Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-06-29 / 26. szám

1985. június 29.

SZABAD FÖLDMŰVES

3

t .

A szovjet gazdaság intenzív fejlesztése

X beruházások, a műszaki fejlesztés új súlypontjairól, az intenzív fejlődési pályára való átállás nehézségeiről szólt Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a műszaki-tudományos haladás kérdéseivel foglalkozó moszkvai tanácskozáson. Hangsúlyozta a gasdasági mechanizmus alapos átszervtzésének, a vállalati önelszámolás erősítésének fontosságát is.

Mint Mi.iail Gorbacsov emlékeztetett rá, a? SZKP KB Politikai Bizottsága úgy döntött, hogy még a XXVIII. kongresszus előtt megrendezi ezt a tanácskozást, hogy mihamarabb intézkedések szülessenek a jövőre szóló stratégia valóra váltása céljából. A közpónti bizottság, amikor a társadalmí-giazdasági fejlődés meggyorsítását tűzte ki feladatul, nemcsak a népgazdaság növekedési ütemének emelését tartotta szem előtt.

— Fejlődésünk új minőségéről van sző; arról, hogy gyorsan előrelépjünk a stratégiailag fontos irányukban, átalakítsuk a termelés szerkezetét. At kell térnünk az intenzív fejlesztésre, a vezetés hatékony formáira, a társadalmi problémák teljesebb megoldására — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov.

#Az SZKP KB főtitkára szólt a szocializmus és a tervgazdálkodás vitathatatan sikereiről, több ezer vállalat felépítéséről, a városok és falvak arculatának változásáról, a lakáshelyzet és az életkörülmények javításáról, majd hangsúlyozta, hogy a hetvenes évek elejétől észrevehetően váltak bizonyos nehézségek a gazdasági fejlődésben.

Ennek fő oka az, hegy annak idején nem voltunk állhatatosak a gazdasági szerkezet, az irínyítási formák és módszerek átalakításában. A párt és az egész nép előtt аг a feladat áll, hogy leküzdjük a ntgatlv irányzatokat, és gyors javulást érjünk el. Más megközelítés nem lehetséges: a szociális programokat nem nyirbálhatjuk meg. A társadflom számára halaszthatatlan feladd az élelmiszerellátás javítása, a fogyasztási javak termelésének növéése és a szolgáltatások bővítése, továbbra is fontos á nagyarányú lalósépftés, az egészségügyi ellátás jadtása, az oktatás, a tudomány és a laltűra fejlesztése — mondotta.

— Ugyanakkor— mutatott rá — a társadalmi-gazdasági fejlődés gyorsítását külső feltftelek is diktálják. Meg kell terembni az ország védelméhez szükségé eszközöket. A Szovjetunió a jövőbin is maximális erőfeszítéseket tesz a fegyverkezési hajsza megállításá’a. de az imperializmus agresszív politikája és fenyegetései miatt non engedhetjük meg, hogy katonai tilényre tegyenek szert velünk szembet.

Szólt arról, hogy a központi bizottság nemréglbm megvitatta a gazdaság fő fejlődisi irányait felvázoló tervezetet. Érnek során elhangzottak a tervezet kikészítését szorgalmazó

komoly észrevételek is. Még nem sikerült megfogalmazni azokat az intézkedéseket, amelyek sok ágazatban biztosítanák, hogy a növekedés intenzívvé váljék.

Mihail Gorbacsov kiemelten szólt az egyes ágzatok előtt álló feladatokról. Az energiahordozók és a nyersanyagok kitermelésének növelése egyre nehezebb, ezért ésszerűbb utat kell követni, a lehető legnagyobb mértékű takarékoskodás, az erőforrásokat kímélő technológiák meghonosításának útját; ez kétszerte-háromszorta kevesebbe kerülne.

A pazarlás érzékeltetésére egyebek között megjegyezte, hogy évente nyolcmillió tonna benzin kárba vész, mert késik a gépkocsipark dízelüzemre való átállítása. A hőerőművek berendezéseinek tökéletlenségéből fakadó többletkiadások évente több mint húszmillió tonna fütőanyagegyenértéket tesznek ki. Az országban százezrekre rúg a tüzelőanyagot ésszerűtlenül hasznosító, elavult kazánok száma. — Az a feladat — húzta alá —, hogy a népgazdaság energiahordozó-, nyersanyag- és anyagszükségletének növekedését 75—80 százalékban a takarékoskodás révén elégítsük ki.

