öncsalást jelent. , Minimálisan S tényezőnek kell egy-К kezdenónyezését, amely elősegíti a kitűzött célok megvalósítását. Az alapszenezetek aktív tevékenységét a járási bizottság biztosítja. A szeri vező és rányító munkát két koordinációs blsottság végzi. A járásban jelenleg 28 alapszervezet fejt; ki tevékenységet, összesen 1190 taggal. Örvendetes jelenség, hogy a műszaki-gazdasági dolgozókon kívül sok fizikai dolgozó is bekapcsolódott munkájukba. Közöttük szép számban vannak azok, akik egyben a komplex ésszerűsítő brigádokban és a szocialista brigádokban tevékenykednek. Az elmúlt időszakot nemcsak a tagság létszámának dinamikus fejlesztése, hanem az alapszervezetek módszertani irányításának tökéletesítése és a vezetőségek stabilizálása jellemezte. Ily módon létrehozták az idei célok megvalósításának feltételeit. A mezőgazdaság szakaszán IS alapszervezet tevékenykedik, a kezdeti nehézségek és problémák ellenére mzitív eredménnyel. Alapvető célul Vtizték ki a járás mezőgazdasági terelésének növelését, hatékonyságá•k fokozásét, a tudományos-műszak fejlesztés gyakorlati alkalmazásá*4 javítását és meggyorsítását. A kizött tematikai feladatokat reáliáik. Jelentős eltérések tapasztalha% azonban az egyes alapszervezétfc aktivitásában. Atipar és a szolgáltatások vonalán i alapszervezetet tartanak nyilván. Munkájukat sokban körülményesebé teszi az a tény, hogy a járásbai.nincsenek vállalati ígazgatóságok.snnek kapcsán nehézségek adódtál az együttműködés módozataiban, illetve az alapszervezetek , irányításban is. Jelentő eredményekről adhatnak I számot -acsTMT alapszervezetei a i politikai bvelés terén és a szakmai i továbbképsspen. Az alapszervezetek ' 61 tematiky feladat megoldásán dol- I goztak, átél 45.0t sikeresen meg- 1 oldottak. Kivező hatást gyakdroltak ; az alapszer>Zetek az újítómozgalom . továbbfejleszsére ,s д járásban . összesen 389jjjtósi javaslatot és há. rom találmán; nyújtottak be, melyeknek társadéin értéke megközelítőleg . tízmillió komi. az elmúlt évben 12. t ízben rendezté meg a tudomány és . technika napja továbbá 26 konfe- 1 renciát és sztjináriumot tartottak. . Néhány ilyen özejövetelen külföldi szakemberek is észt vettek. Kezdeményező munkát-égeztek ezen a téren a tégi (tehice), a Dióspatonyi (Orechová PotôňlEfsz-ekben működő alapszervezete. Hasonló aktivitást fejtett ki a lilizradványi (Giližská Radvaű) Csíkoz Efsz átszervezte is. Sikerben bonyolították le az Agrofilm elivezésű kerületi filmfesztivált is, myen a Nyugatszlovákiai kerület 10 cSTMT-tagja vett részt. Munkájukat ebben« évben a tagok aktivizálására ésg kitűzött tematikus feladatok egvalésítására összpontosítják. Tevéinységük vezérvonalát a CSKP Köionti Bizottsága 8. ülése határozajnak gyakorlati átültetése alkotja. ; célból hirdették meg „A járás Iqobb CSTMT- alapszervezete“ című veenyt és „Az újítómozgalom hónapját' js. ReáJis és megalapozót,célokat tűzött ki a CSTMT első já^sí konfeferenciája, melynek ugvgndezésft minden bizonnyal előseji a jarás iparának és mezőgazdaságnak komplex fejlesztését, a haték-yság növelését és a minőség javíhát. SVINGE ISTVÁN
