Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-06-29 / 26. szám

8 SZABAD FÖLDMŰVES 1985. jánius 29. Vizsga a javából 1985. május 27—29-0 között ke­rült sor az Ipolysági (Šahy) Me zögazdasági Szakközépiskolában a Nyugat-szlovákiai kerület mező­­gazdasági gépésztanulőinak ügyes­ségi versenyére. A versenyen a kerület tizenegy szaktanintézeté­nek harminchárom tanulója vett részt. A harmadik évfolyam tanu­lói háromtagú csapattal verse­nyeztek. Köztük a rendező iskola csapata is. A verseny anonim jel­legű volt — az értékelő bizottság a kiértékelésig csak a versenyzők rajtszámait Ismerte. Az ünnepélyes megnyitón részt vett Ladislav Karšay mérnök, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium dolgozója; megjelen­tek továbbá a járási és városi párt- és állami szervek képviselői, valamint az Ipolybalogi (Balog n-ad Ipfom), a Palásti (Pláštovce) és az Ipolysági Efsz meghívott vendégel. A versenyt Danis Ferenc agrármérnök, az iskola igazgatója nyitotta meg. Megnyitó beszédében egyebek között így szólt a tanulókhoz: „Azért jöttetek ide. hogy össze­mérjétek erőtöket, ügyességeteket, s bebizonyítsátok, hogy jól felké­szültetek leendő hivatásotokra. Iskoláitokban ti vagytok a leg­jobbak, ezért ez a verseny azt is tükrözi majd, hogyan készítettek fel benneteket tanáraitok és mes­tereitek. Ne csak saját képessé geiteket mutassátok be, hanem igyekezzetek jól képviselni azt a szaktanintézetet, ahol tanultok. Egyszóval ez a verseny az isko­lák bemutatkozása is.“ Ezután Raksányi Tamás szak­oktató ismertette a verseny kül­detését és feltételeit, a versenyzők feladatait, s a kiértékelés krité­riumait. Kisorsolták a versenyzők rajtszámait és több helyszínen, munkahelyen megkezdődött a szakmai-ügyességi verseny. Az iskola közelében sötétkék munkaruhában jókedvűen és szor­galmasan versenyeztek a tanulók. Aki éppen nem versenyzett, kíván­csian figyelte ellenfelét. A tűri (.Törovce) terepen nem volt köny­­nyfi a versenyzők feladata, mégis öröm volt látni, hogy ezek a fiúk milyen magabiztosan kezelik gé­peiket. Ügy vélem, ismerik a szak­ma mesterfogásait. Am a szűk te­repen a pótkocsis traktor vagy az DNHZ 5n0-as típusú rakodógépet vontató erőgép vezetése, a vető­gépek előkészítése, a traktorgu­mik la- és leiszerelése cseppet sem tűnt könnyű feladatnak. Nem csodálkoztam azon, hogy több fiatal ideges volt, hiszen valóban alaposan meg kellett küzdeniük a helyezésekért. Velük izgultak a­­zok a szakoktatók is. akik a ta­nulókat a kerületi versenyre fel­készítették. Vizsga volt ez ám a javából. Minden csoportot külön szakbizottság vezetett és értékelt. A szervező bizottság nagy súlyt helyezett arra is, hogy a verseny folyamatos legyen, s a tervezett időpontban befejeződjön. Mindannyian vártuk a verseny végét, az eredményhirdetést, mi­vel a kora délutáni órákban ha­talmas gomolyfelhők „úszkáltak“ a város felett. Szerencsére sem zivatar, sem zápor nem szakította félbe a versenyt. A tanulók a ki­adós ünnepi ebéd után nyugtala­nul várták az eredményhirdetést. Az értékelő bizottságnak nem volt könnyű a dolga, amikor a har­minchárom versenyző eredmé­nyeit értékelte. Délután három órakor az iskola nagytermében foglaltak helyet a tanulók, a szakoktatók és a meg­hívott vendégek, s meghallgatták