Az új ötéves tervidőszakban az eddiginél határozottabban kell törekedni arra, hogy a tőkebefektetéseket a leggazdaságosabb irányokra koncentrálják; ez vonatkozik például az agrár-ipari komplexumra is, ahol a beruházások már elérték az optimális szintet, ám megtérülésük még nem kielégítő.

— A haladás katalizátora a mikroelektronika, a számítástechnika, a műszergyártás, az egész informatikai ipar; ezek gyorsított fejlesztést követelnek — húzta alá. — Természetesen nemcsak a számítógépgyártás növelése fontos, hanem azoknak a népgazdaságban történő ésszerű felhasználása is. Ezzel kapcsolatban jelentős határozatok születtek, végrehajtásukat szigorúan ellenőrizni kell.

— Továbbra is termékeink minősége, műszaki-gazdasági színvonala gazdaságunk egyik legsebezhetőbb pontja, számos nehézségünk, problémánk forrása. Mindez súlyos társadalmi-gazdasági. erkölcsi-politikai károkat okoz. Megengedhetetlen, hogy az új technika már a műszaki tervezés szakaszában erkölcsileg elavult legyen, hogy elmaradjon a legfőbb mutatóktól a megbízhatóság, a gazdaságosság és a munkaerőforrások kihasználtsága terén. Olykor még legfelső kategóriába sorolt termékeink paraméterei sem állják ki az összehasonlítást a világszínvonallal. Szigorúbban kell ragaszkodnunk a követelményekhez a „kiváló termék“ minőségjelzés odaítélésekor — hangsúlyozta.

Ezután Mihail Gorbacsov kitért az irányítás kérdéseire. — A gazdaság Irányítás átszervezésének elvi lényege — mondotta —, hogy az Irányításban és a tervezésben fokozni kell a központi irányítás hatékonyságát bővíteni kell a vállalati önállóságot és felelősséget, aktívabban kl_ kell aknázni a vezetés, a gazdasági önelszámolás és az áru-pénz viszonyok rugalmasabb formáit és módszereit, széleskörűen fejleszteni kell a tömegek kezdeményezését.

Felhívta a figyelmet arra, hogy az irányítás szervezeti átalakítását szer vesen össze kell kötni az önálló gazdasági elszámolás, a gazdasági ösztönzők erősítésével. — Olyan rendszerre van szükségünk, amely valóban előnyt biztosít azoknak a dolgozó kollektíváknak, amelyek sikereket érnek el a tudományos-műszaki haladás- meggyorsításában. Olyan rendszerre van szükség, amelyben az elavult, gazdaságtalan termékek gyártása előnytelenné válik — mondotta

Az egyesüléseknek és a vállalatoknak a valóságban is az önálló gazdasági elszámolásra kell áttérniük, jelentősen csökkenteni kell a központilag meghatározott tervfeladato kát. Az egyesüléseknek és a vállalatoknak lehetőséget kell adni arra, hogy ők maguk keressék meg és szabadon használhassák fel azt a pénzt, ami feltétlenül szükséges a termelés technikai színvonalának emeléséhez, az áru minőségének javításához, a társadalmi fejlődéshez. Nagyon fontos, hogy a fizetések szorosan függjenek a dolgozó kollektívák eredményeitől. Közvetlen kapcsolatra van szükség a kettő között.

Ez a munka — mondotta Mihail Gorbacsov — szoros kapcsolatban áll minden változás döntő tényezőjével, az emberi tényezővel. Napjainkban tehát elsősorban arra kell helyezni a hangsúlyt, hogy minden intézkedéssel változást érjünk el a káderek felfogásában a legmagasabb szintttől a legalacsonyabbig; figyelmüket a legfontosabbra, a tudományos-műszaki haladásra kell irányítani.

A szónok végül rámutatott, hogy a szovjet dolgozók előtt az idei terv és az egész ötéves terv sikeres befejezésének felelősségteljes feladata áll. Fontos, hogy a pártszervezetek gondot fordítsanak az üzemanyag és más nyersanyagok termelésének növelésére, a mezőgazdasági mwjkák magas színvonalú és idejekorán való elvégzésének megszervezésére, az egész termés begyűjtésére és elraktározására. Az a tét, hogy az ország jelentős tartalékokkal és szervezetlen lépjen az új ötéves terv időszakába.