az eredményhirdetést. Az első helyen 262 ponttal ján Zelenák, a Myjavai Mezőgazdasági Szaktanintézet tanulója végzett. A második 248 ponttal Tamás Attila, az Udvardi (Dvory nad Zitavon), a harmadik pedig Marian Koiút, a Voderadyi Mezőgazdasági Szak­­tanintézet tanulója lett 242 pont­tal. Az első öt helyen végzett ver­senyző tárgyt jutalmat és elisme­rő oklevelet, a többi pedig kisebb emléktárgyat kapott. Az eredményhirdetés után töb­ben Is elmondták véleményüket a versenyről. így például Stanislav Rapant, a Myjavai Mezőgazdasági Szaktanintézet szakoktatója hang­súlyozta, hogy több hasonló ver­senyen ve.tt már részt, s közülük színvonalával kiemelkedett az ipolysági ügyességi verseny. A szervező bizottság ügyelt ar­ra, hogy a versenyterepei a gya­kori esőzések ellenére jól előké­szítsék, s végül az időjárás is kedvezett. A mesterek, valamint a szerződéses efsz-ek mindent meg­tettek annak érdekében, hogy a versenyzőket jói felkészítsék, s megfelelően ellássák gépekkel, technikai eszközökkel A jó felté­teleknek köszönhetően a verseny­zők kiváló munkát végeztek. Ami a felkészítésüket illeti, az külön­böző színvonalú volt, de minde­nütt érezhettük az egészséges versenyszellem hatását. A ver­senyzők között akadtak nagyon ügyesek, de néhányan a verseny­­feltételeket nem minden esetben tudták teljesíteni. Néhány versenyző véleményére is kíváncsi voltam. A beszélgetés során kiderült, miért voltak Izga­tottak, s miért küszködtek ver­senylázzal, ami miatt több hiba is becsúszott. Közülük többen a ne­héz versenyfeltételekre, a keskeny versenytelepre panaszkodtak, ami igen megnehezítette a traktor hát­ramenetét, garázsoVását, azonban maga a verseny, a gépek jó elő­készítése, a műszaki felszerelés mindenkinek nagyon tetszett. Az elszállásolás és az étkeztetés szin­tén megfelelőnek bizonyult A ver­seny jő alkalmat nyújtott a köl­csönös tapasztalatcserére, az is­merkedésre — ennek következté­ben többen találtak új barátra. S ami a lényeg: valamennyien méltóképpen képviselték Iskoláju­kat, s így maga a verseny is tel­jesítette küldetését. NAGY TERÉZ Fotó: — ita— • PÄLYÄZAT • PÄLYÄZAT • PÄLYÄZAT • PÄLYÄZAT • PÄLYÄZA1 A hősi harcok nyomában 1984. október 12—14. életem egyik legcsodálatosabb három napja volt. Abban a megtisztelte­tésben volt részem, hogy a járás legjobb pionírjai között én is részt vehettem a „Tisztelgés a hősök emléke előtt“ kiránduláson. A járási pinnfrház épülete előtt találkoztunk. A megrendelt autó­busz időre érkezett. A beszállás után Ipolyságnak (Šahy) vettük az irányt. Első megállónk Krem­nička volt, ahol 1945-ben 747 szlo­vák felkelőt végeztek ki a hitle risták. A tömegsír fölött emlékmű áll, ahová látogatásunkkor elhe­lyeztük a hála virágait. Majd a 66-os úton mentünk tovább a Ga­rant völgyében. A Garam első nagy kanyarulatában fekszik Ban­ská Bystrica. Szlovákia egyik leg­szebb fekvésű városa, itt szintén megálltunk. A város főtere az SZNF tér. A tér parkjában áll a szovjet hősi emlékmű, ahol szin­tén virágot helyeztünk el. Igen sok házon láttunk emléktáblát, ugyanis az SZNF idején majd mindegyik ház jelentős szerepet kapott. A régebbi lakóházak bejá­ratánál még most is jól olvasható a negyven évvel ezelőtt falaikra festett orosz nyelvű felirat: PRO­­VERNO, MIN NYET (átvizsgálva, aknák nincsenek II A béke első napáiban csak az Így megjelölt házakba léphettek be biztonságo­san, életveszély nélkül az embe­rek. Tovább haladva kelet felé jutottunk el Nemeckára. Itt 1945 januárjában több ezer partizánt, zsidót és cigányt végeztek ki s égettek el a németek a mész­égető kemencékben. Az országút mentén nagyméretű emlékművet állítottak az ellenállás áldozatai tiszteletére. Ezen emlékmű előtt is leróttuk kegyeletünket. Ólun­kat tovább tolytattuk a Prešov melletti szálláshelyünkig. 1984. október 13. — kirándulá­sunk legemlékezetesebb napja. Fel­hőtlen égbolt, nagy meleg foga­dott bennünket Svidníken. Az 1944. október elejétől november végéig tartó felszabadítási harcok során a környék számos falujával együtt úgyszólván teljesen rnmbadőit. Ma nemzeti zarándokhely: 33 méter magas kőoszlopon álló bronz ka­tonaszobor jelzi, hogy a határban 9000 katona nyugszik 12 sírban. A szovjet hősök emlékművét meg­koszorúztuk. Svidnfktől északra található a duklai harcmező. Duk­la — szabadságunk szimbóluma, jelképe. Nyolcvan nap és éjjel sok szovjet és csehszlovák hős har­colt itt. Elindultunk azon az úton, amely Hunkovce, Krajná Pofana, Nižný Komárnik, Višný Komárnik községeket érintve a Duklai szo­roshoz vezet. A Halét völgyébe kanyarodó útkereszteződésnél, az út bal oldalán két harckocsi áll, agy szovjet és egy német tank. Az itt folyó harckocsi.csatákra emlékeztetnek. Az út menti domb­oldalakon T-34-es szovjet tanko­kat láttunk. Krajná Pofana község mellett van a katonai múzeum tulajdonképpeni kapuja, a duklai harcok térképével. Nižný Komár­nik térségében pedgi számos harci emléktárgy látható. Az út mentén egy IL-10 es szovjet vadászrepülő­gép ált, egy betontalpazaton pedig légelhárító ágyú látható. Vyšný Komárnik mellett felújították a csehszlovák tüzérség eredeti tüze­­lőállásait, itt láthatók ágyúk és aknavetők is. Az országhatáron díszcsarnokos, szobros nemzeti emlékmű áll. melyet szintén meg­koszorúztunk. 1984. október 14. — kirándulá­sunk harmadik, egyben utolsó napja. Első megállónk Kassa (Ko­šice). Szlpvákfa második legna­gyobb városa. Az 50-es úton a Tornai lapályon haladva tovább, kúp alakú hegytetőn láttuk a köz­ség fölé emelkedő Krasznahorkai várat. A Sajó partján fekszik kö­vetkező megállónk, Rozsnyó (Rož­ňava), ahol ebédeltünk, majd a 67-es úton a Sajó völgyében ha­ladtunk tovább Betlérig. Betlér nevezetessége az Andrássy kas­tély, jelenleg múzeum, de úgy van berendezve, ahogy azt az Andrássyak 1944-ig használták. Az 50-es úton Losoncon (LuCenec) tovább haladva Ipolyságot érintve fejeztük be utunkat. Szép emlékekkel, gazdag élmé­nyekkel tértünk haza. abban a reményben, hogy sohasem feled­jük el azt, ami 40 évvel ezelőtt történt. Porubszký Attila, a stúrovői alapiskola 8. évfolyamának tanulója PÄLYÄZAT • PÄLYÄZAT •'PÄLYÄZAT • PÄLYÄZAT • PÄLYÄZAT Jó tudni í í Aki a manipulációk ellen felvértezve, szakértelemmel válogat, az nem hiába ment a piacra. Íme az útbaigazítás arra, hugy megjelenése sorrendjében melyik zöldségnél, miről ismerik meg, hogy „feltisztított'-e vagy valóban friss ■ Paraj: A friss paraj levelei rugo­­nyosan szétállnak, kúposán halmozódnak egymásra, sok helyet foglalnak el. Ha az áru lelappadt halomban áll, akkor