Az egyetlen út

Hetekig tartó éles vita után a Fehér Ház június 10-én bejelentette: áz Egyesült Államok a jövőben is tartja magát — a szenátus által nem ratifikált — 1979-es SALT-2 egyezményhez. Reagan elnök, akinek eredetileg június 1-ig kellett volna állást foglalnia, többször elhalasztotta a döntést, majd az említett időpontban Robert McFarlane nemzetbiztensági főtanácsadó sajtóértekezleten közölte, hogy az elnök — lényegében a szenátus ajánlásának megfelelően — foglalt állást.

Még az amerikai kommentátorok is rámutatnak, hogy Reagan csupán azért ragaszkodik a SALT-2-höz, hogy „feltételeket“ szabhasson és diktálhasson, hogy erre hivatkozva vádaskodhasson, miszerint a „Szovjetunió megsérti a SALT-2 előírásait“. Tehát újabb trükk ez, hogy „szovjet szerződésszegéseket“ emlegetve „amerikai válaszlépéseket“ helyezzen kilátásba — és hogy ennek a teltételéhez kösse az egyezmény előírásainak tiszteletben tartását. Ehhez a bejelentéshez kapcsolta — időzítette — annak a közlését is, hogy szeptemberben vízre bocsátanak egy új, Trident típusú rakétákkal felszerelt tengeralattjárót. Ennek fegyverzetével az Egyesült Államok 14 rakétával túllépné a SALT-2 korlátáit.

A Szovjetunió megalapozatlanként elutasítja a címére intézett vádaskodásokat, s fenntartja magának a jogot, hogy a későbbiekben döntsön az év végén lejáró — ratifikálatlan — SALT-2 szerződés előírásainak fenntartásáról — jelentette ki a június 10-i amerikai elnöki nyilatkozatra válaszoló hivatalos TASZSZ-nyilatkozatot ismertetve Vlagyimir Lomejko, a szovjet külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője moszkvai sajtóértekezletén.

A TASZSZ-nyilatkozat rámutat, hogy az amerikai adminisztráció évek óta tudatosan készül a fegyverkezési hajsza feltartóztatását célzó szovjet— amerikai egyezményrendszer fölszámolására. Olyan formulákat keres, amelyek elködösítik a fehér házi döntések valódi okait. Rátért a szerződésekből való fokozatos kihátrálás útjára, egyenként leamputálva, az általuk előírt korlátozásokat — annak mértékében, ahogy ezek a tervezett •fegyverkezést programok megvalósítását zavarták. A szerződésektől való eltávolodást a stratégiai fegyverkezési programok erőltetett Ütemű megvalósításnak ürügyévé léptették elő Washingtonban — mutat rá a TASZSZ- nyilatkozat, amely végső összegzésében megállapítja:

„Tudomásul kell Washingtonban venni azt, hogy milyen következményekkel jár a Fehér Háznak a SALT- 2-vel kapcsolatban elfoglalt álláspontja. Nem szabad elhinni, hogy az amerikai fél szabadon eldöntheti, mely kötelezettségek érvényesek és melyek nem. Veszélyes önámítás az a számítás, amely szerint a másik fél (a Szovjetunió) alárendeli magát az Egyesült Államok ilyesfajta irányvonalának. Szovjet részről a fegyverzetek modernizálása tekintetében szígorúan megtartották az egyezmények előírásait. Ugyanakkor a szerződést sérti, hogy az MX mellett az Egyesült Államok hozzákezdett a Midgetmannek nevezett újfajta rendszer kiépítéséhez, nem beszélve a szerződések által ugyancsak nem engedélyzett nagy hatótávolságú szárnyasrakéták kifejlesztéséről. Hozzáfogott a csillagháborús program megvalósításához, amelyben a támadó stratégiai eszközök kibontakoztatásával egyidejűleg csapásmérő űreszközöknek a szerződésekben tiltott fejlesztését is programba vették.

A Reagan-nyilatkozat politikai értelme a vádolva sértés vagy a sértve vádolás volt, s ezt Moszkva elutasítja. A nyilatkozathoz fűzött — elnöki és nemzetbiztonsági tanácsadói — kommentárnak a célja nem egyéb, mint a figyelem elterelése a genfi szovjet—amerikai tárgyalásokról.