annak közepe, alja már megtört, állott! áru: fele eldobható. ■ „Öreg“ vöröshagyma: Ha hártyája nem pereg le szárazon, fénytelen, netán nyálkás, teste nem tömött, nem kemény, akkor túlöregedett, bomlásnak indult. ■ Sampinyongomba: Ha a fej már nem bársonyosan fehér és legkülső ré­tege a hajlatnál elengedett, akkor leg­kevesebb egy napig már állt. Ellentét­ben a fehér, friss héjúval, amit csak mosni kell. Az állott gombát le kell hé­jazni, tehát amellett, hogy csökkent ér­tékű, még veszteséges is. В Zöldbab: A friss szedésű zöldbab hajlításkor pattanva kettétörik. Az állott zölbab összehajlítható és lecsípett vége barnás-száraz. ■ Karalábé: Ha leveles szárakkal el­lenkező oldalon a fej hosszúkás és ro­­vátkás, akor az a karalábé túl sokáig volt a földben, vagy e standon és „meg­­fásodott“, esetleg megpudvasodott. A leg­biztosabb próba; a fej kerületének kö­zepe táján a köröm benyomása. Ha ez sikerül, az áru friss. ■ Tölteni valő lök: Két kilón felüli méretű töknél ajánlatos a héjat gyengén megkaparintani. Ha a felső réteg alatt zöldes árnyalat mutatkozik, zsenge az áru. Ha sárgás, akkor az a tök inkább gyalulni való. ■ Gyalult tök: Ha a szálak színe sár­gásba hajlik, ha fénytelen — mert az állásban megszikkadt —, vagy nagyon is csillog, mert a meghosszabbodott ál­lásban nyákosan bomlásnak indult, más­hol kell a főznivalól megvenni. ■ Salátának való uborka: Egykét napos állást, jól bíró zöldféle; inkább arra kell vigyázni, nehogy keserű le­gyen. Az uborka akkor nem keserű — az esetek többségében — ha egyenlete­sen sötétzöld. A sárgás foltok mutálják, hogy még nem érett. A túl testes ubor­kának többnyire kémény, nagy magva van. ■ Karfiol: Ha rózsái között rések van­nak, sárgás vagy szürkés a felülete, jobb otthagyni, mert minden valószínűség sze­rint féregrágta, kesernyés fzü. A friss áru hófehér, tömör, résmentes. ■ Padlizsán: Az érett padlizsán egyen­letesen sötéllila, majdnem fekete, héja csillogóan feszes. A sárgás foltú kelthet ugyan érett hatást, de áltól nem érte elég nap, ott keserű maradt . ■ Üjburgonya: Miután lényegesen drá­gább, mint az öreg, bizony a régi apraja könnyen keveredik az új közé. Az új­burgonya nem a méretétől, hanem kun­­korodva hámló hártyás héjáról és a héj alatti rózsás színéről Ismerhető meg. ■ Zöldpaprika: Azt. hogy állott-e, 9 gyakorlatlan szemű vásárló észreveszi azon, hogy hártyája megereszkedett, nem viaszos fényű, csumáját elvesztette. Gyakoribb becsapódási lehetőség, hogy erős helyett édeset, édes helyett erőset adnak el — lelkiismeretlenül. Nos, az erőspaprika-fajták többsége csúcsos ala­kú, de egyébként hasas is. A tömpe, le­gömbölyödő fazonú paprika biztonságo­san cslpmentes. ■ A gyümölcsökről annyit: ha a kí­nált áru között sok a csumátlan, a szár­­talan, az azért van, mert vagy túlérett volt, vagy az állásban elengedte azt. Egyébként a gyümölcs jobban mutatja a minőségét és filléres különbségek miatt nem érdemes a gyatrábbat megvenni. — Csp— A MEGFEJTÉS - NYERTESEK A lapunk 24. számában megjelent rejtvény helyes megfejtése: A diétába belehalni nem lehet, a falánkságtól szétpukkadsz. Nyertesek: Csank Dezső, Gestete (Hostice), Bnrzy László, Szalóc (Sla­­vecj, György Jolán, Felsőlánc (Vyšný Lanec).

Next

/
Thumbnails
Contents