A Szovjetuniónak az a célja, hogy ne föl, hanem lefelé haladjunk a fegyverkezés lépcsőjén, a paritások előíegezetten rögzített szintje után. A Szovjetunió — mondotta Vlagyimir Lomejko — híve a SALT-2 megvalósulásának, hogy megmaradjon mindaz, ami ezzel elérhetőnek bizonyult a kölcsönösen elfogadható alapokon kialakított szovjet—amerikai viszonyban.

A SALT-2 ma is fontos vívmánya a fegyverzetkorlátozás céljait követő szovjet—amerikai megegyezéseknek, kölcsönösen elfogadható alapon, s a Szovjetunió erre úgy tekint, mint nagyon fontos, bonyolult és veszélyeket hordozó kérdésre. A szovjet válasz —• hangsúlyozta — mindig adekvát lesz.

Veszélyes ez a Reagan-féle „húzd meg — ereszd meg“ játék, amely a Szovjetunió ellen folytatott rágalomhadjárattal csupán saját csillagháborús, világhatalmi törekvéseiről — és a genfi tárgyalásokról — akarja elterelni a figyelmet. Pedig sem trükkök, sem hamis szólamok, sem rágalmak segítségével nem lehet biztosi, tani az emberiség békéjét. Ahhoz csu. pán egyetlen út vezet: a tárgyalásoké.

H

EGYÜTTMŰKÖDÉSSEL

A Közös Piac külügyminiszterei luxemburgi tanácskozásukon úgy döntöttek, ho,'y pozitív választ adnak a KGST végrehajtó bizottságának levelére, ameyet a Közös Piac képviselőjének Brüsszelben nyújtott át Stanislaw MatJsek lengyel nagykövet. A levélben a KGST-országok javasolták a Közös Piacnak a két gazdasági tömörülés közötti együttműködés további bővítését.

A KÖZis Piac miniszteri tanácsának hivatalos szóvivője bejelentette, hogy a külügyminiszterek megbízták az európai közösségek bizottságát, adjon vilaszt a KGST levelére, s kezdje meg vele az előzetes tárgyalásokat.

Politkaí szakértők és neves kommentátorok véleménye szerint az ilyen jellegű együttműködés bővítése hozzájárulhatna a kölcsönös megismeréshez, rogy szolgálatot tenne a bizalomerősítő — és a béke kérdésével foglaKoző — tárgyalások eredményességéhez is.

reaían üjabb trükkje

— Megnyirbálom a saját ízlésem szerint...

J. Cserepanov rajza

a Európa sok vihart megért térképén most kellene szemléltető jelekkel megjelölni az egyes országokat, az NSZK-t minden tétovázás nélkül a „fertőzésveszély“ felkiáltójellel is figyelmezteíö jelével kellene jelölnünk.

„Űs patkány terjeszt kórt“ — írta József Attila. A „barna pestis" — bélyegezte meg a népek, nemzetek irtózata a fasizmust, ezt a fajgyűlöletből milliókat irtó őrületet, amelyet, bízvást reméliük, negyven évvel ezelőtt végérvényesen felszámolt az ellen támadt nemzetközi összefogás és hogy soha többé nem kell majd tőle félnünk.

A lappangás évei után azonban egyre nagyobb erőre kap. Jó táptalajra talál az NSZK mostani vezetőiben, akik lehetővé tették, hogy Reagan elnök náci temetőben „rója le kegyeletét“ a második világháború áldozatai iránt, hogy az újfasiszták szervezkedjenek, pártjuk — pártjaik — lármás gyűléseken nyilvánnítsák ki a fasiszta eszmék iránti hűségüket, hogy a neonácikkal nem rokonszenvező polgárukat molesztáljanak... De minek sorolnánk a régebbi „tüneteket“, amikor itt vannak a legfrissebb események:

A nyugatnémet közvélemény és a bonni parlamenti ellenzék heves tiltakozása ellenére Helmut Kohl kancellár beszédet mondott a sziléziai revansista ún. honfitársi szövetség hannoveri gyűlésén. Beszéde ugyanolyan ellentmondásos volt, mint a revansista szervezetekkel szembeni álláspontja.

A- kancellár az egyik oldalon azt állította ugyan, hogy az NSZK elismeri a Lengyelországgal kötött szerződést, s nem kíván semmiféle területi igényekkel fellépni, a másik oldalon azonban több olyan egyoldalú NSZK-dokumentumot sorolt fel, amelyek az ún. „keleti szerződéseket“ kétségessé teszik, s a „német kérdés nyitottságáról“, a Lengyelországgal

szembeni területi követelésekről szólnak.

Az NSZK keleti szomszédait arról igyekezett biztosítani, hogy Bonn a „megbékélés“ politikáját kívánja folytatni, ugyanakkor a jelenlevők viharos tapsa közepette elutasította a nyugatnémet alkotmány irreális cikkelyeinek bármiféle megváltoztatását, azokét a cikkelyekét, amelyeket a jobboldali politikusok és az ún. honfitársi szövetségek vezetői revansiszta céljaik érvényesítésének alátámasztására használnak ki. A kancel„fertőzésveszély!"

lár beszédét gyakran szakította meg az újfasiszta csoportok kiáltozása, így fejezték ki egyet nem értésüket a „békés együttélés“ szükségességéről szóló, bár nem meggyőző kijelentésekkel. Egyes csoportok fasiszta dalokat énekeltek felemelt karral. Herbert Czaja, az ún. elüldözöttek szövetségének elnöke számára nem voltak eléggé „erősek“ Kohl kancellár szavai. Újságíróknak nyilatkozva kijelentette, néhány kérdést tekintve ő sokkal messzebb ment volna. Herbert Hupka, a sziléziai „honfitársi szövetség“ vezetője a végtelenségig ismételgetett revansiszta követelések mellett azt jelentette ki, hogy „Németország nagyobb, mint az NSZK“, s hogy „egész Németországról még nem hangzott el az utolsó szó“. Híveit arról igyekezett meggyőzni, hogy „még semmi sincs veszve, mert a német birodalom az 1937-es határok között tovább létezik“.

Közben szögesdrőtakadályok és megrősített rendőri egységek védelme mellett az NSZK beli Stadthagenben az újfasiszta Német Nemzeti Demokratikus Párt (NDP) „üssznémet találkozót“ tartott. A szélsőjohhn'dali szervezet tagjai túlnyomó részt volt

nácik. Az összejövetel szónokai élesen támadták a potsdami és a jaltai megállapodásokat, nyíltan követelték az NDK hozzácsatolását az NSZK-hoz, s lengyel, csehszlovák és szovjet területekre is igényt tartottak. Az újnáci gyűlés ellen a városban az ország különböző részeiről érkezett szakszervezeti tagok, antifasiszták tüntettek .A tiltakozó akciókon képviseltették magukat a Német Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Zöldek pártjának és más szervezeteknek a képviselői is. A rendőrség brutálisan lépett fel a tüntetőkkel szemben. A többórás összecsapások során hat személy megsebesült és sok embert letartóztattak. A legélesebb összetűzésekre az újnáci gyűlés helyszínének környékén került sor, ahol a rendőrség gumibotokkal lépett fel a tiltakozó menet ellen.

Ilyen események láttán és hallatán egyre kisebb a bitele Helmut Kohl azon szavainak, amelyekkel a nemzetközi közvéleményt arról igyekszik biztosítani, hogy az NSZK-ban semmi olyan nem történik, ami nyugtalanságra adna okot, s hogy ott a revansizmusnak és a neonácizmusnak semmiféle „számottevő“ pártja és tábora nem létezik. Ezeket a kijelentéseket igencsak hangosan túlharsogja a revansiszták és enonácik követelése a „német birodalom visszaállításáról“, a határok revíziójáról, a hitleri elképzelések megvalósításáról. Egyre szaporodnak az újfasiszta gyűlések, amelyeket sorra rendőri vékeiemben részesítenek, s amelyeknek jelszavai és követelései — a hivatalos NSZK-vezetés hallgatólagos beleegyezésével — sajtón és rádión keresztül mérgezik a világ közvéleményét, táplálják a fasiszta eszmékkel rokonszenvezők fanatizmusát.

Ettől a kórtól nem elég csak félni, az egyszer meglelt „szérummal“ úgy látszik, újra kell oltani a veszélyeztetetteket.

H. Mészáros Erzsébet